Milyen Jézus feléd? Mármint igazán? (KETA 2016 Diplomaosztó)

2016 május 22. vasárnap  16:00

Köszöntöm mindenekelőtt az ünnepelteket. Mindez mögött látni Isten gyönyörű munkáját. Köszöntöm az ünneplőket, a családtagokat, barátokat és az egész gyülekezetet. Szeretnék személyesen gratulálni a végzősöknek. Sok éven keresztül hűségesen tanultátok a Bibliát, a hitben járást, a hitben megélt életet. Olyan jó látni, hogy nem a meghátrálás emberei vagytok, hanem a hitnek az emberei. Ezek voltatok, ezek vagytok, és hiszem, hogy ezek is lesztek.

Egy diplomaosztó mérföldkő az ember életében. Eljutottatok egy pontra, amiről azt gondolom, hogy nagyon fontos az ember életében. Olyan pont, ahol az ember oltárt emel: „Köszönöm, hogy eddig megőriztél, hogy eddig elhoztál. Időnként vissza akarok ide tekinteni.” Úgyhogy ez egy visszatekintés is, és egy előretekintés is.

Szeretnénk valami nagyon fontossal útra bocsátani benneteket. Játsszunk el egy kicsit a gondolattal, ha Jézus itt lenne testileg is – mivel mélyen hisszük, hogy Ő itt van most közöttünk –, de ha úgy is jelen lenne, hogy meginterjúvolhatnánk, akkor megkérdezhetnénk Tőle: „Három, öt, tíz, húsz évet tanultunk a bibliaiskolában. Fantasztikus tanáraim voltak, és nagyon sokat tanultunk tőlük Rólad, a hitben való életről. Jézus, mondd el nekünk most azt, ami igazán lényeges, az esszenciáját az egésznek!” Lehet, hogy Jézus azt mondaná: Nézd csak meg az Én Könyvemben! Úgyhogy nézzük meg az Ő könyvében!

Luk 10:26-28 Ő pedig azt mondta neki: Mi van megírva a törvényben, hogyan olvasod? Az így válaszolt: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, minden erőddel és teljes értelmeddel, és felebarátodat, mint magadat. Ő pedig azt mondta neki: Helyesen feleltél. Ezt cselekedd, és élsz.

Ez az esszencia. Ez az, amibe minden bele van foglalva. Aztán amikor ezt halljuk, lehet, hogy van még egy kérésünk, kérdésünk. „Köszönöm szépen! Ez nagyon jó! Nagyon lelkesítő. Segítenél abban, hogy ezt hogyan tehetem meg? Nekem segítségre van ebben szükségem. Nem vagyok képes erre. Segítenél-e nekem ebben: szeretni Istent mindenemmel, és szeretni az embereket úgy, ahogy magamat? Hogyan fejezhetem ki a szeretetem Isten felé? Hogyan szerethetem az embereket? Mit jelent a felebarát? Hogyan tehetem ezt?”

Luk 10:30-37 Jézus így válaszolt: Egy ember ment alá Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, összeverték, majd félholtan otthagyták, és elmentek. Történetesen egy pap ment azon az úton, de amint meglátta, elkerülte. Hasonlóképpen egy lévita is, amikor arra a helyre ért, és meglátta, ő is elkerülte. Egy úton lévő samaritánus pedig, amikor odaért, ahol az ember volt, és meglátta, megesett a szíve rajta. Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire, bekötözte azokat, majd feltette saját állatára, elvitte egy vendégfogadóba, és gondját viselte. Másnap pedig két dénárt vett elő, odaadta a fogadósnak, és azt mondta: Viselj rá gondot, és amit ezen felül ráköltesz, megadom neked, amikor visszatérek. E három közül azért mit gondolsz, ki volt a felebarátja annak, aki a rablók kezébe esett? Az pedig azt mondta: Az, aki könyörült rajta. Jézus pedig így válaszolt: Menj el, és te is így cselekedj!

