Ne bújj el a harc elől!

2012 január 8. vasárnap  18:00

Példabeszédek. Szerintem az alábbi rész is bizonyítja, hogy nők is írták a Bibliát. Nem ismerek férfit, aki valaha is ilyet mondana.

Péld 15:17  Jobb a paréjnak étele, … , mint a hizlalt ökör, …

Férfi ilyet nem mond. Soha. 🙂 Legalábbis nem tudom elképzelni, hogy férfi ilyet mondjon. Még azt is mondja:

Péld 15:17  Jobb a paréjnak étele, ahol szeretet van, mint a hizlalt ökör, ahol van gyűlölség.

Én férfi vagyok, úgyhogy azt gondolom, inkább megeszem a hizlalt ökröt, aztán elhúzok. Kit érdekel, hogy gyűlölnek? Én férfi vagyok.  Azonban mit mond Isten ezzel kapcsolatban?

Amikor Krisztus eljött, akkor a zsidók nem hittek Benne. Látták, milyen csodákat tett, hallották a tanítását, mégsem fogadták el, mint Messiást. Azt hitték, hogy a Messiás megváltoztat dolgokat, hogy békét hoz. Isten úgy döntött, kicsit másképp teszi. Valami mást vártak.

Ján 7:27-ben azt mondták: tudjuk, hogy ez az ember honnan származik, de amikor eljön a Messiás, senki nem fogja tudni, honnan van Ő. Valami másra vártak. Nem embert vártak, és mivel embert láttak, lemaradtak az Istenről abban az emberben. Ez a borzasztó valóság, borzasztó lehetőség.

Kétféle módon ismerhetünk valakit. Ismerhetem természet szerint, lehet nagyszerű ember, lehetnek jó viccei, jó zenéi, szép családja. Ez nagyszerű, de ne maradjunk le a többről, hogy őbenne a Szent Szellem él, munkálkodik, és Isten használja őt az emberek életében. Isten szeretné az én életemben is használni őt, és a testvéreinket is a gyülekezetben. Lehetséges, hogy idejövünk, látunk itt embereket, és aztán lemaradunk a mennyeiről, lemaradunk Istenről. Lehetséges? Azt gondolom, hogy igen.

Lehet, P. Bendegúz itt áll és beszél, és amikor fogja a mikrofont, akkor valaki azt gondolja magában: ő ilyen meg olyan, így beszél, de én mást várok; és akkor lemarad valami fontosról. Most a hamis elvárásokról beszélek. Valami mást várnak, amikor Isten munkálkodik az életükben, hogy valami ámulatost, hihetetlent, valami megdöbbentőt tegyen.

Jézus elképesztő volt, és valóban megdöbbentő. Csak éppen nem úgy, ahogy ők várták. Nem küldött plazmagolyókat a kezéből és nem lőtte le tűzzel a rómaiakat. 🙂 Nem bánt el úgy az ellenségeikkel, ahogy ők várták. Akikkel közösségben volt, az sem olyan volt, amit ők vártak. Kikkel barátkozott? A legalacsonyabb sorúakkal, mint te meg én. Azt mondták erre, ebben semmi különleges nincsen. Ám ha Isten az, aki a bűnösökkel barátkozik, akkor azt mondanám: ez nem semmi!

Ha lemaradsz az isteniről, akkor valójában mindenről lemaradsz. Ha kinyitod a Bibliádat, és lemaradsz az isteniről, akkor mindenről lemaradsz. Olvasgatod az oldalakat, tudod a verseket, tudod, hol van egy vers az oldalon, aztán ennyi – persze, jó ismerni a Bibliát –, és lemaradsz az áhítatról. Ha lemaradok arról, hogy fölkavarodjon a szívem, és nem találkozom Istennel a bibliámban, akkor valójában mindenről lemaradok. Ez történt velük is.

