Nézz a Célra, és fuss!

2013 február 27. szerda  18:30

P. Scibellitől hallottam egy üzenetet, és ez nagyon bátorított arra, hogy erről beszéljek:

Hab 2:2 Így felelt nekem az ÚR: Írd le ezt a látomást, és táblákra vésd fel – tedd nyilvánvalóvá –, hogy könnyen olvasható legyen.

Egy másik lehetséges fordítás szerint: hogy futhasson vele. Erről szeretnék beszélni, hogy amit emberileg csinálunk – írunk, a rendszerek, amiket összerakunk –, azok bonyolultak, nehezen követhetőek, kihívást jelentenek.

Zsid 12:13 és lábatok az egyenes úton járjon, hogy a sánta meg ne botoljon, hanem inkább meggyógyuljon.

Az előző üzenetet (2013.02.24. du. P. Kende: Három áldás, ami mindannyiunknak kell) itt fejeztük be: ha természetileg élek, akkor soha nem fogok egyenes utat készíteni senkinek. Akkor bárki, aki utánam jön, az göröngyös, kanyargós utat talál, olyat, ami tele van huplikkal, és ha valakinek gyenge a lába, akkor az kibicsaklik. Nehéz lesz követni engem.

Viszont, ha valami természetfelettiről beszélünk, ha az Urat követjük, akkor egyenes útról beszélhetünk. Egyenes út, ahol lehet örömöm, szabadságom, bizalmam, hitem. Valóban járhatok az Úrral nagy szabadságban, igaz szentségben, és másféle módon élhetek. Itt a vers végén azt mondja, hogy meggyógyulok, miközben járok ezen az úton.

Az egyik nagy hiba a kereszténységben az, hogy nagyon sok hívő szalad azért, hogy Isten elfogadja a futása alapján, az igyekezete alapján, a tettei alapján, a teljesítménye alapján. „Fuss, igyekezz, hogy Isten befogadjon téged!” Eféz 2:8-ban viszont azt olvassuk, hogy ez nem így van. Ez hit által van, kegyelemből ajándékba. Hogyan van az üdvösség? Kegyelemből. Hogyan kapod meg? Hit által. A hit a csatorna, amin keresztül megkapod kegyelemből ajándékba. Nem teszel érte semmit.

A verseny képéhez ragaszkodva:

Róm 9:16 nem azé, aki akarja, nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.

Erről beszélünk. Isten nem úgy fogad el minket, hogy mennyit teljesítesz. Ha erre igyekszel, akkor izzadhatsz életed végéig, és soha nem fogsz elérni a célhoz. Akkor soha nem fogod úgy érezni: a teljesítményem végre elég, hogy Isten befogadjon. Azért, mert a teljesítményednek tökéletesnek kéne lennie, és az nem lehetséges. Nem vagy képes arra, hogy tökéletes légy. A legszigorúbb szabályok szerint sem lesz elég soha.

Még egy vers arról, hogy nyilvánvaló az, hogy a cselekedetekből senki nem üdvözülhet:

Gal 3:11 … az igaz ember hitből él.

Ez így működik. Ha abban a versenyben futsz, hogy próbálod elfogadtatni magad Istennel, akkor nehéz életed lesz, és – van egy rossz hírem – hiábavaló lesz a futásod. Futni fogsz, dolgozni fogsz, izzadni fogsz, és hiábavaló lesz. A végén ott fogsz állni Isten előtt, és ha hívő vagy, azt fogja mondani: „Hogyhogy nem vetted észre, hogy Én Krisztusban befogadtalak? Hogyhogy nem vetted észre a János evangéliumában? Hogyhogy nem vetted észre a Galáciai levében? Hogyhogy nem vetted észre Róm 3-ban, Róm 5-ben, Róm 6-ban? Hogyhogy nem vetted észre, hogy Én egy másik versenyre hívtalak el?”

