Ján 6:53-56 Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek (Jézus nem azt mondja, hogy talán, hanem csak azt mondja, hogy így van): Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban.
Az Úrvacsora jelkép erről. Ezeket a zsinagógában mondta, Kapernaumban. Amikor a zsidó emberek hallgatták, nekik – sok szabályuk volt az étkezésre – ez elfogadhatatlan volt.
Ján 6:60 Sokan azért, akik hallák ezeket az ő tanítványai közül, mondának: Kemény beszéd ez; ki hallgathatja őt?
Jézus sokszor mondott kemény dolgokat.
Egy másik példa. Jézus egyik előképe az Ószövetségben Mózes volt. Ő volt az, aki kivezette a népet Egyiptomból, ami egy előképe, jelképe annak, ahogy Jézus kihozott minket a világból, amikor megmentett minket.
5Móz 32-ben mond egy fontos intést nekik. Mózes ötödik könyve a megemlékezésről szól. Mózes újra áttekinti azt, amit tanított neki. Isten újra beszél nekik még nyilvánvalóbb szeretettel, még nyilvánvalóbb törődéssel. Ez a könyv tele van emlékeztetéssel és bátorítással. Ezért nagyon fontos ez a könyv.
5Mó32:45-46 És mikor végig elmondá Mózes mind ez igéket az egész Izráelnek, Monda nékik: Vegyétek szívetekre mind ezeket az igéket, amelyekkel én bizonyságot teszek ellenetek e mai napon; és parancsoljátok meg fiaitoknak, hogy tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden igéjét
Vegyétek nagyon komolyan! – mondja. Miért? Itt a különbség a vallás és a hitünk között, a ceremónia és az élet között. Itt a különbség a kötelezettség és az áldás között.
5Móz 32:47a Mert nem hiábavaló ige ez néktek; hanem ez a ti életetek
Isten nem azért mondja nekünk, hogy vegyük komolyan, mert ránk akar kényszeríteni valamit, hanem azért, mert ez a mi életünk. Nem azért mondja, hogy legyünk vallásosak, hanem azért, mert ez a javunkra van. Ez az, amit a világ a teljes lázadásában, és sokszor mi, amikor a szívünk lázad, akkor nem hiszi el, hogy ez a javamra lehet, mert kemény beszéd ez. Hogyan tarthatnám meg? Hogyan járhatnék ebben?
Miről beszél Mózes 5Móz 32-ben? Elmondja nekik, hogy Isten meg fogja áldani őket, be fogja vinni őket az Ígéret földjére. Hamarosan odabenn lesznek. Aztán figyelmezteti őket:
5Móz 32:18 A Kősziklát, aki szült téged, elfeledted; megfelejtkeztél Istenről, aki nemzett téged.
Miről szól ez? Ez a szellemi lustaság megfeledkezni Istenről, Aki elhívott minket, Aki megmentett, elfeledkezni az Ő munkájáról az életünkben. Ezért mondja Zsolt 103:2 emlékezzél meg az ÚR minden jótéteményéről. Szükségem van rá, hogy felfrissítsem magam benne:
– mit tett velem az ÚR az első években,
– mitől szabadított meg,
– mivel áldott meg,
– mi történt velem később,
– milyen kérdéseim voltak és mikre kaptam választ,
– milyen válaszaim vannak,
– milyen imáim vannak,
– hogyan növekedtem és
– mit csinált Isten az életemben.
Mert a szívem alapból a porhoz tapad. Alapvetően a lelkem a porhoz tapad. Olyan, mintha a gravitáció a lelkünkre is hatna, lehúz a természetibe, abba, amiben nincs természetfeletti, amiben nincs ott Isten. Nagyon természeti módon gondolkodom és megfeledkezem Istenről, Aki engem alkotott. Ez a szellemi lustaság. Mózes inti őket.
Ahogy hallja az ember, mit mondhatna: kemény beszéd ez, ki hallgathatja?
Mond még mást is. 5Móz 32:21-ben a szellemi lázadásról beszél. Valamit, ami nem Isten, az Ő helyébe emeltek. Ez úgy működik, hogy lusta vagyok a lelkemben, nem fordulok Isten felé, nem kavarom fel a szívem, nem járok a Szellemben, aztán megfeledkezem Istenről. Valami hiányzik a képből, úgyhogy előbb-utóbb berakok valamit oda.
