Mindent odaadni & Teljes csőd és teljes kegyelem

2014 március 12. szerda  18:30

P. Matti

Olyan sok dicsőség van itt, az Ő kegyelmének a dicsősége. Ez gyönyörű!

Nekünk nincs B tervünk.  Néha beszélünk Isten megengedő akaratáról, de nem azzal tervezünk. Az nem biblikus. Istennek van terve számunkra. Az Ő tervében olyan sok jóság van és olyan sok minőség!

Fil 3:8 Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének gazdagsága miatt, akiért kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem,

Igazából a világ tele van nagyszerű B tervekkel.  Kiváló, remek B tervek vannak. Remélem, nem élsz ilyenben! Nagyon sok kiváló terv van, amiről a végén kiderül, hogy csak szemét. Viszont mindnyájunkat könnyen eltérítenek, elvonják a figyelmünket. Lehet, hogy nem nagyon különleges a világban, lehet, hogy csak simán egy B terv a saját szívemben, és remek, nagyon jól hangzik, jó alibi, jó kifogás, hogy ne éljek Isten tervében.

Fil 2:8 És amikor emberi formában volt, megalázta magát, engedelmes volt halálig, mégpedig a kereszthaláláig.

Az engedelmesség keresztény szó. Gyönyörű szó, ami leírja az Úrral való kapcsolatunkat. Viszont nem az engedelmesség vált meg bennünket. Még csak nem is szentel meg bennünket az engedelmesség, mégis egészen megváltoztatja az életünket. Ez mély dolog, igazából a szívünk mély titka, mert senki nem tudja, hogy mennyire engedelmeskedünk. Lehetséges, hogy kívülről az összes helyes dolgot tesszük, áldozatot hozunk, és mégsem engedelmeskedünk.

Három kategóriába szeretem felosztani az engedelmességet. Szeretném megkülönböztetni ezeket. Van vak-engedelmesség, és úgy tűnik, hogy Istent ez nem igazán érdekli. Isten nem vak-engedelmességet akar tőlünk.

Aztán van egy olyan, amit szeretet-engedelmességnek szeretnék nevezni. Emlékszel Jézus beszélgetésére Péterrel? „Péter, szeretsz Engem? … Péter, szeretsz Engem? … Péter, szeretsz Engem?” Úgy tűnt, hogy ez fontos. Nagyon sok fontos meghatározás hangzott el ebben a beszélgetésben, és ez elvisz minket a szeretet-engedelmesség fogalmához. Mert az üdvösségünk pillanatában Isten természetfeletti szeretetet ad nekünk.

Aztán ez pedig elvezet bennünket egy olyanhoz, amit bizalom-engedelmességnek nevezek. Ez a bizalom-engedelmesség majdnem úgy néz ki, mint a vak-engedelmesség, de mi a különbség? A szeretet-engedelmesség különbözteti meg. A szeretet-engedelmesség visz el bennünket a bizalom-engedelmességhez.

Hadd magyarázzam el kicsit, hogy mire gondolok! Egyet kell értenem Istennel, hogy engedelmeskedjek Neki? Nem feltétlenül. Néhányan azt mondják: Csak engedelmeskedni kell! Istent azonban nem ez érdekli, hanem azt kérdezi:

–          Szeretsz-e Engem?

–          Igen, szeretlek, de nem…

–          Szeretsz Engem?

–          Igen, de itt vannak a szabályok, és próbálok a legjobban teljesíteni.

–          Szeretsz Engem?

–          Igen. – felelem. – Akkor beszélj nekem erről. Mondd el, hogy milyen sokat jelent ez Neked. Szeretnék erről hallani. Szeretnék erről tudni. Szeretnék újra Beléd szeretni. Mert amikor ez megtörténik, akkor hajlandó vagyok engedelmeskedni. Még akkor is, amikor nem értek Veled egyet.

Erről szól igazából a misszió. Ez a szeretet-engedelmesség, ami a bizalom-engedelmességhez vezet el bennünket. Mert a személyes engedelmességemmel hatással vagyok a gyülekezetre. A szívem titkos engedelmessége, ez a missziós munkán keresztül történik. Gondolj erre így! Vezethetne-e Isten terve téged arra, hogy valaki másnak a fájdalmát átvállald? Előfordulhat-e, hogy Isten terve a te életedre az, hogy a fájdalom helyére mész, hogy valaki helyét átveszed?

