P. Duló Attila
Fil 4:7 És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.
Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad – ezen gondolkoztam. Krisztus békessége, amely minden értelmet felülhalad – erre van szükségünk mindnyájunknak. Krisztus békességére van szükségünk, amely minden értelmet meghalad. Békességre van szükségünk, és nem csak nekünk, hanem a világnak is. Minden embernek ezen a Földön békességre van szüksége, de nem akármilyen békességre, hanem arra, ami minden értelmet meghalad, minden fölött van, ami tényleg békében, nyugalomban tudja tartani a lelkünket.
Már az Ószövetségben olvashatod 4Móz 6:26-ban az ároni áldást: fordítsa feléd az orcáját az Úr, és adjon neked békességet. Békességre van szükségünk. Ha megnézed, Pál apostol mindegyik levelét úgy kezdi: Kegyelem és békesség nektek az Istentől! Kegyelem és békesség – ez a két legfontosabb dolog, amire szükségünk van.
Mi a békesség? A görögben az eiréné a megfelelő szó, ami azt jelenti, hogy békesség, de jelenti azt is, hogy harmónia, nyugodtság, épség, egészség. Ez tulajdonképpen nem más, mint a hit nyugalma, a hit nyugalmának a belső állapota, a lelkemnek az állapota. Csodálatos dolog, ha ebben élhetünk.
Ha megnézed, a világ is hajszolja a békességet. A világ is szeretne békességben élni, szeretné ezt a belső harmóniát, ezt a belső nyugodtságot. Ezt azonban úgy teszik, hogy hozzákötik valamihez a békességüket. „Akkor lesz békességem, ha megszerzem ezt, ha megszerzem azt, ha lesz társam, ha lesz új társam, ha lesz jó állásom.” Azt mondja: békességem lesz, ha mindezt megszerzem. Viszont az a békesség, amire mindannyian vágyunk, az nem ez a békesség.
Kol 3:15 És az Istennek békessége uralkodjék a ti szívetekben, amelyre el is hívattatok egy testben; és háládatosak legyetek.
Arra vagyunk elhívva, hogy Krisztus békességével a szívünkben éljük az életünket, hogy ne küzdjünk, ne harcoljunk, ne akarjunk ágyúval verebet lőni. A világ ezt csinálja, békességet akar magának, és küzd azért, hogy békessége lehessen. Hiteleket vesz fel, megvásárol dolgokat, és küzd azért, hogy szerezzen magának egy kis békességet. Ágyúval lőnek verebet.
Isten azonban azt mondja: te Krisztus békességére vagy elhívva. Te arra vagy elhívva, hogy Krisztus békessége uralkodjon a szívedben. Ne harcolj, ne küzdj, ne akard te megszerezni, hanem nyugodj abban, legyen meg az a bizalmad, hogy Ő gondot visel rólad. Ez a békesség, ez a hit nyugalma. Az, hogy tudom, Ő gondot visel rólam. Tudom, hogy Ő az érdekemben munkálkodik, és ebben megnyugszom. Ez csodálatos.
Jézus mondja ezeket a szavakat:
Ján 14:27 Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: …
„Az Én békességemet adom nektek!” Ez a csodálatos dolog. Arra vagyunk elhívva, hogy Krisztus békessége uralkodjék a szívünkben. Krisztus azt mondja: „Én adom az Én békességemet, te az Én békességemmel élhetsz. Nem kell magadnak békességet gyártanod, nem kell felállítanod magadnak különböző elméleteket, amitől majd békességed lesz. Nem kell megszerezned tárgyi dolgokat, amitől békességed lesz. Én adom a békességet. Az Én békességemet adom nektek.” Ez annyira csodálatos, hogy élhetünk ebben, hogy Krisztus adja az Ő békességét, és az Ő békessége uralkodhat a szívünkben.
Mond itt még valami nagyon érdekeset:
Ján 14:27 … nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. …
A világ is tud adni némi békességet, vagy legalább is ideig-óráig békességnek tűnő dolgokat, de azért nagy árat kell fizetni. Azért nagyon nagy árat kell fizetni. Láthatjuk, hogy az emberek hogyan élik az életüket. Miközben békességre vágynak, harcolnak, küzdenek. Jézus azonban azt mondja: Én nem így adom.
