Hadd kezdjem egy bizonysággal, ami tulajdonképpen P. Graham bizonysága. Néhány hónapja voltam a kínai gyülekezetben bibliaórát tartani. Volt ott egy házaspár, akik akkor jöttek Kínából. Nagyon nyitottak, jót beszélgettünk. Aztán most megint voltam, és mondták, hogy ők sem voltak időközben, mert Kínában voltak ez idő alatt. P. Graham elmesélt egy történetet velük kapcsolatban.
A férj már egy ideje megtért még Kínában egy baptista gyülekezetben. Talán amerikaiak szolgáltak ott. Aztán járt abba a gyülekezetbe látogatóba egy külföldi testvér, és mindig náluk szállt meg. Nagyszerű közösségben voltak. Ez a látogató sokat szolgált a férfi felé.
Aztán itt megismerkedett velünk, megkedvelte a gyülekezetünket, de amikor hazament, megkérdezte ettől a látogatótól, aki befektetett az életébe: „Találtam egy gyülekezetet, de nem tudom, hogy valóban jó-e. Megmondanád, hogy mit gondolsz erről?” Megkérdezte a látogató, hogy mi a neve. A férfi válaszolt: Greater Grace World Outreach. „De hisz’ az az én gyülekezetem!” Kiderült, hogy az egyik GGWO-s pásztor volt az, talán a kirgiz gyülekezetből. Hétmilliárd ember közül épp ő!
Arra gondoltam, hogy elképesztő, ahogy Isten összekapcsolja a dolgokat, és ahogy behozta ezt az embert a gyülekezetbe. Mutogatták is egymásnak P. Graham fotóját is. „Ő az?” „Igen, ő az!” Engem nagyon bátorított ez. Nagy ez a világ, de nem Istennek!
Finnországban jártunk az elmúlt hétvégén, és ott beszéltem erről a gondolatról 2Kor 9:15-ben: Hála legyen Istennek az Ő kibeszélhetetlen ajándékáért! Igazán erről beszélünk mindig. Úgyhogy nagyon sokszor, amikor beszélünk, akkor képeket használunk. Kérlek, ne gondold, hogy azért tesszük, mert nem tudjuk, hogy miről beszélünk, hanem azért, mert nem lehet kifejezni. Nincs, aki ki tudná fejezni igazából, úgyhogy képeket használunk. Most is egy képet fogok használni, három kertről szeretnék beszélni.
Az első kert az Éden kertje volt. 1Móz 2-3-ban olvasunk arról, hogy hogyan kaptuk és hogyan veszítettük el.
1Móz 2:8 Egy kertet ültetett az ÚR Isten Édenben, kelet felől, és abba helyezte az embert, akit formált.
Aztán azt olvassuk, hogy volt ott mindenféle jó eledelre való fa, volt egy folyó az automatikus öntözésre :-), és minden más. Nagyszerű, tökéletes hely volt, tényleg! Tökéletes hely volt, és igazából ez a hely az, ahova Isten tette az embert. Az ember erre vágyik mindig, a tökéletes helyre.
A tökéletes helyet kívánjuk. Vágyunk arra, hogy olyan helyen legyünk, ahol nincsen szégyen. Csak rossz helyen keressük. Ezért látsz embereket vízparton meztelenül szaladgálni – nudisták –, mert keresik a helyet, ahol nincs szégyen, de rossz helyen keresik igazából. Keressük a helyet, ahol nincs izzadság a munkához kapcsolva. Ezért van az, hogy most London az a város, ahol a második legmagasabb az ott élő magyarok száma. Ami tragédia szerintem.
Igazából mit keresünk? Keressük a tökéletes helyet, azt a helyet, ahol a munkával nem jár izzadság. Mert része volt a bukásnak a szégyen, az izzadság és a hiábavalóság, hogy porból lettem, és porrá leszek. Bármi, amit csinálok, össze fog dőlni, meg fog romlani, megeszi a rozsda, valaki ellopja. Hiábavalóság. Minden, amit építek, össze fog borulni egy nap. Ez az átok. Azért keressük a helyet, ahol nincs a hiábavalóságnak az átka. Úgy hiszem, hogy nagyon sok ember sajnos úgy éli le az életét, hogy ezt keresi. Keresi azt a helyet, ahol nincs szégyen, nincs hiábavalóság, nincs izzadság ezen a Földön.
