Megbocsátott élet, megtört élet (Nyári Bibliaiskola)

2015 július 23. csütörtök  18:00

Egy kis bibliatanulmánnyal készültem, ami Ján 12-höz kapcsolódik. Az üzenetben tegnap (2015.07.22. P. Elshan: Felkentek vagyunk az életre) említettem, hogy mindenegyes evangélium beszél erről a történetről. Tudjuk, hogy négy evangélium van a Bibliában. Mindenegyes evangélium írójának saját nézőpontja volt, ahogy a Szent Szellem vezette.

Például, ha egy eseménynek mindannyian szemtanúi voltunk, mindannyian láttuk, hogy mi történt, de mindannyian más nézőpontból láttuk az eseményt. Mindegyikünknek egy bizonyos nézőpontja volt arról az eseményről. Például, három ember vett részt bizonyos eseményben, és az egyikük mondott valamit. Néhányunknak fontos lenne az, hogy abban az eseményben hárman voltak. Néhányuknak pedig nem annyira lenne fontos az, hogy három ember volt ott, hanem csak az, hogy egy ember beszélt. Lehet, hogy nem is említené, hogy hárman voltak ott, hanem csak annyit mondana, hogy egy beszélt és azt mondta: Jézus nevében legyél szabad, gyógyulj meg.

Úgyhogy amikor olvassuk az evangéliumokat, akkor látjuk, hogy ugyanaz a történet, ugyanaz az esemény, de különböző nézőpontokból van megközelítve, és nem mondanak ellent egymásnak. Hanem amikor mind a négy részt elolvassuk, akkor látjuk a teljes képet. A teljes képen keresztül sokkal tisztábban látjuk azt, amit Isten szeretne kommunikálni felénk. Úgyhogy arról az eseményről, amikor az asszony odament Jézushoz, összetörte a szelencét és megkente az Ő lábát, arról beszél Ján 12-ben, Luk 7-ben, Mát 26-ban és Márk 14-ben is. Ezek az írásrészek ugyanannak az eseménynek a leírásai.

(Alkossunk három csapatot, és azt szeretném kérni, hogy olvassátok el ezt a négy részt a Bibliából. Készítsetek jegyzeteket – mindenki maga – az eseményről. Hol történt? Kik vannak ott?… Némely leírásnál azt látjuk, hogy az asszony hozta az alabástromszelencét, aztán összetörte, és ráöntötte Jézus lábára. Másik igerész azt mondja, hogy Jézus fejére öntötte rá. Megint másik azt mondja, hogy a testére öntötte. Igazából hova is öntötte? Próbáljátok feljegyezni ezeket.

Miután elolvastátok a teljes történetet, a csapat próbálja meg összetenni. Legalább tíz percet töltsetek azzal, hogy beszélgettek erről. Segítsetek egymásnak abban, hogy mindenki hozzászóljon. Aztán mindenegyes csoportból meg fogok kérni valakit, hogy osszon meg egy gondolatot ezekből az írásrészekből.)

Az írásrészek: Mát 26:6-13, Márk 14:3-9, Luk 7:36-50, Ján 12:1-8.

Először most megkérem mindegyik csoport vezetőjét, hogy mondjon el egy különleges gondolatot ebből a történetből. Személyesen mi tetszett neki ebben a történetben, mi szolgált a szívéhez, mi frissítette fel, vagy még hozzáadott ahhoz a gondolkodáshoz, ahogy Istenről vagy Isten Igéjéről vagy saját magáról gondolkodott eddig?

Szabó Ádám: Csak nagyon röviden. Nagyon megáldott ebben a történetben, ahogy elolvastuk mind a négy evangéliumban, hogy Isten látja az embernek a szívét. Jézus Krisztus látja a szívünket, és Ő erre néz. Annyi részlet van ebben a történetben! Ott vannak a farizeus házában, és az egyik evangélium írja, hogy amikor ezt az asszony megtudta, akkor fogta a kenetet, és odavitte, pedig nem is mehetett volna oda, mert bűnös volt. Ő azonban bement a farizeus házába, odavitte azt a nagyon drága kenetet. Valami igazán extrém dolgot csinált. Senki nem gondolt bele, hogy mi van az ő szívében – ő sírt –, valószínűleg mindenki tudta róla, hogy bűnös, és tudjuk, hogy mit jelentett ez. Mindenki látta a kenetet, mindenki érezte a kenet illatát… mindenki csak ezekre a külsőségekre nézett. Valaki megszólalt, talán Júdás – p. Borci beszélt erről a konferencián –, és ez a szellemiség valahonnan alulról jött. Jöttek a vádló szavak: Mi ez a pazarlás? Jézus azt mondta: Ne bántsátok! Azért, mert Ő látta a nő szívét.

