Ne fáradj meg Isten követésében! & A kegyelem küldte el a Fiút

2016 szeptember 14. szerda  18:30

P. Jukka

Nagyon komoly gondolat van a fejemben. Ma ezt osztottam meg a rádióban: Ne legyél túl fáradt ahhoz, hogy kövesd Istent! Megismétlem: Soha ne fáradj bele abba, hogy Istent követed. Isten a mennyben mindent tud, ami az életedben van. Minden egyes hajszáladat ismeri, és minden apró részletet az életedben. Tudja, mikor születtél, és azt is tudja, hogy mikor intesz búcsút ennek az életnek. Az életed mindenegyes apró részletéről Isten tud. Soha ne fáradj bele!

Tudod, mit? Az igazság az, hogy igenis elfáradunk. Néha az is megtörténik, hogy dühösek vagyunk Istenre. Egyszer dühös lettem, mert valaki nagyon durván megbántott. Hosszú hajam volt, hosszú szakállam. Simán hegedülni tudtál volna a szakállamon. Úgy néztem ki, mint egy szörny. Egy „csodálatos” testvér azt mondta, hogy jó lenne, ha megborotválkoznék, azért, hogy végre biblikus személy legyek.

Abban a pillanatban annyira dühös lettem Istenre! Hazamentem, fogtam a Bibliámat, és eldobtam, mint egy frízbit. Nem sikerült a dobás, úgyhogy eltaláltam vele a könyvespolcot, és egy könyv leesett. Felvettem. Az volt a címe: Isten szól. Csodálatos áhítatos könyv. Odarohantam a Bibliámhoz. Az volt első Bibliám. Tudjuk, hogy ez mennyire drága. Mindegy, hol találod meg, akkor is nagyon kedves számodra. Odarohantam a Bibliámhoz, és esedeztem: „Bocsánat! Soha nem fogom feladni.” Soha ne fáradj bele Istenbe!

Gondolj bele József életébe! Elképesztő helyzeteken, őrületes dolgokon ment keresztül, de bárhol is volt, Isten megáldotta. Teljesen mindegy, hogy hol volt, Isten megáldotta őt. A rabszolgapiacon valaki megvette őt. Mellesleg József jóképű volt, és erős, de nem ebben bízott, hanem Istenben. Valami történt egy gazdag családnál. A ház ura megáldotta Józsefet. Aztán Potifár felesége ránézett erre a fiatalemberre, és próbálta felhívni magára a figyelmét, de József nemet mondott.

Mit csinált ekkor Potifár? Valószínűleg evett. Nem érdekelte semmi más, csak az étel. Úgy képzelem Potifárt, hogy egy hatalmas ágyban fetrengett egész nap, és csak ételt és ételt akart. Valószínűleg egy nagy kövér ember volt. Én így képzelem el. Józsefet börtönbe zárták. Mi történt vele a börtönben? Isten megáldotta őt. József soha nem fáradt bele Istenbe. Még egy ilyen őrült helyzetben sem. Isten a nehézségek közepette áldotta meg őt.

Mi történik velünk, ha nehéz helyzetben találjuk magunkat? „Nem tudok tovább itt maradni!” Soha ne add fel Isten tervét!

Több évvel később, mialatt József a börtönben volt, megkeresték, mert a királynak volt egy álma. Tudjuk, hogy Józsefnek volt bölcsessége arra, hogy értelmezze az álmokat. Isten megáldotta őt. Bőkezűen megáldotta. A börtönből még aznap bekerült a király palotájába, és ő lett az ország fejedelme. Hát ez nem semmi! Ezt én is bevállalnám, hogy a börtönből oda kerülök, és olyan legyek, mint egy király. Ez történt Józseffel. Mert ő nem fáradt bele abba, hogy kövesse Istent.

1Pét 5:6 Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején.

Azt hiszem, ez történt Józseffel. Isten valóban felmagasztalta őt. Használta a nehéz helyzeteket, mert Józsefnek szüksége volt rá, mint ahogy nekünk is. Isten mindnyájunkat különböző helyzetekbe tesz, mert szeret minket, és szeretne minket kiképezni, és tanítani. Azért, hogy Istenben bízz, és ne saját magadban. „Szeretsz Engem, Péter? … Tényleg szeretsz Engem, Péter?”

