Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk… de most!

2012 december 23. vasárnap  18:00

1Pét 2:25Mert olyanok valátok, mint tévelygő juhok; de most megtértetek lelketek pásztorához és felvigyázójához.

Elképesztő hajlandóságunk van arra, hogy rossz irányba tekintsünk. Azért tetszik, mert ez már az elején is így volt. 1Móz 2. Isten megteremtette az embert.

1Móz 2:18  És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; …

Érdekes, hogy Isten hogyan cselekszik. Isten először megmutatja neki, felsorakoztatja előtte az összes állatot – 1Móz 2:19 –, mindenféle mezei vadat és mindenféle égi madarat odaviszi az emberhez, hogy lássa. Azt mondta: nézz rá, erre van szükséged? Az ember ránézett a tehénre: nem! „A teve? A sirály? Az oroszlán?” „Nem! Nem! Egyik sem tud igazán a barátom lenni. Egyik sem tud a segítőmmé válni.”

Érdekes viszont, hogy Isten hogyan cselekedett. Először megmutatott neki mindent, amire igazából nincs szüksége. Isten eltúlozta az összes lehetséges más alternatívát, és azt mondta: erre van szükséged? Ádám nézte, nézte, nézte, és egy idő után azt mondta: „Nem akadt segítőtársam egy sem. Jópofa a kutya, de az nem segítő, nem a barátom. Nem olyasvalaki, akire igazán szükségem van.” Aztán Isten teremtette az asszonyt.

Érdekes gondolat, hogy Isten így teszi ezt. Ádám megtekintette az állatokat el tudta nevezni azokat. Ami azt jelenti, hogy felettük állt, felfogta, hogy milyen természetük van, és valami értelmes módon el tudta nevezni azokat ez alapján. Tulajdonképpen Ádám az egész idő alatt nem a jó helyen keresett segítőt. Nem oda kellett néznie. Valóban széles látóköre volt, de mégsem a megfelelő helyre tekintett, mert nem ez volt az, ami neki kell.

Hasonlóképpen, azóta bennünk is megvan ez a hajlandóság, hogy nem a megfelelő helyre nézünk. Nem tudom, hogy észrevetted-e, de nagyon is képesek vagyunk erre. 1Kor 1:22 beszél Krisztusról: Krisztus eljött és a keresztet prédikáljuk. Pál Krisztus keresztjét prédikálta, és azt mondja, hogy ezzel mindenkinek problémája van.

1Kor 1:22  Mert egyfelől a zsidók jelt kívánnak, másfelől a görögök bölcsességet keresnek.

„Mi azonban nem azt tesszük, amit akarnak. Nem adunk nekik jelet, nem adunk nekik bölcsességet. Mármint abban az ételemben nem, ahogyan azt ők keresik. Nem filozófiát nyújtunk, nem olyan jelet adunk, amit ők akartak.” Mint amikor Jézusnak is mondták: nos, ha Te vagy a Megváltó, akkor gyere le a keresztről. Alapvetően Jézus azt mondta: „Lehetetlen, hogy Én innen lejöjjek, mert épp a ti bűneitekért fizetek. Túlságosan szeretlek ehhez, nem jövök le.”

Pál pedig azt mondta: „Nem adjuk azokat a jeleket, amiket akarnak, és nem azt a bölcsességet, amit ők akarnak, de keresztet prédikáljuk. Ez is jel. Van ott bölcsesség. Hatalom is van ott, de nem az, amit a világ keres, amit az emberek akarnak.” Mégis érdekes, hogy az emberek még mindig a rossz helyen keresgélnek. Például csodákat várnak, vagy hatalmat akarunk. Valami mást akarunk, bölcsességet.

