A Karácsonynak két oldala van. Az egyik az, hogy sokkal hétköznapibb volt, mint ahogy azt elképzeljük. A gyerekkönyvekben a cuki bárányt, a cuki dolgokat láttuk, de azok valós állatok voltak. Valóban büdös bárány volt és valóban széna volt, ami belement az ember ruhájába, és valóban egy hideg odúban, karámban voltak valós emberek valós helyzetben. Nem is volt könnyű helyzet igazából. Valódi szag, valódi hideg… és minden valódi.
Ez nagyon fontos igazából, mert a Karácsony egy történelmi eseményről szól. Nem elvont, nem mese, hanem egy történelmi esemény történelmi környezetben. Amikor olvassuk az evangéliumokat, akkor az írók leírják a történelmi környezetet: ki volt az uralkodó, ki rendelte el a népszámlálást, ki volt a fejedelem, hogyan történt, valódi városokból valódi városokba utaztak. Nem mese!
Valódi helyzet, valódi történelmi esemény. Történelmileg megfogható helyzet emberekkel. Ez nagyon fontos, mert a Karácsony igazán a kereszténységnek a horgonya. Ez az, ahol látjuk egyértelműen, hogy a kereszténység történelmi hit. Amikor Jézusról beszélünk, akkor Ő nem jelkép, nem elvont figura, nem a képzelet szüleménye, hanem valós Személy, Aki valóban megszületett a történelmünkben.
Ez nagyon jelentős nekünk, mert ez az oldala megmutatja, hogy ez az üzenet nekünk szól. Mert a mi életünk is ilyen. Hétköznapi dolgok vannak benne: az ember elmegy a közértbe (bevásárlóközpontokba, hipermarketekbe) bevásárolni, az ember befizeti a számláit, az embernek fája foga, az ember bal lábbal kel fel – vagy lehet, hogy nem –, hétköznapi események, normál történések vannak az életünkben. A Karácsony üzenete nekünk szól, mert ilyen emberekkel történt, mint mi, és Isten eljött hozzájuk.
Miért jött volna el Isten közénk? Márk evangéliumában van egy példázat, amit Jézus mondott a saját céljáról és arról, hogy miért van itt. Olyan embereknek mondta, akik nem voltak nagyon kíváncsiak Őrá, nem akarták Őt elfogadni, és szerette volna világossá tenni nekik, hogy miért is van Ő itt.
Márk 12:1-5 És kezdett nekik példázatokban beszélni: Egy ember szőlőt ültetett, körülkerítette, borsajtót ásott benne, és tornyot épített, majd bérbe adta munkásoknak, és elutazott. A maga idejében egy szolgát küldött a munkásokhoz, hogy megkapja a részét a szőlő terméséből – mármint hogy a bért megkapja, amiért bérelték –, akit azok megragadtak, megvertek, és üres kézzel küldtek vissza. Ismét küldött hozzájuk egy másik szolgát, azt fejbe verték, és gyalázatosan elbántak vele. Ezután ismét másikat küldött, ezt pedig megölték. Több más szolgát is küldött, akik közül némelyeket megvertek, másokat pedig megöltek.
(Nem akartak fizetni, nem akarták megadni, ami jár.)
Márk 12:6 Még volt egy egyetlen, szeretett fia is, utoljára őt is elküldte hozzájuk, és ezt mondta: A fiamat meg fogják becsülni.
Igazán ez az emberiség történelme, hogy Isten megszólít bennünket újra meg újra meg újra… sok módon: szeretettel, kihívásokkal, problémákkal, áldásokkal, örömökkel. Azt mondja nekünk: „Figyelj! Ez valami nagyobb.” Amikor az embernek gyereke születik, akkor azt mondja: Hogy lehet ez?; és Isten kopogtat a szívünkön. Amikor valaki meghal, akkor azt mondjuk: Hogy lehet ez?; és Isten kopogtat szívünkön. Keres bennünket.
Ugyanígy őket is kereste és kopogtat náluk. Kicsit olyan a történet, mint amikor Isten kifogy az ötletekből: Mit csinálhatnék még? Mint amikor valaki kártyázik és van egy lap az ingujjában eldugva – ahol nem kéne lennie –, aztán előhúzza, és csendben beteszi a többi közé, és azt mondja: én nyertem. Isten ilyen egy módon, előhúzza az Ő Fiát. Meglepő!
„Miért küldenéd el a Fiad? Miért adnád a Te Fiad? Miért csinálnád ezt? Miért mennél ilyen messzire? Miért mennél bele ilyen nehézségbe? Miért törődnél velünk ennyire?” „Miért jönne el hozzánk Isten Maga?” – hányszor hallom ezt, ahogy beszélgetek emberekkel a hitről!
– Mi kellene ahhoz, hogy higgy?
