Nagyon a szívemen van, hogy beszéljünk az új életről: új élet, járni az új életben, megismerni Krisztust és Vele járni egy új életben… Ez nagyon hasznos mindenkinek, aki nemrég ismerte meg Krisztust; és mindnyájunknak is, akik régóta ismerjük Őt, mert felfrissíteni a szívünket ennek a valóságában, az nagyon erőteljes.
2Móz 14. a kivonulás, amikor Izrael kimegy Egyiptomból. Rendkívüli történet! Nekünk szól személyesen, mert elképesztő leírás a megtérésről, arról, ahogy újjászülettünk. Persze ez jelkép, alkalmazás, de attól még nagyon-nagyon hasznos. Láthatunk benne bizonyos dolgokat.
2Móz 14:21-30 Mózes kinyújtotta a kezét a tengerre, az ÚR pedig egész éjjel erős keleti széllel hajtotta a vizet, és szárazzá tette a tengert, és kétfelé váltak a vizek. 22Izráel fiai szárazon mentek be a tenger közepébe, a víz pedig kőfalként állt jobb és bal kezük felől. 23Az egyiptomiak pedig utánuk nyomultak, és bement a fáraó minden lova, szekere és lovasa a tenger közepébe. 24Hajnalban az ÚR rátekintett az egyiptomiak táborára a tűz- és felhőoszlopból, és megzavarta az egyiptomiak táborát. 25Megállította a szekerek kerekeit, és csak nehezen tudták vonszolni azokat. Ekkor azt mondták az egyiptomiak: Fussunk Izráel elől, mert az ÚR harcol értük Egyiptom ellen. 26Az ÚR így szólt Mózeshez: Nyújtsd ki kezedet a tengerre, hogy a vizek térjenek vissza az egyiptomiakra, szekereikre és lovasaikra! 27Mózes kinyújtotta kezét a tengerre, és reggel felé visszatért a tenger az előbbi helyére, az egyiptomiak pedig belefutottak, s így az ÚR beleveszítette őket a tenger közepébe. 28Visszatért a víz, és elborította a harci szekereket és a lovasokat, a fáraó minden seregét, amelyek bementek utánuk a tengerbe. Egy sem maradt meg közülük. 29De Izráel fiai szárazon mentek át a tenger közepén, a víz pedig kőfalként állt a jobb és bal kezük felől. 30Így szabadította meg az ÚR azon a napon Izráelt az egyiptomiak kezéből. Látta is Izráel az egyiptomiakat holtan a tenger partján.
Pál konkrétan erre az eseményre visszautalva azt mondja nekünk:
1Kor 10:1-2 Testvéreim, nem szeretném, ha nem tudnátok, hogy atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek át, és mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben,
1Kor 10:6 Mindez példa számunkra…
Ez nem távoli dolog, nem történelmi leírás, hanem nekünk mond valamit, ami fontos. Még egy vers, amit sokszor idézek:
Róm 15:4 Mert amiket régen megírtak, a mi tanulságunkra írták meg, hogy állhatatossággal és az Írások vigasztalása által reménységünk legyen.
Mindezek miértünk lettek megírva!
Az elmúlt hetekben sokat beszéltünk Isten Bárányáról, Jézusról, Aki bevállalta az áldozatot érted és értem. Ez annak a mintájára történt, ahogy a pászka idejére leölték a bárányt, és ahogy a vérét feltették az ajtófélfára, a halál elkerülte azt az otthont, és ott nem halt meg senki. Ugyanígy történik velünk is. Jézus meghalt értünk, és mi döntjük el, hogy „felkenjük-e az ajtófélfára a vért”, elfogadjuk-e az Ő áldozatát személyesen.
