Növekedés a közösségben

2011 október 9. vasárnap  18:00

Milyen nagyszerű hitvallás az, amikor vesszük az Úrvacsorát! Benne volt a bevégzett-munka hitünk. Igazán mindenben benne van. Eljövünk az istentiszteletre és megvalljuk a hitünket, amikor vesszük az Úrvacsorát, és megemlékezünk Krisztus áldozatáról, az új szövetségről. Hálásak vagyunk, ez a miénk. Ő mibennünk van, mi Őbenne.

Aztán amikor adunk a felajánlásba, az is egy hitvallás. Ha nem hinnék, minek adnék? Ugyanez történik, amikor hallgatjuk az Igét, és imádunk az Ige hallgatásában 138. Zsolt szerint: minden Te neveden fölül magasztalád a Te beszédedet. Ez is egy hitvallás, hogy azt mondjuk: hiszem, hogy Isten szól hozzám. Ez nagyszerű! Hála Istennek érte!

1Ján a közösségről szól Istennel, az Atyával és az Ő Fiával, Jézus Krisztussal 1Ján 1:3 szerint. 1Ján 2:12-14 János három csoporthoz beszél a gyülekezetben. Nagyon a szívemen van, hogy beszéljünk erről, mert ez nagyon gazdag. Mindhárom csoporthoz kétszer beszél. Beszél a kicsiny gyermekekhez, az atyákhoz és aztán az ifjakhoz. Mindhármukhoz 2-2-szer beszél.

1Ján 2:12  Írok néktek, gyermekek, mert a ti bűneitek megbocsáttattak az ő nevéért.

Minden gyülekezetben vannak emberek, akik ez a kategória: a kicsiny gyermekek – „picikéim” igazából –, akik Istentől származtak. Azt mondja, hogy a legfiatalabb hívőnek meg vannak bocsájtva a bűnei. Nagyszerű, hogy tudhatjuk ezt. Annyira gazdag, annyira csodálatos ez!

Annyira hálás vagyok a gyerekprogramunkért. Ma délután beszélgettünk otthon. A fiam azt mondta: „Az nem számít, hogy a papa hány éve szolgálja az Urat. Aki ma tért meg, az ugyanannyira hívő, mint ő.” Ámen. Egyetértek! Micsoda bizonyság. Köszönöm, Uram! Hálás vagyok a gyerekszolgálatosokért. Ez nagyszerű bizonyság.

A bűneid meg vannak bocsájtva az Ő nevéért, az Ő nevének a jogán. Azért, mert Krisztus megfizetett érted. Azért, mert Krisztus megváltott téged. Krisztus nevében. 1Ján 3:23 és 5:13 Krisztus nevében a bűneitek megbocsájtattak.

Apcsel 4:12 nincs senki másban üdvösség, mert nem is adatott az ég alatt más név, amely által kellene nékünk megtartatnunk. Hány másik név van? Buddha, Mohamed, Visnu,…, mindenféle nevek, amelyek által kéne nekünk megtartatnunk. Egyik sem tart meg, csak Jézus Krisztus. Ő az egyetlen, Aki megtart. Nincsen senki más. Ez nagyszerű. A bűneitek megbocsájtattak az Ő nevéért. Ez miért olyan bátorító?

Az előző versekben sokat beszél arról, hogy ha az Úré vagy, akkor úgy is jársz, mint Ő. Az ember kétségeskedhet, kétségbeeshet, elbizonytalanodhat: „Úgy járok, mint az Úr? Biztos, hogy rendben van a hívő életem? Nem vagyok tökéletes, elbukom.” Ma reggel bővebben beszéltünk erről (20111009 DE BarthaA PKende A kozosseg ismertetojelei). Ugyanakkor azt látjuk itt, hogy János beszél ezekhez a hívőkhöz, akiknek azt mondja előbb: „Ha hívő vagy, akkor van engedelmesség az életedben. Ha hívő vagy akkor van szeretet az életedben. Ha hívő vagy, akkor vágysz az Ő akarata szerint járni.”

