Pirger István
Nemrég a föld népessége átlépte a 7 milliárdot. Az emberek felének nincs meg a lehetősége arra, hogy odamenjen egy csaphoz, ami tőle 10 méterre van, és igyon belőle. 3.5 milliárd ember. Ennek a fele még vízhez is csak hetente egyszer jut. Legalább kétszer kellene. Ez megdöbbentő.
2Kor 5:18 Minden Istentől van. 1Kor 3:21 Minden a tiétek. 2Kor 4:15 minden értetek van. Róm 8:28 azoknak, akik Istent szeretik, minden összedolgozik a javukra. Róm 8:37 mindezekben a győzteseknél is többek vagyunk. A minden ellentéte a semmi, Apcsel 20:24 nem rettent meg semmi. Fil 4:13 mindenre van erőm az által, Aki erőt ad nekem.
Ez minden, amiről beszélni szerettem volna. Látogatok embereket, rokonokat, és annyi dolog van, amikor úgy érzem, mintha egy gödörben lennénk, ahonnan nincs kiút. Józsefet a testvérei rakták gödörbe. Az apja minél inkább elismerte őt, annál inkább került a gödörbe. Amikor a gödörben vagyunk, akkor annyi minden van ellenünk, vagy legalábbis úgy látjuk, úgy érezzük.
Itt van ez az öt vers, ami éppen az ellenkezőjét mondja. Minden a javunkra van, mert Isten velünk van.
P. Kende
Ha az Úrvacsorára gondolok, akkor először a megigazulás jut eszünkbe. Krisztus igazzá tett bennünket. Észrevetted-e, hogy mindenki igaz? Mindenki, akivel találkozol, igaz. Nem így mondják, hanem úgy: jó ember vagyok. „Miért vagy jó ember?” „Mert nem öltem meg senkit. Még. Ha megölök valakit, akkor találok egy még lejjebb lévő mércét, aminek megfelelek.”
Ez egyetlen kérdés ez: honnan kaptad az igazságod? Amikor az Úrvacsorát vesszük, azt mondjuk: én az igazságomat Krisztustól kaptam hit által, Róm 5:1. Nem én adtam magamnak az igazságomat, hanem Isten adta nekem a Krisztusba vetett hitem miatt. Ez a gondolat az, amivel vesszük az Úrvacsorát, mert tudjuk, hogy nincs ember, aki tökéletesen igaz lenne Isten tökéletesen igaz bírósága előtt. Ezért azt mondjuk: azért megigazulván ingyen, Isten kegyelméből, Krisztus által, az Ő bele vetett hit miatt. Így vesszük az Úrvacsorát.
Van egy áldott és egy átkozott témám. Mindkettőről tudok beszélni, remélem. A gondolat ez:
Zsid 2:3 Mimódon menekedünk meg mi, hogyha nem törődünk ily nagy üdvösséggel?
Ily nagy üdvösség. Miért olyan nagy az üdvösség, amit Krisztus megvásárolt nekünk?
Sok mindent lehetne mondani erről. Nagyobb közbenjárónk van, mint az Ószövetségben. Nagyobb, mint Mózes. Jézus Krisztus. Nagyobb, mint az angyalok, Zsid 1 szerint. Isten Maga. Nagyobb közbenjárónk van, mint az Ároni papság, Zsid 7 szerint. Ezért ez nagy üdvösség, mert Ő nagyobb.
Ez nagyobb szövetség, jobb szövetség, mint az Ószövetség, Zsid 8:6. Azért, mert ez élő, Zsid 12:22. Nem olyan, ami halállal fenyeget, Zsid 12:18, hanem valami, ami életet ad, Zsid 12:22. Ráadásul ez a Személy, a Főpapunk, Krisztus, Ő örökkévaló, nem időleges, Zsid 7:24. Úgyhogy az üdvösség, amit kínál nekünk, arra azt lehet mondani, hogy ilyen nagy üdvösség. Mekkora nagy üdvösség ez! Milyen hatalmas üdvösség ez, amit kaptunk. Ez az áldás a dologban.
