Nem jó az embernek egyedül lennie

2012 február 19. vasárnap  10:30

P. Barry

Amikor a pásztori vizsgámra készültem, P. Schaller nagyon jó tanácsot adott nekem. Az egyik: amikor beszélsz, akkor ébredj fel, kérlek. A másik: a fontos dolgok legyenek a fontosak, és a bolhából ne csinálj elefántot. Annyira elképesztő, hogy Isten gazdaságában a kicsinek tűnő dolgok nagyok néha, és amik számunkra nagyoknak tűnnek, azok Isten országában mégis kicsik.

Mi hajlamosak vagyunk arra, hogy felnagyítsuk azokat a dolgokat, amik problémát okoznak nekünk. Úgy felnagyítjuk, mintha az lenne a világ legnagyobb dolga, ami éppen történik velünk. Viszont Isten valahogy teljesen máshogyan látja a dolgokat. Ami hatalmas akadálynak tűnne számomra, abban Isten lehetőséget lát arra, hogy én növekedjek a bizalmamban, és hogy meglássam az Úr dicsőségét abban a helyzetben.

Annyira csodálatos, hogy mi emberként hogyan lettünk megteremtve. Nagyon véges elménk van. Mégis elhisszük, hogy annyira briliánsak vagyunk, mert „valami vadonatúj dolgot kitaláltunk, és persze, Istennek semmi köze hozzá”. Mi úgy gondoljuk, hogy Isten nem is tudta annyira, hogy mi lesz, mielőtt megteremtette volna a világot. „Inkább mi vagyunk a briliánsok.” A saját zsenialitásomban el sem hiszem, hogy Isten valóban létezik.

A világ a feje tetejére van állítva. A hit-elvek nagyon kifordultak.

Néhány gyülekezetben azt tanítják: viselkedj és akkor majd jobban meg fogod érteni. Felébredek egy reggel, és azt kérdezem, hogy mit jelent ez a szó: viselkedni, mert a születésem pillanatától kezdve egészen mást csinálok, mint amit kéne. Anyukám azt mondta: sss…; én meg csak óbégattam tovább. A lényeg az, hogy teljesen összekutyuljuk a dolgokat.

Hála Istennek, hogy nem mi vagyunk a végcél a képben, nem a végtelen ember – olyan nem létezik –, hanem a végtelen Isten, Ő létezik. Isten nagyon szereti fogni a véges embert, kihúzni őt a szűk kis utcáiból, és nyitott, tágas térre helyezni őt, ahol az saját körülményei nem a végső dolgok az életében, hanem azok hatalmas lehetőségek a számára, hogy növekedjen a végtelen Istenben, végtelen kegyelemben.

Nemrégiben P. Schaller súnemita asszonyról prédikált. 2Kir 4 Elizeus Súnemben járt. Ez az asszony felismerte, hogy ő Isten embere, és a szívében úgy döntött, hogy Elizeus szent ember. Hozott neki kenyeret és könyörgött, hogy térjen be hozzájuk. Aztán odahívta a férjét és azt mondta: „Felismertem, hogy van itt egy szent ember, Istennek az embere. Szeretnék egy szobát elkészíteni a számára, ahol megpihenhet, hogy ne csak vacsorázni hívjuk, hanem lakjon is nálunk.”

P. Schaller kihangsúlyozott egy érdekes gondolatot az Istennel való járásunk során. Az a vágyunk, hogy Istennel kapcsolatban legyünk, de ahogy Istennel kapcsolatba kerülünk, ezáltal nagyon sebezhetővé válunk.

A Biblia azt mondja, hogy ez a súnemita asszony nagyszerű volt. Nem gondolom, hogy ezt csupán a viselkedése miatt mondta, hanem azért, mert felismerte Isten dolgait, felismerte Istennek az emberét, és a férjével együtt átlátszóvá váltak őelőtte. Őszinték voltak, és behívták ezt az embert az otthonukba. Nagyon törékennyé váltak ez által, mert azt mondták: gyere, és figyelheted az életünket testközelből.

Te hogy vagy ezzel? Én, amikor a lelkem háborog, akkor nem igazán vágyom arra, hogy Isten embere közel jöjjön és belepillantson, hogy mi folyik a lelkemben, mert az én természeti beállítottságom az, hogy ilyenkor menekülök. Azt gondolom, hogy Dávid is ezt mondta Istennek, amikor azt kiáltotta: kutass ki Istenem és ismerj meg engem! „Az én életem nyitott könyv a Te számodra. Szeretnék sebezhetővé válni Előtted. Gyere, légy velem! Végső soron nem akarok valami olyat őrizgetni, ami halott dolog az életemben és bűzlik, hanem szeretném a Te jelenlétedet az életemben.”

