Balogh Szabolcs
1Ján 3:18-19 Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal. És erről ismerjük meg, hogy mi az igazságból vagyunk, és így tesszük bátorságosakká őelőtte a mi szíveinket.
Mi az, ami felől meg vagyok győződve? Mit jelent ez? Fontos-e ez a számomra? Nem azt gondolom, hogy igen, hanem tudom, hogy igen. Mert meggyőződtem afelől, hogy van igazság. Fontos, hogy ezt tudjam. Fontos, hogy tudjam, mi az igazság. Bizonyos legyek afelől, hogy az a dolog az igazság. Ezen a témán gondolkodom néhány hete.
Azért teszem, mert azt találtam, hogy meg vagyok győződve dolgok felől, akár a Bibliából, valamit értelmezek, és nem biztos, hogy teljesen jól értelmezem. Lehet, hogy hibázok – persze, ember vagyok –, de szeretném tudni az igazságot, és afelől szeretnék meggyőződni. Ezért aztán ezt találtam, hogy úgy győződhetek meg az igazság felől, hogyha ezt Isten kijelenti.
Oda kell mennem a Bibliához, és fel kell fedeznem Istennek a tervét. Meg kell ismernem azt, hogy Jézus ezt a tervet végrehajtotta. Ami még nagyon fontos, hívővé kell, hogy váljak, hogy a Szent Szellem bennem lakozzék, és Isten tervét és Jézus Krisztus végrehajtását megmutathassa személyesen nekem. Azután élhessek ezzel az erővel, ez személyes legyen és meggyőződhessek efelől.
Mert ha nézem a Szentháromságot és kiveszem belőle a Szent Szellemet, akkor csak Istennel és az Ő tervével, amit Jézus Krisztus végrehajtott, nem lesz meg az Istentől való meggyőződésem, ami személyesen azt a tüzet fogja adni, amiről P. Kende beszélt előző alkalommal (2012.06.20.). Ha szeretném tudni azt, hogy a meggyőződésem igaz és valós, akkor ragaszkodnom kell a Bibliához, és ragaszkodnom kell a Szent Szellem vezetéséhez. E nélkül nem lesz valós meggyőződésem.
1Kor 2:10 nekünk Isten kijelentette az Ő Szelleme által mindazt, amit elkészített az Őt szeretőknek. 1Kor 2:14 Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Szellemének dolgait, meg sem értheti. Róm 14:5 Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve, Róm 14:8b Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk. Ha a Szent Szellemnek nem engedünk szabad utat, akkor nem leszünk bevezetve Isten igazságába.
Sok dolog felől gondolkozunk, hogy mi valós, mi nem valós, aztán próbálunk meggyőződni afelől, hogy ez igaz-e. A Biblia érdekes. Ha valami már le van írva a Bibliában, akkor afelől nem kell meggyőződnünk, hiszen ez tényigazság. Csak élnünk kell vele.
Viszont Isten különleges harmadik Személye, az Ő Szent Szelleme lehetőséget ad nekünk, hogy az életünk egyedi területein szóljon hozzánk, figyelmezzen minket, tudtunkra adja, hogy mi fog történni a jövőben. Ennek alapján hozhatunk döntéseket. Ezt tesszük hit által. Ezért, mivel ezt hit által tesszük, szeretjük az Urat, ezért minden a javunkra munkálkodik.
Van viszont felelősségünk Zsid 5:14 szerint, hogy gyakorlottak legyenek az érzékeink a jó és a rossz között való különbségtételre. Ezért kemény eledelre van szükségünk, hogy ezek az érzékek kifejlődjenek. Az egyedüli kemény eledel a Biblia, a prédikáció, ahogyan tanulunk, mert ez az igazság. Nem az én saját gondolataim, a gonosz szívem, hanem Isten élő Igéje, ami által élünk.
Erre bátorítalak továbbra is. Ahogyan teszed, járj a meggyőződéseidben, abban, hogy megismerted Isten tervét, abban, hogy Jézus Krisztus ezt végrehajtotta, elfogadtad az Ő ajándékát, élsz Őáltala. Aztán a Szent Szellem megadja az erőt, hogy megtapasztald mindazt, ami a feltámadásban van.
P. Kende
1Móz 26 Izsák életéről szól sok-sok évvel ezelőtt.
