P. Jukka
Küldetésünk van. Isten elhívott minket, küldetésünk van. Gal 5-ben van egy küldetés, ami nem a miénk, Gal 5:19-21. A mi küldetésünk Gal 5:22. Lehet, hogy vannak, akik ezt félreértik. Jézus Krisztus természete a szeretet, az irgalom, a kegyelem, a megbocsátás, az öröm. Ez Jézus. Ez az én Jézusom.
Van küldetésünk itt, Budapest utcáin. Ez az, hogy megtaláljuk azokat az embereket, akik Gal 5:19-21-ben élnek. Vannak-e érzelmeid, érzéseid, hangulatod? 🙂 Irigység, harag, …, micsoda menü! 🙂 Ezt szeretnéd enni?
Egyszer voltam Szibériában. Elmentem egy piacra. Ott volt egy disznófej, elég csúnyán nézett ki. Igazából nem akartam megenni. Azt sem akarom enni, ami Gal 5:19-21-ben van. Ezek a dolgok kísértenek minket, de inkább a Gal 5:22 házában szeretnék élni. Gal 5-ben a 22. szobában. Van egy küldetésünk. Az, hogy elhívjunk mindenkit ebbe a házba, és nem a test házába.
Annyira nem szeretem, amikor jönnek hozzánk látogatók, és éppen akkor dühödök fel valamin, vagy akkor jön az irigység, vagy a gyűlölet. Ez Sátán terve, és utálom azt az alakot, de szeretem Jézust. Szeretem Jézust.
Küldetésünk van. A napokban beszéltünk arról, hogy vigyük el az evangéliumot az egész világra. Azután a gyülekezetben lévő harmóniáról, békességről beszéltünk, utána a gyülekezet értékéről, ma pedig arról, hogy küldetésünk van.
Néhány történet. Néhány éve kórházakat látogatok, és elviszem az üzenetet azoknak az embereknek, akiket az idősek otthona „fogva tart”, nem tudnak onnan kijutni. Bementem egy étterembe, és láttam ott idős férfiakat, amint zúgolódtak: egy nap kiszököm innen, ez a tervem! Onnan nem lehet kimenni. Zárva vannak az ajtók, ez különleges kórház.
Ott voltam, ott volt Isten Igéje és zenéltem. Utána leraktam a dolgaimat, és ott volt egy hölgy, aki azt kiáltotta: én akarom azt a fiút! Úgy száguldottam kifelé a kórházból! Még nem volt ott az ideje, hogy elmenjek.
Az egyik helyen nagyon idős emberek voltak guruló székekben. Azt mondták: Isten hozott, érezd magad itthon! „Neeem!”
Az utolsó történet. Lehet, hogy megtörtséget okoz. Sok dolgot láttam az idősek otthonában, rengeteg történetet. Odajönnek és beszélnek velem. Velem nagyon könnyen lehet beszélni. Olyan ember vagyok, aki mindenféle történeteket elbír. Rajtam volt a Budapest feliratú pólóm, és nagyon jó koncert volt. A legjobb.
Ott volt egy hölgy. Gurulós székben jött, úgy, mint egy Viktória korabeli hölgy. Mintha Budapest királynője volna. Ősz haja volt, 94-95 éves lehetett. Jött és kérdezte: miért van rajtad az a póló? „Azért, mert szeretem a magyarokat.” „Én is magyar vagyok. Szinte egész életemben Finnországban éltem, de magyar vagyok. A férjem 30-40 évvel ezelőtt halt meg.”
Hallgattam a történeteit, de aztán eszembe jutott, hogy az egyik dalom szövege megvan magyarul is. Ezt elmondtam neki. Fogta azt a papírt, és elkezdett sírni. Aztán azt kérdezte, hogy megtarthatja-e. Ez egy üzenet volt a számára. „Megtarthatom? Ez az anyanyelvem.” Ó, Uram, követni akarlak Téged mindvégig a ti nyelveteken.