Ez a példázat, amit Jézus itt elmondott, talán a legismertebb a tékozló fiú története mellett. Jézus nagyon szeretett történeteket mondani. Mindennapi életből vett történeteket, és nagyon komoly tanítás tett bele ezekbe. Figyeljük meg ezt! Azt mondja, hogy egy ember úton volt Jeruzsálemből Jerikóba, aztán rablók törtek rá. Összeverték és kirabolták. Elvették mindenét. Aztán jött egy pap, aztán később egy lévita, de mit csináltak?

Elképzelem a történetet, ott vagyok összeverve, folyik belőlem a vér, mozdulni sem tudok, ki vagyok fosztva, fekszem az út szélén, és az egyik szememmel, amin keresztül még látok, látom, hogy jön egy pap. Utána egy lévita. „Ó, főnyeremény! Itt a segítség. Ha valaki, akkor ez a vallásos ember majd biztosan törődni fog velem, segíteni fog nekem.” Látjuk a szomorú valóságot, mindketten nagy ívben elkerülték.

„Aztán, messziről látom, jön egy szamaritánus. Én zsidó vagyok. Ha valaki nem segít rajtam, ha valaki ki fog kerülni engem nagy ívben, talán még jobban is kifoszt, talán még egy nagyot belém is rúg arra gondolva: Na, most könnyen elbánok ezzel a zsidóval!; akkor az egy szamaritánus. Mi fog történni?” Mi történt? Odament az út szélére, lehajolt hozzá, olajt és bort öntött sebeire, bekötözte a sebeit, átölelte. Gondoskodott róla.

Aztán felemelte, felrakta a szamarára, elvitte a legközelebbi vendégfogadó házba. Még egy napot ottmaradt vele, ápolgatta. Aztán azt mondta a vendégfogadósnak: „Itt van kettő dénár! Amíg csak szüksége van rá, addig törődj vele, gondoskodj róla. Amikor majd visszajövök, ha volt költséged ezen felül, megjutalmazlak.” Micsoda történet! Ott ez a pórul járt ember, és azt olvassuk, hogy Jeruzsálemből ment volna Jerikóba.

Néhány héttel ezelőtt voltunk Izraelben, úgyhogy megjártuk ezt az utat. Autópályán mentünk, rablókkal nem találkoztunk. Jézus idejében azonban másképp volt. Jerikó huszonhét km-re van Jeruzsálemtől, és majdnem ezer m-rel mélyebben van. A világ legmélyebben fekvő városa kétszázötven m-rel a tengerszint alatt. Egy kanyargós hegyi út vezetett Jerikóba. Ha jártál ott, láttad, ez volt a júdeai puszta. Kőrengeteg, kis halmok, és kicsit nagyobb halmok. Bármikor egy kis halom, dombocska mögül rátörhettek az emberre a rablók. Jeruzsálem az áldás, a békesség helye. Innen ment Jerikóba, mélyre, az ítélet helyére.

Két történet jut eszembe még erről a helyről. Mát 4-ben van az egyik Jézusról és a legnagyobb rablóról. Ugyanitt, a júdeai pusztában ez a rabló rátört Jézusra. Az ő neve Sátán. Megpróbálta tönkretenni az életét, megpróbálta tönkretenni a szolgálatát, megpróbálta Jézust félreállítani, megpróbálta elpusztítani azt, amiért Jézus a Földre jött. A mi Megváltónk életében nem volt semmi, amit meg tudott volna ragadni. Mert Ő azt mondta: Énbennem nincsen semmije. Nem volt Rajta semmilyen fogás. Van egy rossz hírünk, Rajta kívül nincs más, akin ez a nagy rabló ne tudna fogást találni.

