Légy aki vagy Krisztusban!

2011 február 20. vasárnap  18:00

P. Graham

Ezsdrás 1:3 Valaki azért ti köztetek az ő népe közül való, legyen vele az ő Istene, és menjen fel Jeruzsálembe, mely Júdában van, és építse az Úrnak, Izráel Istenének házát, ő az Isten, ki Jeruzsálemben lakozik.

Ki az az Ő népe közt, akivel vele van az Istene? Az menjen fel Jeruzsálembe, hogy megépítse az Úrnak házát. 1:5-ben azt mondja, hogy ott vannak azok, akiket Isten szelleme arra indított, hogy menjenek. A Sz.Sz. igazságot szól a szívhez a prófétákon keresztül, a Biblián keresztül. Van egy hang, az igazság hangja és az élet hangja, ami vezeti a hívőt a tanítványság útján. Vannak szívek, akik válaszolnak erre a hangra, egyetértenek és hitben válaszolnak. Ezt jelenti felvenni a keresztünket Vele egyetértésben.

A 70 éves fogság véget ért, Isten népe visszatérhetett. Néhányan ezek közül Babilonban születtek, voltak ott vállalkozásaik, családjaik, házaik. Isten véget vetett a fogságnak, és a kérdés az, hogy ki fog most elmenni. Ezsdrás 2-ben neveket olvasunk. Emberekét, mint te vagy én. Családok, férjek feleségek, tizenévesek, gyerekek. Az apa vezeti őket, megyünk Jeruzsálembe, mondja. Körülbelül 50 000-en mentek, mindenüket otthagytak, összepakolták a táskájukat és elmentek Jeruzsálembe. A zsidó népesség 3%-a volt a maradék.

Ma is van egy hívás, van egy keskeny út, ami az életre visz, és kevesen találják meg azt. Isten Igéje és Isten Szelleme, az igazság hangja az élet hangja, ami szól a szívhez. Ott a kereszt. Ott a lehetőségünk, hogy megőrizzük magunkat vagy meghaljunk. Egyetértsünk Istennel vagy nem. Isten kegyelmes és alkalmat ad nekünk, hogy tanítványok legyünk.

Ahogy növekszünk a hitünkben, ahogy a Szent Szellem meggyőz bennünket, olyan emberek leszünk, akiket nem a kényelem vezet, hanem a meggyőződés. A legkönnyebb dolog az lett volna, ha Babilonban maradnak. Voltak páran, akiket Isten szelleme indított, hogy menjenek.

Amikor a szolgálatunk Lennox-ból Baltimore-ba kellett költöznie, akkor családok, több száz ember összepakolt, és elmentek. Ez azonban fordítva volt. Nem azért mentek, hogy egy állás miatt elköltöztek és kerestek gyülekezetet. Hanem a gyülekezet miatt költöztek és bíztak abban, hogy Isten fog munkát adni. Ez annyira ritka, és annyira gyönyörű. Ez az, amikor Isten mozdul. Akik hallják Isten hívását, Isten Igéjét és egyetértenek hitben. Olyanok, mint Eliezus, aki továbbment, vagy Ruth. Vagy mint a tanítványok, amikor Jézus azt kérdezte: ti is elhagytok? Azt mondták: hova mehetnénk, az örök élet beszédei vannak Nálad.

Isten szól: „Ha megtisztelsz Engem, én is téged. Ha az én dolgaimmal foglalkozol, akkor én is foglalkozom a tiéddel. Ha az Én családomra van gondod, akkor Én is gondoskodom a tiédről. Ha gondoskodsz az Én házamról, Én is gondoskodom a tiédről. Ha először keresed Isten országát, akkor Én is megtisztellek, Én is adok és megáldalak, megelégítelek.” Ahogy az emberek elindultak, néhányan, akik a mezőn dolgoztak, figyelték mi történik: mennek Jeruzsálembe. Lehet, egy kisfiú kérdezte az apukáját:

–          Hová mennek ezek?

–          Mennek vissza Jeruzsálembe.

–          Mi is megyünk?

–          Itt van az életünk. Az üzlet, a család, az otthonunk.

Aztán egy másik fiú kérdezte:

–          Apa, hova megyünk?

–          Megyünk Jeruzsálembe.

–          Mi van a házunkkal? Az üzlettel, az életünkkel? A barátaimmal mi lesz?