Ez nagy üdvösség. Amikor vesszük a poharat, a kenyeret, akkor nagy üdvösségről beszélünk. Ez piciny dolog, piciny jelkép egy nagy üdvösségről. Nagyon fontos, hogy ez a szívünkben legyen. Miért nagy üdvösség ez? Azért, mert valami szörnyűtől mentett meg minket. A pokoltól. Milyen szörnyű, rettenetes gondolat, rettenetes elképzelés az: örökkévaló magány, örökkévaló szenvedés, örökkévalóság remény nélkül. Rettenetes lenne még akkor is, ha ez csak elképzelés lenne, de valóság.
Luk 16:23-24-ben azt olvassuk, hogy ez az ember valósan szenvedett valós pokolban. Valós ember valódi nevéről beszél. Egy valódi személyről. Jézus tanított minket erről. Az evangéliumok tele vannak ezzel, hogy a pokol valós dolog. Ráadásul nem ér véget, Jel 19:20. Valaki bekerül oda és 1000 év múlva még ott van, Jel 20:10. Ez nagyon súlyos, szörnyű valóság.
Ezért mondta Pál Róm 11:22-ben: azért tekints Isten kegyességére és keménységére. Gondolj mind a kettőre! Ha belegondolsz ebbe, ez fájdalmas dolog. Azért, mert nehéz elképzelni, hogy valami ennyire fekete-fehér lenne, valami ennyire „vagy-vagy” dolog lenne. Döntened kell, hogy vagy ez, vagy az. Megvan ez az elképzelésünk, hogy a valóság sosem fog elénk tenni ilyen igazi vagy-vagy döntést.
A társadalmunk tele van ezzel az üzenettel: mi megtaláltuk a megoldást, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon. „Siker könnyen, gyorsan, olcsón!” Ez hazugság, hogy nem kell választanod, hogy nem kell döntened, hogy nem számítanak a döntéseid.
Az Úrvacsora erről szól, hogy Krisztus hozott egy döntést érted és értem egy drága dologban. Fájdalmas és jelentős döntést hozott, ami megváltoztatta világtörténelmet és mindannyiunk életét. Keménynek tűnik a pokol? Igen, nagyon keménynek. Ugyanakkor ismerd fel ezt, hogy a bűnös embernek az ítélet mindig túl keménynek tűnik. Igazából ez csak Isten igazságos volta.
C. S. Lewis írta: „Csak kétféle ember létezik igazából. Van, aki azt mondja Istennek: legyen meg a Te akaratod; és van másikfajta ember, akinek a legvégén Isten azt mondja: rendben, akkor legyen meg a te akaratod.” Mindazok, akik a pokolban vannak, azt választották. Ha nem lenne a saját választás, akkor nem lenne pokol. Ez súlyos, fájdalmas, de nagyon valós és jelentős.
Milyen nagy üdvösség ez, hogy Krisztus megszabadított minket? Ha valami kicsi dologtól mentett volna meg minket – egy délutáni hasfájástól, vagy egy álmatlan éjszakától –, de Krisztus a pokoltól mentett meg minket. Ez hatalmas üdvösség. Fontos tudunk a valóságát ennek.
2Kor 5:11 ismervén tehát az Úr félelmét, embereket térítünk. Tehetünk valamit az ügyben, mert Ján 16:9 szerint tudjuk, hogy az embereknek egyetlenegy bűnük van. Nem az összes vétkük, amit elkövetettek az életük során – mert azokért Krisztus fizetett a kereszten, ha nem fizetett volna érte, akkor a munka nem lenne elvégezve –, hanem csak egy bűnük van, az, hogy nem hisznek Krisztusban. Ezért is olyan rettenetes az egész, hogy nem hisznek Krisztusban.
