Jakó Attila
Ján 15:3 Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, amelyet szóltam néktek.
Ez a tiszta azt jelenti, hogy átlátszó, áttetsző, tiszta a lelkiismerete, tiszta a szíve; és ami nekem a legjobban tetszik, hogy nincs benne idegen anyag. Ez mondja nekünk Jézus, hogy ti már tiszták vagytok.
Mégis lehetséges az, hogy elrontom a dolgaimat? Lehetséges, hogy összezavarok mindent? Lehetséges, hogy nincs öröm az életemben? Nem találom a helyemet? Még az Istennel való kapcsolatomat is megkérdőjelezem néha. Nem tudok megbocsájtani, nem tudok szeretni, nem akarok elfogadni. Elégedetlenkedem. Hogyan lehetséges ez?
A kérdés az, hogy az ismereteimet, a tudásomat honnan szerzem. Ha a tapasztalatomra, ha érzésekre, érzelmekre alapozom az életemet, ha feltételezgetek, ha látás által élek, ha így kell meghoznom a döntéseimet, ha így ítélek meg másokat, ha így ítélem meg magamat, ha így ítélem Istent, akkor az nagyon szomorú, nagyon bizonytalan lesz. Így a döntéseimnek a kimenetele nagyon kérdéses. Egyedül maradok, megszokott leszek, büszke lehetek, és csak a keserűség gyökere növekszik fel a szívemben.
Azt mondja Mát 22:29 tévelyegtek, mert nem ismeritek az Írásokat. Ez megtörténik velem gyakran. Többször, mint kellene. Ha te is voltál már így, akkor van egy jó tanácsom. Az ismeretet, a tudást, a gondolataimat Isten Igéjére alapozom, ha az igazságra támaszkodom, ha az Ő kijelentése az, amit elfogadok. Az Ő gondolatai nem az én gondolataim, az én gondolataim nem az Ő gondolatai, és ez megváltoztathat mindent.
Zsolt 1:2 az Úr törvényében van gyönyörűségem, éjjel és nappal arról gondolkodom. Éjjel és nappal. Ez ma legalább annyira fontos, mint amikor Jézus mondta. Akkor még nem volt TV, akkor még nem volt internet, nem volt ennyi hír, és nem volt ennyi negatív információ. Mit fogok hallani, mi fogja elérni a szívemet? Ha Isten Igéjéhez megyek, akkor biztonságban leszek, akkor nyugalmat találok, akkor békességem lesz amiatt, Aki mondja, és amit mond. A mindenható Isten szól hozzánk. Beszél hozzánk. A Bibliában van leírva.
„Kihez mehetnénk?” – kérdezi Péter; Ján 6:68. Biztos lesz, ami kimarad a következő felsorolásból. Mi történhet, ha olvasom az Igét? Mi történik, ha hallgatom az Igét? Vígasztal, reményt ad, bátorít, megelevenít, világosságot ad, megvidámít, bölccsé tesz, kikutat, kijavít, megítéli a gondolataimat és a szívem indulatait; vezet, táplál, nem hagy el soha, soha nem távozik el tőlem, hálás szívet ad, identitást ad, célt ad; szeret és képessé tehet, hogy szeressem Istent, hogy szeressem magamat, hogy szeressem a felebarátomat. 1Ján 4:7-21 huszonkilencszer mondja, hogy agapé. Képessé tehet a szeretetre. 1Pét 1:23 újonnan szül minket romolhatatlan magból, az Igéje által, amely örök. Megszabadít, 1Ján 8:32 az igazság szabadokká tesz, hogy kötelékek nélkül élhetünk. Nem vagyunk többé rabszolgák. Hitet ad, Róm 10:17 a hit ezért hallásból van és a hallás Isten Igéje által.
