Tegnap este nagyszerű istentiszteletünk volt. Nagyon fontos üzenetet hallottunk, úgy gondolom. P. Kende prédikált. Mi volt a fő téma? Egyébként az istentiszteleteinket az interneten keresztül is követheted: www.bibliaszol.hu. Úgy gondolom, hogy a fő téma az volt, hogy a másiknak a része az életünkben. Ez lehet a vezető és a segítője között, lehet a testvérek között a gyülekezetben. Egymás segítőtársai vagyunk.
Nem versenyzünk, hogy ki van előbb, hanem egy vezetőnk van, Jézus Krisztus. Ő a mi fejünk, és mi az Ő Testének tagjai vagyunk. Így kell gondolnunk egymásra, és szeretni egymást. Fel szeretnénk emelni Jézus Krisztust a kapcsolatainkban. Ő a vezetőnk, és szeretnénk támogatni egymást, és ha valakinek van szava Istentől, mint Jonátánnak volt. Mi is lehetünk ilyen fegyverhordozók. „Ha Isten ezt mondta neked, akkor tedd!” Ezt fontos újra és újra hallanunk. Mert könnyen elfelejtjük, hogy ez az élet nem rólunk szól, hogy ezen a Földön céllal vagyunk itt.
Emlékezés – nagyon fontos szó ezen az órán. Reményeim szerint a Biblia több szakaszát megnézzük. Mert a missziókról beszélünk. Mindenki a világban misszionárius a nagy képben. Azért, hogy leegyszerűsítsük, mi a misszió? Azt jelenti, hogy egy személynek van egy célja. Van egy bizonyos célja, amit meg akar tenni. Vannak álmai, és azokat be akarja teljesíteni, úgyhogy ő misszióban van. Például, ha valaki meg akar házasodni, ez egy látással kapcsolatban jön.
A szervezetek leírásában lehet olvasni, hogy kik ők, mit csinálnak, és ez a két szó együtt jár. Mi a látása és mi a missziója annak a társaságnak vagy szervezetnek. Nem biztos, hogy ez keresztény szervezet vagy társaság, de attól még van missziójuk, küldetésük, van látásuk, és ott a dolgozók a misszionáriusok. Ugyanígy mindenki ebben a világban.
Először is egy személynek van látása, lát valamit, ami az ő vezetője a jövőre vonatkozóan. Vezeti afelé, hogy elérje azt a dolgot a jövőben. Tehát ha a példa az, hogy meg akarok házasodni, vagy gazdag ember szeretnék lenni, ha én ezt látom magamról a jövőben, akkor ez a látás, és most van egy misszióm. A misszióm az, hogy hogyan fogom azt a dolgot elérni. Lépek a céljaim felé, mert látom, és követem azt a látást. Azt szeretném, azt akarom, és gondolkodom felőle. Nem tudok aludni, mert nagyon sokat gondolok rá.
Tegyünk összehasonlítást. Hogyan jön össze ez a kettő? Először is, van látásunk, és aztán van missziónk. Lehet valaki, aki örökké akar élni. Mert mindnyájunkba beépítette Isten az örökkévalót. Az én meglátásom az, hogy általában az ember a világban mondhatja, hogy olyan sokáig szeretne élni, amennyire csak lehetséges. „Nagyon egészséges életet szeretnék élni, nem akarok beteg lenni, legyen kis gazdagságom is, olyan hosszan, amennyire lehetséges.” Ez normális, mert ez bennünk van. Az ember látja a jövőt, a jelenben pedig vannak ötletei, hogy hogyan fogja elérni azt a célt a jövőben.
Valaki karrierista lesz, hogy jó pénzt csináljon, jó körülményeket teremtsen maga körül, van, aki a tudását használja, hogy ezzel a tudással elérje a céljait. „Én okos vagyok, sok könyvet elolvastam. Így mostmár tudom, ha dohányzom, akkor hamarabb fogok meghalni. Ha sok alkoholt iszom, lehet, hogy nem érem el a célomat. Nem vagyok ostoba. Én okos vagyok, tehát úgy, azon a módon próbálom élni az életem, hogy elérjem a céljaimat.”
