Legnagyobb szükségünk (Nyári Bibliaiskola 2016)

2016 május 26. csütörtök  18:00

Elöljáróban a szükségekről általában hadd ejtsek néhány szót. Az ember nagyon bonyolult lény. A létét nagyon sok tényező befolyásolja. Csak akkor tudunk kiteljesedett életet élni, sőt továbbmegyek, csak úgy tudunk életben maradni, hogyha az alapvető szükségeink meg vannak elégítve.

A szükségeinket két csoportba soroljuk. Vannak a fizikai szükségek, mindnyájan ismerjük ezeket: táplálék, folyadék, levegő, alvás, mozgás. Ezek a fizikai szükségeink. Ha ezek közül valamelyik nincs megelégítve, akkor akár bele is halhatunk. Ha nagyon hosszú ideig nem eszel, akkor éhen halsz. Ha sokáig nem iszol, kiszáradsz, és abba halsz bele. Abba még nem halt bele senki, hogy nem aludt, mert nem lehet ébren halni :-), de nyilvánvalóan nem lehet élni alvás nélkül sem. Ami a fizikai szükségeinket illeti, ezek azért könnyebben elviselhető szükségek, mert tudjuk definiálni, és tudjuk, mi rá az orvosság. Pl. ha korog a gyomrod, akkor biztos, hogy nem mély levegőt veszel, hogy több levegőhöz juss, hanem táplálékot keresel. Tudod definiálni.

Aztán van a szükségeknek egy másik csoportja, és ezek lelki szükségek. Ez sokkal izgalmasabb, mert erről nem nagyon tudunk, és nem is nagyon ismerjük ezeket a szükségeket: cél, értelem, állandóság, fontosság, biztonság, erkölcs, szépség. Ezek közül a biztonság és a fontosság a két legnagyobb lelki szükségünk. Ha e két utóbbi között különbséget akarnánk tenni, akkor egyértelmű, hogy a biztonság utáni vágy a legfontosabb vágyunk.

Zsolt 4:8 (9) Békességben fekszem le, és el is alszom, mert egyedül te adod meg nekem, URam, hogy biztonságban lakjam.

„Csak Te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek.” Mindnyájunkban ott él a vágy, hogy biztonságban legyünk. Ez nem csak anyagi és egzisztenciális biztonságot jelent, hanem legfőképpen a létünk, a lényünk biztonsága. Szeretnénk biztonságban lenni – ez a legfontosabb szükségünk. Hadd definiáljam, hogy mit jelent a biztonság utáni szükség. Az a szükség, hogy egy személyes kapcsolaton belül szeretve legyek, kelljek valakinek, és a személyemet, azt, aki én vagyok, feltétel nélkül fogadják el.

Ez azért nagyon fontos, mert ha megnézed, általában nem a személyedet fogadják el, hanem valamilyen tulajdonságodat vagy képességedet. A munkahelyeden nem a személyed fontos, hanem az, hogy milyen profitot tudsz termelni. A bevásárlóközpontban nem a személyed fontos, hanem a pénztárcád vastagsága. Egy hivatalban nem a személyed fontos, ott csak egy ügy vagy, amit el kell intézni. Egy egészségügyi intézményben nem a személyed fontos, hanem csak egy eset vagy, amit meg kell javítani.

Ezért rendkívül erősen él bennünk ez a vágy: Engem, a személyemet fogadják el, függetlenül attól, hogy szép vagyok vagy csúnya, tudok-e ugrani leszúrt Rittbergert, vagy sem. Tehát a személyemet, függetlenül attól, hogy mit tudok, vagy mit nem tudok, hogy nézek ki, engem fogadjanak el, én legyek fontos. Nyilvánvalóan ennek megvan a maga módja, hogy ezt le tudom mérni, hogy elfogadtak-e vagy sem.

Ha egy kisbabát veszünk alapul, a kisbaba akkor van biztonságban, akkor érzi magát biztonságban, ha érzi, hogy szeretve van. Bizonyára ismered már a következő történetet, mert már elég sokszor elmeséltük a szeretet utáni vágyunkat alátámasztandó. A háború után Romániában egy árvaházban feltűnt, hogy a gyerekek között elképesztően magas a halálozási arány. Az egyik helyiségben nem haltak ugyanúgy, hanem rendesen fejlődtek.

Amikor utánanéztek, hogy miért van ez így, kiderült, hogy mivel rengeteg gyerek volt, nem volt idő velük foglalkozni, csak futószalag a legszükségesebbeket kapták meg: étel, ital…; és nem kaptak szeretetet, ellentétben azzal a helyiséggel, ahol a gondozónő felvette a gyerekeket, szeretgette őket, becézgette, foglalkozott velük. Ettől a szeretet-érzettől tudtak fejlődni. Ahol nem kaptak szeretetet, ott elpusztultak a gyerekek. Ez szörnyű.