Nézzük meg máshonnan! Vezethetne-e Isten terve arra, hogy kifizesd valakinek az adósságát? Például, hogy kifizesd a szomszédod telefonszámláját? Vagy kifizesd valakinek a lakbérét, akit nem is ismersz? Vagy kifizesd egy iszákos ember lakbérét, aki elitta azt? Na, mostmár valódi missziós munkáról van szó, amikor erről beszélünk.

Vezethet-e Isten terve arra, hogy valakinek átvedd a bűntudatát? Ez nagyon komoly, hogy átveszed a bűnösségét, a bűntudatát, valaki más bűnét átvállalod, és azt az embert szabadon engedik. Lehet, hogy még csak nem is értékeli nagyra, hogy te ezt megtetted. Érted, hogy miről beszélek? A valódi misszió jellegéről beszélek.

Mert minél tovább élek – és már nagyon-nagyon régóta élek –, annál inkább meggyőződöm az élet értékéről, hogy ez növekszik. Nem azon dolgok által nő, amiket megszereztél és megtartottál, hanem olyan dolgok által, amiket odaadtál, és olyan dolgok által lesz értékesebb, amiket feladtál. Ha azon igyekszel, hogy misszionárius legyél anélkül, hogy feladnál bizonyos dolgokat, akkor ellentmondásba keveredtél a saját üzeneteddel. Mert ez a missziós munka, hogy feladunk dolgokat, és odaadunk dolgokat. Folyton ezt csináljuk. Ez a szeretet-engedelmesség.

Lehet, hogy az életedben van valami, amit feladhatnál – nem a házastársadról beszélek, bár láttam, hogy valaki nagyon elmosolyodott: Ez már döfi! –, és ez lehet egy megoldás. Lehet, hogy ez a megoldás a szellemi problémáidra. Lehet, hogy a Szent Szellem vezet téged. Mindjárt mondok néhány példát. Bár tudom, hogy mindenki arra vár, hogy a pénzről beszéljek, hogy adjuk fel a pénzünket. 🙂

Mi van azzal, hogy feladod a magánéletedet? „Na, nem! Azt már nem! Bármi mást, de azt nem! Szeretném a kis teámat, és a csoki szeletkéimet. Ezt nem veszi el tőlem senki.” Hát? 🙂 Van áldás az odaadásban, és van áldás a feladásban. Ez gyönyörű! Tényleg Isten tervében van.

Ománban voltam októberben, aztán januárban. Nagyszerű lehetőség, úgy tűnik. Úgy tűnik, hogy ha az ember odamegy, akkor nem is kell semmit feladnia, mert annyira luxusban élő ország. 🙂 Csodálatos! Ha tudnád! Mindenki majd meghalna, hogy oda mehessen!

Ahogy már korábban is beszéltem erről, van egy gyönyörű bizonyság, egy misszionárius házaspár mondta el, és szeretném megint felhozni. Ők elmentek Ománba, amikor még semmi luxus sem volt arrafelé. Fiatal, gyönyörű amerikai házaspár. A férj orvos, a feleség pedig tanító, és a kisbabájukkal együtt mentek. A pusztába, a dzsungelbe mentek, ott aztán tényleg nincs semmi.

Tényleg feladtak valamit, és kezdték szeretni az embereket. Ez az orvos nagyon sokat tett azért, hogy megindítsa az orvosi munkát az országban, kórházakat épített. A feleség pedig egy iskolarendszert kezdett el. Tényleg odaadták az életüket. Ez mindig gyönyörű, amikor ezt látjuk megtörténni, hogy valaki átadja az életét. Lehet, hogy a mi kis családunkban, vagy a gyülekezetben, mert ez az a kereszténység. Semmivel sem kevesebb ennél, ez a kereszténység.

Tényleg odaadták az életüket. Aztán elérték a nyugdíjas korukat az USA-ban. Az ománi szultán viszont megkérte őket, hogy maradjanak az országban. Felajánlotta nekik az ománi állampolgárságot, és gyönyörű palotát adott nekik. Néhányan voltunk ott, meglátogattuk ezt a palotát. Mert természetesen elfogadták az ajánlatot.