Keresztényként ugyanígy van látásunk a misszióban. A nagy képben én nem szeretném azt mondani, hogy mi misszionáriusok vagyunk, vagy nem vagyunk azok, nekünk van látásunk, másoknak pedig nincs. Nem! Mindenkinek van. Viszont mi most a kereszténység vonatkozásában beszélünk erről. Istentől kell, hogy legyen a látásunk. Mert Ő sokkal jobban látja, mint mi. Neki tökéletes látása van. Arra hív minket, hogy részesei legyünk ennek a látásnak.
Valaki így fogalmazta meg, hogy Istennek volt egy Fia, Aki misszionárius volt. Jézus Krisztus misszionárius volt. Ő volt a tökéletes misszionárius. Úgyhogy mi az életünkben Róla akarunk tanulni, hogy hogyan legyünk misszionáriusok.
Kérdés az: Miért a missziók? Azt gondolom, hogy megkaptad a választ. Ha nem itt misszió, akkor akárhogy is, ott misszionáriusok leszünk. Nem szabadulhatunk meg a misszióktól. Ha mindenképpen kell misszió nekünk, akkor miért ne a tökéletes legyen a miénk? A tökéletes misszió egy tökéletes személytől jön, igaz?
Mi a látásunk? Beszélünk gyakorlati dolgokról, és a praktikus dolgok a következmények, a részletek, de kell lenni egy alapnak a látáshoz.
Ézs 6:1 Abban az esztendőben, amikor meghalt Uzzijjá király, láttam az Urat magasra emelt trónon ülve, és palástja betöltötte a templomot.
Ez a látás, hogy látom az Urat. Ez az, ami Istentől jön. Az Istentől való látásban nálunk nincs prioritás lista. Nemrég volt egy óra (2016.06.16. Keresd először Isten országát!), amikor Isten királyságáról beszéltünk. Azt mondtuk, hogy a Bibliában azt olvassuk, Isten azt akarja, hogy először az Ő országát keressük. Azt szeretné, hogy először az Ő királyságát lássuk, Mát 6:33.
Van ott egy ígéret Istentől: Ha az Én dolgaimmal, az Én királyságommal vagy elfoglalva, akkor mindenben, amire szükséged van az élet részleteit illetően – és ebből sok lehet a mi látásunk: mit fogok enni, inni, mit fogok felvenni… ezek mind fontos dolgok az életünkben, és van egy prioritási lista, de először keresd Isten országát, hogy legyen látásod Istentől – gondoskodni fogok rólad. Vagyis akkor Ő gondoskodni fog azokról a dolgokról, amiért meg kellene dolgoznod, vagy más szavakkal: missziódnak kellene lenni, hogy azokat is megszerezd.
Isten azt mondja: „Legyél az Én misszionáriusom. A világban az emberek azt gondolják, hogy az ő missziójuk, hogy dolgozzanak, megpróbálják megtenni a tőlük telhető legtöbbet, csinálnak jó és rossz dolgokat, csakhogy elérjék a saját céljaikat. Azokról a célokról Én gondoskodni fogok, mint ajándék. Anélkül meglesz, hogy neked kéne izzadni azokért.” Ez Isten ígérete.
Nekünk van döntési lehetőségünk, hogy hinni fogunk annak, amit Isten mondott. „Valóban? Tényleg gondoskodni fogsz rólam? Tényleg a legjobb dolgokról fogsz nekem gondoskodni?” Isten azt mondja: „Igen, valóban. Nem feltétlenül azokról a dolgokról, amiket te akarsz, mert nincs tökéletes tudásod, de bizonyosan gondoskodom minden olyanról, amire szükséged van az Isten szerinti élethez.”
Ha ilyen Isten szíve szerint való személy szeretnél lenni, akkor kérd az Urat. „Mire van szükségem ahhoz, Uram, hogy a Te szíved szerint való legyek? Szükségem van arra, hogy gazdag legyek? Azért, hogy körülöttem lévő emberek azt gondolják, hogy meg vagyok áldva, és ezért vagyok Isten szíve szerinti? Vagy tökéletesen egészséges személynek kellene lennem, hogy a körülöttem lévő emberek lássák, hogy nincs semmilyen betegségem, vagyis Isten nem adott semmilyen átkot az életembe? Mi az, amire valóban szükségem van ahhoz, hogy Isten szíve szerinti legyek?” Isten el fogja mondani. Ebben az értelemben Isten szava nagyon egyszerű.
