Mindegy, hogy valaki keresztény, vagy ateista, vagy buddhista, mi emberi lények abban egyformák vagyunk, hogy szeretnénk tudni az eredetünket, hogy honnan származunk, és szeretnénk tudni az értékünket. Tulajdonképpen az, hogy milyen valláshoz tartozol, milyen filozófiát vallasz, az csak azért érdekes, mert amilyen filozófiát vagy vallást vallasz, az alapján próbálod meg kitalálni, megfejteni, hogy honnan ered és mi az ember értéke. Mindnyájan szeretnénk tudni azt, hogy mi a valódi értékünk, és milyen értékünk van a világban, a társadalomban, ahol élünk.
A világban eléggé sajátos módon értékelik az embert. Azt látjuk, hogy a világban nincs túl nagy értéke az embernek, nincs személyes értéke az embernek. Hogyan vélekednek a világban az emberről, az ember értékéről? Néhány évvel ezelőtt megpróbálták kiszámolni, hogy mennyit ér az ember, mi az ember értéke. Ezt az embert alkotó vegyületek ára alapján próbálták meghatározni, és ez 4.5$ lett. Ennyit ér az ember azok szerint, akik vegyületek ára alapján próbálták az ember értékét megállapítani.
A legtöbb fejlett civilizációban, a legtöbb társadalomban a közgazdasági érték alapján próbálják kiszámolni, hogy mennyit ér az ember. Mit jelent ez a közgazdasági érték? Azt vizsgálják, az alapján számolnak, hogy mennyi hasznot tud hozni az illető a társadalom számára, és eközben mennyit kell rá költeni (orvos, szabadság, nyugdíj, stb.). A kettő közötti különbség adja meg az értékét. Nekem ez nagyon tetszik. Nem azért, mert helyeslem, hanem azért, mert az a gondolkodás, ahogy próbálják meghatározni az ember értékét, az nagyon is jellemző a világra.
E számítás szerint egy huszonévesnek sokkal nagyobb értéke van a társadalomban, mint egy ötvenévesnek. Azért, mert a huszonéves nagy hasznot tud hozni a társadalomnak, és keveset kell rá költeni. Eszerint a nyugdíjas a legértéktelenebb, mert ő már nem termel profitot, már nem hoz hasznot, rá csak költeni kell. Fizetni kell rá nyugdíjat, esetleg kórházi kezelést. Úgyhogy a legértéktelenebb a nyugdíjas.
Aztán ettől izgalmasabb az egészségügyi érték. Van egy kvóta, ami meghatározza az egészségbiztosítóknak, hogy mennyi az a kezelés költség, amit még érdemes megfinanszírozni. Ez az USA-ban ötvenezer dollár. Ez lényegesen több, mint a 4.5$, de ha belegondolsz: Csak ennyit érünk, ennyi az értékünk? Ha olyan betegségben szenved valaki, aki rá van szorulva arra, hogy huzamosabb ideig magas költségű kezelésben részesüljön, az egy idő után, amikor eléri ezt a kvótát, azt veszi észre, hogy vagy abbahagyják a kezelését, vagy az egészségbiztosító nem finanszírozza tovább a kezelését. Mert annyit már nem ér. Ötvenezer dollárt érsz, és ha ennél betegebb vagy, akkor: Hát? Így jártál…
Hadd olvassak fel valamit! Ezt az interneten egy dolgozatból ollóztam ki. Egy egyetemi hallgató ezt írja: „Egy egyetemi kurzuson többször is előkerült az a kérdés, hogy milyen dolgok értékét lehet pénzben kifejezni. Arra jutottak, hogy elég sok mindenét, többek közt az emberi élet értékét is. Erre volt azért kis meghökkenés, zúgolódás, nevetgélés. Valószínűleg ez még a sokat látott és hallott ötödéveseknek is kicsit sok volt. A tanár arra hivatkozott, hogy vannak olyan döntési helyzetek, amikor bizony nincs más lehetőség, mint beárazni egy ember életét, majd összehasonlítani az így kapott értéket azzal, amibe például az orvosi beavatkozás kerül. – Most figyelj! – Ha a beavatkozás drágább, az illető életét társadalmilag nem hatékony megmenteni. – Huh! – Egy konkrét példát is említett, ami állítólag az egyik kereskedelmi TV adón is nagy port kavart. Ahogy elmondta, arról volt szó, hogy egy beteg gyermek kezelése, aki minden bizonnyal tíz éves kora körül el fog hunyni, évente kb. nyolcvan millió forintba kerülne. Az egészségbiztosítási pénztár úgy döntött, hogy nem finanszírozza a kezelést, és ez váltott ki nagy médiavisszhangot.”
Ez a történet annyira jellemző! Annyira jellemző arra, ahogy a világban gondolkodnak az emberről, amilyen értéket tulajdonítanak az embernek, és így az életnek. Ennek a kissrácnak társadalmilag semmi értéke nem volt. Nulla az értéke. Arra gondoltam, hogy mi az úgynevezett fejlett társadalmakban nem olyan látványosan tesszük el azokat, akik nem hoznak elég hasznot a társadalom számára, vagy – ne adj Isten! – hátrányos helyzetben vannak, mint annak idején a görögök, de képletesen azokat, akik nem hoznak megfelelő hasznot és feleslegesek a társadalom számára, mi is lelökjük a Taigetoszról bele a szakadékba. Egész egyszerűen csak ellehetetlenítjük, és nem adunk nekik semmi értéket. Illetőleg nem mi, hanem a világ nem ad nekik semmi értéket.