Három csoporthoz szól a gyülekezetben. Az első egy éretlen csoport, gyermekek a gyülekezetben, de ők is hívők. Naná! Nem vagyunk meglepve, de ez fontos, mert sokan kételkednek, sokan zavarba jönnek. Főleg – lehetséges –, ha bejön valaki a gyülekezetbe, és nekiáll ítélgetni téged, nekiáll számolgatni, hogy hány bűnöd van. „Beszélgessünk kicsit. Mondd el nekem, hányszor buksz el egy nap.” Aztán jól megítél, és azt mondja: „Milyen hívő vagy te? Azt hiszed, hogy Istennel jársz? Ugyan már, ez csak duma. Erre nem mehetsz, ez nem igazi. Ha ez valódi lenne, akkor nem is lenne régi bűnös természeted már!” Elbizonytalanodhatsz.

Ha új vagy, ha most kezded a járást az Úrral, akkor ez egy nagyszerű bátorítás: a bűneid megbocsájtattak az Ő nevében. Ez nem valami nagy teológiai leírás, nem részletes meghatározás, nem egy nagy kötet írás arról, hogy mi történt, de ugyanakkor ez örömteli és nagyszerű. A bűneim megbocsájtattak.

Volt egy pszichológus, aki azt mondta: ha tudnék a bűntudatra adni egy pirulát, akkor a betegeim szinte mind meggyógyulnának. Íme, itt a „pirula”, úgy hívják, hogy Jézus Krisztus. A büszkesége nem tudja lenyelni ezt a pirulát, de az ember igen, ha akarja. Itt kezdődik a megoldás. Ámen. Itt kezdődött a mi életünkben, mert Jézus azt mondta nekünk:

Ján 5:24 Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.

„Aki hisz Bennem…” Micsoda öröm! Nem nagy kötetek, hanem egy pici dolog, egyetlen kijelentés, de hatalmas, és hatalmas öröm. Az én bűneim megbocsájtattak az Ő nevében. Ez dicsőséges, ez egy eldöntött dolog, ez nem kérdés. Ez annyira fontos nekünk.

Aztán János még egyszer beszél hozzájuk, és azt mondja nekik:

1Ján 2:13c Írok néktek fiacskák, mert megismertétek az Atyát.

Kell, hogy legyen növekedés. Erről szól ez a három vers nekem, nagyon megérinti a szívemet. A hívő életemben – ez sokszor előkerül ezekben a hetekben, biztos, hogy nem véletlenül, Isten erre vezet minket – lehet, és kell, hogy legyen növekedés. Lehet, hogy fiatal vagy a hitben, lehet, hogy most kezded, lehet, hogy nem vagyok nagy szám, de van növekedés az életedben, és megismered az Atyát.

Lehetsz új hívő, és mégis a tiéd a legnagyobb, a legcsodálatosabb, a legjelentőségteljesebb dolga a hitünknek, és az ez, hogy ismered az Atyát, van egy Atyád a földin túl. Ezért imádkozhatsz, Mát 6:9 mi Atyánk, Aki vagy a mennyekben; mert megismered az Atyát. Ezért olyan fontos az igehirdetés. Nem azért, mert olyan nagyon bölcs a világ szemében, nem azért, mert nagyon ékesszólóak lennénk, nem azért, mert annyira szórakozatóak vagyunk, hanem ezért, mert az Igén keresztül megismerem az Atyát, az Ő szívét felém, a szeretetét, a törődését, a vágyát az életemre, azt, hogy merre akar vinni engem, mi a célja velem. Megismerem az Atyát, és növekszem ebben, mert Ő a mi Atyánk.

Zsolt 68:6 Ő az Atyja az atyátlannak, és Ő az, Aki a magányost családba helyezi. Nem ez történt velünk, amikor megismertük Krisztust és berakott minket a Krisztus Testébe? Amikor újjászülettünk és 1Kor 12:13 a Sz.Sz. belekeresztelt minket a Krisztus Testébe és hirtelen ez az ember a testvérem lett. Mennyire fura! Hogyan van ez? Mégis annyira hálás vagyok érte. Ő Atya Isten, és ezért az Ő szíve vágya, hogy belehelyezzen engem a családba, hogy a testvérem megismerjem, és közösségben legyek. Ez a cél. Ez gyönyörű az életünkben.