–          Zsidók vagyunk. Mi vagyunk Isten népe. Isten Szelleme mozdul a szívemben és családként együtt megyünk.

Áldott az a nemzedék, áldott az a család, áldott az apa és férj, aki meggyőződésben és hitben vezeti a családját. Nem alkuszik meg a kényelem miatt, hanem válaszol a meggyőződés miatt, a Sz.Sz. miatt, Isten Igéje miatt. Minket meggyőztek. Ezért vagyunk ebben a gyülekezetben, ebben a helyi gyülekezetben. Ezért vesszük fel a keresztünket minden nap, és követjük Krisztust sok éven át, egész életünkön át. Vezetjük a családunkat, gyermekeinket, tizenéveseket a keskeny úton; a gyülekezeti életben, a nagy küldetésben, a szolgálatban, hogy megmutassuk a családjainknak Isten munkáját. Mert ez az a hely, ahova áldást parancsol Isten és itt fog bennünket megtisztelni.

Azt kérdezzük: ti maradtok?

Megértem, és Isten áldjon! Növekszünk mindannyian a meggyőződéseinkben, de nekem most mennem kell. Hova máshova mehetnék, mi más van ezen kívül? Ki másnál vannak az örök élet beszédei?

P. Kende

Mindkét üzenetünk Babilonból érkezik ma este.

Ésa 59:15 És a hűség hiányzik, és a ki a gonoszt kerüli, prédává lesz. És látta ezt az Úr és nem tetszék szemeinek, hogy jogosság nincsen.

Aki nem hajlandó benne lenni a gonoszban, amiben mindenki más benne van, azt elintézik, abból zsákmány lesz.

Dániel 3, sokan ismerjük a történetet. Lehet, hogy van, aki nem. A történet Babilonban zajlik. A király, Nabukodonozor épít egy bálványt. Érdekes, ahogy építi. 27-30 m magas és 27-30 dm széles, egy bot gyakorlatilag. Egy magas pózna. Persze aranyból van – meg kell adni a módját –, de akkor is csak egy pózna.

Amikor vidéken autózol, és látod a templomokat, akkor tudod, hova építi minden falu őket. A dombtetőre. Miért? Több oka van. Az egyik oka, hogy a teteje magasabban legyen, mint a szomszéd falué. Ami számított, ami fontos volt: nekünk van a magasabb templomunk. Ahol a nagyobb domb volt.

Nabukodonozor is ugyanígy: nem számít, milyen széles, csak jó magas legyen. Épít egy bálványt, és azt mondja: tessék leborulni előtte. A zsidóknak volt egy gondjuk ezzel, mert ők az Urat imádták, és ha hívők voltak, akkor nem volt lehetőségük ezt megtenni. Egy pár dolgot szeretnék kiemelni ebből az egészből.

1)      Az első: a nyomás. Elképesztő nyomás. Ezt fontos értenünk. Értenünk kell, hogy létezik egy nyomás, ami arra irányul, hogy hagyd el a hitedet, tagadd meg a hitedet. János evangéliumában azt mondja Jézus: ti meg akartok ölni Engem. „Ki akar téged megölni?” – de nem lehetett hinni egy szavukat sem, mert tényleg meg akarták ölni, és meg is feszítették.

Nabukodonozor, a király azt mondaná: ez nem ellenetek szól, csak az én országomról, a vezetőségemről beszél. Nabukodonozor bizonytalan volt az ő uralkodásában. Azt mondta: tessék megmutatni, hogy mind hűek vagytok hozzám. Kérek tőletek valami bődületes marhaságot, ha megcsináljátok, akkor tudom, hogy hűek vagytok hozzám. Igazán azt látjuk, hogy Sátán használja ennek a királynak a bizonytalanságát arra, hogy megpróbálja elpusztítani Isten népét, hogy megpróbáljon tenni a hívők ellen. Ez újra és újra megtörténik.

Az egyik kedvenc illusztrációm Csel 19-ben, amikor Efézusban szolgál Pál. Ott nagyon sokan megtérnek, ébredés van, emberek újjászületnek, van egy nagyszerű helyi gyülekezet. Pál hosszú ideig szolgál, tanít, felépíti a Bibliaiskolát. Nagyszerű az egész.