Ha érdekel a téma, az interneten rengeteg érdekes cikket találsz. Vadítóbbnál vadítóbbakat, és egy-két elgondolkodtatót.
Amikor megszületik egy gyermek, akkor az anya látja az értékét. Az anya látja az élet értékét. Kérdés az, hogy tanítják-e az anyukák a gyermekeiknek, hogy mennyire értékesek, hogy milyen értéket képviselnek. A jelek azt mutatják, hogy ez a tanítás nem történik meg. Azt látjuk, hogy a világban semmi értéke nincs az embernek. Csak nézz meg egy westernfilmet, egy akciófilmet, az emberek hullnak benne, mint a legyek. Ez azt mutatja, hogy semmi értéke nincs, hogy egy nyavalyás tucatáru, amit egyszerűen csak le lehet lövöldözni, meg lehet mérgezni, fel lehet akasztani, le lehet verni… Semmi értéke! A mai modern társadalmakban az embernek, annak, akik mi valójában vagyunk, semmi értéke nincs. Ez döbbenetes.
Hadd adjak még egy adalékot! C.E.M. Joad amerikai professzor úgy próbálta meghatározni az ember értékét, hogy megnézte, az embert alkotó vegyületek mire lennének elegendőek. Elképesztően érdekes az eredménye! A szervezetünkben lévő vas egy közepes szegre lenne elegendő. Ha azt vesszük, hogy vannak nagy, az ácsok által használt 120-150 mm-es szegek, tudd, hogy belőled csak egy közepeset lehet előállítani. Ez az értéked. Csak gondolkodj el ezen! Továbbá, a zsír hét szappan készítésére elég. Persze van, akiből kijönne nyolc is. 🙂 A cukor hét csésze kávé édesítésére lenne elég. A mész egy tyúkketrec kimeszelésére. A foszfor – ez meglepő, többször is megnéztem, hogy nem olvastam-e félre – kettőezer kettőszáz gyufafej gyártására lenne elegendő. Úgyhogy nagyon vigyázz, nehogy belobbanj! 🙂 Kicsit nem figyelsz, hozzádörzsölődsz a falhoz, és belobbansz! 🙂 A magnézium egy savlekötő tabletta készítésére, a kálium-karbonát egy csillagszóróra – képzeld, amikor begyulladsz, egyből csillagokat is szórsz 🙂 –, és a kén egy kutya fertőtlenítéséhez elegendő. Ő szerinte ennyit ér az ember.
Elgondolkodtat ez téged? Engem rendkívüli módon megdöbbent. Nevetünk ezen, de gondolj arra, hogy amikor kinn vagy a világban, akkor így néznek rád, hogy te csak arra vagy elég, hogy egy tyúkketrecet kimeszeljenek a benned lévő mész felhasználásával, vagy egy csillagszórót legyártsanak belőled. Persze nem így gondolnak rád, de az, hogy egyáltalán gondolkodnak ilyen módon professzorok, így próbálják meghatározni az embernek az értéket, ez nagyon sokat elmond arról, hogy mi a világban az ember értéke. A legtöbb fogyasztói társadalomban elveszett az ember valódi értéke. Nincs értéke! Láthatjuk, hogy a profit lett értékes helyette, és személyes értéke semmi nincs az embernek.
Mivel nincs értéked a világban, ezért azt kell tapasztalnod, és minden embernek azt kell tapasztalnia, hogy a személye senkinek sem fontos. Ha elmész egy üzletbe, ott nincs személyes értéked. Ott te csak vásárlóerő vagy, és aminek értéke van, az a pénztárcád. Neked, a személyednek semmi értéke nincs. Nem is foglalkoznak veled úgy, mint értékes személlyel, csak minél többet vásárolj! A reklámok is erről szólnak egyébiránt, minél többet vásárolj, költs el minél több pénzt, azután menj, hadd jöjjön a következő. Ennyi értéked van. Ha elmész egy hivatalba, akkor ott te csak ügy vagy, amit el kell intézni, de nem olyan személy vagy, akinek érzelmei vannak, akire figyelni kellene, akivel törődni kellene. Egyszerűen csak egy ügy vagy, amit el kell intézni. Voltál már hivatalban? Tapasztaltad ezt, hogy úgy néztek rád, mint a véres rongyra, vagy úgy beszéltek veled, ahogy én a kutyámmal nem beszélek otthon?
Nem vagy értékes, ezért sehol nem is látnak szívesen. Ez alapján nem vagy igazán személy. Ha egy kórházba, gyógyintézetbe bekerülsz, ott csak egy eset vagy, amit meg kell oldani, de nem olyan személy, aki odafigyelést érdemel, aki törődést érdemel. A személyednek semmi értéke nincs, ezért senkinek nem vagy fontos. Ha ebbe belegondolsz, ez döbbenetes, mert az ember elveszítette a valódi értékét, elveszítette a személyének az értékét.
A célom az, hogy az első részben elvigyelek titeket a kétségbeesés határáig. És amikor „előveszitek a pisztolyt, hogy főbe lőjétek magatokat”, akkor jön a második rész. 🙂 Hogyan jutottunk idáig? Az ember elveszítette az értékét. Hogyan veszítette el az ember a valódi értékét? A válasz azokban az emberképekben van, amit az ember alkotott saját magáról. A hagyományos, a bibliai emberképet az ember eldobta, és helyette mindféle más kitalálmánnyal próbálja magyarázni azt, hogy hogyan keletkezett, és ennek folytán mi az emberi értéke.
