Bartha Attila
2Sám 6-ban visszahozzák a frigyládát Jeruzsálembe és megbotlanak a frigyládát szállító állatok. Uzza megpróbálja megfogni a frigyládát, hogy ne essen le, és erre meghal.
2Sám 6:9 Megfélemlék azért Dávid azon a napon az Úrtól, és monda: Hogyan jöjjön az Úr ládája én hozzám?
Márk 8:33-35 És ő megfordulván és az ő tanítványaira tekintvén, megfeddé Pétert, mondván: Távozz tőlem Sátán, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra. A sokaságot pedig az ő tanítványaival együtt magához szólítván, monda nekik: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem. Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én értem és az evangéliumért, az megtalálja azt.
Nagyon érdekes, azt mondja Jézus, hogy azért fedte meg Pétert, mert nem az Isten dolgaira gondolt, hanem az emberi dolgokra. Ez olyan sokszor megtörténik az életünkben, hogy emberileg gondolkozunk az életünkről. Ami nem csoda, hiszen emberek vagyunk, a lelkünk a porhoz tapad.
Időnként elönthetnek a kérdések: „Hogyan? Miért? Mit?” Ez olyan erős tud lenni, hogy teljesen megállíthat minket Isten akaratában, amikor csak analizálgatjuk a helyzetünket. Azon gondolkozunk, hogy mit tehetnénk. Dávid azt kérdezte: hogyan jöhetne a frigyláda vissza a városba? Aztán otthagyta.
„Mit tegyek? Hogyan halljam Isten hangját?” Azt hiszem, hogy mindannyinknak ismerősek ezek a kérdések. Ezek jó kérdések, de ha megállok ezen a ponton… Isten arra hívott, hogy járj Vele, és nem arra, hogy kikutasd az Ő útjait. Nem arra hívott el, hogy megértsd Őt teljesen, hanem arra, hogy megismerjed Őt.
Péld 3:5 ne a saját elmédre támaszkodjál, hanem bízzál az Úrban. Nem arra hívott el az Úr, hogy találd ki az Ő akaratát, hanem arra, hogy járj Vele, és akkor az előre elkészített jó cselekedetekben fogsz járni. Nem arra hívott el, hogy készíts egy jó tervet az életedre.
Péld 19:21 Sok gondolat van az ember elméjében; de csak az Úrnak tanácsa áll meg.
Jer 10:23 Tudom Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja, és egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését!
Arra hívott el minket Isten, hogy bízzunk Benne, hogy járjunk Vele.
2Sám 6:12-ben amikor Dávid otthagyta a frigyládát abban a városban, Isten megáldotta azt a házat, azt a várost. Nagyon érdekes, hogy ugyanaz a dolog, ami az egyik helyen megöl egy embert, az a másik helyen áldást nyújt.
Igazából erről szól az életünk, hogy az ó emberem meghaljon, és az új emberemben éljek. Nem arról szól, hogy kitaláljam Isten útjait, hanem hogy hagyjam ott magam, és kövessem Őt teljesen, feltétel nélkül. Megtörténhet, hogy nagyon sokat beszélek Istenről, de nem Ővele, és ezért azt hiszem, hogy nekem van kapcsolatom Ővele, de valójában csak üres vagyok. Arra lettünk elhívva, hogy Ővele járjunk.
Bízz Benne! Ő az, Aki vezetni fog téged az úton. Ámen.
P. Barry
1Sám 26 Dávid és Abisai története.
1Sám 26:8-12 Akkor monda Abisai Dávidnak: Kezedbe adta a mai napon Isten a te ellenségedet; most azért, hadd szegezzem a földhöz őt a dárdával egy ütéssel, és másodszor nem ütöm át. Dávid azonban monda Abisainak: Ne veszesd el őt! Mert vajon ki emelhetné fel kezét az Úrnak felkentje ellen büntetlenül?! És monda Dávid: Él az Úr, hogy az Úr megveri őt! Vagy eljön az ő napja és meghal, vagy pedig harcba megy és ott vész el! Távoztassa el azért az Úr tőlem azt, hogy kezemet az Úrnak felkentje ellen emeljem, hanem csak vedd a dárdát, mely feje mellett van, és a vizes korsót, és menjünk el. Akkor elvevé Dávid a dárdát és a vizes korsót Saul feje mellől, és elmenének. És senki sem volt, aki látta volna, sem aki észrevette volna, sem aki felserkent volna, hanem mindnyájan aluvának, mert az Úr mély álmot bocsátott reájuk.