Milyen csodálatos alkalom elvinni az üzenetet! Elvinni az üzenetet a szeretetházba, Gal 5:22. Remélem, hogy ezek a versek segítenek. Vigyük el az üzenetet az egész világra, a társadalom minden rétegéhez.
Annyira meghatott engem a minap, hogy láttam az egyik családot az utcán. Kaposváron is láttam egy egész új generációt feltámadni. Hamarosan a segítők nagyon elfoglaltak lesznek. Mint a gombák, csak úgy nőnek, ott vannak mindenfelé. A jövő gyülekezete. Bánjatok jól velük! Tanítsátok őket! Tanítsátok őket és mutassátok meg nekik a helyes szobát. Nem Gal 5:19-21-et, hanem Gal 5:22-t.
Isten áldjon és vidd az üzenetet, mert van egy küldetésünk!
P. Jim Schirmer
Kicsit a nyárról, az évszakokról, időszakokról gondolkodtam. Vannak, akik úgy gondolnak a nyárra, hogy egy bizonyos napon elkezdődik és más bizonyos napon véget ér. Mások úgy vannak vele, hogy amíg a hőmérséklet magasabb egy bizonyos hőfoknál, addig nyár van.
Préd 3:1 Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak.
Vannak időszakok az életünkben. Van, aki azt mondja a barátjának: emlékszel, amikor megsérült a hátad? Akkor ő visszaemlékszik, de nem feltétlenül arra az időpontra, amikor leesett a létráról. Ismertem egy férfit, aki egy húsz méter magas létráról esett le, és egyáltalán nem sérült meg. Mert az első lépcsőfoktól esett le. 🙂
Visszaemlékszünk az eseményre, és arra is emlékszünk: „Egy ideig nehéz volt megkötni a cipőmet is. Pár hónapig nem tudtam emelgetni a gyerekeket sem.” Tehát visszagondolunk magára az eseményre, de nem ez az egyetlen emlék, hanem az is hozzá tartozik, ami abban az időszakban történt.
Néztem a Bibliát és kerestem ezeket az időszakokat. 5Móz 11-ben Izrael készül bemenni az Ígéret földjére, és visszaemlékeznek a törvényre. Kijöttek Egyiptomból és egy időszakot a pusztában töltöttek.
5Móz 11:8 Tartsátok meg azért mind a parancsolatokat, amelyeket én ma parancsolok neked, hogy megerősödjetek, bemenjetek és bírjátok a földet, amelyre átmentek, hogy bírjátok azt.
Gondolhatunk arra a küldetésre, amit P. Jukka említett.
5Móz 11:9-11 És hogy sok ideig élhessetek a földön, amely felől megesküdt az Úr a ti atyáitoknak, hogy nekik és az ő magvuknak adja azt a tejjel és mézzel folyó földet. Mert a föld, amelyre te bemégy, hogy bírjad azt, nem olyan az, mint Egyiptomnak földje, ahonnan kijöttetek; amelyben elveted vala a te magodat és a te lábaddal kell vala megöntöznöd, mint egy veteményes kertet; Hanem az a föld, amelyre átmentek, hogy bírjátok azt, hegyes-völgyes föld, az égnek esőjéből iszik vizet.
5Móz 11:13-15 Lészen azért, hogyha valóban engedelmeskedtek az én parancsolataimnak, amelyeket én ma parancsolok néktek, úgy hogy az Urat, a ti Isteneteket szeretitek, és neki szolgáltok teljes szívetekből és teljes lelketekből: Esőt adok a ti földetekre alkalmas időben: korai és kései esőt, hogy betakaríthasd a te gabonádat, borodat és olajodat; Füvet is adok a te meződre a te barmaidnak; te pedig eszel és megelégszel.
Ennek egy része az Úr munkája. Nekünk hallgatnunk és engedelmeskednünk kell az Úr hangjára. Ez a mi részünk, hogy halljuk az Úr beszédét és megtegyük azt.