A három legizgalmasabbat hadd említsem meg! A behaviorista emberkép, a viselkedés lélektanból adódó emberkép. Ez azt mondja, hogy az ember egy gép, egy mechanikusan működő szerkezet, ami külső erők hatására működik. Ezt mondják az emberről. A darwinista emberkép azt mondja, hogy az ember egy magasan fejlett állat. Vagyis az evolucionisták szerint az ember az állatvilág része, a csúcsa. Jól érzed magad? A humanista emberkép – ez valamilyen szinten egalizálhatja az előbbieket – azt mondja, hogy az ember aktív autonóm lény, akiben megvan minden lehetőség, csak meg kell valósítania önmagát.
Vagyis leegyszerűsítve azt mondják, hogy az ember úgy elégséges, ahogy van. Ezt tapasztaltad? Én nem ezt tapasztaltam, hogy úgy vagyok elégséges, ahogy vagyok. Mert ahogy az önmegvalósítás rögös útján haladok előre, csak azzal kell szembesülnöm, hogy nem tudok kézben tartani jószerivel semmit, nem tudok uralni jószerivel semmit, hogy nincs befolyásom afelett, hogy essen az eső, nincs befolyásom afelett, hogy fújjon a szél vagy ne essen az eső, nincs befolyásom afelett, hogy hova szülessek, nincs befolyásom arra, hogy sűrűbben járjon a busz… Gyakorlatilag semmire sincs befolyásom. Vagyis nem vagyok önmagamban elégséges, mert rá vagyok szorulva valakire, Aki viszont uralja az egész világmindenséget.
Ezeknek az emberképeknek az a közös alapjuk, hogy mindegyik az evolúció talaján áll. Vagyis mindegyik emberkép azt mondja, hogy az ember úgy keletkezett, hogy az ősrobbanás következtében a tengerben lévő vegyületek véletlenszerű összekapcsolódásából kialakult egysejtű évmilliók folyamán kifejlődött egyedei vagyunk. Ezt tanultuk mindnyájan az általános iskolában, a középiskolában, sőt a mai napig ezt tanítják. Szeretném, ha a saját szemeddel látnád, hogy mit tanít az ember keletkezéséről az evolúció. Ahhoz, hogy az egysejtű organizmusból kialakuljon az ember, ahhoz nagyon hosszú idő kell. Tehát idő + természetes kiválasztódás + jó mutációk sorozata = személy. Hallottál már jó mutációról? Én még nem. Ez lenne az a folyamat, aminek következtében lettél te, vagy lettem én? Ez őrület!
Ha nem vagyunk hajlandóak használni az eszünket, az értelmünket, akkor az előbb említett három emberképből bármelyiket elhihetjük. Ha viszont akár egy icipicit belegondolsz, és veszed a fáradságot, hogy egy kicsit is elgondolkodj, hogy mit is mondanak valójában ezek az emberképek, akkor nagyon érdekes dolgokat fogsz látni. Az evolúció állítása szerint véletlenül keletkeztünk. Nem volt tervező, nem volt tervezés, nem volt az egésznek célja. Csakúgy véletlenül létrejött egy ember. Érted ezt?
Mit mond el ez az emberről? Kérlek, most nagyon figyelj, mert ez az izgalmas része. Ez azt az üzenetet hordozza, hogy ha valami csak úgy van minden cél nélkül, ha nem alkották, hanem csak úgy lett, akkor ezt a valamit nem lehet pontosan behatárolni, hogy micsoda. És ha nem lehet pontosan behatárolni, hogy micsoda, akkor nem lehet annak értéket sem adni. Ha van valami megmagyarázhatatlan dolog, ami véletlenül lett, akkor nem lehet neki értéket adni.
Ugye azzal kezdtük, hogy az embernek az a vágya, hogy megtudja, mi az eredete, és mi a valódi értéke. Ha az evolúció szerint gondolkodunk, akkor erre a két kérdésre soha nem fogunk választ kapni. Mert nem lehet meghatározni. Adhatok ugyan nevet annak a valaminek, ami csak úgy létrejött, mondhatom azt, hogy ember, de ezzel nem határoztam meg pontosan, mert nincs pontos definícióm arra, hogy micsoda az ember. Be is árazhatom, meghatározhatom a társadalmi értékét, de ezzel nem a valódi értékét fogom meghatározni.
Úgyhogy innen ered az, ebből a gondolkodásból, hogy véletlenül, minden cél nélkül, minden tervezés, minden értelem nélkül jöttél a világra. Vagyis ne csodálkozzunk azon, hogy az embernek semmi értéke nincs. Mert hogyan is lehetne értéke egy véletlen mutánsnak? Ezt tanítják az iskolában, hogy az ember egy véletlen mutáns. Hogyan lehet ennek étéket adni? Sehogy! Úgyhogy a világban az embernek, mint olyannak, nincs semmilyen értéke.
Nem véletlen, hogy az emberiség túlnyomó többségének sokkal rosszabb az önképe, mint kellene, hogy legyen. Sokkal kevesebbet gondol magáról, mint ami valójában. Nem véletlen az, hogy az emberek többségének identitászavara van. Amikor evangelizálsz, meg szoktad-e kérdezni az emberektől: Tudod, hogy ki vagy? Akkor azt felelik: Hát persze! XY, foglalkozás, család… „Nem! Nem ezt kérdeztem. Ki vagy te valójában?” Nincs az embereknek válaszuk.