Annyira tetszik nekem, hogy Jer 6:14-ben leírja azt, ahogy a világ akar békességhez jutni:
Jer 6:14 És hazugsággal gyógyítgatják az én népem leányának romlását, mondván: Békesség, békesség, és nincs békesség!
A világ így él: „Békesség, békesség! Megszerzem ezt, megszerzem azt. Azt hiszem, hogy van békességem, aztán elmúlik néhány nap, és kiderül, hogy nincs békesség és kezdhetem elölről.” Jézus azt mondja: Én a saját békességemet adom neked, és élhetsz úgy, hogy ez a békesség az, ami él a szívedben.
Zsolt 4:9 békességem van, mert Te ott vagy az életemben, Uram. Békességem van, nyugton fekszem le és el is alszom. Miért? Mert Isten ott van az életünkben. Mert nem saját magam próbáltam megszerezni a békességemet, hanem elfogadtam azt, amit Jézus adott, az Ő saját békességét, és ezzel élem az életemet.
Ezzel éljük az életünket, és annyira ámulatos, hogy ez megvan nekünk. Krisztusnak a békessége uralkodik a szívünkben, mert erre vagyunk elhívva. Ámen.
P. Kende
Milyen „modern” gyülekezet vagyunk, a világbékéről beszélünk! 🙂 Milyen jó gondolat ez: annyira szeretnénk békét, hogy hajlandóak vagyunk harcolni érte, és azt hisszük, hegy ebből béke lesz. Pedig a Karácsony éppen erről szól, Ézs 9:6 végén ezt olvassuk, hogy Ő a békesség fejedelme. Hogyan lesz béke az életemben? Az egyetlen válasz ez: ha Ő uralkodik az életemben, akkor van békesség az életemben.
Ha békesség fejedelme uralkodik az életemben, akkor béke van az életemben, és nem úgy, hogy kiharcolom magamnak, hanem Ő adja meg nekem.
Zsid 4:7b Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket.
A keménységre két szó van a görögben. Az egyik nem negatív, hanem szükségszerűen csak rendszeres, sarkos. Viszont ez a szklérünó szó mindig negatív értelemben van. Van benne egy ilyen érzet: embertelenül keménynek lenni. Azt mondja itt: ne keményítsétek meg a szíveteket egy ilyen módon, ha az Ő szavát halljátok.
Az előző alkalommal eléggé kihívó üzenetet adott nekünk az Úr. Arra gondoltam, hogy mennyire könnyű megkeményíteni a szívemet és azt mondani: „Rendben. Valaki elmondta a pásztornak, hogy mi van velem, és most kiprédikált, úgyhogy azért sem érdekel.” Mennyire könnyű valahogy megmagyarázni a szívemben: rendben vagyok, hallok valamit, de nem érdekel.
Adtam egy tanácsot valakinek. Tulajdonképpen nem tanács volt, hanem azt mondtam neki: „Ezt ne csináld, ez veszélyes, és nagyon rosszul néz ki. Bajba kevered magad vele. Ne csináld, hagyd abba. Fejezd be, lépj ki belőle. Csináld másként.” Azt felelte: jól van, imádkozom felőle. „Rendben, ez a te döntésed, de én szóltam…”
Olyan jók vagyunk ebben: megkeményíteni a szívemet. Nem csak a zsidók, akiknek szólt ez Zsid 4-ben, hanem mi is ugyanilyenek vagyunk.
Ebben az évben is lesz Karácsony, ami nagy dolog a válságra való tekintettel. 🙂 Az alábbi egy ilyen gondolat.
Luk 1-ben Isten beszél Máriához, és elmondja neki, hogy mit tervez: gyermeked születik anélkül, hogy férfival lettél volna, és Aki születni fog, Ő lesz a Messiás, mellesleg. Micsoda gondolat! Ha belegondolsz hívőként, hogy milyen lenne, ha az Úr valami ilyet mondana neked? Csak képzeld el, hogy valami ennyire lenyűgöző, ennyire hatalmas.
Mária nagyszerű tanítvány volt. Mi volt a válasza?
Luk 1:38 Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint.