P. Stevens beszélt a szellemiségről. Azt mondta, hogy a szellemiség az, amikor gyorsabban állsz helyre, mint ahogy elbuktál. Sokszor a szellemiségre úgy gondolunk, hogy akkor nem bukunk el. „Az a részem, hogy soha ne bukjak el.” Persze, ez benne van az engedelmességben, de az ÚR többről beszél, mint arról, hogy tökéletesek legyünk.
Tudjuk, hogy Dávidnak azért volt Isten szerint való szíve, mert megértette Isten irgalmát. Olyannyira, hogy az irgalom csatlakozott Dávidhoz. Ez Dávid biztos irgalma, mert Dávid elbukott. Tényleg elbukott. Az élete végén írt néhány dolgot, ami nagyon melengeti a szívemet. Istenhez imádkozott, és leírja, hogy milyennek kell lennie egy királynak. „Köszönöm Istenem,…, a király ilyen legyen,…, de én nem voltam ilyen.”
Látta a különbséget, de mégis ragaszkodott Isten irgalmasságához. Az élete végén azt tette újra, amit nem kellett volna tennie, megszámolta Izraelt. Emiatt Isten büntetést küldött. A próféta Dávidhoz jött és három lehetőséget kínált fel neki. Dávid pedig azt mondta: „Én ezt választom, mert ebben benne van Isten irgalmasságának a lehetősége. Tudom, hogy Isten igaz, de irgalmas is, és szeret.”
Az evangéliumokban láthatjuk, hogy Jézus az Ő könyörületessége miatt mindenkit meggyógyított. Tehát hallgatjuk az Úr beszédét, engedelmeskedünk, és ha elbukunk, akkor is hallgatunk és engedelmeskedünk. Mindig hallgatunk. Szüntelen imádkozunk. Ez a kapcsolatunk Istennel. Hallgatjuk Istent és beszélünk Őhozzá. Mert a kapcsolatunk az, ami számít.
Aztán Istennek is van része. Eszünkbe juthat Ábrahám is. Isten szövetséget kötött vele. Ábrahám fogta az állatokat, és félbevágta azokat, ahogy az szokás volt akkoriban a szerződéskötéskor. Egymás mellé tette a két fél állatot, és szövetség arról szólt, hogy mindkét fél átment az állatok között. Bizonyos értelemben ott, ahol az állatok vére volt.
Tehát Ábrahám elkészítette ezt, és az Írás azt mondja, hogy Isten mély álmot bocsátott Ábrahámra, és az Úr egyedül ment át az állatok között. Ez azt mutatta, hogy ezt a szövetséget Isten Magával kötötte. Ugyanígy, a szövetség, ami minket illet, az Atya Isten és a Fiú Isten között köttetett, és az által lépek be ebbe, hogy elfogadom Krisztust Megváltómnak. Ő az, Aki elkezdte bennem a munkát és be is fejezi azt. 1Ján 2 ha elbukom, az ügyvédem Jézus. Ő bizonyítékul a vért mutatja be az Atya előtt, mert nem az én teljesítményem alapján lehetek ebben a kapcsolatban.
5Móz-ben is látjuk, hogy Istennek is megvan a Maga része. Ő küldi az esőt, Ő küldi a füvet, és gondoskodik rólunk.
Eféz 2:8 Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Tehát hit által van az üdvösségünk, és a hitet, amire szükségünk volt ahhoz, hogy üdvözüljünk, azt ajándékként kaptuk. Az Úr ad hitet mindenkinek. Vannak, akik csak berakják az autójukba, vagy a karrierükbe, vagy a képességeikbe. Tehát az Úr mindent elvégez. Ez kegyelem.