1Móz 26:25 Oltárt építe azért ott, és segítségül hívá az Úrnak nevét, s felvoná ott az ő sátorát; Izsák szolgái pedig kutat ásának ottan.
Ez nagyon érdekes vers, mert van benne egy nagyszerű sorrend. Oltárt épített és segítségül hívta az Úr nevét. Ez nagyon könnyen kiszorul az életemből. Feltűnt-e?
Ha sorba teszem a dolgokat az életemben és Isten imádatát, a Vele való közösséget a középmezőnybe teszem két-három másik dolog után – nem is kell a végére rakni, elég a közepére – és máris szépen kiszorul az életemből. Egyszerűen annyi minden lesz, ami elfoglalja, elveszi a figyelmemet, amivel eltelik az időm, hogy soha nem jutok el a bibliámhoz, soha nem jutok el oda, hogy dicsérjem Őt, hogy hálát adjak Neki, hogy kérjek Tőle, hogy megkérdezzem Tőle, hogy ezt hogyan képzelte.
Soha nem jutok el ahhoz a ponthoz, amit itt Izsák csinált, hogy építenék egy oltárt, egy emlékhelyet, egy helyet, ahol imádhatom Őt, egy helyet, amihez esetleg visszatérhetek, és azt mondhatom: Uram, már találkoztam itt Veled. Ha csak berakom a középmezőnybe, akkor szépen ki fog szorulni. Észrevetted? Ha már legalább egy éve hívő vagy, akkor valószínűleg tudod ezt az igazságot.
Izsák jól csinálta. Tudta, hogy vannak fontos dolgok az életében. Az egyik a családja. A sátor erről szól, hogy neki volt családja és az fontos volt. Fontos a kút, ez az ellátás, a gondoskodás, a víz. Szükségük volt rá. Tudta Izsák, hogy ezek kellenek. Viszont amikor letelepedett ezen a helyen, akkor legelőször oltárt épített az Úrnak és imádta Őt.
Izsák épített egy oltárt és imádta Őt. Időt töltött azzal, hogy közösségben volt Istennel. Ahogy közösségben volt Istennel – biztos vagyok ebben –, Isten vezette őt. Azután felverte a sátrát, kutat ástak, és lett víz is. Aztán megvolt minden: az imádat, a család és a gondoskodás.
Ez fontos az életünkben, mert körülöttem minden azt mondja: „Foglald el magad, kapd össze magad. Gyerünk! Dolgozz többet! Izzadj jobban! Még egy kis túlóra, és minden rendben lesz. Gyerünk! Igyekezz kicsit jobban. Foglald el magad!” Nem arról beszélünk, hogy a kizárólagos dolog az életemben Isten imádata.
A gazdag ifjúnak Jézus azt mondta: „Add el mindenedet. Add a szegényeknek az egészet, aztán kövess Engem! És kincsed lesz a mennyben.” Ezt annak a fiatalembernek mondta. Sokan azért félnek követni Jézust, mert attól félnek, hogy mindenkinek ezt mondja. Nem! Nem mindenkinek így mondja. Nem mindenkinek ezt mondja. Ő ennél lényegesen színesebb Isten.
Ő ennél lényegesen bölcsebb, és sokkal inkább tudja, hogy mire van szükséged. Ha viszont azt mondja: add el mindenedet, kövess Engem; akkor tudhatod, hogy ez a legjobb a számodra. Ez neked szól akkor.
Isten azt mondja: „Rendben van. Persze, hogy kell a gondoskodás az életedben, persze, hogy fontosak a kapcsolataid, van családod. Ha nincs családod, akkor a barátaid, a testvéreid a hitben, a gyülekezeted. Persze, hogy fontos, jelentős, de mit veszel előre?” Ha nem veszed előre az imádatot, ha nem veszed előre azt, hogy hallani akarsz az Úrtól, ha nem veszed előre azt, hogy kinyitod a Bibliát, ha nem Ő lesz az első, akkor ki fog szorulni. Újra és újra ki fog szorulni, amíg megszokássá válik, hogy aztán már nincs ott az életedben.