Ha nem hallom, akkor mi történik a szívemben? Azt az ellenség majd megpróbálja betölteni. A stratégiája az, hogy elvágja a kommunikációt. Így megszűnik a kapcsolat, és majd ő akar valamit mondani. Használta is az Igét Sátán. Jézus Krisztushoz is odament, az Igével próbálta Őt elkapni, de nem pontosan idézte, mert neki nem annyira fontos az Ige. Jézus Krisztus használta, de Ő az Istentől származó minden egyes Igét komolyan vett, és annak a teljességét figyelembe vette. Máté 5:18 egy ióta sem, egy pontocska sem… Jézus azt mondta:
Ján 5:30 Én semmit sem cselekedhetem magamtól; amint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem, az Atyáét.
Sokszor mondjuk egymásnak, és halljuk a pulpitusról: nagyszerű vagy. Lehet, nem hisszük el. „Biztos, csak mondja. Ha tudná…!” Mégis mindig visszajövünk, mert újra akarjuk hallani. Ezt akarjuk hallani, hogy Isten szeret minket. Várni Istenre, az nem egy passzivitás, hanem vágy, hogy betöltekezzem az Ő Igéjével. Zsolt 143:8 korán reggel várom. Ezért vagyunk itt most is, hogy halljunk Tőle. Biztos, hogy mondani akar nekünk valamit, aminek örök értéke van.
P.Kende
Egy történet. Kisfiú kérdezi az apukájától:
– Apu! Nagyon más felnőttnek lenni, mint gyereknek?
– Nem. Nem, fiam. Majdnem ugyanolyan, csak a felnőttek sokkal jobban ragaszkodnak a játékszereikhez.
Ez a mai témánk. Nem egészen ez, de valami ilyesmi. 🙂
Zsolt 45:11 Halld csak leány, nézd csak; hajtsd ide füledet! Feledd el népedet és az atyád házát.
A helyzet az, hogy a király vett magának feleséget – valószínűleg másik országból –, és most ez a felhívása a lány felé: feledd el néped és atyád házát. A „feledd el” azt jelenti, mint amikor elhánysz valamit a házban, vagy hanyagolsz valamit, tudod, hogy ott van, de nem veszed figyelembe, átsiklik rajta a tekinteted, nem állapodik meg rajta, hanem továbbmész. Erről beszél: feledd el népedet és atyád házát. Nem túl nagy kérés ez?
Jó gondolat, de nem az üzenethez tartozik. 1Móz 2:24 amikor házasodsz, akkor házasságodban csak házastársad és te vagy. A házasságban nincsenek ott a szülők. Csak te vagy és a házastársad, apuci és anyuci nincs benne. Csak te és a házastársad. Ez egy jó kép.
Feledd el népedet és az atyád házát. Ez arról szól, hogy ürítsd ki, add oda magad teljesen. „Te most a királyhoz tartozol, az övé vagy, az ő felesége, minden, ami előtte volt, minden, ami más volt, az nem része ennek a képnek.”
Miért olyan fontos ez a vers? Azért, mert az újszövetség egyik legrövidebb üzenete így hangzik:
Luk 17:32 Emlékezzetek Lót feleségére!
Ennyi az üzenet. Mi történt? 1Móz 19:26 mennek ki Sodomából, ő, a férje és a két lányuk. El kell hagyniuk Sodomát, mert Isten eltörli a Föld színéről. Isten viszi ki őket. Az asszony visszanéz. Nagyszerű példa valakire, akit ki lehet vinni onnan, de Sodomát nem lehet kivenni az ő szívéből. Őt ki lehet venni a világból, ha úgy teszik, de a világot nem lehet kivenni belőle.
Ez az asszony szerette Sodomát az egész mocskos kultúrájával, az erőszakkal, mindennel. Biztos valahogy megmagyarázta: igen, vannak problémák, de sehol nem lehet olyan jó cipőket kapni, mint ott a főutcán. Szerette Sodomát. Nem lehetett kimenteni őt onnan, mert vágyakozott rá a szívében. Ott akart lenni.