Kegyelem által működünk, és ez hatalmas. Hatalmasabb elképzelés, mint amire sok embernek van befogadóképessége. Képzeld el, hogy a pulpitus aranyból lenne, és piszok borítaná. Az emberek kicsit megkapirgálják: ó, ez arany! „Kaphatok ingyen kávét?” Nem veszik észre azonban, hogy mennyire hatalmas az ajándék. A kegyelem annyira hatalmas, annyira túláradó, hogy soha nem akarnám megbántani Istent.
Gyakran halljuk ezt: ha van kegyelem, akkor az emberek csak mennek, aztán vétkeznek. Beszélgettem egy emberrel, aki így gondolkodott. Hármasban beszélgettünk, a felesége is jelen volt. Ezt mondtam neki: „Figyelj, gondolkodj el ezen. Tudom, hogy ezt te soha nem tennéd meg, de képzeld el, hogy megcsalod a feleséged. Utána nagyon rosszul érzed magad, és bevallod neki, hogy mit tettél. Ő azt feleli erre, hogy az irántad való szeretete miatt megbocsájt neked, és legyen úgy, mintha semmi sem történt volna. Te hogyan reagálnál erre? Azt gondolnád-e, hogy mostmár akárhányszor megcsalhatod, mert mindig meg fog bocsájtani? Vagy ráébrednél arra, hogy mennyire szeret téged, és annál jobban szeretnéd őt?”
Értjük, hogy mennyire szeret minket Isten. Ő mindent tud rólunk. Mindent, és mégis szeret, és megbocsájt. Nekünk bocsáttatott meg a legtöbb. Vannak emberek, akik ezt nem értik, és pici csillogó aranydarabkát látnak. Isten része azonban ámulatos.
3Móz 26-ban Isten küldi az esőt. Lehet, hogy nem szeretjük mindig az esőt, de gondoljunk időszakokra az életünkben. Van, hogy esős időszakot élünk, és szeretnénk, ha sütne a Nap. Viszont ha csak a Nap süt mindig, akkor elsivatagosodunk. Zsolt 1 Isten adja a gyümölcsöt a Maga idejében. Ha belegondolunk, a gyümölcs általában az eső után jön. Zsolt 104 az eledelünket is alkalmas időben kapjuk meg.
Tudjuk, hogy vannak különböző időszakok az életünkben. Vannak időszakok, amikor adok, és máskor arra van szükségem, hogy én kapjak. Aztán vannak sötét időszakok. Jób 30-ban éjszakáról beszél, és Zsolt 22-ben is. Ez valóságos. Ahogy Isten követjük, az nem csak egynapos út. Nem úgy van, hogy napfelkeltekor elkezdjük Istent követni, és aztán a nap végén el is értük az úti célunkat, hanem megyünk éjszaka is, télen is.
Sokszor hallottam ezt emberektől: olvasom én a Bibliát, de nem szól hozzám semmit. Igen. Kritizálhatjuk magunkat: biztos valami baj van velem, mert a szavak most nem ugranak ki a papírról. Sok-sok éve vagyok keresztény, és nem túl sokszor fordult elő, hogy a Biblia orrba vágott. 🙂 Néha megtörtént. Ez csodálatos! A szívembe rejtem és visszaemlékezem ezekre az alkalmakra.
Olvasom, hallgatom és engedelmeskedem. Nem feltétlenül érzem Isten leheletét a fülemen, miközben olvasom. Amint érettebbekké leszünk, kevesebb megtapasztalásra van szükségünk, legalábbis kevesebbre az ilyenfajta megtapasztalásokból.
Amikor először belépsz a katonasághoz – elméletből beszélek, mert én soha nem voltam –, akkor megmondják neked, hogy kell csinálni a dolgokat. Mindent megmondanak: hogyan kell állni, hogyan kell hordani az egyenruhádat, mikor kelj fel…
A sógorom volt katona. Egyszer egy repülőgép szállító anyahajón szolgált. A tiszt azt kérdezte: szeretne valaki úszni? Csak ketten emelték fel a kezüket. A parancsnok felvitte őket a hajó tetejére és a forró napon kellett gyakorlatozniuk 20-30 percet. A végén azt mondta: csapjatok a földre. Annyira izzadtak voltak, hogy az izzadságuk szétfröcsögött. Aztán megjegyezte: remélem, élveztétek az úszást! Ez a katonaság kezdete a haditengerészetnél.