1Pét 5:7-8 Minden gondotokat őrá vessétek, mert neki gondja van rátok. Józanok legyetek, vigyázzatok, mert a ti ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán szertejár, keresve, hogy kit nyeljen el.

Soha ne fáradj bele abba, hogy Istent követed. Mert Isten sokkal jobb ebédet készít számunkra. Sátán arra vár, hogy minket elnyeljen. Szeretné itt a Földön tönkretenni az életünket. Utálja azokat, akiknek Isten terve van a fejükben. Nem szereti az olyan embereket, mint József. Mert József telve volt meggyőződésekkel. Ő nem játszadozott a régi bűnös természetével, és nem játszadozott a régi bűnös természet motivációival sem. Hanem József olyan férfi volt, aki biztosan állt a két lábán, és nem tervezte feladni. Ezért volt, hogy Isten megáldotta őt. Ezért van, hogy Isten téged is megáld.

Ezt már elmondtam, amikor elkezdtük a bibliaiskolát, hogy jó döntést hoztak, akik most odajárnak. Az is jó döntés, hogy itt vagy szerda este, vagy az is jó döntés, hogy nézed az interneten. Mert nagyon sok mást is csinálhatnál, ami csak időpocsékolás lenne. Aki az idejét arra adja, hogy bibliaiskolába járjon, hogy eljöjjön istentiszteletre, az a bölcsesség gyümölcsét eszi itt. Keressétek a bölcsességet, és Isten megáld titeket. Isten bőven megáld majd titeket.

Lehet, hogy nem az anyagiak terén, de szellemileg biztosan megáld majd. Megadja majd a bölcsességet, hogy hogyan járj a Földön, és hogy hogyan őrizd a szíved ebben a gonosz időben. Mert az biztos, hogy ezek az idő gonoszak. Ám az is biztos, hogy Isten elsőként téged szeret.

Most elmondhatok valami tényleg fontosat, akkor ezt vedd a szívedre, kérlek, mert lehet, hogy ezek az utolsó szavaim az életemben. Kétlem, de lehet. Azt szeretném, ha tudnád: Isten nagyon szeret téged. Teljesen mindegy, hogy mi történik az életedben, akkor is Hozzá tartozol. Őhozzá és az Ő baráti körébe tartozol. Isten annyira szeret, hogy fel sem tudjuk fogni. Mi csak egy kicsi szeletét kapjuk meg az információnak itt a bibliaiskolában arról, hogy Isten mennyire szeret minket. Isten tényleg nagyon szeret minket. Nem tudunk igazán sokat a kegyelemről, és nem értjük a megbocsátást, és nem értjük a feltétel nélküli szeretetet, de ebben növekszünk mindenegyes nap.

Te Isten barátja vagy Isten, és Ő a legbensőségesebb barátod. A mennyei Atyával való kapcsolat a legmélyebb barátság itt a Földön. Ezt próbálta Jézus megtanítani a nőnek a kútnál. „Már öt férjed volt, és a hatodik otthon van. Rúgd ki. Én vagyok az, Akire szükséged van.” „József, te azért vagy erős, mert Én vagyok a te Istened.” „Én vagyok Ábrahám, Izsák és Jákob Istene. Én ugyanúgy p. Duló Istene is vagyok, és p. Musztafa Istene is. Én mindenki Istene vagyok, és a barátod is vagyok. Én a barátod vagyok.” – ezt mondja nekünk Isten.

Szeretnél áldott lenni? Azt hiszem, mind szeretnénk áldottak lenni. Nyilván szeretnénk áldottak lenni. Akkor gyere el legközelebb is. Szeretnél áldott lenni? Én igen.

– Isten, akkor lehet, hogy megadnám a bankszámlaszámom.

– Nem. Add a szíved!

– Hát Uram, a szívemet csak vasárnap adhatom Neked.

– Nem. Ez így nem lehetséges. Nekem minden nap szükségem van a szívedre. Kell, hogy Nekem add a szíved, hogy vadonatújat adhassak cserébe.

Ez olyan szív, ami ugyanúgy dobban, mint Isten szíve. József ilyen ember volt. Tényleg ilyen volt. Tényleg bámulatos ember. Isten szerint való ember. Ámen.