Ha ez megtörtént, akkor menniük kellett Egyiptomból, akkor ott kellett hagyniuk. Akkor nem csak a halál angyala nézett arra a vérre, hanem egy egyiptomi is ránézhetett, és mondhatta: „Menj innen, te is zsidó vagy. Menj innen. Ott a vér az ajtófélfán. Menjél te is. Menjél ki innen, te nem vagy idevaló.” Aztán kimentek.
Isten egy értelemben bajba keverte őket. Olyan helyre vitte őket, ahonnan nem volt menekülés, ahonnan nem lehetett megszökni az egyiptomiak elől. Olyan helyre, ahonnan nem volt kiút igazán. Isten konkrétan mondja nekik: forduljatok vissza, és menjetek el oda; 2Móz 14:2. Olyan helyre viszi őket, ahonnan nincs menekülés. Amikor arra a helyre értek, akkor bajban voltak. Nem látták a kiutat, és meg is rémültek. Dühösek voltak. Dühösek voltak Mózesre, és dühösek voltak mindenkire. „Miért hoztál ide minket? Innen nincs kiút!”
A mai napon ez az egyszerű dolog, amiről beszélni akarok: az üdvösségnek a hatalmas valósága. Arról akarok beszélni, hogy az üdvösség nem kicsi dolog. Amikor egy kicsi gyermek azt mondja: Jézus, bízom Benned!; akkor lehetne azt mondani erre: Ah, milyen cuki! Nem cuki – lehet, hogy az is –, de hatalmas. Mert egy ember, egy szív válaszol Istennek a szeretetére, és Isten mintegy ugrásra készen áll:
– Igen?
– Igen.
– Rendben, akkor megteszem, amit ígértem. Átformálom a szívedet, adok neked új kezdetet, és adok neked új életet.
Vagy lehet, hogy egy idős ember, aki 70-90 éves, azt mondja: „Hát, nem tudom! Egész életemben nem hittem. Jézus, tényleg létezel?” Aztán nekikezd, beszél Istenhez, és Isten válaszol. Lehet, hogy valaki azt kérdezné: „Mit ér ez neked már? Úgyis már félig halott vagy. Minek már? Mostmár ne változtass!” Nem! Ez hatalmas dolog. Ez óriási dolog. „Csak pár szó. Ez semmi!” Nem! Ha a szíved döntése, akkor ez minden! Akkor ez hatalmas.
Amikor a zsidók felkenték azt a vért az ajtóra, akkor – biztos vagyok benne – nem épp csak kicsit rámaszatoltak. Isten azt mondta nekik: Ha fenn lesz a vér, akkor Én látom a vért, és nem hal meg az elsőszülött. Ha én zsidó lettem volna, akkor aznap így gondolkodtam volna: Mi van, ha az angyal rosszul lát?; és nagyon nyilvánvalóvá tettem volna. Azért, hogy nagyon egyértelmű legyen, hogy mindenki jól lássa, vastagon kentem volna fel a vért. „Ott van a vér. Ott van az áldozat. Megtörtént. Ide nem kell bejönni.”
Annyira nagyszerű, hogy jött a halál, és oda nem ment be. Odabent valaki azt mondhatná: „Én méltatlan vagyok, én ma vétkeztem. Én ma leüvöltöttem a feleségem / nyaggattam a férjem.” „Én ma rossz voltam.” – mondhatná egy gyerek. Igazuk lenne, de a vér ott van az ajtófélfán, és a halál nem megy be, mert az az áldozatról szól, és semmi másról. Ez az, amiről beszélünk. Ez a csodálatos üdvösség.
Ez a nagy üdvösség, amiről a kereszténység beszél kétezer éve. Az, ami végső soron megszabadítja a lelkünket a bűntudattól, a lelkiismeretünket megtisztítja. Az az üdvösség, ami új motivációt ad nekünk. Az az üdvösség, ami új utat ad nekünk. Az az üdvösség, ami új állampolgárságot ad nekünk, mennyeit. Ez a nagy üdvösség, ez a hatalmas üdvösség az, amiről beszélünk, és ez az, amit láttunk.