Egyszer egy kötélen másztak, ami egy kis folyó felett volt kikötve. A nevét üvöltötték, és azt kiabálták: vigyázz! El kellett engednie a kötelet, és belepotyogott a vízbe. Arra képezték ki őket, hogy ne gondolkodjanak, hanem mindent úgy csináljanak, amikor és ahogy mondják. Viszont azoknak, akik régebb óta vannak a katonaságnál, már nincs megmondva minden ilyen pontosan.
Lehet, hogy ez szegényes illusztráció, de ez ugyanígy van velünk, keresztényekkel is. Ha már régebb óta vagyok hívő, akkor lehet, hogy kevésbé alapszik az életem a megtapasztalásokon. Szeretem az Urat teljes elmémből, olvasok, engedelmeskedem, hallom a pásztorom szavait, közösségben vagyok Krisztus Testében, és tudom, hogy az igazságban élek.
Préd 3 azt is mondja, hogy az Úr mindent széppé tesz a Maga idejében. Az életem különböző időszakainak megvan a maga értéke, bár nem minden egyformán könnyű, és az éjszakának is megvan a maga értéke. Pál azt mondta a korinthusi gyülekezetnek: lehet, hogy azért kellett keresztülmennetek a szenvedésen, hogy később tudjatok másnak segíteni, aki ugyanabban a helyzetben van.
Esős időszak, éjszaka, tudva, hogy az Úr soha nem kísért minket azon felül, amit el tudnánk viselni. Lehet, hogy ez magányos időszak, de imádkozunk Istenhez, és ezek a nehéz időszakok közel vonnak minket Őhozzá. Lehet, hogy többet imádkozunk, aztán átmegyek ezen az időszakon és kisüt a Nap. Örvendezhetek és van bizonyságom.
Lehet, hogy a barátom épp most megy be az éjszakába, nem annyira könnyű neki, és Isten engem használ a barátságunkban, hogy odaálljak mellé.
Van hitük Istenben, de ha látnak egy testvért Krisztusban, aki valami hasonlón keresztülment, az megerősíti őket. Ez valóságos áldás Krisztus Testében. Pál beszélt arról, hogy Sátán összezúzatik a lábunk alatt. Ez egy ígéret 1Móz-ből, hogy a kígyó a lábunk alatt össze lesz taposva. Tudjuk, hogy ez Krisztussal történt. Krisztus a fej, mi pedig az Ő Teste vagyunk.
Ő a sarokkő, és mi vagyunk az épület. Rajtunk keresztül, bennünk tapasztalhatják meg az emberek, hogy milyen Krisztus. Önmagamban van közösségem Istennel és csodálatos dolgokat tehetek. Elmélkedhetek, és ebben nagy hatalom van. Olvasok egy verset és gondolkodom róla. Fogom azt a verset, és darálom, hogy porrá legyen. Nézem, megiszom, hagyom, hogy részemmé legyen. Más versek is eszembe jutnak, amik összeillenek azzal a verssel. Elmélkedés.
Megvizsgálhatom magam, hogy lássam, hitben állok-e. Kihívom a gondolataimat. Tényleg lehetünk őszinték önmagunkkal. Lehetünk. Amikor gondolok valamire, akkor mondhatom azt: most, hogy ezt mondtam, a motivációm mögötte nem volt helyes. Mint egy tizenéves: anya, gyönyörű vagy, kaphatnék egy ezrest? Megtörténik ez.