Amikor először összebarátkozom valakivel, tökéletesnek látszik. Miért? Azért, mert még nem lett megpróbálva, még nem kerültünk nehéz helyzetbe, még nem kerültünk problémába, még nem volt egyikünknek sem lehetősége a másik elárulására vagy hátba támadására. Még nem volt lehetősége egyikünknek sem, hogy faragatlan legyen a másikkal. Lesz ilyen, meg lesz próbálva a barátságunk. Egy házasság nagyszerűnek tűnik a házasulandóknak. Miért? Azért, mert még nincs megpróbálva.
Az ember ott volt a kertben, a kert tökéletes volt, és az ember ártatlan volt, de a dolog nem volt még megpróbálva. Ez azt jelentette, hogy igazán még nem volt tökéletes. Még nem volt rendben. Nem ez volt a válasz az embernek. Miért? Mert az embernek egy biztos alap kell. Az embernek szilárd talaj kell. Valami, ami nem szakad be alattam, valami, amiben biztos lehetek, valami, ami nem hagy cserben még akkor sem, ha én cserben hagyom. Igazán erre van szükségünk.
Amikor viszont egy férjnek elege van a feleségéből, vagy egy asszonynak elege van a férjéből, akkor miért érzi úgy: Ó, ha találnék valaki mást! Hadd mondjak valamit! Ha ebben a helyzetben vagy, akkor tudom, hogy ez rossz hír, de igaz: A következő is ugyanolyan lesz, mert valószínűleg ember lesz ő is. Ezért nem tanácsoljuk soha senkinek, hogy váljon el. Mert a problémák ott is meglesznek. Amikor viszont találsz valakit: Ah, ő a tökéletes!; dehogyis az! Csak még nincs megpróbálva.
Amikor eleged van a régi pásztorodból vagy gyülekezetedből, akkor is ez történik. Először olyan tökéletesnek látszik a másik, aztán jön a próba, és nem fogja kiállni a tökéletesség próbáját. Miért mondom ezt? Azért, mert nagyon sokan elvesznek ebben, és nem találják a kiutat. Azt mondják: „Miért nem történik így? Miért nem történik úgy? Miért nem tökéletes az életem? Miért nem ilyen? Miért nem olyan?” Az ember küszködik ezzel. Miért? Azért, mert ebben a világban semmi, amit mi hozunk létre, nem fogja kiállni a tökéletesség próbáját.
Hadd mondjak még valamit. (Nem lesz túl bátorító, de a vége felé jó lesz az üzenet.) Ha tökéletes lenne a helyzet, ha megtalálnád a tökéletes házastársat, vagy a tökéletes munkahelyet, vagy a tökéletes országot, akkor itt a kérdés: Válasz lenne az életedre? Vagy ha megtalálnád a tökéletes barátot, a tökéletes gyülekezetet, a tökéletes…? A válasz az, hogy nem.
Tudod, honnan tudom? Az Éden nem volt elég az embernek. Az Éden nem volt válasz az embernek. Az Éden kertje nem oldotta meg a problémát. Sőt, ott derült ki, hogy van problémánk. Ez nem csak tökéletes volt, hanem ráadásul Isten helyezte oda az embert. Isten akarata volt az ember számára, és mégsem volt elég az ember szükségeinek. Ez fontos nekünk.
Az Édent Istentől kaptuk, és nagyszerű hely és tökéletes volt, de nem volt elég, hogy megtartsa az embert. Ez fontos. Mert nem a tökéletes környezet fogja megoldani az életemet, nem az lesz a válasz a problémáimra. Nem az fogja rendbe hozni a dolgaimat. Az, hogy egy nap felhalmozol rengeteg pénzt, elmész nyugdíjba melegebb éghajlatra, és ott éled az életed, az nem fogja megoldani a problémáidat. Most szólok, ne kövesd el ezt a hibát, hogy ettől várod a megoldást.
Voltam egyszer Cipruson, és képzeld, vannak ott boldogtalan emberek! Lenyűgöző, pedig paradicsomi sziget, és mégis. A tökéletes környezet nem oldaná meg a problémáinkat. A tiédet sem, az enyémet sem. Nem ez az életünk célja. Nem azért vagyunk itt, hogy létrehozzuk valahogyan az Éden kertjét. Nem azért vagyunk itt, hogy egy tökéletes környezetet megtaláljunk, és aztán abban legyen minden rendben az életünkben. Az nem válaszolná meg a problémáinkat.
