Mire adod a fejed hívőként?

2013 április 7. vasárnap  18:00

P. Bende

Amit szeretnék most mondani, azért valószínűleg kiraknának a gyülekezet legtöbbjéből, de Ján 8:32 ha megismerjük az igazságot, akkor az szabadokká tesz minket. Úgyhogy szükségünk van kijavításra, és szükségünk van arra, hogy egyenességben járjunk az igazságban.

Sokszor nem is vesszük észre, de mélyen a lelkünkben alapvető dolgokat átveszünk a világból. A ’80-as években volt egy rock együttes. Nem volt túl nagy jelentősége, összesen egy dalt ismerünk tőlük, de ennek az volt a célja, hogy a tizenéveseket lázadásra vigyék a szüleik ellen, hogy ne vonják be magukat a tekintélyük alá. Már nem emlékszem, hogy hol olvastam – úgyhogy ne vedd készpénznek –, de állítólag tényleg jelentős hatással volt ez az egy dal az amerikai társadalomra.

Szeretnék a szellemi tekintélyről illetve az alávetettségről beszélni.

1Pét 5:1-3  A köztetek lévő presbitereket kérem én, a presbitertárs, és a Krisztus szenvedésének tanúja, és a megjelenendő dicsőségnek részese;  Legeltessétek az Istennek köztetek lévő nyáját, gondot viselvén arra nem kényszerítésből, hanem örömest; sem nem rút nyerészkedésből, hanem jóindulattal;  Sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezeteken, hanem mint példányképei a nyájnak.

Itt a 2-3. versben Péter ellentétbe állítja azt, hogy hogyan gondolkodnak a világban a vezetőségről és hogyan gondolkodik Isten erről. Azt látjuk, Isten azt mondja, hogy a vezetők gondot viseljenek, ne kényszerítésből csinálják, hanem örömmel, ne azért, hogy valami nyereségük legyen belőle – ahogy sokszor a világból erről gondolkodnak –, hanem legyen bennük szeretettel teli indulat. Aztán, nem uralkodva, hanem példának lenni. Két egészen más dologról van szó.

Ugyanis igazából a tekintély Isten országában a szeretet tekintélye. Amikor arra biztatták a tizenéveseket, hogy kerüljenek ki a szüleik tekintélye alól, akkor igazából az egyik leggonoszabb dolgot kommunikálták nekik. Miért? Mert a szeretet, a törődés, a biztonság és a betakarás alól akarnak kihúzni.

Ugyanígy megteszem természetesen magammal, amikor úgy gondolkodom – nyilván a világ egyre inkább ezt kommunikálja felénk –, hogy hadd legyek én úgy, ahogy én akarok. „Majd én kitalálom az életemet. Nem leszek senkinek sem elszámoltatható, és nem szeretném senkiknek sem alávonni magam.” Egyre inkább jelen van ez a keresztény körökben is: nekem ne mondja meg senki. Mondhatnánk úgy is: én Istennek szolgálok, nem embernek. Nagyon érdekes, mert tényleg ez az egyik dolog, amit mond az, aki nem akar tekintély alatt lenni: én Istennek szolgálok, nem embernek.

1Ján 4:20 hogyan szerethetnéd Istent, ha nem szereted a testvéredet, akit látsz? Ugyanezt mondom, Hogyan lehetnél Isten tekintélye alatt, ha nem tudsz egy embernek a tekintélye alatt lenni? Egy olyan embernek, aki arra van elhívva, hogy téged bátorítson, hogy biztonságban legyél, hogy szeressen téged, hogy a betakarása alatt legyél. Van itt egy nagyon fontos dolog, az, hogy ez az egész Istentől indul.

Ján 5:19  Felele azért Jézus, és monda nekik: Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát, mert amiket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképpen a Fiú is cselekszi.

Hogy lehet az, hogy a Fiú nem tehet semmit sem Magától? „Viccelsz? Jézus nem tehet semmit sem Magától?” Nyilván rengeteg dolgot tehetett volna Magától, de Ő valami mást választott. Azt választotta, hogy teljes egészében egy tekintély alá vonja be Magát. Az Atya tekintélye alá.

Ján 5:30  Én semmit sem cselekedhetem magamtól; amint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem, az Atyáét.

Ján 14:10b Amely beszédeket szólok, az Atyától jön, nem Magamtól van. Milyen érdekes, hogy a hitünk kezdője és bevégzője, a mi Istenünk úgy döntött, hogy végig alávetettségben lesz. Nem véletlenül. Mert ez igazán az isteni rendnek az egyik nagyszerű oldala.

