Ne a múltban élj! & Tekintsd Isten munkáját! II.

2014 március 23. vasárnap  18:00

P. Duló Attila

Préd 7:10 Ne mondd ezt: Mi az oka annak, hogy a régi napok jobbak voltak, mint ezek? Nem vall bölcsességre az ilyen kérdés.

Ne mondd azt: Miért voltak jobbak a hajdani napok? Van úgy, hogy visszasírunk dolgokat, eseményeket, személyeket az életünkben. Úgy gondolkodunk: „Bárcsak még mindig húsz éves volnék! Bárcsak még mindig kettesével szedve a lépcsőfokokat tudnék felszaladni a legfelső emeletre! Bárcsak így, bárcsak úgy…” Visszasírunk dolgokat, visszasírunk lehetőségeket, amiket nem használtunk ki, és visszafelé nézünk ahelyett, hogy előre néznék.

Próbáljuk visszafelé élni az életünket ahelyett, hogy előrefelé élnénk azt. Ahelyett, hogy megélnénk azokat a pillanatokat, amik most vannak, helyette visszakacsintgatunk. Visszanézünk, aztán sopánkodunk: „Ó, de jó volt akkor! Milyen jó volt akkor!” Ha így éljük az életünket, akkor megfosztjuk magunkat attól, hogy meg tudjuk élni a mát, hogy meg tudjuk élni ezt a pillanatot.

Gondolkodtál-e már azon, hogy az életed az a jelen pillanat? Ez az életünk. Ami volt, az már elmúlt, azon már nem tudunk változtatni, azt már nem tudjuk visszacsinálni. Ez a pillanat az életünk. Most együtt vagyunk és ez az életünk. Ezt az időt, már soha többé nem tudjuk visszahozni.

Itt ülsz, hallgatod ezt a bevezetőt, és aztán istentisztelet végén azt mondod: „Hát? P. Atti bevezetője lehetett volna kicsit jobb is! Csinálunk helyette valami mást!” Nem tudjuk visszacsinálni! Egyszerűen ez a pillanat, ez a másodperc, ez a perc az életünk. Most élünk.

Ézs 43:18 Ne emlékezzetek a régiekről, ne gondolkodjatok a korábbi dolgokról!

Ne a régi dolgokon tűnődjetek! – azt mondja az Úr. Ne azon morfondírozz, hogy régen mi volt, hogy régen jobb volt, hogy ilyen vagy olyan volt. Isten azt akarja megtanítani nekünk, hogy az életet csak előrefelé lehet élni. Nem lehet visszafelé élni az életet, azt csak előrefelé lehet élni. Isten most, ebben a pillanatban akar szólni hozzánk, most akar tanítani, most akar megáldani, most akar bánni velünk. Most! Ebben a pillanat.

Úgyhogy, ne a régi dolgokon tűnődjünk, ne azon morfondírozzunk, hanem nézzünk előre! Nem lehet úgy élni, hogy mindig azt mondom, hogy a régi idők jobbak voltak. Ha így élek, akkor megfosztom magam attól, amit Isten most akar adni. Mert akkor a múltban élek. A múltbeli bukásaimban, a múltbeli tévedéseimben, a múltbeli hibáimban. Az ördögnek ez a stratégiája.

P. Schaller prédikált egyszer erről több mint tíz évvel ezelőtt. Azt mondta, hogy az ördög rá akar venni minket arra, hogy a múltbeli hibáinkban, a múltbeli bukásainkban éljünk. Azt akarja, hogy mindig arra nézzek, és aztán azért féljek a jövőtől, hogy majd a jövőben is megtörténik velem az, ami a múltban történt. Élj a múltban, félj a jövőtől, és ne éld meg a mát! – ez az ördögnek a stratégiája.

„Élj a múltban, félj a jövőtől, és ne éld meg a mát!” Ám az élet a ma, ez a pillanat. Az életemet nem lehet visszafelé élni. Azt csak előrefelé lehet élni.