Aztán van egy ezüstműves, Demeter. Ő abból él, hogy ezüst „szuveníreket gyárt a japán turistáknak” 🙂 – valami ilyesmi. Összehívja az ezüstműveseket, és figyelj, hogy beszél hozzájuk, Csel 19:25-26: Férfiak, tudjátok, hogy a mi jólétünk ezen a gazdasági vállalkozáson múlik. Látjátok pedig és halljátok, hogy ez a Pál nemcsak Efézusban, hanem közel az egész Ázsiában rengeteg embert fordított el azt mondván, hogy a kézzel készített istenek egyáltalán nem istenek.

Ez a valódi magyarázat. Ott van Demeter, a falon ott van az üzleti táblázat, ahol a kimutatás: Pál érkezése és utána zuhan a görbe. Demeter magyarázza a dolgot, és elmondja mi a gazdasági visszaesés oka. Azt viszont mindenki tudja, hogy ezzel nem lehet odamenni a politikusokhoz, ezért ezt mondja:

Csel 19:27 Nemcsak az a veszély fenyeget pedig bennünket, hogy ez a mesterség tönkre jut, hanem hogy a nagy istenasszonynak, Diánának temploma is semmibe vétetik, és el is vész az ő nagysága, kit az egész Ázsia és a világ tisztel.

Ez itt az álarc, a maszk, a szöveg. Ez az előadás. Van egy pénzügyi indíték. Viszont az egész mögött Sátánnak van egy terve a hittel szemben. Sokszor van egy egyszerű magyarázat: ez csak pénzügyi dolog, csak ilyen ez vagy az. Ez volt a helyzet Dán 3-ban is. A király bizonytalan és az ellenség használja ezt, manipulálja ezt. Látjuk a történet során, hogy a király elképesztően dühös. „Hevítsétek fel a kemencét hétszeresre! – bele fogják vágni a fiúkat. – Hétszeresre!”

Dühös, mert bizonytalan, mert fél, mert valaki ki meri hívni az uralmát. „Nekem senki nem mondhat nemet.” Ez a bizonytalanság sok helyen kibújik egy vállalkozásban, egy házasságban, egy szülő-gyerek kapcsolatban; bárhol igazából. Az ellenségnek van egy terve ezzel, és használni akarja.

Ez az első: a nyomás, ami ezeken a srácokon van. Itt vannak Dániel barátai: Sadrák, Misák és Abednegó. Ők nem fognak meghajolni. A nyomás azonban elképesztő. Ahogy P. Graham beszélt erről: ott van a cégem, a házam, a földjeim, a mindenem, hogyan mennék vissza? Itt is ugyanígy. Nézd meg Dán3:3-ban. Látjuk, az egész babiloni kormányzat jelen van, az összes hatalommal bíró ember és mindenki azt mondja: tessék leborulni.

Sadrák, Misák és Abednegó hatalommal bíró emberek voltak a kormányzatban. Van egy nyomás a velük egyenrangúak részéről. Ez történik gyerekekkel, tizenévesekkel, idősebbekkel, mindenkivel, hogy a velem egyenrangúak tesznek rám egy nyomást. Nem voltam még 70 éves, de lehet, lesz az öregek otthonában valaki azt mondja nekem: félned kellene, mindjárt meghalunk. Van egy nyomás, ugyanúgy, ahogy tizenévesen volt. Ha nem buliztál, akkor azt mondták: „Ki vagy te? Hülye vagy?” 70 évesen biztos másként hangzik. 🙂

Van egy nagy nyomás, ezt komolyan kell venni. Ez nem játék. Nem véletlen, hogy szükségem van az Igére. Nem véletlen, hogy szükségem van a közösségre. Ez nem játék, hogy eljövünk vagy nem, imádkozom vagy nem, hogy hallgatok, és a szívemre veszem, amit hallok, vagy nem. Mindig van egy nyomás, ami ki akar mozdítani abból, aki vagyok. Ki akar venni engem onnan.

Kormányzati nyomás; nyomás a velem egyenrangúaktól; és Dán 3:5-ben a zene a kultúráról beszél, hogy annak is van nyomása. Azt mondja: nem gond, együtt lehet élni, minek megházasodni, az nem számít; kicsit lopsz, az nem baj; és így tovább. A kultúránk tanít és nyom minket egy irányba, és azt mondja: akkor van értéked, ha…, akkor vagy sikeres, ha így élsz, ha ilyen vagy. Garantálom neked, nem azt mondja, hogy kövesd Krisztust és akkor értékes vagy. Garantáltan.