Még egy történet. Talán nyolc évvel ezelőtt voltam először Izraelben, és akkor megálltunk a júdeai pusztában. Tudod, mi történt? A dombok mögül kis rabló beduinok, beduin gyerekek ránk rontottak. Olyan aranyosnak tűntek, de akinek a kezében volt szendvics vagy innivaló, ahhoz odaszaladtak, kikapták a kezéből, és már futottak is a domb mögé. Úgyhogy, bajba kerültünk, nem maradt szendvicsünk. Szerintem nagyon jó dolgot tettünk. Bementünk mi is egy domb mögé, és aztán a legtöbbet mondó éneket énekeltük. Azt, ami egyetlenegy szóból áll, az egyik leggyönyörűbb dicsőítésem volt: Halleluja! Csak ennyit éneklünk mindenféle módon. Mi ilyen emberek vagyunk.

Volt valaki, Akit nem rabolt ki az ördög, és Ő a győzelmét nekünk adta. Lehet, hogy tőlünk elrabolták a szendvicsünket, kicsi dolgot, de valójában mi mindent megkaptunk. Az örök életet kaptuk meg. Isten örök szeretetét kaptuk meg. Azt mondtuk: Halleluja! Azt hiszem, hogy ez a szívünk most is.

Jézus idejében a rablók ezen a környéken tanyáztak, de nem csak szendvicsre fájt a foguk. Csúnyán megverték és kifosztották emberünket. Azt hiszem, hogy ez az egyszerű kis történet a következőről is beszél nekünk. Ha az életünknek rossz iránya van, ha téves az út, amin járunk, akkor ez a téves út, ez a rossz irány, ez a Jeruzsálemből Jerikóba való menetel soha nem válik helyes úttá.

Isten erre egy nagyon különlegest mond. Talán nem is tudnánk kitalálni, amit erre mond. Nagyon egyszerű, amit Isten mond: „Fordulj meg! Menj vissza! Hátra arc! Menj a kiindulópontra!” Ezt a megfordulást hívja a Bibliánk megtérésnek. „Visszafordulni! Nem Jerikóba akarok menni. Nem akarok rablók karjaiba futni.” Csak van egy problémánk, az, hogy szinte mindnyájan megjártuk már ezt az utat. Azt hiszem, ti is megjártátok.  Azt mondjuk, ott rablók vannak, és kifosztottak bennünket.

A történetben, amit az elején olvastunk, látunk négyféle találkozást. Legtöbbünknek, így az ünnepelteknek az életében is megtörténtek ezek a találkozások. Volt az első találkozás, ami nagyon rossz. Nem olyan, ami lelkesít bennünket, de a valóságnak része. Emberünk a rablók képében találkozott a bűnnel, amely kirabolta, megfosztotta, elvette, amije csak volt, félholtra verte, megnyomorította, magára hagyta.

Aztán volt egy másik találkozása emberüknek, a papnak és a levitának a képében találkozott a rideg vallással. Azzal a vallással találkozott, amelyik elítél, de nem segít, elítél, de nem ad erőt, elítél, de nem törődik velünk, csak elkerül bennünket. Szükségben vagyunk, és mérhetetlenül vágyódunk arra, hogy segítsen valaki, de a rideg vallásnak az a jellemzője, hogy elkerül bennünket.

Aztán volt a harmadik találkozása, de jó, hogy volt egy ilyen találkozása, a szamaritánus képében találkozott a Megváltóval.  A szamaritánus képében találkozott Jézussal, Aki felemelte őt, bekötözte, és helyreállította. Volt még egy találkozása, a vendégfogadó képében találkozott a gyülekezettel, aki gondozta, és aki törődött vele. Nektek megvolt ez a találkozás. Emlékezzünk arra, hogy milyen volt, amikor kifosztottak voltunk. Micsoda elképesztő munkát végzett Isten az életünkben! Milyen jó, hogy találkoztunk Jézussal, Aki gondoskodott rólunk! És találkoztunk a gyülekezettel. Nézzük meg, hogy mit jelentenek ezek a képek, és mi a tanulságunk ebből!

