4Móz 14:1 Az egész nép fölemelte szavát, és sírt azon az éjszakán.
Jel 1:8 Én vagyok az Alfa és az Ómega (a kezdet és a vég), ezt mondja az Úr, az Isten, aki van, aki volt, és aki eljövendő, a Mindenható.
4Móz 14. Miért sírt a nép? Miért sírt Izrael? Soha nem találnád ki! 🙂 Azért, mert odaértek az Ígéret földjéhez. Azért, mert ahhoz a helyhez értek, ahova Isten be akarta vinni őket. Ezért sírtak. Nem csak sírtak, hanem egész éjjel sírtak. Nemcsak hogy sírtak, egész éjjel magukba voltak roskadva, mindenféle bajuk volt. Együtt ültek a sátorban a családjukkal, és patakokat sírtak. Egész éjjel! Miért sír az ember egész éjjel?
„Az Ígéret földjéhez értetek. Ez az, amit Isten ígért nektek. Ide fog bevinni titeket!”; és ez volt a gond. Az ő szívükben erre az volt a válasz: „Nem! Nem fog bevinni minket. Nem tud bevinni minket. Mert mi gyengék vagyunk, és képtelenné tesszük Őt. Ő nem képes bevinni minket, mert mi olyan gyengék vagyunk, hogy minket nem lehet bevinni.” Ez „jó” gondolat.
Ha csak pusztán visszagondolnak! Egyiptomból úgy szabadultak meg, hogy az ő erejük létrehozta a tíz csapást – ez igaz? Aztán úgy mentek át a Vörös-tengeren, hogy mindenki vett egy mély levegőt, hátára kötötte a birkát, a szekeret és minden mást, és a másik oldalon kijöttek – ez igaz? Az egyiptomiak is megpróbálták, de ők félúton megfulladtak – így történt, nem? Akkor is az ő erejükön múlott? Tényleg? Aztán amikor majdnem szomjan haltak, akkor is azért lett vizük, mert Mózes olyan erősen tudott rácsapni a kősziklára, hogy széthasadt a kő, és jött a víz – ez igaz? Ha levette volna a köpenyét, nagy M betűt láttál volna, mint szuper Mózes. 🙂 Tényleg? Komolyan? „Tényleg rajtatok múlt a dolog, fiúk, lányok? Tényleg rajtatok múlt az egész?”
Ez annyira bátorító a szívemnek, hogy amikor odaérek, amikor Isten be akar vinni engem, akkor nem az én erőmön fog múlni, nem rólam fog szólni. Nem az én képességeim lesznek azok, amik megvalósítják a célt. Honnan tudom? Onnan, hogy amikor újjászülettem, akkor az nem az én erőm volt. Akkor nem az én képességem volt.
Hanem azt olvassuk 1Pét 1:23-ban, hogy újjászülettünk romolhatatlan mag által. Ami azt jelenti, hogy a magnak volt hatalma. Az Ige a szívembe került, és valami új dolog történt. Újjáteremtett engem. Ez az újjászületés Jézusnak a bejövetele. Ez Istennek a hatalmas válasza az én nyamvadt kis imámra. Amikor ez a csoda megtörtént, 1Kor 2:12 minden megváltozott az életemben. Kaptam egy új Szellemet, és minden újjá lett. Ez a csoda az életünkben.
Igazából miért volt, hogy az izraeliták odaértek, és ahelyett, hogy hejehuja lett volna, és ujjongó örömmel táncoltak volna: „Ide értünk! Végre itt vagyunk az Ígéret földjénél! Tejjel-mézzel folyó ország. Hú, de jó! Isten tudja, mit csinál, és Ő be fog vinni minket!”; ehelyett végigsírták az éjszakát?
Jel 1:8-nál kezdjük. Elveszett voltam, Mát 18:11, és Jézus megtalált engem. Kis ideig azt hittem, hogy én találtam meg Őt, aztán olvastam az Igét, imádkoztam, aztán rájöttem, hogy Isten talált meg engem. Ez az Ő munkája volt. Azóta van új kezdetem, az Alfa. Ez Jézus. Ő nekem az Alfa. Ő nekem a kezdet. Onnan indult az életem igazán. Éltem addig is, de az a kezdet az igazi. Ő az igazi kezdetem. Jézus az Alfa az életemben.