Kopiás Csabi: Felém az szólt, ahogy Isten megfordítja a dolgokat. A kicsiket, a butákat, a gyengéket választotta, hogy a nagyokat megszégyenítse. Itt is azt látom, hogy történt egy relatív egyszerű dolog, de Jézus arra használta, hogy tanítson valamit, ami nagyobb. A farizeus házában volt, valószínűleg volt még ott néhány ön-igaz ember, és a hozzájuk képest egyszerű asszony odajött, nem is biztos, hogy szabadott volna neki, tett Jézussal valamit, és Jézus az „egekig emelte” a porból, és megmutatta: Ti itt az aprócseprő dolgokkal foglalkoztok a saját gondolataitok szerint, de az asszony azt tette, ami az Én gondolataim szerint való. Többszörösen megvigasztalta, bátorította, felemelte, és biztosította arról, hogy ahol az evangéliumot hirdetik, azt is elbeszélik, amit ő tett. Úgyhogy Isten ezen is fordított egyet.

P. Jukka: Gal 2:20 élek, de többé nem én. Megtörtség van ebben. Többé nem én élek. Látjuk a kávészemeket itt az asztalterítő mintájában. Amikor a kávészemeket összetörik, akkor jön ki belőlük az íz. A kávé eléggé finom. Tetszik az a kép, hogy az illat betölti az egész szobát. A kenet illata. Voltál már parfüm üzletben? Amint kinyitod az ajtót, máris érzed a parfümök illatát. Amikor találkozol valakivel, mi jön ki az életéből? Az olyan mag, ami meg lett törve. Emlékszel az üzenetre, amit p. Matti prédikált? Legyél biztos abban, hogy amikor odaadod Istennek a szívedet, Ő össze fogja törni. Tudtad ezt? Amikor odaadod a szívedet Istennek, akkor Ő összetöri azért, mert szeretetnek kell onnan kijönnie. A terítőn itt szívet formálnak a magok. Szeretetnek kell kijönnie a szívedből! A történetben az asszony Jézus lábát csókolta, ez a szeretet. Mi jön ki a szívünkből? Ami kijön a szívünkből, az egy mély kapcsolat Jézussal. Mi az, ami kijön a te szívedből? – ez egy mély kapcsolat Jézus Krisztussal. Leleplezed azt, aki te Benne vagy.

Most következnek a kérdések.

– Mi a város neve, ahol ez az esemény megtörtént? – Betánia.

– Minden evangélium említi a város nevét? – Nem.

– Miért volt fontos a legtöbb szerzőnek, hogy megemlítse a város nevét? Mi történt Betániában? – Mert Betániában Jézus feltámasztotta a halott Lázárt.

Lehetséges, hogy ez azt kommunikálja felénk, hogy ez volt az a város, ahol a haláleset történt, ahol az a személy meghalt, aztán csoda történt ott, mert Jézus elment Betániába, és feltámasztotta Lázárt a halálból? Szerintem a szerzők ezzel, hogy megemlítették a város nevét, ezt akarták kommunikálni felénk. Ján 11-ben olvassuk, hogy feltámasztotta Lázárt, és már az is nagyszerű üzenet. Tehát Jézus Betániába érkezett. Ez egy város volt, ahol sok ember élt.

– Amikor János evangéliumát olvasod, nem látod tisztán, és ezért hajlamos vagy arra gondolni, hogy Jézus Lázár, Márta és Mária házába érkezett. Ők testvérek. A 2. versben írja, hogy Márta szolgált fel, Lázár is ott ült, aztán Mária is megjelent. Kinek a háza volt ez valójában, ahova Jézus érkezett? – Ez nem Lázár háza volt, hanem egy farizeus háza, akinek a neve Simon, és az is meg van említve, hogy ő leprás volt és meggyógyult.