 

P. Duló Atti

Tit 2:11-12 Mert Isten üdvözítő kegyelme megjelent minden embernek, s ez arra tanít minket, hogy megtagadva az istentelenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, igazságosan és istenfélően éljünk a jelenvaló világon,

Azt olvassuk itt, hogy Isten üdvözítő kegyelme megjelent minden embernek. Vajon mit jelent ez, hogy megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek? Az ember a bukás következtében annyira bűnös és gonosszá lett, hogy csak büntetést érdemel, és a büntetés nem más, mint a halál. A bűn zsoldja a halál, Róm 6:23. Ezt érdemli az ember. Megjelent azonban Isten üdvözítő kegyelme, és Isten az Ő mérhetetlen jóságában megkegyelmezett a bűnös embernek. Ez egyszerűen csak bámulatos, mert ez maga a kegyelem.

Ahhoz, hogy meg tudd tapasztalni a kegyelmet, bűnösnek kell lenned. A kegyelemnek ez az egyik sajátossága, hogy bűnösök felé árad ki. Ahhoz, hogy meg tudd tapasztalni, bűnösnek kell lenned. Ahhoz, hogy egy köztársasági elnök kegyelmet adjon egy halálraítéltnek, ahhoz kell, hogy az halálra ítélt legyen. Egy olyan ember, aki nem vétkezett, az nem kér kegyelmet, mert nincs rá szüksége. Úgyhogy a kegyelem egyik sajátossága, hogy nem a jóknak van szüksége a kegyelemre, hanem nekünk, bűnösöknek. Ha úgy gondolod, hogy te nem vagy bűnös, akkor keress meg, kérlek, beszélni akarok veled. 🙂

Mindnyájan bűnösök vagyunk, de ebben az a gyönyörű, hogy Isten az Ő jókedvében küldte el Jézust. Az Ő kegyelme miatt küldte el Jézust. Ezt úgy tette, hogy nem csak egy-két emberért küldte el, nem csak egy-két ember részesül az Ő kegyelméből, hanem minden ember részesülhet az Ő kegyelméből. Senki nem mondhatja azt, hogy ő megérdemli a kegyelmet. Mert mindnyájan bűnösök vagyunk. Mindnyájan bűnösök vagyunk, Róm 3:23.

Senki nem mondhatja: „Én jó vagyok, megérdemlem a kegyelmet. Nem öltem embert, nem loptam, nem csaltam, nem hazudtam. Még adót sem csaltam. Semmit nem csináltam. Én jó vagyok, nekem nincs szükségem kegyelemre.” Rendben. Ha jó vagy, akkor tartsd be a törvényt. Erről szól a törvény. Ha azt hiszed, hogy jó vagy, akkor tartsd be. Ha úgy gondolod, hogy be tudod tartani a törvényt, akkor tartsd be. Viszont tudjuk, hogy a törvényt nem lehet betartani. Nem tudjuk betartani, úgyhogy szükségünk van kegyelemre.

Nincs, akinek nagyobb vagy kevesebb kegyelemre van szüksége, mert nincs olyan, hogy valaki kicsit bűnös, a másik pedig nagyon bűnös. Isten szemében egyformán bűnösök vagyunk. Mindnyájan.

Gal 4:4a Amikor azonban eljött az idő teljessége, elküldte Isten az ő Fiát,

Ez is csodálatos, hogy Isten a legalkalmasabb időben küldte el a Fiát. Nem több száz évvel korábban, nem több száz évvel később, hanem akkor, amikor legnagyobb szüksége volt erre az emberiségnek. Akkor jelent meg Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, amikor az ember a legrosszabb állapotában volt. Erről beszél itt:

Róm 5:6-8 Mert Krisztus, amikor még erőtlenek voltunk, a maga idejében meghalt az istentelenekért. Hiszen az igazért is alig hal meg valaki, ám a jóért talán csak meg merne halni valaki. Isten pedig a hozzánk való szeretetét abban mutatta meg, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk.