Azóta van még egy dolog az életemben: van célom. Megvan az Ómega. Ez a kettő a görög ábécé első és utolsó betűje, az indulás és a végcél. A kezdet és a cél. Azóta van célom. Mi ez a cél? Ef 1:6,12, 2:7 igazán az a célom, hogy az Ő dicsőségére legyek. Ez a célom. Ami azt jelenti, hogy a célom is Ő. Nem csak az indulás, hanem a célom is Ő. Nem csak az Alfa, hanem az Ómega is Ő. Nem csak a kezdet, hanem a vég is Jézus.
Igazán Ő az én célom, és Hozzá tartok. Őhozzá tartok. Lehet, hogy a mi életünkben lesz meg az elragadtatásnak az ígérete. Úgyhogy, miről beszélek? Arról, hogy vannak céljaink: autó, ház, munka, képzettség, kapcsolat, házasság, gyerek… vannak dolgok, amiket szeretnénk, amikre vágyunk, ugyanakkor Ő a célunk. Ő az Ómega. Ő az, Aki felé tartunk minden nap.
Ami azért érdekes, mert sok más célom lehet másik szinten, de az egész fölött ott van Ő, Őhozzá megyek. Nem csak végül, majd egyszer, hanem a mai nap Őhozzá megyek. Őhozzá jövök, Őt keresem, Őt akarom megismerni. 2Pét 3:18 Ő az, Akiben növekszem, az Ő kegyelmében, az Ő ismeretében. Őt keresem a mai napon. Úgyhogy most azt mondhatom, van az életemben egy Alfa, Jézus, és van egy Ómega, szintén Jézus. Gyakran nem gondolunk ennek a jelentőségére. Megfeledkezünk róla, hogy ez mennyire fontos nekünk. Mert szükségem van rá, hogy a kezdet és a vég ne legyen rejtett, hanem nyilvánvaló, egyértelmű legyen előttem.
Egy értelemben ez volt az, ami hiányzott a zsidóknak. Mentek az Ígéret földje felé, de nem volt kapcsolatuk Istennel. Nem mentek Isten felé. Mentek az Ígéret földje felé, és ez volt Isten akarata, de nem mentek Isten felé. A szívükben nem keresték Őt. Nem vágytak Őrá. Nem volt hitük, nem keresték Őt, és azért nem növekedtek. Amikor odaértek, akkor: „Ó, ez túl nagy feladat! Ez lehetetlen. Ezt nem tudom megvalósítani. Ezt én nem tudom véghezvinni.” Tényleg, igaz, de ki mondta, hogy neked kell? Ki mondta, hogy te vagy az, akinek meg kell ezt csinálnia?
Itt arról olvasunk, hogy Jézusnak ez mennyire fontos volt:
Ján 13:3 Jézus, tudva, hogy az Atya mindent a kezébe adott, és hogy Istentől jött, és Istenhez megy,
Jézusnak nem volt kérdés, hogy honnan jön, és hova tart. Ő az Atyától jött, és az Atyához ment. Ez volt az élete valósága. Emiatt tudott szolgálni. Emiatt tudott tenni. Emiatt tudott hinni. Emiatt, amikor a vállán volt a kereszt, akkor azt tudta mondani: teszek még egy lépést, és bízom az Atya akaratában. Tett még egy lépést, és még egy lépést, és még egy lépést… egészen a Golgotáig. Miért? Azért, mert tudta, hogy honnan, és tudta, hogy hová. Ez volt az, ami annyira mássá tette az Ő életét, és ez az, ami annyira mássá teszi a mi életünket is.
Amikor az emberekkel beszélgetünk a hitről, akkor azt mondjuk nekik: „Figyelj! A lényeg nem az evolúció, hanem a kereszt. A lényeg nem az, hogy tudomány vagy vallás, hanem a büszkeséged szemben Krisztusnak a megmentő munkájával.” Ezt mondjuk az embereknek, de ettől függetlenül az emberek leragadnak a teremtésnél és az evolúciónál. Miért? Miért olyan érdekes ez? Miért vitatkoznak ezen annyit?
Azt mondjuk: „Nem ez a lényeg! Higgy Jézusban, és aztán egyértelmű lesz az egész. A napnál is világosabb lesz. Kristálytiszta lesz.” „De nem! Az evolúció, az ősrobbanás… Hogyan jött létre?” Miért olyan fontos ez? A válasz az, hogy ha kiveszed az Alfát a képből, ha kiveszed a Teremtőt a képből, akkor többé nem vagy felelős az Ómegáért. Akkor többé nem vagy felelős a célért. Úgyhogy megtámadják azt, hogy Krisztus a kezdet.
