A mai estén van egy különleges üzenetünk. Bír 13-16 Sámsonról szól. Hiszem, hogy Isten erről akar beszélni nekünk.
Bír 13-ban Isten ígéretet tesz. Sámson egy nehéz időszakban született Izraelben. Olyan időszakban, amikor nem volt központi kormányzat. Olyan időszakban, amikor Izrael nem nagyon ment Isten után. Isten ezért megengedte, hogy bejöjjön az ellenség, mert ez volt az egyezség Izrael és Isten között. Ezért más népek uralkodtak rajtuk. Amikor nyomorúságban volt Izrael, akkor Istenhez kiáltott. Kérték Istent, hogy segítsen nekik, tegyen csodát értük.
Isten úgy tett csodát értük, hogy küldött embereket, akik Őt képviselték Izraelben. Bírák könyvében ezek nagyon különböző emberek voltak. Egyiküket, Gedeont nemrég említettük. Sámson is nagyon érdekes fickó volt.
Bír 13:3 És megjelent az Úrnak angyala az asszonynak, és monda néki: Ímé most magtalan vagy, és nem szültél; de terhes leszesz, és fiat szülsz.
Az asszony elmondja a férjének, aztán a férje imádkozik, hogy Isten szóljon hozzájuk megint. Aztán újra eljön az Úr angyala. – Ez az Ószövetségben Jézus Krisztus megjelenése. – Újabb meghatározást ad nekik, beszél a gyermekről. Aztán egy csoda történik, a férfi és a felesége áldozatot mutatnak be az Úrnak.
Bír 13:20 Tudniillik, mikor a láng felcsapott az oltárról az ég felé, az oltár lángjában felszállott az Úrnak angyala. Mikor pedig ezt meglátták Manoah és az ő felesége, arczczal a földre borultak.
Aztán Bír 13:22-ben azt mondja a férfi a feleségének: biztos meghalunk, mert láttuk az Urat. Tetszik nekem a következő:
Bír 13:23 Akkor monda néki az ő felesége: Ha meg akart volna ölni az Úr minket, nem fogadta volna el kezünkből az egészen égőáldozatot és az ételáldozatot, és nem mutatta volna nékünk mindezeket, sem pedig nem hallatott volna velünk ilyeneket.
Ez annyira tetszik nekem. Mert mi, férfiak néha elszállunk a fejünkben, és azt képzeljük, hogy különbek vagyunk, mint a nők. Igazából ebben a fejezetben, az Úr angyala beszél a feleséggel újra meg újra, és őhozzá jön el. A férje valami furcsa kulturális izét behoz: „biztos meghalunk”. A felesége volt az, aki jobban látta a dolgokat. Ezt jó a szívünkre vennünk.
Mi újszövetségi hívők vagyunk. Gal 3:28 ami a gyülekezetet illeti, nincs különbség férfi és nő között. Ugyanúgy tanítványok vagyunk. Van különbség, ami a családot illeti; van különbség, ami a szerepeket illeti; de nem abban, hogy hallunk-e Istentől; nem abban, hogy lehet-e közösségünk Vele; nem abban, hogy lehetünk-e szellemiek, naná!
Bír 13-ban elmondja Isten nekik, hogy lesz valami különleges, kapnak egy gyermeket. Aztán megszületik a gyermek.
Bír 14-15-ben látjuk Sámson szolgálatát. Furcsa dolgot látunk. Sámson valóban Isten embere, de egy kicsit olyan az egész, mintha ő lenne a legkevésbé hajlandó embere Istennek az egész Bibliában. Úgy is mondhatnánk: ő az, aki nem is tudja, hogy Isten használja őt; szinte észre sem veszi. Ez furcsa kép. Nem véletlen, hogy beszélek erről. Sámsonnak, volt egy különlegessége. Isten olyan erőt adott neki, hogy legyőzze az ellenséget, amilyet sem azelőtt, sem azóta nem láttunk. Ez különleges volt. Viszont miközben Isten használta őt, Sámson nem is tudta, észre sem vette. Isten használta Sámsont, de Sámson nem látta ezt.
Valójában amikor Sámson harcolt, akkor nem Izraelért harcolt, hanem magáért. Abban az időben a filiszteusok uralkodtak Izrael felett. Volt egy megszállás és nem volt szabadságuk az izraelitáknak. Az ellenség uralkodott rajtuk. Ez nem volt rendjén. Bír 14:4 Sámson harcolt az ellenséggel, aki elnyomta, nyomorgatta őket. Mindeközben ő nem Izraelért harcolt, hanem csak azért, mert őt megbántották.