Mi történik, amikor egy sötét szobában felkapcsolják a villanyt? Rohangálnak a patkányok a sarokban és menekülnek a szobából. Tudom, hogy ez nagyon leegyszerűsített kép arról, hogy hogyan nézhetjük ezeket a dolgokat, de ez az, ahogyan én akarok élni. Nagyon egyszerű módon, ahol azt mondom: „Rendben, Uram. Te arra kérsz, hogy változtassam meg a gondolkodásomat, de ez hogyan lehetséges egyáltalán?” Hogyan tudnám megváltoztatni az elmémet?

Jer 31:18 … téríts meg engem és megtérek, mert te vagy az Úr, az én Istenem.

„Én nem tudok megfordulni, hacsak Te képessé nem teszel arra, hogy megforduljak. Én nem tudom még azt sem megengedni, hogy Isten munkája végbemenjen az életemben, hacsak Te, Istenem úgy nem döntesz, hogy véghezviszed a munkádat énbennem.”

Néhány dolgot tudok az Úrról. Az Ő vágy az, hogy velünk közösségben legyen, és hogy mi úgy járjunk a világosságban, ahogy Ő is a világosságban van, 1Ján 1. Ami közösségünk arról szól, hogy mi nyitottakká válunk Isten előtt, és Ő erre vágyik, hogy velünk közösségben legyen. 1Pét 3-ban a szívnek az elrejtett emberéről ír. Van egy dolog, amit az emberek látnak velünk kapcsolatban, aztán van egy másik része, amit az emberek nem látnak, és az mélyen belül van.

Persze, ne csapjuk be magunkat, mert amit vetünk az életünkben, azt fogjuk aratni is. Egy darabig elrejthetjük, hogy mi folyik az életünkben, de aztán ez nyilvánvalóvá válik. Azért, mert a bűn nagyon jó detektív, a hitetlenség nagyon jó detektív, és a bizalom hiánya is nagyon jó detektív, de ugyanúgy Isten élete is, ami el van rejtve a szívünkben.

Szeretnélek bátorítani, hogy vedd a szívedre ezeket a dolgokat. A Biblia azt mondja Fil 2:13-ban Isten az, Aki munkálja bennünk az akarást és a cselekvést az Ő jó kedvéből. Isten az, Aki munkálkodik bennünk. Mi megfordulunk, mert Isten az, Aki megfordít bennünket. Az Ő vágya az: ne félj te kicsiny nyáj, mert az Atyád akarata az, hogy neked adja a királyságot. Naponta vár arra, hogy megtömhessen bennünket az Ő jóságával.

A súnemita asszony az otthonában felismert valamit. Isten embere fel-alá mászkált és tette Isten munkáját. A súnemita asszony számára volt lehetőség, hogy sebezhetővé, őszintévé váljon. (Ez nem arról szól, hogy minden lelkipásztort meg kell hívni az otthonodba vacsorára. Ha ezt mégis szeretnéd megtenni, nem fogunk nagyon ellenkezni. Elfogadjuk Istentől szégyen nélkül. :-))

Ha tényleg vágyunk arra, hogy Isten megváltoztassa a szívünket, akkor egyszerűen csak kérjük meg erre, és Ő megmutatja nekünk a munkáját. Amikor kinyitjuk és sebezhetővé tesszük magunkat Isten előtt, lehet, hogy ezt úgy tesszük, hogy kicsit aggódunk, és nem tudjuk, mi lesz a vége, de azt mondjuk: Istenem, én készítek egy helyet a Te számodra, gyere be, és kérlek, ne figyelj a kuplerájra. 🙂 „Le vagyok döbbenve! Soha nem láttam még ekkora rendetlenséget!” 🙂 Nem ezt mondja.

Hanem azt mondja: „Én teremtettelek és jól tudom, hogy mi folyik itt. Már azelőtt ismertelek, hogy az anyád méhében megformáltalak volna. Az Én vágyam az, hogy járj Velem. Annyira boldog vagyok, hogy behívtál. Szeretnélek megáldani. Mit tehetek érted?”