Ez a gondolat igazán: Imhol az Úrnak szolgálója. „Az Úrnak a szolgálóleánya, itt vagyok. Én vagyok az Úrnak a szolgálóleánya.” Volt hajlandóság a szívében. Az, hogy volt hajlandósága a szívében, az azt jelentette, hogy Isten használhatta őt. Azt mondta Istennek: amire akarsz, ahogy akarod, rendben, ahogy Te szeretnél használni engem. Erre gondoltam, hogy mennyire hatalmas ez, hogy ilyen szívvel állt hozzá.
Ha belegondolsz, hányféle szívbeli hozzáállás volt? Zakariásnak, a papnak másféle hozzáállása volt, és Isten azt mondta: rendben, ha így beszélsz, akkor inkább nem beszélsz egy darabig. Aztán Heródes: „Majd én is imádom Őt. Persze!” Ez is másféle szívbeli hozzáállás. Ott voltak az Írások ismerői, a Biblia tanítói, akiket megkérdezett Heródes, a király: hol fog születni a Messiás? Egyből tudták a választ, utána szépen bementek az ágyukba, lefeküdtek és aludtak. Miért? Mert nem érdekelte őket. Másféle szívbeli hozzáállás.
Máriának gyönyörű szívbeli hozzáállása volt. Isten szólhatott hozzá, és ő azt mondta: ímhol az Úrnak szolgálóleánya. Nem magasztos helyről: „Íme, én, akit az Úr kiválasztott. Íme, a legnagyobb, a legcsodálatosabb. Itt vagyok, igen. Köszönöm.” Nem. Hanem szelíden: íme, az Úr szolgálója. „Itt vagyok, az Úrnak a szolgálóleánya.” – alázatos hely.
Ahhoz, hogy a Karácsony tényleg jelentsen nekem bármit, ahhoz másik szívre van szükségem. Igazán tovább mehetnénk: ahhoz, hogy a kereszténység jelentsen nekem bármit, ahhoz egy másik fajta szívre van szükségem.
Mát 18:3 a tanítványok menőznek éppen: „Ki a fontosabb? Ki a nagyobb? Ki lesz nagyobb? Ki nagyobb Isten előtt? Ki jelentősebb? Kinek van jobban igaza? Ki tudja pontosabban? …” Azt mondják a nagyokosok, akik elemzik a görögöt, hogy Mát 18:3-ban az Úr azt mondja nekik: ha meg nem tértek, ha meg nem fordultok, és nem lesztek olyanok, mint a gyerekek közül egy, akkor be nem mehettek Isten országába. Szándékosan nagyon keményen beszélt.
Nem kedves kis tanítás, hanem „két pofon”, ami felébreszt. „Hé, ébresztő! Másik szívre van szükségetek. Azon eszeltek, hogy ki a nagyobb? Ha így folytatjátok, be sem mentek!” Nagy kihívás nekik. Azt mondja: „Ébresztő! Ez nem erről szól. Másik szívre van szükséged. Egyszerűségre.” Arra a szívre, amellyel Mária azt mondta: „Ímhol az Úrnak szolgálóleánya. Itt vagyok én, az Úrnak a szolgálóleánya.” Nem nagy szám.
„Itt vagyok én. Tudtam, Uram, hogy szükséged lesz rám. Tudtam, Uram, hogy nélkülem nem fog menni. Tudtam, Uram, hogy szükséged lesz valakire, aki tud is valamit hozzáadni a képhez, nem ezek a bénák, szerencsétlenek, alkalmatlanok. Íme, itt vagyok én, aki fontos és számít.” Nem ez, hanem: „Ímhol az Úr szolgája. Készen állok, használj engem.”
Úgy látjuk az Írásban, hogy mindenki, akit Isten használt, annak az Úr először megnyitotta a szívét, és valami nagyot átadott nekik. 2Móz 6-ban azt mondja Mózesnek: „Rendben, nyitva van a szíved, most majd megnézheted, most majd megmutatom neked a nagy csodákat, amiket tenni fogok Egyiptomban. Most nyitva van a szíved, és megmutatom neked. Mutatok valami hihetetlent.” Viszont ehhez nyitva kellett, hogy legyen a szíve Isten előtt: Uram, kérlek, beszélj hozzám.
Ennek van egy másik fontos összetevője: a Biblia. Ha nyitva van a szívem a Biblia nélkül, akkor nagy veszélyben vagyok. Nem olyan régen, nem tudom, hogy pontosan mikor, de sokat beszéltünk arról, amit a Példabeszédek úgy hív: egyszerű, együgyű, naiv személy. Ki a naiv? Akinek a szíve úgy nyitva van, hogy mindent befogad. Bárki bármit mond, azonnal változik a képlet, mindent elfogad.
