Mirelit-kereszténység

2011 szeptember 14. szerda  18:30

A szolgálatod a Krisztus Testében nem a helyed a Krisztus Testében. Ezt sokszor összekeverjük. Úgy érezzük, ha van egy bizonyos szolgálatom, akkor az a helyem Krisztus Testében. Gyakran összekeverjük a szolgálatunkat és a helyünket, de a kettő nem ugyanaz. A kapcsolataid a Krisztus Testében: azok sem a helyed. Így érezhetjük. Úgy érezhetem, ha sok kapcsolatom van, ha jó kapcsolataim vannak a Krisztus Testében, akkor itt helyem van.

Viszont igazából a Krisztus Testében, a gyülekezetben a helyed jog szerint van, Isten munkája által és a kijelentésből tudhatod. Jog szerint a tiéd. Nem érzelmek szerint, nem kapcsolatok szerint, nem cselekedetek szerint, hanem jog szerint a tiéd, és azt mondhatod: nekem helyem van a gyülekezetben.

„Miért? Olyan jó vagy? Fizettél a székért? Rajta van a neved?” Nem. Isten munkája által van jogom hozzá, hogy nekem helyem legyen Krisztus Testében. „Honnan tudod ezt? Ki mondta ezt neked? Úgy érzed minden nap, hogy helyed van? Úgy érzed minden nap, hogy odatartozol?” Lehet, hogy nem érzed úgy minden nap, de a kijelentés azt mondja, hogy odatartozol.

1Kor 12:13 A Sz.Sz. belemerített, belehelyezett minket a Krisztus Testébe. Lehet, nem érzed, lehet, nincs elég kapcsolatod ahhoz, hogy bebizonyítsd, hogy ez igaz, de attól még Isten Szelleme belehelyezett téged a Krisztus Testébe. Miért mondom ezt? Abban szeretnélek bátorítani, hogy élj a kijelentés által. Élj a kijelentés által, ne látás által! 2Kor 5:7 ne látás által éljünk, hanem éljünk hit által. Éljünk a kijelentés által! Az által, amit Isten mondott nekünk.

Ha az érzéseink szerint élünk, az is látás által való élet igazából. Úgy érzem, hogy valamelyik pásztor nem szeret, akkor látás által élek. Valójában akkor nem hit által, nem a kijelentés szerint élek. Nem Istennek az igazsága szerint élek, nem az Ő szeretete szerint élek, hanem látás által. Vagy, ha az okoskodásaim által élek, akkor is látás által élek.

Mi történik? Ha látás által élek, akkor ilyeneket mondok és gondolok: olyan magányos vagyok, annyi aggódni valóm van. Körülnézel magad körül: én nem tartozom ide, én nem vagyok való ezek közé az emberek közé, ezek túl jók / túl rosszak hozzám képest.

Ha nem a kijelentés alapján élek és gondolkodom, akkor elmulasztom azt, ami történik Istennel. Elmulasztom az igazi eseményeket, elmulasztom azt, ami valóban zajlik Isten akaratában. Azért, mert az érvelésem, az érzelmeim, a látásom, a véleményem,…, valamim szerint élek ahelyett, hogy azt mondanám, hogy Isten kijelentése ez, és eszerint fogok élni. Ez nagyszerű! Sok minden próbál versenyezni ezzel az életünkben, de válaszd a Krisztus kijelentését a Bibliában, a gyülekezetben, a pulpitusnál. Ez alapján élünk.

Persze, igaz, ha van szolgálatod, és ha vannak kapcsolataid a Krisztus Testében, ha hűséges vagy az Istentiszteleteken, akkor bátorodsz ebben. Akkor ez bátorít téged abban, hogy neked igenis helyed van, de ezek nem az alapja.

***

1Móz 37. Józsefet a testvérei eladták rabszolgának. Aztán visszahozzák a ruháját az apjának széttépve és vérrel behintve. Jákob látja a fia ruháját és azt mondja, hogy valami fenevad szétszaggatta Józsefet.

