Most voltunk evangelizálni, és a „szent” tölgyfánk alatt p. Shane megosztott egy rövid gondolatot. Engem annyira megáldott!
P. Shane
Arról beszéltünk, hogy a régi berögződött szokásokat nehéz megtörni. Főleg, ha ezek rossz szokások. A jó szokásokat könnyű megváltoztatni.
Bátorítjuk a bibliaiskolás diákokat. Ők jó szokásokat alakítottak ki, főleg az új diákok az elmúlt évben. Ott vannak a Bibliában, aztán a bibliaiskolában minden este, aztán szerda esténként itt vannak istentiszteleten a gyülekezetben. Csodálatos szokásokat alakítottak ki. Viszont most jön a nyár, és könnyű visszatérni a régi utakhoz.
Annyira hálás vagyok, hogy az életemben kialakítottam jó szokásokat! Az egyik, hogy 2Tim 2:22 olyan emberekkel legyek együtt, mint ti, akik az Urat keresik, az Ő igazságát és szentségét keresik. Ti vagytok azok az emberek, akikkel szeretnék együtt lenni nyáron. Mert 1Kor 15:33 jó erkölcsöket megrontanak a gonosz társaságok.
Jó szokásokat akarunk kialakítani. Arra bátorítottuk a bibliaiskolás diákokat, hogy folytassák a szolgálatot és a léleknyerést. Mert ez olyan szokás, amit könnyen elveszíthetünk. Itt lehet valaki a gyülekezetben sok-sok éve, és abbahagyhatja a léleknyerés. Pedig az olyan nagy áldás!
Ma délután megosztottam valakivel az evangéliumot, aki meg van váltva, csak nem tudott róla. Beszéltünk velük Isten kegyelméről, az örök biztonságról, és csak úgy ragyogott az arcuk! Ezt még soha nem hallották ezelőtt, mégis bíztak Krisztusban. Ám még mindig munkálkodtak, dolgoztak rajta. Úgyhogy a szolgálat fontos!
P. Kende
Gyakran beülök ide az istentiszteleti termünkbe, és imádkozom. Szeretem azt az életet, ami itt van velünk. Annyira nagyszerű! Tényleg csoda, hogy megvan nekünk ez a hely. Gondolkodtál-e már ezen bármikor, amikor feljöttél a lépcsőn, miközben azt mondogatod: Túl sok a lépcső! Minden lépcső igazából csoda, hogy tudtunk fizetni ezért. Igazából nem voltunk képesek fizetni ezért, de Isten közbelépett, és sok ember segített.
—
Luk 22-ben van egy történet az Úrról. Az utolsó néhány napja a kereszt előtt nagyon fontos idő. Kiment az Olajfák hegyére, ami szokása volt.
Luk 22:40 Amikor arra a helyre ért, azt mondta nekik: Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!
Aztán kicsit eltávolodott tőlük és imádkozott. Azután visszatért. Itt Lukács evangéliumában leírja, hogy azt mondta nekik: Ne aludjatok, hanem ébredjetek és imádkozzatok! Ő elmegy, és újra imádkozik. Megint visszajön a tanítványokhoz, és ők megint alszanak.
Luk 22:46 Azt mondta nekik: Miért alusztok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!
„Miét alusztok?” Luk 22:45 a szomorúság miatt aludtak. Szomorúak voltak, úgyhogy aludtak. Ez érdekes gondolat. Én azt gondolnám, hogy ha fáradt vagyok, akkor alszom. Ők azonban szomorúak voltak, és azért aludtak.
Ez olyan, mint amit p. Shane említett. Zsolt 119:25 a lelkem a porhoz tapad. Könnyű visszatérnem a rossz szokásokhoz. Könnyű levetkőzni magamról a jó szokásokat, és könnyű feladnom azokat a dolgokat, amiket Isten befektetett az életembe, és könnyű visszatérni. Miért? Mert ilyen a lelkem, mintha gravitáció hatása alatt lenne. Csak úgy leesik, vissza a porba. Amikor szomorú vagyok, amikor dühös vagyok, amikor keserű vagyok, könnyű visszatérni a természetihez.
Tanítványok, Jézust követték, szomorúak voltak, és mit csináltak? Aludtak. Nem a helyes dolgokra összpontosítottak. Ez megtörténhet velünk. 1Sám 30:4 sírtak, szomorúak voltak. Elveszítették a feleségüket, a gyermekeiket, minden tulajdonukat. Minden, ami számított nekik, az eltűnt. Az ellenség elvitte mind. Úgyhogy mit csinálnak? Sírnak a szomorúság miatt, azután meg akarják ölni Dávidot. Tyű! Micsoda eredménye van a szomorúságnak! A szomorúságuk miatt meg akarták ölni a vezetőjüket. Bámulatos.