Észrevetted-e, ahogy egyre többet tanulunk, egyre több és több információt veszünk fel, egyre többet eddzük magunkat, ezzel mi jár? Csomó dolog jár ezzel, amit nem szeretünk: büszkeség, a büszkeséggel magány, és a büszkeséggel a gúnyolódás. Érdekes. Nagyon sok nagyon művelt ember kigúnyol valami olyan egyszerűt, mint az evangélium. Például Júdás 1:18 tudjuk, hogy a gúnyolódók eljönnek. Nem meglepő számunkra. Ahogy egyre több és több a tudásunk és az ebből következő büszkeség, nagyon könnyű kigúnyolni valamit. „Ezzel jössz? Ez annyira ostoba, ez annyira egyszerű, én nem ezt akarom.”

Mégis érdekes, mert Jézus eljött, és nem látták a zsidók a jeleket? Úgy értem, egy szűztől született. Ezek után mit akarsz még? Föltámasztotta a halottat, meggyógyította a vakot, a leprást. Mit akartok még? Feltámadt a halálból! Mire van még szükségetek? Nos, a lényeg itt nem az, hogy problémánk van a jelekkel. Úgy értem, ők azt mondták Ján 2:18 Jézus, mutass nekünk jelet. Aztán azt mondja Ján 12:37-ben: habár Jézus mindezeket a csodákat megtette, nem hittek Őbenne.

A lényeg tehát nem a jel, hanem a szív. A szívben van a probléma. A szívünk miatt könnyedén más irányba tekintünk. Mint például egy feleség, akinek gondja van a férjével. A férj nem éri el az elvárásait – Isten hozott a klubban –, de aztán a feleség valahol máshol keresgél. Ez bennünk megvan. Másutt, a rossz helyen keresgélünk. El kezd más férfiakra tekinteni. Ez rossz, mert nem ez a válasz. Ugyanazok a problémák meglesznek azzal az emberrel is. A házas férfiaknak egy másik nővel ugyanaz a probléma meglesz. Ez nem megoldás.

Amikor viszont Jézus eljött – ma reggel nagyon nehéz volt prédikálni, mert egyszerűen csak fel akartam olvasni az evangéliumot, egész végig csak ezt akartam, érdekes volt –, de miközben erre gondoltunk, azt találtuk, hogy amikor Ő eljött, valójában Őt senki nem várta. Azok az emberek nem várták Őt. Még azok is, akik tudták, hogy eljött, nem jöttek el Őhozzá.

A zsidók elolvashatták volna. Dán 9:25-ben el lett mondva, hogy mikor fog megszületni. Nem kellett volna mindenhol keresni. Ám abban az évben keresni kellett volna mindenhol Őt: „Hol van? Most kellett megszületnie!” –, de nem keresték. Heródes írástudói nem keresték, nem várták Őt, pedig tudták. Aztán egyszerű „hüjje” pásztorok, az ilyenfajta emberek bezzeg keresték Őt. Heródes számára ez csak bajt jelentett, senki volt a számára: inkább öljük meg! A világ Krisztusra így tekint: mert Ővele nincsen hatalom, nincs politika, nincs pénz, akkor miért érdekelne Ő engem? Elképesztő ez a gondolat.

Az előző üzenetben megemlítettük, hogy Ján 14:30-ban Jézus azt mondta: a világ fejedelme eljön, de semmije nincsen Énbennem, – és hozzáteszem – Énnekem sincs benne semmim. Mit jelent ez? Jézus nem vallást hozott. Őt nem érdekelte ez. A politikai arénába sem lépett be, nem kavart lázadást a rómaiak ellen és nem volt gazdag. Tehát Jézus álmosít: „Mutass már valami érdekeset, izgalmasat! Heródes! Ő tudja, mit csinál. Cézár! Az nem akármi. Isteni, hatalmas, elképesztő. A római hadsereg! Azok aztán tudnak valamit! De ki ez a Jézus nevű fickó? Ő senki.”  A világ számára Ő tényleg ilyen.