Nagyon sokszor az evangéliumokban mondja: „Csak kövess Engem! Csak ne veszítsd el fókuszodat azzal kapcsolatosan, hogy Engem magasra emelsz. Nézz fel Jézusra!” Lásd Őt felemeltnek, és azt az irányt kövesd. Minden maradék dologról Isten gondoskodik az Isten szíve szerinti élethez. Ez egyszerű? Azt gondolom, hogy nagyon egyszerűnek kellene lennie. Nem kell más helyre, országba elmenni, hogy az emberek lássák: „Én erős keresztény vagyok. Én követem Istent. Ez az én látásom. Misszionárius vagyok.” Nem! Mindnyájan misszionáriusok vagyunk, és Isten mindenhol jelen van.
Isten mindenhol látni szeretné, hogy az Ő Fia, Jézus Krisztus fel van emelve. Ennyire egyszerű! Ám újra és újra hallanunk kell. Elfelejtjük, és ezért jövünk gyülekezetbe, ezért jövünk bibliaiskolába, hogy folyamatosan újra és újra halljuk ezt, hogy emlékeztetve legyünk, hogy emlékezzünk Isten egyszerű szavára. Egyszerű, de nagyon is erőteljes, amely megváltoztathat mindent az életünkben.
Beszéljünk az emlékezetről. Három bibliaverset szeretnék ezzel kapcsolatban megadni, ami az emlékezetről beszél.
2Tim 1:6 Ezért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely kezem rád tétele által van benned.
2Pét 1:13 De amíg ebben a porsátorban vagyok, helyesnek tartom, hogy emlékeztetéssel ébresztgesselek titeket.
2Pét 3:1 Ez már a második levelem hozzátok, szeretteim, amellyel tiszta gondolkozásotokat emlékeztetés által serkentgetem,
Nagyon egyszerű. Ezek alapján azt mondja Isten nekünk, hogy van valami különleges bennünk, Jézus Krisztus. Ő bennünk van. Ő ajándék. Isten kegyelme, hogy Isten bennünk él, hogy új emberként hív minket, hogy új szívünk és szellemünk van. Könnyű elfelejtenünk, hogy kik vagyunk, mert ez a világ gonosz. Nagyon hangos, és sokféle zajt hallunk, ami elfordít minket a látásunktól. Aztán úgy találjuk magunkat, hogy mást keresünk, és nem Krisztust emeljük magasra. Ez a valóság, és ez mindenkivel megtörténik közülünk is. Nincs senki biztonságban ettől.
Ha biztonságban szeretnél lenni, örök biztonságod van a mennyben. Ott már nincsenek zajok, hanem csak gyönyörű békesség. Angyalokat hallunk, és természetesen Jézus Krisztust, ahogy beszél hozzánk. Ám itt a Földön vannak ellenségeink és tudják, hogy mi nagyon veszélyes emberek vagyunk a sötétség királysága számára, és megtesznek minden tőlük telhetőt, hogy elfordítsanak minket.
Mit tehetünk mégis, hogy túléljünk, és Isten szíve szerinti emberek maradjunk ebben a világban? Krisztus Teste vagyunk. Igen, Isten hűséges! Lehet, hogy te nem tudsz jönni gyülekezetbe – betegség vagy valami más körülmény miatt –, de Isten ott van mindenhol, és Isten el tud érni téged. Mi szeretnénk bölcsnek lenni. Ha van gyülekezetünk, ha van a közelünkben bibliaiskola, ha van olyan hely, ahol hallhatjuk azt, hogy mire kell emlékeznünk, akkor a belső emberünk tud növekedni. Ha lesz egészséges étele, szellemi étele. Ott akarok lenni, hogy halljam újra és újra.
Ha nincs ilyen azon a helyen, akkor hallgasd Istent. Lehet, hogy azt akarja, hogy olvasd az Igéjét, állj fel, és hívj embereket: „Itt megtalálható Isten szava, gyűljünk össze és olvassuk. Imádkozzunk, hogy Isten küldjön egy pásztort hozzánk, vagy olyan személyt, aki tudja tanítani nekünk a Bibliát.” Mert megértjük, hogy Istennek van látása számunkra, és látni akarjuk. Akarjuk, hogy legyenek képességeink, készségeink, hogy tudjunk járni abban. Ez nagyon fontos. Ez a mi menedékünk, ahol mi biztonságban lehetünk.
