Szerinted mi határozza meg az értékedet?
A bukásod?
Mondjuk az, hogy nem házasodtál meg? Vagy például az, hogy nem lettél jó házastárs? (E kettő közül az egyik hibát általában mindenki elköveti. :-))
Szóval, ez határozza meg az értékedet?
Vagy mi van a sikereiddel? Lehet, gazdag ember vagyok, vagy nagy befolyással bírok, vagy a tanításommal sok emberre hatással vagyok, vagy nagyszerű pozícióm van. Tényleg hatással lehetek sok ember életére. Ez határozza meg az értékemet?
Esetleg az értékemet a saját önértékelésem alapján kellene meghatározni? Sokszor hallottam ezt már: „Én jó ember vagyok. Nem öltem meg senkit. Lehet, kicsit loptam, kicsit csaltam, kicsit ezt csináltam, azt csináltam, de nem öltem meg senkit, úgyhogy jó ember vagyok.” Ennek kellene meghatározni az értékemet?
Mi adja meg az emberi lélek értékét? A válaszunk: Isten szeretete – ennek kell meghatároznia egy lélek értékét. Ján 3:16 megmutatja, hogy mennyire messzire elér Isten szeretete az emberek iránt:
Ján 3:16 Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Akkor mondhatod: „Mi van azzal az árral, amit Jézus fizetett? Az az én lelkemnek az értéke.” Igen, mondhatnád ezt, de Róm 5:10 Isten pedig abban mutatta meg az irántunk való szeretetét, hogy miközben még ellenségei voltunk, Krisztus meghalt értünk. Krisztus meghalt értünk a kereszten, és ez azt jelenti, hogy Ő szeret minket. Az életed értéke, a lelked értéke: Istennek irántad való szeretete.
Krisztus munkája valójában Isten irántunk való szeretetének a kijelentése volt.
1Ján 4:9 Abban nyilvánult meg Isten irántunk való szeretete, hogy az ő egyszülött Fiát küldte el Isten a világra, hogy éljünk általa.
Ebben van a szeretet. Gyakran rájövünk arra, hogy nem tudjuk szeretni, vagy nem szeretjük Istent, de nem ebben találjuk az értékünket, és a szeretet sem itt kezdődik.
1Ján 4:10 Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért.
1Ján 4:19 Mi azért szeretjük őt, mert ő előbb szeretett minket.
Miért annyira fontos, hogy az értékedet Isten szeretete határozza meg? Azért, mert szükségünk van valami abszolútra, valami ténylegesre, és valamire, ami jelentőségteljes, ami fontos.
Isten szeretete abszolút. Ez azt jelenti, hogy nem változik. Ahogy Istennel járunk, 2Kor 4:18 szerint megtanulunk az örökkévaló dolgokra nézni.
Megtanulunk azokra a dolgokra nézni, amik nem időlegesek. Mert azt találjuk az életben, hogy Zsid 12:27az időleges dolgok meg vannak rázva. Isten megrázza azokat, és az életünkben sok minden – kapcsolatok, barátság, anyagi biztonság, egészség – szétesik, érezzük a veszteséget, és csalódottak vagyunk. Mit mond nekünk Isten? Azt mondja: „Szükséged van valami abszolútra. Szükséged van valamire, ami nem változik. Rám van szükséged, az örökkévalóra.” Az örökkévaló Istenre, arra van szükséged. Őrá van szükséged.
Ugyanakkor Isten szeretete valóságos. Ez is kulcsfontosságú számunkra, hogy ez tényleg tett valamit értünk. Nem csak valami elvont dolog. Nem arról van szó, hogy olyasvalamiről beszélünk, aminek nincs semmi valóságtartalma. Nem filozófusok vagyunk. Nem a szó elvont értelmében tanítjuk a teológiát. Hanem Krisztus ténylegesen meghalt érted. Ott volt egy mocskos véres kereszten érted, hordozta a szégyent érted, meghalt érted és fel is támadt a halában érted. Ez valóságos. Isten szeretete számunkra valóságos. Ez tagadhatatlan történelmi tény.
Még egy: ez a szeretet jelentőségteljes. Jelent számunkra valamit. Tudok hozzá kapcsolódni. Ennek van jelentősége számomra. Ez nem olyan, mint a Nirvána elképzelése. Ahhoz nem nagyon lehet kapcsolódni. Mert nincs senki, akihez kapcsolódhatnánk. Nem is olyan ez, mint a karma vagy a sors, amihez nem tudsz kapcsolódni, mert személytelenek.