Amikor én először odamentem, a férj két évvel azelőtt halt meg. A feleség még él, ragyogó, gyönyörű hölgy, az arcán az Úr kegyeleme ragyog. Amikor a házukba értünk, szolgák turbánban fogadtak, és hasonló dolgokat láttunk. Odaérsz a palotához, ott ül az ember, és minden gyönyörű. Fantasztikus hely, tényleg! Eszembe jutnak a kis nylonzacskóim és dobozok, amikből éltem a világ különböző részein. Ez teljesen összetört. 🙂

Aztán szellemi közösségben voltunk. Isten mondott valamit az élet értékéről: Vannak dolgok, amik fontosak, és vannak, amik nem fontosak, nincs B terv, de az A terv fantasztikus. Isten kegyelméből visszamegyünk, és szeretettel várunk téged, hogy csatlakozz hozzánk. Ha nem akarsz Ománba menni, akkor gyere velünk Bulgáriába. Ugyanaz az elv. Ha nem tudod, hogy mihez kezdj az életeddel, ha nem tudod, hogy mit kellene feladnod, mi segítünk. 🙂 Gyere, csatlakozz hozzánk!

Egy ománi bizonysággal szeretném befejezni. Januárban egy nagyon klassz csapattal voltam ott.  Van egy hivatalos ománi protestáns egyház. Úgy láttuk, hogy a kormány nagyon jó indulattal viseltetik irántuk. Úgyhogy most egy új templomépületet építettek, és a szultán rengeteg pénzt adott erre. Biztos vagyok benne, hogy a társulási áldás őrá is kihat, és nagyon is szüksége van rá. 🙂

Ott voltam a felszentelési istentiszteleten, és Isten jelenléte nagyon gyönyörű volt. Különféle szónokok beszéltek. Az üzenet, ami a leginkább megérintett, azt a kormány hivatalos tisztviselője mondta el a vallásügyi minisztériumból. Néhányunknak rettenetes élményei vannak ilyen emberekkel kapcsolatban. 🙂

Ez az ember muszlim volt, és a gyülekezethez szólt. Azt mondta: Köszönjük, hogy Ománban vagytok, mert áldást hoztatok az országunkba. A legvégén azt mondta: Szeretünk benneteket! Ettől mindenki odavolt. 🙂 Alig mertük elhinni. Ez Isten munkája. Isten kegyelméből ezt felismerjük, és ezt választjuk, mert ezzel összehasonlítva minden csak szemét!

P. Love

Istennek nagyon sok szeme fénye van – ahogy ma hallgattuk P. Scibellit –, mert itt mindannyian Isten szeme fénye vagyunk. Dicsőség az Úrnak!

2Sám 9. Az üzletembereknek az USA-ban – ha üzletember vagy, remélem sikeres vagy, imádkozom ezért, és remélem, Isten megáld téged –, amikor nem megy jól az üzlet, akkor néha változtatni kell. A hazánkban – biztos vagyok benne, hogy ez minden országban más, vannak szabályok, törvények, rendeletek, amik az üzleti vállalkozásokat szabályozzák – ha egy vállalkozás nem működik jól, és nem tudja fizetni a hitelezőit, akkor csődöt jelenthet. Van ilyen lehetőség, és ez nagyon sokszor megtörténik.

Két megközelítése van annak, ahogy az ember csődöt jelenthet. Az egyik a 7. fejezet féle megközelítés, a másik a 11. fejezet féle megközelítés. Teljesen eltér a kettő.

Mi a 7. fejezet féle megközelítés? Ez úgy megy, hogy az ember odamegy a hitelezőihez, és azt mondja: „Nem tudok mindenkit kifizetni, nincs elég pénzem. Úgyhogy, ha adtok nekem időt, akkor átszervezem az egész vállalkozásomat, változtatni fogok a vállalkozásomban, hogy több bevételem legyen. Ti vagytok a hitelezőim, azt akarom, hogy tudjátok, ki foglak fizetni benneteket.” Ez a 7. fejezet féle csőd.

A 11. fejezet féle az egészen más. Ez az, hogy az ember azt mondja a hitelezőinek: „Semmi pénzem! Nincs pénzem, nem tudok fizetni. Nagyon sajnálom, lehetetlen fizetnem, ez van.” – és így a hitelezők nem kapnak semmit. Törvény mondja ki, hogy nem kell fizetni a hitelezőknek ebben az esetben.

Ez két különböző fajta csőd. Szellemileg szólva meg kell értenünk a saját csődünket. Miközülünk senki sem adhat be 7. fejezet típusú csődjelentést. Mi nem ügyleteltünk Istennel. Nincs olyan, hogy azt mondjuk: Adj egy kis időt, hadd szervezzem át az életemet, hadd változtassak meg dolgokat, és akkor kifizetek mindent, amivel tartozom. Ez lehetetlen!