Látod a kegyelmet? Látod azt, hogy Jézus az ellenségéért halt meg? Nem a barátjáért, nem a gyermekéért, nem a szülőjéért, nem egy nagyon jó ismerőséért, hanem az ellenségéért. Ez az üdvözítő kegyelem, hogy Jézus, amikor a legeslegrosszabb állapotunkban voltunk, akkor eljött, és meghalt értünk. Feláldozta Magát az ellenségért. Pál is csodálkozott ezen, és próbálta ezt megérteni. Azt írta: Hiszen az igazakért még csak-csak meghal valaki! Bizonyára mindnyájan olvastunk háborús történeteket, ahol a bajtársáért meghalt a másik. Hőstettet vitt véghez, és az életét adta. Viszont nem nagyon találkozunk olyannal, aki az ellenségéért adta az életét, hogy valaki meghaljon azért, hogy megmenthesse az ellenségét. Ez az, amit mi itt a Földön talán soha nem fogunk megérteni.

Soha nem fogjuk megérteni Isten végtelen szeretetét. Soha nem fogjuk megérteni ezt a kegyelmet, hogy képes volt feláldozni Önmagát a bűntelen, az ártatlan azért, hogy megmenthesse a bűnöst, a lázadót. Éppen ezért van szükségünk a kegyelemre, az embernek az elveszett, a reménytelen állapota miatt. Ezért jött el Jézus, hogy megmentsen minket.

Isten nem remélte azt, hogy az ember majd megjavul magától. Nem remélte azt, hogy ki tudja fizetni a bűne árát. Ő pontosan tudta, hogy az embernek szüksége van megváltásra. Isten pontosan tudta, hogyha megteremti az embert, akkor az ember el fog bukni, és neki elképesztő nagy árat kell fizetni azért, hogy megmenthesse a bukott embert az örök kárhozattól.

És itt a kegyelem, hogy itt ülhetünk. Mert Isten mégis megteremtette az embert. Megteremtett mindnyájunkat. Azért, mert az örökkévaló múltban már látott mindnyájunkat, és már belénk szeretett, és már nem tudott lemondani rólunk. Látta az embert, és azt mondta: „Érdemes érte meghalni. Érdemes érte odaadnom a Fiamat. Nem tudok róla lemondani. Szeretem. Kell nekem. Szükségem van rá.”; és aztán elküldte a Fiát. Odaadta értünk. Ez csoda! Felfoghatatlan csoda. Úgyhogy a Kegyelem volt az, Aki elküldte a Fiút. Isten döntött úgy, hogy megajándékozza az emberiséget az Ő Fiával, és Jézus döntött úgy, hogy odaadja az életét az emberiségért. Azért, hogy senki ne kerüljön kárhozatra.

Azon gondolkoztam múltkor, hogy milyen érdekes ez, hogy Isten mindent megtett annak érdekében, hogy az ember ne kerüljön pokolra. Elküldte a Fiát, Jézus Krisztus eljött, kifizette a bűnnek az árát. Az embernek csak annyi dolga lenne, hogy azt mondja: „Köszönöm, elfogadom. Szükségem van rá.” Isten mindent megtett. A poklot nem is az embernek készítette. A poklot a bukott angyaloknak készítette. Úgyhogy az embernek semmi, de semmi keresnivalója nem lenne a pokolban.

Gondolj bele ebbe, hogy Isten gondoskodott arról, hogy egyetlenegy ember se kerüljön pokolra. Úgyhogy aki oda kerül, azért kerül oda, mert ő akart oda kerülni. Amikor felkínáljuk valakinek a lehetőséget, és elutasítja, akkor ezzel gyakorlatilag a kárhozatot választja. Ha van két választási lehetőséged, ha A és B között választhatsz, és te B-t választod, akkor ezzel automatikusan elutasítod az A-t. Ez döbbenetes.

Isten azonban elküldte az Ő Fiát. A Kegyelem elküldte az Ő Fiát. Isten nem azért adott kegyelmet a bűnös embernek, mert Jézus meghalt a bűnökért, hanem Jézus azért halt meg a bűnökért, hogy Isten kegyelmet adhasson az embernek. Ő kegyelmet akart nekünk adni. Ezt olvashatjuk itt:

1Ján 4:9 Abban nyilvánult meg Isten irántunk való szeretete, hogy az ő egyszülött Fiát küldte el Isten a világra, hogy éljünk általa. Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért.