Ez szokássá válik, hogy nincs ott az életedben. Kimarad belőle és nincs ott az imádat. Mi történik? Amikor összetűzök valakivel, akkor nem keresem először az Urat, hanem megvan a válaszom a dologra, mert az életemben, a mindennapjaimban nem keresem először az Urat. Lehet, nem vagyok elég erős, hogy kiüssem a másikat, de találok valakit, aki egyetért velem, hogy „mekkora tetvek vannak ebben a gyülekezetben”, vagy írok valamelyik internetes közösségi oldalon a másikról, szidom őt. Mindeközben hívő vagyok. Miért teszem mégis? Mert a mindennapi életemben nem gyakorlom azt, hogy először az oltár, és utána minden más.
Ha így van – először az oltár, és utána minden más – és így ütközöm, akkor az más. Nem tetszik jobban, de ettől még tudom, hogy hova menjek először, és lehet, hogy van válaszom. Viszont akár van válaszom, akár nincs, van szeretetem és van békességem. Ezért annyira fontos, hogy Izsák így csinálta.
Oltárt épített az Úrnak, és aztán segítségül hívta az Urat, és ez is ugyanarról szól. Azután felverte a sátrat, és aztán kutat ástak azon a helyen. Mi történik, ha elmulasztom az imádatot? Ha kihagyom az imádatot az életemből, akkor elmulasztom az egész életemet az Úrral. Akkor elmulasztom azt, hogy Ővele éljem az életemet. Nem lesz vezérfonal, nem látom azt, hogy Isten előttem megy. Lehet ott a tűzoszlop, ott a felhőoszlop – ahogy a zsidókat vezette a pusztában –, de én nem nézek oda. Nem látok. Neki van iránya, de én nem vagyok biztos benne, mert nincs imádat az életemben.
Szeretnélek bátorítani ebben. Nem tudom, hogy mennyire van jelen a Biblia az életedben – úgy hívnak minket, hogy Biblia Szól, nem véletlenül, azt szeretnénk, ha a Biblia szólna mindegyikünkhöz –, de ez csak úgy történik meg, ha előre teszem, ha előre veszem.
Ez nem azt jelenti, hogy felelőtlen vagyok, nem jelenti azt, hogy nem törődöm. Vannak dolgok, amik fontosak, de nem vagyok hajlandó addig elfoglalni magam mindennel, amíg nem imádtam Őt. Azután amikor ütközünk, akkor már megvan a gyakorlatom, hogy Őrá nézek először. Ettől még lehet, hogy görbén nézek a másikra, egy darabig eltart, de nem úgy vagyok, mint a világ. Nem tízig számolok, mint a világ, hanem az Úrhoz megyek, amikor bajom van, és azt mondom: Uram, erre van szükségem.
Luk 9:62 És monda neki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.
Miről szól ez? Ha valaki az ekére veti a kezét, annak oda kell nézni, ahova tart, hogy egyenes vonalat tartson. Mert ha nem, akkor erre-arra megy. Ha hátranézek, az nem fog nekem segíteni, hogy az irányba menjek. Jézus azt mondja nekünk: ne nézegess visszafelé. Amit Szabolcs mondott: meggyőződés az életemben. Tekintek valamerre, van egy direktívám, tartok Istennel valahova.
Ez hogyan jön az életembe? Nem úgy, hogy tűzz ki egy célt, aztán kövesd, hanem imádd az Urat, és aztán Ő tanítani fog, és vezetni fog, hogy mi a fontos, mi számít, mi jelentős, hogyan érdemes, mit érdemes megharcolni és mit nem. Ez csodálatos dolog, ha van imádat az életemben. Sokszor olyan dolgok, amiken rengeteget izzadtam és küszködtem, azok hirtelen súlytalanná válnak. Azt mondom: ennyit izgultam rajta és nem is érdekes, nem is izgalmas igazán. Aztán vannak dolgok, amik eszembe nem jutottak volna, és Isten elém teszi őket, és azt mondja nekem: figyelj, ezek a dolgok vannak az Én szívemen, ezek a dolgok jelentősek az Én számomra.
Zsolt 73 Aszáf ezzel küzdött. Ránézett egy gazemberre és azt mondta: „Ez hihetetlen! Milyen jól megy neki! Mennyire nagyszerű minden! Szép gyerekek, nagy ház, gazdagság, … miért megy neki ilyen jól? És főleg, miért nem megy nekem ilyen jól?” Akkor azt mondja neki Isten: rendben, gyere be a szentélyembe, Zsolt73:17.