Ilyen a szívünk. Ha kimozdítatnak minket az egyensúlyunkból, akkor hajlamosak vagyunk visszatérni a természetihez, visszatérünk a porhoz könnyen. A haragomban felkapom a vizet, és természeti választ adok. Jézus azt mondja nekik: „Nem tudtatok egy órát sem imádkozni Velem? Nem tudtátok ezt tenni?”
Mint Ádám és Éva 1Móz 3-ban. Szégyellik magukat, és erre mit csinálnak? Segítenek egymásnak? Nem. Csak az új bűnös természetükhöz térnek. Számukra új volt. Nekünk régi, nekik azonban vadonatúj volt. Soha nem volt ez meg előtte. Ahhoz tértek, és vádolták egymást. Igaz? Rögtön. Lehet, hogy ugyanaz a bokor mögött bújtak el, de teljesen egyedül voltak. Igazán Ádám azt mondta: Az asszony, akit adtál nekem! Ádám azt csinálta, amit mindenki tesz, amikor szégyelli magát: mindenki mást vádol. Ádám vádolt minden más emberi lényt, nem? Vádolta az egyetlent, aki akkor élt, és azt mondta: Az ő hibája!
Mi történik? Ha kimozdítanak az egyensúlyomból, akkor visszatérek a porhoz. Visszatérek a természetihez. Fájdalmaim vannak, és bezárkózom, elrejtőzöm a falaim között, és már nem érdekel semmi, lezárom magam. Ez megtörténik velünk. Ezért tetszik, amit p. Shane mondott. Ezen gondolkodtam ma, és ő is erről beszélt.
Van egy másik leírása ugyanennek az eseménynek Mát 26-ban:
Mát 26:38 Majd azt mondta nekik: Felette igen szomorú az én lelkem mindhalálig, maradjatok itt, és virrasszatok velem!
„Virrasszatok, maradjatok ébren Velem! Csak maradjatok ébren Velem”! Megkérte őket, hogy imádkozzanak Vele. Aztán a történetben látjuk, hogy elaludtak. Azután Jézus visszajön, és:
Mát 26:40b Ennyire nem tudtok vigyázni velem még egy órát sem?
„Ennyire nem tudtok vigyázni…?” A görögben itt az ennyire nem a meglepetés szava, nem is a vádaskodásé, hanem egy tény kijelentése: Most bebizonyosodott, megmutatkozott, hogy még ezt sem tudjátok megtenni. Ez nagyon szomorú, de igazán ismerjük a szívünket. Tudjuk, hogy milyen a szívünk. Tudjuk, hogy ezek vagyunk mi. Csak visszatérek mindig ugyanahhoz a jó öreg bűnhöz. Nem számít, hogy hányszor fordítottam hátat már neki, és gyűlölöm, de újra megtörténik. Nem akarok újra visszatérni, de megtörténhet velem.
Vagy lehet másik helyzet, de igazából ugyanez történik: „Már megint elszúrtam! Megint megtettem.” Majdhogynem megdöbbenek rajta: „Már megint miért csináltam újra ezt? Miért mondtam ezt? Ennyi év után már tudnom kellett volna!” Viszont újra és újra bebizonyosodik, hogy olyan hatalmasak a korlátaim, hogy a szívem nem tud messzire jutni az Úr nélkül.
Ez arról beszél, hogy milyen kevesünk van. Ha belegondolsz, Pál azt mondta Róm 3:11-ben: Senki sem keresi Istent. Senki nem keresi Istent! Nincs keresés. A világ nem keresi Istent. Ha nem kezdeményezne a Szent Szellem az emberek felé, akkor soha senki nem térne meg, úgy hisszük. Senki sem keresi Istent. Nincsen semmi keresés.
1Kir 22:7-ben Jósáfát azt mondja: Hát nincs Istennek több prófétája? „Mindezek csak felfogadott próféták. A helyes dolgot mondják, mert azért fizetik őket. Ez nagyszerű! Csodálatos, de nincsen az Úrnak prófétája?” Sok helyzetben a válasz az, hogy nincs. Van két-három ember, aki az Úr nevében szól, az egyik valamilyen szektába tartozik, a másik eretnekséget hirdet, a harmadik pedig törvényeskedő ember.