Nagyon tetszett a bevezetőben az, hogy gondolkodhatunk máshogy is. Nagyon is ésszerű lenne. Feltűnt-e már, hogy nagyon ésszerű gondolatokkal állhatunk elő? Bizony, van olyan út, ami helyesnek tűnik az ember szemében. Miért mondja ezt a Biblia? Mert igaz. Tényleg van olyan út, ami helyesnek tűnik az ember szemében, és lehet, nagyon ésszerű, de a vége attól még ugyanúgy halál. Ha egy matematikai egyenletre gondolunk ezzel kapcsolatban, akkor mondhatjuk azt, hogy az ésszerűség nem mindig egyenlő az élettel. Az ésszerűség nem mindig egyenlő azzal, hogy valami helyes is.
Ma reggel, ahogy az Igét tanulmányoztam, azon elmélkedtem, először is arra gondoltam, hogy hála Istennek, hogy tanítottam homiletikát, mert az most segíteni fog. 🙂 Aztán arra gondoltam, hogy bárcsak emlékeznék bármire is, amit tanítottam ott. Majdnem felhívtam egy lányt, aki járt arra az órámra. A lányok voltak a legjobb prédikátorok. 🙂 A leginkább összeszedettek.
Azon gondolkodtam, hogy miért van az, hogy Isten ígéretei igen és ámen. Szeretnék úgy gondolni magamra, hogy én olyasvalaki vagyok, aki nem támaszkodik a saját értelmére, hanem bízik az Úrban és így minden nagyszerű. Mit gondolsz, miért van az, hogy Isten gondot fordított arra, hogy a Példabeszédekbe belefoglalja ezt a bölcs gondolatot is?
Péld 3:5 Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.
Mit gondolsz, miért mondja ezt? Azért, mert ismer minket. Tudja, hogy hajlunk arra, hogy magunkban bízzunk. Tudja, hogy szeretünk rájönni a válaszra. A válasz lehet nagyon ésszerű, de nem Isten szíve szerint való. Ésszerű vagy Isten szíve? Haszontalan vagy örökkévaló? Mi határozza meg az életemben, hogy most valami olyat teszek az életemben, ami Isten szíve szerint való, vagy olyasmit, ami ésszerű? Szeretnék néhány példára gondolni.
Az első Abisai és Dávid. Ésszerű dolgot mondott Abisai Dávidnak? Azt gondolom, hogy az nagyon jó természeti érvelés volt.
Először is gondolj bele abba, hogy mit tett Saul. Hidegvérrel megöletett nyolcvanöt ártatlan papot és a családjaikat. Ésszerű lett volna dárdával átszegezni? Teljes mértékben. Másodszor. Éppen egy háromezer fős hadsereg élén volt, akiknek az volt a célja, hogy megöljék Dávidot és a követőit. Ha az elsőszámú érv még nem lett volna eléggé ésszerű, akkor itt a második számú, elég ésszerű? „Ha te nem ölöd meg, ő fog megölni téged, Dávid. Ez nem is jogtalan, hanem önvédelem.”
A harmadik: Isten Sámuel által már felkente Dávidot, hogy ő legyen Izrael következő vezetője. Dávidnak kellett volna a királynak lennie. „Ez is elég jó indok, Dávid, te vagy a király! Szabaduljunk meg bármitől, ami útjában áll annak, hogy ez a terv megvalósuljon. Nehogy az legyen a vége, hogy meghalsz, és van ugyan egy prófécia rólad, de az soha nem történik meg.” Aztán a legnyilvánvalóbb, a negyedik. Isten mély álmot bocsájtott Saul egész hadseregére, mind a háromezer emberre, úgyhogy Dávid és Abisai nyugodtan odasétálhattak Saulhoz.
