Mit kíván tőled az Úr?

2015 augusztus 23. vasárnap  16:00

Amikor valaki a Bibliát tanulmányozza, és elfogadja az igazságot, akkor az élete megváltozik. Ezzel az állítással nem lehet vitatkozni. Amikor megtértél, az életed drasztikusan megváltozott? Az életünk megváltozott. Belülről kifelé. Néhány embernél kívülről is azonnali változás történt.

Az ítéletről szeretnék beszélni.

Mik 6:8 Megmondta neked, ó, ember, hogy mi a jó, és mit kíván tőled az ÚR: csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeresd az irgalmasságot, és alázatosan járj Isteneddel.

Nem mutatta meg ezt neked? Ha megnézed ezt a listát, nagyon érdekes. Mert ahhoz, hogy igazul cselekedj, hogy igazságot cselekedj, nem illik igazán az irgalmasság. Mert ha igazságot cselekszem, az azt jelenti, hogy azt teszem, ami igaz, ami jogos. Ha valaki bűnt követ el, akkor ítélet alá esik. Ha valaki valami rosszat tesz, akkor jogosan, jogszerűen kell bánni vele. Aszerint kell bánni vele, amit tett.

Isten azonban azt mondja itt: igazságot cselekedjél, szeresd az irgalmasságot, és alázatosan járj Isteneddel. Milyen igazság van abban, hogyha irgalmasak vagyunk? Az igazságosság abban, hogy irgalmat adunk, az, hogy Krisztus már megfizetett a bűnért. Úgyhogy a mi részünk többé már nem az ítélet, hanem az irgalom.

Azért nem vagyunk irgalmasak, hanem helyette ítélkezünk, mert nem vagyunk alázatosak. Nem járunk alázatban a mi Istenünkkel. Mert ha őszintén, alázatosan járnék, akkor amint Jézus azt mondja: Legyetek irgalmasak, ahogy a ti mennyei Atyátok is irgalmas!; azt mondanám, hogy rendben. Ám nem mondjuk ezt. Helyette a saját ítéletünk szerint gondolkodunk: „Hogyha nem ítélek itt, ha nem vagyok itt kemény, hogyha nem értem, hogy mit is csinálok itt, akkor a másik ember megússza. Megússza a bűnt.”

Amikor viszont irgalmasak vagyunk, akkor az embereket Istennek szabadítjuk fel, és ha Istennek gondja van velük, akkor elbánhat velük. Nem én vagyok a végső szó. Igazából Isten sokkal inkább képes erre. Ő képes arra, hogy elbánjon az emberekkel, mint mi. Nem jelentette-e meg nekünk Isten, hogy mi a jó s mit kíván tőlünk? Azt, hogy igazságosan cselekedjünk és szeressük az irgalmasságot és alázatosan járjunk a mi Istenünkkel.

Amikor Isten azt mondja, hogy te értékesebb vagy az egész világnál, az alázat azt mondja: Egyet értek! A büszkeség pedig vitatkozik. „Nem érzem magam értékesnek, nem fejeztem be az iskolát, nem csináltam meg ezt vagy azt, ellenben azt és amazt megcsináltam, úgyhogy ezért a lelkem nemet mond. Nem vagyok értékes.” Isten azt mondja: Igenis értékes vagy. Tehát itt vagyok a kettő között, és nekem kell utat mutatnom a lelkemnek. Isten azt akarja, hogy alázatban járjunk, hogy egyet értsünk azzal, amit mond. Egyet értsek azzal, amit Ő mond az életemről.

  1. Jean Luke Róm 11:32-ről beszélt: Isten bölcsességének gazdagsága és az Ő ismerete. Milyen csodálatos az Ő ismerete rólam! Az, amit rólam tud. Amit Ő tud rólam. Nem az, amit én természeti módon tudok magamról, hogy okos vagyok valamely területen, tehetséges vagyok. „Ennyit számítok, itt a személyi igazolványom, ez a címem, nagyon jó / nem túl jó környéken lakom, ilyen vagy olyan autót vezetek, ennyi éves vagyok.” Olyan sok mindent tudhatok magamról. A világ szereti önmagát ilyen módon ismerni.

Isten gondolatai felőlem azonban milyen csodálatosak! Viszont nem elegendő, ha ismerjük az Ő gondolatait. Ha azt akarom cselekedni, ami jó, és amit Ő akar tőlem, akkor egyet kell értenem azzal, amit rólam mond. Igen, egyet értek. Fil 2-ben látunk egy nagyszerű elvet. Fil 2:12 félelemmel és rettegéssel munkáljátok az üdvösségeteket, mert Isten az, Aki munkálkodik bennetek az Ő akarata szerint. Egymásra nézünk és a cselekvésnek különböző fokain állunk.

Istennek az első munkája az, hogy mi hajlandóak legyünk. Mindig azt kérdezem a férjektől: Akarod-e úgy szeretni a feleségedet, ahogy Krisztus szereti az egyházat? A feleség egyből rávágja: A férjem nem így szeret engem! Nem azt kérdeztem, hogy teszi-e, hanem azt, hogy akarja-e. Mert ez Isten munkája. Szeretni akarom a feleségemet, ahogy Krisztus szereti az egyházat.