1Móz 37:34-35 34És megszaggatá Jákób ruháit, és zsákba öltözék és gyászolá az ő fiát sokáig. 35Felkelének pedig minden ő fiai, és minden ő leányai, hogy vigasztalják őt, de nem akara vigasztalódni, hanem monda: Sírva megyek fiamhoz a sírba; és siratá őt az atyja.

Itt látjuk Jákob szüntelen gyászát. Megvolt ez az érzése, hogy ennek nem szabadott volna így lennie. Igaza volt ebben, nem lett volna szabad így lennie, József nem arra született, hogy szétszaggassa valami vadállat, és annyi; de ugyanakkor – nagyon egyszerű az üzenet – Jákob ezen a ponton ledermedt. Azt látjuk itt, hogy nem akart vigasztalódni.

Nem volt hajlandó megvigasztalódni. Nem érdekelte, hogy ki mit mond neki; nem érdekelte, hogy milyen magyarázatok vannak; nem érdekelte, milyen vigasztalás van; nem érdekelte, hogy mit mond Isten; nem érdekelte, hogy hány gyereke, hány unokája van még, akiknek szükségük lenne rá; ő nem volt hajlandó megvigasztalódni. Egyszerűen nem volt hajlandó továbbmenni. 1 Móz 47-ben az élete vége felé, amikor fáraó megkérdi őt: hogy volt a te életed?; akkor:

1Móz 47:9 Monda pedig Jákób a fáraónak: Az én bujdosásom esztendeinek napjai száz harminc esztendő; kevesek és nyomorúságosak voltak az én életem esztendeinek napjai, és nem érték el az én atyáim élete esztendeinek napjait, ameddig ők bujdostak.

Százharminc év?! Kevés?! Ugyanolyan nyomorúságos, amilyen kevés :-(. Ahogy belegondolsz: „Jákob, miről beszélsz? Jákob, hogy gondolkodhatsz így? Te vagy az egyik pátriárka. Te vagy az egyik Izrael atyái közül. Te vagy az, aki végre látja, hogy sokasodnak a gyerekei. Nem csak egy fiad van, hanem sok. Gazdagság van. Most gondoskodik rólad Isten. Hogy mondhatod ezt?! Hogyan gondolkodhatsz így, Jákob?!” A válasz az, hogy Jákob ledermedt azon a ponton. Amikor elveszítette a fiát, akkor nem volt hajlandó megvigasztalódni.

Történt vele valami szörnyű – persze, ez valós, tényleg nem lett volna szabad így lennie, ebben igaza volt –, de az nem volt helyes, hogy ledermedt, hogy megfagyott az élete, hogy nem ment előre Istennel, hogy megállt, hogy szünetelt. Nem tudom, hogy te hogyan vagy ezzel, de szeretnélek bátorítani ebben.

1)      Sebeink. Nem tudom, milyen sebeid vannak, nem tudom, hogy amikor senki nem lát, akkor ilyen sebet nyalogatsz, min gondolkodsz, min rágódsz, mi fő, mi fortyog a lelkedben – „Hogy tehette velem? Miért csinálta? Isten hogy engedhette meg?” –, de ha ezeken rágódsz, akkor a te életed is megdermed, leáll Istennel, és nem mész Vele sehova. Szeretnélek bátorítani ebben.

P. Stevens prédikált egy üzenetet és aztán leírták, a címe: A sérült javak is elfogadhatják Isten szeretetét. Tudod-e, mit jelent ez? A lelked a sérült javak kategóriába tartozik. Mindannyinknak vannak sérüléseink, mindannyinkkal történtek dolgok, amikre mondhatjuk: „Ennek nem lett volna szabad így lennie! Ez egy hívővel nem történhet meg! Az én házasságomban nem lett volna szabad, hogy így legyen! Ez az én gyerekemmel nem lett volna szabad, hogy így legyen!”; és ott van a seb, ott van a fájdalom.

