Az ember keres. Remélhetőleg, amint keres boldogságot, reményt, gazdagságot, valamelyik keresésben találkozik Istennel. Ahogy én is felnőttem az előző materialista rendszerben, az az államrendszer szerint ebbe az irányba tilos volt elmenni. Az a rendszer szerint egy csakis másik irányban kereshetsz válaszokat az életedre – a materializmuson keresztül – így feltett ránk egy szemellenzőt. Azt mondta, hogy kizárólag az általuk előírt irányban kereshetsz. Ennek az volt a célja, hogy távol tartson minket Istentől azáltal, hogy elvesz tőlünk dolgokat, hogy megfoszt minket a találkozás lehetőségétől. Nem lehetett Bibliánk. Nem nézték jó szemmel, ha az ember elment templomba vagy gyülekezetbe. Korlátozott látásmódot adott az embernek, és olyan környezetet teremtett, amiben nem juthattunk közel ahhoz, hogy Istennel találkozzunk.
Egy értelemben ma sokszor tudósok, mikor úgy beszélnek, hogy kizárólag a tudomány a válasz, ugyanígy próbálják feltenni szemellenzőt: „Csakis az anyagi!” – ebben nagyon hasonlítanak ahhoz, amivel annak idején mi találkoztunk.
Most nézzünk meg néhány verset Prédikátor könyvéből!
Préd 1:13 Arra adtam elmémet, hogy bölcsességgel kutassam és vizsgáljam mindazt, ami az ég alatt történik.
Ez volt Salamon élete, hogy igyekezett kikutatni mindent bölcsességgel. Mindazt, ami zajlik az ég alatt. Így ment az élete. Hogyan csinálta ezt Salamon? Préd 2:2-ben azt mondja: “Próbálkozz a nevetéssel, vigassággal! Élvezd az életet!”
Préd 2:3 Elhatároztam szívemben, hogy borivásra adom magam…
„Mulassunk!”
Préd 2:4-6 Igen nagy dolgokat cselekedtem: házakat építettem, és szőlőt ültettem magamnak. Csináltattam magamnak kerteket és ligeteket, és ültettem beléjük mindenféle gyümölcstermő fát. Csináltattam magamnak víztároló tavakat,…
Ha megnézed, azt látod, hogy annyi mindent kipróbált: Vidámság, mulatozás, építés, ültetés, földművelés.
Préd 2:7-8 Szereztem szolgákat és szolgálókat, házamnál nevelkedett szolgáim is voltak. Marhám és juhnyájam is több volt, … Gyűjtöttem magamnak ezüstöt és aranyat is, királyok és tartományok kincsét. …
Mi lehet még? Mi jöhet még?
Préd 2:8 … Szereztem magamnak énekeseket és énekesnőket …
Művészet. Azt hiszem, minden területet lefedett.
Préd 2:10 Nem tagadtam meg szememtől, bármit is kívánt, és nem vontam meg szívemtől semmi vigasságot; hanem szívem örvendezett minden jónak, amit munkámmal gyűjtöttem, hiszen ez volt a jutalmam minden erőfeszítésemért.
Egy értelemben azt mondhatnánk: Salamon, neked kellett volna a legboldogabb embernek lenned! Nemrég egy üzenetben – talán egy esküvőn – Préd 9:9(11)-ből arról volt szó, hogy egy értelemben ez a Bibliának a legokosabb, a legeszesebb könyve, és közben a legkevesebb reménnyel bíró könyv is. Miért? Mert ez az ember túl volt mindenen, kipróbált mindent. Túl volt mindenen, amit az emberek akarhatnak. Minden ismeretet megszerzett, amit csak szerezhetett, minden gazdagság meglett neki, ami csak lehetett, minden nőt megkapott, akit csak megkívánt. Tudod, hogy hova vitte ez? Túl volt mindenen. Túl volt a szereteten, túl a törődésen… túl volt mindenkin. Nem jöhetett senki az életébe, akire azt mondta volna: Ah, valami új! Nem! Túl volt mindenen, és hol találta magát? Préd 2:14-ben látjuk, hogy nem jó helyen:
Préd 2:14 … De fölismertem, hogy ugyanaz lesz a vége mindegyiküknek.
A bölcs és a bolond ugyanúgy hal meg.