Az üzleti világban szoktuk ezt csinálni, ez az ún. Benjamin Franklin mérleg. Franklin nagyon ésszerű ember volt. Fogsz egy darab papírt, egyik oldalára felírod az összes dolgot, ami az ügy mellett szól, a másik oldalára felírod mindazokat a dolgokat, amik ellene szólnának. Akkor előtted lesz egy nagyon is tiszta, objektív ok arra, hogy miért tegyél meg valamit. Ha Dávid ezt a technikát alkalmazta volna, akkor az a dárda igencsak beleállt volna Saulba.
Szeretem azonban ezt vele kapcsolatban, ez annyira bátorít ma, hogy Dávid füle az Úrra figyelt, és a szemei nem az ésszerűséget nézték. Ezért ennyire drágák számunkra Isten ígéretei. Mert ha a szemeimet Isten ígéretein tartom, akkor a füleim Isten hangján lesznek, a kezeim Isten munkáját végzik és a lábaim Isten útján járnak. Ezért annyira fontos az, amit Attila mondott.
Mondhatnánk azt, hogy ezt úgy egyensúlyozhatnánk ki, hogy a siker az, megtudjuk mi Isten akarata és aztán megcselekedjük. Most viszont kis szabadsággal élek, és feltételezem, hogy ez az, amit Attila mondott, és azt mondta: honnan tudhatnánk, hogy mi Isten akarata? Azt mondom erre, hogy a válasz az Igében van. Az Ő akaratának a hetvenöt százalékát már megmutatta nekünk, a többi huszonöt százalék akkor történik, amikor abban a hetvenöt százalékban élünk. Amint Istent követjük, az Úr vezeti a lépteinket, az Ő Igéje lesz az ösvényünk világossága és lámpás az utunkon. Az Ő akarata nyilvánvaló lesz a számunkra.
Az élet olyan, mint egy hatalmas edény, amibe gyűjtenek valamit. Minden egyes lehetőséget egybegyűjtenek oda. Viszont amint Istennel járunk, a lehetőségek leszűkülnek. Egyre szűkebbek és szűkebbek lesznek. Ha megmaradunk abban, hogy Istennel járunk, akkor az a szűk választási lehetőség vezet el minket arra a tágas térre, ahol Vele járhatunk.
Nézzünk szembe azzal, dönthetünk bárhogyan, tehetünk, amit csak akarunk, főleg ha azzal kapcsolatban gondolkodunk, hogy kik is vagyunk és mit kéne tennünk. Sok terv van az ember szívében, de az Úr tanácsa áll meg. Csak egy dolog marad meg, az, ami az Úré. Szabad akaratot ad nekünk, hogy döntsünk az életünk dolgaiban? Teljes mértékben.
A tizenkét kém. Valamennyi ki lett küldve, de mégis mással jöttek vissza. Isten küldte őket? Igen. Azért küldte őket, mert tudta, hogy a többség véleménye helyes lesz? Egyáltalán nem. Mit tudott? Tudta, hogy azok, akik figyelnek Őrá, azok meghallják a helyes választ.
Olyan emberek vagyunk, akiknek megvan Isten szíve. Áldott emberek vagyunk. Amikor eljövünk az istentiszteletre, akkor itt nem arra tanítanak minket, hogy hogyan kell teljesítenünk, hanem arra, hogyan halljunk. Akinek van füle a hallásra, hallja. Arra tanítanak, hogyan fókuszáljunk a szemünkkel Őrá. Zsolt 57:7 a szívem az igazságban van rögzítve, mert Őbenne Isten minden ígérete igen és ámen. Őbenne.
– Uram, nem tudom, mit tegyek.
– Kövess Engem! Emberek halászává teszlek.
– Uram, nem tudom, hogy csináljam.
– Aki elkezdte benned a jó munkát, Ő be is végzi azt Krisztus napjáig.
– Uram, nem tudom, mit mondjak.
– Találkozz Velem reggel, és megadom neked egy tanítvány hallását, az üdvösség ezüst nyelvét, és lábakat, amik az evangéliummal vannak felsaruzva. Járni fogsz és vezetlek.
Róm 8:14 Mert akiket Isten Szelleme vezérel, azok Istennek fiai.