Mint amikor a zsidók kimentek Egyiptomból és ment velük a gyülevész nép. Mindenféle népek velük tartottak, akik látták Isten hatalmát, csodáit, de nem tartoztak hozzájuk, mégis velük mentek. 4Móz 11:4 ezek az emberek éheztek Egyiptomra. „A pacal á la Egypt.” 🙂 Kijöttek Egyiptomból, de hozták magukkal Egyiptomot. Ahogy mentek a zsidók a pusztában, Egyiptom ott volt velük minden kívánságával, minden éhségével, minden ambíciójával, mert ezek az emberek ott voltak, és a szívükben vitték magukkal Egyiptomot. Ezért mondja Jézus: emlékezzetek Lót feleségére.
Luk 9:62 És monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.
Ahogy szántottak, az volt fontos, hogy a sorok egyenesen menjenek, a szántás egyenes legyen. Nyilván nem volt érdemes kihagyni nagyobb területeket. Nem volt érdemes többet dolgozni, mint amennyit muszáj volt. Ha viszont ráteszed a kezed az ekére és hátrafelé nézegetsz, hogy merről jössz, kétségtelenül el fogsz csúszni valamerre. Kétségtelenül el fogod rontani a dolgot. Jézus erről beszél ennek az embernek.
Ez az ember azt mondta Jézusnak, amikor hívta őt: kövess Engem. Ez az egyik érdekes példánk az Írásban. „Kövess Engem!” –, és az ember nem megy. Hanem van valami fontos, amit csinálnia kell. Hátranézeget. Jézus azt mondja: kövess Engem; ő pedig hátranézeget. Jézus azt mondja neki: „Ez így nem megy. Ha részt akarsz venni, akkor nézz előre! Csak úgy tudsz egyenesen menni.” Különben olyan utakon fogsz járni, amin nem kellene. Átmész a szomszéd földjére, kiszántod a már elvetett krumplit. El fogod rontani a dolgot.
Nem lehet csinálni megosztott szívvel, amelyik akarja is, meg nem is, és folyton megy a kötélhúzás. „Menjek, vagy ne menjek? Érdemes?” Az ember még csak nem is a visszatérésről beszél, hanem csak az, hogy nem volt hajlandó szakítani vele. Erről van szó most: elengedni, továbbmenni. Merni bátornak lenni, mert Krisztus hív minket. Ez nagyon nehéz nekünk: ránézni arra, ami a miénk és elengedni az Úrért.
2Móz 4 az Úr hívja Mózest: gyere Velem, tervem van az életeddel. Látunk egy történetet:
2Móz 4:2-3 2Az Úr pedig monda néki: Mi az a kezedben? S ő monda: Vessző (pásztorbot, amivel a juhokat egyengette). 3Vesd azt – úgymond – a földre. És veté azt a földre és lőn kígyóvá; és Mózes elfutamodék előle.
Miről szól ez? Az a bot az én életemről szól. Az én foglalatosságomról, az én munkámról, arról az irányról, amit én szabok az életemnek. Mózes választotta ezt magának, ez az ő útja volt. Azt mondta: ez lesz az én irányom, így fogok élni. Isten mutatni akar valami fontosat neki: van egy méreg ebben, amit még nem láttál, ami tönkreteszi az életed, ami megölhet, ami elveheti az egész életed. Aztán mivel Mózes Isten embere, 2Móz 4:4 Isten megmutatja neki, hogy hatalmat adott neki efölött.
Isten azt mondja Mózesnek: amikor az Én akaratomban nyúlsz hozzá, akkor hatalmad van felette. Tételezd fel azonban, hogy amerre mennél a saját akaratodból, a te irányod, a te életed olyasmi, amit4 uralhatsz, ami felett hatalmad van. a hajlandóságaid, a foglalkozásod, hogy meg tudod szabni a határod és azt mondod: én irányítom az életem. Sok ember mondja: én rakom össze az életem, ez az irány, erre megyek, magabiztos vagyok: tudom, hogy kell ezt, tudom, merre megyek, így kell csinálni, én tartom a kezemben.
Figyelj! Mózes azt hitte, hogy ő biztonságban van a pusztában a birkákkal, úgy gondolta, kezelni tudja az egészet. De miért volt odakinn? Nagy bukás kicsiny világhoz vezet, beszűkült élethez Isten nélkül. Mózes azt mondta: én ezt tudom vezetni, én ezt tudom csinálni. Isten azonban mutat neki valami ijesztőt: a méreg közelebb van hozzád, mint hinnéd. Közelebb volt a szívéhez, mint hitte volna. Ott volt az élete mindennapjaiban.