Még egy. Dán 3:6 nekik félniük kellett az életükért. Ha valaki nem imádja, nem hajol meg, az halott. Nagy nyomás van rajtuk. Miért? Mi az üzenet? Azt mondják nekik: add fel, aki vagy, és akkor része lehetsz a rendszernek. Ha elengeded, aki vagy, akkor mi biztonságot adunk neked. Ez volt Nabukodonozor üzenete mindannyiuknak. „Engedd el, aki vagy, add át magad teljesen nekem, és akkor biztonságban vagy.”

Ha valaki nem hajlandó részt venni a gonoszban, az prédává teszi magát. Ez történt itt. „Biztonságot akarsz? Akkor csináld, amit mondunk. Ha nem vagy ilyen, akkor vigyázz! Ha becsületes vagy, ha bevallod, ha igazat mondasz, ha rendesen akarod csinálni, akkor préda vagy. Akkor egy idióta vagy. Akkor téged ki lehet használni téged, téged tönkre lehet tenni.”

Ez az első, a nyomás. Nagyon egyértelművé teszi, ahogy beszél hozzájuk a király. Dán 3:14-15-ben elmondja nekik a király, hogy mennyire ostobaság lenne nem csinálni, amit mond. A világ is sokszor megmagyarázza ezt nekünk, szeretné ezt mondani: ne hülyéskedj, te is ugyanolyan vagy, ugyanarról beszélünk, mi is a jóságról beszélünk, csak mossuk össze.

Van egy nyomás, van egy elferdítés, van egy vád, ami azt mondja: „Ha már hívő vagy, ha már nem vagy a világrendszer része, legalább viselkedj úgy. Legalább tégy úgy, mintha az lennél! Légy olyan, mint mindenki más. Lehetsz keresztény, de legyél halkan keresztény. Legyél udvariasan keresztény, legyél semmitmondóan keresztény.” Ez az első: a nyomás.

2)      A második. Itt valami gyönyörűt látunk. Dán 3:16 a három srác azt mondja, hogy nem kell újra megszólaltatni a zenét,

Dán 3:17 Ímé, a mi Istenünk, a kit mi szolgálunk, ki tud minket szabadítani az égő, tüzes kemenczéből, és a te kezedből is, oh király, kiszabadít minket.

Miért mondták ezt? Büszkeségből? Lázadásból? Nem. Hanem, mert tudták, hogy ők kik. Volt egy bevégzett munka önképük, ami azt jelenti, hogy a keresztnél néztek magukra, Isten szeretetének a fényében látták magukat. Tudták, Isten személyes. Tudták, hogy ők kicsodák Isten előtt. Aztán az tudták mondani: „Nem, nem! Miért mennék abba az irányba? Miért fogadnám el? Miért adnám fel, aki vagyok?”

Krisztus megmutatta, hogy ki vagyok. Nem büszkélkedem, Róm 12:3, 1Kor 15:10 vagyok, aki vagyok, Isten kegyelméből. Nem büszkélkedem, hanem Isten tett engem valakivé. Ez a három srác azt mondja: „Mi ezek vagyunk. Nem szükséges felelnünk neked, király, mert vagyunk, akik vagyunk. Ezzel nem lehet mit csinálni. Zsidók vagyunk. Hívők vagyunk, bízunk Istenben. Ő ki tud szabadítani, ez nem kérdés igazán.” Nem változtathatom meg, aki vagyok.

„Király! Hazudnék neked, ha leborulnék a vacak előtt. Tudom, hogy ez nem Isten. Ezt nem tehetem meg. Csak mese lenne az egész. Előbb-utóbb úgyis nyilvánvaló lenne, hogy hazudtam, mert tudom, hogy ki vagyok.” Ezek a fiúk kiálltak ezért, és azt mondták: én tartozom valahová, én tudom, hogy ki vagyok.