Vezetve vagyunk. Emlékszel-e arra a történetre, amit P. Fodor János mesélt a birkákról, amik a birtokán vannak? Akkor történt, amikor megvették a földet Kaposváron. Volt ott egy juhakol. Aki eladta nekik a földet, azt mondta: a tiéd lehet, de a birkák is vele járnak. Milyen nehéz lehet egy juhval elbánni?!
Azt mondta, hogy kiment, hogy beszéljen a juhokkal, megetesse őket. Azt akarta, hogy egyenek, úgyhogy megfogta a juhot a kötéllel, ami a nyakába volt kötve, és próbálta az etetőhöz vonni, de a juh nem mozdult. Minél jobban húzta, annál inkább megmakacsolta magát. Úgyhogy a háta mögé került, és próbálta tolni, de a birka meg sem moccant. Aztán összetekert egy újságot, és azzal „bátorította”, de a birka meg sem mozdult.
Végül azt mondta: rendben, akkor ne egyél. Ledobta a kötelet, és ott hagyta, de a birka követte. Mert a birka nem arra vágyott, hogy tologassák, az se akarta, hogy cibálják, nem akarta, hogy üssék. Azt akarta, hogy vezessék. Mi is így vagyunk. Vezetve vagyunk.
Az a birka nem számítgatta, hogy hova is fog menni. Nem azt mondja: ha erre megyek, ott befordulok, arra, amarra, akkor oda jutok. A birka nem róka. Nem számítgatja: hogyan kerülhetnék valahogy oda, hogy faljak? A birkának nagyon mély gondolata van: beee… Nagyon mély. 🙂 „Azt hiszem, ha követem ezt az alakot, akkor az út végén ennivaló lesz.” Nagyon egyszerű a dolog.
Azt hiszem, Isten ezért hív minket bárányoknak, mert nem azt szeretné, hogy mindent kiszámoljunk, mi hogyan fog történni az életünkben. „Kövess Engem! Megadom neked, amire szükséged van. A végén boldog leszel és elégedett, és életet találsz. Nem foglak ütni. Nem foglak cibálni. Nem foglak tolni előre, hanem vezetlek.” Mi mit teszünk erre? „Nem, nem! Én ismerem az utat. Nem bízom abban az ételben, amit készítettél nekem. Nekem jobb van. Nekem jó okaim vannak.”
Sok gondolat van az ember szívében, de az Úr terve áll meg. Ahogy Dávid és Abisai beszélnek itt, látunk néhány gondolatot. Az egyik az: Isten nem adta kezedbe az ellenségedet? Dávid odanéz, a szívében azt mondja: nem nyújtom ki a kezemet Isten felkentje ellen. „Isten felkentje? Nem láttad, hogy mit csinált? Nem láttad, hogy milyen hozzáállása van a szívében?” Szeretem Dávid látását ebben a képben. A szemeit Istenre szegezte. Azt mondja: én Isten felkentjét látom.
Később azt mondja: vagy csatában esik el, vagy Istennek lesz más módja, hogy elintézze. Más szavakkal: Isten majd elbánik az ellenségemmel az Ő útján, az Ő idejében és az Ő célja szerint, közben nekem nem kell aggódnom efelől. „Ki nyújthatná ki a kezét az Úr felkentje ellen úgy, hogy vétkessé ne lenne? Él az Úr, hogy az Úr megveri őt! Vagy eljön az ő napja és meghal, vagy pedig harcba megy és ott vész el. Távoztassa el azért az Úr tőlem azt, hogy kezemet az Úrnak felkentje ellen emeljem,…”
Mennyire könnyű felemelnem a kezemet Isten célja ellen? Nagyon könnyű. Nem azért vagyok itt, hogy olyan üzenetet prédikáljak, ami azt mondja, hogy kárhozat alatt vagy, ha kinyújtod a kezed Isten felkentje ellen. Azért vagyok itt, hogy azt mondjam: Istenem, segíts nekünk, hogy Téged láthassunk, hogy a Te tervedben járhassunk, hogy halljuk a Te hangodat, és a Te látásoddal lássunk. Isten ments, hogy beleessünk valamibe, ami nagyon könnyű lenne természetileg. Segíts nekünk! Bízunk Benned! Mert Te vagy a válasz. Amikor azt mondtad, hogy bízzunk Benned, és ne támaszkodjunk a saját értelmünkre, akkor azt ígérted, hogy Te vezetsz majd minket, Te irányítod a lépteinket. Beléd vetjük a bizalmunkat.