Isten nem tunyaságra hívott minket, de a futásunk, a verseny, amiben vagyunk, azt nem félelemből, nem rettegésből futjuk. Nem az elfogadási vágy miatt futjuk, hanem másról szól ez.

2Thess 3:1-ben Pál azt mondja: imádkozzatok értünk, és azért, hogy az Ige szabadon futhasson. „Pál! Hogy van ez? Az Igéért imádkozzam vagy érted?” Egy értelemben ez így működik: ha a hívő szabadon fut és nincs akadály előtte, ha rohan ezerrel, akkor mi rohan még vele? Az Isten Igéje, ami szívébe van írva, a bizonyságtétel, ami a szájában van Krisztusról, a szeretet, amit Isten a szívébe töltött ki a Szellem által.

Ha a hívő szabadon fut, akkor Isten munkája is szabadon fut. Ha Isten embere szabadon fut, akkor Isten Igéje is szabadon fut, Isten munkája is szabadon fut. Ha Isten embere szabadon fut, ha akadályok nélkül megy előre Istennel, ha nem a bűntudatán rágódik, ha nem a depressziójában küzd, ha nem állítja meg egy hazugság, ha a betegség, ami az életében van, nem elég nagy ahhoz, hogy befékezzen neki, akkor Isten munkája is szabadon fut.

Azt mondja Pál: imádkozzatok értem, hogy szabadon futhassak, mert ha én futhatok, akkor Isten munkája is. Ez az, amit csinálunk. Nem azért futunk, hogy elfogadjon minket Isten, hanem azért, mert beinvitált minket az Ő munkájába. (Azt hiszem, Fil 3. az egyetlen hely, ahova nem fogunk lapozni, ahol erről a futásról és a versenyről beszél Pál.) Pál azt mondja: „Futok. Nem bizonytalanra, nincs benne kérdőjel. Tudom, mit csinálok, tudom, hova tartok, és van egy verseny, amiben benne vagyok.”

Benne vagyok ebben a versenyben. Istennel együtt végzek egy munkát. Imádkoztam azért, hogy Isten küldjön munkásokat az Ő aratásába. Jézus azt mondta, ez az egyik, amiért biztos imádkoznunk kell. Imádkozzunk, hogy Ő munkásokat küldjön az Ő aratásába. Aztán mi történt velem? Isten azt mondta: „Jól van, elküldök valakit az aratásomba. Te leszel az!” Lehet, hogy ettől félsz. Lehet, hogy ezért nem imádkozod ezt az imát.

Lehet, hogy félsz ettől: Isten el fog küldeni. Ne félj ettől! El vagyunk hívva ebbe. Futunk az Isten beszédével. Róm 10:14 hogyan hallhatnák, ha nincs prédikáló? Ez vagy te meg én. Azért, hogy emberek hallják az örömhírt: Krisztus meghalt, győzött, feltámadott, hit által megigazulhatsz. Ebben a versenyben vagyunk.

Amikor futunk, hova nézünk? Van egy veszélyes dolog a hitben, és sokan ezt csinálják: „Elemezgessünk téged. Nézzük, mi van benned! Uh, ezt nem gondoltam volna, hogy ennyire rossz a helyzet. Ez sokkal rosszabb, mint gondoltam! Ezen dolgozni kell!” Ez hiba! Láttál már rövidtávfutót, aki futás közben magát figyeli, hogy elég szépen emeli-e a lábát? Azt nézi-e, hogy tökéletesen fut? Nem! Nem magával foglalkozik, hanem nézi a célt. Az egyetlen dolog, amire néz, az a cél. Előre néz. Ez az egyetlen dolog, amit figyel.

2Kor 4:2 ha a hamis dolgok rejtegetésével vagyok elfoglalva, ha a szégyen rejtegetésével vagyok elfoglalva, akkor nem fogok győzni. Nem fogom megfutni a dolgot, el fogok bukni korán, és nem fogom végigfutni. Ne elemezgesd magad! Ne foglalkozz magaddal olyan sokat. Tényleg! Annyira könnyű elmerülni magamban, és azzal, hogy mit csinálok jól és mit rosszul. „Vajon hogyan futok? Megfelelően? Jaj, ez nem úgy néz ki, mint kéne.”