Az első találkozás. Lehet, úgy vagy itt, hogy megvan ez a találkozásod a rablókkal, azokkal a dolgokkal az életben, azzal a személlyel ebben az életben, azokkal a körülményekkel – bárhogy is hívjuk –, amelyek kirabolnak, amelyek megloptak, amelyek éhessé és szomjassá tesznek, amelyek megnyomorítanak, amelyek csak a szükséget táplálják benned. Egy picit hadd beszéljek erről! Ez nem a jó hír. A jó hír az, hogy jönni fog az irgalmas szamaritánus.

A bűn, bármilyen szépnek is tűnik, olyan, mint azok a gyerekek. Olyan aranyosnak tűntek, de aztán kikapták a kezünkből a dolgokat. A bűn ilyen, nem a barátunk. Megfosztott bennünket az életünknek a forrásától. Attól a forrástól, Aki tartást adott nekünk, Aki szeret bennünket, Aki a biztonságos, erős karjaiban tart bennünket. A bűn megfosztott ettől a kapcsolattól, az Istennel való kapcsolattól.

Aztán ennek a következménye az, hogy elrabolja a lelki békességünket, elrabolja az örömünket, elrabolja a növekedést az életünkben, elrabolja az önbecsülésünket, elrabolja a reményünket, elrabolja a szabadulásunkat. Mert Sátán azért jött, hogy lopjon, raboljon, tönkretegyen és öljön. Amikor megyünk egyre mélyebbre Jerikó felé, megyünk lefelé a bűn útján, akkor lehet, hogy először szépnek tűnt, de aztán találkozunk azzal, hogy csak húz lefelé egyre mélyebbre és mélyebbre. A végén ott vannak az annyira rossz és annyira magunkat megrabló dolgok! Lehet ez alkoholizmus, magány, kábítószer, gyűlölet a szívben, vagy haragszom valakire, és az megköti a szabadságomat. Annyira sok képben megjelenhet!

Én jártam ezen az úton. Talán mindnyájan jártunk. Ott voltam, hogy olyan mélyre húzott az ördög, annyira megrabolt, annyira kifosztott! A bűn annyira tönkreteszi a jövőnket, az életünket, a jellemünket! Aztán még azt találtam, hogy tönkreteszi az Istenben való bizalmunkat. Mert amikor ott állunk Isten előtt, és rendben vagyunk a szívünkben, akkor az nagyszerű.

Amikor mi hívők átadtuk Jézusnak mindenkorra a bűneinket, és ott állhatunk megváltva, akkor örömteli találkozásunk van az élet forrásával. Elmondhatom Neki hitben és bizalommal a szükségeimet. Olyan jó, hogy így állhatunk Isten elé: „Uram, itt vagyok. A Tiéd vagyok. A gyermeked vagyok. Beteg vagyok, gyógyíts meg! Szomorú vagyok, vigasztalj meg! Anyagi szükségben vagyok, kérlek, gondoskodj rólam!” A bűn ettől a bizalomtól foszt meg minket.

Bennünket hívőket Isten mindig szeret. Minden embert mindig szeret. Minden embert szeret, csak mi nem bízunk Benne. Úgyhogy szükségünk van segítségre, szükségünk van szabadítóra. Mert van, aki megkötöz bennünket. Én már jártam itt is. Azt hittem, ha én jó leszek, ha én összeszedem magam, akkor majd a vallás segíteni fog rajtam. Ez volt a második találkozás. Mit jelent ez nekünk? Azt hiszem, ez az, amikor találkozott a pappal és a lévitával. Az megmutatta, hogy a rideg vallás erőtlen, nem akar és nem is tud segíteni, bármekkora bajban vagyok.

Tegnap voltam egy osztálytalálkozón. Harmincéves osztálytalálkozó volt. Amikor ott az emberekkel beszélgettem, tudod, hogy mi volt a legtöbbször felmerülő kérdés? „Annyira csalódtunk a vallásokban. Annyira utáljuk a vallásokat, a képmutatást, az elkerülést! Nem törődnek velünk. Mert az nem a törődésről szól, hanem politikáról, pénzről, külsőségekről. Ezért nem kell nekünk Jézus.” Szerinted hogy éreztem magam?