Ezt olvastuk 1Pét 2:25-ben: mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok. Nagyon könnyen eltévelyedünk a rossz helyre. Tudod, milyenek a juhok? Bambák. Ez nem valami hízelgő kijelentés. Mit tesznek a juhok? Ott keresik az ennivalót, ahol nincs. Rossz helyekre eltévelyednek. Simán megeszik a mérgező növényeket, nem is veszik észre. Akármilyen helyre elmennek, oda is, ahol nincs étel. Ézs 55-ben valóban ezt mondja:

Ézs 55:2Miért adtok pénzt azért, ami nem kenyér …

Ez van a természetünkben. Annyira eltévelyedtünk. Annyira könnyen keresünk valamit, amitől reméljük, hogy megelégít, de abban semmi megelégítő nincs. Mert Isten nélkül az életemben nincs, ami megelégítene örökre. Semmi nincs, ami valóban megelégítene. Csak Istennel együtt.

Pál ezt ki is mondja Fil 4:11-13-ban: megtanultam, hogyan legyek elégedett Krisztusban. Ez Krisztusban van, ahol rájöttem. Őnélküle csak a rossz helyen keresgélek.  A juhok a nyugalmat olyan helyen keresik, ahol nincs nyugalom. Elmennek valamilyen kis mélyedésbe, ott lefekszenek, és onnan már nem tudnak felállni. Megtörténik, hogy nem tudnak felállni. A nyugalmat olyan helyen keresik, ahol nincs nyugalom. Velünk is így van ez.

Nagyon sok helyen, például Ézs 28:15,20 megoldást keresünk. A 20. vers azt mondja a megoldásról, hogy rövid az ágy. Ugyanezt mondja a szégyenről és a félelemről, hogy nincs megoldás. Keresünk emberi megoldást, valami nyugalmas helyet. Az emberek azt mondják: „Félsz a haláltól? Van egy megoldásom, nézz egyenesen a halál szemébe. Tudd, hogy egy nap meghalsz. Valahogy számolj vele, élj így és akkor jó lesz.” Nem tudom, nekem ez nem működött.

Ami működött, az Krisztus volt. Ő eljött az életembe és remény adott, és megváltoztatta a halált. A szégyenemet elrejtettem, de azt találtam, hogy mindig valami túl rövidet akarok. Valami mindig kilógott. Mindig mindenki azt bámulta. Én meg: te jó ég, ha behúzom ezt, a másik kilátszik! A szégyenem csak kilógott, nincsen emberi megoldás arra! Krisztus azonban elbánik ezzel. Ő a megoldás. Viszont annyira könnyen a rossz helyre tekintünk.

Még egy dolog. A juhok vezetőt keresnek ott, ahol nincs. Ez ránk is igaz, ugyanígy. Mát 15:14 megtörténik ez is. A vallás, az okkult, az Isten nélkül való szellemi dolgok, az angyalok imádata, a jósok, mindenféle fura dolog – az emberek keresik ezeket. Miért? Mert ez bennünk van. Csak egyszerűen rossz helyen keresgélünk. Önmagunkban keresünk, másokba keresünk, a világban keresünk, és nincs igazi megoldás. Ez lenyűgöző. Mert:

1Pét 2:25b de most megtértetek lelketek pásztorához és felvigyázójához.

Ez Krisztus. Ő a felvigyázó, Ő a pásztor, Ő a valódi vezető. Ő az, Aki valóban átlátja a dolgokat. Ő az a valaki, Aki tényleg gondoskodik rólunk, és tudja is, hogyan kell, és tudja, hogyan kell vezetni, nem téved el. Ez lenyűgöző számunkra. Ezért vagyunk izgatottak a kereszténység miatt. Tulajdonképpen nem is a kereszténység miatt, hanem Krisztus miatt, Aki az életünkben van.  Krisztus van az életünkben, és ez lenyűgöző. Van bennem természetes hajlandóság, hogy rossz irányba menjek, de Krisztust megtaláltam, és Ő vezet most engem. Egészen más akkor minden.