Bír 14-ben becsapják őt. Van egy találós kérdés, kiszedik a feleségéből a választ. Azután odaadják a feleségét másnak. Sámson dühös, de nem Izraelért harcol, csak sajátmagáért. Olyan ember, akit Isten hatalmasan használ, de ő nem látja az irányt, nem látja merre tart. Olyan, mint egy kalapács, aminek van haszna, de nem tudja, mire való, nem látja át.
Isten nem akarja, hogy ilyenek legyünk. Amikor megnézzük itt, azt látjuk, hogy Sámson haragszik a filiszteusokra. Harcol velük és elpusztít egy csomót és ez szabadulást jelent Izraelnek. Isten úgy fordítja a dolgot, hogy az Izraelnek szabadulást hoz. Isten használta őt úgy, hogy ő bíra, vezető volt Izraelben. Őrá néztek, de igazából nem látott túl a nyilvánvalón. Igazából mindig csak azt a csatát látta, ami épp előtte volt. Csak a személyes támadást, ami ellene irányul. Ez olyan lehetőség, egy lehetséges hiba, ami ott lehet az életünkben.
Amikor olvassuk az Írást – 1Kor 12:13, Efézusi levél –, Isten belehelyezett Krisztus Testébe, a gyülekezet tagjaivá tett minket. Ezen túlmenően, amikor megtértél, akkor Isten beleágyazott az Ő örökkévaló tervébe, és azt mondta neked: örök tervem van veled, hatással leszel erre a világra és az örökkévalóságra. Te. Nem számít hány évesen tértél meg, hányszor buktál el, mit rontottál el. Te benne vagy az örökkévaló tervemben. Megeshet, hogy Isten használ engem és azt mondom: köszönöm, Istenem, használsz engem, de nem látok messzebb ennél a pillanatnál. Nem látok magamon túl. Nem látok mást, csak az engem ért sértést, az én sebemet; valamit, ami rólam szól, ami velem kapcsolatos.
Volt egy hölgy, aki megtért, és korábban a fiát villámcsapás érte és meghalt. A hölgy gyászolt, nyilván. Úgy volt a szívében, hogy élete végéig gyászolni fog. Lehetünk így. Azt mondom: a villámcsapás a hibás; a fiam miatt gyászolok, de valójában rólam szól. Gyönyörű volt látni az ő életében, ahogy Isten túlvittet ezen. Öröme lett, szolgálata lett, barátai, közössége. Isten azt mondta: merj túlnézni, láss Velem. Ahogy Istennel látott, megszabadult és túl tudott nézni ezen. Le tudta venni a szemét magáról. Amint megtette, egy új távlatot kapott az élete.
Nem erre van szükségünk? Mert lehetséges, hogy Isten használ engem. Valami történik, valaki megtér a szolgálatomon keresztül. Lehet nem is tudod, de gyümölcse lett, hogy beszéltél az Úrról valakivel. Látunk-e tovább? Lehetséges, hogy még mindig megállok a magam szintjén, hogy az én dolgaimat nézem, és nem látok többet, csak a saját sikereim, büszkeségem, hibáim, bukásom, szégyenem, félelmem, gyászom, múltam, félelmem a jövőtől, az azonosságommal való küzdelmem, mindezek. Ha így van, lehet, úgy vagyok, mint Sámson. Isten ments! Istennek nem ez a terve velünk.
Azt mondja: nézz tovább, legyen több ez a kép. Látunk ilyeneket az írásban. Amikor Nehémiás elősorolja, hogy milyen ellátmánya volt kinek, miről gondoskodott, mit adott, mit ettek, milyen ruhát adott, stb.
Neh 13:14 mindezekben Uram én Teveled gondoltam és a Te házaddal, a Te ügyeddel, a Te népeddel gondoltam, nem magammal. „Csak hűséges akartam lenni.” Nehémiás túlnézett önmagán.
Amikor Neh 1-ben látjuk Nehémiást, akkor ez a férfi, valóban szereti Istent. Valóban hűséges, valóban hívő, nagyszerű ember. Amikor hall arról, hogy mi történt Jeruzsálemmel, akkor Neh 1-ben, nem úgy beszél: a mi atyáink sokat vétkeztek ellened, de látod, hogy én mennyire más vagyok. Nem azt mondja: Izrael ezt csinálta, de még vagyunk néhányan mi hívők. Túlnéz ezen és így beszél:
Neh 1:7 Felette igen vétkeztünk ellened, és nem tartottuk meg a parancsolatokat, és a rendeléseket és a törvényeket, melyeket parancsoltál volt Mózesnek a te szolgádnak.
„Mikor csináltad te ezeket? Te nem voltál ott, nem csináltad ezeket? Ne vegyél magadra valamit, ami nem rád vonatkozik, nem a te bajod.” Viszont Nehémiásnak igen, mert túlnézett magán és azt mondta: én Izraelhez tarozom. Kicsit hasonlít ahhoz, hogy azt mondom: én a gyülekezethez, én Krisztushoz tartozom, nem lehet kivenni belőle, nem tagadhatom meg, nem számít, mi történik, ide tartozom. Amikor kimondom, az fontos az életemben. Mert fontos, hogy túllássunk magunkon, de ehhez szükségem van valamire.