Figyelj! Jézus nem a vallás! Jézus nem egy rideg vallást hozott. Jézus nem az, aki kikerül téged. Jézus az irgalmas, Ő soha nem kerül ki téged. Ő törődik veled. Igazad van, a vallás soha nem törődik, és soha nem is törődött az emberrel. Van azonban egy jó hírem: Isten úgy szeretett bennünket, úgy szeretett téged, eljött és leleplezte az Ő szívét. Őt ismerd meg. Ő tud segíteni. Őt érdekli az, hogy te bajban vagy. Neki van hatalma, és van szeretete, hogy segítsen.

ApCsel 10:38-ban látjuk, hogy mi a különbség Jézus és a farizeusok között. A farizeus, a rideg vallásban élő ember szertejár, és igyekszik jónak látszani. Jézus is szertejárt, de Ő tette is a jót. Ez annyira nagyszerű, hogy neked és nekem lehet találkozásunk Ővele! Amikor Jézus itt volt a Földön, ez volt az élete, ez volt a szíve, szertejárt, kereste az elveszetteket, kereste azokat, akiknek szükségük van. Kereste azokat, akiknek szeretetre volt szükségük. Gyógyította a betegségeket, kötözte a sebeket, vigasztalta azokat, akiknek arra volt szükségük. Etette az éhezőket. Ez az Ő szíve.

Néhány példa még az evangéliumokból. Ján 4. a történet Szamáriában játszódik. Ott a másik oldalon egy szamaritánus nő van a kútnál, ahol éppen vizet húz, és érkezik Jézus. Mit gondolhatott ez az asszony? „Ismerem a zsidókat! Ők lenéznek engem, elítélnek engem. Jönni fog valaki, aki lenéz engem, és elítél engem. A vallás mindig ilyen! A keresztény vallás is ilyen. Itt jön egy férfi. Eddig engem a férfiak csak kihasználtak és bántottak, úgyhogy bajban vagyok.”

Jön Jézus, és azt mondja: „Figyelj! Húzod a vizet? A kútból is, és az életed minden napján csak húzod a vizet képletesen is, és próbálod a lelked szükségeit betölteni, de soha nem sikerül. Mindig szomjas leszel, és szomjas is maradsz. Figyelj! Én azért jöttem ide, azért találkoztam most veled, mert Én élő vizet akarok neked adni.” Olyan vizet ad, amelyből te és én, ha iszunk, akkor soha nem leszünk többé szomjasak, olyan vizet ad, amely megelégít bennünket, amely betölti a szívünk szükségét. Mert Jézus nem azért jött, hogy bármelyikünket elítélje. Jézus azért jött, hogy megtaláljon bennünket, és megtartson bennünket. Megtaláljon és meg is tartson – micsoda szeretet ez!

Aztán Mát 9-ben van egy másik történet. Egy vámszedő ül a kis asztala mögött, ott a kis jegyzete. Jönnek az emberek, ír, és megmondja, mennyivel tartoznak, mennyi adót kell fizetniük. Nyomorgatja az embereket. Éppen ezért hazaárulónak tartották, nem barátkoztak vele. Jönnek az emberek Mátéhoz, és rá sem néznek. Utálják, mert bántja őket. És ő ezzel van tele: „Engem mindenki utál. Senki rám sem akar nézni. Senki nem szeret engem.”

Jön Jézus, és Ő nem néz el mellette, nem néz el a feje fölött. Jézus ránéz Mátéra, szeretet van a szemében, és ami még fontosabb, szeretet van a szívében. Soha el nem múló, feltétel nélküli szeretet. Találkozik Mátéval, és nincs ítélet. Nem mondja neki: „Ezt ne tedd többet! Hogy lehetsz ilyen gonosz?!” Ő nem ítél, mert Ő nem azért jött, hogy ítélje Mátét, hanem azért jött, hogy megtartsa Mátét.