– Ember vagyok.
– Rendben, de mit takar az, hogy ember?
Itt csend van. Nincs válasz. Mert nincs valódi válasza. Mert identitászavara van. Mert fogalma sincs arról, hogy hogyan keletkezett. Fogalma sincs arról, hogy milyen értéket képvisel. Mert azt tanítják róla az iskolában, hogy csak egy véletlen mutáns. Azért ezt mégsem illik belevágni valakinek a képébe, amikor megkérdezik: Ki vagy? „Hát, én egy véletlen mutáns vagyok.” Ez őrület!
Azért az ember a lelke legmélyén pontosan tudja azt, hogy értéket képvisel. Pontosan tudja ezt. Hiába nyomja el ezt a társadalom, hiába nyomják el ezt különböző világképek, emberképek, az ember a lelke leges legmélyén tudja azt, hogy értéket képvisel. Tudod, mi a gonoszság az egészben? Az, hogy amikor az ember kezdi elhinni azt, hogy mégis értékes, akkor a képébe vágják azt: Nem termelsz elég hasznot a társadalom javára! Akkor szembesítik azzal, hogy csak ötvenezer dollárnyi kezelést ér az egész élete, szembesítik azzal, hogy nincs semmije, és nem ér semmit a társadalomnak. Amikor már majdnem elhiszi az ember, hogy értékes, akkor a világ folyamatosan szembesíti, és egyre durvábban szembesíti azzal, hogy értéktelen, hogy nulla értéke van.
Mindnyájan érezzük azt, hogy értékesek vagyunk, és mindnyájan vágyunk arra, hogy ezt az értéket mind a társadalom, mind az egyének elismerjék. Ez annyira fontos mindnyájunk számára! Létszükséglet mindnyájunk számára. Nagyon szeretnénk mindnyájan, ha nem a minket alkotó vegyületek értéke alapján számolnák az értékünket, ha nem az alapján néznék az értékünket, hogy mit lehet belőlünk előállítani, hanem a valódi értékünket látnák. Mennyit ér az ember?
Miközben minden ember jelentőségteljességre vágyik, arra vágyik, hogy az embertársai elismerjék, észrevegyék az értékét, a 21. században az embereknek azzal kell szembesülniük, hogy semmi értékük nincs és senkinek sem fontosak. Tapasztaltad-e már ezt valaha? Voltál-e már olyan bajban, ahol rászorultál a társadalom segítségére, és ez volt a válasz: Fityiszt neked! Volt már, hogy ez volt a segítség? Ez a helyzet, és ez döbbenetes! Ha belegondolsz, emberek milliárdjai élnek a világban azt a tudatot elnyomva, hogy értékesek, azzal a tudattal, hogy semmi értékük sincs, és senkinek sem fontosak. Mindnyájunk számára létkérdés, hogy pontosan tudjuk, mennyi az értékünket!
Ha egy gyermek úgy érzi, hogy ő értéktelen, akkor semmi energiát nem fektet önmagába. Ha egy gyermek úgy érzi, hogy ő értéktelen, akkor azt mondja, hogy ebbe az értéktelen semmibe nem érdemes belefektetni semmit. Ezt egészen pontosan azon lehet észrevenni, hogy nem tanul. Nagyon sokat lehet hallani a pedagógiában arról: Hogyan motiváljuk a gyermeket?
Én inkább azt kérdezném meg, hogy hogyan szeressük a gyermekeket, hogyan törődjünk a gyerekekkel, hogyan adjunk értéket a gyermekeknek. A gyermek nagyon érzékeny. Már egészen pici korban különbséget tud tenni fontos és nem fontos között. Ha azt veszi észre, hogy a szüleinek mindig van valami, ami fontosabb, mint ő, akkor úgy fog felnőni: „Én értéktelen semmi vagyok. Mert a TV fontosabb nálam. Az újság fontosabb nálam. A focimeccs fontosabb nálam. A munka fontosabb nálam.”
Mindig ezt tapasztalja a gyermek, és elhiszi egy idő után. Habár verbálisan lehet, hogy soha senki nem mondja neki: értéktelen vagy; de ez a kép fog kialakulni saját magáról: „Nálam minden és mindenki fontosabb. Amivel apu és anyu sokat foglalkozik, az fontos, amivel keveset foglalkozik, az nem fontos. Tehát én nem vagyok. Értéktelen nulla vagyok, mert velem soha senki nem foglalkozik.” Ha így nő fel a gyermek, akkor nem fog önmagába energiát fektetni.
Ez azonban nem csak a gyerekekre érvényes. Ebben az az izgalmas, hogy ez érvényes ránk, felnőttekre is. Ha nem érzed magad értékesnek, akkor nincs semmi motivációd arra, hogy értéket állíts elő. Akkor nincs semmi motivációd arra, hogy igényes legyél. Akkor nem leszel jó munkaerő, nem leszel jó szülő, nem leszel jó házastárs. Mert nincs rá motivációd, mert értéktelennek tartod magad, és nem számít az, nem fontos neked az, hogy értéket állíts elő, és nem fontos az, hogy igényes legyél. Létkérdés, hogy tudjuk, mennyire vagyunk értékesek. Ez létkérdés mindnyájunk számára!