Hogyan tud megfosztani minket a múlt? Csak nézd meg a zsidókat! Negyven évig tartott nekik egy kb. két hetes út. Miért? Mert a múltjukban éltek. Mert mindig visszafelé tekintettek. Azon sopánkodtak, hogy régen volt valamijük, ami mostmár nincs. „Milyen jó volt akkor!”

2Móz 16:3 … amikor a húsosfazék mellett ültünk, amikor jóllakhattunk kenyérrel; …

Figyeled ezt? „amikor a húsosfazék mellett ültünk, amikor jóllakhattunk” Ébresztő! Nem emlékszel, hogy ott rabszolga voltál? Nem emlékszel, hogy ott éppen, hogy csak kaptál enni? Eltelt kis idő, és már nem jól emlékszel? Erre hajlamosak vagyunk, hogy az idő múltával megszépítjük a múltat. Sokkal szebbnek gondoljuk, mint amilyen az valójában volt.

4Móz 11:5 Emlékezünk, hogy a halat Egyiptomban ingyen ettük, meg az uborkát, a dinnyét, a póréhagymát, a vöröshagymát és a fokhagymát.

Ez az egyik kedvenc versem a Bibliában. Lenyűgöz, hogy mennyire tudtak vágyni a hagymára. 🙂 A hagyma minden változatára: „Póréhagyma, vöröshagyma, fokhagyma… Milyen szép idők voltak! Emlékszel, amikor úgy bűzlöttünk? Milyen gyönyörű volt!” 🙂 Ne a múlton tűnődjünk! Ne hátrafelé nézzünk! Ne mondjuk, hogy azok az idők szebbek voltak. Mert nem voltak szebbek. Csak az idő múltával nem jól emlékszünk. Az nem volt szebb, csak öregszünk és felejtünk. Ne a múlton tűnődjünk!

Ézs 43:19a Íme, én újat cselekszem. Most készül, hát nem tudjátok még?

Isten vadonatúj dolgokat tartogat a számunkra. Vadonatúj dolgokat! Ez annyira drága. Ha a múlton tűnődöm, akkor ezeket a vadonatúj dolgokat mulasztom el. Ha abban élek: Bezzeg, régen milyen jó volt!; akkor csak elmennek a dolgok a fejem felett, és nem tudom megélni azt az időt, amit Isten szán nekem. Nem tudom elvenni azokat az áldásokat, amiket Isten tartogat nekem. Nem tudok beállni az elhívásomba, amit Isten most tartogat nekem. Megfoszt. Mert azt mondom: Bezzeg, a régi időkben milyen jó volt!

Nézd meg azonban Pál apostolt! Annyira tetszik Pálnak a hozzáállása, annyira tetszik Pálnak a gondolkodása!

Fil 3:13-14 … de egyet cselekszem: azokat, amelyek mögöttem vannak, elfelejtve, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nekifeszülve célegyenest futok Isten felülről való elhívásának jutalmáért, amely Krisztus Jézusban van.

(Ezeket a sorokat börtönben írta Pál.) Pál leszámolt a múltjával. Pál nem törődött a múltjával. Nem hiszem, hogy így volt, de lehet, hogy felmerült benne: Vajon jó döntés volt-e fellebbezni a császárhoz? Mert Agrippa azt mondta Fesztusznak: Ha nem fellebbezett volna a császárhoz, akkor szabadon lehetne engedni. Lehet, hogy Pál azért került börtönbe, mert fellebbezett a császárhoz?

Lehet, hogy Pál rossz döntést hozott? Morfondírozhatott volna ezen Pál? Mondhatta volna: „A kutya meg a macska rúgja meg! Ezt de elszúrtam!” Nem ezt tette azonban. Gondolkodhatott volna azon: „Ó, ha megmaradtam volna farizeusnak! Ó, azok a régi szép idők, amikor még mindenki tisztelt, amikor még mindenki felnézett rám! Amikor majdnem beválasztottak a szanhedrinbe! Azok a régi szép idők!” Nem! Pál nem így gondolkodott.