Ján 4:35 emeljük fel a fejünket és lássuk meg, hogy a mezők fehérek az aratásra. Emeljük fel a fejünket, hogy ne csak a múltunkra, a sebünkre, a hibánkra, az idegesítő testvéremre nézzek. Ne a csak családi problémáimra nézzek. Hanem felemeljem a fejem és legyen imádat az életemben. Ha ez meg van, akkor nem véletlen mondja az Írás: Zsid 12:1,2 nézvén Jézusra, hogy imádat legyen az életemben személyesen. Mert lehet, teszem a jó dolgokat – mert tudom, hogy ezeket csinálni kell –, de nem emelem fel a fejem. Nőnek a bajaim. Egyre inkább látom, mennyi mindent tettek ellenem, mennyi minden nem úgy történt, ahogy kellett volna. Ha felemelem a fejem, lehet ezek még meg vannak, de nem ez a fókuszom és nincs ereje az életemben. És ahogy az Úrra nézek látok egy távlatot, másféle módon látom az életet. Messzebbre látok.
Könnyen lehet, hogy mondom: nem látom a fától az erdőt. Nem látom valakitől a gyülekezetet, mert az a valaki megbántott. Elveszítek valamit, ami nagyon fontos. Isten nem arra alkotott minket, hogy úgy legyünk, mint Sámson, hogy ki kelljen csavarnia azt, amit csinálok, hogy az Ő munkája javára legyen.
Nem arra alkotott minket, hogy amint járunk ebben az életben, magunkkal foglalkozzunk, és ahogy magunkkal foglalkozunk, véletlenül mondunk valamit és Isten hatalmasan használja. Hanem azt mondja: legyen irányod Velem, gondolkodj ilyen módon.
Bír 13-16 fejezetekben Sámson kétszer imádkozik, 15:18-ban és azt mondja: „Meghalok szomjan, hagysz szomjan halni Isten?!”, 16:28: „Még egyszer adj erőt Istenem, hogy bosszút állhassak!” Még amikor kommunikált is Istennel, csak önmagáról szólt, semmi más nem volt benne. Mindig csak egy éppen akkor szükséges dolog, egy követelés. Nem csoda, hogy Sámsonnak nem volt érzékenysége Isten szellemére. Ami egy rettenetes dolog, de ez történt.
Bír 16-ban Delila becsapja őt és elárulja.
Bír 16:20 És monda: Rajtad a Filiszteusok, Sámson! Mikor pedig az az ő álmából felserkent, monda: Kimegyek most is, mint egyébkor, és lerázom a kötelékeket; mert még nem tudta, hogy az Úr eltávozott ő tőle.
Isten azt mondja nekünk: légy Velem közösségben, imádj Engem, járj Velem. Ahogy teszed, érzékenységed lesz. Sámson nem tudta, hogy nem volt vele az Úr szelleme. Nem volt ereje többé. Nem vette észre, hogy valami megváltozott, mert nem volt szellemi érzékenysége. Nem tanult erről, nem gyakorolta magát ebben, nem látjuk, hogy közösségben lett volna Istennel.
P. Stevens mondta: létezik olyan, hogy feltételezett szellemiség. Azt gondolom: „Persze, hogy szellemi vagyok, két hete is az voltam!” Arról tanított minket ezzel, hogy merjük kérni újra és újra, hogy Isten töltsön be minket, hogy szellemben járjunk. Amint kihagyok egy ütemet, azonnal a legfurább gondolataim vannak. Egy pásztor azt mondta nekem: hihetetlen milyen gondolataim vannak, folyton imádkoznom kell! Vagy a szellemben járok; vagy a másik opció, de arra nem vagyok kíváncsi. Ha nem keresem az Urat, akkor lehet, csak feltételezem.
Hívők vannak így néha. Mondhatnánk ezt így: érzékelek valami erőt, valami jelenlétet, biztos vagyok benne, hogy az ÚR az. Viszont nagyon ijesztő dolgokat láttunk az Úr nevében már! 1Ján 4:1 nem véletlen mondja, vizsgáljuk meg a szellemeket. Ellenőrizzük le! Hallottam már olyan kijelentést, ami nagyon erőteljes volt, de nem volt benne szeretet, gondoskodás, kegyelem, áldás. Hallottam nagyon erős kijelentéseket és marhaság volt. Az az ember nem ismerte fel, hogy ez nem az a szellem.