—
Hol találhatunk fontosságot a személyünknek? Hol van az a hely, ahol én, a személyem fontos? Nyilvánvalóan mindenki felteheti ezt a kérdést, hogy hol találjuk meg azt a helyet, ahol nem a testünket alkotó kémiai anyagok alapján mérik az értékünket, nem aszerint néznek minket, hogy mit lehet belőlünk előállítani, és nem szembesülünk azzal, hogy az életünk értéke csupán ötvenezer dollár, és többet nem hajlandóak ránk költeni. Hol van ez a hely?
A kérdésekre a válasz a Bibliában van. Ha megnézed, az egész univerzumban csak egyetlenegy Személy van, Akinek igazán fontos vagy. Egyetlenegy Személy van, Aki igazán értéket tulajdonít neked. Nem más, mint Isten! Istennek fontosak vagyunk, Istennek értékesek vagyunk, mert Ő szeret minket. Ő valóban, igazából szeret minket. Amikor megszületett Isten elméjében az a gondolat, hogy ember teremt, akkor ezt a szeretete motiválta. Azért teremtett embert, hogy a szeretetének legyen tárgya, hogy legyen kit szeretni. Azért teremtett embert, hogy bennünk meg tudjon dicsőülni az Ő szeretete. Ez ámulatba ejtő, ha ebbe belegondolsz!
Ezért Ő nem robotokat teremtett, hanem emberi lényeket. Családot teremtett Magának. Ha mi az Ő családja vagyunk, akkor a családfő tulajdonságát magunkon kellene hordozni, elméletileg. Vagyis Isten a Saját képmására teremtette az embert, 1Móz 1:26-27. Ez az egyetlen tény, hogy csak az ember lett Isten képmására teremtve, önmagában véve hatalmas értéket ad az embernek. Önmagában ez az egyetlenegy dolog, hogy Isten csak az embert teremtette a Saját képmására! Se a lovakat, se a fákat nem teremtette Saját képmására, hanem csak és kizárólag az embert. Mi vagyunk azok, akik Istennek bizonyos tulajdonságait hordozzuk saját magunkon. Úgyhogy a teremtésünk pillanatától kezdve nagyon nagy értékkel bírunk.
1Móz 9:6 Aki embervért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremtette az embert.
Zsolt 8:4-5 (5-6) azt mondom: Micsoda az ember, hogy megemlékezel róla, és az ember fia, hogy gondod van rá? Hiszen csak kevéssel tetted kisebbé Istennél, dicsőséggel és tisztességgel koronáztad meg őt!
„dicsőséggel és tisztességgel koronáztad meg őt.” Az ember magán hordozza Isten dicsőségét. Más fordítás azt írja: méltósággal koronáztad meg. Mi ez a méltóság? Mi az ember méltósága? A szabad akarat adja a méltóságodat. Arról beszélünk, hogy mennyit ér az ember. Arról beszélünk, hogy milyen értékes az ember, és te szabad akaratot kaptál Istentől. Vagyis szabadon dönthetsz Isten mellett, és szabadon dönthetsz Isten ellen is. Ez az ember méltósága. Ez rendkívüli!
Miután ezt a méltóságot, tisztességet, dicsőséget megkaptuk, az ember fellázadt Isten ellen, elhagyta Istent, és elhagyta ezt a dicsőséget is. Levetette ezt a dicsőséget, nem hordozta tovább Istennek a dicsőségét. Egyszerűen csak a bűn tönkretette teljes egészében az embert. Ennek következtében – nyilván ismered az evangéliumot, de nem tudod elégszer hallani, mert ezt nem lehet elégszer hallani – a bűnnek ára van.
A bűnnek az árát valakinek ki kell fizetni. A bűn zsoldja a halál. Róm 5. egy ember által jött a bűn a világba, ezért egy igaz ember áldozata Istennek az igazságosságát megelégíti. Mi a probléma? Róm 3:10 nincs igaz egy sem. Róm 3:23 mindenki vétkezett, és híján van Isten dicsőségének. Nem tudod kifizetni. Saját magadért tudsz fizetni, saját magadért meghalhatsz, de senki másért nem tudsz meghalni. Az egész emberiség pusztulásra van ítélve. Kell valami megoldás. Itt jön be Isten szeretete.
Ján 3:16 … úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Annyira fontosak voltunk Istennek, annyira nagy értéket tulajdonított nekünk Isten, hogy képes volt az egyszülött Fiát elküldeni azért, hogy kifizesse helyettünk a bűnnek az árát, hogy elbánjon a bűnnel!
1Ján 4:9 Abban nyilvánult meg Isten irántunk való szeretete, hogy az ő egyszülött Fiát küldte el Isten a világra, hogy éljünk általa.
Zsolt 49:7-9 (8-10) Hiszen senki sem válthatja meg testvérét, nem adhat érte váltságdíjat Istennek. Mivel a lélek váltsága drága, végképp le kell mondani róla; még ha örökké élne is, és nem látná meg a sírgödröt.
Nincs eszközöd arra, hogy megváltsd a másik embert. Még ha örökké élnél, sem lenne. A Teremtő viszont annyira szerette a teremtményét, hogy képes volt emberré lenni és Önmagát adni.
Tit 2:14 aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és hogy önmaga számára megtisztítsa saját népét, hogy jó cselekedetekre igyekezzen.