Még egy: nem méregetem a mellettem futót sem. 2Kor 10:13 nem hasonlítgatom magam. Ha ezt teszem, akkor nem fog menni. Nagyon sok hívő csinálja: pletyka, ítélgetés, hasonlítgatás. „Köszönöm, Uram, hogy nem vagyok olyan, mint ő.” Vagy: „A mindenségit, Uram! Miért nem vagyok olyan, mint ő? Nekem miért nincs meg az ajándékom?” „Be, be! Nekem megvan, neked nincs meg!” Miért fontos ez?

Miért lenne fontos ez? Azt mondja, hogy fussunk. Nagyon csodálatos dolog van előttünk. Miért beszélünk annyit Jézusról? Miért beszéltünk az elmúlt ősszel végig, szeptembertől decemberig Jézusról a Márk evangéliumából? Minden szerdán Jézusról beszéltünk. Miért? Azért, mert ha futni akarok egy versenyben, akkor kell, hogy legyen előttem valami csodálatos.

Kell, hogy a szememet valami nagyszerűre szegezzem. Kell, hogy valami különleges legyen. Olyasvalami, ami után tényleg menni akarok. Ezért mondjuk, hogy fogd bibliádat, és olvasd. Miért? Nem a Biblia miatt, hanem azért, mert azon keresztül Krisztusra nézhetsz. Lásd meg Őt, ismerd meg Őt, tanuld meg Őt, növekedj Őbenne, legyen vágyad Őrá. Legyen Ő a szívedben. Erre van szükségünk, hogy valami csodálatos legyen felemelve a szemünk előtt.

Mi csodálatos az életünkben? Az, amit Isten kegyelme adott nekünk. Amit én érdemeltem, amiért én küzdök, az nem olyan csodálatos. Amit én össze tudok hozni, az göröngyös, kanyargós, az enyém, de „kicsi is, savanyú is, sárga is …” 🙂 Nem az igazi. Nem olyan, amilyennek lennie kéne. Azt csak én csináltam.

Amit Isten kegyelme adott nekem, az csodálatos az életemben. Krisztus Teste, a gyülekezet csodálatos dolog az életemben, mert Isten kegyelme adta nekem. 1Kor 12:13 amikor megtértem, akkor Isten kegyelem adta nekem. A testvérem csodálatos az éltemben, mert Isten kegyelme adta nekem.

A világmisszió csodálatos! Miért? Mert természetileg az nem lenne az enyém. Imádkozhatok testvérekért Nepálban. A testvéreink, ismerjük őket, a szívünkön vannak. Ez Isten kegyelmi ajándéka nekünk. Az, hogy vannak misszionáriusaink mindenfelé a világon, az Isten kegyelmének az ajándékai.

Az, hogy az Ő tökéletes Igéje a kezem ügyében van, és a szívemben lehet, ez kegyelmi ajándék. Az, hogy van pásztorom az én életemben, az kegyelmi ajándék nekem. Az, hogy a Szent Szellem betölt engem, amikor jövök, amikor megbánom, amikor kérem, akkor az egy kegyelmi ajándék. Az, hogy van ajándékom a Szent Szellemtől; az, hogy van szolgálatom, … annyi minden van, amik kegyelemből a mieink! A kegyelemből kapott dolgok egyedül az igazán lenyűgöző dolgok az életünkben.