Nekünk, felnőtteknek is ugyanígy elképesztő szükségünk van a szeretetre. Tudjuk, hogy ha a szeretet jelen van az életünkben, akkor az teljes biztonságot tud adni. Ez a hölgyekre inkább érvényes. Házasságon belül akkor tudják magukat biztonságban érezni, amikor érzik, hogy szeretve vannak. Rendkívüli szükségünk van a szeretetre. Az ad biztonságot, hogy szeretve vagyunk.

Az együttélés azért nem tekinthető egyenértékű kapcsolatnak a házassággal, mert ott nincs meg az elkötelezettség, nincs megkötve a szövetség, bármikor felbontható. Ezért a feleknek nem ad kellő biztonságot. Az elkötelezettség, a szövetség fontos egy párkapcsolatban, és biztonságot tud adni.

Milyen szeretet tud teljes biztonságot adni? Mielőtt erre a kérdésre megkeressük a választ, nézzük meg általában a szeretetet. Nézzük meg, hogy a szeretet milyen alternatívái közül válogathatunk. Van az a szeretet, amit az emberek általában annak hisznek. Amire azt mondjuk, hogy szeretet, az nem más, mint egy érzelmi reagálás egy kellemes dologra.

Feltűnt, hogy mindenre azt mondjuk: „Szeretem.”? Ennek az oka a nyelvi szegénységünk is, mert a görögben több kifejezés van a szeretetre. Mindenre azt mondjuk: Szeretem! „Szeretem a fagyit. Szeretem a kutyámat. Szeretem Istent. Szeretem a feleségem.” Ilyenkor fel lehet tenni azt a kérdést: Vajon úgy szeretem a kutyámat, ahogy a feleségemet? Úgy szeretem Istent, mint a fagyit? Nincs megfelelő szavunk, illetve megkopott a szó jelentése. Merthogy a bukás után elfelejtettünk szeretni. Nincs meg az a muníciónk, amivel szerethetünk.

Az emberi szeretetnek van három főbb jellemzője:

1 – A szeretet alanyának kell kivívnia. Annak kell kivívnia, akit szeretek. Az emberi szeretetnél ez úgy van, hogy ha valaki azt akarja, hogy szeressem, akkor kell valamit tennie annak érdekében, hogy kiváltsa belőlem ezt az érzetet. Pl. p. Zoli a tolmács. Ha azt akarja, hogy szeressem, akkor mindig el kell vállalnia a tolmácsolást, amikor megkérem erre. Ha teszi ezt, akkor szeretem. Vagy, mindig oda kell adnia azt a nyakkendőt, amit megdicsérek.

Egyszer volt rajta egy nyakkendő, tényleg tetszett, és minden hátsó szándék nélkül megdicsértem: P. Zoli, nagyon szép a nyakkendőd. Fogta, levette, és azt mondta:

– A tiéd.

– Ne hozz zavarba, kérlek, nem azért mondtam.

– Nagyon szívesen adom, a tiéd.

– Köszönöm. Legközelebb az öltönyödet is megdicsérem. 🙂

Valamit kell tennie annak érdekében, hogy szeressem.

2 – A második jellemzője az emberi szeretetnek, hogy mulandó. Vegyünk példának egy párkapcsolatot. Beleszeretek egy nőbe azért, mert szép. A szeretetem csak addig fog tartani, amíg fenn tudja tartani bennem ezt az érzetet, és amíg szép marad. Amikor elmúlik a szépsége, akkor az esetek többségében elmúlik szeretet is. Általánosítva, ha elmúlik a kiváltó ok, akkor elmúlik a szeretet is. Persze, vannak kivételek, de általánosságban ez jellemző rá.

3 – A harmadik jellemzője, hogy öncélú. Vagyis rólam szól. Megfigyelted, hogy milyen indokokat szoktak mondani a világban? „Szeretlek, mert jól főzöl. Szeretlek, mert szép vagy. Szeretlek, mert ügyes vagy. Szeretlek, mert mindig megnevettetsz…” Kiről szól ez? A szeretet alanyáról? Nem! „Szeretlek, mert szép vagy.” – az esztétikai érzékemet töltöd be, a szépség utáni vágyamat töltöd be. Ez rólam szól. „Mindig megnevettetsz.” Kiről szól ez? Rólam. Azért szeretlek, mert szórakoztatsz. „Azért szeretlek, mert jól táplálsz, jól főzöl.” – ez is rólam szól. Elképesztő, hogy az emberi szeretet mennyire öncélú, mennyire csak saját magáról szól!