Viszont annyira nagyszerű ez a gondolat: lehet, hogy sérült vagyok, és lehet, hogy sokat nem tudok tenni, de egyvalamit tudok, el tudom fogadni Isten szeretetét, a szívemre vehetem az Ő szeretetét. Igent mondhatok rá, egyetérthetek Vele, elmélkedhetek rajta, és forgathatom a szívemben. Zsolt 77:13 erről elmélkedem, Uram, újra meg újra. Őrváltásról őrváltásra a Te dolgaidról, a Te cselekedeteidről, a Te áldásaidról gondolkodom.

Hogyan gyógyul meg az ember? Ha a sebemen elmélkedem, akkor soha nem lesz gyógyulásom. Persze, hogy nem! Tudod, hogy csinálták az Ószövetségben? Volt egy haláleset, aztán egy időszak, amikor gyászoltak. Ez harminc nap volt. Akkor gyászoltak, nem tettek úgy mintha nem fájna, nem játszották el, hogy minden rendben van, nem mosolyogtak hozzá, nem ünnepeltek azokban a napokban, hanem gyászoltak.

Aztán utána továbbmentek, utána vége volt. Azt mondták: itt a vége, kisírtuk magunkat, meggyászoltuk és menjünk tovább. Veled is így van. Nem kell hazudnod, nem kell úgy tenned, amikor elárulnak, amikor megcsalnak, amikor sérülést szerzel, akkor nem kell tagadnod, nem kell felöltened a mézes-mázos mosolyt, hanem csak merd azt mondani: „Uram, kétségbe vagyok esve. Uram, ez fáj! Uram, most mit csináljak? Kérlek, foglalkozz velem!”

Bánj el a dologgal. Legyen egy időszak, amikor bánsz vele, de aztán menj tovább. Ne úgy legyen, hogy egész életedben csak azt mondogatod: „Nem lett volna szabad! Ennek nem kellett volna így lennie! Ez velem nem történhet meg!” Aztán olyan vagy, mint egy buddhista a mantráival: nem lett volna szabad, …, nem lett volna szabad. Csak mondogatod, és csak egyre mélyebbre ásod magad az egészben.

Miről beszélek? Arról, hogy a gyógyulásunk az Igében való elmélkedésünk következménye lesz. Meg merem hallani, amit Isten mond nekem, és aztán merem alkalmazni. Vállad be a kockázatot, hogy amikor Isten azt mondja, hogy lépj, akkor lépj! Amikor azt mondja, hogy dobd el, akkor dob el! Amikor azt mondja, hogy bocsáss meg, akkor bocsáss meg! Amikor azt mondja, hogy kérj bocsánatot, akkor merd megtenni! Amikor azt mondja, hogy add meg a tartozásod, akkor add meg a tartozásodat. Amikor azt mondja, hogy legyél őszinte,…

2)      Még egy dolog, ami lefagyaszthat minket ilyen módon, ami megdermeszthet az Istennel való járásodban és az életedben:

1Móz 19 Isten azt mondja: Lót, menj ki innen, nem maradhatsz Szodomában és Gomorában, mert el elpusztítom azokat.

1Móz 19:26  És hátra tekinte az ő felesége, és sóbálvánnyá lőn.

Ez az, hogy a múltam ledermeszthet engem, megállíthat engem. A mocsok, ami a múltamban van, vagy a vágyódásom a múlt után. Gondoltad-e már, hogy mennyivel jobb volt régen? „Mennyivel jobb volt régen, amikor még fiatal voltam, amikor még erős voltam! Amikor még tudtam gondolkodni. Amikor még nem volt ennyi ráncom. Amikor még nem volt ennyi kilóm. Régen mennyivel jobb volt!”