A világ azt mondja: „Ti ostoba birkák! Micsoda nyájszellem!” Mi azt feleljük: „Bee! Bárányok vagyunk. Van Pásztorunk. Ismerjük az Ő hangját. Ott alszik a kapuban, ezzel megakadályozza, hogy a rókák és a farkasok bejöjjenek és ellopjanak minket. Rajta keresztül lehet csak bejutni. Ő a mi védelmezőnk. Ő a mi Pásztorunk. Ő a mi erősségünk.” Jó hír ez?
Mi az én dolgom? Az, hogy próbáljak érvelni, vagy az, hogy bízzak Benne? Járjak, vagy hogy előálljak egy tervvel? Legyen Isten Isten, és minden ember hazug. Legyen Isten igaz, és minden ember hazug.
„Akkor elvevé Dávid a dárdát és a vizes korsót Saul feje mellől, és elmenének. És senki sem volt, aki látta volna, sem aki észrevette volna” Dávid nem próbált nagy bemutatót tartani. Dávid azt mondta: amit teszünk, Isten tiszteletére tegyük. Ezért imádkozunk egyedül a belső szobánkban. Amikor böjtölünk, akkor azt az Úrnak tesszük. Az emberek felé sem azért szolgálunk, hogy felállhassunk a színpadra és azt mondhassuk: láttátok, hogyan szolgálom Krisztus Testét? Szeretem azt, amikor csendesen teszünk valamit az Úrért.
Az Úr az, Aki azt kiáltja később a háztetőkről: „Ez az Én emberem, Dávid! Az ember, akinek számos lehetősége lett volna arra, hogy megölje Sault, de mégis az Én utamat választotta.” Látjuk, hogy miért őt kente fel Isten királynak? Ő nem természetileg fog élni, és nem aszerint fog cselekedni, amit az emberi elképzelések mondanak. Mellesleg Abisai hangja nem az ésszerűtlenség hangja volt. Könnyű lett volna bízni a hangjában, de hála Istennek, hogy Dávid Isten hangjában bízott.
Köszönjük Urunk, hogy a pulpitusunk Isten Igéjén nyugszik, hogy Isten Igéje irányítja az üzenetet, és Isten Igéje irányítja azt az embert is, aki a pulpitusnál áll és kommunikálja az üzenetet. Nagyon bátorított, amikor Baltimore-ban a bibliaiskolás összejövetelen P. Schaller azt mondta: „Ó, igen az üzenetek. Szeretem hallani P. Scibelli, P. Stevens üzeneteit, Isten más embereinek az üzenetét Krisztus Testében. Mert azt akarom, ha én prédikálok, akkor Isten Igéje legyen a mérce, amit felemelek.” Figyelj oda arra, hogy mit hallgatsz meg! Ő nem bizonytalan azzal kapcsolatban, hogy Isten Igéje legyen a mérce, és még kiigazíthatja azt is, amit ő mond, mert nem róla szól a dolog, hanem Istenről.
Isten hűséges. Nekünk, hívőknek olyan Istenünk van, Aki törődik azzal, hogy hova jutunk, és Aki életet szolgál felénk. Nem csak azt mondja: legyél jó kisfiú, és csináld, amit tenned kell; hanem azt mondja: kövess Engem.
Még egy illusztráció arról, hogy nem kell, hogy a csata a miénk legyen, hanem az Úr már eldöntötte, hogy ez a csata az Övé.
4Móz 13:18 És mikor elküldé őket Mózes a Kanaán földének megkémlelésére, monda nekik: Menjetek fel erre dél felől, és hágjatok fel a hegyre.
Miért küldött ki Mózes embereket a Földre? Azért, mert a 4Móz 13:2-3 Isten szólt Mózeshez, azt mondta neki: küldj férfiakat, hogy kémleljék ki Kánaán földjét. Isten azt mondta: „Ez az Ígéret földje, a tiétek. Menj, küldd ki az embereket, akikben bízol, és nézzék meg, mit találnak ott.”