Ezzel szemben az isteni szeretet az a szeretet, ami nem érzelem, hanem döntés eredménye. Ennek három tulajdonsága:

1 – A szeretet alanya nem tudja befolyásolni. Ha eldöntöttem, hogy szeretlek téged, a személyedet, akkor ettől a ponttól kezdve te azt csinálsz, amit akarsz, nem tudsz a döntésemen változtatni. Nem azért szeretlek, mert ilyen vagy olyan vagy, hanem azért szeretlek, aki vagy. A személyedet szeretem. Innen kezdve lehetsz velem goromba, lehet, hogy nem szeretsz viszont, még ellenem is jöhetsz, de ez nem tudja megváltoztatni a szeretetemet. Tehát a szeretet alanya nem tudja befolyásolni.

Amíg az emberi szeretetnél kell valami, ami kiváltja belőlem a szeretetet, és amíg azt fenn tudja tartani a szeretet alanya, addig szeretem. Tehát az én szeretetem az alanyon múlik, és nem rajtam. A döntés alapú szeretetnél, ahogy Isten szeret minket, azon múlik, aki szeret. Hatalmas különbség!

2 – Soha nem múlik el, 1Kor 13:8. Ez azt jelenti, hogy Isten szeretete az örökkévalóságban is el fog kísérni, ott is ugyanúgy szeretve leszünk.

3 – Önzetlen. A szeretet alanyáért szól, a szeretet alanyáról szól. Nyilvánvalóan csak ez a fajta szeretet tud abszolút biztonságot adni.

Ha megnézzük, azt látjuk, hogy mi Isten feltétel nélküli szeretetére lettünk teremtve. Azért teremtett embert, hogy legyen kit szeretnie. Azért teremtett embert, hogy az Ő szeretete meg tudjon dicsőülni, láthatóvá váljon. Mi az Ő szeretetének az alanyai vagyunk. Döbbenetes, ha ebbe belegondolsz: azért vagy, hogy Isten szerethessen!

Kicsit nézzük meg ezt a feltétel nélküli szeretetet.

1Kor 13:1-3 Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. És ha prófétálni is tudok, és minden titkot és minden tudományt ismerek is, és ha teljes hitem van is, úgy, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről, szeretet pedig nincsen bennem, semmi vagyok. És ha szétosztom is minden vagyonomat, és testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen bennem, semmi hasznom abból.

Pál apostol ezekben a versekben rámutat arra, hogy milyen nagy szükségünk van a szeretetre. Nem csak azért van szükségünk szeretetre, hogy biztonságban legyünk, hanem azért is, mert a szeretetünk hozzátartozik az emberségünkhöz. Ezt itt most egy kicsit tegyük félre, mert erre majd később vissza fogunk térni, hogy mit értünk ezalatt, de most nézzük tovább:

1Kor 13:4-8 A szeretet hosszútűrő, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt, nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha nem fogy el.

Ez a néhány sor Isten jellemét mutatja be. Azt a feltétel nélküli szeretetet mutatja be, amire mindnyájunknak szüksége van. Minden embernek szüksége van erre. Ez a fajta szeretet képes betölteni azt az űrt a lelkünkben, ami nélkül sivár és üres az életünk. Azt látjuk, hogy ez a szeretet nem önző, nem irigykedik, nem büszke, nem bánt meg, önzetlen, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt. Ez a szeretet elképesztően erős szeretet. Erre a szeretetre van igazán szükségünk.

Mennyire erős ez a szeretet?

Énekek 8:6-7 Tégy engem mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet a karodra. Mert erős a szeretet, mint a halál, kemény a buzgó szerelem, mint a sír. Lángjai tűzlángok, az ÚR lángjai. Sok víz sem olthatja el a szeretetet, folyók sem boríthatják el azt. Ha az ember háza minden kincsét kínálná is a szeretetért, mégis kevesellnék.

Más fordításokban úgy szerepel: Ha az ember háza minden kincsét kínálná is a szeretetért, megvetnék azt. Mit látunk itt? Ez a szeretet erős, legyőzhetetlen. Annyira tetszik ez a példa, hogy erős, mint a halál. Első ránézésre kicsit bizarrnak tűnik. „Hogyan példálózhatsz a szeretettel kapcsolatban a halállal? Nem passzol össze.” Ha megnézed, a halál mindennél erősebb. Ismersz valakit, embert – aki csak ember, nem, mint hiposztatikus egység –, aki legyőzte a halált? Van ismerősöd, aki több száz éve él, és még mindig virul? Erős a halál, senki nem tudja legyőzni. Ilyen szeretettel vagy szeretve. Ez a szeretet ad biztonságot. Ez az erős szeretet, hogy egyszerűen nem lehet legyőzni.