Ha gyülekezetben vagyunk, lehet, hogy gondolatok begyűrűznek kívülről, de bizonyosan hallható lesz Isten szava az Ő gyülekezetében, és Isten szava meg fogja tenni a részét, el fogja végezni a munkáját.
Úgyhogy az a kettő vers, amit olvastunk Péter levelében, azt mondja: kell valamit tennünk, fel kell serkenteni magunkat, hogy halljunk. Hogyan tehetjük ezt? Nem izmokkal, hanem emlékezés által. Isten egyszerű szavát ismételjük újra és újra. Ez a missziónk.
Velünk kezdődik a misszió, hogy mi megyünk abba az irányba, amerre Jézus Krisztus. Követjük Őt. Tehát én magam vagyok az első számú missziós mezője Istennek. Azután jön az, amiről ApCsel 1:8-ban olvasunk, hogy a közelemben lévő a misszióm, bátorítsam azt az embert, hogy együtt nézzünk Jézusra. Aztán az emberek a házunkban, a szomszédságban, a városunkban, a szomszédos országokban, és más helyeken a világban. Ez ApCsel 1:8, de velem kezdődik. Ezt mondja itt Péter, hogy tanulnom kell, hogy az legyek, aki követni akarja Jézus Krisztust.
Négyféle embert jelöl meg a Biblia, aki legyen a missziós mező. Először magunk, aztán menni mindenfelé. Sok ember van, de négyfélét említ.
Először Péter saját maga. Emlékezz, amikor Jézust elfogták – Márk 14. és más evangéliumokban –, nagyon féltek a tanítványok, hallottak zajokat, és látták, ahogy elvitték a Mesterüket. Péter először kicsit érzelmi volt, úgyhogy elsőre azt gondolta, az ő missziója az, hogy megmutassa az erejét, és elég erős volt, levágja valakinek a fülét, hogy támogassa az ő Urát. Az Úr azonban mondta neki: Ez nem a mi missziónk. Lehet, hogy valakinek a világban ez a missziója, és halljuk a rossz híreket, és mondhatják azt, hogy ez vallásos tevékenység, de mi nem akarjuk odasorolni.
Nem a mi erőnkben van a missziónk. A mi missziónk Isten szavában van. Emlékezni akarunk arra, amit Isten mondott nekünk. Nem egyszer, sokszor. Ezért jövünk újra és újra gyülekezetbe, hogy halljuk újra és újra Ján 3:16-ot. „Mi ez? Miért kell újra és újra hallanunk? Már régen megjegyeztük! Nem akarjuk ezt minden egyes alkalommal hallani.” Egy Isten szíve szerint való ember nem mondja ezt, mert ez bölcsesség.
Péter félt, és elfutott. Aztán este lett, hideg. Márk 14-ben mondja, hogy Péter látott egy kis tüzet, és odament melegedni. Elfelejtette, hogy mit mondott neki Jézus korábban. Ott volt, hogy felmelegítse magát, hogy a tűzből merítsen egy kis melegséget, olyan tűzből, ami kívül volt. Nagyon sok embernek a világban ez a missziója, hogy olyan helyre tegyék magukat, ahonnan melegséget vehetnek. Külső melegséget belülre. Lehet, hogy mi is elfelejtjük, hogy mi van bennünk, és keressük a külső tüzet; elfelejtjük Isten misszióját, és a saját missziónkban vagyunk, hogy gondot viseljünk magunkról, amiről Isten megígérte, hogy megteszi, gondoskodni fog rólunk.
Úgyhogy mi történt? (Baltimore-ban p. Matti prédikált, és csodálatos gondolatot hallottam arról, hogy Isten hogyan beszél, és mi hogyan beszélünk.) Péter háromszor mondta: „Nem, nem ismerem. Nem ismerem fel az én látásomat, ami Jézus Krisztus magasra emelve. Nem tudom, miről beszéltek. Nem ismerem Őt.” Háromszor. Ez az, amit Péter beszélt. Isten mit mondott? „Kukurikú!” Ilyen egyszerű.
El tudod képzelni, hogy megszólal a kakas, és valaki hallja Istent? Amikor megszólalt a kakas, Péter meghallotta Istent. Ez a mi missziónk. Isten beszél, használhat állatokat, madarakat, használhatja a természetet, hogy kommunikáljon valamit. Szóval, amikor Péter hallotta a kakast, akkor emlékezett. Emlékezett arra, amit Jézus mondott neki: „Péter, Péter! Mielőtt a kakas kétszer szólna, háromszor megtagadsz Engem.” Emlékezett erre, aztán Jézusra nézett.