Pál azt mondta: „A múlt egy dologra jó. Arra, hogy tanuljunk az ott elkövetett hibáinkból. Aztán megyek előre, mert van egy fölülről való elhívásom, van egy mennyei elhívásom. Én nem érek rá azzal vacakolni, hogy a múlton tűnődjek. Jó döntés vagy rossz döntés volt – mit számít?! Nem érek rá ezzel foglalkozni. Nekem van egy elhívásom. Meg kell írnom az Újszövetség majd’ egyötödét. Nem érek rá ezzel foglalkozni!”

Mert csak előrefelé lehet élni. Nem élhetünk a múltban! Nem élhetünk a régi bukásainkban, a régi tévedéseinkben. Az élet csak előrefelé élhető. Isten erre akar tanítani minket. Azt mondja: Ne a múlton tűnődjetek! Ne mondd azt, hogy a régi idők sokkal jobbak voltak, hanem élj a mában és fogadd el mindazt, amit Isten most akar adni! Ámen.

P. Barry

Pál nem csak, hogy nem törődött a dolgokkal, amik elmúltak, hanem mindent hiábavalónak, értéktelennek ítélt. Egyrészt az elmúlt dolgokat nem vesszük számításba, másrészt nagyon hálásak vagyunk azért, hogy honnan hozott el minket Isten. Nagyon tetszik nekem ennek a gondolatnak a frissessége: Ne mondd, hogy a régi dolgok jobbak voltak!

Nekünk biztosabb bizonyosságunk van, mint azoknak, akik szemtanúi voltak a feltámadásnak. Ezt mondja Isten ígérete. Még akkor is, amikor szól Isten, mit mond? Azt mondja: „Ez az út, amit előkészítettem. Ezen járj! Ne menj se jobbra, se balra, hanem menj ezen az úton.”

Az Úr hangja – ahhoz semmi sem fogható, hogy halljuk az Úr hangját. Hol lennénk az Úr hangja nélkül? Ezért szeretjük annyira ezt az üzenetet, mert nem áporodott életet élünk, hanem abban élünk, hogy Isten frissen nekünk adja az életét. Annyira csodálatos!

Az üdvösség kegyelemből van. Tudom, hogy a szóhasználatunkban tudjuk ezt, hogy a megváltás kegyelemből van. Dávid biztos irgalma – mit jelent ez pontosan? Lehet-e bármink, ami ennél biztosabb, mint Dávid irgalma? Persze tudjuk, hogy Krisztus képe Dávidon keresztül látszik, ahogy őt is az övéi elutasítják. Mégis Isten csodálatos irgalmat ad neki, felkeni királynak, és az Istennel való járása következtében, illetve azért, mert Isten megváltotta az életét, szövetségesi szeretet van benne. Fantasztikus közösség van Izraelben Isten szeretete miatt, Isten különleges szövetségi szeretete következtében.

Ha az üdvösségünkre gondolunk, Spurgeon így beszél erről: „Miben áll a mi megváltásunk? Nem saját magunkban. Lehet, hogy újra és újra rostálja magát az ember, de egyetlen atomnyi megváltó, üdvözítő anyagot sem talál magában az ember.” Aztán egyetért Pál apostollal: „Minden, amit önmagadban találsz, az a trágyadombra való. Száztonnányi emberi természetben sincs egy fikarcnyi kegyelem sem. Lehet rostálgatni örök időkig, de csak olyat fog találni az ember, ami méltó a kárhozatra.”

Aztán ezt mondja: „Kérdezz meg bárkit, akinek üdvössége van, és ha okosan szól, akkor elmondja neked, hogy az Úr Jézus Krisztus az ő megváltása. Ha kezdi magyarázni az üdvössége alapját és okait, akkor eltekint saját magától, és egyedül Jézus Krisztusra fog rámutatni.” Ezzel egyet tudunk érteni, hogy egyedül Krisztusban bízunk.