4Móz 13:3 Küldj férfiakat, hogy kémleljék meg a Kanaán földét, amelyet én adok Izrael fiainak; az ő atyáiknak mindenik törzséből egy-egy férfiút küldjetek, mind olyat, aki főember közöttük.
Milyen emberek voltak ők? Főemberek. Olyanok, akikben megbízott. Vezetők. Nagyon sokszor, ahogy gondolkodom, az jut eszembe: olyan a szellemük, mint a tíz kémnek, csak ostoba emberek voltak. Ezek viszont megbízható, művelt emberek voltak. Vezetők. Mit akarok ezzel mondani? Ne hagyjuk, hogy a hústestünk felépüljön annyira, hogy arra gondolunk, képtelenek vagyunk nem követni Istent, és ne hagyjuk, hogy azt gondoljuk, hogy eljuthatunk arra a pontra, amikor már nem fordulhat elő az, hogy nem halljuk meg Isten hangját. 4Móz 13:18 Mózes kiküldi őket, és azt mondja:
4Móz 13:19-20 nézzétek meg a földet, hogy milyen az; és a népet, amely lakozik azon: erős-e az vagy erőtlen, kevés-e az vagy sok? És milyen a föld, amelyben lakozik az: jó-e az vagy hitvány; és milyenek a városok, amelyekben lakozik: táborokban vagy erősségekben lakozik-e?
Isten azt mondja: „Menjetek, éljétek az életet! Nézzétek meg, hogy mi van odakinn. Nézzétek meg, hogy jó-e, rossz-e, a miénk lehet-e, vagy sem.” Tizenkét ember kimegy, és két beszámoló jön vissza.
4Móz 13:28 Így beszélének neki, és ezt mondák: Elmentünk vala arra a földre, amelyre küldöttél vala minket, és bizonyára tejjel és mézzel folyó az, és ez annak gyümölcse!
Azt mondták: igen, Isten igazat mond, csodálatos a föld; de:
4Móz 13:29 Csakhogy erős az a nép, amely lakja azt a földet, és a városok erősítve vannak, és felette nagyok; sőt még Anák fiait is láttuk ott.
Amikor még iskolába jártam, a szüleimnek éttermük volt a bibliaiskola területén. Árultak egy szendvicset, aminek a neve Anák-szendvics volt. Óriási szelet kenyérből készült, mert az Anák fiai is óriások voltak. Ez a szó, hogy Anák, azt jelenti, hogy hosszú nyak. Anák fiainak hosszú nyakuk volt, óriások voltak. Természetileg szólva, nem lett volna könnyű eltüntetni őket az Ígéret földjéről. Emlékszel-e a későbbi beszámolóra, hogy ők olyanok számukra, mint a kenyér? Innen ered ez az Anák szendvics elnevezés, kenyér a számunkra.
Mi a különbség a tíz és a kettő között. Ugyanazok az emberek, ugyanazok a városok, ugyanazok az erődítmények, valamennyien látják a gyümölcsöt.
4Móz 13:31 És jóllehet Káleb csendesíté a Mózes ellen háborgó népet, és azt mondja vala: Bátran felmehetünk, és elfoglalhatjuk azt a földet, mert kétség nélkül megbírunk azzal;
Másik Szellem, más fülek, más látás. Isteni nézőpont szemben a természeti értelmünkkel. Isteni nézőpont egy elképzelés helyett. Isteni nézőpont ahelyett, hogy előállnánk egy listával, hogy miért ne vágnánk bele a fejszénket olyasvalamibe, ami nagyobb nálunk.
Ki örökölte Kánaán földjét? Az a tíz, akik azt mondták, hogy nem, vagy azok, akik azt mondták, hogy igen? Ez nem az, hogy nem vállaltátok a kockázatot, mert tényleg nagy volt a kockázat. Tizenkét vezető, tizenkét bölcs, a többségük azt mondta: túl erősek számunkra; de ketten azt mondták: „Most viccelsz? A miénk!” Ostobák voltak? Nem, Isten vezette őket. Erősek voltak? Nem, bíztak. Tudták, hogy Isten azt ígérte nekik: menjetek és a tiétek, bárhova léptek a talpatokkal, az a föld a tiétek. Isten ígéretei miatt. „Nem a saját erőtök miatt, nem a saját bölcsességetek miatt, hanem Isten ígéretei a tiétek.”