Lángjai tűzlángok. Semmi mennyiségű víz nem tudja eloltani. Azt írja itt, hogy folyók sem tudnák eloltani. Ezek az Úr lángjai. Ezzel a szeretettel vagy szeretve, amit nem lehet kiirtani, nem lehet megszüntetni. Nem tudom, hol tart, mert nagyon régen néztem híreket, de néhány héttel ezelőtt Kanadában volt egy hatalmas erdőtűz, városokat perzselt fel. Sokáig nem bírták megfékezni. Vannak olyan hatalmas tüzek, amikkel egyszerűen csak nem tudsz mit kezdeni, és Isten szeretete ilyen. Egyszerűen nem tudsz ellene tenni semmit. Erős, mint a halál.

Kemény, mint a sír. Ez a szeretet egy másik tulajdonságát mutatja. Ha voltál már temetésen, akkor tudod nagyon jól, hogy a sír a valóságról beszél. Amikor hallod, hogy a koporsón dübög a föld, ahogy temetnek, akkor jöhetnek neked életelixírrel, hibernációval, reinkarnációval. Nagyon valóságosan beszél a tényekről, amiről a Zsidó levél ír, hogy egyszer élünk, és utána jön az ítélet.  A szeretet ugyanilyen valóságos. Az, hogy erős, hogy kiolthatatlan, az nem mese. Azt nem a gyülekezetünk vezetői találták ki csak azért, hogy el tudjanak altatni titeket, hanem ez valóságos. Isten így szeret minket. Ez döbbenetes.

Ez az a szeretetet, ami biztonságot tud adni. Nem érzéki, nem öncélú, nem szentimentális. Ez valóságos, erős, legyőzhetetlen szeretet, amivel szeretve vagy.

A következő írásrész szintén a legyőzhetetlenségét mutatja meg:

Róm 8:38-39 Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakíthat el minket Isten szeretetétől, amely Jézus Krisztusban, a mi Urunkban van.

Dicsőségesen beszél arról, hogy nem tudsz tenni Isten szeretete ellen semmit. Azért sem tudsz tenni, hogy jobban szeressen, de azért sem tudsz tenni, hogy ne szeressen. Semmit nem tudsz tenni. Ha megnézed, Pál ellenpárokat használ. Olyan ellenpárokat, amik egyenként is lefedik szinte az egész életedet. Halál és élet. Sem halál, sem élet nem tud kiszakítani Isten szeretetéből. Egy ember vagy életben van, vagy halott. Vannak kivételes esetek, mint pl. az agyhalál. Halál – élet. Ez eléggé lefedi, nem? Sem halál nem tud kiszakítani Isten szeretetéből, sem az élet.

1Kor 3:8 a szeretet soha el nem múlik, örök. A fizikai halálod után is elkísér az örökkévalóságba. Nem ér véget. Halálod után is szeretve leszel. Csak nézd meg az életet, hogy mennyi összetevője van, mennyi részlete. Egy élet folyamán hány személlyel találkozol, hány nehézséggel, üggyel, hány ellenséggel? Egyik sem képes arra, hogy kiszakítson Isten szeretetéből. Sem a halál, sem az élet. Szerintem, ha Pál itt abbahagyja, akkor ebből is le lehet venni, hogy Isten szeretete eléggé masszív szeretet.

Aztán folytatja: sem angyalok, sem fejedelemségek – sem a jó, sem a rossz nem képes arra, hogy kiszakítson Isten szeretetéből. Semmiféle természetfölötti erő nem képes arra, hogy kiszakítson Isten szeretetéből. Ha ismered a Bibliát, és olvastál az angyalokról, akkor tudod, hogy icipicit nagyobbak, mint mi. Egy mákszemnyivel erősebbek, okosabbak, mint mi. Van olyan angyal, amelyiknek az egyik földrészen az egyik lába, a másik földrészen a másik lába – Jelenések könyve –, de még ők sem képesek arra, hogy Isten szeretetéből kiszakítsanak.

Aztán jelenvalók és eljövendők. Nézd meg, mi van jelen az életedben. Betegségtől az örömön át bármi, ami jelen van most az életedben, az nem képes arra, hogy kiszakítson Isten szeretetéből. Ami majdan ott lesz az életedben, az sem képes. Bármi jön az életedben, nem tudja Istent rávenni arra, hogy ne szeressen többet.

Csak, hogy illusztráljam ezt kicsit. Ha valaki itt felállna, elővenne egy gépfegyvert, és most itt mindnyájunkat lelőne, ez nem befolyásolná felé Isten szeretetét. Ugyanúgy szeretve lenne. Ez a mi elménknek már felfoghatatlan, mert mi úgy vagyunk ezzel: „Ha bűnös, nem érdemli meg, hogy szeressék. Hogy tehetett ilyet?! Ennyi drága embert megölt! Az ilyet nem lehet szeretni! Az ilyet gyűlölni kell!” Mi így gondolkodunk. Isten szeretete viszont egészen másként működik. Legyőzhetetlen, erős, mint a halál, elolthatatlan, mint egy hatalmas tűz. Nem tudsz tenni ellene semmit.