A súnemita asszony meddő volt, nem volt gyermeke, és Isten embere megáldotta őt. Az Úr adott neki egy fiút, ez egy újabb történet.

Annyira bátorító, hogy ez tényleg Isten munkája. Semmire nem kell képesnek lennünk, hogy megtegyük. Fil 2-ben ez a vers nem azt írja, hogy te csak dőlj hátra és Isten majd mindent megcsinál, hanem Ő már mindent megcsinált. Ő azt szeretné, hogy tegyük azokat a lépéseket, amiket Ő már előkészített, hogy járjunk az Ő lábnyomában.

Úgy, mint a szerető atya, aki figyeli, hogy hogyan totyogja az elsőket a kislánya. Ott van mögötte, és arra készül, hogy ha esik, akkor majd elkapja. A szerető szülő nem úgy bánik a gyerekével: volt lehetőséged, hogy járj, nem jött össze, vissza a kiságyba! Nem. Hanem felemel, újra lábra állít, és azt mondja: „Hajrá, csak menj tovább, csak járj. Menj, és mielőtt észrevennéd, már futunk is.”

Járunk Istennel és nem bukunk el. Elesünk, persze, de felállhatunk és mehetünk előre Isten kegyelméből.

P. Kende

Vannak dolgok, amik nekünk fontosnak tűnnek, de Isten országában nem olyan fontosak. Március 1-től jogilag nem vagyunk egyház. Isten velünk van, kit érdekel a többi?

Amikor először kiderült, hogy ebből mi lesz, akkor megzuhantam. Aztán elgondolkodtam ezen – amit P. Barry mondott –, hogy vannak dolgok, amik nekünk fontosak, de Istennek nem annyira. Ez kb. kilenc hónapja volt, és azóta is így gondolkodom róla. Ha Istennek nem olyan fontos ez, mint nekünk, akkor nem fogok aggódni rajta. Igyekszem tenni érte, de nem fogok aggódni rajta.

Tegnap nagyszerű esténk volt házasoknak. Ez része volt a házasság hetének, ami arról szól, hogy szeretnénk felemelni a házasságot más egyházakkal együtt, és beszélni arról a társadalomnak, hogy ez jelentős dolog.

1Móz 2:21 Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivett egyet annak oldalbordái közül, és hússal tölté be annak helyét.

Eféz 5-ben Pál apostol párhuzamba állítja a házasságot és a mi kapcsolatunkat Jézussal. Ez fontos dolog a számunkra, mert így értünk valamit ebből a kapcsolatból, és ez nagy dolog nekünk. 1Móz 2-ben arról olvasunk, hogy honnan indult. Onnan, hogy 1Móz 2:18-ban Isten azt mondta: nem jó az embernek egyedül lenni.

Az embernek nem jó egyedül lenni. Erre több válasz van az életünkben. Van a család, a gyülekezet, a barátok. Az ember keresi a kapcsolatokat. Szükségünk van rá. Isten ismer bennünket. Ha beinvitáljuk az életünkbe, akkor nem azt fogjuk kapni: ezt sose gondoltam volna rólad!; ahogy P. Barry mondta. Ő ismer bennünket, tudja, milyenek vagyunk, még mielőtt mi felismernék. Ádám még nem ismerte fel, nem mondta ki, de Úr azt mondta: nem jó az embernek egyedül lenni.

Aztán 1Móz 2:21-ben megvan erre a válasz. Álmot bocsát rá Isten és kivesz egyet az oldalbordái közül. Kivesz egy részt belőle és abból formálja az asszonyt. Fontos információk vannak ebben. Sokszor úgy tűnhet, mintha a feleségem meg én külön faj tagjai lennénk :-), mintha valami teljesen más forrásból jöttünk volna. Úgy tűnhet, mintha valami teljesen más eredetünk lenne, de nem igaz. Mert Isten nem teremtett másik embert a nulláról, ha nem Ádámból formálta az asszonyt. Mi igazán ugyanazok vagyunk, csak másként.

Nagyon tetszik ez, hogy egy bordáját vette ki. Több oldalról tetszik. Az egyik dolog az, hogy ez oldalt van. Nem alul, nem a lábából vett ki egy csontot, nem a koponyájából vett ki egy darabot. Ez azért fontos, mert a házasságon belül – ez gyakori félreértés – a szerepek nem arról szólnak, hogy az egyik kevesebb, mint a másik, vagy a másik több lenne, mint az egyik. Az asszony nem arra van, hogy fölül vagy alul legyen, hanem arra van, hogy mellette legyen.