Mózes inti őket: ha így élsz, így jársz, akkor ez komoly lesz. Isten azt mondja: ez kemény lesz, ha így éltek, annak következményei lesznek. Mondhatná valaki: hogy mondhatsz ilyet, Mózes?
Miért van az, hogy a Biblia időnként nagyon keményen szól hozzánk? Miért van az, hogy – Zsid 4:12 – Isten Igéje élő és ható, és nem csak a felszínt karcolja, hanem benyúl, teljesen mélyen a szívembe hasít. Azt mondanám időnként: „Ez kemény beszéd, hogy hallgathatnám? Hogy beszélhet Isten ilyen keményen velem?” Vagy úgy vagyok, mint Sára, amikor Isten azt mondta neki: jövő ilyenkor gyermekkel leszel; és Sára csak nevetett.
Vagy ez, vagy az. Vagy kemény beszéd, vagy csak kinevetem. „Ugyan már! Hogy mondhat ilyet nekünk?!” Egy értelemben Mózesnél is megtalálhatjuk a választ, mert Mózes Krisztus előképe és Mózes életében is láthatjuk ezt. Itt egy fontos vers, talán a legbátorítóbb, amit egész életedben olvashatsz:
5Móz 32:31 Mert a mi Kősziklánk nem olyan, mint az ő kősziklájok; ellenségeink is megítélhetik!
Ez Krisztus, a mi Kősziklánk. Ez nem olyan, mint valakinek a kősziklája, aki nem ismeri az Urat. Az ő kősziklája a sikere, a karrierje, a pénze, az akaratereje, a családja, a kontroll, amit mások felett gyakorol. Egyik sem olyan, mint a mi Kősziklánk.
Számukra Mózes üzenete a bátorítás és a remény üzenete. Miért beszélhet így Mózes velük? Azért, mert ő a valós remény és bátorítás üzenetét adja nekik. Ha megvan a bátorítás üzenete, akkor elhangozhat benne valami kemény, és az embernek nem menekülne, hanem azt mondja: hova mehetnék, örök élet beszédei vannak Nálad.
Sokan mondták: kemény beszéd ez, kicsoda hallgathatja?!; és sokan elmentek. Jézus aztán ezt kérdezte a tanítványaitól: ti is elmentek? Azt felelték: „Hova mehetnénk? Nálad vannak az örök élet beszédei. Senki nincs, aki ilyen életet, ilyen reményt adna. Ennek hatása van az életünkben.”
Minap rákerestem a remény szóra a Bibliában, legalább 140 találat van. Rákerestem a reménytelenségre, arra két találat volt. Ennek van üzenete a számunkra. Isten tudja, hogy nem kell nekünk a reménytelenségről beszélnie, elég reménytelenség van a szívünkben, a világunkban. Inkább a reményről beszél nekünk és ennek nagy hatása van az életünkben. Vedd a szívedre ezt a beszédet, mert ez életet ad.
1Ján 3:3 akiben megvan ez a reménység, az megtisztítja magát. Miért tisztítom meg magam? Azért, mert valaki ver engem a kemény beszédekkel? Nem, hanem azért, mert megvan ez a reménység bennem. Ha megvan ez a reménység bennem, annak következménye van az életemben. Akkor szabadságom van arra, hogy növekedjek. Eféz 1:18-ban is reménység – annyira jelentős az életünkben!
Kol 1:5 ez a reménység az evangéliumból jön. Halljuk az evangéliumot és aztán reménységünk van. Ez az evangélium: Jézus Krisztus érted jött el, érted halt meg és érted támadt fel. Győzött a te javadra. Ha te Rá bízod a szíved, akkor örök életed van és megvan ez a reménységed.
Ha hívők vagyunk, és nem olyan erős ez a reménység bennünk, akkor honnan jön a reménység? Ha engedjük, hogy a Biblia szóljon hozzánk, akkor ez a reménység növekszik a szívünkben.
Ez az egyik ok, amiért a Biblia kemény dolgokat mondhat nekünk. A reménységről beszél, az életről, Krisztusról, az Ő valóságáról. Ha erről beszél nekünk, akkor a lelkem el tudja viselni, amit mond, és ami kemény. Ezért van az, hogy a törvénykezés üzenete igazán nem változtatja meg az embert.
Van egy emlékem egy testvérről, aki járt ide egy ideig és aztán egy idő után elment másik egyházba, azt mondta, azért, mert azok mégiscsak szentebbek. Ezt úgy értette, hogy ott keményebben beszélnek és keményebbek a szabályok, keményebben rá van nézve minden hívőre, mindenkinél van „nagyító” és figyelik egymást, kinek megy és kinek nem. Remélik, hogy az derül ki, a másiknak nem megy olyan jól. Ő ezt úgy értelmezte, hogy ott szentebbek.