Az emberek kitalálnak isteneket és istennőket mindenre. Ha valaki megnyeri a lottót, akkor azt mondja, hogy Fortuna szereti őt. Miért? Mert szeretnénk kapcsolódni valahogy a szerencséhez. Valamihez, ami személytelen, nem tudsz kapcsolódni, úgyhogy muszáj személyessé tenned. Ezért ostoba isteneket és istennőket teremtünk, amik semmit nem jelentenek. Isten viszont nem ilyen.
A mi Istenünk, az Ő szeretete jelentőségteljes a számunkra, tudunk Őhozzá kapcsolódni.
Tit 3:4 De amikor a mi üdvözítő Istenünk jó volta és az emberekhez való szeretete megjelent,
Isten eljött és kinyújtotta felénk a kezét, az Ő szeretetét ajánlotta nekünk. Ez jelentőségteljes számunkra. Még, ami túlmegy ezen is, megölelt minket és barátok lettünk. Ez csodálatos a számunkra. Ez Isten szeretete. Nem a bukásaim, nem a sikereim, és nem is a saját önértékelésem, hanem Isten abszolút, valóságos és jelentőségteljes szeretete az, ami meghatározza az értékemet. Ez nagyon is nagy értéket ad nekem.
A következőt próbálom mondani. Amikor reggel belenézel a tükörbe és látod a ráncokat, akkor emlékezz Isten abszolút szeretetére irántad, és az abszolút értékedre. Amikor visszatekintesz az életedre, és a bukásaid teherként vannak ott, akkor emlékezz a tényleges, valóságos értékedre. Az valós. Tényleg nagy értéked van. Nem a bukásaid azok, amik meghatároznak.
Amikor előre tekintesz és félsz a jövőtől – „Mi lesz a munkával? Mi lesz, ha megöregszem? Mi lesz, ha kihullnak a fogaim, vagy már nem leszek egészséges többé, vagy elveszítem a barátaimat?” –, akkor emlékezz, hogy mennyire jelentőségteljes az Ő szeretete számodra. Soha nem lesz kevesebb, nem fog elfakulni. Megmarad.
Ez az értékünk, Isten szeretete. Ez sokat jelent számunkra, és nagy jelentősége van, mert stabilitást és bátorságot ad nekünk.
1. A társadalomban is nagy jelentősége van. Azt, hogy jelen van-e az egyén értéke a társadalomban, vagy nincs, azt hogyan tudjuk eldönteni? Azt gondolom, hogy ezért kell a pulpitusoknak a Bibliát prédikálni.
Ha a pulpitusoknál nem a Bibliát prédikálják, vagy ha a nemzetek nem azt hallgatják, akkor nem fogjuk többé érteni az emberek életének az értékét, és visszatérünk az emberi életnek valamilyen pogány értékeléséhez. Személyes értékelés lesz: „Hasznos vagy-e a számomra, vagy a társadalom számára? Teszel-e valami fontosat?”
Az emberek gyakran azon tűnődnek, hogy miért követnek el olyan sokan öngyilkosságot? Hiszem, hogy ez az egyik oka, hogy elveszítjük az emberi élet igazi értékét. A kommunizmus nyilván tagadta az egyén értékét. A humanizmus pedig rossz értéket ad az embernek, és ennek eredményeképp az emberek nem látják értékesnek az életüket. Mi azonban azt mondjuk: az életednek, a lelkednek, a döntéseidnek hatalmas értéke van.
Csak gondolj bele! Isten hogyan teremtette az emberiséget? Egy emberpár által. Isten hogyan mentette meg az emberiséget? Arra gondolok, hogy kellett volna küldenie egy egész hadsereget, de Isten az Ő egyszülött Fiát küldte, egy Valakit. Egy által mentett meg minket. Ez annyira értékes! A kereszténységben olyan sokszor látjuk ezt, hogy egy ember olvassa a Bibliát, a szíve felkavarodik, szolgál és megváltozik a történelem: Luther, Kálvin, Ágoston, Pál apostol…, és hihetetlen a változás sokak életében. Isten így munkálkodik. A társadalomban ez fontos.
Fontos, hogy képviseljük ezt az elképzelést. Az emberek szeretik azt mondani: nincsen bűn. Miért mondják ezt? Igazából azt akarják mondani: nem akarom vállalni a felelősséget. Azt is mondják ezzel és észre sem veszik: „Az én döntéseim nem fontosak. Én jelentéktelen vagyok.” Ha nincsen bűn, akkor nincsen érték sem.