Préd 2:15-16 Azért ezt mondtam magamban: ugyanaz lesz a sorsom, mint a bolondé. Akkor tehát mit ér, ha bölcsebb vagyok? Azt mondtam hát magamban: ez is hiábavalóság! Mert sem a bölcsre nem emlékeznek örökké, sem a bolondra, mert az eljövendő időben már mind feledésbe merül. És éppúgy meghal a bölcs, mint a bolond.
Aztán ez a végkövetkeztetése:
Préd 2:17 Azért meggyűlöltem az életet, …
Ezt látjuk Préd 9:9(11)-ben. Előtte beszél a szeretetről és a hűségről, az elkötelezettségről, és kigúnyolja.
Azon az esküvőn azt kérdeztük: Melyik a jobb hely az életben? Salamon, aki annyira tud mindent, aki annyira mindent kipróbált. Olyan, mint az az ember, akinek mindig mindenben igaza van, de nagyon magányos. A másik ember lehet, hogy nem tud annyit – ahogy Pál apostol, aki nem volt annyira bölcs, mint Salamon –, de ő szeret, és nincs egyedül.
Az üzenetünk most – ez az, amit Salamon mond – Azért meggyűlöltem az életet. Ez volt a következtetése. Ha az életre gondolunk, akkor egy értelemben ez az elkerülhetetlen következtetés abból, ahogy ő élt. Ez nem idegen tőlünk. Az életünkben mit keresünk? Boldogságot. Ez után hajtunk. Hogyan érjük el? Azt mondom erre: „Úgy, ahogy Salamon. Összerakok dolgokat: szórakozást, kapcsolatokat, új autót – ezek között lehetnek jó dolgok –, házasságot… Születik egy gyerekem, aztán még egy. Akkor minden jó lesz. Lesz egy kutyánk. Aztán építkezem tovább.”
Tudod, mi történik? Amikor az elsőket építem, azt gondolom, hogy a boldogság már nincs is nagyon messze. Aztán amikor odaérek, látom ám, hogy nem ott van. Erre azt gondolom: „Kicsit még tovább kell építenem. Még kicsit tovább!…” S ez aztán így is marad egész életemben. Ha pedig már húsz éven át így építek, akkor egy idő után úgy azt gondolom: „Hát, most már nem hagyhatom abba! Olyan régóta építkezem.”
Az elején mondtam azt a példát arról a társadalomról, amiben felnőttem, de igazán ma sem annyira más ez. Ma is ugyanígy vagyunk, mármint keresünk, de ma mi történik? Fordítva van: annyi minden történik velünk! A társadalom, amiben élünk, az nem megfoszt minket, hanem elhalmoz minket – rengeteget ad nekünk. Egy értelemben még mindig könnyű elkerülni, elmulasztatni Istent, de másként: a társadalmunk tele van véleményekkel, a társadalmunk tele van különböző képekkel Istenről, a társadalmunk tele van mindenféle zavaró tényezővel, dolgokkal, eseményekkel, lehetőségekkel. Ezek elárasztanak minket, elterelik a figyelmünket.
Annak idején arra volt szükségem, hogy elég lázadó legyek ahhoz, hogy azt mondjam: Elhiszem, hogy létezhet másik válasz is. Azt kellett mondanom: „Nem vetem alá magam ennek. Mást választok.” Ma másra van szükségem. Ma arra van szükségem, hogy hajlandó legyek összpontosítani arra az egy dologra, ami számít. Mert ma a társadalmunk túlterhel bennünket dolgokkal. Másik készségre van szükségem, ami segít Istennel találkozni. Ez az, ami történik az életünkben. Könnyebb azt választani, ami tálcán van kínálva. Szükségem van fókuszra, hogy azt mondjam: „Nem, köszönöm. Én többre vágyom. Én nagyobbra vágyom.”
Salamon úgy élte az életét, hogy építgette a dolgokat. Rakosgatta össze mindazt, amit a legtöbb ember remél, és neki mind meg is lett. Az ő tornya, amit épített, annyira magas volt! Valószínűleg magasabb, mint bármelyikünké. Mert nem csak gazdag volt, hanem bölcs is. Nem csak gazdag és bölcs volt, hanem bátor is. Sok mindent kipróbált. Próbálkozott, végigvitte a dolgokat. Mit talált a végén? Ha végigolvasnád az előbbi verseket, azt találnád: Ez mind hiábavalóság!