Mi a 11. fejezet fajta csődöt jelentjük. A csődbe ment lelkünkben Isten elé jövünk, és azt mondjuk: „Semmink sincs! Semmit nem tudok fizetni Neked, Isten.” Isten azt feleli: „Ez rendben van. Mert elengedtem a tartozásodat. Elmúlt.” Ám Isten szeretné, ha megértenénk, hogy milyen fajta csődben is vagyunk.

Úgy tűnik nekem, hogy nem kell sokáig keresztény hívőként élni ahhoz, hogy megértsük, a lelkünk mennyire csődbe ment.  Nem kell nagyon sokáig kereszténynek lenni ahhoz, hogy az ember kapcsolódni tudjon a teljes romlottság tanához. Hiszen minden nap ezt éljük meg.

P. Schaller az egyik üzenetében említette Márk 7-et, és beszélt azokról a dolgokról, amik az ember szívéből származnak. Tizenhárom rettenetes dolog van minden egyén szívében.  Pál apostol Róm 3:10-től kezdve tizennégy rettenetes dolgot sorol fel, ami minden ember szívében ott van. Aztán az Ószövetségben pedig ilyen igerészeket olvasunk: az egész fej beteg és a szív erőtlen. Azt olvassuk, hogy a szív csalárd és gonosz, ki az, aki megérthetné a romlottság mélységeit? Isten azonban megmutatta nekünk, hogy mi a romlottság, és mindannyinknak kijelentette, hogy a lelkünk valójában csődbe ment.

Miért beszélünk erről most? Mert azt gondolom, hogy néha elfeledkezünk róla. Egyetlen ember sincs itt, aki vitába szállna azzal az állítással, hogy az üdvösségünk teljes mértékben a kegyelem munkája. Nem hiszem, hogy bárki itt most vitába szállna azzal, hogy a megdicsőülésünk teljes mértékben a kegyelem munkája. Amit a kettő között találunk, az a rész a megszentelődésnek a folyamata.

Valahol a folyamat során szem elől tévesztjük ezt a csődbe ment állapotunkat, és kezdjük azt hinni, hogy képesek vagyunk olyasmit tenni, ami elfogadható Isten előtt. Ugyanazzal a problémával ugyanazt tapasztaljuk, mint a Galáciabeli hívők: kegyelemből megváltást nyertünk, üdvösségünk van; de aztán valahol egészen bolondok lettek a Galáciabeliek. Azt mondta Pál, hogy valaki megigézte őket.

Aztán feltette nekik ezt a kérdést: A Szellemben kezdtétek el – Gal 3:2 –, most a test cselekedeteiből lesztek tökéletesekké? Mi történt a Galáciabeli hívőkkel? Ugyanaz, mint ami mindannyinkkal előfordulhat. Ha nem értjük, hogy mennyire teljesen csődbement állapotban vagyunk, akkor kezdjük azt hinni, hogy tehetünk valamit Istennek. Kezdjük azt hinni, van annak útja-módja, hogy megszenteljük saját magunkat.

Nagyon tetszik nekem ez, hogy Isten a minden kegyelem Istenének nevezi Magát. Ami emlékeztet bennünket arra, hogy ez kegyelem az életünk kezdetén, kegyelem az életünk végén, de emlékezzünk arra, hogy ez kegyelem az életünkben pont most, és akkor is lesz a kegyelem, amikor a legnagyobb kihívásainkkal és félelmeinkkel nézünk szembe. Hogyha az életünk az Ő kegyelmének a dicsőségét dicséri, akkor folyamatosan válaszolnunk kell erre a kegyelemre. Folyton vennünk kell ezt a kegyelmet. Ahogy hallottuk ezt: folyton adjuk Neki a terheinket és vegyük a kegyelmet.

Azt hiszem, ezt az elvet nagyszerűen illusztrálja 2Sám 9-ben Méfibóset története. Ismerjük, nagyszerű elv, amiről gondolkodhatunk. Méfibóset rejtőzködött. A palota közelében sem volt, nem volt Dávid közelében. Valószínűleg azzal a gondolattal élte a mindennapi életét, hogy egy nap Dávid meg fogja ölni.

Emlékezzünk valamire Méfibósettel kapcsolatban: sánta volt, nyomorékok voltak a lábai. Nem tudott egyenesen járni. Gondolj erre, hogy ez nem az ő hibája volt. Valaki vitte őt egy csatában, amikor még kisgyerek volt, ráesett az illető, és összetörte. Úgyhogy innentől kezdve soha nem tudott már egyenesen járni.

