Nevetés közben is fájhat a szív

2010 május 30. vasárnap  10:30

Péld 14. – az egész Példabeszédek – nagyon gyakorlatias.

Péld 14:13 Nevetés közben is fáj a szív; és végre az öröm fordul szomorúságra.

Így is mondhatnám: Nevetés közben is fáj a szív; és a végére az ilyen öröm szomorúságra fordul. Ha megnézzük ezt a fejezetet, újra meg újra belefutunk ebbe a gondolatba, és egy másik gondolatba is, amiről szeretnék beszélni. Ezek a gondolatok fontosak nekünk.

Arra gondoltam, hogy mennyi mindent megteszünk a látszat kedvéért? Mennyi mindent megteszünk azért, hogy bizonyos módon kinézzünk? (Ezzel nem a lányokra gondoltam.) Beszélgettünk az új hívőkkel az Alapokon. Ketten piacon dolgoznak, és az egyikük mondott egy bizonyságot. Van a piacon egy fickó, akitől a legkedvesebb dolog, amit hallott, az ez volt: „Már megint te vagy, te kis mocsok?” Így kezelte mindig. Aztán egyik reggel azt mondta:

–          Annyira örülök, hogy itt vagy! Annyira hálás vagyok érted, annyira örülök neked!

–          Valami bajod van? – csak nézett rá emberünk.

–          Nem, én ilyen vagyok.

–          És a többi?

–          Az csak a látszat. Én ilyen vagyok igazán. Nagyon hálás vagyok, hogy itt vagy.

Erre gondoltam, hogy mennyi mindent teszünk a látszat kedvéért? Mennyi mindent teszünk azért, mert azt gondoljuk: Valaki ezt várja tőlem. Mennyi mindent teszünk azért, mert van egy mérce bennünk, amit meg kell ugranunk, és úgy kell viselkednünk? Annyi tettetés, annyi viselkedés, annyi előadás, annyi dolog van az életünkben, amit csinálunk!

Erre gondoltam, hogy annyi bűntudatot rejt egy vádoló nyelv. Amikor egy ember vádaskodik folyton, akkor az általában arról szól, hogy eltakarja a bűntudatát, amikor azt mondja: „A te hibád! Te csináltad ezt velem! Te nem törődtél velem. Neked kellett volna ezt csinálnod.” Nagyon sokszor arról szól, hogy elrejti, takargatja a bűntudatát. Semmi másról.

Annyi szégyen van elrejtve egy gúnyolódó emberben, aki úgy érzi, hogy le kell húznia téged! „Komolyan gondolod? Annyira nevetséges vagy! Miről beszélsz? Ki vagy te? Ugyan már! Mi az, amit csinálsz? Ne röhögtess!” Gúnyolódik. Sokszor ez azért van, mert nagy szégyenérzete van. Úgy érzi, hogy ő nem ugorja meg azt a szintet, amit kéne. „Az egyetlen remény arra, hogy jól érezzem magam, ez az, hogy téged is lehúzzalak.” Erről szól az egész.

Gúnyolódás, és semmi nincs benne, csak rejtőzködés. Vádolás. Csak arról szól: eltakarni a bűntudatot. Hiszem, hogy sokszor tonnányi félelem van egy erős és hatalmas embernek az álarca mögött.  Egy erős ember, egy hatalmas ember, neki döntése van, és „Úgy van, ahogy én mondom! Mindig meg tudom mondani, miért van az úgy, és hogyan kell lennie!” Határozott, erőteljes, közben belül „nyuszi”, közben belül fél, közben belül retteg. „Nehogy valaki meglássa, hogy belül ki vagyok!”