Megvizsgálhatom a saját motivációmat, de Krisztus Testében többet találunk. Ez olyan, mint egy mágnes. Minél nagyobb a mágnes, annál erősebb lehet. Van hitem, és látom a hitemet, látom a másik hitét is, akkor ez jobban bátorít engem. Aztán hallgatom, ahogy közülünk valaki énekel, és azt mondom: micsoda hite van! Akkor már hárman vagyunk, ugyanaz a hitünk van Istenben.
Látok valakit, aki épp munka után jön istentiszteletre. Fáradtnak tűnik, én is fáradt vagyok, de nem a fáradtság körül akarok közösségben lenni, hanem teszek egy lépést, és azt mondom: de jó, mindketten eljöttünk a gyülekezetbe! Az a tény, hogy ő is fáradtnak néz ki, az engem is megerősít.
Régebben súlyt emeltem, és a súly nehezebb volt, mint amit fel tudtam emelni. Amikor egyedül csináltam, akkor le kellett görgetnem a testemen, de amikor a barátom is ott volt velem, akkor ő kihívott és segített annyira, amennyire kellett. Ettől erősebb voltam, és kevesebb sérülést szereztem. Ez Krisztus Teste.
Azt olvassuk, hogy jöjjünk össze még gyakrabban, ahogy látjuk, hogy ama nap közeleg. Melyik nap? Jön. Tudjuk, hogy jön. Olvassuk az újságot, és egyből arra gondolunk: jön az a nap. Ennek a világnak a részletei egyre szörnyűbbek lesznek. Ez eltakarhatja a látásomat. Elvonhatja a figyelmemet. Felemészthet.
Mit csinálsz? Becsukod a szemed, és hittel nézel. Amikor a gyülekezetben vagyok, akkor csukott szemmel is tudom, hogy olyan emberek vesznek körül, akik szintén hitben élnek. Ez bámulatos.
5Móz 11:12 Oly föld az, amelyre az Úr, a te Istened visel gondot; mindenkor rajta függenek az Úrnak, a te Istenednek szemei az esztendő kezdetétől az esztendő végéig.
Nem vagyunk egyedül. A jövőbe menetelünk. Az izraeliták készülnek arra, hogy bemenjenek az Ígéret földjére. Ez a jövőjük. Isten ott volt, várt rájuk. „Nektek adom ezt a földet. Figyeltem. Védelmeztem. Az ott élő emberek nem tisztelnek Engem.” Gyakran, amikor az emberek nem tisztelik az Urat, akkor ott van a büntetésnek egy rendszere. Ennek a büntetésnek része az, hogy nem esik az eső. Én úgy gondolom, hogy az Úr ezt a földet megvédelmezte, mert ez ajándék, amit majd Izraelnek ad.
A jövőnk Isten ajándéka a számunkra. Figyel rá, vigyáz rá. Jeremiás könyvében azt olvassuk, hogy Isten gondolatai felénk a békesség gondolatai. Ő visz minket valahova. Jeremiás nem volt túlságosan népszerű próféta. Azt is mondta az embereknek: vegyetek házat, ültessetek szőlőt, mert elég sokáig fogságban lesztek, hogy szüretelhessetek is.
Az életünk bizonyos időszakai hosszúak. Józs 24-ben azt olvassuk, hogy sokáig voltak a pusztaságban. Mit teszünk, amikor „éjszaka” van? Amikor jön az „eső” és nem áll el? Beszélhetünk a napsütésről, az csodálatos. Szeretem ezt. Itt lehetek Krisztus Testében, ez nagyszerű, erőt ad nekem. Néha az erő, amit ad nekem, az csak az egyes szintig visz fel, mert amikor nem vagyok itt, még annyi erőm sincs. Bízom Istenben, de nem látok. Amikor becsukom a szemem, akkor is éjszaka van.
Énekek énekében azt olvassuk, hogy a lány kereste a szerelmét. A nehéz időszakaimban én keresem Istent. Hagyom, hogy az eső megöntözzön engem, és hagyom, hogy az éjszaka pihenést adjon. Nem tudom elmondani, hogyan. Nincsen semmi egyszerű recept vagy képlet arra, hogy hogyan lesz az éjszakából nappal.