Ez mindannyinknak ismerős kellene, hogy legyen. Mert a bukás és a bukás hatásai a saját életünkben, ez is valaki más miatt történt. Ádám elbukott, és mi is elbuktunk vele együtt. Ő volt az, aki elbukott a kertben, de az ő bűnének az eredménye az, hogy azóta is a halál uralkodik, és azóta sem tudunk helyesen járni. Azóta sem vagyunk képesek Isten előtt elfogadható életet élni. Képtelenek vagyunk rendbe hozni az életünket tulajdonképpen.

Aztán egy nap a palotában Dávid felteszi ezt a dicsőséges kérdést: Van-e még valaki, aki megmaradt Saul házából, akivel jót tehetnék Jonátánért? A jót szó a kegyelem, a ki nem érdemelt jótétemény. Csak gondolj bele, Dávid azt keresi, hogy kinek adhatná ezt a ki nem érdemelt jótéteményt! Dávid olyan gyönyörű előképe Krisztusnak ebben a fejezetben! A mi előképünk pedig ebben az igerészben Méfibóset.

Ismered a történetet: hívatja Méfibósetet, behozza a palotába. Amikor elmentek megkeresni Méfibósetet, akkor – biztos vagyok benne – ő nagyon megijedt. Dávid azt mondta: Hozzátok a limuzint és álljatok a kis kalyibája elé. Méfibóset pedig így gondolkodik: „Most megtaláltak. Rájöttek. Most eljöttek és az életemet veszik.” Aztán kopogtatnak, megkérdezik: Te vagy Méfibóset? „Igen, én.” „Akkor gyere velünk!” Beugrik a limuzinba, és elviszik őt a palotába, aztán találkozik Dáviddal.

2Sám 9:7 Dávid azt mondta neki: Ne félj, mert hűséggel tartozom neked apádért, Jónátánért, és visszaadom neked nagyapádnak, Saulnak minden földbirtokát, és mindig asztalomnál fogsz étkezni.

2Sám 9:10 … Mefibóset pedig, a te urad fia mindig az én asztalomnál eszik. …

2Sám 9:11 … Így Mefibóset Dávid asztalánál evett, mint egy királyfi.

2Sám 9:13 Mefibóset … mindig a király asztalánál étkezett. Ő mind a két lábára sánta volt.

Mi a lényeg? Dávid nem tervezte, hogy Méfibóset valaha is elhagyná azt az asztalt. Ez az asztal Isten kegyelmének a jelképe. Ez az a hely, ahova Isten mindannyinkat el akar vinni. Dávid nem úgy szándékozta, hogy Méfibósetet odaviszi a palotájába, leülteti az asztalhoz, és azt mondja neki: Majd amikor megerősödtél, amikor már kicsit jobban tudsz járni, amikor már kicsit rendbe tudod hozni az életedet, amikor egy kicsit már átszervezted a csődöt, ami a lelkedben van, majd amikor már végre össze tudod szedni magadat, Méfibóset, majd akkor elmehetsz. Nem! Dávid nem így tervezte.

Isten sem ezt tervezte nekünk. Isten nem akarja, hogy elhagyjuk az Ő kegyelmének az asztalát, hanem azt szeretné, hogy folyamatosan lakomázzunk annál az asztalnál. Mert ez az asztal elrejti az életünknek a nyomorultságát, betakarja a bűnöket, amiket megtapasztalunk az életünk során. Az nem Isten szándéka, hogy valaha is elmenjünk onnan.

Aztán Méfibóset kicsit később az élete során elment onnan. Absolon lázadása idején elment, és a másik oldalhoz csatlakozott. Hátat fordított annak, aki annyira kegyelmes volt vele, és aki annyi meg nem érdemelt jót tett vele. Amikor azonban véget ért a lázadás, és Absolon meghalt, akkor Méfibóset ismét szemtől szemben állt Dáviddal.

Dávid meglátta és azt kérdezte: „Hova mentél? Mi történt veled?” Valaki mondta Dávidnak: „Hátat fordított neked mind azután, amit tettél vele, mind azután, amit adtál neki! Nézd, hogyan bánt veled?! Dávid, most mihez kezdesz vele?” Dávid azt felelte: „Menj vissza és ülj le az asztalhoz. Oda tartozol, Méfibóset. Ott leszel életed hátralevő részében.”