Ha nem tudok bűnt elkövetni, akkor a másik oldala ennek az, hogy nincsen erény sem. Úgyhogy van ezzel probléma, mert azt mondod ezzel, hogy nem vagy fontos, hogy jelentéktelen vagy. Ez hazugság. Mert fontos vagy, jelentőségteljes, az életed igenis jelent valamit. Akár egyedülálló vagy, akár házas vagy, akár csődtömegnek érzed magad, akár úgy érzed, hogy a topon vagy. Az életed igenis számít Isten előtt.
Emlékszel, hogy néhány éve volt Peruban egy nagy bányászbaleset? Harminchárom ember a föld alatt rekedt. Tizennégy napig nem sikerült felvenni velük a kapcsolatot. Senki nem tudta, hogy élnek-e még, de az ország elnöke úgy döntött, hogy folytatják a keresésüket. Akkor is, ha már esetleg halottak. Miért? Azért, mert minden egyes embernek értéke van. Egy társadalomban ez fontos dolog. Hatvankilenc napba telt, hogy felhozták őket.
P. Matti mondta nekünk tavaly nyáron, hogy Törökországban az emberek nem értették ezt. Nem értették: „Minek kell még keresni őket? Miért keresik őket olyan sokáig?” Amikor kihúzták őket azokban kapszulákban, akkor a törökök nem értették, hogy miért olyan nagy ügy ez. Azért, mert abban a beállítottságban, az iszlámban nincs valódi értéke az egyénnek.
Most nem Peruról, Törökországról, Magyarországról, Svájcról,… az optimizmusról vagy a pesszimizmusról beszélek, de ez jó illusztráció arra, hogy fontos-e egy ember értéke. Van-e értéke egy embernek? Persze, minden társadalom azt mondja: Igen, van!; de tényleg van? Általában jobb azokban a társadalmakban élni, ahol azt vallják, hogy igenis értékes az egyén.
Feltűnt, hogy az emberek többsége nem Észak- Koreában vagy Pakisztánban keres menedéket? Ezeken a követségeken nem állnak hosszú sorokban az emberek. „Észak- Koreában szeretnék élni. Kérlek benneteket, mentsetek meg ettől a társadalomtól!” 🙂 Miért van ez, hogy az emberek a másik irányba tartanak? Azért, mert egy keresztény (vagy keresztény alapokról induló) társadalomban van értéke az egyénnek, ez az alapja annak a társadalomnak, és emiatt sokkal élhetőbb általánosságban az a társadalom.
Miért mondom ezt? Azért, mert a te bizonyságod fontos a társdalomban. Igen, az emberek mondják: Menj a pokolba! „Nem hiszek a pokolban, de azért menj a pokolba.” 🙂 Vagy azt mondják: engem ez nem igazán érdekel. Vagy udvariasak lesznek, és azt mondják: Nem vagyok ellene, de mellette sem. A bizonyságod fontos, mert semmi más, csak Isten szeretete ad abszolút, tényleges és jelentőségteljes értéket egy emberi lénynek. Nagyon nagy a jelentőséged ebben hívőként.
2. Aztán nem csak a társadalomban, hanem örökkévaló módon is nagyon jelentős egy lélek. Az örökkévalóságban az emberi lénynek nagy értéke van. A pokol valóság. Még sok hívő is azt mondja, hogy az nem valódi. Megpróbálják valahogy kimagyarázni a dolgot. Azonban a pokol olyan hely, ahol a lélek nagyon kicsi és örökké egyedül van. Az örök bűntudat, a megbánás és a szégyen helye.
A bűntudat, a megbánás és a szégyen hogyan működnek? Az olyan, mint egy seb, amire nem figyelsz oda. Ha nem tisztítod ki a sebet, mi történik? Elfertőződik. Rosszabb és rosszabb lesz. Ha nem tisztítod ki – ami fájdalmas –, akkor tönkretesz téged. Ilyen a pokol. Örök szenvedés, mivel egyedül vagyok önmagammal. Márk 9-ben Jézus háromszor – 44., 46., 48. vers – mondja: és az ő férgük meg nem hal. Ez a megbánás, a szégyen, a bűntudat, amivel soha nem bánnak el.