Ján 16:13  De mikor eljő amaz, az igazságnak Szelleme, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, …  Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek.

Jézus azt szólta és azt cselekedte, amit az Atyától vett el. Aztán a Szent Szellem nem szól semmit Magától, csak azt, amit Krisztustól vesz.

Ján 20:21  Ismét monda azért nekik Jézus: Békesség néktek! Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket.

Hogyan? „Ahogy az Atya Engem küldött, Én is úgy küldelek titeket.” Tyűha! Isten nem csak úgy küld: menj, aztán csináld, ahogy akarod. Hanem azt mondja: „Ahogy Engem elküldött az Atya, Én is titeket úgy küldelek. Nem úgy küldelek, hogy te ne legyél ugyanabban a dologban, amiben Én vagyok benne, ugyanabban az alávetettségben, tekintély alatt.” Merthogy a szellemi tekintély rendszere az Isten rendszere.

Mát 28:18-20 És hozzájuk menvén Jézus, szóla nekik, mondván: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és íme én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.

Jó ismerjük ezeket a verseket. „Nekem adatott minden hatalom.”  Tekintély. Hogyan tegyetek tanítványokká népeket és kereszteljétek meg? „Az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében.” Mit tanítsatok? „Amit Én parancsoltam néktek.”

Van valami, ami tőled kell, hogy fakadjon? Azt mondja: „Figyelj! Én küldelek téged, az Én tekintélyemmel, az Én hatalmammal, maradj ebben benne.” Akkor szúrom el a dolgokat, amikor kilépek ebből. Merthogy kilépek Isten tekintélyéből. Azért, mert azt hiszem, hogy a magam útján járhatok, de a betakarását elveszítem, és elveszítem az Ő gondoskodását. A hatalom Neki adatott. Nem nekem adatott, hogy önállóan éljek vele, hanem Krisztusnak.

Nagyon érdekes, hogy azt mondja Pál:

1Kor 11:1  Legyetek az én követőim, mint én is a Krisztusé.

Mondhatnánk: „Hogy volt képe ilyet mondani: legyetek az én követőim?” Itt nem a világi vezetőségről beszél. Hanem azt mondja: Ahogy én a Krisztusé, úgy legyél követőm. Ez azt jelenti, hogy ember követője vagy? Nem. Nem, mert ha a vezető a szellemi tekintélyben van, akkor Krisztus tekintély alatt van. Ez az a dolog, ami alá te is bevonod magad. Megteheti, hogy kilép belőle a vezető. Nyilván ez a mi felelősségünk is vezetőkként, hogy megmaradjunk ebben a dologban. Nem az én akaratom vezetősége van, nem a világ szerinti vezetőségben járok, hanem alázatban.

1Pét 5:5  Hasonlatosképpen ti ifjabbak engedelmeskedjetek a véneknek: mindnyájan pedig, egymásnak engedelmeskedvén, az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.

Itt miről beszél? Engedelmességről és alázatról. Mit jelent ez igazán az életemben? Azt, hogy nem az én gondolatomat követem. Nagyon érdekes, beszéltem egy emberrel nemrégen, és teljesen megértette az evangéliumot, de azt mondta: mégis nehéz. Megkérdeztem tőle: Az a nehéz, hogy valakiben meg kell bízzál ahelyett, hogy  a saját utadon mennél tovább? Azt mondta, hogy igen. Felismerte azt, hogy magát félre kell tegye, hogy valaki másban megbízzon. Isten erre hív minket.

Ézs 14-ben Sátán mondta, hogy mit fog csinálni, és elhagyta az alázatot. Elhagyta azt a helyet, amikor Isten tekintélye alatt volt.

Eféz 6:1  Ti gyermekek szót fogadjatok a ti szüleiteknek az Úrban; mert ez az igaz.

Kol 3:20-ban is. Természetesen egy család akkor fog jól működni, ha az apa, a férj beáll a szellemi tekintélybe, amit Krisztustól fogad el, és aztán mindenki más is beáll a maga helyére.

Miért mondtam el mindezeket a dolgokat? Nem azért, mintha valaki is uralkodni szeretne. P. Barry-vel beszélgettem nemrég. Azt mondtuk: évek óta akármiben vagyunk benne, vezetnünk kell azt a dolgot. Mennyire jó lenne, ha lennének olyan dolgok, vagy olyan szolgálatok, amiben csak benne vagyok és alá vagyok vetve, mert az annyira áldott állapot. (Persze, alávetettek vagyunk magunk is.) Nem azért, mert valaki is uralkodni szeretne, hanem ez az én örömöm miatt van. Ez az én biztonságom miatt van, és azért, hogy növekedhessek. Mert amikor kivonom magamat ez alól, akkor rengeteg növekedés alól vonom ki magamat.