Ki a bölcs ember? Azt látjuk itt, hogy:
Zsolt 19:8 Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket; az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölcscsé teszi az együgyűt.
Mit jelent ez? Azt, hogy a szívemnek egy ajtaja legyen: az Ige. Mit fog beengedni az Ige? Az Urat. Az Úrnak az akaratát. Egy értelemben azt lehetne mondani, hogy a szívem nagyon könnyen befolyásolható, nagyon könnyű hajlítani. Nagyon könnyű idomítani igazából a szívemet. Ha magára hagyod a szívemet, ha nincs egy abszolút, akkor a szívem elmegy bármilyen ostoba irányba.
Péld 28:26 ha a szívedben bízol, bajban vagy. Jak 1:14 ha kísértésed van, akkor igazából megengeded, hogy a saját szíved félrevezessen. 2 Tim 3:13 a szíved olyan, hogy becsap másokat, de közben magát is becsapja. A szívem annyira hajlamos arra, hogy rossz irányba menjen, hogy ne a megfelelő utat kövesse!
Ha nincs bibliám, akkor bárminek bedőlök. Annyi ilyen dolog van, amivel emberek foglalkoznak: tanulj egy új készséget, vegyél egy önsegélyező könyvet valamiről, tanulj egy új nyelvet, olvass egy kicsit erről a népszerű pszichológiáról, értsd jobban magadat és másokat, … Miért olyan népszerűek ezek?
Ha nincs bibliám, akkor mit keresek? Szeretnék értékes lenni, vagy ha nem érzem magam értékesnek, akkor szeretnék értékessé válni. Igazán ezért csináljuk: előveszek egy olyan könyvet, és akkor úgy érzem, hogy értékes vagyok, most tudok még valamit, most aztán megy nekem. Ám ha megvan nekem a Biblia, és ha az Úr beszél hozzám az Igén keresztül, akkor mit mond nekem? Azt mondja: „Figyelj! Értékes vagy! Van növekedés az életedben. Van fejlődés, van továbblépés. Növekszel abban az értékben, amit adtam neked. Tanulsz arról, és növekszel annak a kifejezésében.” Akkor azt mondom: megvan, ami kell.
Akkor a többi nem annyira érdekes. Azok lehet, hogy hasznosak valamire, lehet, hogy érdekesek, persze, de nem arról szól az életem, hanem felismerem, hogy van értékem és van növekedésem. Érthető, amit mondok? Erre van szükségem. Viszont ha nincs egy nyitott szív, akkor ez nem történik meg. Hogyan lesz nyitott szívem? Tehetek érte? Igen, de én úgy hiszem, hogy ez Isten munkája.
Ézs 50:5 Az Úr Isten megnyitotta fülemet, és én nem voltam engedetlen, hátra nem fordultam.
„Nem voltam lázadó, nem fordítottam hátat, hanem az Úr megnyitotta a fülemet.” Az Úr nyitotta meg a dolgot. 2Kor 4:6 a sötétségből világosság ragyogjon, és Ő gyújtott világosságot a mi szívünkben. Ez az Ő munkája, hogy világosságot gyújtott a szívünkben. Ő nyitja meg a szívünket.
Megteszi ezt, de van egy dolog, ami nekem is fontos – ez olyan érdekes –, hogy annyira könnyen megkeményítem a szívem. Olyan könnyen van egy kis bántódás, amit nem engedek el, és aztán keményedik a szívem. Pici, pirinyó kis büszkeség, vagy – amiről előző alkalommal beszéltünk – egy kis áldozatmentalitás. Csak egy csepp, és kész, ennyi kell hozzá.
A szívem érdekes. Valami módon egy olyan közeg, amiben a büszkeség, a sérelmek, a harag, a meg nem bocsájtás, a szégyen jól terjednek, sajnos. A szívem ilyen közeg. Nem engedheted be ezeket. Kicsit sem, mert Gal 5:9 piciny kovász az egész tésztát megkeleszti. Fogsz egy kicsi kovászt, kilövöd az űrbe, mit fog csinálni a kovász? Semmit igazából. Nem olyan közeg, amiben el tud valamit érni. Viszont ha a szívünkbe beleteszed a büszkeséget, a keserűséget, a haragot, a meg nem bocsájtást, akkor az egész szívemet benyalja. Megkeményedik a szívem olyan könnyen.