Ez borzasztó, mert Isten úgy döntött, hogy békét hoz. Először a szívben. Isten úgy döntött, hogy az országát elhozza, de először a szívünkbe. Isten úgy döntött, hogy a mennyet elhozza a Földre, de csak ilyen módon, hogy megismerjük Őt, hogy vágyjunk, és hogy imádkozzunk. Így vagyunk mi is, hogy vágyakozunk és várakozunk. Ezért tette Ő a dolgokat kicsit másképp.

Ján 10:16 Jézus azt mondta: vannak juhaim, akik nem ebből a nyájból valók, és őket is Magamhoz akarom fogadni, azokat, akik nem zsidók, őket is be akarom hozni. Ez rólunk beszél, a mai időkről a gyülekezeti korban. Isten behoz minket is, egy másik csoportot. Ezért tett mindent másképp. A zsidókban azonban volt egy elég erős várakozás, hogy a Messiás majd ismét helyreállítja a királyságot Izrael számára. Még a tanítványok is mondták ezt Apcsel 1:6-ban.

Amikor Jézus feltámadt a halálból, a tanítványok megkérdezték: akkor Izrael királyságát most fogod helyreállítani? Azt várták, hogy valami akkor fog megtörténni. Valójában, ha így gondolkodom, ha van bennem egy hamis várakozás, hogyha elhiszek egy hazugságot, akkor az megcsalhat engem úgy, hogy kiesem Isten tervéből. Lemaradhatok Isten tervéről, mert hamis várakozásom van.

Egy példa. Mondhatja valaki: „Össze kell házasodnom a megfelelő emberrel. A megfelelővel.” Ez elég érdekes gondolat. Az emberek azt gondolják, hogy a megfelelő ember kell. „Tehát nem lehetek biztos. Ővele nem házasodhatok össze, mert mi van, ha nem ő az igazi. Lehet, hogy a nő egy boszorkány. Ki tudja? Nem tudhatom előre.” Ám valójában a házasság a kezdettől a végéig munka.

Még a végén nem tartok, de annyit tudok, hogy az eddigi években fejlődés volt. Nagyon hálás vagyok, hogy jó irányban fejlődtünk. Nagyon hálás vagyok a feleségem türelméért. Ő volt az igazi? Ő volt a megfelelő személy? Ez egy rossz kérdésfeltevés, hamis várakozás. Ez rövidlátás, aminek az önzés az oka. Ha így gondolkodom, akkor megházasodom, és egy hónap múlva, egy év múlva, több év múlva ránézek a házastársamra és azt mondom: hiba volt, úgyhogy elhagyom.

Mi történik? Valójában az történik, hogy volt egy hamis várakozásom, és emiatt a várakozás miatt a dolgok másképp alakultak. Azt mondom: „Másképp kellett volna történnie. Tökéletesnek kéne lennie. Nem vagyok hajlandó elviselni a fájdalmát ennek. Nem vagyok hajlandó harcolni ezért a dologért.” Itt a hiba! Ez baj, mert nem erről van szó, hogy egy tökéletesen hozzám igazított ember lesz a házastársam. Nem így működik, hanem úgy, hogy növekszünk, és néha még fáj is. Tudod, meg kell fizetni az árát sokszor, de ez nem baj. Ez rendben van. Ez fontos nekünk.

Miért szeretem annyira ezt a verset, Péld 15:17? Azért, mert a munkáról beszél. Ugyanis a paréjnak étele azt jelenti, hogy ezt elő kell készíteni. Föl kell szántani a földet, vetni kell, öntözni, gyomlálni, aratni. Aztán ismét vetni, stb. Ez arról beszél, hogy dolgozni kell ezért, küszködni kell. Tetszik nekem ez a gondolat, mert Isten ilyenné tette az életünket.

Ezt próbálom elmagyarázni, hogy nekünk nagyon sok közünk van Istenhez. Isten nagyon sok mindent adott a hívőnek: békességet, örömet, szeretetet, kegyelmet, ajándékokat a Szent Szellemtől – ma reggel is beszéltünk erről –, adott nekünk közösséget Vele, adott nekünk imádságot, adta nekünk a gyülekezetet, a testvéreinket Krisztusban. Viszont minderről lemaradhatok, ha nem vagyok hajlandó ezért harcolni.

