Az EuroCon-on több mint ezerkétszázan voltunk, ez biztos. Több mint százan szolgáltatok. Köszönöm a részeteket, mert e nélkül tényleg nem működne. Hadd meséljek egy történetet! A litvánok elindultak a lepukkant autójukkal, ami aztán valahol Szlovákiában tényleg lerobbant. Aztán egyikünk elhozta őket onnan a konferenciára. Az autójuk közben ott állt.
Már majdnem bevándoroltak Magyarországra :-), de aztán vettünk nekik egy felajánlást. Ha jól emlékszem 670-680 euróra volt szükségük. Ezek szerint új autót vettek 🙂 Valaki még a felajánlás után odajött hozzám, és megkérdezte, hogy megvan-e nekik a pénz. Nyilván, mert ki akarta pótolni.
Köszönöm, hogy annyira adakozóak vagytok! Ők ezer eurót kaptak. Ez elég volt, és annyira örültek. Aztán megszereltették az autót, mentek haza felé, és megint lerobbant. A maradék pénz arra volt igazán, hogy még egyszer meg tudják csináltatni. Ez így volt tökéletes! Köszönöm a részeteket, az adakozásotokat!
Az adakozás fontos része az én életemnek is. Én fizetek tizedet, és ez áldás nekem. Egyrészt azért, mert ez konkrét összeg minden hónapban, nem pedig ahogy éppen érzem magam. A másik, hogy mindig adom egyből az elején, azért, hogy ne a maradék jusson. Aztán még egy, hogy nagyon élvezem azt a pillanatot, amikor elengedem a pénzt, és nem kapok érte semmit. Tudod, miért élvezem? Azért, mert a pénzemnek nincs hatalma felettem.
Persze, mondhatod, hogy a tized ószövetségi dolog, a törvényhez kötődik, de igazából Zsid 7-ben olvasunk arról, hogy a törvény előtt Abrám adott tizedet. Viszont nyilván ez neked kell, hogy meggyőződésed legyen. Attól, hogy nekem van meggyőződésem, attól neked még nem kell adni. Igazán azt akartam mondani ezzel, hogy Isten annyira precíz! A litván testvérek megkapták, ami kellett a visszaútra.
Köszönöm, hogy adakozó gyülekezet vagytok, és hogy Istentől hallotok ebben.
—
Ján 8:58 Jézus pedig így válaszolt: Bizony, bizony mondom nektek, hogy mielőtt Ábrahám lett, én vagyok!
Az „Én vagyok” kifejezés az Istenségről, az örökkévalóságról szól.
Ján 8:59 Erre köveket ragadtak, hogy rádobálják, de Jézus elrejtőzött, és kiment a templomból.
Sokszor mi hívők elámulunk azon, hogy emberek mennyire nem látják Krisztust, hogy a világ mennyire nem látja Jézust. Ebben a helyzetben meg akarták ölni Őt. Jézus egyszerűen csak átment köztük. Egyszerűen csak nem látták Őt, ahogy átment köztük. El volt takarva a szemük elől. Miért? Mert még nem volt itt az ideje, hogy meghaljon értünk. Úgyhogy átment köztük és nem érinthették, és az ellenséges indulatukkal nem láthatták Őt.
Amikor Mát 2-ben megszületik, akkor ott van a király, Heródes. Nagy király volt, nagy gazember, nagy gyilkos. A gyerekeit megölette, nehogy véletlenül a trónjára törjenek. Azt hiszem, ő volt az, akiről azt mondta a császár, hogy jobb kutyának lenni, mint Heródes fiának. (Ha rosszul idézem, elnézést.)
Ez a király hallja, hogy megszületett a zsidók Királya. „Hol?” Betlehemben. Nyilván, megy és megöleti, nem fog játszani, neki nem számít. Ám nem találta meg. Mát 2:16 csak akkor hall arról, hogy a bölcsek átejtették, amikor már túl késő. A bölcsek másfelé mentek vissza, nem jöttek el hozzá megmondani, hol született a Király, hogy ő is „imádhassa”. Lenyűgöző. Persze, hálásak vagyunk ezért. Jézus el volt rejtve előle, nem ölhette meg. Nagyjából egész Izrael elmulasztotta ezt a pillanatot. Vakok voltak rá, nem látták, hogy itt a Messiás.