Isten azt akarja, hogy folyamatosan az Ő asztalánál üljünk. Biztos azt gondolod: „Ha állandóan annál az asztalnál ülünk, akkor hogyan végezhetnénk el valaha is valamit? Hogy fogunk elmenni az egész világba? Hogy fogunk elérni más országokat? Hogy fogják mások hallani az evangéliumot?” Istennek van asztala minden országban ezen a világon. Ománban is ott van a kegyelem asztala. Ahogy hallottuk, az elég jó arrafelé. 🙂

Aztán vannak asztalai Finnországban, Oroszországban, Ukrajnában, Dél-Amerikában… A mi helyünk Isten kegyelmének asztalánál van. Soha nem hagyhatjuk el azt az asztalt, mert – vannak hírem számodra – nem leszel jobb! 🙂 Továbbra is csődöt jelenthetsz. Emlékezz, nem a 7. fejezetbeli csődjelentést adtuk le, hanem a 11. fejezetbelit.

Mostmár Isten kegyelmének a tárgyai vagyunk, és mostmár Isten áraszthatja a kegyelmét mindegyikünkre. Igen, elismerjük, hogy az üdvösség teljes mértékben a kegyelem munkája, és a megdicsőülésünk is teljes mértékben a kegyelem munkája, de aztán azt is elmondjuk, hogy a megszentelődésünk is a kegyelem munkája. Képesek leszünk egyetérteni azzal, aki ezt a nagyszerű himnuszt írta: a kegyelem az, ami ilyen messzire elhozott bennünket biztonságban, és a kegyelem az, ami haza is visz minket.

Nem azt mondja az Írás, hogy Isten a valamennyi kegyelem Istene, és nem is azt mondja az Írás, hogy Isten a feltételes kegyelem Istene lenne; nem azt tanítja a Biblia, hogy majd ha kiérdemeljük a kegyelmet, akkor megkapjuk; hanem a Biblia azt tanítja, hogy amint az érdem belép a képbe, akkor a kegyelem eltűnik.

Aztán a másik oldal az, hogy amikor megjelenik az érdemtelenség, akkor sincs meg a kegyelem. Vissza kell mennünk a kezdetekhez, és újra meg kell tanulnunk a kegyelemnek a definícióját. Ez Isten meg nem érdemelt jótéteménye, és Isten Önmagát a minden kegyelem Istenének nevezi.

Nagyon bátorít, hogy ezt tudhatom, bátorít, hogy ezt hallhatom. Mert amikor keresztülmegyünk a személyes szenvedéseinken, amikor a megkörnyékező bűneinkkel küzdünk, akkor Isten kegyelmi szövetsége mindnyájunkat emlékeztet, hogy túl leszünk rajta, hogy győztesek leszünk ebben az életben, hogy egyetlen vád sem állhat meg az Isten választottaival szemben, és nincs kárhoztatás sem most, sem holnap, sem a jövőben sem lesz kárhoztatás.

Amikor az ember ezt hallja, akkor van valami, ami ezt mondja: Annyira jó teljesen csődbe menni! Értem a teljes romlottságnak a tanát. Nem harcolunk Istennel ezzel kapcsolatban, nem viszonylagos igazságosságban élünk, mert Isten sem viszonylagos, hanem abszolút, és kizárólag abszolút igazságossággal bánik. Az embereket csak kettő kategóriában látja: teljesen elveszett és teljesen megváltott. Gondolkodj csak el ezen, hogy Isten kegyelméből teljesen megváltottak vagyunk, teljesen megszenteltek, és ez soha nem fog megváltozni!

Eszembe jutott, hogy mi volt kiírva NY C-ben, amikor elsüllyedt a Titanic. Két kategória volt. Az egyik lista: Megmenekült; a másik lista: Elveszett. Hála Istennek, hogy mi teljesen megmenekültünk Krisztusban, és Isten kegyelmi szövetsége miatt tudjuk, hogy ez így van.

Nem számít, hogy mivel kell szembenéznünk holnap, nem számít, hogy a személyes küzdelmeink milyenek, nem számít, hogy mit mond az orvos, az nem változtatja meg Isten kegyelmének a természetét. Nem számít, hogy mennyire gyenge vagy most, ez csak egy újabb lehetőség, hogy Isten ereje tökéletes legyen benned, hogy Isten kegyelme megmutatkozzon még a gyengeségünkben is. Ámen.

Kategória: Egyéb