Amikor a zsidók ott voltak a Vörös-tenger előtt, mit tett Isten értük? A lehetetlent. Körül voltak zárva, nem tudtak menekülni. Körülbelül másfél millió ember volt ott, és jöttek az egyiptomiak. 2Móz 14:9 utolérik őket. Látják ezt az izraeliták, és meg vannak rémülve. Azt mondják Mózesnek: „Minek hoztál ide minket? Ez egy lehetetlen helyzet.”
Az üdvösségünk lehetetlen dolog. Az lehetetlen dolog! A zsidóknak lehetetlen volt kijönniük Egyiptomból. Tudod, miért? Mert nem tudták megszabadítani magukat. Miért is? Rabszolgák voltak, semmi tulajdonuk nem volt. Semmi hatalmuk nem volt. Semmi birtokuk nem volt. Semmi politikai erejük nem volt. Nem voltak fegyvereik. Nem volt kiképzésük. És nem volt egységük!
Nem voltak egységesek. Voltak köztük, akik az egyiptomiakat szolgálták, ők voltak a munkafelügyelők a saját népük fölött. Amikor Mózes ki akarta vezetni őket, akkor megosztottak voltak, ellene voltak, egymás ellen voltak. Még egy: nagyon erősen rabszolga-mentalitásuk volt. Nagyon erősen rabszolga-azonosságuk volt.
2Móz 14:12 „Jobb lett volna szolgálnunk az egyiptomiakat!” Miről beszéltek? Korbácsolták őket. Éheztették őket. Halálra dolgoztatták őket. Megölték a fiaikat születéskor. Jobb lett volna az? Rabszolga-mentalitás: „Jobban szeretném a kényelmes rabszolgaságot, ahol nincs kockázat. Nincs benne semmi kényelmes, de nincsenek döntéseim, nincsen felelősségem.”
Nem tudtak volna megszabadulni fegyverek nélkül, birtok nélkül, egység nélkül; rabszolga szívvel. Azt mondják sokan, hogy a zsidók kijöttek Egyiptomból, de Egyiptom nem jött ki belőlük. Egy értelemben ez igaz. Nem tudtak megszabadulni, és mégis megszabadultak. Isten a lehetetlent tette meg értük.
Nem csak az egyiptomiak felejtették el, hogy a zsidó nép mentette meg őket négyszáz évvel korábban, hanem a zsidók is elfelejtették, hogy kik ők. Itt Isten jön, és egy értelemben „emlékezteti” őket arra, hogy a zsidók az Ő népe. Azt mondja nekik: „Figyeljetek! Ti az Én népem vagytok. Ti az Enyémek vagytok!”
Ilyen minden ember egy értelemben. Aki megszületik, és nem hallja az evangéliumot, nem hall Jézusról, nem ismeri a Bibliát, az elfelejti. Egy értelemben el van felejtve az életében, hogy ő Isten gyermeke, hogy ő Isten alkotása, hogy Istennek terve van vele. Aztán egy nap jön Isten, és emlékeztet erre.
Ezért vagyunk mind itt, mert Isten egy nap emlékezetet minket erre: „Te az Enyém vagy. Nem a világé vagy. Nem a magadé vagy. Te nem a gyorséttermi láncé vagy. Te nem a gyáré, nem az irodáé vagy. Te nem a főnöködé vagy. Te nem a szüleidé vagy, hanem az Enyém vagy.” Ez az evangélium: te az Enyém vagy!
A zsidók elindulnak végre, miután Isten nagy csodákat tesz Egyiptomban. Lenyűgöző! Akkor Isten lenyűgöző helyre viszi őket, 2Móz 14:10. Lehetetlen helyen vannak. Nagyon sok ember van őrült helyen az életében. Szüksége van valakire, de lehet, hogy nincs körülötte senki, aki azt mondaná neki: „Nem véletlenül vagy ezen a helyen. Isten azért hozott téged ide, erre a lehetetlen helyre, erre a vacak, őrült helyre, hogy megismerd Őt. Ma van a nap, hogy megismerd Őt!”