Aztán Pilátus előtt állt az élete végén. Luk 23-ban azt olvassuk, hogy Pilátus vallatta Őt. Luk 23:3-ban azt kérdezi Tőle: Te vagy a zsidók Királya? Jézus azt feleli: Igen. Pilátus nem látja, hogy ki Ő, mi Ő. Csak annyit lát: Itt egy ártatlan Ember, Akit irigységből halálra adtak. Ennyi! Nem látja meg, hogy ki Ő. Vak a dologra. Amikor Pilátus átküldi Őt Heródeshez – másik Heródes –, az csak egy erőtlen bolondot lát, Luk 23:11. Nem látja a Messiást, nem látja Istent, pedig Jézus előtte van. Nem látja meg Őt.
Amikor a kereszten volt, akkor azok, akik arra jártak, nem láttak mást, csak egy harmadik bűnözőt. Semmi mást. Most, hogy Jézus már feltámadt, lenyűgöző, hogy amint újra és újra beszélgetek emberekkel, azt mondják nekem: „Miről beszélsz? Senki nem volt odaát, a halál túloldalán, és nem jött vissza, hogy elmondja nekünk.” Nézek csak mindegyikre:
– De volt! Persze, hogy volt.
– Tényleg?
– Persze! Jézusnak hívják.
– ???
Mintha az nem számítana. 🙂 Ha valaki megcsinálta, akkor az nem számít. Nem látják. Ez lenyűgöző nekünk.
Miért fontos ezt átgondolnunk? Azért, mert ez szellemi vakság. Isten természetfeletti munkája kell, hogy az ember szeme megnyíljon. 2Kor 4:4 akikben e világ istene megvakította a hitetlenek elméit, nehogy Krisztus evangéliumának dicsőséges fénye eljusson hozzájuk. Ez a valóság a világban. Ez a valóság egy nem hívő ember számára. Van egy természetfeletti megvakító munka. Ez Sátánnak a hatalma. Az embernek nincs képessége arra, hogy lássa.
Ezért olyan fontos, amikor beszélünk a léleknyerésről, hogy a léleknyerésben elengedhetetlen az ima. Ez nagyon jelentős. Kedden és csütörtökön bibliaiskola helyett megyünk és meghívunk embereket a húsvéti színdarabunkra és evangelizálunk. Imádkozz érte, mert ez Isten munkája kell, hogy legyen egy ember életében. Miért? Azért, mert ez nem természeti.
Az, hogy te látod Jézust, az, hogy te ismered Őt, az nem természeti. Sokszor hívők azt kérdezik: „Miért nem szól hozzám Isten? Miért nem valós számomra Isten?” Nem tudom, mit vár. Hárfaszó kíséretében megnyíljon az ég? Megnyíljon a menny, és látni Istent a trónon? Megtörténhet. Ézsaiással megtörtént. Istvánnal is megtörtént egy bizonyos ponton az életében. Ha nem is látjuk olyan módon, nem azt mondjuk: „Imádkoztunk. És minő véletlen, meggyógyult!”; hanem imádkozunk, és ha valaki meggyógyul, hisszük, hogy az abból következik. Miért? Mert látjuk Jézust, és ez Istennek a természetfeletti munkája az életünkben.
Ez volt Pálnak a szolgálata.
ApCsel 26:18a hogy megnyisd a szemüket, hogy a sötétségből világosságra és a Sátán hatalmából Istenhez térjenek,
Ez az, amikor Isten munkálkodik az emberben, és a vakságból látás lesz, a sötétségből világosság, a rabságból szabadság. Ez természetfeletti munka. Miért mondom ezt? Azért, mert mi ezt nem tudjuk megvalósítani. Hívjuk meg az összes embert, a meg nem tért szeretteinket, a szomszédjainkat, a rokonainkat… Ám – figyelj! – emellett imádkozzunk, mert mi nem tudjuk ezt megvalósítani. Mi nem tudjuk ezt létrehozni, mert ez nem természeti dolog.
Amint körülnézünk, látjuk a testvéreinket magunk körül. Ha akár pici hála van is a szívedben ezért, hogy vannak testvéreid az Úrban, az Isten munkája. Ez gyönyörű dolog. Természetfeletti. Miért szeretnék én itt bárkit? Pláne, ha szebb, mint én, ha több esze van, mint nekem, több lehetősége van, mint nekem van, gazdagabb, mint én vagyok, utálnom kéne. Viszont szeretem. Ez Isten munkája az életünkben. Lányok, asszonyok! Biztos van a gyülekezetben, akit szebbnek látsz, mint magad. 🙂 El sem tudom képzelni, hogy milyen lehet nőnek lenni, és erre figyelni. Persze, csak viccelek ezzel. 🙂 Engem annyira nem érint meg, hogy a másik szebb, mint én!