Vannak, akik úgy hiszik, hogy a kereszténység lehúzza a nőket. Nem! A házasságon belül a férfi és a nő szerepe ugyanannak a dolognak a két oldala. Aki nem érti ezt, attól azt kérdezném: láttál-e valaha egy oldalú érmét? Nincs ilyen. Kell, hogy két oldala legyen. Fizikailag így kell lennie. Az egyik az egyik oldalon, a másik a másik oldalon. Ugyanígy van a házasságban. Ez nem arról szól, hogy az egyik kevesebb, mint a másik, vagy több mint a másik. Ez az ostobaság gyakori, és hallani keresztények között is.

Ha a bordára gondolok, az olyasvalami, ami támogat, ami fenntart. Isten nem olyat vett ki, ami díszít, vagy olyat, ami egy pici plusz. Ez azért érdekes, mert a házasság nem dísznek van. Nem arról szól: jaj, de jó, hordhatok egy gyűrűt. Nem arról szól: jaj, de jó, lehet egy csinos feleségem, vagy lehet egy jóképű férje a feleségemnek. Ez nem díszítésről szól. Nem arról szól, hogy egy picit hozzáadjon az életemhez. Nem arról szól, hogy egy picit javítson. „Amióta házas vagyok, vannak tiszta zoknijaim.” – nem ezért házasodunk. 🙂 Ez benne van abban, hogy a borda fontos volt. Az egy jelentős rész, komoly gondot jelent.

Ismerek párokat, akik vártak egy évtizedet az esküvővel. Miért? „Nincs elég pénzünk, hogy olyan szép legyen, mint szeretnénk.” Erről szól a házasságod, hogy szép legyen? Rossz hírem van, nem lesz szép. Lesz esetenként, amikor hazamész és nem lesz szép. Amikor megszületik a gyerek, nem lesz jó illatú újra és újra. Amikor nincs annyi pénzetek, mint kéne, nem lesz könnyű. Nem arról fog szólni, hogy szép legyen, hanem valami, ami támogat, valami, ami veled van, valamit, ami végigvisz, valami, ami segít.

Isten egy csontot vett ki, nem egy körmöt, nem egy szempillát; nem valami felszínes dolgot, hanem, valami mélyebbet, valamit, amire komoly szükség van; valamit, ami láthatatlanul jelen van és megkérdőjelezhetetlenül fontos. Tényleg ilyen ez a kapcsolat az életünkben.

Nem látható kívülállók számára, hogy milyen a kapcsolatunk. Főleg amikor magunkat használom illusztrációnak a tányérok röpködésére :-). Utána sokan mennek oda a feleségemhez, hogy mennyire sajnálják. Azoknak mondom, hogy én vagyok a legjobb férj a világon, és soha nem röpülnek a tányérok. Mindig szeretem a feleségem, mindig bátorítom, mindig kezdeményezek felé. Csak azért használom magunkat illusztrációnak, mert nem szeretném, ha más pár nem jönne többet emiatt gyülekezetbe.

1Móz 2:22 És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, amelyet kivett vala az emberből, asszonnyá, és vivé az emberhez.

Odahozta az emberhez. Nem csak az asszonyt hozta oda, hanem miután azt mondta, hogy nem jó az embernek egyedül lenni, utána

1Móz 2:19 formált vala az Úr Isten a földből mindenféle mezei vadat, és mindenféle égi madarat, és elvivé az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert amely nevet adott az ember az élő állatnak, az annak neve.

Figyeljük meg, hogy mit mond. Azért vitte az emberhez, hogy lássa, minek fogja nevezni azokat. Nem azért vitte oda őket, mert azt gondolta, hogy megfelelő társ lesz az embernek, hanem azért vitte, hogy megnézze, minek nevezi azokat. Egyiküket sem nevezte a társának. Ezek nem voltak elégségesek társnak. A papagáj nagyszerű a szobában, a kiskutyánk aranyos, főleg amikor ennivalót remél, de nem megfelelő. Nem lehet társ. Nem lehet vele differenciálegyenletekről beszélgetni :-), de a feleségemmel lehet. Ez egészen más kapcsolat.

Isten azt akarta, hogy Ádám először lássa azokat, amik nem felelnek meg. „Ez sem fele meg, ez sem illik hozzám, …” Hány állat és hány madár, és azóta csak pusztulnak ki. Amikor Ádám nevet adott nekik, azzal azt is kimondta: ez nem az én társam. Isten azt akarta, hogy felismerje ezt.