Mennyi mindent megcsinál egy tizenéves, azért hogy menőnek mutassa magát, nem? Szülők! Ezért bátorítsátok a gyerekeiteket, legyenek ott a tizenéves alkalmakon. „Az én fiam / az én lányom rendben van.” Ilyenkor kell bátorítanod! Miért? Azért, mert ha most bátorítod őt, akkor később, amikor bajban lesz, amikor meghozta a rossz döntéseket, akkor a tizenéves szolgálat vezetője ott lesz neki barátnak és tanácsadónak. Lesz szövetségesed a tizenéves szolgálatban, aki azt tudja mondani neki: ezen az úton érdemes járnod.

A tizenéves szolgálat az egy jó helyzet. Amikor ott a vezető, ott vannak azok, akik vele szolgálnak, akkor nincsen ez a versengés, nincsen ez a menőnek mutatkozás. Ám ha magukra hagyod őket, akkor megtörténik újra meg újra.

Mennyi mindent megcsinál egy tizenéves, azért hogy menőnek mutassa magát! Érdekes, hogy mennyire nem változik ez, ahogy múlik az ember kora. Ahogy öregszünk, nem változik ez. Az emberek felnőttként is ugyanezeket csinálják. Ugyanezeket a mintákat követjük. Ez elképesztő! „Nevetés közben is fájhat a szív.” Lehet, hogy kívül vidámság van. Lehet, hogy mutatok valamit, és előadom, de belül fájdalom és küzdelem van.

Beszéltem valamikor három emberről. Megint eszembe jutott az esetük. Kettőt holtan találtak egy nap kábítószer túladagolás miatt. A harmadik húsz éven át kábítószer-függő volt és 2006. körül újra kiderült, hogy alkoholista. Kik ezek az emberek? Egy komédiás, még egy komédiás, és egy harmadik. Ők neves emberek, akiket mindenki ismer.

Vidámak, TV-ben szerepelnek, nevetnek és nevettetnek. Közben belül annyira üresek és depressziósak, hogy „lövik magukat”, isznak… mert keresik a felszabadultságot. Hihetetlen belegondolni ebbe, de így működik. Az ember nem talál választ. Az ember nevettet, vicces fickó, közben belül rettenetesen szenved és küzd. „Miért a szívem ennyire keserű?”

Pld 14:10a A szív tudja az ő lelke keserűségét;

Ezzel találkozunk. Lehet, hogy nevet, és mindenki azt látja, hogy milyen vidám, milyen jókedvű. Közben lehet, éppen vádaskodik, és mindenki azt látja, hogy milyen igaza van. Lehet, gúnyolódik, és mindenki azt látja, hogy a másik mennyire nem ér semmit, de közben ő az, akinek a szíve tudja, hogy mennyire kicsi, a szíve tudja, hogy mennyire fél, a szíve tudja, hogy mennyire keserű, miközben nevet.  A szíve ismeri a keserűségét. Senki más nem részes ebben. Az ember játszik, és úgy tesz, mert ez az „elvárt viselkedés”.

Annyira nagyszerű – amit Krisztusban találtunk –, hogy nem ez az életünk. Valami frisset találtunk. Ez gyönyörű dolog az életünkben, hogy nem így éljük az életünket. Valaki, aki nem hívő, ránéz az életünkre, gúnyolódik, és azt mondja: „Mi ez? Te szegény, hogyan élsz? Én tudom, hogy csak azért mosolyogsz, mert ezt várják el tőled. Tudom, hogy csak azért viselkedsz így, mert félsz Istentől. Én legalábbis ezért csinálnám. Én tudom, én értem.” – és nem érti, hogy miről beszélünk.

Mi azt mondjuk: nem, állj! Mária ment vissza a sírtól elvarázsolva, „harminc centivel a föld fölött”, hatalmas mosollyal az arcán: Jézus feltámadott! Az ember, aki vakon született – Ján 9. –, meggyógyult, és lejött a vakság a szeméről, és látott. Ez hihetetlen dolog! Az az ember vakon született.