Tudjuk, hogy nem lakik bennem semmi jó, Róm 7:18. Nincs bennem, az én testemben semmi jó. Mert az akarás megvan, de a véghezvitelét a jónak nem találom. Ez a dilemmánk. Szeretném – hallottuk már ezt a kifejezést! A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. „Ha rajtunk múlna és a mi jó szándékunkon…” A lélek kész, de a test erőtlen. Nincs bennem semmi jó. Ezért nem készíthetek emlékművet saját magamról az életemben.

Viszont valami elhangzik az életünkről. Amikor az életünk végéhez érünk, ott a sírkövünk, rajta a születés és a halál dátuma, és az emberek azt mondják: itt az eleje és a vége, csodálatos. Én viszont azt mondom, hogy felejtsük el, mikor kezdődött, és mikor ért véget. Hanem mi történt a kettő között? Mihez kezdtünk az élet csodálatos ajándékával? Odamentünk-e bátran a kegyelem trónjához? A Mindenható árnyékában álltunk-e? Elfogadtuk-e az irgalom ingyen ajándékát? Most ihatjuk ezeket a szavakat, és mondhatjuk, hogy igen, az Ő irgalma minden reggel megújul.

Préd 7:13 Nézd meg Isten cselekedeteit: ki teheti egyenessé, amit ő görbévé tett?

Eféz 2:8-10 Mert kegyelemből nyertetek üdvösséget, hit által, és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez, nem cselekedetekből, hogy senki se dicsekedjék. Mert az ő alkotása vagyunk Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtetve, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.

Gondoljunk bele ebbe egy pillanatra, hogy Krisztusban jó cselekedetekre teremttettünk, az Ő alkotásai vagyunk. Úgyhogy, akkor mondhatjuk Préd 7:13 tekintsd meg az Úr munkáját. Aztán magunkra nézünk, és azt mondjuk: „Ajaj! Nem lakik bennem semmi jó, és minden, amit találok, az trágyadombra való.” Ám a hang azt mondja: „Ez az út! Ez az Én utam neked, járj ezen. Ez az Én utam számodra.”

Nem befelé tekintek, hanem az én hitem kezdőjére és bevégzőjére. Zsid 12:2 Jézusra tekintünk, a hitünk szerzőjére és bevégzőjére. Ő írta, és Ő cselekedte meg. Jel 1:8 Ő az Alfa és Ő az Ómega, Ő a Kezdet és Ő a Vég. „Nekem mit kell tennem?” „Járj ezen az úton. Ez az Én hangom.”

Minden, amit a hústestedben próbálsz tenni, az csak szemét lesz. Lehet azonban megújult elméd, megújult szellemed. Járhatunk az élet újdonságában, és megtapasztalhatjuk Isten örömét most. Nem kell kivárnunk, amíg a mennybe jutunk. Nem kell vallásos mintákban élnünk, hanem találkozhatunk Istennel naponta az élet újdonságában, és megtapasztalhatjuk az Ő irgalmát, az Ő kegyelmét.

Mi Dávidnak a biztos irgalma?

2Sám 7:16 Házad állandó lesz, és országod mindörökké a tied lesz, és trónod erős lesz mindörökké.

Isten irgalommal bánt Izraellel, és ezt egy Dáviddal kötött szövetségen keresztül biztosította.

ApCsel 13:34 Azt pedig, hogy feltámasztotta őt a halálból, úgy, hogy többé nem tér vissza az elmúlásba, így mondta: Nektek adom a Dávidnak tett biztos, szent ígéreteket.

Amikor Isten szövetséget köt, nem töri meg, nem bontja fel a szövetséget. Képzeld el ezt a szövetséget, ez a szeretet szövetsége. Képzeld el Isten szeretetét, Isten szeretetének a mélységét és szélességét, hogy odaadja értünk a Fiát a bűnünkért való engesztelésül: a Bárány, Aki leöletett a világ alapjainak felvettetése előtt.