Pál figyelmeztet minket erre. 1Kor 9-ben van egy rész, ahol erről beszél. 1Kor 9:24 úgy fussatok, hogy elvegyétek a jutalmat, a koszorút, a győzelmet, az érmet. „Úgy fussatok, hogy megnyerjétek!” Miről szól ez? Arról, hogy ne legyek diszkvalifikált. A versenyzők futnak körbe-körbe a versenypályán, és valaki egyszer csak azt mondja: keresztbe rövidebb; és átfut, fut a cél felé, aztán: én győztem, én vagyok az első. „Nem! Diszkvalifikált.” Ez így nem működik, ne úgy fuss.

Pál azt mondja két verssel később: úgy futok, mint aki nem bizonytalanra fut. Nem bizonytalanra futok, tudom, hogy mit csinálok. Krisztust teszem a szemem elé. Azzal harcolok, amivel kell. Ez nagyon fontos az életünkben. Bátorítalak ebben, hogy Isten növekedést akar adni nekünk lépésről lépésre. Azt mondja: fuss helyesen, csináld jól a dolgot, növekedj ebben, tanulj ebben. Ne fuss rossz, hibás versenyt.

Pál beszélt erről Gal 2-ben, amikor visszaidézi, hogy milyen volt a szolgálatának az eleje. Mert Pál mondott egy-két lenyűgöző dolgot. Az egyik nagy kijelentése az volt, hogy Krisztus Teste élő dolog. Krisztus a fő, mi vagyunk a test tagjai. Ez volt az egyik nagy kijelentése.

A másik az, hogy az üdvösség kegyelemből van. Azt mondta: „Zsidó vagy pogány, nem számít, az üdvösséged kegyelemből van. Ha a Krisztus Testében vagy, akkor zsidó vagy, vagy pogány, nem számít. Egy Test vagytok.” – ami azért kiverte a biztosítékot néhány embernél. Nyilván ez túl sok volt néhányaknak.

Gal 2-ben visszaidézi ezt: Isten adott nekem kijelentést, és felmentem Jeruzsálembe.

Gal 2:2 Kijelentés következtében mentem fel, és eléjük tártam az evangéliumot, amelyet a pogányok között hirdetek, de külön a tekintélyeseknek, hogy valami módon hiábavaló ne legyen futásom.

Pál alávetette magát. Miről szól ez? Pál azt mondja: figyelj, nem akartam úgy futni, hogy végigfutom az egészet, és a végén valaki odajön, és azt mondja: „Szuper, nagyon jól futottál. Csak ez nem rövidtáv volt, hanem több kilométeres hosszútávfutás.  Te voltál a legjobb rövidtávon, de nem működött az egész.” Ez az, amiről beszélek.

Mit mondunk? Isten kegyelme – így futunk. Egyszer D.L. Moody úgy ment a prédikációjára, hogy egy jól megrakott hátizsák volt rajta. Azt mondta: „Sokan így próbáltok futni. Így akarjátok futni a versenyt. Cipeltek magatokkal mindent. Nem engedtek el dolgokat. Próbáltok teljesíteni. A törvény alatt próbáltok élni. Nem vagytok szabadok. Ragaszkodtok valamihez, amiről tudjátok, hogy bűn. Így nem lehet futni. Ez mind megterhel titeket. Így nem lehet győzni. Pillanatok alatt összeesem, nem bírom, túl sok. Ez nem megy.”

Pál azt mondja: ne fuss a helytelen versenypályán. Isten téged hívott el, mostanra, ittenre. Spurgeon nagy prédikátor volt, de Isten nem őt hívta el erre az időre Magyarországra, hanem téged. Teréz anya nagyszerű hívő, de Isten nem őt hívta el most Magyarországra, hanem téged és engem. Hiszen, hogy Isten mindent megfelelő időben csinál. Gal 4:4 azt mondja Jézusról, hogy Ő tökéletes időben, az idő teljességében jött el.

Ugyanígy van veled is. Isten nem követett el hibát azzal, hogy ide tett téged, hogy ebbe az országba tett téged, hogy mostanra hívott el téged, hogy ebbe a gyülekezetbe rakott téged. Hallod a kegyelem üzenetét, hallod a bevégzett munka üzenetét, hallod, hogy a Szent Szellem azt mondja: fuss Velem, légy felkészült Velem.