Még egy dolog. Egyszer láttam az egyik tizenévesünket, amint az apukája viszonylag keményen beszélt vele, ő pedig teljesen megalázta magát, és azt mondta: igen, apa, úgy lesz. Utána beszéltem vele, és azt mondtam neki: „Tudod, milyen jó dolog, amit te csinálsz? Mert ezáltal megtanulod azt, hogy hogyan engedelmeskedj majd Isten szavának. Mert ha most lázadnál a szüleid ellen, akkor nehogy azt hidd, hogy Isten szavát meg fogod hallani. Amit láttam tőled, az annyira örömteli volt, és annyira szép volt. Nincs semmi kétségem afelől, hogy Isten nagy szolgája leszel.”

Nem véletlenül vannak így ezek a dolgok, de ezek a mi javunkat szolgálják.

P. Duló Attila

Nagyon megáldott a téma, amit P. Bende választott. Előző szemeszterben a Vezetőség órán majdnem végig erről beszéltünk: a tekintélyről és az alávetettségről. Ez tényleg fontos.

1Kor 2:4  Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok, hanem a Szellem bizonyító erejével;

Pál azt mondja: Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival – a Károli fordításban: hitető beszéd – hangzott hozzátok, hanem a Szellem bizonyító erejével. Nagyon fontos dolog, hogy ezt lássuk. Van az emberi bölcsesség hitető szava és van a Szellem bizonyító ereje, és ezen keresztül harc folyik az elménkért. Nagyon komoly harc folyik az elménkért. A tét nem kicsi, mert vagy az emberi bölcsesség hitető szavának adom oda az elmémet, vagy a Szellem erejének adom oda az elmémet. Ez miért fontos? Azért, mert aki az elmémet tudja uralni, az uralja az egész életemet.

Az elménk ajándék Istentől. Az elménk az, amin keresztül tudunk gondolkodni. Isten adott elmét, hogy tudjunk gondolkodni, és adott értelmet, hogy logikusan tudjunk gondolkodni, hogy következtetéseket tudjunk levonni. Az Éden kertjében ott volt Ádám. Ő tudott gondolkodni, különbséget tudott tenni állat és állat között és mindegyiknek tudott adni nevet, de következtetést is tudott levonni. Mert miközben elnevezte az állatokat, azt a következtetést vonta le, hogy hozzá hasonló nincs. „Ebben a csapatban nem találok hozzám hasonlót.” Látjuk, hogy már az Éden kertjében az első embernél megvolt a gondolkodás és a következtetés képessége.

Tulajdonképpen, ha belegondolsz, az elménk az életünk. Az, hogy hogyan gondolkodunk, az, hogy hogyan látunk dolgokat, és ami nagyon fontos: miket mondunk magunknak, milyen szavakat szólunk magunkhoz. Az életünk az elménk. Az élet nem kint van, az élet itt van benn az elmédben. Az, hogy hogyan látsz dolgokat, hogyan látsz eseményeket, hogyan reagálsz dolgokra, az mind azon múlik, hogy hogyan gondolkodsz.

Nem az esemény az, ami meg tudja rendíteni az embert, hanem az, ahogy az eseményről gondolkodik. Ez nagyon fontos. Nem véletlen, hogy folyik ez a harc az elménkért. Az elménk a lelkünknek a része, Zsolt 119:25 szerint a lelkünk a porhoz tapad, és ezért vízszintes kötődéseink vannak. A lelkünk szívesebben kötődik vízszintes dolgokhoz, mint Istenhez. Szívesebben kötődik emberekhez, bizonyos dolgokhoz. Az ördög ezt a vízszintes kötődést akarja kihasználni, és az emberi bölcsesség hitető szavával szól hozzánk. Az én döntésem, hogy kinek nyitom ki a fülemet.

Nagyon jó példa erre Péter. Mát 16-ban miután Jézus megkérdezte:

Mát 16:15b-17 „Hát ti kinek mondotok engem?” Simon Péter megszólalt, és így felelt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Jézus így válaszolt neki: „Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert nem test és vér fedte fel ezt előtted, hanem az én mennyei Atyám.