Még egy ellenpár: magasság és mélység. Ha a magasságot a mennyként nézzük, a mélységet pedig a pokolként, akkor az, ami e kettő között van, az nem képes arra, hogy kiszakítson Isten szeretetéből. Márpedig e kettő között nagyon sok minden van, és semmi sem képes.

A vers vége tetszik a legjobban, mert Pál itt picit elbizonytalanodott. „Vajon ez elég nekik: halál, élet, angyalok, démonok, jelenvalók, eljövendők, magasság, mélység? Elég ez nekik? Hátha nem elég, úgyhogy odaírom nekik még azt is: sem semmi más teremtmény… Ha netán kihagytam volna valamit, akkor csak tudd, hogy ezenfelül semmi más teremtmény nem szakíthat el Isten szeretetétől.” Ez ámulatba ejtő. Mert erre a szeretetre van szükségünk. Ez az a szeretet, ami biztonságot ad nekünk, és ez az a szeretet, amire teremtve lettünk.

Isten szeretetkapcsolatra teremtett minket. Arra lettünk teremtve, hogy szeretve legyünk, és mi is szeressünk másokat.

Mát 22:37-39 Jézus pedig így válaszolt: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. Ehhez hasonló a második: Szeresd felebarátodat, mint magadat.

Luk 10:27-ben hozzáteszi, hogy minden erőddel. Ami azt jelenti, hogy szeresd Istenedet teljes lényedből. Szeresd az érzelmeiddel, szeresd a tudatoddal, az értelmeddel, és szeresd a szabad akaratoddal minden erőddel. Ez adja meg az alapját annak, hogy Mát 22:38-39-et teljesíteni tudjuk. „Ehhez hasonló a második: Szeresd felebarátodat, mint magadat.”  Vagyis szeretetkapcsolatra lettünk teremtve: szeretetkapcsolat Istennel, szeretetkapcsolat saját magammal, szeretetkapcsolat másokkal.

Itt térnék vissza arra, amit az elején nem fejtettünk ki, hogy a szeretet tulajdonképpen az emberségünkről beszél. A szeretet az emberségünk ismertetőjegye. Amit Pál apostol írt 1Kor 13:1-3-ban, az pontosan erről beszél. Ha nincs benned szeretet, akkor nem töltöd be az emberi szerepedet. Akkor csak egy két lábon járó organizmus vagy, de nem vagy érző, gondolkodó ember.

Ha hiányzik belőlünk a szeretet, akkor semmik vagyunk. Teljesen mindegy, hogy mit csinálsz. Teljesen mindegy, hogy szétosztod a vagyonodat, teljesen mindegy, hogy rendelkezel az összes szellemi ajándékkal, hatalmas hited van, azt mondja Pál, hogy az semmi.  Az egésznek semmi haszna. Az egésznek semmi értelme. Mert a szeretet tesz azzá, amire teremtve lettél.

– Akkor mi lehet motiváció?

Sok minden! Millió motivációja lehet pl. annak, hogy szétosztom a vagyonomat. Biztos te is láttál már olyan show-műsort a TV-ben, amikor valamilyen ügyre gyűjtenek. Hatalmas show-műsorok ezek. Vagy elárvereznek dolgokat, vagy felajánlásokat lehet tenni – és ne érts félre, nem vonom kétségbe, hogy van ezek között tiszta szívből adakozók –, de a többség öncélú. A többség arról szól: le tudjam írni az adómból; vagy: elhangozzon a cégem neve nagy nyilvánosság előtt; vagy: a reflektor rám világítson. Millió oka lehet! A világ tévesen gondolkodik a szeretetről.

Rómeó és Júlia története miről szól? „Én nem tudok nélküled élni.” Ez már megint rólam szól. Beteg elképzelése van a világnak a szeretetről. Amit a világ szeretetnek nevez, az olyan messze van a valódi szeretettől, mint Makó Jeruzsálemtől. Elképesztően messze van. A valódi szeretet legyőzhetetlen, erős, nem önérdekű, semmi nem tudja elpusztítani, és nem a szeretet alanyán múlik, hanem annak a döntésén, aki szeret. Ez már szeretet.

Sok motiváció lehet arra, hogy szétosszam a vagyonomat, vagy szép dolgot csináljak. Olvashatsz háborús történeteket a bajtársiasságról. Létezik ez is. Adhatom az életem szeretet nélkül is valakiért, de ha a nagy átlagot vesszük, ha általánosságban nézzük, akkor az, amit a világ szeretetnek nevez, az csak egy érzelmi tolulás. Hirtelen fellángolás. Látok valamit, az kivált belőlem egy érzetet, és rögtön ráfogom, hogy az szeretet.