Mi történik mégis? 1Ján 2:16 megtöltöm a szívemet valamivel ebből a világból, és aztán helytelen versenyben futok. Nem a megfelelő dolog után megyek, és kifáradok, elnyű engem a dolog; nem értem, hogy miért ilyen kanyargós; nem értem, hogy miért van ebben ennyi bukkanó; nem értem, hogy miért olyan nehéz futni ezt a versenyt. Lehet, hogy azért, mert nem azt az utat futom, amit Isten elkészített nekem.

Tudod, miről beszélek? Ragaszkodni az üzenethez. Fil 2:16 Pál azt mondja: az életnek beszédét tartván eléjük. Azt mondja: ezt csinálom. Miért? „Mert, nem akarok hiába futni.” Miről beszél az élete végén? 2Pét 3:18 növekedj az Úr Jézus kegyelmében és ismeretében. Azt mondja: ez annyira fontos, hogy megmaradjunk az Isten kegyelmében.

Bejönne annyi hazugság, annyi minden, ami megfékezne, ami rád rakna: egy teljesítéskényszer, a bujkálás, a szégyen, hogy nem vagy elfogadva. Isten azt mondja: „Ragaszkodj a kegyelemhez, és merj szaladni. Merj hitben élni. Merj tenni dolgokat, amik túlmennek rajtad.” Miért? Azért, mert az üzenet hogyan menne nélküled? Isten így rendelte, hogy a kegyelem üzenete a te szádból hangozzon el.

Isten úgy rendelte, hogy ahova mész, ott legyen valaki, aki képviseli ezt a Jézus Krisztust, Aki azt mondja az embereknek: jöjjetek Énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és Én nyugalmat adok nektek. Azt mondja Jézus: „Előbb szeretném levenni a terhet rólad. Tanuld az Igét, halld az igazságot, szabadulj fel a terheid alól, és aztán fuss szabadon. Fuss szabadon!”

Pál újra meg újra beszél erről az Újszövetségben. Újra meg újra felhozza: „Figyelj! Ki állít meg titeket?” Gal 5:7 ki akadályozott meg titeket? Nem micsoda, hanem kicsoda. Tudjuk, hogy ki akar megállítani a versenyfutásban.

Az Ellenség szeretne megállítani bennünket. Szeretné azt mondani: „Húzd be a féket, állj parkoló pályára. Tarts néhány perces szünetet, ami az életed végéig fog tartani. Tarts egy életfogytig tartó szünetet. Állj félre kicsit, pihenj kicsit, lassulj meg. Itt az idő a kényelmedre. Itt az idő, hogy félretegyél mindent. Túl sok gyereked van, túl sok feleséged/férjed van. Túl sok dolgod van, túl sok betegséged van. Túl sok … Tedd félre! Ne menj előre. Ne fuss előre!”

Ne engedd, hogy megállítsanak a dolgok. Tudod, milyen nagyszerű ez? Amiről beszélek, az nem törvény, nem teher. Ez arról szól, hogy bárhol vagy, bárki vagy, futhatod ezt a versenyt. Lehet, hogy Isten téged hívott el korunk nagy prédikátorának. Halleluja! Lehet, hogy Isten arra hívott el, hogy név nélkül, ismeretlenül, senki által nem tudva szolgáld Őt eldugott helyeken.

Lehet, senki nem tudja soha, hogy tettél valamit. Zsid 6:10 hűséges az Isten, nem felejti el az Őérte való munkálkodásotokat. Ne aggódj rajta. Ne nézegesd magad. Ne nézegesd a másikat. Ne cipelj terheket, hanem merj szaladni! Az evangélium erről szól. Mát 28-ban a nagy küldetés erről szól: menjetek el széles e világra, és tegyetek minden népeket tanítvánnyá. Pál azt mondja: ne hagyd megállítani magad.  Nem arra vagy elhívva, hogy egy helyben állj, ülj, feküdj, hanem arra, hogy szaladj. Arra, hogy szaladj!