Vannak, akik hisznek az egyetemleges megváltásban, hogy végül mindenki üdvözül. A kérdésem azonban a következő: Ha én nemet mondok Istennek, hogy én nem akarok Vele lenni itt az életben, aztán Isten valahogy megfordít, uralja az én akaratomat, és örökre Vele kell lennem, bár itt, ebben az életben sem akartam Vele lenni, akkor Isten nem olyan diktátorrá lenne, aminek az ateisták szeretnék feltüntetni? Ő viszont nem diktátor, Ő tiszteli az emberek szabad akaratát. Miért? Azért, mert értékeli az ember lelkét, az életet. Értékeli a szívet, a döntéseket, és azt mondja: ez fontos az Én számomra.
Aztán vannak, akik azt szeretnék mondani, hogy a pokol igazából a megsemmisülés, a semmivé lét, ott mindennek vége lesz.
Mát 25:46a És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre,
Ez nem ígér túl sokat. Ez nem az, hogy megsemmisül. Értem, pontosan értem, hogy miért szeretnéd azt hinni, hogy nem úgy van, vagy a pokol nem valóság, mert tényleg annyira szörnyűséges. Ám pusztán azért, mert nem tetszik, amit a Biblia mond, nem lehet csak úgy kimagyarázni.
Mennyire értékes egy lélek? Mennyire értékes egy ember? Mennyire értékes egy élet? Csak gondolj az örök szenvedésre, és fel sem tudjuk fogni. Ha fáj a fogam egy hétig, már a pokolban érzem magam, de az még semmi. Semmi. Vagy van egy folyamatos hátfájásod, vagy migréned, az semmi ahhoz képest. Mennyire értékes egy lélek?
A menny valósága – szeretnék még röviden beszélni erről. Mert hát a menny nem olyan, mint azok az ostoba festmények, ahol a kis pufók angyalok könyökölve néznek lefelé a puha felhőcskékről. (Ha olyan lenne, én sem szeretnék odamenni. A menny a tanulásnak, a hallásnak, az elfogadásnak, a növekedésnek, az örömnek és a gyógyulásnak a helye. Csodálatos valóság. Ennyire csodálatos:
Eféz 3:20 Aki kéréseink és gondolataink mértékén felül is képes mindent bőségesen megtenni az ő bennünk munkálkodó ereje szerint,
Pál azt próbálja mondani, csak nehezére esik, hogy hatalmas, bővölködő, nagyobb, mint amit el is tudunk képzelni, nagyobb, mint amit kérhetnénk, nagyobb, mint ami eszünkbe jutna, amit remélhetnénk, amiről álmodozhatnánk. Nagyobb! Mennyire értékes egy lélek? Egy emberi lény ott lehet a mennyben örökké, és az az emberi lény más hellyé teszi az örökkévalóságot. Nem is tudom, mi az örökkévalóság, de gondolj bele, hogy valaki a mennyben van, imád, és van tartalma a létének, és Istent tükrözi vissza különleges módon. Mennyire különleges egy lélek?
3. Mit jelent ez a számunkra? Persze, ez szépen hangzik, hogy hatással van a társadalomra, az örökkévalóságban fontos és súlyos, de mit jelent ez számunkra személyesen, vagy mit jelent a mondjuk gyülekezetnek?
A perui esethez hasonlóan, mi történt ott? Miért élték túl? Az egyikük azt mondta: „Majd én vezetlek benneteket, és én döntöm el, hogy mi történik itt. Ott van a WC. Az összes kaját idehozzuk, és kis adagokban osztogatjuk, akkor tovább fog tartani. Nem adjuk fel, összegyűlünk, együtt teszünk dolgokat, és életben maradunk.” Mit mondok ezzel? Vezetőség. Ez nagyon fontos számunkra.
Ha jelentéktelen vagy, akkor kit érdekel, hogy mit teszel, kit érdekel az életed, kit érdekel, hogy itt vagy-e vagy sem, kit érdekel a családodban, hogy mondasz-e valami fontosat, valami jelentőset, kit érdekelsz a munkahelyeden vagy a társadalomban?
Gondolj bele azonban, ha egy embernek értéke van – neked, nekem, az embereknek, akik itt élnek körülöttünk –, akkor mondhatod azt: az én döntéseim fontosak, az, hogy hogyan gondolkodom ebben a helyzetben. Lehet, hogy szörnyű időszakon mész keresztül, de hogyan fogsz gondolkodni? Szeretnélek bátorítani, hogy vedd a kezedbe a vezetést. Csak mondd azt: én fogom eldönteni, hogy hogyan fogok gondolkodni.