Mi hisszük ezt hívőkként, hogy Isten ad nekünk egy társat. Ez nagyszerű a számunkra. Ezért mondjuk azt: légy bölcs a választásodban! Nem minden kapcsolat van arra, hogy házasság legyen belőle. Lehet, hogy Isten csak azért hozta oda azt a kapcsolatot, hogy azt mondhasd: zsiráf :-). Vagy azt mondhasd a srácra: szamár :-). Lehet, csak azért van, hogy lásd, ez nem az. Én hiszem, hogy ez lehetséges. Szeretek a házasságról így beszélni, mert túl komolyak vagyunk sokszor ezzel.

Azt próbálom mondani, hogy az, hogy kedvelek valakit, az nem alap a házasságra. Rengetegszer megtörténik munkahelyeken, hogy emberek otthagyják a házastársukat valaki miatt a munkahelyen. Az, hogy kedvelsz valaki, az, hogy hozzászoksz valakihez, az nem alap a házasságra.

Mondanék egy nagy dolgot. Bejössz a gyülekezetbe, és látod Krisztust valakiben, az csodálatos, de ez sem alap a házasságra. Bejössz a gyülekezetbe, meglátod az egyik lányt, látod az életét, látod a hitét, a szeretetét, a szolgálatát, az alázatát, és azt, hogy milyen jelleme van, és ráadásul szép is, és azt mondod: micsoda nő! Tényleg. Figyelj! Az, hogy látod benne Krisztust – persze, hogy azt nem látod egy rave party-n senkiben, nem látod a régi drogos barátaid között – persze, hogy ő különleges és más, de ez magában nem elég. Légy bölcs ebben a dologban!

Mellesleg, ha a házasságod előtt szexuális viszonyod lesz valakivel, akkor komolyan azt gondolod, hogy tisztán fogsz látni? Látni fogod-e, hogy tényleg ő az, vagy sem? Komolyan gondolod, hogy tisztán fogd látni a dolgot, hogy valóban ő az igazi? Pál 1Kor 7:9-ben azt mondja: ha valaki nem bír magával, akkor inkább házasodjon meg, mert jobb házasnak lenni, mit égni. Nekem ez bolond oknak látszik a házasságra.

Ha ezért házasodsz, akkor kérlek, mondd meg a mennyasszonyodnak / vőlegényednek: az egyetlen ok az, amiért hozzád megyek / elveszlek, hogy nagyon szeretem a szexet. Kérlek, mondd el neki, hogy tényleg ő is akarja-e még így is. „Nem bírlak. Idegesítesz. Kiakadok tőled, de nagyon szeretném azt, ezért megyek hozzád / veszlek el.” Ha már itt tartunk, fontos-e a szex a házasságban? Persze, hogy az. Nyílván. Ugyanakkor ez kicsi rész a házasságban az időt tekintve. Nagyon intenzív, de nagyon kicsi rész. Tudom, hogy nem lehet kapcsolatot építeni egyedül erre.

Hogyan találsz társat? Úgy, hogy szereted őt. Minden szinten. Persze, tetszik fizikailag is. Ha nem teszik, miért házasodnátok meg? Ráhúzod a gyűrűt, és rá sem bírsz nézni? Persze, ez fontos része, de a másik is fontos: a lélek, a kommunikáció, van-e köztünk élet, bátorodunk-e, amikor beszélgetünk, tud-e nekem segíteni, amikor nyomorult vagyok. Mellesleg, ezért mondjuk, hogy várj. Várj, amikor kapcsolatot építesz. Tartson egy-másfél évig. Járjatok egymással, ismerjétek meg egymást, mert egy hónap alatt nem tudhatod. Honnan tudhatnád?

Aztán van még egy oldala: a szellemiség. Ez fontos. Szellemi-e a kapcsolatunk? Tudjuk-e Istenben bátorítani egymást? Tudunk-e együtt hinni? Tudunk-e együtt imádkozni? Tudunk-e együtt szolgálni? Tudunk-e egyetérteni arról, hogy merre érdemes menni? Ez egy-másfél év. Járj, növekedj, bátoríts, bánj el konfliktusokkal, és nézd meg, hogyan működik. Ha nem teszed fel a kérdéseket, ha nem szánod rá az időt, miért gondolod, hogy sikerülhet? A lottót is megnyerheted, csak nagyon ritkán. 🙂 Ugyanígy ez is. Egy kapcsolatban sikerülhet, de ne légy ostoba. Ne gondold, hogy automatikus.