Gyerekkoromra emlékszem. Egy hegyről szaladtunk lefelé néhányan. A legjobb dolog volt. Annyira gyorsan szaladtunk! Szerencsére édesanyám nem látta, mert mondta volna: lassabban, lassabban. Annyira élveztük! Csak rohantunk, mert annyira könnyű volt. Annyira könnyű, ha az elhívásodban szaladsz, az ajándékaidban élsz, a Szellemmel betöltve éled az életed.

1Pét 4:4 ők furcsának tartják, hogy nem szaladtok velük a kicsapongásban. Furcsának tartják, nem értik, hogy miért nem… „Miért nem tombolsz velem a buliban?” Nekem van nagyobb buli. Én másik versenyben futok. Én is futok, de mást csinálok. Csodálatos dolgot! Istennel járok. Vele élek. Ővele van tűz a szívemben. Ővele van szabadságom. Isten azt mondja: ez az!

Befejezésül. Lehetséges, hogy életed végéig örömmel szaladj ebben? Igen. Gondolj Noéra! Nekünk hány évünk van vissza? Ha nem jön az elragadtatás, a magyar átlagéletkort figyelembe véve még van két évem. 🙂 Tegyük fel, hogy tovább élek, van – mondjuk – húsz évem. Lehet, neked van 40-50. Noé élt 480 évig és hűséges volt, úgyhogy Isten őt hívta el. Utána építette a bárkát 120 éven át, és özönvíz után még élt kb. 350 évet, és hűséges volt. Nem olyan nehéz ez a kis idő, ami nekünk van. 🙂 Ez nem olyan nagy szám!

Miért mondom ezt? Gal 5:22-23 Isten Szelleme mindazt megadja nekünk, amire szükségünk van, hogy hűségesek legyünk egész életünkben. Zsid 12:1 kitartással fussátok meg az előttetek lévő küzdőteret. Fusd a futást, a Szent Szellem mindent megad ehhez. Észrevetted? Abban a kilences listába az egyik szó a hosszútűrés, vagy – ha úgy tetszik – béketűrés. Azt jelenti, hogy uralom magam. Nem kell visszavágnom, nem kell ugranom attól, hogy jön egy körülmény. Futok valamerre, aztán azt mondja valaki: gyere ide!; akkor erre nem kell ugranom. Nem kell odavágnom, nem kell letérnem az útról. Ez béketűrés.

A másik a hűség vagy a hit. A kitartó hit. Aztán a harmadik ilyen szó a mértékletesség, vagyis uralom magam. Azt mondja, hogy erőm van, uralok valamit. Ezek a Szent Szellem gyümölcsei. Ezek nem a te produktumaid. Nem neked kell létrehoznod ezeket az életedben. Te járj a Szent Szellemben, hozz döntéseket az Úrral, és Ő megadja mindazt, amire szükség van, hogy végigfusd ezt a futást életed végéig.

Mit próbálok mondani? Szegezd a tekinteted valamire, ami gyönyörű, ami jelentős, ami hatalmas. Tudom, megvan a kísértés, hogy egy emberre nézzünk, akit tisztelünk, de ne tedd. Nézz Krisztusra! Tudom, megvan a kísértés, hogy erre a világra figyeljünk, és arra, amit mond, a kritika. Ne csináld! A világ gúnyolói nem olyan érdekesek.

Nézz Krisztusra, nézz az Ő beszédére, nézz a Szellem akaratára! JSir 3:23 kavarodjon fel a szíved nap mint nap abban, amiben Isten bátorít. Aztán Isten hűséget ad neked hosszú távon, és végig fogod futni. Fussunk ebben bátran és szabadon, és ne veszítsük el a bizalmunkat, aminek nagy jutalma van. Ámen.

Kategória: Egyéb