Isten munkája kell az életünkben, a Szent Szellem, Aki kitölti Isten szeretetét a szívünkbe, Róm 5:5. Úgyhogy az emberek nem látják Őt. A drága ateista emberek azt mondják, hogy jó tanító, a drága muzulmán emberek azt mondják, hogy próféta. A vallásos emberek? Nem tudjuk, mit mondanak, mert a gregoriántól nem annyira lehet hallani, hogy mit mondanak. 🙂 A lényeg az, hogy Isten munkája kell az életükben, ahogy nekünk is az kellett.
Ez azért érdekes nekünk, mert ha egy természeti ember rád néz, és azt mondja: „Micsoda? Minden héten jász istentiszteletre? Te jó ég! Minden héten többször is? Te jó ég! Mit csinálsz? Hú, téged nagyon elkaptak. Neked nagyon rossz lehet. … Embert öltél? Mi vagy? Csak nem tömeggyilkos, hogy ennyire nagy bűntudatod van? Minek jársz oda?” Miért mondja ezt? Azért, mert nem látja Jézust, nem látja, hogy ki Ő az életünkben.
Énekek 5:9-ben azt kérdezik a lányok ettől a lánytól: Mi a te szerelmesed? „Milyen szerelmes a te Szerelmesed? Miben más Ő, mint minden más szerelmes? Miért lenne Ő más?” Azután a lány próbálja elmagyarázni, de nem hiszem, hogy megértették. Tudod, miért? Azért, mert természetfeletti kellene, hogy legyen.
Úgy értem, amikor azok a sztárok, élsportolók, akik megtérnek, olyan izgatottak, hogy riportot csinálhatnak velük. Aztán kérdeznek valamit tőlük, és kezdik mondani: Jézus az életemben… Csak látni a riporter arcán, ahogy lefagy a mosoly, az érdeklődés. Aztán látod, ahogy a kamera lassan már csak a cipőjét veszi: „Ne bolondozz! Mi ez?”
Próbáljuk elmagyarázni, hogy miben más a mi Szerelmesünk, mint minden más szerelmes, de természetfeletti válasz kell. A világ nem látja, és nem is akarja Őt látni. Mi azonban látjuk. Látjuk? Amit hallottunk a bizonyságokban, annyira megáldott. Lajos beszélt a színdarabról, és izgatott afelől, hogy Isten használni fogja, Isten benne van, Isten szolgálni fog ezen keresztül. Aztán p. Laci az imákkal… Aztán az, amit Daisy mondott, hogy a balesetében, a nyomorúságában, a fájdalmában látta Jézust, és a gyülekezetben látja Jézust. Ez annyira csodálatos!
Az előző üzenetben a közösség asztaláról, az Úr asztaláról beszéltünk, és a másik helyről. Beszéltünk arról a helyről, ahol Istennel találkozom, ahol kegyelmet kapok, ahol Isten megmutatja nekem, hogy mennyire szükségem van Rá, és Ő mennyire a rendelkezésemre áll, hogy el vagyok fogadva, és hogy Ő milyen ajándékokat adott nekem. Erről volt szó. Most egy értelemben hasonló, amiről beszélek: Látni Jézust.
Ján 3:8-ban Jézus leírja az embert, aki Szellemben jár. Ez neked és nekem szól hívőkként, hogy mi járjunk a Szellemben. Azt mondja itt Jézus:
Ján 3:8 A szél arra fúj, amerre akar, és hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy. Így van mindenki, aki Szellemtől született.
Ha újjászülettél Jézus Krisztusban, akkor neked is megvan ez a tulajdonságod, ami Jézusnak megvolt, hogy nehéz volt megfogni. Természeti elmével nehéz volt megragadni, hogy miért csinálja, amit csinál, hogy miért arra megy, amerre megy, miért ilyen szavakat szól, miért azok a barátai, akik a barátai, és miért ezeket választotta tanítványnak.