A második kert az ellentéte elsőnek. Az rettenetes kert. Jártam ott, hála Istennek! Ez Luk 22-ben a Gecsemáné kertje. Ez az a hely, ahol az Úr egyedül volt, ahol rettenetes nyomás nehezedett Rá. Luk 22:44-46-ban olvasunk erről, hogy Jézus imádkozott, a tanítványai távol voltak Tőle, és ráadásul aludtak. Igazán ez előrevetítette, hogy el fogják hagyni, nem tudnak Vele menni végig, nem tudnak Őmellette maradni, nem tudnak végigmenni Vele az úton.
Ott van egyedül és kezdődik a magány. Nem csak magány, hanem iszonyú nyomás! Azt olvassuk, hogy az izzadsága olyan volt, mint megannyi vércsepp. Ami történelmileg dokumentált dolog. Nem csak Őnála, hanem olyanoknál, akik irtózatos halálfélelemben, vagy rettenetes nyomás alatt voltak. Ott volt Jézus. Képzelj el egy szörnyű, rettenetes helyet, például egy magánzárkát egy diktátor börtönében, aztán adj hozzá százezer démont, és akkor lehet valamiféle képed arról, hogy milyen lehetett Jézusnak.
Ő ott volt nagyon magányosan, egy értelemben rettenetes helyen. Meg van próbálva, ki van hívva. Ez az, amit természetileg el szeretnénk kerülni. Szeretnénk elkerülni a magányt, szeretnénk elkerülni a nyomást, a problémát, a kihívást, a gyötrelmet. Persze! Ki ne szeretné ezt elkerülni?
Isten, az Atya az Ő akaratában Jézust vezette a Gecsemáné kertjében. Van egy jó hírem. Jézus szilárdabb alapon állt, mint Ádám és Éva. Az Ő alapja nem ingott meg. Mert Ő az Atya akaratát tette. Ő hűséges volt, szerette az igazságot és gyűlölte a hamisságot. Ő azért jött el, hogy tegye az Atya akaratát. Ez volt az Ő eledele. Ez gyönyörű dolog nekünk, hogy Jézus hűséges tudott lenni azon a helyen, abban a rettenetes környezetben.
Lehet, hogy Isten az Ő akaratában elvezet téged olyan helyre, mint a Gecsemáné. Lehet, hogy elmész misszióba, és ilyen lesz. Lehet, hogy Isten elhív téged egy szolgálatra a helyi gyülekezetben, és ilyen élményed lesz. Óriási haszna van.
Amikor megnézzük Jézust, azt olvassuk Zsid 9:12-ben, hogy Ő örök üdvösséget, örök megváltást szerzett nekünk. Ez a döntés ott történt meg a kertben, amikor Rajta volt a nyomás. Akkor azt mondta: „Nem! Én szeretem az igazságot.” Zsid 1. „Az Atya akaratát tenni jöttem, ez az Én eledelem.” Ján 5. Jézus élvezte ezt, és azt mondta: ez az Enyém, mert Nekem van valamim. Ezen keresztül csodálatos szolgálata volt.
Szeretnélek bátorítani, a harmadik kert a válasz az életünkre. Mert azt hiszem, sokszor eltévesztjük. Elolvassuk a Jelenések könyvét, olvasunk a mennyről, arról, hogy mit tartogat nekünk Isten, és aztán azt mondjuk: Hol van már?
Körülnéz valaki a gyülekezetben, és azt mondja: „Azért ez csak nem tökéletes! Azért csak vannak problémák! Csak vannak hibák! Miért nem olyan, amint le van írva, ahogy a Jelenésekben olvasok a mennyről?” A válasz az, hogy Isten valami mást tartogat nekünk. Ő nem fog minket visszavinni az Édenbe, jobbat akar adni nekünk. Viszont amíg itt vagyok, addig is elvisz engem a nehézség helyére, egy kertben vagyok, ahol nem szeretnék lenni, van magányom, van félelmem, van nyomás rajtam.
A harmadik kertet Énekek énekében látjuk. Azok ott a kertben szerelmesek. Éne 6:2(5:18) hely, ahol enni lehet, Éne 6:11(8) ez a gyümölcsözés helye, Éne 5:1 ez az örvendezés helye. Miért? Azért, mert ezek ketten szerelmesek egymásba. Ott vannak a kertben, és szerelmesek. Az a kert a szerelemnek a kertje.