Azt gondolom, ez a lényege annak, amit mondok, hogy föl kell készülnöm, munkálkodnom kell. Lehet, hogy vannak időszakok az életemben, hosszúak is, amikor csak befektetek és szeretek, és a helyes dolgot cselekszem. Csak teszem ezt, és nem látok nagy eredményeket, várakozás viszont van bennem, hogy majd egy nap lesz ez a paréj-vacsora szeretettel. Az olyasvalami lesz, amiért megérte mindezt tenni.

Néha becsap minket a társadalom és a csalárd szívünk. A társadalmunk azt mondja: „Megérdemled, hogy a megfelelőt szerezd be. Ha nem a megfelelő, akkor panaszkodj. Ha nem jó az áru, akkor panaszkodj a menedzsmentnél.” Ezért szeretjük az erősítőnél dolgozó embereket. Az egyetlen alkalom, hogy észrevesszük őket egyáltalán, amikor hibát követnek el. Ezért javaslom erőteljesen, hogy a nagyra értékelésedet fejezd ki feléjük gyakran, mert általában csak akkor figyelünk rájuk, amikor baj van a hangosítással.

Lehetnénk ilyenek mindenhol másutt is, hogy látom a problémát, de nem látom az értéket. Azt mondom: ezért nem érdemes küszködni. Ránézek valakire természeti módon: csomó probléma van köztünk. „Adtam neki valamennyi pénzt sok évvel ezelőtt, az mostmár a sokszorosát éri, vissza kéne adnia. Ez közöttünk áll. Engem nem érdekel. Nem érdemes.” Ez mi? Ez baj, ez rossz. Másképp kéne ránézni. Ő az én testvérem, és a mi kapcsolatunk fontos számomra.

Vannak problémáink a gyülekezetben? Nos, ha emberek vannak a gyülekezetben, akkor biztosan vannak. Lesznek is problémák. Viszont itt a kérdés: megragadjuk-e azt, amit Isten akar adni a gyülekezetben? Megragadjuk-e és magunkévá tesszük-e? A válasz: vajon küzdök-e érte? Megbocsájtok-e, amikor valaki megbánt?

Nyomakodom-e előre, amikor valami ellenállás van, ami meg akar akadályozni abban, hogy istentiszteletre menjek? Küzdök-e érte? Tényleg ez a kérdés, hogy teszek-e valamit ezért.

2Sám 23:11-12. Összegyűltek a filiszteusok egy seregbe, és Samma megállt egy szántóföldnél. Egy darab szántóföld volt lencsével. „Most ezért fogsz harcolni?” Samma megállt az ellenséggel szemben és küzdött. Az elképesztő az, hogy övé volt a győzelem aztán. Számomra ez tényleg elképesztő, hogy egy darab szántóföldért megállt az ellenség ellen, pedig az nem volt értékes dolog.

Meghalnál talán valami fontos dologért, de egy nem fontos dologért? Egy lencseföldért? Ha egy nagyváros lenne, ahol emberek ezrei laknak, vagy a királyt védelmezné, de nem, hanem itt most egy lencseföldről beszélünk. Miért állt meg? Azért mert valami többet látott. Itt Izraelről volt szó, és ez az ő országa volt. Szerette az országát, szerette Dávidot. Ő valahogy túllátott ezen a kis dolgon. Látta ezt a lencseföldet, de azt mondta: „Ezek Isten népének az ellenségei, és én harcolni fogok, mert ez fontos. Ez nem csak egy lencseföld, nem csak egy darab szántóföld.”

Vajon mondjuk-e mi is ezt? Mondjuk-e ezt a családunkról? Vannak-e problémák a családban? Hát persze, hogy vannak. Minden családban van rossz kommunikáció, hamis várakozások, …, mindenféle dolog, de vajon küzdünk-e ezért? A gyülekezetre mondjuk-e azt: „Ebben nincs érték. Mi ez? Csak egy embercsoport. Még csak nem is különösebben szépek. Nem túl gazdagok.” Nem ez a jellemző. Túllátunk-e ezen? Mögé látunk-e?