Isten kegyelme bámulatos! Ő már az örökkévaló múltban elhatározta, hogy meg fog minket menteni. Még egyikünk sem élt, még az anyagi világ sem volt meg, de Ő már elhatározta, hogy kiárasztja ránk a kegyelmét. Ahhoz, hogy ez meg is történhessen, ahhoz, hogy a gyakorlatban ki tudja árasztani ránk a kegyelmét, meg kellett elégíteni az Ő igazságosságát. Róm 5. egy ember által jött a bűn a világban, ezért egy igaz ember halála az, ami meg tudja elégíteni Isten igazságosságát. A probléma az, hogy nincs igaz egy sem, Róm 3:10. Úgyhogy az egy igaz ember csak Jézus Krisztus. Isten emberré lett. Leélt egy bűntelen életet, és aztán meghalt értünk.

Húsz éve vagyok keresztény, és húsz éve próbálom megfejteni ezt. Húsz éve próbálom megérteni Isten szeretetét. Egyszerűen csak mindig van egy pont, amikor falba ütközöm. Van egy pont, amikor egyszer csak nem tudok továbblépni, mert meghaladja az értelmi képességemet. Fellázadt az ember Isten ellen, és ahelyett, hogy Isten kiirtaná a lázadót, feláldozza az egyszülött Fiát, hogy megbocsáthasson, hogy kegyelmet adhasson, fiaivá fogadhassa a lázadót. Értjük ezt? Én nem. Beszélek róla, sokszor beszélek róla, mert a szeretetről nem lehet eleget beszélni, a kegyelemről nem lehet eleget beszélni.

Minél többet beszélek róla, minél többet gondolkodom rajta, annál kevésbé értem. Ez egy olyan kategória, hogy amíg itt vagyunk a Földön, soha nem fogjuk megérteni. Majd ha színről színre ott állunk az Úr előtt, és nem tükör által homályosan látunk, akkor fogjuk megérteni, hogy mit jelent az, hogy megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek. Minden embernek!

Van néhány dolog – megpróbálom nagyon rövidre fogni –, ami jellemző a kegyelemre. Mert ha ezt az egy-két dolgot megértjük, akkor talán kicsit közelebb jutunk a kegyelemhez. Az egyik az, hogy a kegyelmet nem lehet kiérdemelni. Ha az ember bármivel is hozzá tudna járulni a kegyelemhez, ha bármit is tudna tenni azért, hogy a kegyelem járjon neki, akkor az már nem kegyelem lenne, hanem fizetség.

Róm 11:6 Ha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből, különben a kegyelem nem volna többé kegyelem.

1) A kegyelmet nem lehet kiérdemelni. Ahhoz, hogy kegyelmet kaphass, bűnösnek kell lenned.

2) A kegyelmet nem lehet megvásárolni. Nincs olyan fizetőeszköz, amellyel tudsz a kegyelemért fizetni. Egyszerűen csak a kegyelem nem eladó. A kegyelem ajándék, Ef 2:8-9. Nem az ajándékozott miatt van, hanem az Ajándékozó miatt van. Pontosabban, nem azért van, hogy az ajándékozotton múljon a kegyelem, hanem mindig az Ajándékozón múlik.

3) A kegyelmet nem lehet fizetségként sem használni. Istennek nem tudsz semmivel fizetni. Istennek nincs szüksége arra, hogy bármivel is fizessünk neki. Róm 11:25-36-ban beszél erről.  Olyan gyakran beleesünk azonban ebbe a hibába, hogy ki akarjuk érdemelni a kegyelmet, hogy fizetni akarunk ért.

Amikor a kegyelemért fizetni akarsz jó cselekedetekkel, vagy bármi mással, akkor ez olyan, mintha az USA elnöke meghívna a Fehér Házba egy pazar vacsorára, egy limuzint küldene eléd a repülőtérre, minden jóval, ami szem-szájnak ingere, ellátna, minden kívánságodat, minden lépésedet lesné, hogy hogyan tudna a kedvedben járni, és amikor vége van az estének, és mennél haza, akkor kivennél egy százast, azt adnád az elnöknek, és azt mondanád: Köszönöm. Ez olyan, mint amikor a kegyelemért akarunk fizetni.

4) A kegyelem határtalan. Olyan nincs, hogy valaki kis kegyelemet kap. Ha egy halálra ítélt kegyelmet kap, akkor nem mondhatja azt: Éppen hogy csak kegyelmet kaptam. Kegyelmet kapott. A kegyelem határtalan.

Annyira jó lenne, ha ezt értenénk! Annyira jó lenne, ha ezt be tudnánk zárni a szívünkbe. Mert megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek.

Ámen.

Kategória: Egyéb