Amikor hozták az áldozatot, akkor nem a személyt vizsgálták meg. Ezt nemrég hallottuk, hogy nem a személyt vizsgálták, aki hozta, hanem egy szeplőtlen bárányt kerestek. Nem azt mondták az emberre nézve: „Hú! Neked aztán valami nagyon jóra van szükséged! Jobbra!”; hanem volt egy bárány. Az a bárány elégséges áldozat volt.

Képzeld azt, hogy ez a szeplőtlen Bárányt értünk lett feláldozva egyszer s mindenkorra, hogy többé ne kelljen áldozatokat hoznunk. Kivéve a dicséret áldozata, amit naponta adunk Istennek. Reggel, amikor felkelünk, azt mondjuk: „Halleluja! Élek, életben vagyok, lélegzem, ver a szívem!” Az ördög azonnal próbál valami mást mondani nekünk, mi pedig azt feleljük: „Ezt nem is hallom. Meg sem hallottam!”; mert szól egy hang: „Ez az az út! Ezen járj!”

Ezt tettük itt együtt Budapesten. Ezért gyűlünk össze az istentiszteleteken. Éppen úgy, ahogy Nehémiás, amikor visszamentek és újra építették a város falait, akkor eljött egy pont, ahol már nem az újjáépítésről szólt a dolog, hanem: Gyűjtsétek össze a népet, emeljétek föl a Könyvet, és építsük újjá a népet!

Aztán Nehémiás és a harcosok, akik vakolókanállal és fegyverrel építették a falat, átadták a munkát Ezsdrásnak, aki felolvasta a Könyvet. Mi volt a Könyvben? Dávidnak a biztos szent javai, az Alfa és az Ómega, az eljövendő Messiás, az igazság. Az, Aki nem változik. Mi változunk, Isten pedig nem. Mi megbotlunk, de Isten nem botlik meg. Mi azt mondjuk: „Ó, Istenem, nem tehetek róla! Nem tehetek másként.” Isten azt mondja: Én tudok neked segíteni.

„Istenem! Nem tudom magamat megtisztítani. Már minden lehetséges módon megpróbáltam.” Isten azt mondja: Én megtisztítottalak. Nagyon tetszik nekem a kép a piszkos ruhákról. Ahogy Jósua főpap áll az Úr előtt, a vád ez: Nézd a ruháit, szennyesek! Nem volt védelem, nem védekezett így: Az idefelé úton kicsit összeporoztam magam. Nem! Azt mondta: Igazad van!; és új ruhákat kapott. Isten ezt tette velünk. Jövünk a törékeny, gyenge, mocskos voltunkban, és Ő megtisztít bennünket. Meggyógyít. Rendbe hoz.

Soha többet nem kérdőjelezhet meg minket a vádló. Persze, próbálkozhat, de mi azt mondjuk: „Távozz tőlem, Sátán! Oda tartozol mindennel, ami mögöttem van.” Mert van egy másik hang, ami azt mondja nekem: Ez az az út, ezen járj. Nem tudom magamat megváltani, megmenteni, de Krisztus megváltott.

Végül, tekintsd meg az Úr munkáját! Ahogy Préd 3:11-ről gondolkodunk: Ő mindent gyönyörűvé tett a Maga idejében. Mindent az Ő Maga idejében tett gyönyörűvé. Isten idejében. A fa akkor virágzik, amikor Isten azt mondja, hogy itt az ideje.

Mindent elkövettem, hogy kivágjak egy ronda fát az udvarunkban, de már gyenge vagyok, és az a fa nem mozdult, pedig nekirontottam. Aztán rövid idő alatt rájöttem, hogy az az öreg fa miért nem akart mozdulni a helyéből. Annyi sok alma volt rajta, hogy alig bírtuk megenni, feldolgozni! Nem volt halott a fa, nagyon is élt! Néha nem látom a különbséget, de Isten igen. Ő látja az életet, és azt mondja: ne járj látás által, mert abban a fában élet van, és a megfelelő időben gyümölcsöt fog teremni.