1Móz 2:23  És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett.

Az „Ez már” így hangzik: na, ez aztán! Ebben van lelkesedés. Ádám megnézi Évát és: ez nagyszerű! Van benne izgatottság. Nagyon jól fejezi ki: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett. Ennek a szónak része az „ember”. A kettő össze van kapcsolva. Ez kifejezi a közösséget, az egységet.

Ebben van egy másik fontos lecke.  A társadalmunk a férfiakat és a nőket egyaránt arra tanítja, hogy a házasság nem fontos, a házassággal várhatsz örökre. „Ne siesd el! Ráérsz.” A társadalmunk azt mondja: nem a házasság az egyetlen hely a szexualitásra. Gal 5:19 nagyon világosan beszél erről. Azt mondja, hogy a paráznaság nagyon komoly dolog, nem vicc!

Zsid 13:4 arról beszél, hogy gyönyörű dolog a szeplőtlen házas ágy. Tiszta legyen. Ha rengeteg szexuális kapcsolatod van házasság előtt – Isten meggyógyíthat, persze –, ha természetileg nézzük a dolgot, mindegy, hogy az valós vagy csak pornográfia, akkor viszed magaddal a házas ágyadba azokat a dolgokat, és bepiszkolod. Isten ments! Úgyhogy bátorítalak abban, hogy vedd komolyan.

Miért mondja ezt a társadalmunk: „Nem kell házasodni, nem fontos. Írj egy szerződést arra, amikor majd le fogsz válni!”  Írd le jó előre, hogy majd el fogsz válni úgyis! Benne van az, hogy úgy is el fogsz válni. A társadalmunk irtózik az elkötelezettségtől. Hogy halljuk ezt? Azt mondják: „Ne mondd nekem, hogy igazság! Mi az igazság?” – és nem is tudják, hogy a Bibliát idézik, Pilátus mondta ezt az Írásban.

Az élet minden más területén az igazság rendben van. Például a könyvelés. Azért van könyvelésünk, hogy tudjuk a számokat. Van benne igazság, és megmutatja a hazugságot. A fizikában persze, hogy kell az igazság. „Tudni akarom, hogy mit kell beletennem, hogy megálljon és ne omoljon ránk az épület. Tudni akarom az igazságot.” A biológiában kell az igazság. „Azt akarom, hogy az orvos a vakbelemet vegye ki, ne a májamat.

Ám amikor a hitről van szó: „Ne mondd nekem, hogy van egy Isten, Aki benne akar lenni az életemben. Ne mondd nekem ezt! Szerintem sok isten van. Szerintem semmi nem abszolút. Szerintem én is isten vagyok, és te is. Ez is igaz, és az is.” Ha ugyanez a fickó reggel megnézi a netet, hogy milyen időjárás lesz, akkor valószínűleg ezen kiakadna: „-20° és 40° fok között bármi lehet, amit te akarsz, úgyhogy válassz egy valóságot, ami neked tetszik.  Öltözz, ahogy akarsz, és neked olyan idő lesz.” Bocsi, nem egészen. 🙂 Ez fontos.

Amikor Isten odahozta Évát, akkor Ádám azt mondta: „Ez az! Ő az enyém, én az övé.” Elkötelezte magát. Ezért utáljuk a flörtölést. Ezért utáljuk azt az elképzelést, hogy játszani valakivel, próbálkozni. Arra szükség van, hogy randevúzzunk, különben hogyan jutnánk el a házasságig, ha nem ismerem meg a másikat, ha nem töltünk együtt időt.

A randevú és a flörtölés között különbség van. A flörtölés az játszadozás, felelőtlenség, szórakozás, és azt nem bátorítjuk. Ha randevúzol, akkor maradj tiszta, légy bölcs. Tudjuk, hogy milyen ereje van a szexualitásunknak, úgyhogy ne hozd magad olyan helyzetbe, ahol elbukhatsz. Ne légy ostoba ezzel! Ne játssz ezzel, de ha tényleg kedvelitek egymást, akkor legyetek felnőttek. Ne játsszuk ezt a „nem tudom” játékot éveken át. Micsoda ostobaság!