A vakság nem csak a szemről szól, hanem annak az embernek az agyában soha nem alakult az a terület, ami feldolgozná az ingereket. Soha nem alakult ez ki. Jézus megérintette őt, és nem csak a szeme gyógyult meg, hanem ez a terület is azonnal. A csoda nagyobb volt, mint amit ők ott akkor ismertek. Mi azt mondjuk: hogy lehet ez? A válasz az, hogy Isten megérintette az életét, és más lett a képlet.

Már nem úgy néz ki, hogy mosolygok, de közben a szívem keserű, és a szívem tudja, hogy keserű; hanem Isten megérintette. Tett egy mosolyt az arcomra, de nem csak ennyi, hanem mélyebben megérintett engem. A szívemet is megváltoztatta. Nem csak az arcomon van a mosoly, hanem az öröm ott van a szívemben. Van szabadságom és örömöm, és azt mondom: „Köszönöm, Uram. Köszönöm, Istenem!”

Gondolok testvérünkre, aki eljött Kaposvárról. Küzdött valamivel az életében, nem tudott elengedni egy problémát. Eljött ide, és azt mondta: „Istent akarom követni, azért vagyok itt. Meg akarok szabadulni, azért vagyok itt.” Mi történt? Járt Istennel. Hozott egy döntést. Alázatos volt éveken át. Aztán le tudta tenni azt a dolgot, amivel éveken át küzdött, és messze túlment az élete. Ma van egy szolgálata Isten Igéjében. Megint Kaposváron van, szeretjük őt, imádkozunk érte. Része az életünknek, habár nincs itt.

Mi történt azonban? Nem csak egy külső dolog, hogy leteszek valamit, hanem a szívemben történik valami. Ez a testvér ma szolgál az Igével, bátorít szeretetben. Miért? Hogyan? Azért, mert Isten mélyebben érint. Isten mélyebben érint, és elvégez egy munkát mélyen a szívünkben. Ez a testvér egyszerű srác és tanulta az Igét. Ez fontos dolog nekünk.

Fontos, hogy az Istennel-járás nem bonyolult embereknek van, nem csak a tanult embereknek van, nem azoknak van, akiknek kiválóak a tanulási képességeik, nem azoknak van, akik gazdagok és híresek és nem kell semmit csinálniuk. Nem azoknak szól, akik szépek, hanem az egyszerű embereknek is. Mindannyiunknak!

Ez annyira gyönyörű az életünkben, hogy Isten mélyebben érint minket. Nem csak kívül, nem csak kinyitja a szememet, hanem megadja a képességet, hogy elfogadjam, amit hallottam, hogy értsem, amit látok.  A Példabeszédek annyira bölcs könyv! Bátorítalak, hogy legyen része a mindennapi olvasásodnak. Egyszerű, csodálatos tanító bölcsesség.

Két dolgot látunk ebben a fejezetben. Az egyik téma a 10. és 13. versben: a színlelés és a szív valósága. A másik téma, ami bele van fűzve:

Pld 14:6 A csúfoló keresi a bölcseséget, és nincs; a tudomány pedig az eszesnek könnyű.

Miről szól ez? Ha én gúnyolok, ha én könnyen megtalálom a hibát, ha én mindig keresem a problémát, ha én mindig kinevetem könnyen a dolgokat, akkor könnyen megtörténhet, hogy amikor keresem az igazságot, azt sem találom. Keresem az igazságot, és habár ott van az orrom előtt, mégsem látom, mert a szívem a gúnyoló szíve.

Mondhatnánk ezt másként is: a szíve az erőszakosnak a szíve, a szíve a vádoló szíve. Keresi, ott van előtte az Ige, olvassa, de van vád benne, ami miatt nem látja. Gúny van a szívében, mert nem olyan, mint Zsolt 1. – nem megy a gúnyolóhoz –, hanem ostobán viselkedik.  Vagy amikor egy ember kezd beszélni hozzá, és vádol valakit, akkor azt mondja: „Még! Mondd nekem! … Tényleg?”; és a másik azt feleli: „Ó, ha tudnád, hogy milyen ő, akkor nem lenne a barátod!” „Tényleg? Beszélj nekem még!” Bolond, mert az ő szíve a vádolónak a szíve.