– Úgy érted, hogy a mulatozás is?
– Igen. Kipróbáltam, hiábavalóság. – felelné.
– Úgy érted, hogy az építkezés is? Ne bolondozz! – mondaná egy építész. – Nehogy már! Az nem lehet hiábavaló!
– De! Hiábavaló.
– Úgy érted, a vagyon felhalmozása is?
– Igen, az is. Kipróbáltam, hiábavaló. Az egész nem visz el oda, hogy megelégedett legyek. Ahol azt mondanám, hogy mindenem megvan, és ezért elégedett vagyok.
Ez olyan, mint 1Móz 11:4-ben, mikor azt olvassuk, hogy az emberiség megpróbálta elérni Istent, épített egy tornyot. Mi lett a vége? Zűrzavar. Zűrzavar lett a vége. Ez az, ami történik velem is. Ha építem a tornyot tovább, tovább és még tovább, akkor egyszerűen zűrzavar lesz a vége. Ha el akarom érni a mennyet ilyen módon, a saját erőfeszítésemmel, a végkövetkeztetés mindig zűrzavar: Albert Camus író és filozófus volt, és a filozófiáját találóan abszurdizmusnak nevezték. Milyen vicces név ez egy filozófiának! Tudod, mit mondott? Azt állította, hogy az egyetlen igazi filozófiai kérdés az öngyilkosság kérdése. „Miért ne ölném meg magam?” Te jó ég! Ide viszi az embert az, hogy épít, épít, épít… ilyen módon. Ez nem válasz az életemre. Azt hiszem, hogy az, de nem válasz az életemre. Nem erre van szükségem.
Isten megmondta ezt nekünk nagyon világosan. Azt mondta: „Van jobb válaszom. Másik irányba kéne keresgélni.” Tele van a Biblia ilyen versekkel, mint Hós 10:12, ahol azt olvassuk: „Szántsd fel az ugart, szántsd fel a kemény talajt. Szántsd fel a megkeményedett földet!” – Indulj el másik irányba! Gondolkodj másik irányban!
Izsákról azt olvassuk több helyen, pl. 1Móz 26:19-ben: Kutat ástak azon a helyen, és aztán vizet találtak, élő víz forrására akadtak. Az ember nem megy biztosra ezzel. Legtöbbször nem biztos. Legtöbbször nem tudod, hogy mi lesz belőle. Kicsit ilyen ez. Isten azt mondja nekünk: „Figyelj, Nekem van másik irányom számodra. Nem építkezned kell ilyen módon, hanem másik irányba kell menned. Áss egy kutat! Áss mélyre, és indulj arrafelé. Legyen az az irányod. Keress mélyebben!”
Tegnap az ABT órán beszéltünk arról, hogy megtörténhet, hogy megtérek, de azután is folytatom az építkezést. Már más módon építek, másfélék a cselekedeteim, másféle dolgokból áll az életem. Igyekszem jónak lenni, megyek a szentség felé. Igyekszem más lenni, de ugyanúgy folytatom: építkezem. Salamonnak meg kellett találnia, és nekünk is meg kell találnunk, hogy Isten másik irányról beszél nekünk. Azt mondja: Neked másra van szükséged! Nem arra az építkezésre, nem arra, hogy folytatod, amit eddig csináltál, nem arra, hogy ugyanazokkal a módszerekkel éled az életed. Hanem más kell! Ézs 55:6 Keresd az Urat, amíg megtalálható!
Mát 7:7 Kérj, és adatik neked! Keress, és találsz! Kopogtass, és megnyittatik! Ezt kapjuk, és Istent keressük. Másik dolgokról beszélünk. Azt mondjuk: Uram, szeretnélek ismerni Téged! A mélységet keressük. Nem az önmagasztalást, hanem másik dolgot. Jer 2:13-ban olvassuk, hogy Izrael ezt vétette el:
Jer 2:13 Mert kettős gonoszságot követett el népem: elhagytak engem, az élő vizek forrását, hogy víztárolókat ássanak maguknak, és repedezett falú víztartókat ástak, amelyek nem tartják a vizet.
Ez az a választás, amiről beszélünk. Annyira értékes, amikor ezt megtaláljuk! Sokszor azt hisszük, hogy ez az élet arról szól: „Mit rakok még hozzá? Mit építek még rá? Mit teszek meg még? Hova megyek el még? És akkor majd meglesz. Ha csak még egy dolgot hozzáadok, már teljes lesz a kép.” Pedig igazából másra van szükségem.