Zsolt 118:24 Ma van a napja, ismerd meg Őt! Lehet, hogy nincs körülötte senki. Ott van az őrült helyen, és azt mondja: „Minek vagyok itt? Miért történik ezt velem? Ez szörnyű! Miért?” Kell mellette egy hívő, aki azt mondja neki – amit mi mondtunk a húsvéti színdarab kapcsán – Zsid 3:8 ne keményítsd meg a szíved, fordulj Istenhez. Lehet, hogy azért vagy őrült helyen, hogy megismerd Őt.
Vagy lehet, hogy azért vagy áldott helyen, mert Isten azt akarja mondani: „Ismerj meg Engem! Ma van az üdvösség napja. Ne keményítsd meg a szíved.” Az embereknek szükségük van egy Mózesre. Azt mondod: „Ja! Rendben. Én nem vagyok az. Nagy súly esett le rólam.” Róma 10:14 szükségük van egy prédikátorra. Hogyan hihetnének, ha nincs prédikátor? Azt felelheti erre valaki: „Jaj, de jó! Akkor most megkönnyebbülhetek. Én nem vagyok prédikátor. Nekem nincs felelősségem ebben.” Tényleg?
2Kir 5:2 ott volt az a kis szolgálólány. Kis senki volt, jelentéktelen. Elrabolták az otthonából, az ellenség elvitte a saját országába. Biztos, hogy nem volt jó sora. Ott szolgált a tábornok otthonában. Valószínűleg ez az ember vezette a támadás a népe ellen. A tábornok leprás volt. Ha valaki, akkor ez a kislány mondhatta volna: „Megtámadtad az országomat, megtámadtad a városomat, leöltél embereket, akiket ismertem. Elraboltál otthonról, itt kell leélnem az életemet idegen országban. Fordulj fel, Naamán!”
Lehet, hogy utálod a főnöködet, de ennyire talán nem. Ha mégis, akkor Isten bocsássa meg neked! Lehet, hogy utálod a beosztottaidat. (Rossz helyed lehet.) Figyelj azonban! Ez a kislány nem ezt csinálta, hanem azt mondta: „Bárcsak az én uram elmenne a prófétához! Tudom, hogy az Úr meg tudná gyógyítani.” Tyű! Ez a kislány prédikátor volt. Prédikált, azt mondta: „Menj az Úrhoz! Fordulj az Úrhoz. Őrült helyen vagy.”
Ő Naamán, a legdicsőségesebb hadvezér. Ugyanakkor el van szeparálva mindenkitől, mert leprás. Mindenki távol marad tőle, elfogadhatatlan, undorító és szörnyű. Azt mondja neki a kislány: „Ott a válasz. Ez egy őrült helyzet, és neked szükséged van valakire.” Lehet, hogy az az ember a környezetedben – az a barátod, vagy az az ellenséged, az a rokon, akit mindenki utál – ott van egy szörnyű helyen, és lehet, hogy most van itt az ideje, hogy hallja, hogy azt mondd neki: Ne az egyiptomiaktól félj, hanem bízz az Úrban!
Emlékszem, az egyik lány a gyülekezetünkben egy külföldi családnak dolgozott, a gyerekekre vigyázott. A szülők nagyon képzett emberek voltak, a lány pedig összesen bibliaiskolát végzett. Aztán beszélgettek, és a szülők csak néztek rá: „Te honnan veszed ezeket? Hogy van az, hogy így gondolkodsz? Honnan vannak, ilyen mély gondolataid? Hogy van az, hogy így érted a dolgokat? Mit végeztél? Mit tanultál? Hogyhogy rálátsz a dolgokra?” Le voltak nyűgözve rajta.