Ján 16:9 a Szent Szellem meggyőzi őket bűn tekintetében. Ennek a bűnnek a tekintetében, hogy nem hisznek Jézus Krisztusban. Ez rettenetes, mert ez az egyetlenegy bűn. Ráadásul az emberek nem is tudnak róla. Túl modernek vagyunk ahhoz, hogy higgyünk a pokolban. Túl fontosak vagyunk ahhoz, hogy a pokol valós lehessen.
Az emberek nem akarnak tudni a pokolról. Megértem a dolgot. Még azok is, akik hajlandóak hallani a mennyről, azok sem hajlandóak hallani a pokolról. Dühösek rá. Miért? Mert a pokol túl nagy falat. „Nincs elég nagy zsebem, hogy beleférjen.” Nem tudom beilleszteni az életembe. Túl nagy, túl rettenetes, túl komoly.
Mát 8:12 arról beszél, hogy a pokolban sötétség van, bánkódás azon, hogy mi volt, és szenvedés. Ez fájdalmas valóság. Ésa 66:24 beszél erről. Márk 9-ben is azt mondja, hogy a férgük meg nem hal. Ami azt jelenti, hogy lesz egy folyamatos rágódás, szüntelen bánkódás azon, amit elmulasztott az ember. Értem, hogy nem kedveljük ezt. Egy pillanatra sem hiszem, hogy amikor a pokolnak meg kellett lennie, akkor Isten örült volna. 2Pét 3:9 Ő arra vágyik, hogy minden ember eljusson az üdvösségre, az igazság megismerésére.
Mennyire rossz a pokol? Mát 25-ben azt olvassuk, hogy jobb lenne elveszíteni bármit, mint oda kerülni. Mát 25:41 a pokol az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett. Nem nekünk készült. Nem a mi léptékünkre van kitalálva. Nem a mi mércénkkel van megalkotva, hanem Sátánnak és az ő démonjainak. Ez nagyon komoly, és megráz bennünket. A másik oldalról viszont felismerünk valami fontosat.
A kenyér és a pohár. Krisztus teste és Krisztus vére. Milyen nagy üdvösséget szerzett nekünk Krisztus? Nem valami nevetséges dologtól mentett meg, hanem valami hatalmastól. Amit bevállalt értünk, az a leghatalmasabb dolog volt, amit el tudnánk képzelni. Az a legcsodálatosabb dolog volt. Nincs ennél nagyobb szeretet, mint amikor egy ember leteszi az életét a barátaiért. Krisztus megtette értünk. Élte értünk az életét és megtette értünk. Ha belegondolunk ebbe, olyan nagyon hálásak lehetünk!
A pohár az én megtisztulásomról szól. A Krisztus véréről szól. Annak a jelképe, hogy Krisztus vére elmosta a bűneimet. Ez a gondolat hatalmas. Mindannyian ugyanazt a poharat és ugyanazt a kenyeret vesszük. Ugyanaz a Krisztus. Neki van válasza mindannyinkra. Mennyire különbözünk, és Istennek mégis van egy válasza.
Vannak emberek, akik aggódnak, hogy milyen lesz a menny. „Unalmas lesz-e, vagy olyan, amilyennek én szeretném?” Gondolj bele! Ha Istennek volt egy válasza az összes bűnünkre, akkor a menny mennyivel inkább válasz lesz minden vágyunkra és reményünkre.
A másik oldala az Úrvacsorának a kenyér. Milyen lenne, ha te lehetnél a legokosabb, a leghatalmasabb, a leggazdagabb, a legszebb, a legegészségesebb ember az egész világon, a legjobb kifejezőképességgel? Felkínálnák ezt a lehetőséget egyetlen kitétellel. Ez az, hogy egy magányos szigeten kell élned ezután egyedül. Mennyire bolondnak kéne lenned, hogy ezt válaszd! Mert ha mindez megvan nekem, akkor arra van, hogy megosszam valakivel.