Abban a pillanatban eszébe jutott a látás, Jézus magasra van felemelve. Mit látott Jézus szemeiben? Azt nem tudta elhordozni, mert szeretetet látott. Feltétel nélküli szeretetet. Közvetlenül Jézus szemébe nézett, ahol nincs kárhoztatás, semmi negativitás, hanem szeretettel teli tekintetet. Elfutott, mert nem tudta elviselni. Mert megértett valamit. „Ott voltam. Próbáltam túlélni. Próbáltam gondot viselni a saját életemről, és elfelejtettem. Elfelejtettem Jézus egyszerű szavait.” Úgyhogy kellett egy kakas, hogy emlékeztesse Pétert.
Aztán a második személy, akit szeretnék megemlíteni, Luk 24-ben Jézus két tanítványa. Amikor látták Jézust keresztre feszíteni, féltek, és nagyon el voltak keseredve. Eldöntötték, hogy hazamennek Emmausba. Azt gondolták, vége a missziónak. „Követtük Jézust. Jó tanítványok voltunk. Hittünk. Reméltük, hogy Ő fog megváltást hozni a nemzeteknek. Aztán mit láttunk? Valójában láttuk Őt magasan felemelve, de nem Őt láttuk, hanem gyengének láttuk. Keresztre feszítve láttuk. Megalázva láttuk. Egyszerűen csak elbátortalanodtunk. Nagyot csalódtunk. Már nem volt több erőnk. Minden reményünk odaveszett. Legyünk misszionáriusok a magunk módján, abban az irányban. Megyünk haza, Emmausba. Ott a házunk, a barátaink, a szüleink, a munkánk. Próbáljuk meg ott túlélni ezt a rossz világot.”
Kellett egy külső személy a hazafelé vezető úton. Ezúttal nem kakas, hanem egy idegen. „Miért vagytok olyan szomorúak?” Nem ismerték fel Jézust. Ám kezdte őket emlékeztetni, Mózestől a prófétákon át, hogy mi történt, minek kellett megtörténnie, és ez már meg volt írva előre. Olyan volt számukra, mint egy bibliaiskolai óra a hazaúton. Hallgatták… hallgatták, aztán történt valami, de még mindig megterheltek voltak, és megtörték a kenyeret…
Megtörték a kenyeret, és: „Hoppá! Ezt a képet már láttuk valahol.” Azután emlékeztek: „Ez a Mester! Ő Jézus, a feltámadott. Aki magasan fel van emelve.” Ez szellemi látás volt. Mert nem láthattak már senkit ott, mert eltűnt. Aztán mondták: „Igenis emlékeztetve lettünk azokra, amiket tanultunk a bibliaiskolában! Közben nem úgy éreztük, hogy bennünk valami kezd gerjedezni? Kívülről szerettünk volna valami tüzet, hogy gondoskodjunk az életünkről, de amikor Ő beszélt hozzánk egyszerű szavakat – Mózes, próféták, történetek a Megváltóról –, akkor valami tűz kezdett lobogni bent.
Azt mondja Péter: Serkentsd fel emlékezet által, hogy mi van benned. Csináld! Csak légy ott, ahol hallhatod Jézust. Ez a missziónk. Mert azon a helyen lesz látás, fogjuk látni Őt magasra emelve. Persze, látni fogjuk Őt keresztre feszítve is, látni fogunk helyzeteket az életünkben, amik nem igazán jók. Vagy összeomlik az életem. Ahogy kezdek gyülekezetbe járni, elveszítem a munkámat, a családtagjaim elutasítanak… és lehet sok más dolog is.
Isten azt mondja: „Nézz körültekintően! Nézz a keresztre! Nézz a keresztre feszítésre, és láss Engem magasra emelve. Ott vagyok a helyzetedben, és Én mindig magasra vagyok emelve.” Ez a mi kötelességünk, hogy először keressük Isten országát, hogy számunkra Krisztus mindig magasra legyen emelve. Mert Ő a királyok Királya. Visszük Isten királyságát mindenhova, ahova megyünk. Mert bennünk van.