Kol 1:15-ben arról olvasunk, hogy Ő a kezdet. Megtámadják ezt. Miért? Mert ha kiveszem ezt a képből, akkor többé nem baj, hogy merre megyek. Akkor igazán nem számít! „Nem Jézus volt az első. Nem! Az emberek találták ki Őt. Az emberek kitaláltak maguknak egy istent, ami azt jelenti, hogy Ő igazán utánunk jött. Mi vagyunk az Ő kezdete.” Akkor az embereknek megvan, amire vágynak. Ez az, amit keresnek.
Az ember azt mondhatja: „Hát, nem tudom honnan jöttem, nem tudom, hová megyek. Megvan minden, amit akartam. Nincs kezdet, nincs vég, nem vagyok felelős a döntéseimért.” Ha van egy vonal a földön, és az a haladási irány, aztán én eltérek ettől, akkor mondhatja valaki nekem: Letértél az útról! Ha kiveszed a képből az Ómegát és az Alfát, ha nincs vonal, ha sehonnan sehova nem tartunk, akkor: Mehetek, ahova akarok!
Ha azt mondom: „Hé, letértél az útról, ez nem helyes. Ez az életmód nem helyes. Ez így nincs rendben. Nem vagy felelős. Letértél az útról.”; akkor azt kérdezi: „Milyen útról? Nincs út! Nem létezik út! Hogyan térhetnék le róla?” Ezért olyan fontos az embereknek, hogy ne legyen Alfa. Mert ha nincs Alfa, akkor nem kell törődni az Ómegával. Akkor nem felelős.
Itt a szörnyűség azonban, hogy amikor az emberek megkapják, amire vágynak, és nincs többé Alfa és Ómega, akkor ez a szörnyű valóság: ha a kezdet elveszett, akkor elveszett a végcél is. Ami azt jelenti, hogy nincs jövőd. Ami azt jelenti, hogy csak az elveszettséged van, 1Kor 1:18, és elveszel örökre. Örökkévaló magány. Luk 16:23 nem várnak a szeretteid odaát, csak az örök éjszaka. Márk 9:44 a tűz, a rettenet, a szégyen, a meztelenség, és a lélek szűnni nem akaró őrülete.
Ha Jel 1:8 nem igaz, ahogy itt olvastuk – Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég –, ha Jézus nem a vég, akkor nincs békesség. Akkor nincs cél. Akkor nincs Ómega, akkor nincs, ahova tartunk. Akkor nincs remény. Ő az egyetlen, Aki reményt adhat. Nincsen más!
Az ember nagy büszkén azt mondja: „Megszabadultam Istentől. Megvan, amit akartam. Többé nem vagyok felelős. Látod, milyen ügyes vagyok? Látod, milyen okos vagyok? Látod, milyen jól csináltam?” Mi azt mondjuk: „Térj észre! Ne bolondozz! Ha nincs kezdet, akkor nincs cél, és akkor nem tartasz sehova. Az szörnyű. Az elviselhetetlenül szörnyű. Nem ez az életed.”
Miért mondom ezt? Azért, mert a zsidók elkövettek egy nagy hibát. Annak a nemzedéknek ez az egész dolog – habár Isten személyesen vezette őket a pusztában, habár Isten személyesen hozta ki őket Egyiptomból, habár Isten személyesen adott nekik enni minden reggel – ez soha nem lett személyes. Ez soha nem lett hittel teli, hanem megvolt a manna, megvolt a templom, megvolt az, hogy mennek valahova északra, de nem volt a szívükben ott a hit.
Ez azért olyan fontos, mert csak akkor tudok növekedni, ha van kezdet és van vég. Ha elindultam valahonnan, és ha tartok valahova. Ha nincs egy út, ha nincs haladás, ha nincs irány, akkor nem lehet azt mondani: növekedtél; vagy: nem növekedtél. Mert nincs irány, nem lehet megmondani, hogy van-e növekedés. Mert merre van a növekedés?
Mehetek egész életemben hívőként cél nélkül. Igen, ott van Jézus az életemben, Ő az Alfa, új életet kaptam, Ő az Ómega, egy nap Hozzá megyek, de ugyanakkor azt mondja nekünk: „Figyelj! A mai nap járj Velem. Legyen növekedés az életedben.” Ez volt az, ami hiányzott nekik. Ezért sírtak aznap, amikor odaértek az Ígéret földjéhez. Mert hallottak az ellenségről, aki odabenn van, és a szívükben ők még mindig kicsik voltak.