Senki sem osztja meg a kegyelmet. Senki sem a helyes tanácsot adja, senki sem emeli fel a bevégzett munkát. Miért? Azért, mert a szívünk rövid hatótávolságú. Nem tudunk messzire jutni, nem vagyunk erősek. Nem vagyunk csodálatosak. Péter azt mondta az Úrnak: „Mi? Én ne tudnálak Téged követni? Miről beszélsz? Hajlandó vagyok akár a halálba is Veled menni! Semmi gond.” Aztán azt találta, hogy milyen rövid az, amit a szíve meg tud tenni az Úrral. Egy szolgálólány azt mondja: Láttalak Ővele. „Nem! Nem! Nem én voltam.”; és szitkozódik, és esküdözik mindenféléket. „Nem, nem!”
Miért? Mert a szívünk ilyen. Gyakran csalódott vagyok. Szeretnék stabilabb, szilárdabb lenni. Szeretnék az Úrhoz ragaszkodni, szeretném Őt dicsőíteni, de olyan sokszor ez nincs ott. A szívünk elárul minket, és a lelkünk a porhoz tapad. Lehetne ez nagyon lehangoló üzenet, de remélem nem az. Vedd észre azonban, hogy valódi a problémánk.
Márk 6-ban Jézus otthon volt, megosztott az Igéből, és azon volt, hogy tegyen valamit, de Márk 6:6 nem volt ott hit. Jézus itt azt mondja: „Még egy órát sem tudtatok Velem imádkozni? Mennyire kevés az! Csak egy óra!” Tudod, mit? Nincsen egy sem, aki keresse Istent. Nincsen Isten prófétája sok helyen. Nincs senki, aki az Urat képviselné kegyelemben és igazságban. Aztán ugyanakkor nincsen egy cseppnyi hit sem. Semmi! Ez elképesztő! Ez a szívünk. Annyira megdöbbent, és gyűlölöm ezt.
1Móz 6:5 az Úr azt mondta: Az ember szívének minden szándéka gonosz a születése napjától kezdve. Ha a szívembe nézek, és tanulmányozom, nagyítóval megvizsgálom, akkor sem találok semmit, ami tetszene. Tehetem akár mikroszkóp alá is. Még elektromikroszkóppal is próbálkozhatsz, de semmit nem fogsz találni a régi szívben.
Ezért mondja az Úr – Ezék 22:30 és Ézs 59:16 – „Kerestem egyet, és meglepődtem azon, hogy nem találtam senkit.” Gondolj bele! Nincs senki, aki imádkozna? A válasz: Van! Jézus imádkozott. Ez nagyszerű hír. Mert az üdvösségben Isten nem talált senkit – Ezék 22:30 –, és elámult ezen, hogy nem talált senkit. Ezért az Ő karja, Ő tette ezt, Ő végezte el, Ő szerezte meg az üdvösségünket. Az Ő karja cselekedte meg értünk. Ez volt Jézus.
Úgyhogy van, aki imádkozik, és – ez a jó hír – ez Jézus. Mivel Jézus imádkozik, ezért vannak férfiak, nők és gyerekek is ma, akik imádkoznak. Nem vagyunk tökéletesek a szükség idején, de tudunk Ővele imádkozni, és Mát 26:38 Ő ezt mondja: maradjatok itt, és virrasszatok Velem! Azt gondolom, hogy ez az ima titka, hogy együtt vagyunk az Úrral ebben. Nem én vagyok, hanem Vele vagyok az imában. Ez nagyon fontos számunkra.
Miért annyira fontos az ima? Lukács evangéliumában, ennek a történetnek a közelében, Luk 21:34-ben Jézus azt mondta:
Luk 21:34 De vigyázzatok magatokra, hogy meg ne nehezedjék a szívetek tobzódás, részegség és ez élet gondjai miatt, hogy váratlanul ne érjen benneteket az a nap,
Miért? Mert Isten nem akarja, hogy túlságosan le legyünk terhelve. Leír néhány dolgot: tobzódás, részegség; és igazából a másnaposságról, az ivászat miatti megterheltségről beszél. Ez érdekes. Nem gondolnád, hogy a bulizás olyan, ami megterheli az embereket, de itt világosan azt mondja, hogy ez eltompítja a szívemet, és nem tudok elfogadni az Úrtól. Tompítja a szívemet, és nem tudok közösségben lenni Vele így. Még egy, a harmadik: az élet gondjai. Ez megtörténik velem.