Miért beszélek erről? Mert Isten adott nekünk egy kapcsolatot ebben az életben. Igen, a dolog nem tökéletes. Lehet gerincproblémám, lehet allergiám, lehet problémám a testvéremmel, és neki még több lehet velem… de Isten adott nekünk egy különleges kertet. Énekek énekében sokszor beszélnek erről. Egy értelemben ez így működik, hogy bárhova megyünk, ez a kert velünk van, mert megvan a kapcsolatunk az Úrral a Szent Szellem által.
Megvan ez a kapcsolatunk hívőkként. Bárhová is menjek, megvan ez a csoda az életemben, hogy teszem az Ő akaratát – Ján 4. – és megelégszem. Mintha ettem volna. Mintha lenne eledelem, amit senki nem ismer. Mert teszem az én Atyám akaratát, és élvezem ennek a valóságát. Ez a kert az új élet.
Ne vessz el hívőként abban, hogy keresed a tökéletest: „Mindennek tökéletesnek kell lenni! Mindennek szupernek kell lenni! Minden legyen élére vasalva! Mindennek rendben, derékszögben kell állnia.” Ne vessz el ebben, mert nem ez a válasz az életedre. Nem a tökéletes főnök, nem a tökéletes házastárs, nem a tökéletes gyermek a válasz az életedre.
Ha tönkre akarod tenni a gyerekedet, ha az a célod, hogy nyomorulttá tedd őt, akkor hajrá, próbáld rákényszeríteni, hogy tökéletes gyerek legyen. Csak azért, hogy neked rendbe legyen az életed. Ennél szörnyűbbet el sem tudok képzelni. Bátorítalak, hogy ne vessz el ebben, mert másképp működik a dolog.
Itt vagyunk egy tökéletlen világban, és Isten nem azt mondta: megtérsz és kiveszlek. Hanem Ján 17-ben Jézus azt imádkozta: Nem azt kérem, Atyám, hogy kivedd őket, hanem azt, hogy tartsd meg őket ebben a világban.
Úgyhogy, a sopánkodás helyett: Ó, milyen szörnyű a világ! – Mindig is az volt! Gondolod, valaha jobb volt? Tényleg? Kétezer éve megfeszítették az Urat! Nem lettek rosszabbak azóta. Ugyanolyanok, mint voltak. – Ne nyavalyogjunk ezen, hanem járjunk ebben a kapcsolatban, és élvezzük. Miért? Mert Zsid 4:9-ben azt olvassuk, hogy van azért nyugodalma az Isten népének. Ez a kapcsolatomban van az Úrral. Az a hitbeli nyugalmamnak a helye.
Lehet, hogy újra meg kell tanulnunk ezt. Miért? Mert sokan elhitték, hogy az egyetlen lehetséges pihenés az, ha valaki vagy valami folyamatosan szórakoztat. P. Zoli annyira jót mondott a minap! Azt mondta: „Elfelejtettük, hogy mennyire nagyszerű csak egyszerűen leülni, lóbálni a lábaimat, és csak közösségben lenni Istennel, és csak egyszerűnek lenni. Nem kell semmi bonyolult!” Semmi bonyolult dolog nem kell, hanem csak valami egyszerű dologban nyugodni. Felvenni a Bibliámat, csak olvasni és élvezni. Nincs vele feladatom, nincs vele dolgom, csak élvezem. Ez annyira kell nekünk!
Vannak dolgok, amik elhomályosíthatják ezt. Az Énekek éneke könyvben vannak próbák. Az nem a tökéletesség könyve. Hadd mondjak csak hármat, ami elhomályosíthatja a kapcsolatot az Úrral.
Az egyik a megszokottság. Éne 5:3 „Kényelmes az életem, miért mennék az Úr után? Nehéz lenne utána menni!” Azt gondolom, hogy jön ez az életünkben. Ez kihívás lesz egyre inkább az életünkben hívőkként. Észre sem vesszük, mert nem úgy mondjuk, hogy kényelem, nem így beszélünk róla, hanem inkább azt mondjuk: „Hát tudod, a gyerekkel nem lehet elmenni istentiszteletre. Még a végén megbetegedne!” Ja, tudom, igen… „Nem lehet elmenni vele evangelizációra.” A fiam is felnőtt, az evangelizációk voltak számára a játszótér. Sőt, más gyerekek is ugyanígy ott voltak.