Jézusnál látjuk ezt Márk 6:46-ban és 1:35-ben. Jézus újra és újra elment egyedül, és imádkozott, mélyre ásott. Mindenféle történt körülötte, mindenféle őrület volt körülötte – ellenségek, akik gyűlölték Őt, tanítványok, akik nem értették Őt, emberek, akik azért követték Őt, mert ingyen kenyér és hal volt időnként körülötte, emberek, akik azért követték, mert csodákat akartak látni, meg aztán ott volt az egész szellemi valóság, a démoni támadások –, és mit csinált Jézus? Újra és újra látjuk, hogy elment egyedül, és „ásott”. Mélyre ásott és találkozott az Atyával. Újra és újra találkozott az Ő Atyjával, és közösségben volt Vele. Ez az, ahova Salamon eljutott. Azt mondja a könyve végén:
Préd 12:1 (3) Emlékezzél meg Teremtődről ifjúságod idején,
Emlékezz meg a Teremtődről ifjúságod idején! Azt mondja Salamon az olvasóknak, nekünk: „Fiatalok, idősek! Áss magadnak egy kutat! Áss mélyre Istennel! Legyél az alázat helyén, ne a teljesítmény helyén! Keresd Istent az egyszerűségben! Ahol mélyre ásol Ővele, és ahol találkozol Vele egy másik módon.”
Zsolt 36:9 (10) Mert nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot.
Nálad vannak az élet forrásai, Istenem! Nekem erre van szükségem. Nem egy toronyra, ami az erőfeszítésem nagyságát tükrözi, nem egy toronyra, ami a szentségem nagyságát mutatja, hogy milyen jó keresztény vagyok. Mert nem erről szól a keresztény életem. Hanem a keresztény életem arról szól, hogy találtam mélységet Istennel imában, alázatban, hitben, az Igében, a közösségben, egy bibliatanulmányon, egy evangelizáción, vagy egy boltban, vagy a munkahelyemen… bárhol. Ahol Isten után ások, Istennek a valóságával találkozom.
Ez az ígéretünk – Jel 7:17 –, hogy egyszer majd a Bárány visz minket arra a helyre, ahol folyton itat minket az élet vizének forrásából. A mennyben ebben nem lesz erőfeszítés. Most azonban szükségem van összpontosításra. Tanulnom kell, növekednem kell. Ha még Jézus is tette, mennyivel inkább én! Mennyivel inkább szükségem van nekem erre! Mennyivel inkább szükségem van arra, hogy félretegyem azokat, amiket építek, és egyszerűségben Isten előtt legyek!
Amikor olvasunk Dávidtól vagy más zsoltárokban arról: találkoztam Istennel; akkor arról is beszél, hogy ebben nagy öröm van, mert megtalálta Őt. Zsolt 119:162 megtaláltam az Igédet, ami nagy zsákmány volt nekem. Mint egy aranyásó, amikor megtalálja a legnagyobb aranybányát, amit valaha felfedeztek. A zsoltáríró azt mondja: A Te Igéd olyan volt nekem, mint egy nagy kincs! Van, aki azt felelné: „Én is olvasom, de nekem nem ilyen.” Hogyan érdemes csinálni? Ások Isten után, és Jer 17:10 Isten a szíveket vizsgálja. Ahogy olvasom az Igét, Isten bánik velem, épít engem, szolgál felém, és alázatra vezet engem, és hűség felé visz engem, szól hozzám és ad nekem valamit, amit még soha nem gondoltam. Jeremiás is ezt mondta, nem? Ez az egyik kedvenc versem:
Jer 15:16 Ha szavaid rám találtak, eledelemmé váltak. Szavaid örömömre váltak nekem és szívem vigasságára. Mert a te nevedről neveznek, ó, URam, Seregek Istene!
Mi a különbség? Amikor építkezem, akkor ott a teljesítményem, de az igazán nem én vagyok, csak valami, ami által igyekszem felérni oda, ahova szeretnék. Amikor mélyre ások, amikor az alázat helyére megyek, amikor keresem Istent hitben, akkor másik dologról beszélünk. Akkor Isten megtalál engem, az én szívemet, és bánik velem személyesen, tanít engem, vezet engem, kiigazít engem, épít engem, szeret engem, és lenyűgözően gyengéd velem.