Péter nem emberi bölcsesség által jött rá, hogy Jézus a Megváltó, hanem a Szellem jelentette ki neki. Az elméjét a Szellem felé fordította, az elméjét a Szellemnek adta oda, és ezért a Szellem ki tudta jelenteni neki. Megeshet azonban, hogy a másik oldalnak adjuk oda az elménket. Mert ha tovább olvasod ezt az írásrészt, akkor azt látod:

Mát 16:22Péter ekkor magához vonta őt, és feddeni kezdte: „Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled!”

Vagyis amikor Jézus kijelentette, hogy fel kell mennie Jeruzsálembe, és ott meg kell halnia, akkor Péter azt mondta, hogy nem ez nem történhet meg. „Figyelj, majd én vigyázok Rád. Ez nem történhet meg Veled!” Jézus válasza az volt: Távozz Tőlem, Sátán!; Mát 16:23. Péter az egyik pillanatban az elméjét a Szent Szellemnek adta, a másik pillanatban pedig az ördögnek.

Folyik egy harc az elménkért. Létfontosságú, hogy ki uralja az elménket. Vagy a Szellem, vagy az ördög. Aki uralja az elmémet, az uralja az életemet. Ez nem csak rám érvényes, hanem érvényes rád is. Aki uralja az elmédet, az uralja az életedet is. Az vezeti az életedet.

Ha a Szellemnek adom oda az elmémet, ha Istennek adom oda az elmémet, akkor isteni kijelentéseim lesznek. Akkor isteni kijelentéseket tudok szólni. Szellem által vezetve isteni kijelentéseim lesznek. Isten királyságát tudom a szavaimmal, az életemmel, a tetteimmel képviselni.

Ugyanez fordítva. Ha odaadom az elmémet a másik oldalra, akkor meg őt fogom képviselni. Az ördög azt akarja, hogy ne Isten szerint gondolkodjunk. Az ördög azt akarja, hogy emberi módon gondolkodjunk. Az ördög azt akarja, hogy természeti módon gondolkodjunk. Az ördög benn akar tartani a lelki kötődéseinkben. Azt akarja, hogy lelki kötődésekben élj. Azt akarja, hogy emberekhez kötődj, tárgyakhoz kötődj, ügyekhez kötődj, dolgokhoz kötődj, de ne Istenhez kötődj. Komoly harc folyik az elménkért.

Nagyon komoly harc folyik az elménkért. Ez a harc elkezdődött az Éden kertjében. 1Móz 3:1 valóban azt mondta Isten? „Valóban azt mondta? Valóban? Isten tényleg ilyen irigy? Isten tényleg vissza akar tartani tőled dolgokat? Isten tényleg meg akar fosztani tőled dolgokat? Ahhoz, hogy Istennel járj, tényleg a legjobb dolgokról kell lemondanod? Valóban azt mondta Isten?”

Pálhegyi Feri bácsi mondta egyszer: A kígyóbőrbe bújt első humanista filozófus megszólította az embert, becsapta az embert. Tényleg ez történt. Ott kezdődött el a harc az elménkért. Aztán láthatjuk, hogy végig csupa hazugság. Az ördög a hazugság atyja, Ján 8:44. Ján 10:10 azért jött, hogy öljön, raboljon és megfosszon. Ez a tevékenysége, de harcol az elmédért. Meg akarja kaparintani. Az elméden keresztül uralni akarja az életedet. Nagyon fontos, hogy lássuk ezt. Azt akarja, hogy a lelki kötődéseinkben éljünk, de:

Mát 10:34-38 Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot.  Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával,  és így az embernek ellensége lesz a háza népe. Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám; aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám; és aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám.

Az ördög azt akarja, hogy a lelki kötődéseinkben éljünk. Azt akarja, hogy emberekhez kötődjünk, de Jézus azért jött, hogy lerombolja ezeket a kötődéseket. Azt akarja, hogy ne emberekhez kötődjünk, hanem Istenhez kötődjünk, hogy Istentől függjünk, Vele gondolkodjunk, Tőle fogadjunk el. Jézus is harcol az elménkért. Ez a jó hír. Valóságos harc folyik az elménkért, hogy ki uralja.

Jézus azért jött, hogy az ördögnek a munkáját lerontsa, 1Ján 3:8. 1Tim 2:5 közben jár értünk. Róm 8:26 a Szent Szellem kimondhatatlan fohászkodásokkal imádkozik értünk. Folyik egy harc az elménkért. Jézus is harcol az elménkért. Ez csodálatos, ámulatos dolog. 1Kor 2. Miért folyik ez a harc?

1Kor 2:5 hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék.