Az újévi konferenciánk címe is ez: Mert nem jártatok ezen az úton soha ez előtt… P. Matti velünk lesz. Arra vágyunk, hogy Isten tápláljon minket. Arra vágyunk, hogy Isten adjon nekünk nyugalmat. Arra vágyunk, hogy Ő vezessen bennünket. Szeretem ezt a gondolatot.

Nagyon hálás vagyok Krisztus Testéért, a gyülekezetért. Ahogy az ajándékokra gondolunk, felsorolhatnánk mindenkit a gyülekezetben, és szeretem ezt. Miért szolgálunk? Miért szeretünk? Miért megyünk evangelizálni? Miért megyünk az emberek után? Azért, mert csak egy van, Akire érdemes tekinteni válaszért, reményért, jövőért, és ez Krisztus.

Annyira könnyen megtörténik, hogy van egy problémám, vár rám egy palack, és ez a megoldás. Annyira könnyen odanézek! Ha magányos vagyok, lehetek úgy, hogy egy bárban van társaságom, mert aki mellettem lerészegedik, az majd meghallgatja, amit mondok. Ez azonban nem megoldás. Ennek nincsen jövője, ebben nincsen remény. Ott nincs válasz, csak Krisztusban. Ez a gondolatunk most.

Ne a természetben keressük a választ. Gyönyörű a természet, de már Ádám is megmondta: ebből egyik sem az, amire igazából szükségem van. Valami másra van szükségem. Egy emberi barátra van szükségem. Feleségre van szükségem. Szükségem van valami másra, de Isten megadja nekem.

Nekünk a gyülekezetre van szükségünk, Krisztus Testének közösségére. Ne keress emberi bölcsességben. Annyira sokat lehet tanulni, annyira sok az információ, lehet annyi mindent űzni, sok jó dolgot lehet olvasni, ami hozzád ad valamit! Ez mind hasznos, persze, de figyelj. Ha a bölcsesség személytelen, ha az csak filozófia, akkor az valójában haszontalan. Nem elég.

Krisztusra van szükségünk, a bölcsesség egy személyben. Erre van szükségem. Ott van a válasz. Úgyszintén értéktelen a jeleket keresgélni. Mi történik? Azok, akik a csodákat és jeleket keresik, azt mondják: Isten ott van, ahol a csodák vannak. Mi történik? Egy idő múlva eltompulnak ezzel szemben, és egyre nagyobb csodákra van szükségük, egyre többre és többre.

Tudod, mit találtam, ami elképesztő? Kinyithatom a Zsoltárok könyvét újra és újra, kinyithatom a Rómaiakhoz írt levelet újra és friss. Felkavar, valóságos és hatalmas. Azt mondom: köszönöm, Uram, ez lenyűgöző, hogy még mindig tudsz adni többet és többet. Nincsen szükségem arra, hogy erre még valahogy rátetézzek. Hanem csak örömteli, csodálatos.

Ha egy testvéremmel közösségben vagyok, az csodálatos! Nem kell több. Egyszerűen csak élvezhetjük. Annyira csodálatos, mert Krisztus ott van közöttünk, és erre van szükségünk. Isten megmondta Ézs 45:22-ben: Én vagyok Isten, nincsen más. Nincsen más megoldás. Ha nem vagy hívő Krisztusban, keresgélhetsz egész életedben máshol, de nem fogsz olyan választ találni, mint Ő. Ha hívő vagy, akkor még inkább igaz: Ő az, Akit keresünk egy válaszért.

Tudom, hogy vagyunk ezzel. Isten adott nekünk emberi pásztorokat. Tudjuk, hogy milyenek vagyunk, mert ugyanolyanok vagyunk. Annyira könnyen keresgélünk rossz helyen. Lehet, hogy nem vagyok megelégedve ugyanazzal a tanítással: adj nekem valami új, valami más tanítást! Tényleg erre van szükségem? A Biblia rögtön válaszol is 1Ján 1:1-5-ben: Őrá tekintsünk, Ő Isten ajándéka a számunkra. Ámen.

Kategória: Egyéb