– Hát, nem tudom.
– És ha Isten eljönne?
– Na, igen! Az elég lenne!
– Rendben. Akkor van egy jó hírem: Ő eljött. Isten eljött!
Miért jönne el hozzánk? Miért törődne velünk? A válasz igazán az, hogy üzenete van a számunkra, amit szeretné, ha értenénk. Szeretné, ha értenénk a súlyát, és szeretné, ha értenénk a jelentőségét. Ezért küldte el az Ő fiát, hogy értsük, ez mennyire súlyos dolog Neki, mennyire nagy dolog Neki, ez mennyire jelentős Neki.
ApCsel 17. fejezetében Pál apostol beszél a görögökhöz, akik egy értelemben olyanok, mint mi. Pogányoknak tekintették őket a zsidók ebben az időben. Ők voltak igazán az európaiak. Mi is ebben a kategóriában vagyunk. Ez az üzenet nagyon nekünk szól. Nézzük meg néhány versben, hogy mi ez az üzenet, amit Isten szeretné, ha értenénk, és szeretné, ha elfogadnánk. Miért küldte el a Fiát? Mi az, amit el akart mondani nekünk? Miért volt ez annyira a szívén, hogy hajlandó volt a saját Fiát elküldeni hozzánk?
ApCsel 17:24 Az Isten, aki a világot teremtette és mindazt, ami abban van, mivel ő mennynek és földnek ura, kézzel csinált templomokban nem lakik,
Ez fontos üzenet mindnyájunknak. Az épület, amiben vagyunk, arra van, hogy Istent szolgáljuk, itt istentiszteletek vannak sokszor, de Isten nem itt lakik. Ez nem az Ő háza. Nem úgy van, hogy Ő itt lakik, és innen nem megy ki, hanem Ő ennél nagyobb. Ő alkotott mindent.
ApCsel 17:25 emberi kéz szolgálatára nem szorul, mintha valamire is szüksége lenne, hiszen ő ad mindenkinek életet, leheletet és mindent.
Ez azt mutatja, hogy Isten nem függ tőlünk. Isten nem azért hív minket, hogy mi adjunk Neki valamit, mert Ő szűkölködik. Nem azért hív minket, hogy mi törődjünk Vele, mert magányosnak érzi Magát. Nem azért hív minket, mert el van keseredve, és kell, hogy beszéljünk Neki és énekeljünk Neki, mert különben nem vidul fel semmitől. Nem! Hanem Ő Isten, Aki életet ad nekünk, leheletet ad nekünk, napokat ad nekünk, Aki az éveket adja nekünk, Aki mindent ad nekünk. Ez az üzenet, amit Jézus hozott nekünk: értsük, hogy ez az Isten nagyobb, mint a mi elképzelésünk Istenről. Ez több mint amit mi ki tudnánk találni.
Ha fognám magamat, és felfújnám ezerszeresre, az lenne az én istenképem. Rossz isten lenne, de az lenne az én istenképem. Az emberek így gondolkodnak Istenről. Isten azonban nagyobb ennél, és azt mondja: „Ezért küldtem el a Fiam, hogy értsétek, hogy meglássátok, mi az üzenet. Ez a lényeg. Ez vagyok Én, ismerjetek meg Engem.”
ApCsel 17:26-27 Az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakjon a föld egész színén, és előre meghatározta rendelt idejüket és lakóhelyük határait, hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatnák és megtalálhatnák, hiszen nincs messze egyikünktől sem.
Isten nincs messze egyikünktől sem. Van egy elképzelés: „Isten megalkotta ezt a világot, aztán magára hagyta. Nem törődik velünk.” „Ah, mit érdekli Istent az én bajom! Hol van Ő? Biztos távol van valahol, ha van is. Ha van, valahol nagyon messze van, és nem nagyon néz ide. Azért vannak a problémáink.” Isten azonban azt mondja nekünk: Nem, nem!
Hiszen nincs messze egyikünktől sem. Mi a dolgunk? Az, hogy keressük Istent, hátha kitapinthatnák és megtalálhatnák, mert Ő nincs messze tőlünk. Ő közel van hozzánk. Ő itt van az életünkben igazából, és kopogtat nálunk. Azt mondja: „Figyelj! A problémák, a gondok… Én veled lehetek és melletted állhatok és támogathatlak téged. Én itt vagyok.”
ApCsel 17:28 Mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk, amint költőitek közül is mondták némelyek: Az ő nemzetsége vagyunk.
Őbenne élek és mozgok. Amikor arrébb megyek, Isten ott van, ha visszajövök, Isten itt is itt van igazából. Velünk van, nincs messze tőlünk. Amikor elmész innen, amikor kimész erről a helyről, amikor felülsz a buszra, amikor bemész az otthonodba, amikor a családoddal vagy, vagy magányos vagy, akkor nem vagy igazán magányos, mert Isten veled van. Ez az üzenet, amit nekünk küldött.