Én nem értek egyet, nem szentebbek. Az az üzenet csak a felszínt kapargatja, de nem hatol mélyre az ember életében. Mi erről beszélünk. Halleluja, hogy ilyen üzenetünk, ilyen Megváltónk, ilyen Bibliánk van, hogy ez a tan, amiben járunk.
A másik ok, amiért Mózes keményen beszélhetett, az 2Móz 32-ben van. Isten azt mondta: rendben, akkor most eltörlöm Izraelt, mert vétkeztek Énellenem. Mózes azt mondja Istennek:
2Móz 32:32 De most bocsásd meg bűnöket; ha pedig nem: törölj ki engem a te könyvedből, amelyet írtál.
Amikor régen, kiskorában a fiam nagyon haragudott rám – ez nem egyszer történt meg, és mellesleg gyereknek jó, ha nincs mindig igaza –, azt akarta mondani nekem: többé nem vagyok a fiad. Annyira dühös volt, hogy rosszul mondta: akkor nem vagyok többé az apukád. Kicsit ilyennek tűnik, ahogy Mózes beszél Istennel: akkor nem vagyok többé benne a könyvben! Isten viszont komolyan veszi, mert látja a hitet, a szeretetet, a meggyőződés, a bizalmat, és ez az, amit keres az embernél.
Zsid 11 Isten a hitben gyönyörködik. Mózesnek van hite, oda mer állni Isten elé, és azt meri mondani: én itt állok, Te nem mész keresztül, Isten, állj meg! Zsolt 106:23 odaállt a hasadékba. Azért beszélhetett így, mert a remény, az élet üzenetét hozta, és a másik oldalról Ő személyesen a szívében hordozta őket.
Ján 10-ben van a párhuzam:
Ján 10:11-13 Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért. A béres pedig és aki nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jőni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat. A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.
Jézus a jó pásztor. Zsolt 23 az Úr az én pásztorom. Ez fontos nekünk. Lehet, ez a te gyülekezeted, és én vagyok a pásztorod, de igazán nem. 1Pét 5:4 Jézus a főpásztor, és amikor Ő megjelenik, akkor nyilvánvaló lesz, hogy Ő az, Aki szolgált mindannyiunk felé. Ő a pásztor, erről beszélt. Jézus ezért jött el, ezért született meg. Márk 6-ban látjuk az Ő szívét:
Márk 6:34 És kimenvén Jézus nagy sokaságot láta, és megszáná őket, mert olyanok valának, mint a pásztor nélkül való juhok. És kezdé őket sokra tanítani.
Ilyen Isten szíve. Látja az embert, ahogy van Isten nélkül, és azt mondja, hogy olyanok, mint a pásztor nélkül való juhok. A Juhoknak kell a vezetés, az iránymutatás, a védelem. A juhoknak kell valaki, aki előrelátóbb, mint ők. Így van minden ember, nincs különbség. Mindenki olyan Isten nélkül, mint a pásztor nélkül való juhok. Krisztus ezért jött el. Jézus ezért született meg, mert tudta, hogy olyanok vagyunk, mint a pásztor nélkül való juhok, hogy mekkora szükségünk van Őrá. Ezért jött el közénk.
Ján 10:2-3 Aki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az. Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; …
Ez Jézus a mi életünkben. Azért mondhat nekünk kemény dolgokat, mert Ő ennyire szeret minket, mert Ő nap, mint nap törődik velünk, mert Ő valóban tartogat nekünk egy célt, valóban akarata van a számunkra.
Mondott-e már Jézus valami kényelmetlent neked? Ez megtörténik. Kihívott-e a kényelmedből? Mondta-e már az Úr: ez hazugság, ne ebben élj? Az Úr jön és fordít rajtunk egyet. Ha ez egy hirtelen mozdulat, főleg ha keménynyakú vagyok, ha az akaratom nagyon erős, akkor könnyen lehet, hogy megrándul a nyakam. Az Úr azt mondja: egy kis szelídség sok fájdalmat kivenne az életedből. Az Úr vezet minket.