Préd 7:10 Ne mondd ezt: mi az oka, hogy a régi napok jobbak voltak ezeknél? Mert nem bölcsességből származik az ilyen kérdés.

Ebben történetesen igaza volt. Miért foglalkoznál a régivel? Miért rágódnál azon, hogy mi volt? Az csak ledermeszt téged. Az elveszi tőled a mai napot. Az elveszi tőled ezt a pillanatot, és ennek a lehetőségét, azt, amit Isten most akar adni neked. Azt, hogy ez is egy nagyszerű nap legyen Ővele.

Visszafelé nézegetek, és azt mondom: régen milyen jó volt, amikor még a benzin 200 Ft alatt volt, ó… Hagyjuk! Ne rágódj így, ne gondolkodj így!

„nem bölcsességből származik az ilyen kérdés” – miért mondta ezt Salamon? Azért, mert ez nem visz helyes irányba. Ez nem ad neked semmit. Ez nem ad hozzá az életedhez. Ez nem segít az Istennel járásodban. Ez nem bátorít téged tovább, hanem azt mondja: nézz vissza, rágódj azon, foglalkozz azzal, milyen jó lenne, ha megint, és … Micsoda ostobaság lenne, ha így élném az életem! Viszont lehetséges. Olyan könnyen megteszem!

Olyan könnyen mondom azt: „A régi szép napok! Milyen jó volt, amikor bibliaiskolába jártam! Ha lehet, újra beiratkozom ahelyett, hogy szolgálnék, vagy csinálnék valamit azzal, amit tanultam.” Figyelj! Ne próbálj a múltban élni! Nem a megfelelő irány. Istennek van egy akarata mára veled! Merjünk ebben élni, merjünk erre számítani! Merjünk járni benne!

Pálék Apcsel 16-ban menni akartak egy bizonyos irányba, mert volt egy tervük a misszióra. Megvolt a tervük, hogy mit kéne csinálni. Isten Szelleme nem engedte őket. Aztán Apcsel 16:9-10-ben kapnak egy látást, és Isten hívja őket valamerre. Mit csináltak erre? Apcsel 16:10 azonnal akartak menni arrafelé. Azonnal arra, amerre Isten vezette őket.

Sokszor azt csináljuk, hogy Isten megmutatja az irányt: menj erre; én meg leülök, és azt mondom: „Ó, testvérem, Isten erre vezet minket, de a régi terv mennyivel jobb volt. A mi tervünk annyival jobb volt, nem? Annyival jobban ki volt találva! Mit képzel Isten?!”

Lehetséges, hogy lefagyok, és nem megyek sehova. Keresztény vagyok, de milyen keresztény? Milyen felekezet? Milyen közösség? Mirelit keresztény. Hibernált keresztény… Olyan keresztény, aki nem tart sehova. Van még egy rossz tulajdonság: hozzányúlsz, akkor hideg. Nincs tűz! Nincs élet. Nem tar sehová. Nincs növekedés. Nincs szabadság és nincs szabadulás az életében.

Pálék nem fagytak le az irányváltoztatás miatt, hanem csak mentek tovább Isten akaratában. Ránéztek Isten elhívására, és azt mondták: „Rendben, akkor megyek erre. Bízom Benned, Uram!”

3)      Egy utolsó dolog, ami lefagyaszt bennünket. Milyenek vagyunk? Szeretjük az instant kávét, a gyors éttermet, … Most azonnal! Így is imádkozunk: Uram, adj türelmet, most! 🙂 Az alábbi versben van valami nagyon hangsúlyos a számunkra:

1Kor 4:5 Azért idő előtt semmit se ítéljetek, míg el nem jő az Úr, aki egyrészt világra hozza a sötétségnek titkait, másrészt megjelenti a szíveknek tanácsait; és akkor mindenkinek az Istentől lészen a dicsérete.