Ott volt minden nap, és a végén, ha arra megy tovább, akkor keserű emberként halt volna meg, aki azt mondta volna: elszúrtam az életem, mindent tönkretettem, hülye birkák, hülye pusztaság az egész életem, utálom. Így halt volna meg. Isten azt mondja neki: abban a botban van egy méreg, amit te nem látsz meg magadtól, de Én megmutathatom neked.
Nem tudom, érted-e? Amikor ezeket a kijelentéseket tesszük: „Ha csak a szomszédom normális lenne, csak ennyi kellene. Ha csak a főnököm nem lenne egy ilyen… Ha csak az euró árfolyam nem így menne…” Amikor ezeket mondom, akkor arról teszek bizonyságot, hogy az a méreg közelebb van hozzám, mint hinném, megmérgezi a szívemet és keserűvé tesz. Ahogy végigmegyek az életemen … Nem akarok arra menni.
Egy másik példa. 1Kir 19 Elizeust Illés elhívja. 1Kir 19:20 „Hadd menjek vissza, hadd adjak búcsúcsókot az én atyámnak és az én anyámnak, és azután követlek.” Ez úgy hangzik, mint a fickó Luk 9-ben, de nem ugyanaz. Illés azt mondja, hogy jól van.
1Kir 19:21 És elmenvén ő tőle, vőn azután egy pár ökröt, és levágá azt, és az ekéhez való szerszámokból tüzet rakván, megfőzé azok húsát, és a népnek adá, és evének; és felkelvén, elméne Illés után, és szolgála néki.
Elizeus azt mondta: „Ennek vége. Az életem ezen részének vége. Az ökrök, az eke nem az életem. Az apám földje nem az életem. Amire eddig azt hittem, hogy a jövőm, nem az életem. Istent fogom szolgálni, Vele fogok járni. Nagyszerű.” Megcsinálta anélkül, hogy mondta volna neki a próféta. Azért, mert ez volt a szívében: „Engem nem fog ez a dolog visszahúzni, odaadom, együnk együtt egy nagyot, ünnepeljünk. Új úton járok, tartunk egy buli, új úton járok. Ünnepelni fogunk együtt.” Mivel férfiből volt, az ünneplés hússal járt együtt. 🙂 Ettek egy jót és aztán ment.
Ment és szolgálta Istent. Nem nézett vissza, mert nem volt mire. A Bimbó meg a Mariska, a két ökör és a kedvenc ekéje már nem volt ott. 🙂 Elizeus áldott volt, mert elkötelezte magát. Márk 10:21 Jézus azt mondja a fiatalembernek: add el mindened, add a szegényeknek és kövess Engem. Ez nem szegénységi fogadalomról szól, hanem arról, hogy teljes szívvel követni akarom az Urat. Kivéve, hogy az a srác Márk 10-ben nem követte az Urat, neki túl nagy falat volt ez.
Gondolj bele egy pillanatra, hogy mi az, amire a legbüszkébb vagy az életedben! Mi az, amiben a legnagyobb biztonságban érzed magad? Mi az a dédelgetett terv? Képzeld el, hogy körbemegy a képzeletbeli kosár és beleteszed. Beleteszed jóképűséged, a gazdagságod, a gazdag férjet, akit fogni akarsz… Nem tudom mi az, de csak beleteszed. Merjük-e azt mondani: Uram, nem ezektől vagyok sikeres, hanem Téged akarlak?
1Ján 2:15-17 ne szeressétek e világot, sem azokat, amik e világban vannak, mert elmúlik e világ és annak az ábrázata. Ne szeresd ezt! Ne maradj ebben, ne rágódj ezen! Nem a természetről beszélünk, nem az emberekről a világban, hanem arról a rendszerről, amit azért építettünk, hogy fenntartsuk magunkat Isten nélkül. Azt ne szeressük! Merem-e azt mondani, hogy az Övé vagyok és Hozzá tartozom?