Isten ments, hogy ilyen legyek, hogy keserű szellemből megfertőzzek valakit, hogy egy elégedetlen szellemből, követelőzzek valaki felé; hogy egy reménytelen szellemből valakit lehúzzak magam mellé a depresszióba. Isten ments, hogy így legyen! Mert megeshet, hogy amit mond egy hívő, beszél róla, de az alapja, nem Jézus Krisztus munkája. Ellenőrizzük le! Sámson nem vette észre, ami elképesztő, de nem is annyira. Mert velünk is megtörténhet.
Pál is erről beszél, úgy hiszem, de a másik oldalról, a másik végletből. Itt egy olyan ember beszél, aki látja a célt; aki tudja, hogy mit csinál; aki tudja, hogy merre megy. Hogyan tudja ezt? Neki van imádat az életében. Van közössége Istennel. Ő tudja az irányt. Fil 3:9-14 Pál ismeri az irányt. Ezért itt versenyről beszél:
1Kor 9:24 Nem tudjátok-é, hogy a kik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek.
Célunk van. Hívők! Célunk van! Ha magamra nézek, magammal vagyok elfoglalva mindig, akkor nem fogom látni a célt, nem fogok felkavarodni az igazságban. Lehet, tudom az igazságot, de nincs felkavarva a szívem, a Sz.Sz. nem fordítja fel a dolgokat és nem vizsgálja meg azokat, mert el vagyok merülve magamban. Nem emelem fel a fejem, nincs imádatom és nem így futok.
1Kor 9:25 a mi jutalmunk örökkévaló, nem romlandó.
1Kor 9:26 Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint a ki nem levegőt vagdos;
Képzelj el egy kidolgozott bokszolót, aki sokat tud, nagyon profi, jól csinálja a dolgokat, és megkérdezed: mit értél el? „Én vagyok a világbajnok árnyékbokszolásban. Ütöm a levegőt, a semmit. Én vagyok a legjobb benne!” Miről beszélsz? Hogy érted? Megeshet, hogy az életem olyanná válik, hogy el vagyok foglalva azzal, ami körülöttem van, a kényelmemmel. Isten azt mondja: láss többet, ismerj többet a személyes névmásokból, mint az én, enyém, nekem, hozzám, felém, rólam. Ismerj többet, ne csak ezeket, hanem valami többet is!
Kik vagyunk? Keresztények. Krisztuséi vagyunk, Őt képviseljük. A gyülekezethez tartozunk, egy helyi gyülekezethez és Krisztus egyházának tagjai vagyunk. Hívők vagyunk. Aztán itt vagyunk ebben a városban, ez nem véletlen. Nem azért, hogy magam keressem. Hanem, hogy felemeljük a fejünket és azt mondjuk: „Figyelj, én az Urat akarom követni. Uram mutasd meg! Szeretnék többet látni, nem akarok megállni annál, ami rólam szól. Szeretnék többet, látni a célt!” Nagyszerű, amikor egy hívő így éli az életét, mert az különleges. Megteszek dolgokat azért, mert tudom, hogy helyem van Isten örök tervében; vagy nem teszek meg dolgokat, mert tudom, hogy Krisztusé vagyok.
Isten azt akarja, hogy ez több legyen; ne álljak meg ott, hogy valaki megbántott. „Miért mentél el onnan? Miért nem csinálod azt?” „Mert valami bukás történt és szégyelltem magam.” Ez nem erről szól! Merjünk továbbmenni! Annyira a szívemen van ez. Hálás vagyok ezért a gyülekezetben, hogy sok minden történik. Szeretnélek bátorítani, hogy légy tevékeny!
Nem arról beszélek elsősorban, hogy csinálj még valamit. Nem hajcsár vagyok. Hanem elsősorban, azt mondom: a szívünkben legyünk aktívak Istennel, legyünk tevékenyek, keressük Őt az Igében, a közösségben, minden módon. Aztán a szolgálatban is keressük Őt!
Amivel bátorított Isten minket ezen a hétvégén, hogy ezekben hiszünk a gyülekezeteinkben: az Ige bősége legyen, lehetőség legyen hallani; hogy a közösség bőséges legyen, legyen lehetőség közösségben lenni; és aztán a szolgálatok bősége legyen.
Ami érdekes, hogy ha az Ige bőséges, akkor az könnyűvé teszi, hogy a közösség bőséges legyen, hogy aztán közösségben legyünk a helyes alapon a helyes gondolkodással. Ha ezek megvannak, akkor ez túlcsordul és lesznek szolgálataink. Hálás vagyok, hogy ez zajlik a bibliaiskolában, utána, az alapok órán, vasárnapi iskolában; börtönökben, ahol szolgálunk; az utcán, ahol evangelizálunk; a tizenéves szolgálatban. Ezek a dolgok hogyan történnek? Legyen részed túl azon, ami a per pillanat küzdelem! Csak úgy lehet meg az életünkben, ha van imádat az életemben személyesen.
Ámen.