A szeretet azért nagyon fontos szükségünk, mert egyrészt a szeretet ad biztonságot, másrészt – ahogy olvastuk is – erre lettünk teremtve. A szeretet a mi természetes közegünk. Akkor tudunk kiteljesedett életet élni, amikor szeretve vagyunk, és amikor másokat szeretünk. Ez pontosan olyan, mint a halnak a víz – az a természetes közege. Az az élettere.

Ha egy hal partra vetődik, vergődik, mindent elkövet annak érdekében, hogy visszakerüljön a természetes közegébe. Mi ugyanígy vagyunk, csak nem ismerjük fel. Ha kikerülünk a szeretetből, akkor nyomorulttá válik az életünk. Nem véletlenül mondja Ján 15-ben Jézus: maradjatok meg az Én szeretetemben. Mert ez a természetes közegünk.

Jel 2-ben az efézusi gyülekezetet Jézus megdicséri, hogy milyen szorgalmasak, őrzik a tant, de aztán a végén mond valamit: Van egy panaszom ellened, elhagytad az első szeretetet. Nagyon könnyen el tudjuk hagyni az első szeretetet. Nagyon könnyen ki tudunk lépni a szeretetből. Isten szeretetéből soha nem eshetünk ki, de én elhagyhatom az Ő szeretetét, én élhetek a szeretetén kívül.

Megesett-e már veled az, hogy egy ideje nem érezted jól magad? Nem tudtad definiálni, nem tudtad megmagyarázni, hogy tulajdonképpen mi bajod van, csak valahogy nyomott volt a hangulatod, nem volt örömöd, unalmas volt minden. Nem tudtad, hogy mi a baj. Aztán teltek a napok, akár hetek is, amikor megértetted, amikor rájöttél: „Hoppá! Már rég nem a szeretetben járok! Elhagytam a szeretetet. Nincs személyes kapcsolatom Istennel. Nincs az a meghitt kapcsolatom. Kiléptem az Ő szeretetéből.”

Ez annyira könnyen megtörténhet! Ilyenkor csak vergődünk, mint hal a parton. Azzal a különbséggel, hogy a hal mindent elkövet azért, hogy visszakerüljön a természetes közegébe, mi pedig elbénázunk ott akár heteket, hónapokat is. Nézd meg a világot! Nincs Isten szeretetében, és próbálja ezt a szeretetet mással pótolni. Mert nyomorultul érzi magát. Iszonyatosan nyomorultul érzi magát!

A kislányomnak van két tengeri malaca, az est hátralévő részében róluk beszélek majd. 🙂 Na, nem! Csak egy dolog. Dunaharasztin van egy hatalmas állatkereskedés, bementem oda forgácsot és szénát venni ezeknek a jószágoknak, és egyszerűen lemerevedtem. Arra kellett rájönnöm, hogy az emberi ostobaságnak nincs határa. A kutyaruhától a kutyacipelőn keresztül macskavárig, amiben a macska mászhat, van minden! Kimeríthetetlen. Először csak azon ámultam, hogy mennyire elmebeteg az ember, de aztán megfacsarodott a szívem, mert arra gondoltam, hogy a kutyával, macskával próbálják pótolni Isten szeretetét.

Szükségünk van a szeretetre. Szeretetre lettünk teremtve. Ha nincs meg valakinek Isten szeretete, ha nincs meg ez az erőteljes, elpusztíthatatlan szeretet, akkor megpróbáljuk bármi mással betölteni ezt az űrt. Miért öltött ilyen elképesztő mértéket a drogozás, az alkoholizmus, öngyilkosság? Egyszerű a magyarázat, az ember nem érzi magát jól a bőrében. Hiányzik neki valami. Hiányzik neki Isten szeretete. Hiányzik neki az az erőteljes szeretet, ami be tudja tölteni a lelkében tátongó űrt. Mert mi szeretetre lettünk teremtve.

Az ember legnagyobb szüksége a szeretet. Talán éppen ezért a szeretetnek van a legtöbb ellensége. Ez döbbenetes! Ellensége a dicsekvés, büszkeség, irigység, önzés, harag, rosszakarat, gyűlölet… Holnap estig tudnám sorolni. A szeretet folyton harcban áll ezekkel. Pál apostol 1Kor 13-ban nyolc dolgot sorol fel, ami nem jellemző a szeretetre: nem irigykedik, nem keresi a maga hasznát, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem viselkedik bántóan, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat, és nem örül a hamisságnak.

A természeti énünk szemben áll a szeretettel. Nagyon sokszor azért nincs szeretetteljes kapcsolatunk, mert az előbb említetteket hagyjuk, hogy érvényre jussanak a szeretettel szemben. 1Kor 13-ban azt látunk, hogy a szeretet nem büszke, de mi azok vagyunk. Mi büszkék vagyunk, a szeretet nem az. Mi hajlamosak vagyunk arra, hogy bántsuk a másikat, de a szeretet nem. Bennünk van harag, de a szeretetben nincs. Mi rosszakarók vagyunk, a szeretet nem az. Mi megtűrjük a hamisságot, a szeretet nem tűri a hamisságot.