Azt mondja Máténak: „Gyere, kövess Engem! Aztán hozd a jegyzeted, hozd a tollad. Eddig az adósságokat írtad, eddig rossz hírt írtál, most jó hírt fogsz írni, mert Én megváltoztatom a szívedet, és mostmár jó hírt fogsz adni. Amikor az emberek kinyitják a Bibliájukban az Újszövetséget, akkor a te neveddel fognak először találkozni: Máté jó híre. Ez az Én munkám veled. Erre hívtalak el téged.” Jézus ilyen, megváltoztat bennünket. egyszerűen csak azért, mert így fordul hozzánk. Így jött hozzátok, így jött énhozzám is, és azt feleltük: Követlek!

Ján 9-ben ott a vakon született ember. A tanítványai – olyan szomorú, amikor látjuk a tanítványait, hogy ilyen ostoba kérdéseket tesznek fel, de az a jó, hogy magunkra ismerünk :-), és ez vigasztaló – Hozzá fordulnak: „Jézus, van egy fontos kérdésünk. Ki vétkezett? Hiszen vakon született, valakinek bűnösnek kell lennie. Ő vétkezett? Vagy a szülei vétkeztek?” Jézus mit válaszolt? Egyik sem, vagy mindegyik? Igazán nem számít. Nem erről szól a történet.

„Azért van ez a betegség, hogy nyilvánvalóvá legyen Istennek a hatalma. Azért, hogy nyilvánvalóvá legyen Isten megmentő hatalma. Nyilvánvalóvá legyen Isten megmentő szíve, azért van.” A földre köpött – hiszen az ember is porból van –, és a nyálával sarat csinált. A nyál az isteni DNS :-), mert a pornak egy baja van, az, hogy nincs benne isteni DNS. Ezért megy halálra, ezért jön halál az életébe, ezért van a pusztulás. Ezt jelenti az, hogy ki van rabolva. „A pornak Rám van szüksége, Belőlem valamire. Az Én leheletemre, az Én DNS-emre.”; és rákente a sarat a vak szemére.

Aztán azt mondja neki: Menj el a Siloám tavához, mosakodjak meg. Erre úgy szoktunk gondolni, hogy odament, megmosakodott. Viszont az nincs ott, hogy ez a Siloám tavánál történt. Nem tudom, milyen messze volt a Siloám tava. Mit csinál az ember? „Nem látok. Ugyanúgy vak vagyok.” Nem! Már nem vagy vak! Rajtad van az isteni DNS. Meg vagy gyógyítva. Jó a szemed. „Akkor sem látok még! Vagy talán homályosan.” Nem tudom, így volt-e, ezt a Bibliában nem látjuk. Szerintem valaki kellett, aki odasegítette, amíg megmosakodott teljesen.

Te is, én is így vagyunk. Az isteni DNS-t megkaptuk, a Szent Szellemet. Meg vagy mosva. Menj, és többé ne vétkezz! Mi is így vagyunk. Látunk. Valójában egészségesek vagyunk, mert Jézus meggyógyított bennünket. Viszont még van egy utunk itt a Földön. Ez az, ahogy változunk, ahogy egyre tisztábban látunk. Isten elindított egy változást az életünkben, és formál bennünket. Kell mennünk, és mosódunk. Erre szükségünk van, de már látunk. Csak még valami eltakarja a valóságot.

Tudod, mire van még szüksége? Segítőre. Egy irgalmas emberre, aki támogatja őt és mellette van. Úgyhogy, ha találkozol egy testvérrel, soha ne mondd neki: Te nem vagy jó hívő! Ne azt keresd: „Te vétkeztél? Vagy a szüleid?” Mert mindnyájunknak megvannak a saját problémáink, a saját gyengeségeink. Mindnyájan szükségben vagyunk. Ne mondj le soha egy testvérről! Azért, mert Isten sem mond le terólad. Elvégeztetett! Ez a valóság.