Mindez az ima ellen van. Az Úr azt mondja: „Választhatsz. Az ima felszabadít téged ezek alól a terhek alól. Vagy hagyod, hogy ezek a terhek lenyomjanak, megoltsák a hitedet, és az imát kizárják az életedből.” Ez minden életben megvan. Az élet gondjai jönnek, és az Úr azt mondja: Szükséged van imára!
Tudod, hogy van ez: „Fel kell kelnem. Ide kell szaladnom. Oda kell mennem. Azt az embert fel kell hívnom. Ezzel el kell bánnom. Azt helyre kell hoznom. Ott kell lennem, aztán este mennem kell gyülekezetbe…” Aztán az Úr azt mondja: Imádkozz! „Még egy dolog?! Mi bajod van, Istenem? Nem látod, hogy már tele van az időbeosztásom?” Ő azt feleli: „Igen, éppen ez a lényeg! Ha nem akarod, hogy a zsúfolt időbeosztásod terheljen meg, és tönkretegyen, összezúzzon, ha nem akarod, hogy ez nyomás legyen rajtad, hogy ez túlterheljen, akkor szükség van az imára az életedben.”
A kettő egymás ellen irányul. Azt mondja: Imádkozzatok! Azért, hogy a teher ne legyen túl nagy. Annyira szükségünk van erre az életünkben! Összpontosíthatok a teherre, vagy összpontosíthatok az Úrra, és vihetem Őhozzá a terhemet. Meg kell ezt tanulnunk. Tudod, miért? Azért, mert amikor kibillentenek az egyensúlyunkból, valami, amire nem számítottunk, megtörténik, akkor visszatérünk a porhoz. Például megbántom a barátomat, mondok neki valami csúnyát, és így történik. Csak visszatérek a természetihez, becsukom a Bibliámat, elfordulok az imától, elfelejtem a szentek közösségét, abbahagyom a szolgálatot. Miért? Mert a lelkem a porhoz tapad. Ez olyan, mint gravitáció alatt lenni.
Isten azt mondja: „Meg kell, hogy tanulj valamit. Tanuld meg ezt Velem! Tanuld meg az imát! Tanulj új módon válaszolni.” Tudod, miért? Mát 26:41 az Úr azt mondta: imádkozzatok, hogy ne legyetek felkészületlenek erre az időre. Bizonyos eseményről beszél, de az életünkre alkalmazzuk ezt. A próbatételek, a kísértések jönnek mindenkinek az életébe. Készen leszek-e rá?
A barátom megbánt, vagy valami, amiben bíztam, nem történik meg, vagy valami, amiben reménykedtem, hogy soha nem történik meg, mégis megtörténik, és amikor így lesz, amikor kibillenek az egyensúlyomból, akkor hova megyek? A válasz az, hogy ha imádkozom, ha imádkozó ember vagyok, akkor készen lehetek erre az órára. Akkor felkészült lehetek.
Beszéltünk ma p. Attival az aggodalomról. Tudod, mit csinálunk. Valahogy azt gondoljuk, hogy az aggodalmaskodás felkészít minket arra a problémára, ami jön. Igaz? „Készen vagy erre a helyzetre?” „Nem, de már évek óta aggódom felőle.” Valahogy azt gondoljuk, hogy ez majd felkészít minket. Nem így van! Nem készít fel. Mit szólsz azonban ehhez? Menj Istenhez imában, Fil 4:6-7, vidd azt az aggodalmad, használd motivációként, hogy Istenhez menj, és imádkozz. Tudod, mit? Akkor lesz felkészültség az életedben. Imádkozz, hogy a kísértés órája ne találjon téged felkészületlenül.
Csak szeretnélek bátorítani abban, hogy műveld, ápold az imaéletedet. Jézus azt mondta: Még egy órát sem tudtatok Velem imádkozni? Egy módon kész lennék arra, hogy azt mondjam: Igen, ezek az én szívem korlátai. Másfelől viszont, most új szívem van, és tudok menni Jézussal, és tudok imádkozni, és tudok imádkozni… A szükség előtt is, és aztán a szükség idején is.
Szeretnélek bátorítani, hogy legyen imaéleted, és csak hagyd, hogy lehulljanak rólad ezek a terhek. Mert ott történik ez. Nincs túl sok jó magyarázatunk arról, hogy hogyan, miért így történik ez, de megtörténik, és ez a szépsége.
Ámen.