Ha a természetfelettiről lemaradok, akkor mindenről lemaradok, mert akkor nem törekszem előre, nem harcolok érte.

Szeretem azt az embert, aki vakon született, hallotta, hogy jön Jézus, és azt mondta: Jézus, Dávid Fia – ami azt jelenti, hogy Messiás –, Krisztus, hiszek Benned. Ő azt mondta: csitt, maradj csendben! Az ember még inkább kiáltozott. Még hangosabban kiáltozott. Ha imádkozol, és úgy érzed, hogy ezer démon ül a hátadon, mit fogsz tenni? Föladod, lehajtod a fejed elmész a sarokba, és csak nyalogatod a sebeidet? Ezt fogod tenni?

Vagy inkább azt mondod: „Nem, ez nem történhet meg. Nekem ezeken keresztül kell törnöm Istenhez. Majd megtörten fogok imádkozni, de fogok imádkozni. Imádkozni fogok egy dallal, örömmel, hangosan vagy csöndben, és az Úr nevében keresztültörök.” Ha ezt elhagyom, ha nem teszem meg ezt, akkor nem találom meg az örömet és az imában az állhatatosságot. Soha nem találom meg. Miért? Azért, mert nem küzdök érte.

Sok év házasság alatt vannak okok, ami miatt fel lehetett volna adni? Voltak problémák? Mindannyian mondhatjuk ezt. Vannak jó okaink arra, hogy feladjuk. Az egyik ok lehet a hamis várakozás. Mit szoktak mondani? A nők úgy mennek férjhez, hogy azt remélik, a férfi meg fog változni, és ő ugyanolyan marad. A férfiak pedig úgy házasodnak, hogy azt remélik, a nő sose fog megváltozni, pedig megváltozik. 🙂 Ez igaz. Vannak hamis várakozásaink. Ne élj így, mert megrabolhat. Ha elhiszed, akkor nem fogsz küzdeni, nem fogsz törekedni előre.

Visszatérve a tartozáshoz. Ha valaki tartozik nekem, és azt mondom: „Ez az ő terhe, az ő hibája. Neki ezzel el kell bánnia. Amíg ezzel nem bánik el, miért törődnék vele?” – ez egy hazugság. Jézus mondta: ha az áldozatodat elhozod és eszedbe jut, hogy valami van közted és a testvéred között, akkor menj és bánj el ezzel először. Ez olyasmi, amit meg kell tennünk. „De ő bántott meg engem!”  Tudod mit? A szeretet azt mondja: „Kit érdekel? Engem nem. Állítsuk ezt helyre. Ő az én testvérem, ez fontos számomra.” Ahhoz, hogy ezt megtegyem, meg kell látnom az értéket, a természetfelettit. Ő a testvérem, és mélyebbre kell látnom.

Ugyanez a házasságban, igaz? Ha hiszem, hogy a feleségem hibája, akkor emiatt nem fogok küzdeni érte, és majd jól megmagyarázom, hogy miért nem neki van igaza. Mi volna, ha így lenne: küzdjünk, imádkozzunk szeretetben, kedvességben, megbocsájtással.

Ugyanez az emberekkel, akik nem ismerik Krisztust. Imádkozunk-e? Imádkozunk-e elveszett lelkekért? Vagy pedig azt mondjuk: „Csak egy lencseföld, kit érdekel? Ez nem fontos.” Ránézek valakire, és azt mondom-e, hogy nem fontos ember? Én hálát adok Istennek, hogy nem így gondolkodunk a szívünkben. Hála Istennek, hogy azt gondoljuk, minden lélek többet ér, mint ez az egész világ. A rendőr, a szomszéd, a hajléktalan, … , fontos emberek számunkra, küzdjünk értük. Imádkozzunk értük. Lássuk meg az értéküket, és értékeljük nagyra.