A megváltás szó – gr. lutro – azt jelenti, hogy visszaszerezni váltságdíj kifizetésével. Isten annyira szeretett minket, hogy elküldte a Fiát, annyira fontosak voltunk Neki, hogy elküldte a Fiát, Jézus eljött, és a Saját életével fizetett, kifizette azt az árat, amivel vissza tudta vásárolni az embert. Mi eredetileg Istené voltunk, csak a bűn következtében elhagytuk Őt, de Isten annyira fontosnak tartja az embert, annyira értékesnek tartja az embert, hogy képes volt a Fia élete árán visszavásárolni. Visszavásárolt minket. Az Övéi voltunk, elhagytuk, de mostmár, hogy megtértél, attól a pillanattól kezdve újra az Övé vagy. Vissza lettél vásárolva. Ámulatba ejtő!
Isten törődik velünk, fontosak vagyunk Neki. Ő nem hagyta elpusztulni a családját. Kivásárolt minket a bűn rabszolgapiacról. Isten számára felbecsülhetetlen értéket képviselünk.
Luk 12:6-7 Nemde öt verebet adnak két fillérért? És egyikükről sem feledkezik meg Isten. Nektek pedig a fejetek hajszálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek azért, sok verebecskénél drágábbak vagytok.
Isten törődik a munkájával, törődik a gyermekeivel. Isten nem olyan, mint egy rossz szülő. Vannak anyukák, akik megszülik a gyermeküket, és utána elhagyják, jobb esetben beviszik egy inkubátorba, de rosszabb esetben akár meg is ölhetik. Isten nem ilyen! Isten törődik velünk. Istennek fontosak vagyunk, Istennek értékesek vagyunk. „sok verebecskénél drágábbak vagytok.”
Mát 10:29 Nemde két verebecskét meg lehet venni egy fillérért, de a ti Atyátok akarata nélkül egy sem esik le azok közül a földre?
Luk 12:6 öt verebet adnak két fillérért, Mát 10:29 két veréb egy fillér. Vagyis ha veszel négyet, akkor kapsz egyet ajándékba. Istennek még az az egyetlenegy veréb, aminek semmi kereskedelmi értéke nincs, az is fontos. A kérdés az: Hát nem fontosabbak vagytok ti annál? „Nektek pedig a hajatok szálai is mind számon vannak tartva.” – ezt mondja Isten. El tudod ezt képzelni? El tudod képzelni, hogy Isten pontosan ismeri mindenegyes hajszáladat? Mert annyira fontos vagy Neki, hogy számon tartja a hajszálaidat!
Egy embernek átlagosan száz-százötvenezer hajszála van. Ha ebből egy kihullik, Isten javít a statisztikán. Egyszerűen a leltáron javít. 🙂 Ha fésülködés vagy hajmosás közben, vagy egy nagy szél következtében egy szál hajad elveszik, Isten pontosan számon tartja. Csak azért mondom, hogy érzékeltessem, mert azt hiszed, viccelődöm. Isten mindenegyes hajszáladat számon tartja.
Szülő vagy? Fontos-e neked a gyermeked annyira, hogy minden reggel megszámold a hajszálait? Ha elveszít egyet délutánra, kijavítod-e a leltárt? Istennek ennyire fontosak vagyunk! Ilyen értéket képviselünk Isten szemében, hogy Ő még a hajunk szálait is számon tartja. Gondolj bele! El tudod képzelni, hogy hétmilliárd ember, amennyi most él a Földön, átlagosan százezer hajszálát Istennek észben kell tartani? Ám nem a tudására, hanem a szeretetére szeretnék utalni. Ennyire fontosak vagyunk Neki, hogy hajszálainkat is számon tartja. Ez ámulatba ejtő!
Mát 6:26 Tekintsetek az égi madarakra: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e sokkal különbek náluk?
Hát hogy a csudába ne lennél értékesebb! Dehogynem! Ki az, aki Isten képére lett teremtve? A veréb vagy az ember? Mi értékesebbek vagyunk. Kit szeret úgy, hogy elküldte érte az egyszülött Fiát? A verebet vagy téged? Kiért adta Jézus az életét? A verebekért, a liliomokért vagy érted? Hát persze, hogy fontosabbak vagyunk! Ki mondhatja a teremtő Istennek azt: Atyám. A veréb vagy te? Csak az ember mondhatja. Úgyhogy, igenis fontosak vagyunk Istennek. Értéket képviselünk. Méghozzá nem is akármilyen értéket, hanem hatalmast. „Ne féljetek azért, sok verebecskénél drágábbak vagytok.”
Baj az, hogy nagyon sokszor ezt nem hisszük el. Mi keresztények sem hisszük el. Hanem azt hisszük el, amit a világ mond rólunk. Azt hisszük el, hogy csak annyi az értékünk, amennyi szeget lehet belőlünk előállítani, annyi az értékünk, amennyit hajlandó egy egészségbiztosítás rákölteni arra, hogy életben maradjunk. Elhisszük, és így élünk, miközben rendkívüli értéket képviselünk. Mindnyájan elképesztő értéket képviselünk!
A Bibliában van néhány ilyen alak, például Mózes, aki szintén nagyon keveset gondolt magáról. Amikor Isten elhívta, Mózes azt mondta: „Én??? Hát én dadogok! Rám nem fognak hallgatni. Ki vagyok én? Különben is engem keresnek Egyiptomban, küldj valaki mást!” Mi akadályozta meg Mózest? Az önképe. Az, hogy sokkal kevesebbet gondolt magáról.