Nagyon sokszor van egy hívás: gyere! A depresszió azt mondja: gyere szépen! Mi a feleletünk? „Várj! Én tudom, hogy ki vagyok, Isten szeret engem.” Vagy a passzivitás: még egy kis kézösszetevés, még egy kis szunnyadás, jó lesz az neked. Mit mondunk erre? „Állj! Én tudom, hogy ki vagyok.” „Gyere, gyűlöljünk együtt valakit!” „Várj csak! Isten szeretete öntetett ki a szívembe. Tudom, hogy ki vagyok. Miért mennék? Miért csinálnám?” Vagy, ahogy ma reggel beszéltünk róla Galáciai levélből: gyere, vessük magunkat alá a törvénynek. „Állj! Krisztus azért szabadított meg engem, hogy szabad legyek. Miért mennék? Miért csinálnám? Miért hazudnék?”

Nem csak ők voltak ilyenek. Hanem olvasunk ilyeneket. Zsid 11-ben van néhány példánk. Zsid 11:22 József, amikor meghalt, akkor parancsot adott. Azt mondta: amikor az ÚR elvisz innen Egyiptomból titeket az Ígéret földjére, akkor fogjátok a csontjaimat és vigyétek át oda. Miről szólt ez? Arról, hogy József azt mondta: én oda tartozom. „József, ne viccelj! Itt születtek a gyerekeid. Itt van a feleséged. Ebben az országban lettél valaki. Nem kellene hálásnak lenned ezért?” Ez nem erről szól.

Ez arról szól, hogy hova tartozom. Ez arról szól, hogy melyik királyság része vagyok. Nem arról szól, hogyan beszélek, hogyan fogalmazom meg, mennyire vagyok udvarias, segítek-e a szomszéd néninek. Hanem arról szól, hogy ki vagyok, hová tartozom, mi az életem lényege? József azt mondta: vigyétek a csontjaim innen, én nem ide tartozom. Hitből mondta: nem idevaló vagyok.

Ugyanígy 400 évre rá, Zsid 11:24 Mózes tiltakozott: én nem vagyok a Fáraó lányának a fia. „Én nem ez vagyok. Zsidó vagyok, oda tartozom.” „Mózes! Te benne vagy a családban, ne bolondozz, kineveltünk téged. Megadtunk neked mindent!” Mózes azt mondta: tudom, de én oda való vagyok, én az vagyok. Még egy:

Zsid 11:31 Hit által nem veszett el Ráháb, a parázna nő…

Ott volt ez az asszony Jerikóban, egy a prostituált. Hit által nem veszett el. „Ráháb! Várjál! Hogyan csatlakozhatnál te Izraelhez? Itt születtél ebben a városban, ennek a népnek vagy a része.” Ráháb azt mondja: nem, én oda tartozom. „Ne viccelj, Ráháb! Te egy prostituált vagy. Komolyan azt gondolod, hogy Isten akarna téged? Ugyan már!” Az asszony, akit házasságtörésen kaptak. Ruth, a moábita. Azt mondták: én oda tartozom. Ez az, amit mondani kell.

Lehet, úgy érzem sokszor, hogy annyira a világhoz tartozom, úgy érzem, hogy én annyira mocskos vagyok, annyira nem Istenhez tartozom. Nem is tudom, hogy része vagyok-e.

Figyelj! Ez a részünk, ez az otthonunk. Ez a helyünk. Ezek vagyunk. Nem magunk miatt. Nem a jóságunk miatt, hanem mert a Sz.Sz. újjászült minket. Megújított minket. Történt valami bennünk, amit letagadhatunk, amiről hazudhatnánk. Akár leborulhatnánk a nyavalyás pózna előtt, de ez nem változtatna a dolgon, hogy én Istené vagyok. Hazudnék, ha leborulnék előtte.

Ezek a srácok azt mondják: az vagyok, aki vagyok, ez nem változik.

Ugyanilyen volt Pál, amikor a helytartó előtt állt, és azt mondta: „Én itt állok, és kívánom, hogy bárcsak te is úgy lennél, mint én – kivéve a láncokat 🙂 –, mert ez az igazi.” Ez az, ami számít, ahogy érdemes élni. Ez az, akinek érdemes lenni. Figyelj! Ehhez tudnom kell, hogy ki vagyok.

Ahhoz, hogy úgy beszéljek, mint Pál Csel 26:23-ban, vagy mint Dán 3-ban a fiúk, vagy mint Mózes, ahhoz tudnom kell, hogy ki vagyok. Ahhoz Istennek kell tanítania engem arról, hogy ki vagyok. Szeretnélek bátorítani ebben: meríts Istenből. Annyi szabály, törvény, hazugság van, ami szeretne bejönni az életünkbe, és azt mondani: értéktelen vagy, ha nincs iphone-od, vagy nem vagy prédikátor, vagy ha nem mentél férjhez, vagy ha nem szólsz nyelveken; akkor nem vagy szellemi.

