Nagyszerű a gyülekezetben lenni! Nagyon hálásak vagyunk sok dologért. A gyülekezet micsoda támogatás a családjainknak! Arra gondoltam, hogy mennyire jó a gyerekeinknek, lehet valóban Isten szerint való példa előttük: felnőttek, akik az Úrral járnak. Látják őket a gyerekek, és a barátaik lehetnek. Ez olyan jó!
Az előző hétvégén voltunk házas szemináriumon. A gyülekezet olyan hely, ahol bátorítást kap a házasságod, amikor a dolgok nem néznek ki annyira jól. Olyan hely, ahol azt a tanácsot kapod, hogy ne add fel, menj tovább a házasságoddal, mert értékes, mert fontos, és megéri helyreállni. Ez nagyszerű! Mert annyi hely van, ahol azt mondanák az első problémára: „Válj el! Abortáltasd el a gyermeked, nem gond! Csak csináld!” Annyira hálás vagyok a gyülekezetért az én gyerekem miatt, mások miatt, az életetekért. Mert arról beszélek, hogy a ti életetek példa.
Hallottam egy aranyos történetet. Hat-nyolc éves gyerekek a nagyszülőket látogatták egyik hétvégén. Az a felnőtt mesélte, aki ott volt velük. „Nagyi, figyelj! Higgy Jézusban, mert nem akarom, hogy hiányozz nekem a mennyben!” Evangelizáltak! Később ugyanez a felnőtt hallgatta a gyerekeket, ahogy a lépcsőn ülve beszélgettek magukban. Megosztották egymással, hogy Jézus hogyan mentette meg őket, mi történt, Isten hogyan lépett közbe, hogyan mentette ki őket a bajokból. Csak úgy, maguktól! Arra gondoltam, milyen szuper, hogy kisgyerekek ezt csinálják. Ez annyira nagyszerű! Ugye, mi is csináljuk?! Te csinálod? Ülve a lépcsőn a barátaiddal, a házastársaddal elmondod-e, hogy mi történt?
—
1Kor 16. ez az utolsó fejezet a Korinthusiakhoz írt első levélben. Lenyűgöző, hogy eljutottunk ide. Kulcsfontosságú témáról beszél sok területen, a támogatásról több értelemben.
1) 1Kor 16:1-4 Pál a pénzügyi támogatásról beszél, arról, hogy hogyan gondolkodunk erről. Nagy szükség van erre Isten munkájában. Már beszéltünk arról 1Kor 9-ben, hogy a gyülekezet támogatja a szolgálókat, a pásztort, a vezetőket. Erről már volt szó, úgyhogy nem megyünk bele. Viszont ide illene az a gondolat, hogy a gyülekezet támogatja a misszionáriust. Hogyan gondolkodunk erről? Szükséges a dolog. Nagyon szükséges. Értjük, hogy nem megy tökéletesen, de fontos nekünk.
Tudjuk, hogy sok dolog nem megy tökéletesen a gyülekezetünkben, az életünkben, a tanításunkban,… de úgy vagyunk vele – P. Fodor beszélt erről a házas hétvégén, bár ezt a verset nem használta –, ahogy Márk 14:8-ban azt mondja Jézus az asszonyról: „Miért bánjátok őt? Ő megtette, ami tőle telt, megtette, amit tudott.” Ez az üzenet – ha emlékszel, amikor Márk evangéliumát néztük végig, 2012.09.05-2012.12.09. –, hogy ő megtette azt, ami tőle telt. Igazán mi is így vagyunk ezzel.
A korinthusiaknak Pál mond néhány gyakorlati elvet arról, hogy hogyan csinálják, hogyan ne csinálják. Nem tökéletesen, de megtesszük, ami tőlünk telik. Most utánakérdeztem, ez a gyülekezet az utóbbi egy évben kb. hárommillió forintot adott missziókra. Ez azt jelenti, hogy hihetetlen adakozó gyülekezet vagyunk. Ebben dicsekszem kicsit. Mert nem tudom, hogy ki más csinálja ezt, de azt tudom, hogy mi csináljuk ezt. Kicsit dicsekszünk ezzel. (Ha azt mondod, hogy ez büszkeség, akkor 2Kor 10:13-at olvasd el.)
Mi a hozzáállásunk? Ez fontos kérdés, ha te vagy a misszionárius, aki várod a támogatást. P. Schaller annak idején tanított erről minket. Beszélt nekünk erről. Azt mondta: „Finnországban voltunk a csapattal. Azt ígérték nekünk, hogy támogatni fognak ennyi és ennyi pénzzel. Aztán egyszercsak nem jött a támogatás. Aztán megint nem jött a támogatás, és kezdtünk bajban lenni. Aztán emberek egyre inkább bajban lettek a szívükben. Kezdtek negatívan kommunikálni: „Nem törődnek velünk! Mit csinálnak? Helytelen. Ennek nem így kéne lennie.” Aztán azt mondták: „Nem! Mi szeretjük az otthoni gyülekezetünket. Az otthoni gyülekezetünk nagyszerű. Szeretnek minket. Gondolnak ránk. Biztos oka van, hogy nem tudják küldeni. Nem gond. Szólunk, és megvárjuk.””