Aztán Aszáf bement a szentélybe. Ugyanazt csinálta, mint Izsák, de ő fordítva csinálta. Először ránézett a másik emberre, elkezdte méregetni, először elfoglalta magát, és azután kezdte imádni az Urat. Hiba! Ezt így nem szabad csinálni. Ez így nem működik. Aszáf felesleges köröket futott, és mi is így leszünk vele, ha nem vesszük az imádatot előre. Erre van szükségem.
Amikor bajban vagyok, amikor ki vagyok akadva, amikor lehetetlen helyzettel nézek szembe, akkor erre van szükségem, hogy menjek Isten elé, és meglegyen ez a sorrend, hogy először az imádat. Aztán vannak fontos dolgok. Van, hogy ki kell simítani egy dolgot közöttünk, van, hogy azt kell mondanom, hogy bocsáss meg, vagy azt kell mondanom: tudod, mit csináltál az előbb velem? Aztán elmondom neki szeretetben, próbálok neki segíteni, hogy ne taposson rá még egy emberre. Rendben van, de először imádom az Urat. Először Őt keresem.
Ha megnézzük, újra és újra látjuk ezt az Írásban, „olyan erősek vagyunk, mi kézben tartjuk a dolgokat, mi uraljuk a dolgokat, mi meg tudjuk csinálni”, de amikor újjáépítették Jeruzsálemet, akkor mi történt először? Megépítették a templomot, Ezsdrás könyve. Újjáépítették a templomot, Ezsd 3:10 lefektették az alapot újra.
Azt mondod: nem a várost kéne először építeni? Tulajdonképpen az igazság az, hogy a zsidók először azt csinálták, és Isten meg is intette őket. Azt mondta nekik: „Várjatok egy kicsit. Ez így nem lesz jó. Így nem működik. Ti építitek a házatokat, közben Isten háza csak áll.” Aggeus volt az egyik próféta, aki intette őket. Isten azt mondja nekik:
Agg 1:9 Sokat vártatok, de íme kevés lett; haza is hordtátok, de én ráfuvallok arra! Mi okért? azt mondja a Seregeknek Ura. Az én házamért, amely ím romban áll, ti pedig siettek, ki-ki a maga házához.
Aggeus prédikál. Azt mondja: „Figyeljetek. Nem arról van szó, hogy nem fontos a ti házatok. Nem azt mondom, hogy nem fontos vetni, aratni és öntözni. Persze, hogy ez is fontos, nyílván, de miért nem építjük meg először az Úr házát?”; és Isten kihívja őket. Erről olvasunk Ezsd 6:14-ben. Aggeus, Zakariás prófétáltak, beszéltek a néphez. Azt mondták: „Bátorodjatok. Ez fontos, ez jelentős.”
Nem tudom, hogy vagy ezzel, hogyan méred a szellemi életedet, elégedett vagy-e az imaéleteddel, de a legtöbben nem vagyunk elégedettek ezzel. Aggeus azt mondja nekik: amikor ránéztek az új templom alapra, nem nevetséges? Mert az idősek lehet, hogy látták, mekkora volt a régi templom, Salamon temploma, aztán itt volt az új templom, bodega a régihez képest. Az emberek sírtak: „Ez az új alap? Nevetséges! Ez az új alap?! Hogyan lehetne ez jelentős?” Isten azt mondja nekik: figyelj, ez nem így működik. Nem a méret számít.
Szeretnélek bátorítani ezzel. Nem tudom, milyen az imádatod. Lehet, hogy egyhangúnak érzed, lehet, egysíkúnak látod – olvasod kicsit a bibliádat, nem sokat veszel ki belőle, becsukod, azon tűnődsz, hogy történt-e valami, lehet, imádkozol, elmondasz néhány kérést, nem tűnik nagynak –, de szeretnélek bátorítani, hogy ettől ne állj meg.
Mert a kísértés az volt a zsidóknak, hogy elkezdik építeni a templomot, felhúzzák az alapot, odajön néhány ember: „Csak ennyi? Ezt akarjátok? Ez nevetséges!”; és azt mondják: akkor hagyjuk az egészet! Ez volt a kísértés, hogy akkor feladják az egészet. Ne add fel az imádatot! Lehet, picinek tűnik, lehet, hogy csak kicsi időd van rá minden nap, lehet, kevés időd van minden nap imádkozni, a metrón, vagy a buszon olvasod a Bibliát – akkor bőven van rá időd –, de ne állj meg benne. Menj tovább benne!