Szóval, mit csinálnak? Isten odaadja nekik újra a missziójukat. Nagyon fáradtak. Már majdnem elérték Emmaust. Csak leültek enni valamit nagyon fáradtan. Aztán felismerték Őt, felismerték a látást. Emlékeztek a missziójukra, és abban a pillanatban visszafutottak Jeruzsálembe. Ez a Szent Szellem ereje. Mert fizikailag nagyon is kimerültek. Aztán csak áradoztak: „Van látásunk! Akarunk emlékeztetni titeket. Emlékeztek arra, amit Jézus mondott? Ő él! Ő Maga mondta, hogy meg fog halni, de harmadnapon fel fog támadni. Láttuk Őt! Legyünk az Ő missziójában.”
Négy embert említettem, a harmadik – a nemi egyenlőség miatt – Mária Magdaléna. Ő is tanítvány volt. A nők gyönyörű tanítványai az Úrnak. Néhány esetben sokkal bátrabbak, mint a férfiak. Különleges nők. Amint Jézus keresztre lett feszítve, sok tanítvány missziója lezárult kis időre. Mert elfelejtették, hogy mit mondott Jézus. Mert nem vettek bibliaiskolás órát :-), valószínűleg, és a világ hangjai elfordították őket. Ám Isten készített nekik személyes órát, hozott kakast, vagy Ő Maga ment.
Mária Magdaléna. Minden evangélium vége felé olvashatunk róla. Jézus testét betették a sírba érted és értem. Meg kellett halnia, hogy elfoglalja a helyét. Mert szerette volna, hogy tökéletes életünk, örökkévaló életünk legyen. Ez lehetséges. Csak úgy lehetséges, ha elfogadjuk az Ő életét. Szóval meghalt, a teste be lett helyezve a sírba, és egy nagy kő eltakarta a bejáratot. Nem tudott senki bemenni. Ha jött oda valaki, fizikailag nem volt képes, hogy elgördítse a követ.
Máriának volt látása. Látta Jézust felemelve, de valószínűleg nem túl magasra. Jézus teste ott feküdt. Kissé szaglott már, de ez nem Isten látása. Mária annyira szerette Őt! Úgyhogy nem érdekelte, hogy él-e, vagy halott, az az ő Jézusa. „Én kihozom Őt onnan.” Elfelejtette, amit Jézus mondott. Mert elmondta, hogy feltámad. Sose mondott olyat: Meghalok és büdös leszek. Elfelejtette, amit Isten mondott.
„Ő az én Jézusom. Akarok Neki segíteni! Van némi pénzem. Van illatszerem, vannak olajok, odamegyek Jézus testéhez, és szolgálok a teste felé.” Ez egyfajta vallás. Olyan könnyű számunkra, hogy vallásos emberekké váljunk, hogy valamit előadjunk Istennek. Misszionáriusok leszünk a saját erőnkből, a saját látásukban, ahol nincs Jézus magasra emelve.
Mária korán reggel imádkozott Istenhez – Aki halott volt 🙂 –, és odament hozzá. Azon gondolkozott: „Ott egy nagy kő, amit el kéne görgetni. Sebaj, majd csinálunk valamit! Voltak más nők is, akik csatlakoztak hozzá, hogy jó tanítványai legyenek a halott Istennek. 🙂 „Van Istenünk, de Ő halott. Menjünk és segítsünk. Rajta már nem tudunk segíteni, de a testén még igen.”
Úgyhogy elmentek, és látták, hogy a kő már el van görgetve, és Jézus nincs ott. Pánikba estek. Mert már nem tudták betölteni a missziójukat. A missziójuknak annyi! 🙂 Elbuktak. „Volt egy látásunk. Eljutottunk oda, ahol a látás eltűnt. Hol van Jézus? Láttuk Őt halottnak és büdösnek.” (Bocsánat, csak a saját szavaimmal leírom a helyzetet, de nyilván Mária nem így gondolkozott. Megpróbálom bemutatni ezen a módon, mert a mi keresztény életünk néha így néz ki. Sajnálatos módon megtörténik ez mindenkivel. Elfelejtjük, hogy a mi Istenünk az Isten. Sokszor úgy gondoljuk, hogy mi sokkal képesebbek vagyunk, mint Ő, és tudunk tenni valamit.)