Ez nagyon fontos dolog, mert ahogy itt látjuk ebben az 1-4. versben, a dolgok nem tökéletesek, de milyen a szívünk hozzáállása? Kritikus vagyok-e? Ez fontos dolog. Kol 3-ban azt olvassuk, hogy végezd a szolgálatodat az Úrnak.
Amikor a misszionárius elmegy, akkor végzi a szolgálatát az Úrnak. A gyülekezet, mi is végezzük a szolgálatunkat az Úrnak, és adunk is az Úrnak, amikor van egy missziós felajánlás. Hol van a kapcsolat? A misszionáriusnak úgy kell gondolkodnia: „Én a szolgálatomat az Úrnak végzem, és nem vagyok keserű. Ha nem kapom meg, ha nem az történik, amit várok, akkor nem vagyok keserű.” Persze vannak felelősségek, nyilván.
A fontos dolog az, hogy hogyan tartom a szívemet távol a keserűségtől? Azzal, hogy én az Úr előtt járok. Még egy dolog: a testvérem is az Úr előtt jár, és majd Isten bánik Ővele. Isten tudja, hogy mi a kapcsolatuk. Én bízhatok ebben, én számíthatok erre. Ez nagyon időszerű. Mindig az. Újra meg újra felhozni a szívemben. Azt kell mondanom: „Várj. Én ezt várnám tőle, vagy azt várnám tőle, de nem ezt teszi, amit várnék tőle, és akkor keserű vagyok. Akkor keserű vagyok?”
Annyira tetszett a példa, amit P. Schaller mondott nekünk. Bevezették ott Finnországban akkor, a ’70-es évek elején-közepén: A csapatban vagy pozitívan beszélünk az otthoniakról, vagy nem beszélünk. Miért mondom ezt? Azért, mert nem lehetek keserű. Nem engedhetem meg, hogy bejöjjön a keserűség. Ez az én felelősségem.
Ismertem misszionáriusokat, akik otthagyták Isten szolgálatát, azt mondták: nem működik a dolog. Én azt mondanám erre: Nem tökéletes, de hűségesek szeretnénk lenni, és növekedni szeretnénk ebben. Nagyon sok dologgal így van az életünkben.
Ez igazán azt jelenti nekünk, hogy gyülekezetként elkötelezzük magunkat, adunk pici pénzt, amit tudunk – Márk 14:8 –, ígérünk picit, aztán arra figyelünk, hogy azt oda tudjuk adni minden hónapban. Ez annyira nagyszerű, mert láttuk Isten hűségét ebben. Amikor változott valami, vagy nagyobb szükség volt, akkor a gyülekezet többet adott, anélkül, hogy esetleg beszéltünk volna róla. Isten hűséges volt ebben a dologban. Nagyon hálás vagyok ezért.
Van egy jó barátom, aki egy nagy egyházban lelkipásztor. Mondtam neki, hogy eddig több mint ötven misszionáriust küldtünk ki. Azt mondta: „Te jó ég! Az ötvenszer annyi, mint amennyit mi kiküldtünk az elmúlt száz évben.” 🙂 Ez nem olyan jó hír, de hála Istennek, hogy emberek mennek és csinálják. Ha tízszer ennyit adnánk, akkor sem lenne elég mindenkinek. Mi az, amit csinálunk? Megtesszük, ami tőlünk telik. Ez az, amit csinálunk.
Megjegyezhetek valamit erről a támogatásról? Azt mondja Pál:
1Kor 16:2b ne akkor történjék a gyűjtés, amikor odamegyek.
Miért mondta ezt? Pál el akarta kerülni azt, hogy neki bármi köze legyen a gyülekezet pénzéhez. Egyébként Billy Graham és az ő szervezete is erre a dologra figyelt leginkább, hogy őneki semmi köze ne legyen ehhez. Ugyanígy vagyunk mi is. Nekem, az elöljáróknak semmi közünk nincs a pénz kezeléséhez. Nem vesszük a kezünkbe, nem piszkáljuk. Miért? Azért, mert szeretnénk, hogyha világos lenne, hogy nem ez a célunk. Ehhez nincs közünk igazából. Úgyhogy, mi a legfontosabb a pénzügyi támogatásban?
1Kor 16:14 Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!
Mit láttunk eddig ebben a levélben? A levél elején: Minden dolgotok egységben menjen végbe! 1Kor 14-ben: Minden dolgotok rendben menjen végbe! Aztán itt: Minden dolgotok szeretetben menjen végbe! Miért adunk? Miért támogatunk? Miért állunk mögé embereknek, akik misszióban vannak? A szeretet miatt. Nem azért, mert olyan sok plusz pénzünk van. Mert nincs. Hanem azért csináljuk, mert szeretjük őket, és mert hisszük, hogy Istennek van egy küldetése, amire el vannak hívva. A szolgálatuk jelent nekünk valamit, és a mi nevükben vannak ott, ahol vannak.