Mi ugyanúgy beleesünk ebbe a hibába nagyon gyakran, hogy nem hisszük el, hogy Isten még a hajunk szálát is számon tartja. Nem hisszük el, hogy neki ennyire fontosak vagyunk. Azt hisszük, hogy értéktelenebbek vagyunk, mint az az egy veréb, amit ingyen adnak. Persze, hogy nem fogok szolgálni, ha azt hiszem, hogy értéktelen vagyok! Persze, hogy nem fogok nagy dolgokat véghez vinni, ha azt hiszem, hogy értéktelen vagyok! Ne hidd el a világ hazugságát!
Aztán Gedeon. Megszólítja Isten: Erős vitéz! Gedeon azt kérdezi: „Kihez beszélsz? Néhányat kell még lapozni a Bibliában, hogy Sámsonhoz elérj. Várj csak! Rossz helyen keresgélsz. Én erős vitéz? Én vagyok a legkisebb.” A kishitűség megakadályoz abban, hogy nagy dolgokat csináljunk. Hidd el, hogy értéked van! „Ne féljetek azért, sok verebecskénél drágábbak vagytok.”
Isten látja a mi valódi értékünket, és szeretné, ha te is látnád a te valódi értékedet. Szeretné, ha tudnád, hogy mennyire értékes vagy. Tudd, hogy mindennél értékesebb vagy! Azt mondja Isten: „Te mindennél értékesebb vagy, mert csak érted adtam az egyszülött Fiamat. Te mindennél értékesebb vagy! Értékesebb vagy a bükkfánál, értékesebb vagy a kutyánál, az oroszlánnál… bárminél, mert csak és kizárólag érted adtam a Fiamat. Te vagy egyedül a képmásomra teremtve, és egyedül érted adtam oda a Fiamat. Mindennél értékesebb vagy!”
Róm 12:10 a testvéri szeretetben egymás iránt gyöngédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek.
Kérdezhetnéd: „Mi ez a váltás hirtelen? Hogy jön ide ez a vers?” Ez nagyon egyszerű, és szoros összefüggés van a tiszteletadás és az érték között. Nem véletlen, hogy ilyen mértékben elharapózott a tiszteletlenség a világban. Mert ha megnézed, mindenhol csak tiszteletlenséggel találkozol. A médiában, az iskolákban tiszteletlenséggel találkozol. Mesterségesen irtják a tiszteletet és a tekintély tiszteletét. A szülőnek nincs tekintélye, a tanárnak nincs tekintélye, az államfőnek nincs tekintélye. Senkinek sincs tekintélye. Mert tiszteletlenül beszélünk róla. Nem kapják meg a megfelelő tiszteletet. Ennek hatalmas társadalmi ára van!
Tom Marschall ezt írja: Közvetlen összefüggés áll fenn a tiszteletnek a társadalmunkban tapasztalható hiánya és a szegényes énképtől szenvedő emberek magas száma között. Tehát közvetlen összefüggés van a tisztelet hiánya és a rossz önképű emberek száma között. Pál azt mondja: a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek. Hol kaphat az ember valódi tiszteletet, ha nem a gyülekezetben? Ha mi itt a gyülekezetben, Krisztus Testében ugyanolyan tiszteletlenül bánunk egymással, mint ahogy a világban bánnak tiszteletlenül egymással az emberek, akkor mennyivel vagyunk különbek, mint ők? Akkor mennyivel vagyunk különbek? „A tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek!”
A tiszteletadás azt jelenti, hogy elismerem az értékes voltodat. Elismerem azt, hogy értékes személy vagy. Te is csak akkor tapasztalhatod meg, hogy értékes vagy, ha másoktól megkapod a tiszteletet. A tiszteletadás pontosan erről szól, hogy elismerjük a másik méltóságát és az értékes voltát. Ha nem adod meg a másik embernek a tiszteletet, akkor tulajdonképpen ezzel „lábon lövöd magad”.
Ha nem adsz másoknak tiszteletet, akkor ezzel nem ismered el a másik embernek az értékes voltát, vagyis akkor csupa értéktelen idióta ember vesz téged körül. Így látod az embereket. Akit csupa értéktelen idióta ember vesz körül, annak vajon mennyi lehet az értéke? Nyilvánvalóan ugyanúgy semmi értéke nem lehet. Úgyhogy azt mondja Pál: a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek! Azt mondja Pál: Tiszteljétek egymást, vagyis ismerjétek el egymás előtt, hogy értékesek vagytok. Ez nagyon fontos dolog!
Mit feszegetünk most? Azt, hogy mennyit ér az ember, hogy mi az embernek a valódi értéke. Kezdünk eljutni oda, hogy mi az embernek a valódi értéke.
1Pét 1:18-19 tudva, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből, hanem Krisztusnak, a hibátlan és szeplőtelen báránynak a drága vérén.
Mindennek az az értéke, amennyit fizetnek érte. Ha elmész a közértbe, és ki van írva a tej ára, annyi az értéke. Mert annyit fizetnek érte az emberek. Ha százszoros árat írnának rá, annyit már nem valószínű, hogy fizetnének érte, mert annyit már nem ér. Úgyhogy minden annyit ér amennyit fizetnek érte. Te Jézus drága vérén lettél megvásárolva.