Ők nem Isten népe voltak a szívükben, hanem rabszolgák. Nem azok, akiknek Isten odaadja a földet, hanem mint magukra hagyott kisgyerekek a pusztában. Így élték az életüket. Ez szörnyű! Mert mire lettek elhívva? Arra, hogy Isten népeként képviseljék Őt, és hogy bevegyék a földet, amit Isten nekik akart adni. Viszont nem növekedtek a szívükben.
Ó, igen, szabadok voltak végre, kinn voltak a pusztában, legalább Egyiptomot maguk mögött hagyták, de nem növekedtek a szívükben hitben és életben. Úgyhogy, amikor szembenéztek ezzel a kihívással, akkor az a kihívás óriásinak tűnt, ők pedig picinek. A kémek úgy fogalmaztak: mi szöcskék voltunk a szemükben. Mit csinál az ember a szöcskével? Eltapossa. Kész, ennyi.
Azt mondták: a magunk szemében is szöcskék voltunk. Hát innen indult a probléma. Mert ha Istennel jársz, ha hitben jársz, ha nem csak látod az Ő csodáit, ha nem csak látod az Ő munkáját, hanem a szívedben hitet kavarsz hozzá, és növekszel a dologban, akkor növekszel. Akkor növekszel Ővele, és készen leszel a kihívásokra.
Gondolj bele, mire odaértek az Ígéret földjének a határára, mennyi mindent láttak? A manna, minden nap Isten enni adott nekik. Nem olyan ez, lehet, hogy Isten akaratában vagyunk? 5Móz 29:5 a saru, a ruha nem kopott meg, nem avult el. Aztán legyőzték Amáleket, az ellenséget, aki megtámadta őket. Aztán víz jött a sziklából. Legyőzték Egyiptomot.
Mégis, amikor odaérnek, 4Móz 14:1-4 sírnak, zúgolódnak Áron és Mózes ellen: „Jobb dolgunk volt Egyiptomban. Válasszunk magunknak új vezetőt, és menjünk vissza.” Ez volt a nagy megoldásuk: „Menjünk vissza. Térjünk vissza oda. Legyen ez az életünk.” Komolyan? Tényleg ez a válaszotok a kihívásra? „Fussunk el és megvan!” – ez a megoldás? Könnyű így élni.
Mi volt a hibájuk? Nem elegyítettek hitet a dologgal. Látták Isten munkáját, de nem adtak hitet hozzá. Ez nagyon jelentős nekünk. Zsid 4:3 amikor látta ezt a sírást, ezt a visszatérni vágyást, akkor Isten azt mondta: Nem mentek be! Miért hozott ilyen kemény döntést? Miért döntötte el egyszer és mindenkorra: Nem mentek be! Azért, mert ők a szívükben nem voltak növekvőek.
Zsid 4:2-ben azt mondja, hogy nem kavartak hitet a hallottakhoz, és ahhoz sem, amit láttak, és ahhoz sem, amit ettek, és ahhoz sem, amit hordtak, és ahhoz sem, amit ittak. Egyikhez se kavartak hitet. Egyikre sem mondták: „Ez Isten személyes áldása. Isten törődik velünk. Isten velünk van. Az Ő hatalma mellettünk van. Neki célja van velünk.” Egyikük sem mondta hitben: Bízom Benned, Istenem.
Úgyhogy Isten azt mondta: Figyeljetek! A következő hatszáz évet itt tölthetnétek a pusztában, és mutogathatnám nektek egyik csodát a másik után, akkor sem hinnétek. Miért? Mert nem volt növekedés az életükben. Mert nem tartottak sehova. Úgyhogy Isten azt mondta: Akkor itt fogtok meghalni.
Aztán 4Móz 14:6-ban ott volt Józsué és Káleb. Ők is kémek voltak, és nem azt mondták, amit a másik tíz, hanem bementek a nép közé, és azt mondták: „Emberek, figyeljetek! Ne mondjatok ilyeneket! Ne csináljátok ezt. 4Móz 14:8 ha Isten előtt járunk, akkor bizonyosan be tudjuk venni.” Ők be is mentek. Évtizedekkel később, de bementek.