Megvan ez a harc, és Jézus azért bátorít minket, hogy ne adjuk meg magunkat a természetinek, hanem maradjunk meg az Ő szeretetében. Ne adjuk meg magunkat a természetinek! Ne engedjük meg a feltételes, önző érzelmet, hanem fogadjuk el az Ő szeretetét, maradjunk meg benne, töltekezzünk be vele, és aztán ezzel a szeretettel már fogunk tudni szeretni másokat, de elsősorban saját magunkat.

Mert addig nem tudsz másokat szeretni, amíg saját magadat nem szereted. Amíg saját magaddal bajod van, addig bajod lesz az egész világgal. Mert a belső éned tükrét vetíted ki a külvilágra. Ha én azt gondolom magamról, hogy egy senkiházi vagyok, ránézek a testvéremre, és ahogy rám néz, azt látom, hogy neki is ez a véleménye, ő is azt gondolja rólam, hogy én egy senkiházi vagyok. Úgyhogy a legelső dolog az, hogy elfogadom ezt a szeretetet, felépülök ebben a szeretetben, és azután már tudok másokat is szeretni.

Végezetül szeretnék megmutatni egy csodálatos képet. Kezdjük itt:

2Móz 28:1-4 Te pedig hívasd magadhoz Izráel fiai közül testvéredet, Áront és a fiait vele együtt. Ők legyenek a papjaim. Áron, valamint Nádáb, Abíhú, Eleázár és Ítámár, Áron fiai. Csinálj szent ruhákat Áronnak, a testvérednek dicsőségül és ékességül. Szólj minden bölcs szívűnek, akiket betöltöttem a bölcsesség lelkével, hogy csinálják meg Áron ruháit az ő fölszentelésére, hogy papom legyen. Ezeket a ruhákat készítsék el: hósen, éfód, palást, mintás köntös, süveg és öv. Ezeket a szent ruhákat készítsétek el Áronnak, a testvérednek és fiainak, hogy papjaim legyenek.

Azt látjuk itt, hogy az Úr elhívta Áront és fiait azért, hogy a papjai legyenek. Külön papi ruhát készíttetett nekik. 2Móz 28:2-ben azt olvastuk, hogy Áronéknak a papi ruha volt a dicsőségük. Az volt az ékességük és a dicsőségük. A papi ruha legékesebb darabja az éfód volt. Az éfód kék, piros és arany karmazsinból készült. Ezt úgy kellett felvenni, mint egy talárt. A köntösre kellett felvenni, ez volt a legfelső ruhadarab. Ez egy csodálatos mestermű volt arannyal átszőve, a két váll-lapján ónix kövek, belevésve a tizenkét törzs neve, hat a jobb, hat a baloldalon.

Elöl volt egy négyzet alakú, olyan anyagból készült darab, mint az éfód, és úgy nevezték, hogy hósen. Ezen tizenkét drágakő volt, amibe bele volt vésve a tizenkét törzs neve. Gyakorlatilag ez a főpapnak azt szimbolizálta – igazából Jézusról beszél –, hogy a népét a szívén hordja, és a vállán viszi őket. Maga a ruha elárulta Áronról azt, hogy ő el van hívva.

Az a ruha elárulta Áronról, hogy mire lett elhívva. Az év 364 napján hordta Áron ezt a ruhát. Egyedül csak a nagy engesztelés napján vette le, és akkor csak a köntösben volt. Az év 364 napján látszott Áronon, hogy ő hova tartozik. Látszott, hogy ő Istenhez tartozik, és mi az elhívása. A ruhája elárulta egyrészt a tisztjét, másrészt a kiválasztott voltát.

Kol 3:12-14 Öltsetek magatokra azért – mint Isten választottai, szentek és szeretettek – könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, türelmet, elszenvedve egymást és kölcsönösen megbocsátva egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna – amint Krisztus is megbocsátott nektek, ti is úgy tegyetek. Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, amely a tökéletesség köteléke.

Mi Isten kiválasztott papjai vagyunk, ugyanúgy, ahogy Áron Isten kiválasztott papja volt. 1Pét 2:9 királyi papság vagyunk. Ahogy Áronnak magára kellett öltenie a papi ruhát, ugyanúgy ezt nekünk is meg kell tenni. A mi papi ruhánk az a könyörületes szív, a jóság, az alázat, a szelídség, hosszútűrés, megbocsátás, és mindezek tetejébe a szeretet. Ha jól számoltam, akkor Áron ruhája is hat darabból állt, a mi „ruházatunk” is annyiból áll. Ahogy Áronnak legutoljára kellett felvenni az éfódot, mert ez volt a legdíszesebb ruhája, erről lehetett őt megismerni, ugyanígy mi is mindezek fölé magunkra öltjük a szeretetet. Mert a nekünk a szeretet az éfódunk. Minket a szeretetről ismernek meg.