Azért, hogy a hitünk ne emberi bölcsesség erején, hanem Isten erején nyugodjon. A hitünk származhat emberi bölcsességből. Csak nézd meg a világot! Felsorolni sem tudnánk, hogy mi mindenben hisznek az emberek: szcientológia, jóslás, asztrológia,… Állhat a hitem emberi bölcsességen. Sőt, keresztényként is állhat a hitem emberi bölcsességen. Hihetek olyan dolgokban, ami emberi bölcsesség, és nem Istennek a bölcsessége. Keresztényként is.

1Kor 2:6-9 A tökéletesek között azonban mi is bölcsességet szólunk, de nem e világnak, sem e világ múlandó fejedelmeinek bölcsességét, hanem Isten titkos bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet az Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre. Ezt e világ fejedelmei közül senki sem ismerte fel, mert ha felismerték volna, a dicsőség Urát nem feszítették volna meg. Hanem hirdetjük, amint meg van írva: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett”, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek.

Isten is harcol az elménkért, de nem azért, hogy megfosszon valamitől, nem azért, hogy megraboljon, hanem azért, hogy kijelenthessen nekünk dolgokat. Azért, hogy kijelenthesse azokat, amiket a világ elől elrejtett, amit csak nekünk tartogatott. Ezért harcol az elménkért. Azt akarja, hogy Őrá figyeljünk, hogy oda nyissuk ki a fülünket, hogy Őtőle halljunk, és ez csodálatos dolog.

Préd 8:8 háborúban nem engednek szabadságra senkit. Létezik szellemi háború. Ebben a szellemi háborúban folyik a harc az elmédért – és nem mehetsz szabadságra. Nem mondhatod azt: én kivonom magam ebből az egészből. „Csak harcoljanak, én kicsit hátralépek. Elmegyek kicsit szabadságra. Visszamegyek Egyiptomba, és a rendes éves szabadságomat ott fogom tölteni.” 🙂 Nem vonhatod ki magad. Habár nem te harcolsz, habár Isten harcol – 5Móz 20:4 –, de nem vonhatjuk ki magunkat ebből a háborúból.

Nem vonhatjuk ki magunkat ebből a harcból. Tudod, nem az a kérdés, hogy részt veszel-e a háborúban, hanem a kérdés az, hogy kinek kapitulálsz. A kérdés az, hogy kinek adom oda az elmémet. A kérdés az, hogy kire figyelek oda. A kérdés az, hogy kinek engedem meg, hogy hatással legyen az életemre. Ez az én döntésem.

Annyira jó végignézni a gyülekezeten. Jó látni azt, hogy itt vagy, hogy jól döntöttél, hogy a Szellemnek akarod kinyitni a füled, hogy Istennel akarsz járni, Istennel akarsz gondolkodni. Ez csodálatos dolog. Viszont tudjuk, tudnunk kell róla, hogy folyik egy harc az elménkért. Méghozzá nem is kis harc ez.

1Ján 2:15-17 Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.

Ha odaadod az elmédet az emberi bölcsesség hitető szavának, akkor olyan rendszert szolgálsz, ami el fog múlni. Csak gondolj ebbe bele, ha az a világ, aminek odaadom a fülem, úgyis elmúlik, akkor miért ne adhatnám már most oda Istennek az egészet. Miért ne engedhetném el? Miért ne élhetnék úgy, hogy nem szeretem a világot, se azt, ami benne van, se azt a hangot, ami a világból jön felém, és odaadom Istennek.

Elengedem. Miért ne? Úgyse lehet az enyém. Úgyse vihetem magammal. Úgyse szeret a világ. Gondolkoztál már ezen, hogy nem szeret téged a világ? Egyikünket sem szereti a világ. Mert nem oda tartozunk, hanem Krisztushoz tartozunk, és a világ el fog múlni. Úgyhogy miért ne adnám oda már most? Miért ne mondanék le róla már most? Miért ne nyitnám ki a fülem a Szellem szavának, és miért ne csuknám be a fülemet az emberi bölcsesség hitető szavának? Hisz úgyis elmúlik.

Annyira jó, hogy ezt megtehetjük. Annyira jó, hogy meg is tesszük. Annyira jó, hogy itt vagy, és a Szellem szavát hallgatod. Hallgatjuk, és ennek megvan a maga gyümölcse. Isteni gondolatokat fogunk szólni. Isteni szavaink lesznek. Istentől jövő gondolataink lesznek, és Istennek tetsző életet élhetünk. Ámen.

Kategória: Egyéb