Ez mind erről szól: gyere, gyere, vesd alá magad, fogadd el, hogy Krisztus munkája nem volt elég érted. Mocskos hazugság az egész! Semmi más.

3)      Azt gondolnám, hogy nem lesz jó vége ennek. A fiúk is tudják ezt. Annyira tetszik nekem: Isten megszabadíthat minket, hiszünk és bízunk, de – és nem félnek kimondani – ez nem a hitetlenségük bizonyítéka:

Dán 3:18 De ha nem tenné is, legyen tudtodra, oh király, hogy mi a te isteneidnek nem szolgálunk, és az arany állóképet, a melyet felállíttattál, nem imádjuk.

Ez nagyon tetszik nekem. „Király! Isten meg tud szabadítani minket. Ha mégis úgy döntene, hogy nem, akkor csak tudd, hogy akkor sem bánjuk a dolgot. Akkor is Ő az igaz Isten.” Ez tetszik nekem. Ez nem hitetlenségről szól, hanem tudják és hisznek, és azt mondják: ha Isten megment minket, az lesz bizonyság neked, ha nem ment meg, akkor is tudd, hogy Ő az igaz Isten.

Ha ismerem magam Krisztusban, ha tudom, ki vagyok a keresztnél, ha tudom, hogy  kivé tett engem a bevégzett munka, akkor az nyitott ajtót ad nekem arra, hogy bizonyságot tegyek az  Úrról. Nyitott ajtót ad nekem, hogy elmondjam, Isten az, Akiért érdemes. Ő az, Akiben nem csalódunk. Ő az, aki biztosan hű marad hozzánk.

Mát 10:19-ben van egy bizonyságunk. Bizonyságot teszünk egy olyan helyen, ahol lehet, más nem tenné meg, de mi azt mondjuk, hogy ez így van. Ez nagyszerű bizonyság, hogy teszünk dolgokat; segítünk, ahol más nem segítene; hogy hiszünk; hogy remélünk, ahol más nem remélne, ahol más nem hinne; hogy bízunk esetleg. Lehet, hogy ostobaság, de azt mondjuk: én Istenben bízom, és Őmiatta bízom, és rendben van. Megbocsájtok, amikor nem kellene. Továbbmegyünk, és elengedünk dolgokat, amikor mindenkor azt mondaná: semmiképp, itt nem lehet megbocsájtani, itt csak a bosszú jöhet szóba.

A srácoknak nagyszerű bizonysága van. Amikor bedobják őket a tűzbe, akkor nem csak Isten megtartja őket, hanem van ott egy negyedik, akiről a király azt mondja:

Dán 3:25b és a negyediknek ábrázata olyan, mint valami istenek-fiáé.

Eltaláltad, király. Valóban az. Isten Fia, Jézus Krisztus. Ez annyira nagyszerű. Ha tudom, ki vagyok és járok abban, nem kell valami nagy csinnadratta, nem kell nagy előadás, hangos kiabálás, semmi. Csak vagyok, aki vagyok Krisztusban. Bizonyos dolgokban megállok, és azt mondom, én ez vagyok. Bizonyos dolgokban kilépek és megyek, mert én ez vagyok. Vannak dolgok, az emberek rád néznek, és azt mondják: hogy is lehet ez? Ez a bizonyságunk. Behozzuk Jézus Krisztust, és az emberek láthatják Őt. Erre van szükség.

Erre van szükség. Ezért bátorítalak, hogy tudd, ki vagy Krisztusban. Ismerd meg! Ezért van iskolánk, bibliaiskolánk. Ezért vannak bibliatanulmányaink, gyerekprogramok. Hála Istennek azokért, akik ott szolgálnak. Miért csináljuk? Mert szeretnénk, ha a gyerekeink tudnák, szeretnénk, ha mindenki tudná – gazdagok, szegények, politikailag ilyenek és olyanok, itt születtek vagy máshol, akármilyen színűek –, hogy ki vagyok Jézus Krisztusban. Ez a vágyunk, ez az imánk, ezt keressük. Ha ebben járunk, az a legnagyobb bizonyság, ami létezik. Ámen.

Kategória: Egyéb