Annyira tetszik nekem, az első, amit itt nagyon szeretek, hogy a jó pásztor az ajtón jön be. Nem valami jogtalan módon. Ez nagyon fontos. Isten nem manipulál minket, ami különleges dolog. Isten azt mondja: „Azt csinálsz, amit akarsz, mehetsz a te utadon vagy az Enyémen. Ha az Én utamon mész, akkor lesznek kihívások, nehézségek, próbák, növekedés, növekedési fájdalmak, de áldás is lesz. Én veled leszek és meg is fogod tapasztalni. Vagy mehetsz a másik úton, ahol sok csillogó ígéret van. Választhatod a te utad, a világ útját, valaki más útját, de az az út a halálra vezet. Lehet, hogy helyesnek tűnik, de a halálra vezet. Az Én tanácsom, hogy ne menj arra, gyere erre, de te döntöd el.”
Isten nem manipulál. „Ha ezt csinálod, akkor Én rosszul érzem magam. Ha nem vagyok itt, akkor hogy élhetnék nélküled?” Isten nem manipulál, hanem nagyon világosan beszél: „Egyik út, másik út, dönts! Szeretlek, gyere Velem. A döntés a tiéd.” Isten nem manipulál félelemmel, haraggal, gyűlölettel, ítélkezéssel, hanem szeretettel hív. Ez a helyes ajtó, amin átjön.
Ján 10:3 … és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket.
Ő ismer téged. Jelenések könyvében ott az ígéret, hogy amikor a mennybe érünk, Isten ad nekünk valamit. Mi az, amit ad? Ad egy kicsi fehér kövecskét, amin van egy név, amit csak az ismer, aki kapja, és az Úr, Aki adta. Egyedül Isten tudja, ki vagy. Nagyon szeretem a feleségem, de így nem ismerem őt. Tudnám azonosítani egy bizonyos módon, lehet, az egyetlen ember vagyok, aki úgy tudja őt leírni, mint én, de ez még mindig nem az a meghittség, nem az a közelség, ahogy Isten ismer minket. Ezért mondja itt, hogy a nevükön szólítja a juhait, Péld 27:23.
Ján 10:4 És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját.
Mikor kiereszti a juhait, előttök megy. Zsid 2:9 Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált. Jézus előttünk ment. Ezért más a halál a számunkra. Mert Jézus előttünk ment ebben is. Sokan mondják a világban, hogy onnan még senki nem jött vissza. Én viszont azt olvastam, hogy ez megtörtént. Ez történelmi tény mellesleg.
Nem olyasmire hív minket, amit Ő még ne élt volna át. Ha azt mondja: böjtölj Velem, akkor nem olyasmire hív, amit Ő ne tett volna még. Ha azt mondja, hogy bocsáss meg, akkor nem olyasmire hív, amit Ő ne tett volna már meg. Ha azt mondja, hogy kezdeményezz, akkor Ő már előttünk ment ebben is. Amikor azt mondja, hogy itt az ideje meghalni, akkor ez nem olyasmi, amit Ő ne ízlelt volna meg. Tudjuk, hogy előttünk ment.
Még egy, amiben előttünk ment:
1Kor 15:20 Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak.
Ebben van egy ígéret. Ez az, hogy 1Kor 15:22-23 Krisztusban mindnyájan megelevenítettnek, az első zsenge Krisztus, azután akik Krisztuséi, az Ő eljövetelekor. Micsoda ígéret! Jézus előttünk ment. Az, hogy Ő előttünk ment és feltámadt, azt jelenti, hogy nekünk is van egy ígéretünk erre nézve.
Ján 10:14 Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim,
Ő ismer bennünket, Ő tudja, amikor mond valami keményet – lehet rá egy érzelmi reakciónk, persze, kiakadunk, megijedünk, félünk, haragszunk, csökönyösek vagyunk –, de az Úr ismer téged, Ő a jó pásztor. Egy jó pásztor nem próbálja átvezetni a nyáját egy kifeszített kötélen a szakadék felett. A jó pásztor nem mondja a juhoknak: farkasok jobbról, álljatok csatarendbe!
A jó pásztor ismeri a juhait. Az Úr ismer téged. Ezért fordulunk az Igéje, mert ismerni akarjuk Őt, hogy amikor hallom a hangját, merjek engedelmeskedni. Merjek túlmenni az érzelmi felindulásomon, az ítélkezésemen, a haragomon, …, és azt mondani: rendben, Uram, akkor fordulok, és bízom Benned.
Kemény beszéd ez, kicsoda hallgathatja? A tanítványok tovább hallgatták. Legyünk mi is így! Ámen.