Olyan egyszerűen megy ez, láttuk. 2Móz 8:15 fáraó kicsit megkönnyebbült a bajából, csak egy kicsit, és azonnal megkeményítette a szívét. Azonnal. Júdás Ján 13-ban lát egy lehetőséget, és azonnal. Káin az iskolapéldája. 1Móz 4:13-ban azt mondja: az én büntetésem túl nagy ahhoz, hogy elhordozzam; és így éli az életét. Megkeményíti a szívét. Bezárja szívét és nincs megbánás, nincs megtérés, nincs bocsánat, nincs helyreállás. Ezért nem tudja odaadni a szívét Istennek, és nem tudja azt mondani: Uram, nyisd meg a szívemet.
Ha viszont Isten rendelkezésére bocsájtom magam, és azt mondom egyszerűségben, alázatban: Uram, nekem erre van szükségem. Ha megvan a bibliám, akkor mi történik? Jön a Biblia, amikor először jön, nincs neki elég hely bennem. Nincs elég kapacitásom rá. Róm 10:17 a hit az Ige hallásával jön. Ami azt jelenti, hogy jön az Ige, és valahogy addig ficánkol, amíg helyet csinál magának. Kapacitást teremt bennem, befogadó készséget csinál bennem. Tudod, miről beszélek?
Ismered ezt az érzést? Megtörtént ez veled? Jött az Ige, és növelte a képességedet, hogy több Igét fogadj be, hogy több hited legyen. Tudod, miről beszélek? Ha nem tudod, akkor baj van. 🙂 Akkor ez egy fontos üzenet neked. Akkor ragadd meg ennek az igazságát. Akkor ez jelentős az életünkben, hogy növekszik a szívünk, és ez nem orvosi eset. Hanem ahogy Pál mondta 2Kor 6:11-ben: a szívünk megnagyobbodott felétek, kitágult felétek.
Zsolt 119:32-ben azt mondja: megnagyobbítottad a szívemet. A magyarban azt mondja: megvigasztaltad, de a héberben a szó minden esetben arról beszél: kitágítottad, megnagyobbítottad a dolgot, jött az Igéd és megnagyobbította a szívemet. Tudod, mi történik? Növekszik az életem, és ez lenyűgöző dolog. Miért? Több igazság fér be. Nem csak több igazság, hanem több barát is. Több élet. Sokkal több élet! Be tudom fogadni. Nem kell kizárnom dolgokat az életemből.
Sokan azt mondják: hé, én nevetek veled, amikor te nevetsz, de ha sírsz, akkor menj máshova, kérlek, és majd gyere vissza, ha megint nevethetnéked van. Róm 12:15 örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal. Hogyan lehetséges ez? Így, hogy nem engedem a szívemnek, hogy megkeményedjen, és odateszem az Ige elé és azt mondom: „Uram, beszélj hozzám a Te Igédből. Legyen személyes. Legyen ez több. Elegem van a tegnapiból. Valami újra, valami frissre van szükségem. Uram, örök elégedetlen vagyok, adj nekem a Te Igédből. Kérlek, adj nekem valami frisset az Igédből.” – és Isten növekedést ad a szívemnek.
Tudod, mi a baj? Lehet, túl okos vagyok, hogy azt mondjam: ímhol az Úr szolgálóleánya. Lehet, hogy túl független vagyok ahhoz, hogy azt mondjam: ímhol az Úrnak a szolgája. Lehet, hogy túl menő vagy, hogy azt mondd: ímhol az Úrnak a tinédzsere. Lehet, túl menő vagy ahhoz, hogy azt mondd: ímhol az Úrnak a tizenévese. „Ez bénán hangzik!” – úgyhogy nem mondod, de tényleg jó ez így?
Lehet, hogy túl modernek vagyunk, hogy azt mondjuk: íme, itt van az Úr cégvezetője. Lehet, túl sokat láttunk ahhoz, hogy azt mondjuk: ímhol az Úrnak a nyugdíjasa. „Túl sokat láttam, annyi hülyeséget, annyi hazugságot láttam, annyi bukást láttam! Nem tudok egyszerű lenni már!” Tudod, miről beszélek? Ilyenek vagyunk: bonyolítjuk a dolgot, és azt mondom: nem adom oda a szívemet, nem leszek egyszerű.