Az Ő idejében mindent gyönyörűvé tesz, és azt mondja, hogy az örökkévalóságot rejtette a szívükbe, hogy senki ne tudja kitalálni, hogy mit tesz Isten. Amit Ő a kezdetektől fogva végig tesz. Ebben rejtély van. Ez rejtély. A rejtély az, hogy nem tudok mindent, de ismerem azt, Aki mindent tesz. Ő azt mondja: Tekintsd meg Isten munkáját! Mert ki egyenesítheti ki, amit Ő görbévé tett?

Két út van: az egyenes út és a görbe út. Az egyenest könnyű megérteni. „Ott van, járj azon!” A görbe út viszont: „Uram! Nem igazán látom a végét a dolognak.” Az a kép van előttem, hogy Jézus megy egy labirintusban, és nem látod, hogy merre megy, de feltűnik kicsit a köntöse széle. Megyünk előre, és követjük a köntöse szegélyét. Követjük az Urat. Azt hiszem, hogy erről szól ez a vers: Nézd meg Isten cselekedeteit, az egyenes utat és görbe utat. Mert a kezdettől fogva elrendelte, és elvisz bennünket a végéig.

Képzeld el, hogy egy nap, amikor az Úr előtt állunk, visszanézünk, és azt mondjuk: ekkor született, ekkor lett vége; és az Úr azt mondja: „Na, mi van itt? Nézzük csak meg, mi történt a kettő között! Győzedelmes, győztes, hűséges hívő, hűséges is maradt…” „Uram, egy pillanat! Jó oldalon nézed? Ott, a vádaknál kéne…” Ő megköszörülő a torkát: Én nem követek el hibát! Azt feleljük: „Köszönjük, Úr Jézus! Itt a koronám. Odateszem a lábad elé imádatban.” Mert méltó a Bárány, Aki megöletett a világ alapjainak felvettetése előtt.

Tehát, az egyenes út. Mi Budapesten egy ideje már az egyenes utat járjuk. (Most következik a három perces, szívemből szólós rész.) Röviden megismétlem, amit az előző üzenetben (2014.03.23. de.) elmondtam.

Körülbelül tíz évvel ezelőtt P. Boyce megütögette a vállamat: „Keresek valakit, aki eljönne Budapestre. Olyat, aki végzett a bibliaiskolában, aki jól érti a bevégzett munkát, és felkészült arra, hogy az egyik asszisztensem legyen.” Azt feleltem: „Rendben! Körülnézek, észben tartom.” Nevettem és elsétáltam.

Aztán – hogy rövidre fogjam – Isten egy tőrt döfött a szívembe, és kezdte forgatni. Majdnem. 🙂 Aztán világossá tette számomra, hogy Neki nem tetszett a P. Boyce-nak adott válaszom. Kezdtem rájönni, hogy van itt valami, amire oda kéne figyelni. Aztán volt a nehézség, kis véleménykülönbség a Szolgálatunkban, és valaki azt mondta nekem: Azt se tudod, hogy mihez kezdj az életeddel! Azt feleltem: „Dehogynem! Megyek Budapestre.” A feleségem kérdőn rám nézett, mert ezt a részt elfelejtettem említeni neki, de nem szólt semmit. Aztán az illető elment, és én:

–          Szia, drágám. 🙂

–          Budapest?

–          Mi lenne, ha tényleg elmennénk Budapestre?

–          Menjünk! – felelte a feleségem.

Mielőtt meggondolta volna magát, gyorsan megvettük a repülőjegyeket. (Igazából ezt a részét kitaláltam a történetnek. Ha találkozol a feleségemmel, akkor ezt ne mondd el neki. Mindenesetre gyorsan cselekedtünk.) Még azt is mondtam:

–          Egy feltételem van: nem dolgozom az iskolában. Láttam, hogy sosincs idejük a gyülekezetre, úgyhogy én nem megyek oda dolgozni.