Tehát ez Betániában volt Simon háza. Simon farizeus volt, aki ismerte Isten Igéjét, akinek várnia kellett volna, hogy eljöjjön a Messiás. Leprás volt, és a zsidó hagyományok szerint, senki nem jöhetett be a városba, aki leprás, mert azokat kirekesztették a városból.  Mivel ő ott volt, ez azt mutatja nekünk, hogy ő meggyógyult, megtisztult. Úgyhogy ő csodával állt szemben, hogy egy gyógyíthatatlan betegség elhagyta őt. A zsidó hagyományok szerint egy ember bűn miatt lesz leprás.

Ez a férfi bűnös, akinek meg lett bocsájtva, és tisztává és teljessé lett téve. Azt mondja, hogy volt egy vágya, hogy behívja Jézust. Mondhatnád, hogy ez egy bámulatos szabadulás, aki szereti Jézust és asztalt készített Neki, és meghívta magához Jézust. Az sem érdekelte, ha mások is jönnek Ővele. Nem írja, hogy csak meghívás alapján jöhetett bárki.

Nem azt mondta: „Csak Te jöhetsz, ne hozd Magaddal Lázárt, ne hozd Magaddal a tanítványokat, ne hozz Magaddal más hölgyeket. Csak Téged akarlak! Azért, mert Te vagy különleges a számomra, és nem törődöm a többiekkel.” Úgy tűnik, hogy Simont nem érdekelte, ha mások is jönnek, csak az volt fontos, hogy Jézus jön, és más is jöhetett. Úgyhogy ez gyönyörű! Eddig Simon a hősünk. Olyan szeretnék lenni, mint Simon. Szeretném, ha Jézus a házamban lenne, készítenék Neki kebabot, és hagynám, hogy mások is jöjjenek.

– Beszéljünk kicsit Máriáról! Melyik Mária törte meg az alabástromszelencét a kenettel? Tudjuk, hogy van néhány Mária a Bibliában, és összezavarodhatsz velük kapcsolatban. – Magdalai Mária.

– Honnan tudjuk, hogy magdalai Mária volt? Ebben a négy részben meg van ez említve? – Nem. A Biblia máshol említi.

Lehet, hogy pontosan nem tudjuk, hol van írva, de hallottuk többször, és ott van a szívünkben. Tudok sok részletet a Bibliából, de sokszor nem tudom, hogy melyik vers ír róla. Luk 8:2 és más helyeken is ír róla, Márk 15:47 és Márk 16:9-ben is.

– Mit tudunk magdalai Máriáról? Máriának már meg lettek bocsátva a bűnei mielőtt ez az esemény megtörtént? Ez kicsit zavaros kérdés. Ezekben a részekben látjuk, hogy Jézus azt mondja: Meg lettek bocsátva a bűneid, Mária. Megvan minden jogunk, hogy azt gondoljuk, Mária bűnei már meg lettek bocsátva, de Luk 7:47-48-ban újra mondja Jézus: a bűneid meg lettek bocsátva.

– Az alabástromszelencében a kenet milyen drága volt? – Háromszáz dénár. Ez egy évi bére volt egy olyan embernek, aki dolgozott akkor. Ami azt jelenti, hogy nagyon drága kenet volt.

Nézzük meg Luk 7-ben a történetet. Mit gondolsz, miért említ Jézus itt egy példázatot? Szerintem ezzel le fogjuk tudni vonni a következtetést. Miért volt fontos Jézusnak, hogy megossza ezt a példázatot? Milyen számokat említ abban a példázatban? Háromszáz – a kenet ára, aztán vannak más számok is a példázatban: ötszáz és ötven. Ötszáz dénár, ami sokkal több, mint az egy évi bér.