„Túlságosan én vagyok az irányító ahhoz, hogy azt mondjam: íme, a férj, akit az Úr adott ennek a családnak. Inkább én irányítom a dolgokat.” Ha gondod van ezzel, hallgasd meg az előző üzenetet, és akkor lesznek igazán gondjaid ezzel. 🙂 Vagy: „Túlságosan áldozatnak érzem magam ahhoz, hogy azt mondjam: íme, az anya, akit az Úr adott ennek a gyermeknek.” Tudod, milyenek vagyunk! Túl komplikáltak, összebonyolítjuk a dolgokat.
Egy kicsit így azt mondjuk, ahogy a fáraó mondta 2Móz 5:2-ben: kicsoda az Úr, hogy nekem engedelmeskednem kéne Neki? Olyan könnyen csináljuk ezt! Olyan lazán. Olyan modernek, menők vagyunk. Annyira függetlenek! Annyira tudjuk csinálni az életünket!
Nagyon egyszerűen ezt próbáltam mondani – reméltem, hogy sikerült –, hogy a szívünknek fel kell kavarodnia, és a Biblia az enyémmé kell, hogy váljon. Az enyémmé kell válnia. Az kell, hogy az enyém legyen! Ha ez megtörténik, ha az Úr megnyitja a szívemet, és felkavarja azt az Igén keresztül, akkor tudod, hogy mit találok? Nincs bűn, ami nagyobb lenne a kegyelemnél, nincs akkora bűnös, akit Krisztus ne tudna megmenteni.
Akkor azt mondjuk Káinnak: „Hé, Káin! Te lehettél volna ugyanúgy pátriárka, mint Simeon. Az is megölte volna az öccsét simán, és mégis Izraelben van némi fontossága. Megbocsájtást nyert, és lett kapcsolata az öccsével.” Júdás – tudom, hogy ez mind csak feltételezés, mert nem tértek meg –, de megtérhetett volna. Péter is megtagadta az Urat, mégis az Úr használta őt. A fáraó lehetett volna olyan, mint Nabukodonozor. Amikor bolond volt, büszke volt, Isten megtörte, azután alázatos volt, magasztalta Istent és dicsérte Őt.
Miről beszélek? Arról, hogy amikor nem kemény a szívem, amikor a szívem nyitva van, Isten az Igén keresztül beszél hozzám, felkavarja a szívemet, valóban szolgál felém, akkor felismerem ezt, akkor látom, hogy bárki megtérhet. Bárki megtérhet! Akkor azt tudom mondani: a legnagyobb bűn sem elég nagy, hogy eltávolítsa az embert Istentől.
Nincs olyan helyzet, amely ne lehetne valamilyen módon Isten dicsőségére. Péld 16:7 nincs olyan helyzet. Ez annyira fontos dolog az életünkben, mert amikor így élek, amikor így nézem a dolgokat, akkor sok dolog lehetséges a számomra, ami kemény szívvel nem lehetséges. Akkor Isten tud engem használni, úgy ahogy nem tudna használni engem, ha megkeményíteném a szívem, ha büszke lennék. Akkor a világom annyival nagyobb, és ez az, amire el lettünk hívva. Ámen.
Mennyei Atyánk! Köszönjük Neked, hálásak vagyunk Neked azért, amit elvégeztél, azért amit most munkálsz az életünkben, és Urunk, örömmel várjuk mindazt, ami még előttünk van. Annyira köszönjük Neked, hogy jelen vagy, valós vagy, élő vagy, törődő vagy. Dicsőség Neked!
Mennyei Atyánk! Kérünk Téged, hogy vezess minket, taníts minket! Urunk, kérünk Téged, hogy adj nekünk bölcsességet, hogyan ne engedjük a szívünknek, hogy megkeményedjen. Még akkor se, ha nagyon nagy a természeti hajlandóságunk rá. Urunk, taníts minket! Odaadjuk Neked a szívünket arra, hogy Te megnyisd azt. Szolgálj felénk, bátoríts minket. Köszönjük, Urunk! Jézus nevében, ímhol az Úrnak szolgálói! Ámen.