A feleséghez a kérdésem: Alá akarod-e vetni magad a férjednek úgy, mint az Úrnak? Nagyon sok nő azt feleli: „Hát? Nem vagyok ebben biztos. Az Úrnak igen, de a férjemnek nem. Nem akarom.” Rendben. Akkor van egy kis gond. Mit mondhatok neked? Isten nagyobb kegyelmet ad az alázatosnak.

Valószínűleg ti itt mindannyian nagyon alázatosak vagytok, mert mind a Nagyobb Kegyelem Szolgálatban vagytok. 🙂

Tehát Isten nagyobb kegyelmet ad az alázatosoknak. Ez azt jelenti, hogy ha alá akarom vetni magam a férjemnek, ha akarom tanulmányozni Isten Igéjét, ha akarom, ha alávetem magam Isten gondolatainak és Isten értelmének, akkor Ő kegyelmet ad nekem. Mit hoz létre a kegyelem? A kegyelem a hajlandóságról a tettekre vezet engem. Aztán azt fogjuk mondani: „Nem én tettem. A kegyelem tette.” Ez az, amit Pál is mondott 1Kor 15-ben: Mindenkinél sokkal inkább munkálkodom, de nem én, hanem az Istennek bennem lévő kegyelme.

Hogyan kezdődött mindez? Ez úgy kezdődik, hogy hajlandóak vagyunk, hogy akarjuk. Nincs erőfeszítés abban, hogy akarunk. Ez nem erőfeszítés. Mégis összekeverjük a dolgokat. Mert úgy gondoljuk, hogy nekünk mindig cselekednünk kell. Cselekednünk és cselekednünk. Ám az akarás, a hajlandóság is Isten szerinti. Aztán Isten megerősít minket, és kegyelmet ad nekünk. Mi a jó, és ami az, amit akar tőlünk az Úr? Azt akarja, hogy egyetértsünk Vele. „Egyet értenél Velem? Olvasd az Igémet! Olvasd el, hogy mit mondok neked. Hidd el!”

Emlékszem, 1989-ben Franciaországban a fiatal keresztények társaságánál voltunk. Megkérdeztem valakit, aki a zongoránál ült:

– Mit tudsz Istenről?

– Ő nagy. Ő teremtett mindent. Ő csodálatos. Ő szeret. Ő itt van.

– Mit mondott neked Isten?

– Azt mondta, hogy drága vagyok, hogy az Ő fia vagyok, hogy megbocsátotta minden bűnömet, hogy van terve az életemre, és megőriz engem, szól hozzám.

– Elhiszed-e ezt? – ez volt a harmadik kérdésem.

Mert ha valóban elhiszed, az megváltoztatja az életedet. Ha valóban elhiszed. Mert az Ő Igéje mögött áll az a hatalom, amely létrehozta a világmindenséget. El tudod mondani Istennek, hogy milyen a házasságod? Neki el tudod mondani?

Képzeld el, ahogy Isten azt mondja: „Ó, a te ismereted gazdagsága! Kérlek, mondd el Nekem, hogy milyen potenciál rejlik a te házasságodban! Milyen lehetőségek vannak benne? Mi történik benne?” És az ember csak beszélhet, beszélhet… de ez teljesen hiábavaló. Az, hogy mi megmagyarázzuk a házasságunkat Istennek, ahelyett, hogy inkább Istent hallanánk, Aki elmagyarázza nekünk. „Uram, mi a célja a házasságomnak? Miért vagyok házas? Beszélj hozzám!” Azt mondaná Isten: „A házasság Tőlem van. Rajtam keresztül. Nekem és Értem. Ennyire csodálatos a házasságod. A teljes kép Tőlem van. Én akarok a házasságodban szólni, de hagysz-e? Az életedbe akarok beszélni, de engeded-e?”

Képzeld el a tanítványokat. Elmentek halászni, és az Úr azt mondta nekik: Kövessetek, és emberek halászává teszlek titeket! Hányan mondják azt: „Én nem vagyok ember-halász! Én nem lehetek ember-halász.” Van azonban egy kérdésem: Akarsz-e ember-halász lenni? Akarsz különbséget jelenteni? Akarod? Mert ha képes vagy arra, hogy akard, akkor Isten elvégzi ezt a munkát. Ha egyetértesz Istennel. Ő elhívott minket. „Én ember-halásszá teszlek titeket.” Ez alázat: „Rendben, Uram! Tedd! Akarom. Akarom, hogy része legyél az életemnek, és akarom, hogy elvégezd a munkádat!”