Valakinek adóssága volt, ennyi volt a kölcsön, amit felvett, és nem tudta visszafizetni. Aztán volt egy másik, akinek csak ötven pénz adóssága volt, és ő sem tudta visszaadni. Kinek mondja igazán Jézus ezt a példázatot? Aztán kinek teszi fel ezt a kérdést? Mindkét adósnak meg lettek bocsátva a bűnei. Kinek mondja ezt Jézus? Ki a mi hősünk eddig? Simon. Simonnak mondja ezt, mert volt néhány gondolat az elméjében. „Ha Jézus próféta lenne, akkor tudná, hogy Mária mennyire bűnös!”

Simon maga is bűnös volt, leprás volt, és meg lett neki bocsátva, tisztává lett téve. Ennek örült, meghívta Jézust, tudta, hogy Jézus bámulatos tanító, néhányszor még Mesternek is szólította Őt. Aztán ott van egy másik bűnös, Mária, aki megérintette a Mestert. „Ha tudná, kicsoda ő, akkor Jézus nem engedte volna közel Magához.” Azért mert Mária nagyon nagy bűnös volt. Azért, mert felvett egy kölcsönt, ötszáz pénzt – ez hatalmas összeg, majdnem két évi bér – és nem tudta visszafizetni. Most Jézus elfogadja őt, és megengedi neki, hogy tegye, amit tett. Ráöntött valamit, ami háromszáz pénz, és ötszáz pénzt bocsátottak meg neki.

Jézus megkérdezi Simontól: „Az egyiknek ötszáz pénzt engedtek el, a másiknak ötvenet, mindkettőnek el lett engedve a tartozása, mindkettőnek meg lettek bocsátva a bűnei, melyikük fog jobban szeretni? Melyikük fogja kiönteni az életét?” Az eddigi hősünk, Simon nagyon okos, és tudja, hogyan kell ezt számítani – persze, hogy ötszáz több, mint ötven –, nyilván jobban fog szeretni, akinek ötszáz pénzt bocsátottak meg, mint akinek ötvenet.

Az utolsó nagy kérdésem. Mennyi bocsátatott meg Simonnak, a leprásnak, aki megtisztult a leprából? Ötszáz vagy ötven? A Biblia nem mondja, de a szívemben én hiszem, hogy Simonnak ötszáz pénz bocsáttatott meg. Csak nem ismerte el. Szerintem azt gondolta, hogy csak keveset bocsátottak meg neki. Azért, mert ő farizeus volt. Azért, mert ismerte az Igét. Azért, mert volt háza. Azért mert volt hírneve. Azért, mert szerette Jézust. Azért, mert szerette volna Őt szolgálni, és némi áldozatot szeretett volna adni.

Viszont ő így értette ezt – és ezzel sokunk egyet is értene – „Nekem igazából csak ötven pénz bocsáttatott meg, és máshoz hasonlítva… Ha Jézus tudta volna, hogy ki ez az asszony…! Úgy értem, ötszáz pénz! Miről beszélsz?! Hogy engedheted meg, hogy Hozzád jöjjön?” Amiatt gondolhatta ezeket, mert nem figyelt, hogy kire öntötte az asszony ezt a drága kenetet.

Először úgy tűnik, hogy Jézus van a középpontban. „Én azt szeretném, ha Jézus hozzám átjönne.” Viszont a folyamat közben látjuk, hogy igazából nem Jézusra koncentrált, hanem csak a relatív igazság szintjén mozgott: Igen, emberek vagyunk, de én azért jobb vagyok, mint ez az asszony. Jézusnak ezt a példázatot el kellett mondania. Szerintem Simonnak ez zavaros volt, és ezért mondta azt: „Nyilván, akinek ötszáz bocsáttatott meg, az fog jobban szeretni. Nyilván én okos vagyok. Én tudok számításokat végezni! Én nyilvánvalóan jobb vagyok, mint az asszony.”

Aztán Jézus azt mondja neki, és másoknak is: „Az asszony Rám öntötte ezt a kenetet. Nem csak a lábamra, hanem a fejemre is, és az egész testemre.” Olvasunk Jézus lábáról. Szerintem azért írja, mert a hajával törölte meg Jézus lábát. Azért, hogy ez a kenet ne legyen elpazarolva, amikor Jézus kisétál, a hajával letörölte. A teljes képben azt látjuk, hogy Jézus teljes testére öntötte az olajt, mert az Ő teljes teste adatott értünk.