Bébiszitter volt. Mint a kis szolgálólány. Azok jelentős emberek nagy képzettséggel, befolyással és pozícióval. Mit csinált? Szendén lesütötte a szemét? „Ó! Mit mondhatnék én nekik? Nekem nincs három diplomám. Egy sincs, csak egy oklevelem a bibliaiskolából.” Nem! Hanem prédikált nekik. Beszélt nekik erről. Elmondta nekik.
Ez az, amiről beszélek: Ez a nagy üdvösség! Kell, hogy beszéljünk róla. Kell, hogy valaki azt mondja: „Figyelj! Nincs visszaút, de mehetsz előre Istennel, és Isten meg tud szabadítani téged. Én nem tudom megígérni, hogy az életed tökéletes lesz, de azt megígérhetem, ha megtalálod Istent, akkor lesz vigasztalásod. Lesz újfajta valóság, újfajta élet, új irány.”
Isten megtette értük a lehetetlent, szétnyitotta a Vörös-tengert. Ott, ahol nem volt út, utat csinált nekik. Ez az, amit Isten tett velünk és értünk. Emlékszem, hogy a családomban az ivászat nagyon erőteljes szokás volt. Megígértem mindenkinek: Én soha nem fogom ezt csinálni! Aztán tizennyolc éves lettem, és nyílegyenest mentem azon az úton. Nem kerestem a kiutat, csak mentem abba az irányba. Egy nap valaki azt mondta: Ez az igazi út, járj ezen!; és ez az egész – a pia, és minden más azzal együtt – csak lehullott rólam.
Valakivel beszélgettem ma, aki szomorú történetet mesélt egy barátjáról, akivel régen együtt ittak. Az ivászat miatt minden kapcsolatot elveszített az ember. Érdekes módon a pénze megmaradt, de egy hónappal ezelőtt öngyilkos lett. Erre gondoltam: annyira hálás vagyok ezért a nagy üdvösségért, mert sok dolog lehullott rólam! Ez Isten akarata.
2Móz 14:13 Mózes pedig azt mondta a népnek: … És meglátjátok az ÚR szabadítását, amelyet ma cselekszik veletek. Mert azokat az egyiptomiakat, akiket ma láttok, soha többé nem látjátok!
Ez Isten akarata, hogy megszabaduljunk, hogy megszabaduljunk az ellenségeinktől. Hadd mondjak egyet! Róm 6:7 aki meghalt, az megszabadult a bűntől. Ez kép igazán a bemerítésről. Amikor bemerítünk, akkor az kép arról, hogy meghaltam, de új életem van Jézussal. Ez történt velük. Átmentek a Vörös-tengeren, és mintegy keresztülmentek a halálon. A másik oldalon ott az új élet.
Isten azt mondja nekünk Róm 6:1-2-ben: Azért akkor maradjunk meg a bűnben? Nem! Isten ments! Hogyan élhetnénk a bűnben mi, akik megszabadultunk tőle? Hogyan élhetnénk benne? Mi szabadok vagyunk, átmentünk rajta. A bűn halott. Az mit jelent? Ez azt jelenti egy értelemben, hogy ült a nyakamon, és nem volt választásom. Volt egy minta előttem, és mentem abba az irányba. Volt egy vágy a szívemben, nem tudtam nemet mondani, és mentem abba az irányba. Csak mentem abba az irányba.
Ma szabad vagyok. Ma dönthetek. Ma mondhatom azt: Másik úton akarok járni. Mennyire nagy ez az üdvösség? Hatalmas! Amikor én imádkoztam Jézushoz, utána azon tűnődtem: Tényleg történt valami? Mert én nem éreztem semmit. Volt egy barátom, aki érzett valamit, de én nem éreztem semmit. Arra gondoltam: „Akkor mostmár történjen valami!” Mégis valós volt, és néhány hónap múlva láttam az életemben. Láttam a szívemben. Láttam a számban, láttam a gondolataimban, hogy Isten változtat.