Ehelyett azt kéne mondani:

–          Köszönöm, hogy beszéltél velem, szervusz!

–          Mikor találkozunk legközelebb?

–          Soha, ha így beszélsz! Nem érdekel, amit mondasz. Nem érdekelnek a vádjaid, amikor azt mondod: „Ó, ha tudnád, milyen a másik! Milyen kétszínű! Ha tudnád, milyen alattomos! Én tudom vezetni az életem, ő nem tudja vezetni az életét. Hadd tanítsalak én téged!”

Akkor mondd azt: „Nem, köszönöm! Erre nincs szükségem. Nekem nem kell ez a szív.” Világosan mondja Péld 14:6, hogy a csúfoló keresi a bölcsességet, de nem találja. Jelen van a bölcsesség? Persze, közel van hozzánk. A bölcsesség keres minket. Viszont a büszkeség, a gúny, a vádolás, a saját erő nem találja meg a bölcsességet, mert igazán nem keresi.

Péld 8:1 Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az ő szavát?

A Biblia nincs ott mindenütt? Ez a legtöbb nyelvre lefordított könyv. Ez a legnagyobb példányszámban kiadott könyv. Ha valaki komolyan venné a bestseller listát, akkor mindig ez lenne az első. A New York Times azonban nem fogja az első helyre írni a Bibliát, pedig lehetne azt is írni, hogy mindenkori bestseller. Mindenütt ott van a Biblia. Mindenütt hallható. Hála Istennek ezért. Vannak prédikátorok az országunkban, akik hirdetik ennek az életnek a beszédeit. Mondhatjuk: a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az ő szavát?  De igen! És mit mond?

Péld 8:4 Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz van!

Péld 8:6 Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.

Talán nem keresi a bölcsesség az embert? Nagyon is keresi! Kol 2:3 Krisztusban van elrejtve a bölcsességnek minden kincse. Ez jelkép Péld 8-ban Jézus Krisztusról. Ő a bölcsesség. Ő talán nem keresi az embert? De igen! Minden embert keres. Minden embert hív. Ján 7:37-ben így kiáltott: „Jöjjetek Énhozzám mindnyájan, akik szomjaztok, gyertek erre a forrásra! Vegyetek! Igyatok! Gyertek Énhozzám!”

A bölcsesség keresi az embert. Ám az ember nem látja, és nem hallja. Miért? Mert túl sok gúny van odakinn. Túl sok vádolás van odakinn. Túl sok félelem van a szívben, bűntudat és szégyen, amit el kéne rejteni, és ezért eljátssza. Hallja az üzenetet, és azt kérdezi: Ugyan, mi ez?

Annyi testvértől hallottam ezt vissza, akik merték mondani a szomszédjaiknak, a kollégáiknak: én hívő vagyok. Akik ezzel merték kezdeni: én hívő vagyok Jézus Krisztusban. „Te komolyan veszed ezt?” „Ha tudnád, mennyire!” – merték ezt mondani. Mi történik?  Megtörtént már mindannyiunkkal, hogy van egy nagyhangú ember, aki „tudja, mit beszél”, és össze-vissza beszél, de „nagyon tudja, mit beszél” és gúnyolódik, és vádol, és ő „jobban tudja”.

Aztán újra meg újra megtörtént velünk a munkahelyünkön, a szomszédjaink között, más helyeken, hogy ezek az emberek egy nap odajönnek, és azt mondják: „Tudom, hogy neked elmondhatom. Mit csináljak? Ez van az életemben. Beszélj nekem erről! Valaki haldoklik. Beteg vagyok. Baj van a házasságomban. Kérlek, tudom, hogy te nem fogsz körberöhögni. Tudom, hogy te nem fogsz kigúnyolni. Tudom, hogy te nem fogsz vádolni, nem fogsz visszaélni. Kérlek, beszélj nekem erről!” Újra meg újra megtörténik.