1Kor 6:20 Mert áron vétettetek meg, dicsőítsétek azért Istent a ti testetekben.
Itt a görög szó az agoradzó, ami azt jelenti, hogy megvásárolni, megváltani. Mi ki lettünk vásárolva a bűn rabszolgapiacáról, és Jézus a Saját vérével fizetett értünk. Úgyhogy a te emberi értéked egyenlő Jézus vérének az értékével. Mert azzal fizettek érted. Nem nézhetsz ennél alacsonyabb szinten saját magadra! Nem nézhetsz ennél alacsonyabb szinten a másik emberre. Mert annak a hajléktalannak, aki ott fekszik az aluljáróban, ugyanaz az emberi értéke, mint neked vagy az USA elnökének. Nincs különbség. Mert Jézus 1Ján 2:2 szerint minden emberért meghalt.
Minden emberért kifizette ezt az árat, és nem nézhetsz emberekre ennél alacsonyabb szinten, csak úgy, hogy az emberi értéke egyenlő Jézus Krisztus vérének az értékével. Ennyire vagy értékes, hogy Isten azt mondta: „Úgy szeretlek, hogy odaadom érted az egyszülött Fiamat. Úgy szeretlek, hogy megkapod a Fiamat, hogy ha hiszel Benne, el ne vesszél. Azért teremtettelek, hogy szeretetkapcsolatban lehessünk. Azért teremtettelek, hogy a szeretetem megdicsőüljön benned. Azért teremtettelek, hogy közösségben lehessünk. Azért teremtettelek, hogy egy család legyünk. Ezért hajlandó voltam odaadni a Fiamat. Nem engedem, hogy eltűnj. Ne félj, sok verébnél értékesebb vagy!”
„Számomra nagyon értékes vagy. – ez mondja Isten – Odaadtam érted az egyszülött Fiamat.” Nem nézhetsz ennél alacsonyabb szinten saját magadra. Nem mondhatod azt: „Ó, én dadogok. Én kicsi vagyok…” Nem! Értékes vagy! Hatalmas értéket képviselsz, mert Jézus képes volt meghalni érted, képes volt odaadni érted az életét. Érted ezt? Ez az ember valódi értéke. Jézus Krisztus vérének az értékével vagyunk egyenlők.
Ne hidd el, amit a világ mond rólad. Ne hidd el! Vagy verbalizálja, vagy csak sugallja, ne hidd el, hogy értéktelen vagy! Ne hidd el azt, hogy az értéked az, amivel rendelkezel. Mert ez a másik, amivel a világ méri az értéked. „Mekkora profitot tudsz termelni a társadalom számára, és ez az anyagi javaidban hogyan jelentkezik? Mid van? Ha jó sok mindened van, akkor a társadalom számára értékes vagy. Ha nincs semmid, ha hajléktalan vagy és az alujáróban fekszel, akkor értéktelen nulla vagy.”
Ha lenne Taigetosz, lelöknénk onnan. Mert útban van. Mert szembesít azzal, hogy egy emberi lény, akinek ugyanaz az emberi értéke, mint nekem, az ott fetreng a földön, és a kutya sem törődik vele. Közömbösek vagyunk vele, elmegyünk mellette. Sőt, nemhogy elmegyünk mellette, hanem nagy ívben ki is kerüljük, rájuk sem nézünk. Ugyanaz az értéke, mint neked vagy nekem! Ugyanaz az értéke.
Jézus meghalt mindnyájunkért. Nem nézhetünk ennél alacsonyabb szinten sem egymásra, sem magunkra, sem másokra. Teljesen mindegy, hogy buddhista. Teljesen mindegy, hogy muszlim. Teljesen mindegy, hogy ateista. Teljesen mindegy, az emberi értéke ugyanaz, mint neked, vagy nekem. Mert Jézus Krisztus meghalt mindenkiért. Érted ezt?
Most nagyon szívesen beszélnék arról, hogy tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek. Add meg Jézus vérének azt a tiszteletet, hogy emberi módon beszélsz a másikkal. Add meg Jézus vérének azt a tiszteletet, hogy nem pletykálkodsz róla. Add meg Jézus vérének azt a tiszteletet, hogy tisztelettel beszélsz róla, hogy tisztelettel gondolsz rá, hogy nem beszélsz róla… – hogy írja Pál?
Ef 4:29 Semmiféle rothadt beszéd ne jöjjön ki a szátokból, csak ami jó, alkalomhoz illő és építő, hogy áldásos legyen a hallgatóknak.
Miért mondja ezt Pál? Azért, mert Jézus vérét, ami rajta van azon az emberen, nem szennyezhetem be azzal, hogy rosszat mondok róla. Mert azzal elveszem az értékét annak az embernek. Márpedig neki az az értéke, hogy meghalt érte Jézus Krisztus, hogy rajta van Jézus vére.
Nem az az értéke, hogy a tengerből mutációk sorozata, idő és természetes kiválasztódás útján létrejött. Nem ez az értéke! Ez, az evolúció éppen, hogy az ember értéktelenségéről beszél. Pontosan azt próbálja elhitetni az emberrel, hogy semmi értéke sincs. Jézus azonban eljött, meghalt érte, és ez az ember értéke. Ennél alacsonyabb szinten nem gondolkodhatsz sem magadról, sem rólam, sem senki másról!
„Ne féljetek azért, sok verebecskénél drágábbak vagytok.” 🙂
Ámen.