Tarts előre! Ismerkedjetek, aztán mondd ki! Határozottan és egyszerűen, igazi férfiként. 🙂 Merd kimondani! Aztán találkozzatok időnként. Aztán gyertek és adunk tanácsot, segítünk. Lehet, amit adunk tanácsot, az nem fog tetszeni :-), de segíteni fog. Aztán ha eljön az ideje, akkor add neki azt a gyűrűt, lépj előre a maga idején.

Ne gyere ezzel: hát, nem tudom, végül is nem tökéletes! Rossz hírem van: senki nem tökéletes. Soha nem fogod megtalálni. Visszafelé is ugyanez. „Nem tudom. Még várom, hogy megváltozzon ebben és ebben.” Akkor lehet, hogy jobb is, ha azt mondod, hogy ne csináljuk. Ha ez a várakozásod, hogy az férfi majd változni fog, akkor rossz hírem van: kopaszodunk, hízunk, ráncosodunk – a hízás egyébként ez ellen van, szakáll is azt rejti el –, de alapjában véve nem változunk. Ez van.

Ne csináljuk ezt, hanem menjünk ellene annak, amit a társadalmunk mond; lépjünk előre és merjünk bízni. Legyen nyitva a szemünk, vizsgáljuk meg a dolgokat és merjünk bízni. Ne legyünk felelőtlenek és ostobák, és járjunk egy helyben egész életünkben. Aztán egy nap visszanézünk, és azt mondjuk: de jó lett volna!

1Móz 2:24  Annak okáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.

Sokszor mondjuk, hogy a házasságban van egy elválás. Elválok másoktól azért, hogy egy valakihez legyek ennyire közel. Ez jelent barátokat, ez jelent családot. Ezt a Biblia mondja meg nekünk, nem a kultúránk, hogy a házastársam mindenki másnál fontosabb és közelebb van hozzám. Ahogy P. János tegnap beszélt erről, ez az egyetlen hely, ahol működik ez a fajta matek: egy meg egy egyenlő egy. Ez így működik, hogy lesznek ketten egy testté. Ez nagyszerű dolog.

1Móz 2:25  Valának pedig mindketten mezítelenek, az ember és az ő felesége, és nem szégyenlik vala.

Azt szeretném, hogy így legyen a házasságom: nem szégyennel, nem félelemmel, nem bűntudattal; hanem örömmel, tisztán, bízva. Nem ez az igazi válasz? Miért mondta Isten: nem jó az embernek egyedül lenni; aztán itt a válasz, hogy ők ketten együtt vannak a legnagyobb meghittségben, a legnagyobb nyíltságban. Nyíltnak lenni Isten előtt. A legnagyobb nyíltságban együtt vannak és nincs szégyen. Nem nagyszerű ez? Erre vágyunk: nyíltnak lenni és valaki elfogad engem, és mer bízni bennem, és nem kritizál.

Amikor azt mondja a feleség: nekem ez a bajom, én ezzel küzdök, ez van; és akkor van, aki azt feleli: csak te lehetsz ilyen hülye. Tudom, hogy megtörténik. Tudom, hogy emberek ezt csinálják. Remélem, nem a gyülekezetünkben, de megtörténik, hogy emberek kritizálják egymást. Ez azonban nem erről szól. Ez másféle kapcsolat. Ha ezt akarod csinálni, menj főnöknek! A házasságod nem erre van.

Viszont amikor belegondolunk, ez annyira nagyszerű: bízni a másikban és merni megnyílni. Persze, lesznek sebek, és lesznek dolgok, amiket meg kell bocsájtani, de növekszünk együtt ebben a bizalomban. Nyíltak vagyunk a másik felé. A feleségem megnézheti az SMS-eimet, az e-maileket, természetesen. Valószínűleg, azért, mert belenézhet, nem is nagyon érdekli. Bízik, nyitott merek lenni vele. Tudja, hogy nem rejtegetek semmit, nem érdekel a dolog. Nem játszom játszmákat a háttérben.

Szerintem ez beszél valamiről, mert Zsid 4:13-ban Isten azt mondja, hogy Őelőtte mindenek mezítelenek. Te meztelen vagy Isten előtt. Hívő vagy-e Krisztusban, nem tudom, de mezítelen vagy Isten előtt. Látja az egész életedet, minden motivációdat, minden hibádat, a szíved legmélyebb, legmocskosabb dolgait látja, tudja. Viszont van egy jó hírem: ezzel együtt szeret téged. Ezzel együtt nagyszerűnek tart, ezzel együtt drágának tart. Ezzel együtt csodálatosnak tekint. Ezzel együtt azt mondja: szeretlek téged, ismerni akarlak téged. Nem ez a nagyszerű?