Áronra ránéztek, és kétség nem fért hozzá, hogy ő a főpap, mert látszott rajta. Ugyanígy vagyunk mi is, ha felöltjük a szeretetet – azt mondja róla, hogy az az, ami összefog mindent, amely tökéletesség köteléke –, akkor rólunk is meglátják. Ahogy Ján 13:34-35-ben Jézus azt mondta: új parancsolatot adok nektek: úgy szeressétek egymást, ahogyan Én szeretlek titeket, és arról fogja megtudni a világ, hogy az Én tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.

A szeretet a mi ismertető jegyünk. Nemcsak hogy a legnagyobb szükségünk, nemcsak hogy az életközegünk, hanem az ismertetőjegyünk. Amikor reagálhatnál természetileg, de azt mondod: „Nem! Felveszem az éfódot, és szeretetben fogok reagálni.”; akkor a világ csak ámulni fog. „Múltkor a szomszédomtól ezért egy pofont kaptam, ez az ember pedig rám mosolyog és megölel?” Ez a mi ismertetőjegyünk. Csak töltekezzünk be Isten szeretetével!

Hogyan tudom elfogadni Isten szeretetét? Jak 1. szelíden fogadjátok a beoltott Igét, és ne csak hallgatói, hanem cselekvői is legyetek. Mondtam-e már nektek valaha, hogy a kezemben egy szerelmes levél van, amikor a Bibliát fogom. Ez Isten szerelmes levele neked, nekem. Ebben elmondja, hogy mennyire szeret. Csak annyit kell tennem, hogy elhiszem, hogy elfogadom, és magamra alkalmazom.

Mert olyan sokszor elhisszük azt, hogy Isten szeret. Hiszen 1Ján 4:8 azt mondja, hogy Isten szeretet. „Persze! Hát ezt a testvéremet persze, hogy szereti Isten! Őt mindenki szereti. De engem? Egy ilyen alakot? Hát, nem hiszem.” Így rögtön felülbíráltad az önképeddel az Írást. Rögtön azt mondtad: „Isten, Te ezt nem jól tudod. Engem nem lehet szeretni.”

Ebben a cipőben én is jártam elég sokáig. Pontosan tudom, hogy hogyan néz ez ki. Lehet, hogy neked nem fog segíteni, de nekem az segített, hogy Ján 3:16-ot egyes szám első személyben mondtam mindig: „Mert úgy szeretett Isten engem, hogy az Ő egyszülött Fiát adta értem, hogyha hiszek Őbenne, el ne vesszek… Engem szeretett.” Ezt kell megtanulni, hogy amit elmond rólad Isten, azt írd a szívedbe, azt fogadd el.

Aztán, ha ez megtörténik, és felépítetted magad Isten szeretetével, akkor az Ő szeretetével tudsz már szeretni másokat is. Akkor tudsz döntést hozni, és tudsz valakit azért szeretni, pusztán csak azért szeretni, mert szeretni akarod. Semmi másért, csak mert szeretni akarod. Ez egy furcsa gondolat. A világ ezt nem érti. „Valakit csak azért szeressek, mert szeretni akarom? Akkor hol van az, hogy ő szeret-e engem? Hol van az, hogy jót főz nekem? Hol van az, hogy szórakoztat?”

Ha azonban elfogadjuk Isten szeretetét, akkor az Ő szeretetével képesek leszünk szeretni. A biztonságunkat akkor is Isten szeretete fogja megadni. Ő tölti be ezt az űrt. Úgyhogy bátorítalak, fogadd el, alapozódj meg benne, aztán vedd fel az éfódot, és szeress! Azután lásd meg, hogy micsoda rendkívüli ereje van a szeretetnek!

Egy időben szórakoztam ezzel, hogy olyan közértekben, ahol eladó volt a pultnál, és látszott az arcán, hogy gyűlöli azt, amit csinál, utálta a vevőket, utálta az árut… mindent utált, odamentem hozzá, rámosolyogtam, és azt mondtam: „Kezicsókolom! Kérnék szépen ezt és ezt. Milyen jól áll önnek ez a frizura!” Közben pedig csak mosolyogtam. A morcos eladó ettől egyből kivirágzik. Ennyitől!

A szeretetnek ereje van. Ne szégyelld hordani az éfódot. Öltsd fel mindezek tetejébe a szeretetet! Aztán hirdessük Jézus Krisztust azáltal is, hogy szeretünk. Ámen.

Kategória: Egyéb