A következő istentiszteleteken szeretnék beszélni tovább az új életről. A gondolat azonban az, hogy mennyire hatalmas ez! „De hát nem volt Vörös-tenger! Nem volt ellenséges hadsereg, ami belefulladt. Hanem csak elmondtam egy imát, és nem tudom, hogy történt-e valami.” Isten viszont hűséges, Ő válaszol, és elvégzi az Ő munkáját. Milyen nagy ez a munka?
1Kor 6:11 Pedig ilyenek is voltak közöttetek, de megmosattatok, megszentelődtetek és megigazultatok az Úr Jézus nevében és a mi Istenünk Szelleme által.
Mi történt? Amikor Őrá bíztad az életed, amikor behívtad Őt, meghajtottad Ő előtte a szíved, és azt mondtad: „Uram, szükségem van Rád. Jézus, meg akarlak ismerni.”; akkor mindez megtörtént. Van egy egész listánk: 95 dolog, ami megtörténik veled abban a pillanatban, amikor megtérsz. Lehet, hogy éreztél valamit, lehet, hogy nem, nem tudom, de a valósága tagadhatatlan, a hatalma óriási. Ez Isten Szellemének a munkája. Ez Jézusnak a nevében történik. Meg vagyunk mosva, meg vagyunk szentelődve és meg vagyunk igazulva. Nem tudjuk elképzelni sem ennek a hatalmát!
—
P. Bende az üdvösségről: Olyan, mint egy szoba, amit valaki gyönyörűségesre berendezett. Te beléphetsz oda hit által. Ezt a szobát nem te hoztad létre. Gyönyörűséges, a tiéd, és nagyon sok dolgot felfedezhetsz benne. Nem a te munkád, hanem Isten munkája, de neked adatott. Ez benne a különleges, hogy nem a te munkád, hanem be lett rendezve számodra. Csak pici lépés volt, és soha nem jutna eszedbe, hogy ez a pici lépés az, ami létrehozta a szobát.
—
Nem a döntésünk hozta létre a szobát, hanem Isten. Az üdvösség az Ő munkája. Nem a mi munkánk, nem a mi érdemünk; mi a döntést hoztuk meg, és Ő elvégzi a munkát. Ez az Ő lenyűgöző munkája. Tit 3:5 ez az Ő munkája.
(Nézd meg a verseket, az utalásokat, hogy mit mond neked Isten erről. Mert Isten nem véletlenül beszél nekünk erről. Biztos vagyok abban, hogy lesz kihívás az életedben, amire ez a válasz.)
1Pét 3:21 Isten keresztséget adott nekünk. Azt olvassuk ott, hogy ez nem olyan, mint egy fürdés. Nem olyan, hogy lemosom magamról a piszkot fizikailag, hanem ez Jézus Krisztus feltámadása által változás a szívemben. Ez az a nagy üdvösség, amiről beszélünk. Ez hatalmas üdvösség! Ezt mi nem tudtuk volna elvégezni. Amikor Jel 19-ben ki van hirdetve ez az üdvösség, akkor így ír róla: egy angyal nagy hangon hirdeti, hogy ez nagy üdvösség. Ez hatalmas üdvösség, hogy Jézus megmentett bennünket! Ez hatalmas megmenekülés.
Van, aki összekeveri. Van nekünk is munkánk ebben. Nem az üdvösségben, hanem abban, hogy járunk benne, hogy döntünk. Ahogy mondtuk: Ne járjunk a bűnben! Másrészt, Eféz 5:26 előveszem a Bibliámat, eljövök a gyülekezetbe, és hallom az Igét. Az Ige megmos engem, az Ige megtisztít engem, az Ige mássá teszi az életemet. A Biblia elvégez valamit az életemmel. Aztán vannak döntéseim. Róm 6:11,13 döntök, úgy számolom, hogy ez igaz; járok benne, és élek benne. Az életem más!