1Móz 24-ben van egy nagyszerűtörténet, ami nagyon jól leírja a dolgokat. 1Móz 24-ben Ábrahám feleséget keres a fiának, akit Izsáknak hívnak. Mit csinál Ábrahám?  A háza sáfárát, a leghűségesebb szolgáját megesketi, hogy megfelelő feleséget talál a fiának – 1Móz 24:4 –, és elküldi őt. A szolga elmegy messzi földre, Ábrahám szülőföldjére, és Ábrahám népéből hoz egy megfelelő feleséget Izsákhoz. Annyira nagyszerű a történet.

1Móz 24:63 Izsák kint van a mezőn, mert elmélkedik. Aztán jönnek a tevék, és ott a mennyasszonya. Miért olyan nagyszerű kép ez? Azért, mert a Bibliánk ezzel záródik:

Jel 21:9b  … Jer, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány feleségét.

Jel 19:7  Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget neki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát

Miről szól ez? Jézus Krisztus várja az Ő mennyasszonyát. Ki az Ő menyasszonya? A Bibliában ez az egyház, ami minden újjászületett hívőből tevődik össze. Minden hívő. Jézus várja a mennyasszonyát, ahogy Izsák várta a mennyasszonyát.

Ezért olyan nagyszerű ez a kép, mert Ábrahám olyan, mint az Atya, mint Isten. Aztán ő elküldi a szolgáját. A szolga olyan, mint a Szent Szellem, Aki szintén Isten. A szolga elmegy idegen földre, és a Szent Szellem most itt van közöttünk. Apcsel 2 óta a Szent Szellem a hívőkben van, Eféz 1:13 Ő elpecsételt mindannyinkat. Minden hívőt 1Kor 12:13 belemerített a Krisztus Testébe. A Szent Szellem eljött értünk, és elvisz minket innen a Fiúnak, Aki – olyan, mint Izsák – Jézus Krisztus Isten, és Ő várja a mennyasszonyát.

Ha házas vagy, emlékszel-e arra, amikor kitűztétek az esküvőtök dátumát? Mi kitűztük a dátumot – és addig is nagyon szerettem, és úgy gondoltam, hogy őt fogom elvenni, ez nem volt kérdés, igazából a harmadik naptól nem volt ez kérdés –, azt mondtuk augusztusban, hogy december, aztán visszamentem Azerbajdzsánba misszióba, és azok a hónapok voltak életemben a leghosszabbak. Várni, várni, várni, …

Erre gondolok: Jézus Krisztus várja az Ő mennyasszonyát, és Ő izgatott. Arra gondolok, hogy Ő ugyanannyira várja ezt a napot, mint mi. Mert mi is várjuk, hogy egy nap Ővele legyünk. Jézus ugyanúgy várja ezt a napot, mint ahogy mi várjuk. Alig várja. Ez annyira nagyszerű, mert mi az Övéi vagyunk! Miért fontos ez nekünk?

Róm 7:4  Azért atyámfiai, ti is meghaltatok a törvénynek a Krisztus teste által, hogy legyetek máséi, azéi, aki a halálból feltámasztatott, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek.

Ez nagyszerű! A mi közösségünk nem a törvénnyel van, hanem Jézus Krisztussal, Aki elhozta a kegyelmet és az igazságot. Ővele van a közösségünk. Mi Őhozzá házasodunk. Mi Ővele vagyunk közösségben. Ez annyira fontos nekünk, mert a törvény szégyent hoz az életünkbe, de a kegyelem, az elfogadás – Eféz 1:6 – örömöt és szabadságot és bizalmat és nyíltságot hoz.

Szerintem ez a válasz. Amikor Isten azt mondta: nem jó az embernek egyedül lenni; aztán amikor Krisztushoz jöttünk, akkor Isten adta nekünk az Ő Szent Szellemét, és ez az igazi válasz. A házasság nagyszerű, de az igazi válasz az, amikor ismerjük Krisztust a szívünkben és nyíltak merünk lenni Őelőtte, és nincs kérdésünk, nincs problémánk. „Igen, Uram, Te tudod. Én Benned bízom és Veled járok.” Ámen.

Kategória: Egyéb