Gondolhatunk Jóbra. Jób 1és 2-ben látjuk, hogy mi történik. Az ördög odamegy Istenhez: add nekem Jóbot. Igazából nem ezt mondja, hanem: ha te illeted Jóbot; mert az ördögnek még ennyi tekintélye sincs. Isten azt mondta: rendben, Jób életének egy részét a kezedbe adom. Aztán Jób próbatételei megtörténnek, de mi egész idő alatt tudjuk, hogy Isten annyira büszke Jóbra! Ott ül a hamuban, televan mindenféle sebekkel, és egy összetört cserépedény darabjával próbálja vakargatni magát. Nincs túl jó bőrben.
Végül jön Isten, szól hozzá, és több mint harminc kérdést tesz fel neki. „Hol voltál, amikor a Földet alkottam? Hogy lehet, hogy az óceán csak eddig jut el, és tovább nem terjeszkedik? …” Jób befogja a száját, ez a válasza. Valószínűleg két kézzel. „Nem fogok újra kellemetlen helyzetbe kerülni azzal, hogy megszólalok.” Jób történetének az a vége, hogy Isten újra megáldja őt.
Van egy dolog, amit nem látunk. Azt, hogy Isten magyarázkodna. Isten nem azt csinálja, hogy átöleli Jóbot: „Gyere, elmesélem, hogy mi is történt valójában. Tudod, azon a napon jött az ördög. Én annyira büszke vagyok rád.”Nem így történt. Isten megáldotta Jóbot. Elveszítette minden tulajdonát, a gyerekei meghaltak egy nap alatt, aztán elveszítette az egészségét. Kicsit később Isten kihívás elé állította: „Jób, hogy mersz Engem bármivel is vádolni? És a barátaid? Ha Jób nem imádkozik értetek, nem bocsájtok meg nektek.” Aztán újra sikeres lett. Éjszaka volt az életében, aztán jött a nyár.
Együtt vagyunk ebben. Ha jól mennek a dolgaid éppen, akkor legyél barátja azoknak, akik küszködnek, mert a kéznek szüksége van a lábra, és a szem meg a fül is együtt működnek. Amikor nehéz időszakban találjuk magunkat, akkor keressük Krisztust. Mert tudjuk, hogy ott van, és tudjuk, hogy van valamije a számunkra, és nem hív ki minket azon túl, amivel elbírnánk. Lehet, hogy másokat használ arra, hogy megerősítsenek. Keresd őket.
„Annyira nehéz az élet, inkább csak otthon maradok ma este.” Megértem. Néha lehet, hogy tényleg arra van szükséged, hogy otthon maradj. Imádkozol és olvasod a Bibliádat, de ha van bármi mód arra, hogy jelen legyél, akkor lehet, hogy ez adja a különbséget.
Az USA-ban beteg voltam. Az apukám adott nekem valami cukorkát, és azt mondta: bizonyított tény, hogy ezek lerövidítik a betegséget. A lányainkat elvittük a gyerekorvoshoz, és ő is hasonlókat adott nekik. Ez lehet olyan, mint Krisztus Teste.
Amikor veletek együtt vagyok, akkor az erőm megduplázódik, többszöröse lesz, mert közösségben vagyunk az örökkévalóban. Ez az időszak csak átmeneti. Ám itt közösségben vagyok veled, és így újra helyes nézőpontból látom az életem. Lehet, hogy te már keresztülmentél azon, amin én épp most megyek keresztül, és valami pontos dologban is tudsz bátorítani.
Mert a keresztény élet nem napfényes utazás, nem csak a nyár, hanem sok-sok év. Jön a nap, és meg fognak változni a dolgok, amikor az a nap végre eljön. Ha meghalljuk a trombitát, eltűnünk. Nagyon megváltoznak a dolgok, de lehet, hogy nem ma lesz ez.