Talán a bölcsesség nem hallatja az Ő szavát? Talán Jézus nem beszél mindenütt? Igen! Újra meg újra! Mindenütt ott van az Ő hangja. Vannak a gúnyolók is, akik megpróbálják nevetségessé tenni. Figyelj! Ne fogadd el azt a szívet! Ne élj aszerint! Ne próbálj az Úrral járni tettetéssel! Merj őszinte lenni! Miért?

Péld 14:8Az eszesnek bölcsesége az ő útának megértése; a bolondoknak pedig bolondsága csalás.

Péld 14:9aA bolondokat megcsúfolja a bűnért való áldozat;

Mi történik? A 8. versben: A bolondokat megcsalja az ő bolondságuk. Ha nem keresem a bölcsességet, megcsal engem az én bolondságom. Lehet, hogy a bolondságom segít nekem valamiben; lehet, hogy segít nekem a társaságban; lehet, hogy segít nekem az önképemben, de megcsal engem. Ésa 44:20 akinek hazugság van az életében, becsapja az ő bolondsága.

Péld 14:9-ben: a bűn megcsúfolja az embert. Az történik az életében, hogy megvédi a bűnét a bolondságával. Egy ember azt mondja neki: „Ez bűn, hagyd abba! Ne élj paráznaságban!” „Ki vagy te, hogy megmondd nekem? Én tudom, hogy kell élni az életet.” Egy ember azt mondja neki: „Ne legyél lusta! Menj Isten után ezerrel!” „Ki vagy te, hogy megmondd nekem?” „Járj bibliaiskolába!” „Majd ha Isten mondja, akkor járok.” – van egy „jó” válasza. Tudod, mit? A csökönyössége, a bolondsága megcsúfolja, nevetségessé teszi végül. Csodálkozni fog és nem érti: Hol a bölcsesség?

Péld 8-ban van egy furcsa gondolatsor. A bölcsesség azt mondja: amikor bajban lesznek, akkor nem fognak megtalálni engem. „Azt mondják: Hol a bölcsesség? Most kéne a bölcsesség! – és nem találnak engem.” Miért vagyok gyülekezetben? Miért járok istentiszteletre, ahányszor csak tudok? Miért hallgatom az Igét nap mint nap? Miért van meggyőződésem erről? Tudod miért? Azt mondhatnám: jól van az életem, minek aggódjak?

Érdekes látni, hogy az emberek járnak gyülekezetbe, amikor bajban vannak, de amikor minden rendben van: „Ó, az élet rendben van!”; és tesznek 2-3 lépést hátra. Érdekes ezt látni, és fájdalmas látni.

Azért csinálom, mert Isten tanít engem, és bölcsességet ad. Amikor majd jön a baj, akkor lesz felkészültségem. Nem félelemben élek, nem aggodalomban élek, nem úgy vagyok, hogy: „Jaj, mi lesz holnap? Mi lesz holnapután? Mi lesz, ha nem leszek készen?” Hanem: „Uram, érints meg ma! Érintsd meg ma a szememet, és gyógyíts meg mélyebben! Érintsd meg ma a fülemet és gyógyíts meg mélyebben! Érintsd meg a szívemet! Kérlek, változtass meg engem! Hadd lássalak Téged! Hadd frissüljek fel Veled a mai nap, és tudom, hogy akkor készen leszek.”

Mennyire csalja meg az embert a bűne, a bolondsága? Mennyire csal meg minket a színlelésünk?

Péld 14:12 Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út.