Halld csak leány, nézd csak; hajtsd ide füledet! Feledd el népedet és az atyád házát. Erről beszélünk. Minek adsz súlyt az életedben? Mire helyezed a hangsúlyt? Kol 3:5 öldököljétek meg a tagjaitokat ezen a földön. Ez azt jelenti, hogy halottnak tekinteni, átadni halálra, nem törődni vele, nem foglalkozni vele, nem arra összpontosítani. Erről beszélek, hogy ne nézegessünk visszafelé, mert az ÚR előttünk van, vezet minket. Vezetne bennünket, de ehhez azt kell mondanom: Uram, a Tiéd vagyok, Rád van szükségem.
Zsolt 45:11-ben azt mondja: halld csak – ez egy intelligens, megértő figyelemről beszél. Nézd csak: ez arról szól, hogy megérteni, megfigyelni valamit. Hajtsd ide a füledet: az olyan, mintha valaki nyújtózna, mint amikor hallani akar egy beszélgetést. Hova tesszük a figyelmünket? Vannak vágyak a szívemben a világ után? A régi életem után? Lehet, de hova teszem a figyelmem? Mire összpontosítok? Az Úrra nézek-e?
Zsolt 106:23 Isten le akart sújtani Izraelre, és Mózes odaállt Ő elé és azt mondta: állj. Ami egy kicsit bátrabb, mintha odaállnál a cunami elé és azt mondanád: állj. 🙂 Istennek mondta, hogy állj. „Ne csináld, Istenem! Ha megcsinálod, csak rajtam keresztül.” Ami nagyon vicces, de a másik oldalról, elég bátor. Miért? Ez az elkötelezettségről szól. Mózes elkötelezett volt Izrael mellett. Azt mondta: Isten munkája Izraelben. Erről szól a történet: Isten munkája az Ő népe között.
Odateszem magam, ha az életembe kerül, nem érdekel, itt állok, és innen nem megyek el. Mózes el volt kötelezve. Mint Eszter 4:16-ban: ha elveszek, hát elveszek. Nem könnyedén mondta, valós volt nagyon. „Ha elveszek, elveszek, én az én népemhez tartozom.” Hogyan, miért? Jézusnál találjuk a választ, amikor imádkozik a Gecsemáné kertben Mát 26-ban. Akkor egyedül van, senki nem imádkozik Vele és Érte. Van egy démoni támadás Rajta, megvetik Őt, elutasították Őt. Ennek ellenére Ő elkötelezett, szeret bennünket, és megy tovább.
Odaadta a teljes szívét és azt mondta: szeretlek, a tiéd vagyok, és nem érdekel, hogy mibe kerül. Miért? Mert azt mondta: jön e világ fejedelme, de Énbennem nincs semmije. Ez az, amit mondani akarok: amikor valami ebben a világban túl fontos, amikor érzed, hogy egészségtelenül kötődsz valahova, akkor tarts egy ünnepélyt az Úrral, mint Elizeus, ahol szépen leteszed ezeket a dolgokat: „Uram, ez a Tiéd. Azért, mert előre nézek a Te csodálatos ígéretedre. Téged látlak és Téged akarlak, nem pedig ezt az egészet.”
Nem buddhisták vagyunk, nem azt mondjuk, hogy dobd ki az életed. Nagy különbség! Mi azt mondjuk, hogy éld az életed, éld Istennel. Éld úgy az életed, hogy Ő van az első helyen. Nincs olyan helyzet az életedben, ahol Isten ne lenne érdekelt, ahol Őneki ne lenne célja. Sokszor ez a bátorság hiányzik a szívemből, hogy azt mondjam: „Oké, Uram, ez a Tiéd. Mit akarsz, mi legyen vele?” Ha megteszem, az egy hatalmas, gyönyörű élet Istennel. Nem az a kicsiny világ, ahol kapaszkodom a botomban, hanem nagy világ, ahol bátor dolgokat tehetek Ővele.