Igazából türelemről és alázatról beszélek. Amikor a küzdésről szólok, akkor lehet, nem erre a két szóra gondolnál. Viszont ne gondoljuk azt, hogy mindent tökéletesen el kell rendeznem, és el kell készítenem, hogy az életnek mindent ezüsttálcán kell nyújtania. Ez nem így fog történni. Ne éljünk úgy, hogy csalódottak és keserűek vagyunk emiatt. Mit szólsz inkább ehhez? Küzdjünk érte. Szeretem ezt, mert ez része a hitünknek.

Zsid 11:34 erőssé lettek a csapások miatt. Ellenállók lettek. Miért? A hit miatt. Zsid 11 a hitről szól, és azt mondja: erősek lettek a harcban a hit miatt. Legyen bennünk is ilyen szív, és ne essünk kétségbe. Ez annyira fontos számunkra. Ne veszítsük el a hitünket!

Jákob akarta az elsőszülöttségi jogot. 1Mózes 25-ben megvásárolta a bátyjától. Kicsit később, 1Móz 27-ben csalással meg is szerezte az apjától. Mi történt tehát? Isten neki akarta adni az elsőszülöttségi jogot, de Isten nem így munkálkodik. Isten terve nem az volt, hogy ő megvásárolja vagy csalással szerezze meg az elsőszülöttségi jogot. Isten az elsőszülöttségi jogot Jákobnak az élete során akarta átadni, ahogy az élete eseményei zajlanak.

Ez volt Isten eredeti terve, hogy az elsőszülöttségi jogot az életének évei során adja át. Amikor a végén visszatekintett volna, mondhatta volna: „Enyém az elsőszülöttségi jog. Egész életemben az enyém volt, mert Isten ajándékba adta nekem.” Nem arról volt szó, hogy megveszi, nem arról volt szó, hogy csalni kell érte, hanem arról volt szó, hogy Isten adta neki élete során. Erre bíztat minket Isten.

Ne veszítsétek el a hiteteket, amikor a dolgok nem jól néznek ki! Ne adjátok fel, hanem merjetek továbbmenni, merjetek küzdeni és merjétek azt mondani: még egy imát elmondok, megyek még egy napot előre. Imádkozzunk, bízzunk Istenben még egyszer, még egyszer … Ne adjuk fel, mert nem tudhatjuk, hogy honnan jön a szabadulás. Nem tudhatjuk, mikor jön.

Ők is ránéztek Jézusra, és azt mondták: ez csak egy ember, egy rabbi, ez egy tanító, talán próféta. Ám Ő volt Isten Messiása. Ő volt a világ Megváltója, és nem látták ezt. Lehetnék én is ilyen, hogy nem látom, hogy talán holnap eljön az elragadtatás, és rendben. Ha holnapután lesz, az sem baj. Vagy egy év múlva, vagy tíz, rendben van, de én Istenben akarok bízni, ameddig kell. Így akarom élni az életemet, és hajlandó vagyok ezért küzdeni. Hajlandó vagyok küzdeni ezért imádságban, szeretetben, és ezért vagyunk itt.

1Móz 37 József kapott egy különleges kabátot. Sokszínű kabátot kapott, ami sok színes kis darabból volt összevarrva. Ez tisztességről beszélt. Aki ilyen kabátot hordott, az különleges helyre állított ember volt. Így tekint Józsefre az édesapja. Oda akarta adni neki ezt, és máris abba a helyzetbe tenni, rögtön fiatal korában. Ez bölcsesség volt, mert József valóban különleges volt, ő mentette meg később az egész családot, de Istennek nagyobb terve volt vele. Ez viszont azt jelentette, hogy akkor még nem lehetett odaadni neki.

Isten az élete során akarta odaadni neki, meg akarta mutatni neki, hogy vele volt a bajban. Isten meg akarta mutatni neki, hogy Ő mindent meg tud fordítani. Még a legnagyobb átkot is áldássá tudja fordítani. József ment előre Istennel. Biztos vagyok abban, hogy néha úgy érezte, föl kellene adni.