Aztán ez majd egyre nyilvánvalóbb lesz. Egyre jobban megértjük Őt. Isten azt mondja: Én elkezdtem benned, és be is fejezem. Mindnyájunknak szüksége van egy támogatóra, aki visz bennünket előre. Mindnyájunknak szüksége van egy emberre, aki a Bethesda tavánál odasegíti a vízhez. Mindnyájunknak szükségünk van – p. Józsi szokta írni – kötéltartókra. Mindnyájunknak, kivétel nélkül.

Aztán a harmadik találkozás. Az irgalmas szamaritánus képében találkozott a bajba jutott ember Jézussal. A fókusznak először is itt kell lennie. Az irgalmas szamaritánus nem te vagy, nem én vagyok, hanem Ő. Ő a mi Felebarátunk. Jézus a megvetett ember, a szamaritánus, de Ő az egyetlen, Aki hajlandó megkeresni és megmenteni az elveszetteket. Úgyhogy a Biblia azt mondja, hogy odaért hozzá, megszánta, lehajolt oda, ahol éppen volt.

Hadd mondjam a következőt! Néha annyira meg vagyok támadva abban, hogy annyira mélyen vagyok, hogy olyan sokadszorra vagyok kirabolva! Ám a mi Megváltónk olyan megváltó, az Ő szíve olyan, hogy te nem lehetsz olyan mélyen, hogy Ő ne hajolna oda le, te nem lehetsz olyan sokadszorra megsebezve, lehet, hogy a magad ostobasága miatt is, hogy Ő ne törődne veled, hogy Ő ne akarna helyreállítani, hogy Ő ne akarna átölelni, hogy Ő ne akarna meggyógyítani. Ő elkezdte, és be is végzi. Ő a mi megtartónk.

Azt hiszem, hogy mindnyájan ezért vagyunk itt most, mert Ő odajött hozzánk, megérintett, megtartott. Ahogy mondtam, én is ugyanígy vagyok. Azt látjuk, hogy bort és olajt öntött a sebeikre. Jézus eljött és megváltott bennünket az Ő vére által. A bor a vér. A bor képe az Ő vérének a képe, amely a te és az én életemet mindig tisztítja. Az Ő vére egyszer s mindenkorra levett rólunk minden kárhoztatást, elvette minden bűnünket, és aztán olajt öntött rá. Az olaj a Szent Szellem képe. Neked és nekem szükségünk van borra és olajra, szükségünk van az Ő vérére. Őbenne van a megtartatásunk.

Szükségetek van a Szent Szellemre, arra, hogy a Szent Szellem töltsön be benneteket újra és újra. Az Ő olaja folyjon le az egész életeteken.  A Szent Szellemre, Aki gondoskodik, Aki vezet benneteket, Aki irányítja az életeteket, Aki erőt ad nektek, Aki Megajándékoz benneteket mindennel. Úgy értem ez Isten ajándéka. A Szent Szellem kibontja a csomagokat. „Ó, Isten! Még ez is az enyém? … Még ez is az enyém.” Micsoda gondoskodás! Amíg a Földről a mennybe eljutunk, ott van a teljes gondoskodás, a telje ellátás. A papok és a léviták csalódást okozhatnak neked, de az irgalmas szamaritánus, Jézus soha. Soha! A papok és léviták lehet, de Ő soha.

Aztán ott a negyedik találkozás, a vendégfogadó képében találkozott a gyülekezettel, aki törődött vele. Hiszem azt, hogy Jézus a megmentettjeit mindig beviszi a vendégfogadóba, a gyülekezetbe. Azt is hiszem, hogy Jézus keresi azokat a helyeket, azokat a gyülekezeteket, ahol fogadják, gondozzák, törődnek a bajba jutottakkal. Azt is hiszem, hogy nekünk, a gyülekezetnek, Jézus minden gyülekezetének bárhol ebben a városban, bárhol a világon az irgalom házának kell lennie. Mert Isten ránk bízta a bajbajutottakat, a kifosztottakat, a megsebzetteket. Azt mondta: Viselj gondot rá!