Aztán az is bámulatos – amit p. Jukka említett –, hogy az egész ház telve volt a kenet illatával. Tehát néhányan a szerzők közül azt mondják, hogy a fejére öntötte, aztán van, aki azt mondja, hogy a testére, és Jézus Maga említette, hogy az asszony a haját használta, hogy megtörölje a lábát. „A temetésemre kent fel, mert meghalok, hogy megbocsássam az össze bűnötöket. És igen, Simon, neked is ezt kellene tenned. Mert neked nincs kevesebb bűnöd, mint az asszonynak. Mert neked is ötszáz pénz bocsáttatott meg.” (Képletesen mondva.) Szerintem Simon ezt értette, és mi is megérthetjük ezt.

Tetszik, amit egyikünk mondott: Nekem több, mint ötszáz pénz bocsáttatott meg. Ő a legnagyobb Isten királyságában, mert ő jobban szeret. Nem szabadság ez? „Nekem ennyire sok bocsáttatott meg! Mostmár nem számolgatok, hogy ötven, ötszáz, ötezer, ötmillió… hanem teljes mértékben megbocsáttatott nekem. Én vagyok az első, a legnagyobb bűnös, de ez a múltban volt. Mert Jézus teljes teste fel lett kenve. Azért, hogy az összes bűnömet betakarja.” Ez az, amit ebből a történetből kaphatunk, és ez nagyon kis része.

Látjuk, hogy nagyon sok részlet van, és mindenegyes kicsi részletből valami hatalmasat kaphatunk. Mindenegyes szó valami különlegeset kommunikál felénk. Remélem, mindannyian képesek voltunk megragadni valamit ebből a történetből, és boldogan mehetünk haza azt mondva: „Megbocsáttattak a bűneim. Jézus megbocsátotta mindet. Nem kis bűnös vagyok, nem közepes bűnös, és nem a legnagyobb bűnös, hanem én a legnagyobb vagyok, akinek megbocsátottak, és akit a leginkább szeretnek. Jézus szeret engem!” Ámen.

Köszönjük, Úr Jézus! Köszönjük, hogy annyira szeretsz minket, hogy nem számolgatod azt, hogy mi mennyit vétkeztünk. Mi számolgathatjuk, hogy mennyibe került az alabástromszelence, de nem mérhetjük meg a Te szeretetedet. Nem mérhetjük meg a hosszúságát, a szélességét, a magasságát és a mélységét. Neked hatalmas, ámulatba ejtő szereteted van felénk, amiben úszhatunk, és a Te szereteted és kegyelmed zuhanya alatt állhatunk.

Kérlek, áldj meg mindenegyes személyt közöttünk, áldd meg a családjainkat, az otthonainkat, és hadd legyünk mi az az édes illat a családjainkban! Kérlek, segíts, hogy a Te véreden keresztül nézzünk egymásra, és egymást teljesen megbocsátottnak lássuk, tökéletesnek és tisztának, ahogy hallottuk a konferencián újra és újra, hogy a Te menyasszonyodként és a Te gyülekezetedként menjünk Eléd tökéletesként, szeplőtlenként, teljesen megbocsátottként, teljesen szeretettként. Hadd szolgáljunk így a családjaink, a szomszédjaink és a gyülekezetünk felé, ahogy kapcsolatba lépünk más emberekkel! Hadd lássunk Téged a másikban!

Ámen.

Házi feladat. Egy másik történet. Szintén ott van minden evangéliumban, pl. Ján 20-ban. Ez az a történet, amikor a hölgyek odamennek a sírhoz, ahová Jézust temették, a fűszerekkel és a kenetekkel azért, hogy megkenjék a testét. Próbáld meglátni a teljes képet, és le leszel nyűgözve, annyi gyönyörű szín fog kijönni ebből a történetből! Az volt a tervem, hogy ezt is tanulmányozzuk, mert kapcsolódnak egymáshoz, de még az előbbit sem tudtuk egészen befejezni.

Kategória: Egyéb