A megszokottság bejöhet, és elveszítem az izgatottságot a kényelem miatt. „Túl nehéz! Nem mehetek!” Aztán elhomályosodik a kép. Pedig járhatnék Vele ebben a kapcsolatban. Állandóan élvezhetném ezt, örömöm lehetne, szabadságom. Felkavarodhatnék, de nem, mert megszokott vagyok.
Éne 5:7 van ellenállás. Azt olvassuk ott, hogy megverték. Mindig van ellenállás. Ha az Urat követed, mindig van ellenállás, mindig vannak kihívások, támadások. Mindig vannak hazugságok a gyülekezet ellen. Mindig vannak támadások a pásztor ellen. Mindig vannak támadások a Biblia ellen. Mindig vannak, akik azt mondják: „Hazugság! Ezt papok ollózták össze.” Olyan papot nem találsz, aki ilyet rak össze! 🙂 Ha ez érdekel, akkor járj Apologetika és Tanok áttekintése órákra!
Azt akarom mondani, hogy mindig lesz támadás. Azt olvassuk ott, hogy van támadás, valaki ellene áll. Aztán éppen csak túlmegy a támadáson, és már meg is találja a kapcsolatot. Azonnal! Csak szeretnélek bátorítani ebben. Jak 4:6-7 Állj ellene! Állj ellene az ördögnek, húzódj közel az Úrhoz. Mindig lesz ellenállás. Ne várd azt, hogy majd eljön az Éden kertje, és minden tökéletes lesz. Hanem a kihívásban, a nehézségben nyomulj neki, és megtalálod az Urat.
Aztán még egy kérdés van Éne 5:9-ben: Miért lenne más a te szerelmesed, mint más szerelmese? Ez lekicsinylés. „Ó, miért lenne a gyülekezet más, mint bármi más? Miért lenne más a gyülekezet, mint egy akármilyen klub? Miért lenne más, mint egy önsegélyező kör? Miért lenne más, mint az ateisták gyűlése? Miért lenne fontos a kegyelem üzenete? Miért lenne értékes? Miért lenne jelentős a bevégzett munka? Ugyan már! Miért lenne jelentős?”
Remélem, tudod, hogy soha nem gondoljuk úgy, hogy mi vagyunk az egyetlenek, de azt tudjuk, hogy Isten adott nekünk egy üzenetet, a kegyelem üzenetét, a bevégzett munka üzenetét, és igenis, ez különleges. Ha mindenki ezt prédikálja, akkor is különleges marad. Remélem, mindenki ezt fogja prédikálni.
Ne engedjük ezt elhomályosodni. Mert ha megengedem, akkor nem marad más, minthogy igyekezzek mindent tökéletessé tenni. „Viselkedj rendesen! Húzd ki magad! Előre nézz! Oda figyelj!…” Valaki mesélte nekem, hogy az otthonukban az egyik családtag megváltozott, törvénykező lett. Egy idő után szörnyű volt ott élni. „Szörnyű volt! Teher volt.” Isten ments, hogy ez legyen a missziónk, hogy az Éden kertjét próbáljuk gyártani itt.
Mert Isten szilárdabbat adott nekünk a kapcsolatban Krisztussal. Szilárdabbat adott a bevégzett munkában, szilárdabbat adott Jézus vérében, szilárdabbat adott abban, ahogy Ő szeret bennünket. Szilárdabb! Mi azt hisszük, hogyha létrehozzuk a tökéleteset, az látható és megtapintható, az a biztos. Ám a kapcsolat, amit nem látunk, és amit időnként nem is érzünk – azért hívják hitnek – az biztosabb. Ez az igazi, és erre van szükségünk. Ámen.
Mennyei Atyánk, kérünk Téged, hogy írd a szívünkbe ezt az üzenetet! Segíts óvakodnunk, elkerülnünk a saját vakságunkat. Segíts járnunk ebben a kapcsolatban mindig ebben a kertben, a szerelemnek a kertjében, ahol kapcsolat van, ahol épülés van, ahol közösség van, és élvezzük ezt. Urunk, áldunk Téged azért, hogy adtál nekünk ilyen életet.
Ámen.