5Móz 28:13-ban látjuk a nagyszerű ígéretet, amit Isten Izraelnek tett. Azt mondta: „Ha Engem követtek, akkor fejjé, és nem farokká teszlek benneteket. Ti lesztek a vezetők. Nem csak csapkodsz erre vagy arra, ahogy a körülmények alakulnak. Vezetni fogod az életed.” Miért foglaljuk el magunkat Istennel? Azért, mert Ő tanít minket az értékünkről, más ember értékéről, a gyermekem értékéről, a házastársam értékéről, az életem értékéről, az eljövendő éveim értékéről. Úgyhogy, személyesen sokat jelent számunkra, mert ez azt jelenti, hogy az életünk számít, és nem jelentéktelen.
2Tim 1:12-ben Pál azt mondja – kicsit átfogalmazva – nem adom fel, nem állok meg, mert tudom, hogy kinek hittem, és nem szégyellem, mert Istennek hittem, és az életem az Ő kezében van. Nem fogok megállni. A hűség – nem csak a bátorság, hanem a hűség is –, és sok-sok éven át tudunk továbbmenni. Miért? Azért, mert az életed jelent valamit, mert az életed fontos, az életed jelentőségteljes. Hála Istennek ezért.
A gyülekezetben mit jelent ez? Sok mindent. Az egyik az, hogy nem manipuláljuk az embereket. Nem tudom, feltűnt-e, de nem nagyon szórjuk az emberekre a bűntudatot, és nem mondjuk: Szóval, újra jönnöd kell, különben bűntudatot érezhetsz!; vagy: Sokat kell adnod, különben bűntudatod lesz!; vagy: Sokat kell szolgálnod, különben vétkes leszel! Nem tesszük ezt.
Miért? Azért, mert nem akarjuk manipulálni az embereket, mert Róm 14:1 tiszteljük az embereket, mert nagyra értékeljük az embereket, és ami még ezen is túlmegy, szeretjük egymást. Talán még egy dolog, ami hasonló, Róm 14:5 tiszteljük az emberek magánéletét. Nem turkálunk mások életében, nem érdekel ez így minket.
Azt mondjuk: „Gyere el a közösségbe. Oszd meg a bizonyságod. Szükséged van imára? Nem fogok pletykálkodni rólad. Nem fogok a hátad mögött beszélni, nem foglak megtámadni. Nem fogom ezt megtenni. Szeretlek téged, és imádkozom érted, mert tisztelem az Istennel való járásodat.” A gyülekezet más emiatt.
Ez személyes és gyülekezeti dolog is: lelkeket nyerünk. Személyesen, és gyülekezetként is. Miért?
Zsolt 49:8a Mivel a lélek váltsága drága,
Mit jelent ez? Azt, hogy nem tudsz megvásárolni egy embert. A saját erőd nem elég arra, hogy megments egy embert. Nem tudom, hogy volt-e a családodban alkoholista, akit szerettél, vagy – Isten ments! – kábítószeres, vagy valami más bűnösségben élő, szerencsejátékos, vagy szexuális problémákkal küzdő, akit annyira szerettél volna megmenteni abból. Ha igen, akkor tudod, hogy milyen, tudod, hogy nincsen meg a hatalmad arra, hogy megmentsd. Ez olyan, mint amikor látsz valakit vízbe fulladni, és te sem tudsz úszni. Tudod, hogy nem tudsz bemenni, és nem tudod megmenteni. Ez szörnyű.
Isten azt mondja nekünk Márk 8:37-ben, hogy egy léleknek az értéke nagyobb mindennél, ami ebben a világban található. Nem tudod megszerezni azt, ami kell ahhoz, hogy megvásárold egy ember életét, de Isten 2Kor 5:18-21 nekünk adta a megbékéltetés Igéjét, nekünk adta ezt az erőt, hogy azt mondjuk valakinek: „Isten szeret téged, és Jézus meg tud váltani téged, és tud neked adni vadonatúj életet. Mert értékes vagy. Fontos vagy Istennek, és Ő meg akart menteni téged, a bűnödtől a pokoltól, a magánytól. A barátod akar lenni. Mert értékes vagy az Ő számára, fontos vagy Neki.”
Nekünk nincsen meg erre a hatalmunk, nem tudunk senkit sem megváltani, de felajánlhatjuk a megváltást. Ez a legnagyobb kincsünk, és ezért vagyunk léleknyerő gyülekezet. Ezért bátorítunk mindenkit arra, hogy legyen léleknyerő, mert az embereknek értékük van. Hihetetlen értékük!
Ámen.