1Ján 2:13  Írok néktek atyák…

Ez másik kategória. Az atya egy másik kategória. Miről szól ez? Annyira nagyszerű ez, hogy mindannyian lehetünk ebben a kategóriában. Mélyen hiszem ezt. A vezetőkkel beszélgettünk erről Eféz 4-ből. Arról, hogy minden tagnak van egy munkássága. Ez gyönyörű a görögben. Minden tagnak megvan a maga munkássága, megvan a maga része.

Ha tanítványozol, ami azt jelenti, hogy bátorítasz valakit a hitben a továbblépésre, segítesz neki, tanácsot adsz neki abban, hogy hogyan imádkozzon, hogy hogyan szolgáljon, hogy hogyan érdemes továbbmenni, akkor részed van az ő növekedésében, akkor szolgálatod van felé. Annyira szeretem ezt, mert lehetne itt úgy gondolkodni, hogy ezek exkluzív kategóriák és az atyák csak a lelkipásztorok lehetnek.

Mélyen hiszem, hogy mind a három kategória szól mindannyinkhoz. A „gyermekek” szól a frissességről, amit néha elveszítünk, mert olyan régóta vagyunk hívők. „Hosszú szakáll a hitben. Régi hívő vagyok. Igen, tudom. Bármit hallok az üzenetben, tudom. Én is tudom. Bármi bizonyságot, hallok, öt éve én is elmondta ezt.” 🙂 Elveszíthetem a frissességemet, és szükségem van rá, hogy felismerjem ennek az erejét, ennek a hatalmát.

Tud-e örvendezni a szívem abban, tud-e örömmel ugrani a szívem, lehet-e örömteli aritmiám amiatt, hogy a bűneim megbocsájtattak? „Igen, Uram, köszönöm. A bűneim megbocsájtattak.” Ez örömteli dolog.

Aztán tovább. Isten hív minket, hogy legyen olyan szolgálatunk egymás felé, amely előresegíti a másikat a hitben, ami segít neki, hogy tegyen lépéseket. Lehet ez gyakorlati dolog, lehet ez valami nagyon egyszerű, lehet valami az Igéből, lehet, hogy megmagyarázok egy gondolatot, ami nehezen érthető.

Az is lehet, hogy nincs ebben ajándékom, és akkor azt mondom, hogy imádkozzunk együtt, és bátorítom az imára; vagy megkérdezem tőle, hogy mire van szüksége, imádkozhatok-e érte. Gal 6:2 egymás terhét hordozzátok! Van, hogy nem tudom fizikailag, vagy anyagilag, vagy gyakorlati módon, de imában tehetem. Lehet egy részünk egymás életében. János itt azt mondja:

1Ján 2:13a  Írok néktek atyák, mert megismertétek azt, aki kezdettől fogva van.

Ez érdekes. Nekik is kétszer ír, de mindkétszer ugyanazt. Ebben lehet növekedni, de ebben igazán nem lehet továbbmenni: megismerni azt, Aki öröktől fogva van. Zsolt 90:2 Ő az örökkévaló Isten, Aki kezdettől fogva van. Ez gyönyörű. Néhány helyen mondja 1Ján, hogy kezdettől. Először 1:1-ben amikor arról beszél, hogy amikor Jézus Krisztus eljött, az új kezdet volt. Ő kinyilvánította Isten szívét új és friss módon. Aztán 2:7-ben kezdettől; ez az én kezdetem.

Nagyszerű, hogy a hitben így vagyunk. Megláttuk Krisztust, és Ján 3:16 bárki, aki hisz Őbenne, annak örök élete legyen. Bárki, aki hisz Jézus Krisztusban. P. Schaller mindig úgy mondta: az üdvösség egy érdekes kapu. Mert az egyik oldalról azt látom: bárki, aki hisz Őbenne. Ez az én kezdetem, amikor én meglátom Őt és azt mondom: hiszek Benned. Ez az én döntésem.