Ennyire! Ennyire becsapja az embert! Annyira becsapja az embert, hogy van vádja a testvérek ellen. „Ő miért nem csinálta azt? Ő miért csinálta azt? És ha úgy lenne? És ha tudnátok, mit csináltok, akkor így lennének a dolgok! Tudom, hogyan van. Annyira tudom, hogy merre megyek! Annyira tudom, hogy nekem van igazam!”

Ez az egyik dolog, amit tanulunk, és sokszor hallottuk: igazam van, ugyanakkor nincs igazam. Hívőként megtanuljuk, hogy ezen a szinten lehet, hogy igazam van a másikkal szemben, de a keresztnél nem érdekel, hogy igazam van. A keresztnél az érdekel, hogy a másik a testvérem. A keresztnél megtanulom, hogy igazam van, de még sincs igazam. Igazam van, de nem érdekel.

Mert ha azon az úton megyek: „Nekem igazam van. Én annyira tudom! Én pontosan megmondom. Én összerakom. Nekem van vádam, nekem van gúnyom. Nekem van valamim a számodra, amitől én jobban érezhetem magam, vagy legalább te rosszul.” – ez az út halálra vezet engem. Nem mehetek ebbe az irányba életem végéig. Miért?

Péld 14:14a Az ő útaiból elégszik meg az elfordult elméjű – az, aki visszamegy az ő elméjében; az, aki visszacsúszik –; önmagából pedig a jó férfiú.

Tudod, hogy mi a különbség? Az egyik keresi a bölcsességet alázattal. Nem játszik. Szeretném bátorítani ebben mindannyiunkat, hogy ez ne legyen színlelés! Többtől rabol meg minket, mint amit hiszünk. Ne éljünk abban! Nem működhet így az életünk! Ha elfordulok a bölcsességtől, akkor megyek egy úton, és azt mondja ez a vers, hogy annak az útnak a gyümölcsét fogom enni, és az keserű lesz. Az keserű lesz! Nem Istenből fogja venni az életét, hanem „önmagából a jó férfiú”.

Pál mondta 1Kor 15:10-ben: Vagyok, ami vagyok Isten kegyelméből! Itt van egy ember, aki kereste a bölcsességet, megtalálta a bölcsességet, és aztán azt tudja mondani: „Az vagyok, ami vagyok. Nem érdekel, hogy mi történik, minek kéne lennie, hányan gúnyolnak engem, ki vádol engem. Vagyok, ami vagyok! Hogyan? Isten előtt. Isten előtt vagyok, ami vagyok!” Ez a Szellem gyümölcse az életünkben, Gal 5:20-22. Ez az életünk, a Szellem gyümölcse bennünk.

Nem az utunk elégít meg minket, nem annak a gyümölcsét esszük, hogy mi sikerült és mi nem, hanem annak a gyümölcsét, hogy mit munkál Isten bennünk, hogy mivé tett engem Isten, hogy az Ő gyermeke vagyok, hogy az Ő szerette vagyok, hogy célja van velem.

Lehet, hogy nagy kihívás van az életemben, lehet, hogy a házasságom rossz, lehetséges, hogy bajaim vannak, akár a lakhatásommal, lehetséges, hogy nem találok munkát, de: Uram, előtted vagyok, ami vagyok a Te kegyelmedből! Ebből elégszem meg, mert megtaláltam a bölcsességet. Mert megtaláltam Jézus Krisztust. Mert Isten megérintette a szememet és megváltoztatta. Nem csak a szememet, hanem mélyebben a szívemben. Nem csak egy mosolyt húzott az arcomra, hanem a szívemben tett valamit, amitől mosoly van az arcomon. Lehet, hogy vannak nehézségeim, lehet, hogy van problémám, de nem rejtegetem, nem színlelek, nem mutatok valamit, nem tettetek! Ez annyira fontos nekünk!

Péld 14:16 A bölcs félvén, eltávozik a gonosztól; a bolond pedig dühöngő és elbizakodott.