Mi a jó, és mit kíván az Úr tőlünk? Azt, hogy igazságot cselekedjünk. Krisztus megfeszíttetett, a bűn elvétetett, a menny ajtói megnyíltak előttünk, a kegyelem útja szabadon áll, és minden akadály elvétetett. Úgyhogy gyere, és szerezz irgalmasságot. Mert ezelőtt az irgalom nem volt igazságos. Mostmár viszont az irgalom igazságos. Mit mond? Azt mondja: Ha vétkezel, valld meg a bűneidet Istennek, és Ő hű és igaz, hogy megbocsássa a bűneidet, és megtisztítson minden hamisságtól.

Ő igaz, igazságos. Istennek nincs választása. Ő akkor döntött, amikor elküldte a Fiát. Megbocsátást kaptál. A feleséged / a férjed is megbocsátást kapott. Amikor a másik elkövette a hibát, még akkor is, ha soha nem kér bocsánatot érte, megbocsátást nyert. Igazságosan cselekedj! Adj irgalmat! És járj alázatosan Istennel! Mert amikor alázatosan járunk, akkor ébredünk rá Isten hatalmára.

A szülők a gyerekeikkel hatalmi harcot vívnak. Tudod, mire jönnek rá? Arra, hogy a gyermekeik igenis hatalmasak, erőteljesek. Erőteljesek. Ha nem akarják, nem kell kinyitni a szájukat, és a szülő nem fogja kinyitni. Nem tudja. Persze, tehet ennek érdekében valamit, de az nem lenne túl humánus. 🙂 Szülőnek lenni nem arról szól, hogy kinek van hatalma, hanem az alázatról.

Isten a mennyei Atya. Isten tudja, hogyan kell gyermekeket nevelni. Istennek vannak ötletei. Isten tudja, mi az egyensúly. Szabadság, felelősség és bizalom – Isten ismeri ezt az egyensúlyt, és az alázat hatalmat ad nekünk. Amikor alávetem magam a gyermekeim legmélyebb szükségletének, akkor ott találkozom Jézussal, és ugyanaz a célunk. „Én szeretem a te gyermekeidet, és szolgálni fogjuk őket, és felneveljük őket, és tápláljuk őket, és nem fognak elhagyni Engem. Járjunk ebben együtt!”

Az alázat hatalmat ad nekünk. Amire saját magunktól nem tudunk szert tenni. Nem tehetünk szert Isten hatalmára úgy, hogy megpróbálunk mindent matematikailag levezetni, megoldani, és azt mondani: „Látod? Ezért lehetetlen ez! Ezért esem annyira pánikba.” Igen, pánikba esünk. A lelkünk teljesen pánikban lehet. Felmegy az adrenalin szint, és a lelkünk kikerül az irányításunk alól.

Mit mond az Úr? „Ne fuss, hanem gyere. Gyere Hozzám, és nyugalmat adok a lelkednek. Adok neked olyan ötleteket, amikre még sosem gondoltál ezelőtt. Mutatok neked olyan ajtót, amely nyitva van, és te azt gondoltad, hogy zárva van. Szólok hozzád, és vezetlek.” Járjunk alázatosan a mi Istenünkkel.

Mire gondol Isten most? Arra gondol, hogy hogyan fogjuk megnyerni ezt a világot az evangéliumnak. Ha megnézhetnénk Isten nagytanácsát, akkor hallanánk, amint tervez: „Hogyan fogjuk elérni az embereket? Hogyan fog ez megtörténni?” Ha alázatosan járunk az Istenünkkel, akkor meghallhatjuk Őt. Meghallhatjuk Őt. Ő meghív minket arra, hogy részt vegyünk abban, amit Ő végez.  Bámulatos! A legnagyobb kiváltság, amit valaha megkaphatunk, az az, hogy Isten gyermekeinek neveztetünk.

Nem csak Isten nevez minket így, hanem az emberek is: „Ők Isten népe, Isten gyermekei. Mert Vele járnak.” Nekünk hatalmunk van. Olyan hatalmunk van, amelyről a természeti ember nem is tud. Mert alázattal, számítgatás nélkül elfogadjuk, amit Isten mond: „Igen, Uram. Szeretem a feleségemet, ahogy Krisztus szereti az egyházat. Én ezt akarom tenni. Számítgatás nélkül, bármit jelentsen is. Uram, ezt akarom tenni. Képtelen vagyok rá, de ezt akarom. Munkálkodj bennem, hogy a Te jókedved szerint akarjak és cselekedjek.” Ámen.

Urunk, add, hogy alázatosak legyünk a Te hatalmas kezed alatt, hogy elfogadjuk a Te irántunk való gondolataidat, és a gondolataidat arról, hogy kik vagyunk, és a Te tervedet. Alávetjük magunkat ennek. Köszönjük, Atyánk, hogy megígérted, hogy kegyelmet adsz nekünk, hogy segítesz nekünk megtenni azt, amire mi képtelenek vagyunk, hogy Te elvégzed bennünk azt, amit mi teljességgel képtelenek vagyunk elvégezni, amit egyedül Te tehetsz meg bennünk. Mert minden Tőled van, minden Rajtad keresztül van, Neked és Érted. Köszönjük, Urunk.

Jézus nevében, ámen.

Kategória: Egyéb