Legyen imádat az életedben. Vedd előre és foglalkozz vele! Ha teszed, Isten növekedést fog adni. Ha nem érzed elégnek, akkor olvass. Vannak könyvek az imáról, hallgass meg üzeneteket az imáról. Hallgass meg üzeneteket az elmélkedésről az Igében. Olvass jó könyveket róla. Tanulj róla, azért, hogy növekedj az imádatodban. Legyen ez egy elsődleges dolog az életedben. Mert ha nem teszed azzá, ki fog szorulni az életedből.
Aztán van, aki nagyon csökönyös. Egy példa: Jákob. Jákob nagyon csökönyös volt. Rettentően csökönyös volt. Mit keresett először? 1Móz 27-ben elvette a bátyja elsőszülöttségét, rangot, előléptetést keresett. Aztán ilyen is maradt egész életében. Tudod, mikor kereste az Urat? Amikor bajban volt. Kizárólag akkor.
Isten azt mondja: rendben, ha ilyen vagy, akkor hozok bajt az életedbe, hogy keress Engem. 1Móz 32-ben Jákob birkózik Istennel. Mit kéne csinálnia Jákobnak? Szerintem imádnia kéne az Urat, de Jákob nem ilyen, hanem birkózik, küzd az Úrral. Az Úr azt mondja: le kéne borulnod Én előttem. Mit csinál Isten? Megérinti az ő csípőjét, és kiugrasztja a helyéből. Mit történik ilyenkor? Térdre esel, nem? Isten azt mondta: rendben, akkor imádj Engem így. Ez nem muszáj, hogy így legyen, ez a jó hír.
Szeretnélek ebben bátorítani, hogy imádjuk Őt. Tanuljuk imádni Őt. Zsolt 29:2, Zsolt 96 imádjátok az Urat a szentsége szépségében. Ez nagyszerű! Ez arról szól, hogy ismerem az Urat, tudom, hogy ki Ő, tanultam Őróla. Ján 4:24 imádom Őt szellemben – különleges kapcsolatom van Vele, hívő vagyok Jézus Krisztusban –, de van egy másik oldala: és igazságban. Szükségem van arra, hogy tanítsák nekem a Bibliát.
Szükségem van arra, hogy tanuljak erről, hogy ismerjem az Urat, hogy valóban tanuljak Őróla, valóban növekedjek benne. Ezért bátorítunk a bibliaiskolára minden hívőt. Nem csak azokat, akik lelkipásztorok akarnak lenni, hanem mindenkit. Mert hisszük, hogy szükségünk van rá ahhoz, hogy imádni tudjak. Legyen tartalma az imádatomnak.
Zsolt 138:2 imádlak Téged a Te kegyelmességedért és a Te igazságodért. Ján 1:17 a kegyelem és igazság Jézus Krisztusban jött el. Erről beszélünk, hogy mi ismerjük Őt, és keressük Őt. Forduljunk Őhozzá. Mát 6:33 keressétek először az Isten országát, és az Ő igazságát. Ezt keressétek először!
Számít a többi? Persze! Azt mondjuk, hogy először keressük; nem azt, hogy csak azt. Keresd először. Először ezt keresd, és aztán nem mulasztod el. Ha keresem Őt először, ha imádom Őt először, ez új élettel tölti meg az összes többit. Akkor a sátoromban hálaadás lesz, a sátoromban öröm lesz. Akkor a sátoromban szabadság és szeretet lesz. Akkor, ha vizet találok, akkor hálát adok érte: köszönöm, Uram. Mert egy új életben élek, 2Kor 5:17 és 14 Krisztus szeretete mozgat engem.
Nem véletlen, hogy ezt mondja:
Péld 3:9 Tiszteld az Urat a te marhádból – ez minden birtokod, minden kincsed –, a te egész jövedelmed zsengéjéből.
(A zsenge az elsőt jelenti.) Miért mondja ezt? Ugyanez a gondolat: ha imádni akarom az Urat, akkor vegyük ezt előre, vegyük ezt komolyan.
Ha nem veszem előre, akkor nem fog megtörténni, és a sátram más lesz, és a gondoskodásért nem Őneki fogok hálát adni, hanem csak úgy érzem, hogy keményen dolgoztam érte, és én értem el. Amikor nem történik meg, akkor: ez nekem járt volna!; mert nincs hálaadás, mert nincs imádat az életemben. Ámen.