Ahogy Jeremiás mondta: „A Te szavaid eledelemmé lettek. Személyes közösségem lett a Te beszédeddel. Aztán örömömre váltak nekem, és a szívem vigasságára.” Az, amit Salamon nem talált annyi mindenben, mert rossz irányban keresett. Pedig Jeremiás élete nem volt könnyű. Annyit volt börtönben, annyit utálták!
Ma azt mondhatjuk az embereknek – ezért megyünk evangelizálni – „Van egy jó hírünk! Isten szeret téged. Jézus érted halt meg. Ha hiszel Benne, Ő örök életet ad neked. Bízd rá az életed! Higgy Jézusban!” Milyen jó hír ez! Jeremiásnak nem volt ilyen jó híre. Ha nekünk evangéliumunk (jó hírünk) van, akkor neki rossz híre volt. Ki kellett mennie, és azt kellett mondania: „Mind meghaltok. A város elvész. A gyerekeidet megölik. A házad le lesz rombolva. Az ország elvész. Isten elfordult tőlünk.” Hahó! Nekünk nem ilyen nehéz kimenni és mondani, a jó hírt! Annyira más! Mégis azt mondta Jeremiás: „A Te Igéd a szívem vigasságára vált. És a Te igédből megtanultam, hogy én a Tiéd vagyok, hogy én Hozzád tartozom.
Amikor mélyre ások Istennel, akkor ezt találom meg. Ezért mondta Salamon: „Figyelj! Te ne vesztegesd el az életed! Keresd a te Teremtődet ifjúságod idején!” Mint ahogy Jézus mondja Mát 13:44-ben arról az emberről, akik kincset talált a szántóföldben elásva. Mit csinált? Eladta mindenét, és megvette a szántóföldet, hogy a kincs az övé legyen. Ilyenek vagyunk mi is, és így élünk. Hajlandóak vagyunk elhagyni dolgokat.
Az emberek azt kérdezik:
„Milyen magas a te tornyod?”
„Hát, nem túl magas.”
„Ó, te szegény.” (De jó, hogy én jobb vagyok!)
„Annyira sajnállak, hogy ilyen alacsony a tornyod!” (Valakinek hitványnak is kell lenni.)
Ez a gondolkodás. Rendben! Mondják, amit mondanak, és gondolják amit gondolnak! Viszont számomra nem ez a nagy kérdés, hanem hogy megtaláltam-e azt a mélységet, találkoztam-e Istennel. Mert erre van szükségem. Arra a forrásra, Ján 7:37-38.
Az ellenség csinálja ezt velünk, ami Izsákkal történt: újra kell ásnunk a kutakat. Újra meg kell találnom Istent alázatban, egyszerűségben, hitben, szelídségben. Ha megtalálom Őt, akkor örömöm lesz, akkor vigasságom lesz. Mert találkoztam Istennel. Erre van szükségem. Nem arra, hogy annyit tudjak, mint Salamon, nem arra, hogy annyira igazam legyen, mint neki volt. Neki nagyon igaza volt mindig. Olyan bölcs volt! Amikor a legnagyobb ostobaságokat követte el, amikor százával voltak feleségei és idegen istenek előtt borult le, biztos vagyok abban, hogy meg tudta volna magyarázni neked és nekem. Tuti, hisz annyira okos volt! Ettől még, ahogy olvastuk, gyűlölte az életet. Ez volt a szívében: „Gyűlöltem az életet.”
Eközben te, aki nem tudod meggyőzni őt, aki sokkal egyszerűbb vagy, azt tudod mondani: „Ja, értem! A te tornyod teteje a felhőkbe vész, nem is látom. Azt a…! Nekem meg ez van itt! Hát legyen! Én viszont ma találkoztam Istennel, és öröm van a szívemben, és van szabadságom.”
Így nem azon gondolkodom, hogy mit kéne tennem, hogy Istennek tetsszek, hogy felérjek Hozzá, hogy elfogadjon engem, hanem azon gondolkodom: Uram, merítek ebből a vízből, iszom, örömöm van. Inkább azon gondolkodom: Lehet, hogy adhatnék másnak is ebből! Ez egészen másfajta élet.
Ámen.