Nem a szabad akarat volt a különbség köztük, hogy a helyest vagy a helytelent válasszák. Mindegyiküknek volt szabad akarata. Nem is az egyéniség hiánya hozta, valamennyien egyéniségek voltak. Mi volt a különbség? Az isteni nézőpont. Az, hogy Isten hogyan látja ezt a dolgot. Az egyenlet örökkévaló része.
Róm 8:31 ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? 1Pét 4:19 annak okáért ők szenvedjenek Isten akarata szerint. Mellesleg a görögben ez a szó, hogy szenvedjenek, azt jelenti, hogy megtapasztaljanak valamit az érzékeikkel. Itt inkább arról van szó, hogy azok, akik megtapasztalnak valamit, azok Isten akarata szerint tapasztalják meg, és ajánlják az ő lelküket Neki, miközben jót cselekszenek. A hűséges Teremtőnek.
1Pét 4:19 Annak okáért akik az Isten akaratából szenvednek is, ajánlják neki lelküket mint hű teremtőnek, jót cselekedvén.
Akik akarják ismerni Isten akaratát, bízzák a lelküket Őrá, Aki a hű Teremtő. Ez a válasz a kérdésre, ami eldönti, hogy én a tíz kém, vagy a két kém féle keresztény leszek. Nem tudom, hogy lehetsz-e a legjobb diakónus a gyülekezetben, tudod-e a legtöbb bibliaiskolás órát venni, el tudsz-e menni a legtöbb missziós útra, vagy te tudod-e a választ a legtöbb kérdésre, de nem ez a lényeg.
A lényeg az, hogy bízom-e Istenben, és az életemet alá tudom-e vetni Isten akaratának. Tudom-e azt mondani, ahova Te vezetsz, oda követlek? Tudom-e azt mondani, hogy alávetem a céljaimat és az ambícióimat a Tiédnek, mert az enyémek olyan helyre vinnének, ami lehet, hogy a halálban végződik, de ahova Te vezetsz engem, az élet helye?
Végezetül azt szeretném mondani, hogy bízhatunk Istenben, mert Isten hűséges. Istennek az a vágya, hogy olyan helyre vigyen minket, ahol közösségünk van Ővele. Istennek az a vágya, hogy tápláljon minket, hogy az ellenségeink közepette az asztalnál legyünk, és szüntelenvaló lakodalmunk legyen; ahogy bízunk Istenben, ott élet legyen, örök élet, ami túlcsordul; hogy olyan járást adhasson nekünk, aminek nagy jutalma van.
Azokat az embereket tiszteli meg, akik szorgalmasan keresik Őt, akik hajlandók azt mondani: Te tudod a választ, és én Te utánad futok, mert Tenálad van a válasz, és bízom Benned, mert Te azt mondtad, hogy megjutalmazod azokat, akik Téged szorgalmasan keresnek. Őbenne találjuk Isten minden ígéretét. Őbenne van a Test élete.
Őbenne van a válasz a bizalom kérdésére, amikor Ő bele vetem a bizalmamat, amikor Őbenne reménykedem. A remény szó – elpisz a görögben – azt jelenti, hogy kívánatos vég. Ez nem olyan remény, ami üresen hagy minket, hanem olyan remény, ami beteljesedést ad, mert Ő a válasz a reményre.
Isten döntési lehetőséget ad nekünk, hogy bízzak a szekereimben és a lovaimban, az elképzeléseim erejében, vagy Őbenne. Ismerjem el Őt minden utamban, ne támaszkodjak a saját értelmemre, hanem az időkeretet is Ő bele helyezzem, és akkor Ő fogja irányítani a lépteimet. Ő a jó Pásztor, és Nála vannak a jó válaszok. Ő a jó Pásztor, Ő védelmez minket. Ő a mi pajzsunk, a hitünk Őbenne van és az életünk is Őbenne van. Ő igen és ámen.