Ha Isten megigazított minket, akkor az nem magányra lenne kitalálva. Ha igazzá lennék téve és egyedül kellene lennem, az nem nagyon különbözne a pokoltól. Arra kaptam az igazságomat, hogy osztozzam benne a testvéremmel. Amikor közösségben vagyunk, amikor beszélgetünk, akkor ebben örvendezzünk: „Halleluja, ez megvan nekünk, neked is, és nekem is. Micsoda öröm, hogy Isten igazzá tett bennünket.”
Bevállaltam, hogy bűnös vagyok és Isten megtisztított. Nem a szégyenem a lényeg már, nem a bűntudatom a lényeg már, hanem amikor közösségben vagyunk, akkor ezektől szabadon közösségben lehetünk. Ez annyira nagyszerű, annyira csodálatos.
Az ember, aki azt mondja magáról, hogy igaz anélkül, hogy Isten adna neki igazságot, az annyira szörnyű. Azt az embert elvihetnéd a mennybe és nem találná a helyét. Mert ha megnézed a mennyről szóló leírást a jelenések könyvében, az olyan hely lesz, ahol mindig kapni fogunk. Az ember, aki azt mondja: én igaz vagyok; az nem akar semmit kapni, nem akar elfogadni semmit. Aki megadta magának, hogy jó, igaz és rendben van, az nem veszi észre, hogy ezen keresztül kicsivé tette magát.
Ha Isten neked adta Krisztus igazságát, akkor itt a kérdésem: beférnél-e a pokolba? Nem. Krisztus igazsága olyan hatalmas, annyival nagyobb, mint a pokol, mint a bűnünk, mint bármi, hogyan férhetnél be oda?
Nem tudom, történt-e ez veled? Valaki pizza tésztát csinált és túl sok élesztőt tett bele. Aztán betette a hűtőbe éjszakára. Reggel volt egy érdekes hűtőjük, jött ki mindenütt a tészta, mert túl sok volt benne. Egy hívő, akinek meg van Isten igazsága, az kijön belőle. Ez kiszakad belőlünk! Isten öröme, Isten szabadsága, Isten igazsága, a jó hír, az evangélium ezért jön ki belőlünk. Nem azért, mert kötelezettség, hanem azért, mert megkaptuk és hatalmas bennünk. Isten arra adta, hogy megosszuk.
Erre kaptuk az igazságot és erről szól a kenyér. A közösségünk a Krisztus Testében. Krisztus fizikai teste megtöretett értünk. Emiatt a Krisztust Teste, a gyülekezet soha ne legyen megtörve. Azért, hogy közösségünk legyen.
Ezért nem viszonyítgatunk. Nem tudom, amikor elvetted a kenyeret, akkor összemérted-e a másikéval, hogy melyikteké a nagyobb? Nevetséges lenne. Ugyanígy van a te részeddel Krisztus Testében. Róm 12:4 van egy részed a gyülekezetben, és te rész vagy a gyülekezetben. Isten helyet adott neked. Ennek a felismeréséről szól a kenyér, hogy részem van az Ő akaratában.
Ha összeillesztenénk ezeket mindet, akkor lenne egy kenyerünk. Ugyanígy vagyunk mi is. Amikor együtt vagyunk, akkor az egy egész. Egész attól, hogy itt vagyunk, attól, hogy közösségben vagyunk, attól, hogy imádkozunk egymásért, attól, hogy szeretjük egymást, attól, hogy közösségben vagyunk az igazságban. Erről szól ez.
Nagyszerű, hogy látjuk a mi nagy, áldott voltunkat. Milyen nagy üdvösséget kaptunk! Ránézünk a pokolra és azt mondjuk: „Köszönöm, Uram! Milyen nagy üdvösség ez. Köszönöm, hogy megkaptam. Elfogadom. Annyira hálás vagyok ezért!” Ámen.