Egy rövid bizonyság. Tegnap az osztálytalálkozón volt három percem, hogy beszéljek kicsit magamról. Nagy kísértésem volt, hogy a gyönyörű feleségemről és a hasonlóan gyönyörű gyermekeimről beszéljek. Engedtem a kísértésnek, beszéltem róluk is. Aztán azt mondtam: Mindennek a forrása Isten. Kicsi hit-zászlót ki lehetett tűzni, hogy hova tartozom.

Aztán bámulatos dolog történt. A vacsorán annyira meglepő volt, hogy csak jöttek és jöttek a volt osztálytársaim: „Beszélhetek veled? Van öt perced? Beszélsz nekem erről egy kicsit? Arról, amiről a három percben beszéltél.” Belül sírtam. Annyi kifosztott, annyi megsebzett ember az úton Jerikó felé! Olyanok, mint a pásztor nélkül való juhok.

Tudod, hogy kire van szükségük? Az irgalmas szamaritánusra, először is Őrá. A mi Pásztorunkra. A mi irgalmas szamaritánusunkra. Aztán mi lehetünk ezek az emberek. Őt képviseljük, Őróla beszélünk, Őt mutatjuk be. Irgalmas szamaritánusokra van szükség, akik már átélték ezt a találkozást, akiknek ez valóság. Úgy bízza ránk, a gyülekezetre – azt hiszem, a két dénár erről beszél –, hogy mindent meg is ad hozzá nekünk. Minden gyülekezet meg van ajándékozva mindennel, hogy az irgalom háza legyen.

Aztán azt is megígéri, hogy visszajön minden megsebzettért. Ez is egy jó hír, vissza fog jönni értünk, megsebzettekért, és miden könnyet letöröl a szemünkről, és azon a helyen leszünk, ahol már semmi ilyen nem fog történni. Még azt is megígéri, hogy még meg is jutalmaz az irgalmasságunkért. Nem is értem. A történetben úgy lett feltéve a kérdés: Ki az Én felebarátom? Jézus tett egy hatalmas fordulatot. Nem azt mondta: Aki az Én felebarátom… Hanem azt mondta: „Én vagyok a te Felebarátod. Én vagyok számodra az irgalmas szamaritánus.” Ha már találkoztál így Vele, ha még nem, Ő számodra az irgalmas szamaritánus. Ő az, Aki mindig lehajol, és azt mondja: „Én vagyok a te embered, Aki viszlek téged. Én gyógyítani akarlak, Én helyre akarlak állítani, Én akarlak bekötözni. Én vagyok a te kötéltartód.”

Drága testvéreim, és először is ti, ünnepeltek! Itt vagytok, és tudom, hiszem azt, hogy azt mondtátok Jézusnak: Szeretni foglak Téged mindenemmel, és szeretni fogom az embertársaimat. Valójában mi értelme lenne, ha csak azt mondanánk: „Szeretjük Istent, Akit nem is látunk, de nem szeretjük az embereket, akiket látunk.”? Róm 8. szerint az emberek, ez a világ sóvárogva várja az Isten gyermekeinek az előlépését; az irgalmas szamaritánusokat, Jézust, bennetek. Jézus azt mondja: „Én irgalmas és kegyelmes vagyok hozzátok. Egész életedben, minden helyzetedben, minden nyomorodban, minden kifosztottságodban, minden bukásodban Én irgalmas és kegyelmes vagyok hozzád mindig. Aztán menj el, és te is éld az irgalmas szamaritánusok életét!” Mert a mi életünk Krisztus. Ámen.

Kategória: Egyéb