Ez a különbség. A dühöngő a héberben azt jelenti, hogy valaki, aki átsiklik, valaki, aki büszkén és nagy véleménnyel van önmagáról, és így cselekszik. Ez nagy különbség. Egy ember, aki mindig tudja a választ, akinek soha nem kell megkérdeznie Istent, hogy merre menjen; aki mindig pontosan tudja, az az ember óriási veszélyben van. Akinek úgy össze van rakva az élete, és óramű pontossággal működik minden, minden nagyszerű az életében, az nagy veszélyben van, mert az az ember nem kell, hogy keresse a bölcsességet, és nem fél. Nem mondja azt: te jó ég, a bűn!

Ott van-e ez az életünkben? Az, hogy a bűn egyetlen nap alatt tönkretehet engem. Egyetlen nap alatt elvihet engem egy úton, ahonnan nincs visszaút. Nincs olyan, hogy kicsi bűn, mert mindegyik bűn vezet valahová. Mindegyik bűn visz engem valahová. A pici bűn, ami alig látszik, annak is van iránya. Aztán van más is. Ezért beszélünk arról, hogy vigyázz a nyelveddel. Vigyázz a vádolással, a pletykával, a hazugságokkal! Hallasz valami izgalmasat és terjeszted? Ez pici dolog, de van iránya. Aztán Ésa 30:1 bűnt bűnre halmoz, és egyszer csak a lánc végén egy rettenetes helyen találja magát.

Ezért ne legyünk ostobák, ismerjük fel, hogy ez fontos és merjük azt mondani: Uram, Te hívsz engem? Isten azt mondja: igen, Én hívlak téged. Ésa 55:1,3 mindnyájan gyertek e vizekre, akik szomjaztok. „Gyertek Énhozzám! Ne nézz idióta filmet, ami gúnyolja az Én utamat, hanem gyere Énhozzám! Miért fizetnél érte, amikor nem elégít meg téged úgysem. Gyere Énhozzám! Hallgass Engem és megelégítelek téged. Örökkévaló szövetségünk van. Gyere Énhozzám, ha belefáradtál a színlelésbe!”

Mát 11:28 gyere Énhozzám és tapasztald meg ezt a frissességet! Jézus annyira kereste azokat, akik jöttek Hozzá. A gyerekeket is szívesen látta, Márk 10:14. A gyerekeknek nem volt olyan értékük, mint ma. Nem úgy nézték őket, mint ma. A gyerekek nem voltak fontosak. Garantáltan nem voltak olyan fontosak, hogy „ilyen nagy Tanítót zavarjanak”. A tanítványok tudták is ezt, és el is zavarták őket. Jézus nagyon haragudott, nagyon mérges volt, és azt mondta: engedjétek Hozzám jönni őket! Sőt, példává tette őket.

A bölcsesség kiált és keresi az embert. Ez Isten kegyelme az életünkben, hogy Isten újra meg újra keres minket. Ő újra meg újra keres minket. Ha beadtad a derekad, ha felvetted ezt a szívet – a vádoló szívét, a gúnyoló szívét, egy keserű szívet –, ne aggódj, van visszaút! Van út járni. Érdemes rajta.

Járjunk Istennel, de ehhez azt kell mondani: „Uram, megalázom magam. Uram, a bűnöm veszélyes, egyetértek Veled, nem fogok abban megmaradni, nem fogok abban élni. Uram, taníts engem! Téged kereslek.” Isten, ha keres minket, amikor megtalál, akkor talán ne tanítana minket? Ha egyszer Hozzá jövünk, ne foglalkozna velünk? Ha egyszer megváltott minket, akkor talán „kidob minket a kukába”? Akkor azt mondaná: elég, nem foglalkozom veled tovább? Nem! Ő tanítani fog minket, és továbbvisz minket. 2Kor 4:2 merjük félretenni a színlelést, azt, amit kell csinálni ahhoz, hogy úgy tűnjek. Nem az az életünk. Ámen.

Kategória: Egyéb