Ez annyira csodálatos, mert hiszem, hogy Sátán nagyon sokszor nem talál bennünket, amikor szeretne. Miért? Azért, mert Jézusban vagyok. Ez csodálatos dolog. Én hiszem, hogy ezért fontos az ima az életemben, mert el vagyok rejtve Istennek a jelenlétében. A szolgálat ezért fontos az életemben, mert el vagyok rejtve Isten akaratában, Isten munkájában. A gyülekezet ezért nagyszerű hely, mert el vagyok rejtve a szentekkel való közösségben.
Olyan könnyű úgy élni az életem, hogy minden nap magammal találkozom. Vannak önsegítő könyvek: Ismerd meg magad! Elégíts meg magad! Segíts magadon! Ez a téma. Egy értelemben én azt hiszem, hogy mind meguntuk ezt, és mind azt kérdeztük: „Van több is, mint én? Van még valaki? Történik még valami?” A mi Istenünk azt felelte: Igen, van.
A téma nem az, hogy javíts magadon és aztán Isten is megsegít, hanem Ján 3:30 nekem alább kell szállnom, és Őneki növekednie kell. Ez az új életünk, hogy 2Kor 3:18 nézek Őrá, és aztán elváltozom, és látom Őt és ismerem Őt egyre jobban. Nem akarok megszűnni látni Jézust, de könnyű odamenni a keserűség helyére, a gyűlölet helyére.
Olyan könnyű valakinek elmenni a pletyka helyére, és aztán mindent tud a testvérekről, csak Jézust nem látja bennük. Aztán mindent tud a testvérekről, az összes pletykát, az összes ellenségnek az összes mondanivalóját, de nem látja Jézust a gyülekezetben, nem találkozik Jézussal a gyülekezetben. Ez megtörténhet, de Isten jobbat tartogat nekünk.
Én úgy hiszem, azért élek ma, hogy jobban ismerjem Jézust, egyrészt a Bibliámból. Ám nem csak ott, hanem próbáimban is – amit hallottunk az egyik bizonyságban – találkozzak Jézussal. Nagyon sokan csak a panaszkodással találkoznak a próbáikban. Nem akarok érzéketlen lenni, mert tudom, milyen ez, de:
1Pét 3:9 Ne fizessetek gonosszal a gonoszért vagy szidalommal a szidalomért, hanem ellenkezőleg: mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek.
Micsoda érvelés! Te áldásra lettél hívva. Neked ez az örökséged, és ezt oszthatod meg minden helyzetben. A 10. versben elmondja, hogy a nyavalygásom mekkora ostobaság, és mennyire rossz irányba viszi az életemet. Tudod, miért vagyunk itt? Azért, hogy találkozzunk Krisztussal a családunkban. Sokszor elkövetjük azonban ezt a hibát, hogy megszokottak vagyunk a családunkban, pedig azt olvassuk, hogy 1Pét 3:6-8 ez különleges lehetőség az egységre. Látni Krisztust a családomban, látni Jézust a problémáimban, találkozni Ővele.
Nem úgy lenni, mint a világ: Ó, Isten semmit nem csinál ebben a világban! Tévedés. Isten munkája folyik, emberek megtérnek, emberek tanítvánnyá válnak, Isten munkája folyik. Ha viszont elmegyek a magam irányába, arra, hogy magamat ismerem, vagy természetileg ismerem a másikat, akkor persze, hogy nem látom Jézust.
P. Matti prédikált az utóbbi gondolatról talán egy éve a konferencián. „Találkozni Jézussal a gyülekezetben” – erről szólt az üzenete. Nagyon különleges üzenet volt. Meglátni Jézust a másikban, a testvéremben hálával, szeretettel, szolgálattal. Ez a legcsodálatosabb, hogy amikor meglátjuk Jézust annak, Aki, akkor az megváltoztatja a világunkat. Ámen.
Drága Istenünk! Köszönjük Neked azt, hogy annyira hű vagy hozzánk, hogy újra és újra megmutatod Magad nekünk, bármilyen vakok is vagyunk, bármilyen zavarodottak is vagyunk. Kérünk Istenünk, tényleg taníts minket, segíts nekünk mindig látni Jézust, minden áldott és minden nyavalyás helyzetben egyaránt, a nyaraláskor is, és akkor is, amikor a büntetést fizetjük be. Istenünk, kérünk Téged, hadd járjunk Veled mindenkor közeli közösségben, hadd ne legyünk úgy, mint ez a világ, vakként a Te valóságodra. Köszönjük, Urunk!
Ámen.