Miről szól ez? Türelem. Mi az én vágyam? Most azonnal tessék helyretenni a hibát, ami történt! Most azonnal! Mi történik? Van egy hiba, valami baj van, és véget ér a nap, már másnap van, és azt mondom: „Isten, hiba van a képletben! Isten, ez így elfogadhatatlan! Ne nevettess! Miféle menedzsment ez? Hogy lehet ezt így csinálni? Hol tehetek panaszt? Isten, hogy lehet ez?! Ez így nincs rendjén! Ennek rendben kéne lenni most!”

Ez a vers azt mondja, hogy ne szöszölj ezzel most, hanem merj bízni Istenben, hogy egy nap – lehet, három nap múlva, lehet, egy év múlva, de az is lehet, hogy két másodperc múlva, és az is lehet, hogy csak az örökkévalóságban –, de Isten rendbe fogja tenni. Isten meg fogja mutatni. Sokakat megfékez ez, hogy valami helytelenül van, valami nincs rendjén. „Nem mehetek tovább, amíg ez rendben nincs.”

Mi lenne, ha így gondolkodnánk: Istennél van az ítélet, nem énnálam. Róm 2:16, 1Kor 3:13. Istennél van az ítélet. Majd Ő megpróbálja a Maga idején a dolgokat. Majd Ő tudja, hogyan kell lennie. Majd Ő tudja, hogyan lesz ez jól a Maga idejében. Merj türelmes lenni és azt mondani: majd Isten szépen kivasalja a Maga idejében. Vagy az örökkévalóságban. Hitben élni!

Azt mondjuk: „Most, Uram! Most tedd rendbe!” Mit szólsz inkább ehhez – ahelyett, hogy ott várnál, és azt mondanád: tessék rendbe tenni most –, mi lenne, ha élveznénk azokat a pillanatokat, amiket Isten adott és továbbmennénk Vele?

Igazán erre gondolok, hogy 1Ján 1:7 járjatok a világosságban! Mire való ez a nap? Mire való ez az este? Mire való a holnapi nap? Mire való egy átlagos péntek? Mire való egy hétfői munkanap? Mire való egy veszekedés, egy probléma? Mire való egy áldás? Arra, hogy járjak a világosságban.

Itt a lehetőség. Mire? Arra, hogy járjak a világosságban, hogy járjak Ővele. Erre a lehetőségre nem akadok rá, hogyha ott molyolok a sebem miatt, vagy a múltam miatt, vagy amiatt, ami nincs rendben, vagy millió más dolog miatt, ami megfagyasztana engem.

Mit szólsz ehhez? Járjunk a világosságban ma! Miért rágódnék a múltamon? Miért elmélkednék a sebeimen? Miért próbálnék mindent kiigazítani most: „Ezt így kell csinálnod. Ennek így kell lennie! Ez úgy legyen! Ez úgy helyes.” Miért ezen izgulnék, mikor az is lehet, hogy Ján 15:5 szerint Krisztusban lakozom?  Aztán gyümölcsöt terem az életem. Mit szólsz ehhez? Mennyivel jobb ez?

Jákobnak azt mondják: „Apa, szeretünk. Apa, Istennek terve van. Apa!” Jákob csak dünnyög, elutasítja, hogy megvigasztalódjon, mert neki sebe van. Igaz, hogy sebe van, de lehet továbbmenni Istennel.

Menjünk előre! Legyen jövőnk! Legyen reménységünk! „Nem! Nekem csak múltam van.” Miről beszélsz? Ha Istennek nem lenne terve veled, ha neked csak múltad lenne, akkor már nem lenne pulzusod. Ha van pulzusod, akkor az azt jelenti, hogy Istennek terve van veled erre a napra, erre a percre; arra, hogy járj a világosságban, arra, hogy maradj Krisztusban, és aztán sok gyümölcsöt teremj Ővele. Ne engedd, hogy bármi lefagyasszon, ledermesszen a hívő-járásodban! Ámen.

Kategória: Egyéb