Így fejezi be itt:
ApCsel 17:29 Mivel tehát az Isten nemzetsége vagyunk, nem szabad azt gondolnunk, hogy az istenség aranyhoz, ezüsthöz vagy kőhöz, a művészet és az emberi elképzelés alkotásaihoz hasonló.
Ha mi Isten alkotásai vagyunk, akkor ez azt jelenti, hogy Isten is tudja, mi a szeretet, mert mi tudjuk, hogy mi a szeretet. Ha mi Isten alkotásai vagyunk, akkor az azt jelenti, hogy ahogy én vágyom a közösségre, a barátságra, úgy Isten is vágyik erre; ahogy én törődöm, úgy Ő is törődik. Ez Őbenne is megvan. Ő nem kőből van, nem aranyból vagy ezüstből, Ő olyan egy értelemben, mint mi. Mert mi olyanok vagyunk, mint Ő. Abban, hogy tudunk szeretni, abban, hogy tudunk törődni, abban, hogy megismerhetjük Őt.
Mi az üzenet? Mi az, amivel Jézus jött?
ApCsel 17:30 A tudatlanság idejét azért elnézte Isten, de most azt parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek.
„Miért is kellene megtérnem?” A tudatlanság idejét Isten elnézi. Úgy van ezzel: „Ha nem tudod, nem tudod, de ez az üzenet, és azért küldöm a Fiam, hogy értsd, mennyire szeretlek, mennyire törődöm veled, mennyire a javadat akarom. Neked szükséged van arra, hogy ismerj Engem személyesen. Ezért küldöm el a Fiamat. Ezért küldtem el Jézust hozzád, hogy értsd, hogy nem egy szolgát küldök, nem egy másik szolgát, nem harmadik szolgát. Hanem az Én Fiamat küldöm, hogy értsd, mennyire a szívemen van, mennyire drága ez Nekem. Azért elküldöm az Én Fiamat, Jézust hozzád, hogy értsd: ez az üzenet, hogy térj meg, hogy ismerj meg Engem.”
Úgyhogy a Karácsony egy értelemben sokkal hétköznapibb, a másik értelemben sokkal dicsőségesebb, mint amit mi el tudunk képzelni.
Úgy értem, mi neked a legnagyobb ajándék? Mi a legnagyobb ajándék, amit valaha kaptál Karácsonykor? Én leginkább egy holdjáróra emlékszem gyerekkoromból, attól el voltam ájulva, de nem tudom, neked mi az. Egyik évben a fiamat betettük a karácsonyfa alá, mert az nagy ajándék volt, tényleg.
A legnagyobb ajándék nem ér fel ehhez az ajándékhoz, hogy Isten adta az Ő Fiát értünk. A Karácsony dicsőségesebb, mint gondolnánk. Egy értelemben sokkal inkább istállószagú, mint gondolnánk, a másik értelemben lenyűgözőbb, mint gondolnánk. Isten a legnagyobb ajándékot adta. Gyönyörű a dekoráció, szép ez a terem, a dalok nagyon jók, de a leggyönyörűbb dolgok sem érnek fel annak a szépségével, hogy Isten szeret téged.
Nem tudom, hogy volt-e úgy, hogy magad voltál, és valaki meghívott karácsonyozni? Velem már megtörtént. Egyedül voltam, és valaki meghívott karácsonyozni hozzájuk. Behívott engem a családba. Lenyűgözött a dolog, de a legcsodálatosabb meghívás sem olyan drága, mint ez a meghívás, hogy Isten szeret téged. Ezért ismerd meg Jézust, higgy Benne, és bízd Őrá az életed! Ez leggyönyörűbb dolog.
Egy értelemben sokkal lejjebb van, mint gondolnánk, mert történelmi esemény, mindennapi élet volt, a másik oldalról: a jelentőségében a legdicsőségesebb. Egy értelemben ilyen sok dolog az életünkben: a házasság, a barátság, a szeretet, a család… amikor ott vagy a mindennapokban, akkor annyira egyszerűek; amikor viszont megnézed a másik oldalát, akkor annyira gyönyörűek, annyira mélyek, annyira jelentősek.
Azt a kérdést tettem fel az előbb: Miért küldené el Isten a Fiát? Miért kell ennyire radikálisnak lenni ezzel az egésszel? Nem lehetett volna küldeni nekünk egy levelet és leírni nekünk? Az igazság az, hogy Isten ezt már megpróbálta. Az volt az Ószövetség. Isten már megírta nekünk a gondolatait. Ez már megtörtént. Viszont valami több kellett nekünk, valami, ami felráz bennünket. Kellett valami, ami radikálisabb.