Aztán átmegyek a kapun, megnézem a másik oldalát, oda az van írva: Jer 31:3 örökkévaló szeretettel szerettelek téged és Eféz 1:4 kiválasztottalak téged a világ kezdete előtt. Hirtelen rájövök, hogy a kezdet, amikor én döntöttem, nem is az volt a kezdet. Ez már akkor elkezdődött, amikor Isten eldöntötte, hogy teremteni fog. Azelőtt Ő már eldöntötte, Ő már kiválasztott engem. Az én kezdtem ott van az örökkévalóságban, az Ő szeretetében, az Ő szívében. Mennyire nagyszerű erre gondolni!

Annyi ember keresi az azonosságát, annyi ember keresi a gyökereit, te pedig azt mondhatod ezzel a verssel együtt: megismertem Őt, aki öröktől fogva van, és Ő öröktől fogva szeret engem. Ő öröktől törődik velem. Az én gyökerem ott van, az én múltam ott van, az én azonosságom ott van. Mennyire nagyszerű ezt felismerni!

1Ján 2:13b Írok néktek ifjak, mert meggyőztétek a gonoszt.

„Írok néktek ifjak, mert legyőztétek a gonoszt.” Győztesnek lenni nagyszerű! Múlt időben írja: legyőztétek a gonoszt. Ez kész, ez le van rendezve. „Mikor? Nem is vettem észre!” Nem volt túl nehéz, mert nem te csináltad, hanem Krisztus. 2Kor 4:3-4 Sátánnak az a célja, hogy megvakítsa az emberekben a hitetlen gondolkodást, hogy ne lássák meg Krisztus evangéliumának a dicsőséges fényét. Viszont a 2Kor 4:6 Isten ragyogtatta az Ő világosságát mibennünk.

Erről beszél ez a vers, hogy legyőztétek a gonoszt. Neki volt egy terve, az, hogy vakságban tartson titeket mindig, de legyőztétek őt. Máris. Amikor megtértél, akkor ez készen volt. 1Ján 5:4 ez a ti hitetek, ami legyőzte a világot és legyőzte Sátánt. Ez a ti hitetek. Hiszel Jézus Krisztusban? Ez le van zárva. Nincs hozzátennivaló. Nem lehet elvenni belőle – ez még jobb –, már meg van nyerve nekem.

Itt a kérdés: érvényesítem-e a dolgot? Mondom-e: igen, ez az enyém. Nincs munkám abban, hogy legyőzzem, de hogy megvalljam: igen, győztes vagyok, az egy másik kérdés. Amikor János hozzátesz, akkor

1Ján 2:14b Írtam néktek ifjak, mert erősek vagytok, – itt jön az, ami hozzá van adva – és az Isten igéje megmarad bennetek, és meggyőztétek a gonoszt.

Megmarad bennetek Isten Igéje. Innen tudom, hogy győztes vagyok. Sok hívő éli vereségben az életét, mert elbukik és elhiszi, hogy itt a vége. Annyira szeretem kimondani, megvallani, azt mondani: igen, ez az enyém. Jel 12:11 jut eszembe. Megvallani, bizonyságot tenni: ez az enyém. Egy értelemben érvényesítem a dolgot. Azt mondom, hogy használni akarom.

Felszállok a villamosra, megyek néhány megállót, jön az ellenőr, meglóbálom a jegyemet, ő pedig örömmel mosolyog, mert nincsenek rajta lyukak. Mi történt? Nem érvényesítettem a jegyemet, nem használtam.

Lehetek ugyanígy az életemben. Győztes vagyok, de megvallom-e? Kimondom-e? Mondom-e, hogy ez az enyém? Jön Sátán, és azt mondja: „Minden az enyém a te életedben. Mindenhez hozzányúlhatok. Elvehetek mindent tőled. A lakásodat, a családodat, az egészségedet, a jövődet, az éveidet, a munkádat, a pénzedet, a szolgálatodat,…, elvehetek mindent tőled.”

Szeretem, hogy megvallhatjuk. Ján 14:30 Sátán, lehet, hogy minden a tiéd, de én nem vagyok a tiéd; mindet elvehetsz tőlem, de engem nem vehetsz el, engem nem lehet, mert nem vagyok a tiéd. Megvallhatom, és azt mondhatom: „Jön e világ fejedelme, de nincs bennem semmije. Én nem vagyok az övé, engem nem vehet el, hozzám nincs joga.” Megvallani ezt és kimondani. Azt mondani: igen, ez az enyém. Nem csoda, ha Sátán szeretné, ha nem lenne bizonyságunk.