Őnekik joguk volt hozzá. Miért? Mert az ő életük növekedett Istennel. Ők tartottak valahonnan valahová. Ők felismerték, hogy Isten kezdte ezt az egészet, és: Isten az, Aki bevisz minket. Úgyhogy az Ő életük tartott valahova. Nem állt meg ezen a helyen: dolgok vannak az életemben; hanem azt tudták mondani: Isten van az életemben.
Ez az, amire el vagyunk hívva. Ez az, amire Isten vágyik tőlünk. Azt mondja nekünk: „Figyelj! Én vagyok az Alfa, Én vagyok az Ómega. A kezdettől a végéig vezetlek téged. Célom van az életeddel.” Zsolt 107:7 Istennek terve volt mindennel, amin keresztül vitte őket. Ugyanígy van velünk is. Amikor Róm 8:28 azt mondja: minden a javatokra van!; elhisszük-e ezt? Szerintem sokszor nem.
Isten viszont azt mondja: „Minden a javadra van, mert minden a növekedésedre van. Mindenben előre mehetsz Velem hittel.” Mert minden döntésben léphetsz, és azt mondhatod: Megyek egy lépéssel tovább bízva az Atyában. Aztán növekedés van az életemben. Amikor jönnek a kihívások, akkor azt tudom mondani: a szívemben növekedés van.
Ha ez nem történik meg, akkor mi történik? Van egy konfliktus köztem és a testvérem között, és az a konfliktus túl nagy. Nem tudok megmaradni a gyülekezetben. Nem tudok megmaradni Isten akaratában. „Ezek a keresztények mind ilyenek. Ezek is olyanok, mint a világ. Nincs különbség!” – és nem tudok megmaradni. Miért? Mert kicsi vagyok. Mert szöcske vagyok a lelkemben. Úgy látom magam, mint egy erőtlen, alkalmatlan, képtelen valakit.
Jézus Ján 13-ban látta ezt, aztán körülkötötte Magát, letérdelt, és megmosta a lábaikat. Ami azt jelenti, hogy szolgálta őket. Miért? Ő nem volt kicsi. Ő tudta, hogy kicsoda. Ő tudta, hogy az Atyától jön, hogy az Atyához megy, és tudta: Ez az irány, amerre megyek. Nekünk ez annyira jelentős az életünkben! Annyira fontos, hogy felismerjük ezt, hogy értsük ezt, hogy növekedjünk!
Nem fogom most részletezni, csak hadd mondjak néhány dolgot:
– Növekedjünk a szentek szolgálatában, 1Kor 16:15.
– Növekedjünk a közösségben, ApCsel 2:46.
– Növekedjünk abban, hogy hogyan lehet beszélni az elveszettekkel, 1Pét 3:15.
– Növekedjünk abban, amint követjük a vezetőséget, Zsid 13:17.
Növekedjünk minden területen. Könnyű úgy élni az életet, hogy azt mondjuk: „Régen jobb volt! Lehetne jobb!” Mit szólsz azonban ehhez: ez itt most – akármi is az, ami most itt van – arra van, hogy hitet kavarjak hozzá, hogy azt mondjam: ez most Isten munkája az életemben. Tudom, emiatt van, hogy néha azt kérdezzük: Isten, ez a Te munkád az életemben? Igen.
Azt mondani: „Uram, ebben az időben hiszek Benned! Te vagy az Alfa és Te vagy az Omega. Jöttem valahonnan, tartok valahova, és tudom, hogy merre van az irány.” Lehet, hogy letérek róla erre meg arra, de utána vissza tudok térni, és azt tudom mondani: ez az én irányom! Nem akarom elrontani, hanem szeretnék Ővele járni végig. Ámen.
Jézus! Köszönjünk Neked azt, hogy Te vagy a mi Alfánk és Ómegánk. Köszönjük, Urunk, hogy az emberek összes okoskodása nem tehet ki Téged a valóságból, nem szabadulhat meg Tőled. Köszönjük, Urunk, hogy Te annyira valós vagy, annyira mellettünk állsz, annyira személyes vagy velünk. Jézus, áldunk Téged. Köszönjük, hogy Te vagy az Alfa, Te vagy az Ómega. Jézus, dicsőség Neked.
Kérünk Téged, hogy az életünkben legyen ez annyira valós minden nap, hogy lássuk az irányt, hogy tartsunk az örök célunk felé, hogy minden nap megtaláljunk, megkeressünk Téged, és közösségben legyünk Veled az Igédben, az imában, közösségben, hitben. Köszönjük, Urunk!