Egy értelemben azt mondhatnám: nem kell ide Jézus, meg tudjuk oldani a mi problémáinkat! Viszont egészen őszintén: csak nézz körül a világban, és tényleg úgy gondolod, hogy meg tudjuk oldani a problémáinkat? Olvasd el valamelyik hírportálnak a napi híreit – inkább ne, mert depressziós leszel –, de valóban azt gondoljuk, hogy meg tudjuk oldani a problémáinkat? Nem igaz, hogy tényleg szükségünk van egy radikálisabb megoldásra? Istennek a megoldására?
Olyan könnyen találunk emberi válaszokat olyan problémára, amire csak Isten elég nagy. Olyan könnyen hisszük azt: majd én összerakom, majd én rendbe hozom, majd én megoldom, majd én megváltom a világot, majd én rendbe rakom a dolgokat. Tényleg képesek vagyunk erre? Nem! Mert a problémáink is ilyenek.
Egy értelemben félvállról vesszük: „Jól van! Hibáztam. Elrontottam. Nagy ügy?!” A másik oldalról, annyival nagyobbak ezek a dolgok, mint hinnénk. Annyival súlyosabbak, annyival jelentősebbek, annyival nagyobb kárt tesznek, hogy a bűn az életünkben jelen van, hogy ez letagadhatatlan. Félvállról vesszük, mert mindennap találkozunk vele, de a súlya túl nagy ahhoz, hogy mi elbánjunk vele. Ehhez kellett egy radikális megoldás!
Végül itt a kérdés: „Rendben van! Ehhez tényleg radikális megoldás kell, de miért küldené el a Fiát? Miért ennyire szélsőséges Isten, hogy az Ő Fiát elküldené értünk?” A válasz az, hogy Isten sokkal jobban szeret téged, mint hinnéd.
Sokszor hallom ezt, emberek ránéznek az életükre, ránéznek a problémáikra, ránéznek a számláikra, ránéznek a gondjaikra, és azt mondják: Isten engem nem szeret. A válasz igazán az, hogy nézz a Karácsonyra. Isten annyira szeret, hogy elküldte a Fiát. Nézz a keresztre! Isten annyira szeret, hogy meghalt érted, és van egy jó hírem: Ő fel is támadt érted, Ő él és hív téged. A te döntésed sokkal nagyobb, mint hinnéd, és sokkal egyszerűbb, mint gondolnád.
Sokszor azt hallom emberektől: én nem tudom rábízni az életem Jézusra, nincs elég hitem. Ez nem igaz! Van elég hited, mert a hit egy döntés, azt mondod: rendben, odateszem magam. Olyan, mint az aláírás egy szerződésen, mindenki képes rá valamilyen módon. Az más kérdés, hogy meg akarom-e tenni. Olyan egyszerű: a te döntésed, hogy bízol-e Jézusban.
Ez az üzenet az, amit hozott, amiről olvastunk az előbb: Isten azt parancsolja minden embernek, hogy térjen meg. Ez a döntés. A legegyszerűbb döntés, amikor azt mondom a szívemben: Jézus bízom Benned, hiszek Benned, ments meg engem! A legegyszerűbb dolog. A másik oldalról a legdicsőségesebb dolog, a legnagyobb dolog az életünkben, és mindent megváltoztat.
Sokan vagyunk itt, akik meghoztuk ezt a döntést, de ha te még nem hoztad meg ezt a döntést, akkor ez az üzenet. Ez a Karácsony üzenete, erről szólnak a dalaink, hogy Jézus felkínálja neked ezt a lehetőséget, hogy megismerd Őt. Ha behívod az életedbe, akkor Ő valóban átformál mindent.
Ha meg akarod hozni ezt a döntést, ha szeretnéd behívni azt az Istent az életedbe, Aki így szeret téged, akkor mondd azt Neki a szívedben egyszerű szavakkal: „Jézus! Szükségem van Rád! Kérlek Téged, hívlak Téged, ments meg engem! Kérlek Téged, adj nekem új kezdetet. Jézus meg akarlak ismerni, és kérlek, gyere be az életembe, változtass meg mindent belülről. Jézus, szükségem van Rád. Bízom Benned, hiszek Benned. Rád bízom magam.”
Ha életedben először meghoztad ezt a döntést, akkor ez a legjobb döntés, amit meghozhattál. Gratulálok neked!
Ámen.
Ha meghoztad ezt a döntést, lehet, hogy éreztél valamit, lehet, hogy nem. Én huszonhárom éve döntöttem így. Azelőtt nem voltam keresztény semennyire sem. Tudom azonban, hogy aznap történt valami az életemben: Jézus valóban bejött és valóban megváltoztatott mindent. Ha meghoztad ezt a döntés, akkor bátorítalak, hogy folytasd ezen az úton, járj Ővele!