–          Nem probléma! Az rendben van, ha én ott dolgozom? – kérdezte a feleségem.

–          Csináld nyugodtan, de én a szolgálatban szeretnék lenni.

Ez kb. egy évig tartott. 🙂

Ezt azért mondom el, hogy elmagyarázzam: nem terveztem, de Isten szólt, és Őrá hallgattunk, és így jöttünk. Életünk legnagyszerűbb tíz éve telt el itt. Minden évben ránéztem a feleségemre: Még egy év? A válasz általában az volt: Amíg csak bírjuk, megyünk. Később: „Na, még egy év! Mert már öreg vagyok és ősz.” 🙂 Aztán egészen az utolsó karácsonyig biztosak voltunk abban, hogy még nagyon sokáig jövünk.

Ám, hogy rövidre vegyem a történetet, Isten megint szólt hozzánk, és ez alkalommal azt mondta: Ideje visszamenni. Vitatkoztam, birkóztam, sírtam, megint sírtam, sírtam szakadatlanul, de Isten azt mondta: „Befejezted? Nem vesz le a lábamról ez a sok érzelem.” Úgy döntöttünk, hogy Isten hangjára fogunk figyelni, mert ha van valami, amit itt az évek során megtanultunk, az ez: „Ez az az út. Járj ezen!”

Ezt én akartam nektek elmondani, mert az ördög egy gazember, és szeretne mindenféle dolgot a légkörben elhinteni.

Van az egyenes út haza, és van egy görbe út hazáig. Ez mindenképpen a kanyargós út. Úgy érzem magam, mint akit kitépnek a földből. Nagyon-nagyon szerettem mindenegyes percét a Budapesten töltött időnek. Az egyetlen, amiért nem vagyok még érzelmesebb a dologgal kapcsolatban, mert már kisírtam minden könnyet emiatt. Egész délután kaptam az üzeneteket. Mondtam is: Uram, többet már nem bírok. 🙂 Úgyhogy, ha rátok nézek, és mosolygok és továbbmegyek, akkor csak tudd, hogy én így próbálom magam türtőztetni.

Az iskolaév végén a feleségemmel és a lányommal visszamegyünk Baltimore-ba, és az üzenet, amit P. Atti mondott, az fog bennünket vinni, és az fog utat mutatni. Amikor viszont az itt töltött időre nézek, akkor azt mondom: „Ott voltam? Isten ott volt. Isten terve alakult, és abban a szerencsében volt részem, hogy része voltam Isten tervének.” P. Scibellit idézem: „A kereszténység már sokkal előttem is létezett, és eléggé biztos vagyok abban, hogy énutánam is még létezni fog, mert ez az evangélium. Ez az evangélium!”

Úgyhogy, azt szeretném mondani, hogy az épületből ugyan kimegyünk, a Földet még nem hagyjuk el, más földrajzi helyen leszünk, de ugyanaz a küldetésünk. A szívünk ideköt. El se tudom mondani, hogy mennyire élveztem, hogy együtt dolgozhattam P. Kendével. Csodálatos volt!

Szerettem volna megköszönni nektek! Köszönöm! Imádkozzatok értünk! Szeretünk benneteket. A feleségem és a lányom Prágában vannak most. A feleségem megoldotta, hogy sehol se kelljen jelen lennie, ahol ezt be kell jelentenem. Arra kért, hogy mondjam el, mennyire hálás a szeretetekért. Nagy a várakozásunk a jövővel és mindazzal a remek dologgal kapcsolatban, amit Isten tartogat nekünk. Gondolj csak a jövőre Istennel! Egyre fényesebb. Isten fog bennünket vezetni, és Magyarországnak remek jövője lesz a Gyülekezet, Krisztus Teste miatt.

Ámen.

Kategória: Egyéb