Milyen a győztes élete? Egy-két dolog. A győztes keresi, hogy növekedjen. Ami azt jelenti, hogy a kereszthez megy újra meg újra, és azt mondja: „Uram, kérlek, a Te életed növekedjen bennem. Erős vagyok? Nem tűnik fel, de Uram, növekedni akarok. Szeretnék Veled menni. Kérlek, Téged. Szeretnék ebben járni.” Újra meg újra a kereszthez megyek.

Milyen ember a győző? Péld 24:16 és 1Ján 1-ben az, aki elbukik hétszer, de föláll újra. Elbukik, föláll elbukik, föláll,… Makacs ebben a dologban: elbukik és föláll, nem érdekli, hányszor bukik le. Újra és újra föláll. A győztes ez. Az a győztes, aki eggyel többször kel föl, mint ahányszor elfekszik. Ezt mondjuk: ebben akarok járni, így akarom élni az életem, ez az enyém. Kimondani ezt, megvallani.

Jel 12:11 nagyszerű párhuzamos vers ezzel. Arról beszél, hogy van egy bizonyságom, és nem kímélem az életem, megyek a kereszthez. Ez az én életem, így élek. A világ azt mondja, hogy csönd legyen! Ám a hívő életünkhöz hozzátartozik, hogy bizonyságot teszünk. Lehet, hogy nem az az ember vagy, aki kiáll az utcasarokra és ott prédikál, ez nem gond.

Viszont van hited, van életed, van gazdagságod; a bűneid megbocsájtattak az Ő nevében, megismerted az Atyát. Ismered azt, Aki öröktől fogva van. Van gyökered a mennyben, amit senki nem vehet el. Legyőzted Sátánt, és Isten beszéde megmarad benned. Miért ne mondanád ki mindezt egy kreatív módon, ahogy lehetséges, amekkora terem van, amekkora kapacitása van a másik embernek. Miért ne mondanám ki?

Miért ne adnám tovább? „A hit magánügy.” Mióta? Miért kéne annak lennie? Ez csak azt jelenti, hogy fojtsuk el, tilos beszélni róla. Nem magánügy! Jelentős, fontos. Ha ez megvan, akkor keresem a növekedést, helyreállok, amikor elbukom, megvallom a hitemet. Győzedelmes életet élek.

Vannak bajaim? Persze. Kinek nincsenek? Öregszem? Minden nap, egyre inkább. 🙂 Nekem nem az a mantrám, hogy minden nap minden egyre jobb és jobb lesz. Nem, hanem az, hogy igen, minden nap egyre öregebb vagyok. Nagyon mély megállapítás :-). Ez van. Na és? Viszont járhatok az Ő életében, és érvényesíthetem a dolgot. Azt mondom: ez az enyém, igen, én használni akarom ezt.

Én győztes vagyok az Ő nevében. Miért? Mert Ján 15:1-8 megmaradni Krisztusban, ez kölcsönös. Megmaradok Krisztusban, és Ő megmarad énbennem. A közösségünk kölcsönös kell, legyen. Egy dialógus, amiben egy ember beszél, az nem dialógus. Az nem beszélgetés, azt monológnak hívják. Ugyanígy van Istennel, ez kölcsönös kell legyen. Hallgatom Őt és beszélek Hozzá. Szól hozzám.

Igazán ezt akartam mondani, hogy éljük így az életünket. Sátán, lehet minden a tiéd itt, de én nem. Én az Úré vagyok, és én ebben élek. Nem számít, hogy kicsiny gyermek vagy a hitben, atya vagy ifjú, szolgálni akarsz-e, csinálni akarod-e, de győztes vagy Krisztusban. Ezek különböző nézőpontjai, de ugyanaz a valóság. Mind erről szól, hogy menjünk előre, hogy növekedjünk, hogy higgyünk, hogy járjunk. Isten tartogat nekünk valami többet az Ő megismerésében. Ámen.

Kategória: Egyéb