Nincs más megmenekülés. Zsid 2:3 Hogyan menekülhetnénk meg, hogyha figyelmen kívül hagyunk ily nagy üdvösséget? Ilyen nagy üdvösséget! Ha ezt, amit Isten csinált, figyelmen kívül hagyom, akkor mi más utam lenne? Nincs más út! „Ah, de visszamehetnék a szolgaságba!” Nem! Az nem válasz. Az nem ad megoldást. Az ugyanaz, mint ami mindig volt.
Szeretnélek bátorítani, ha nem ismered Jézust, akkor ismerd Őt meg. Isten csinál neked egy utat előre ott, ahol most nincs út. Ahol nem látsz utat. Hívd Jézust, és Ő megváltoztatja az életed, Ő ad neked új utat.
Ha hívő vagy, akkor ne feledd el ennek a nagyságát, ennek a hatalmas voltát. Mert idővel megszokottak lehetünk. Arra gondolok, aki kisgyermekként imádkozott, és behívta Jézust az életébe. Ami azt jelenti, hogy az életének túlnyomó részében ott volt Jézus. Mi történhet? Megszokott lehet. Ám csak tekintsünk erre a képre: a kétségbeesés, nincs sehova menekülnöm. Aztán Isten a lehetetlenen keresztül megmenti az embert. Mint ahogy a zsidók átmentek a Vörös-tengeren, és az ellenségeik nem tudták követni őket.
Ezek vagyunk mi is. Ez a felismerés egyrészt megtöri a szívem: „Te jó ég! Mit tett Isten értem!”; és a másik oldalról: „Halleluja! Dicsőség Istennek! Megszabadultam.” Megszólítok valakit: „Van egy jó hírem. Nem érdekel? Nem baj! Majd mondom másnak.” „Van egy jó hírem neked! Jézus megszabadított a lehetetlen helyzetből, és csinált nekem előre egy utat. Azóta is azon járok, és annyira hálás vagyok érte! Te miért vagy hálás?”
Nem igazán hallom, hogy az emberek hálásak. Hálásak az emberek? Hallod ezt? „Úgy örülök, hogy van munkám!” Nem! Nem ezt mondják, hanem: „Úgy utálom a főnököm. Piszkok a munkatársaim! Micsoda szemét munka! Alacsony a fizetésem…” Mindig van valami.
Viszont ha látom ezt: „Isten megszabadított, új életem van. Micsoda hatalmas üdvösség! Micsoda csodálatos üdvösség!”; akkor lehet örömöm az életben. Köszönöm, Uram! Annyi mindent köszönök Neked! Ámen.
Mennyei Atyánk! Milyen hatalmas üdvösség az, amit elvégeztél értünk! Mekkora csoda, hogy eljöttél értünk, és a lehetetlenből nyitottál nekünk egy utat előre, ahol mehettünk Veled, ahol megismerhettünk Téged, ahol megtalálhattunk Téged! Hálásak vagyunk Neked, Istenünk. Áldunk Téged, Istenünk. Köszönjük, hogy megmostál, megtisztítottál és megigazítottál bennünket a Te Szellemed munkája által.
Ha nem ismered Jézust, hívd Őt az életedbe. Ugyanúgy szükséged van Rá, mint minden más embernek, de csakis személyesen dönthetsz. Egyedül neked van meg a hatalmad, hogy kinyisd az ajtót, hogy behívd Jézust, hogy kérj Tőle új életet. Mondd azt Neki a szíved csendességében, egyenesen Istennek: „Jézus! Kérlek Téged, ments meg engem. Adj nekem új kezdetet, új életet, új szívet. Tegyél mindent újjá! Gyere az életembe, meg akarlak ismerni. Bízom Benned, hiszek Benned, ments meg engem.”
Ha életedben először imádkoztál így, küldj nekünk egy e-mailt (iroda@nullbibliaszol.hu), hadd örüljünk veled.