Tudod, milyen az, amikor elutasítanak, igaz? Képzeld el ezt, hogy a testvéreid megvernek, bedobnak egy kútba és meg akarnak ölni, aztán annyira irgalmasak, hogy ehelyett eladnak rabszolgának – egy rabszolga átlagban 7-10 évig élt akkoriban, hiszen belehaltak a sok munkába, úgyhogy igazán irgalmasak voltak :-(, na, ez az elutasítás –, aztán elragadnak a családodtól, az országodból. Nagyon könnyen megtehette volna, hogy azt mondja: Isten biztos gyűlöl.

Könnyű lett volna kétségbeesni, föladni és azt mondani: „Ennyi volt. Kész, vége, feladom. Nem tudok továbbmenni.” Nem mondta azonban ezt. Nagyon szeretem ezt, hogy előre törekedett és hitt. Bízott Istenben, és használta a szellemi ajándékait Egyiptomban. Egyiptomban! Aztán megmentette az egész országot. Valami elképesztőt cselekedett, Isten nagyon használta őt. Ez mind az élete során történt. E nélkül a harc nélkül, e nélkül az akarat nélkül, hogy előre menjen, soha nem látta volna meg ezt. Meglátta azonban, mert hitben élt, folytatta és harcolt.

Ján 2 amikor Jézus elment a templomba, és látta az istentelenséget, ami ott folyt, mit tett? Küzdött, harcolt. Ján 2:16 kitakarította a helyet, elbánt velük. Ez agresszív dolog volt. Nem tűnt helyesnek a farizeusok számára, azoknak, akiknek érdeke fűződött ahhoz, hogy kereskedjenek. Nem tűnt túl helyesnek, amit tett, de ez az Ő háza volt. Az Ő házát megtisztította. Azt mondta: ez az Én Atyám háza, ezt az imádság házának kell hívni, ebben szentség van, ez nem illik ide. Harcolt érte.

A te életedben harcolsz-e érte? Küzdesz-e érte? Imádkozol-e? Hozol-e döntéseket ezért? Tedd meg! 2Kor 6:16 te vagy a Szent Szellem temploma, és Isten azt mondja: harcolj érte, ez az Én házam. Légy benne biztos, hogy igazságban jársz, hogy szeretetben jársz, hogy a Szent Szellem szolgálatában jársz.

Légy benne biztos, hogy hűséges vagy az Igéhez. Miért? Mert többet akarok látni. Valami nagyobbat akarok látni. Szeretnék a mennyei szinten élni. A természetfelettiben szeretnék élni, mert ha erről lemaradok, akkor mindenről lemaradok. Isten mentsen ettől, hogy ez megtörténjen. Ha lemaradok, akkor annyira könnyű, annyira könnyű keserűnek lenni. Annyira könnyű unatkozni, ott ülni istentiszteleten és a villanykörtéket számolgatni. Elfoglalhatod magad ezzel.

Előfordulhat, hogy olvasom a Bibliámat és azt mondom: ez nem fontos, ez csak egy szántóföld, értéktelen. Isten mentsen attól, hogy ez történjen! Hanem küzdjünk ezért, harcoljunk érte, higgyünk Istennek és legyünk hűségesek. Törekedjünk! Nagyon gyakran az elnyomás, az akadályok az úton már csak egy lépésnyiek, már csak egy döntésnyiek. Ki tudja, mikor lesz vége, de menjünk. Menjünk, és van egy ígéret, hogy az ördög elmenekül tőlünk, Jak 4. Legyen ilyenfajta hitünk, legyen ilyenfajta küzdelem, amiről nem maradunk le.

Ne maradjunk le arról, amit Isten tartogat a számunkra. Mert ha csak azt mondom: nos, Isten nekem adta, akkor úgyis az enyém – ez a fatalizmus. Ez nem a kereszténység.

Isten azt akarja, hogy részt vegyünk benne. Ezért van az, hogy adta nekünk a döntések, amiket hoznunk kell, a barátokat, akiket meg kell választanunk, és szolgálatokat, ahol letehetjük az életünket, imákat, amiket elmondhatunk; Eféz 2:10 jó cselekedetek. Úgyhogy menjünk ebben előre és ne szégyelljük a harcot! Ámen.

Kategória: Egyéb