Mária ott volt, és más hölgyek is, és a misszió be lett teljesítve. Látott ott egy kertészt. Nem ismerte föl, hogy Jézus az. Ránézett, és neki Ő egy kertész volt. Megkérdezte: „Te talán tudod, hol van az én Uram. A halott Uram. Lehet, hogy elvitted a testet? Szükségem van arra. Akarok szolgálni a teste felé. Kérlek, mondd meg!” Az angyalok, akik ott voltak: „Kit kerestek itt? Talán Istent halljátok, amit Jézus tanított nektek.”
Mert nem csak egyszer mondta el. Ha elolvassuk az evangéliumokat, többször látjuk, hogy azt mondta: Keresztre leszek feszítve, aztán harmadnapra feltámadok. Elfelejtettek azonban valamit. Aztán a kertész végül szólt: Mária! Mária hallotta Istent, hallotta Jézust, és akkor ismerte fel Őt. Mit mondott Ő? „Mostmár ott vagy. Visszakerültél az Uradhoz, Aki él, jó kondícióban van. Kertész vagyok, Aki gondot visel a fákról, a virágokról, ahogy gondolod, de látod, hogy jó formában vagyok. Ennél több is. Magasra lettem emelve, mert felismertél. Misszióban vagy. Menj! Menj a testvéreidhez és emlékeztesd őket. Mondd el nekik, hogy élek. Itt vagyok, és Én vagyok a te látásod. Ti az Én missziómban vagytok.” Mária elment, hogy bátorítsa a testvéreket.
Ez volt Mária, a misszionárius. Őt is emlékeztetni kellett, ahogy minket is. Ez a mi missziónk. Minden nap hallani akarjuk, amit Isten mond nekünk. Lehet, hogy nem halljuk, de meg kell tanulnom, hogy hogyan hallhatom. Meg tudom tanulni a Bibliát, meg tudom tanulni, hogyan hallgassak üzeneteket. Akár interneten keresztül, vagy bármilyen más megosztó rendszeren keresztül. Lehet, hogy a jegyzeteimen keresztül, amit az istentiszteleteken vagy a bibliaiskolában készítettem.
Vagy csak így imában felkiáltunk: „Istenem! Nem hallom a hangodat. Nagy forróság van. Nincs pénzem. Beteg vagyok. Nincsenek barátaim. Nagyon csalódott vagyok az életemmel kapcsolatban. Nem hallak. Kérlek, beszélj hozzám! Azon az első bibliaiskolás órán azt mondtad: Emlékezz a szavaimra! Kérlek, segíts nekem! Emlékeztess. Beszélj hozzám. Ha kell, használj egy kakast, használj egy telefonhívást, vagy bárhogy… Nagyon gyenge vagyok. Igen, Uram, misszionárius vagyok, de látni akarom a Te látásodat. Segíts, hogy a Te missziódban legyek!”
Isten hűséges. Ha így felkiáltasz Hozzá, akkor Isten missziójában vagy. Ha a szívedből felkiáltasz Istenhez, az élő Istenhez, akkor te vagy a legnagyszerűbb misszionárius. Mert ez a missziónk, hogy Isten jelenlétében legyünk, és lássuk Őt magasra felemelve az életünkben, és ne magunkra nézzünk, hanem Rá. Mert Ézsaiás könyve azt mondja: Láttam az Urat, csodálatos volt. Mindenki körülötte azt kiáltotta: Szent, szent, szent az Úr!
Nagyon tetszik, de aztán magamban vagyok, és látom, hogy mennyire bűnös vagyok. Ajkaimon bűn van, és akik körülöttem élnek, ők is bűnösök. Az egész rossz, depressziós vagyok. Mivel láttam Őt, és természetesen Ő lát engem, küld angyalt. Küld valakit, aki a megtisztítja a számat. „Ne nézz magadra! Nézz Rám! Legyél elfoglalva Velem! Én felkenlek. Én megbocsátok neked. Olyan szentté teszlek, amilyen Én vagyok.”
Mostmár van képességem, és hallom Istent, még azt is hallom, ahogy Isten titkos dolgokat beszél. Azt mondja a Szentháromságban: „Kit küldjünk? Ki megy el Nekünk?” És én hallom, mert én ott vagyok. Isten megváltoztatta az életemet. Még többet is tett! Van kapacitásom, hogy azt mondjam: „Itt vagyok! Küldj engem! Kérlek! Mert látlak Téged. Látlak magasan felemelve. Látom, hogy az életem gyönyörű, mert Te vagy a szívemben, Te vagy az életemben.” Ez a missziónk.
Ámen.