Ez volt a pénzügyi támogatás, de nem ez a teljes kép, nézzük tovább:
2) 1Kor 16:5-8 írásrészben Pál beszél arról, hogy meglátogatja a gyülekezetet, de most Efézusban marad, és azt mondja igazán: én támogatom a gyülekezetet. Azaz a szolgáló támogatja a gyülekezetet. Ez valami nagyon súlyos, nagyon komoly dolog az életünkben. Hisszük, hogy a gyülekezetnek szüksége van arra, hogy Isten embere szolgáljon ott. Kell, hogy legyenek emberek, akik teszik ezt, akik fel vannak emelve Istentől erre.
Megint csak, nem vagyunk tökéletesek, akik prédikálunk, nem tökéletesek az üzeneteink, nyilván, de bízunk benne, hogy Jer 3:15 Isten ad szíve szerint való pásztorokat a gyülekezetnek. Mennyire jelentős ez! Pál ott volt Efézusban, és az jelentős volt a helyi gyülekezetnek, számított nekik. Mondta is Pál: itt maradok Pünkösdig, 1Kor 16:8. „Ez fontos hely nekem. Ez a szolgálat helye.”
Megeshet – jól figyelj, mert egy ember értékéről beszélek –, hogy te nem látod a szolgálatod értékét, de te Isten embere vagy nagyon sok helyzetben. Lehet, hogy te vagy az egyetlen hívő a helyiségben egy oktatáson, vagy egy piacon, vagy egy bírósági tárgyaláson, vagy…; és lehet, hogy te vagy az egyetlen, aki képviselheti Isten kegyelmét, Krisztus bevégzett munkáját, az evangéliumot: Jézus megmenthet egy embert, aki hisz Őbenne. Az életed számít. Egy ember élete számít.
Még egy dolgot látunk ebben a részben. Azt, hogy Pál tervezett. Tervezzük az életünket! Persze, megvan benne ez a biztonsági szelep: ha az Úr akarja, 1Kor 16:7. „Van egy tervem. Ha az Úr akarja, megcsinálom.” Ez rendben van, hogy nem vagyok olyan biztos benne. Mert azt mondom: ha az Úr bezárja az ajtót, akkor nem fog megtörténni.
Tervezünk-e? Tervezzünk az életünkben. Tervezzük, hogy szolgáljuk az Urat. Vannak dolgok, amik tervezés nélkül is megtörténnek az életemben. Tervezés nélkül is éhes leszek, tervezés nélkül is kérik az adómat. Tervezés nélkül is megöregszem, és lehet, hogy jó dolgok is történnek az emberrel időnként tervezés nélkül.
Ha nem tervezzük, hogy szolgáljuk az Urat, akkor meg fog-e történni? Józs 24:15-ben Józsué azt mondja: én és az én házam népe az Urat szolgáljuk. Van egy tervünk. Mi a tervünk? Szolgálni fogjuk az Urat. Egy értelemben ez nagyon könnyű nekünk. Tele vagyunk szolgálatokkal a gyülekezetünkben: evangelizációk, az idősek szolgálata, a vasárnapi iskola, a Kháriszba be lehet segíteni, lehet börtönben látogatni. Szükség van látogatásra, szükség van bátorításra, szükség van gyakorlati segítségre.
Tervezzük-e, hogy szolgáljuk az Urat? Pál tervezte: a szolgálat tervei, a szeretet tervei, tervezem, hogy leteszem az életem. Hogyan gyártod a terveidet? Tudod-e, hogy az egyik dolog, amiért a kereszténység unalmassá válik nagyon sokaknak, az ez: nem tervezek, vagy csak azt tervezem, ami biztonságos, és nem tervezem azt, ami őrültségnek hangzik. Ez nyugodtan tekintsd kihívásnak egy értelemben.
Nekünk azt mondani: Mi lenne, ha lenne egy gyülekezetünk Debrecenben?; ez őrültség egy értelemben. Mert emberek kellenek hozzá, pénzt kell rá költeni, és utazni kell oda. Vagy azt mondani: Mi lenne, ha elmennél Sepsiszentgyörgyre? Milyen azt mondani: Kötelezd el magad Gödöllőre!; amikor itt is annyi szükségünk van. Vagy akik Kínában vannak, azoknak miért mondtuk, hogy menjenek? Azért, mert egy embernek óriási jelentősége lehet.
Könnyű úgy gondolkodnom, hogy az az egy ember a pásztor; vagy: az az egy ember a másik, mert ő van oda elhívva, úgyhogy ő a fontos. Ám az az egy ember az te magad vagy, aki tényleg megváltoztathat dolgokat, akinek a szolgálata tényleg jelenthet valamit. Ne gondold, hogy a te támogatásod valakinek az életében jelentéktelen. Ne gondold, hogy az imáid nem számítanak, hogy a telefonhívásod mellékes.
Annyiszor hallottam, hogy egy ember sok év múlva azt mondta: tudod, egyszer felhívtál; vagy: egyszer leültünk; vagy: egyszer imádkoztunk, és soha nem felejtettem el, annyit jelentett nekem. „Tényleg?” Tényleg, de ez nem rólam szól. Az az egy ember, aki te vagy, neked annyira jelentős az életed. Nem csak a pénzügyi támogatásról szól, hanem erről szól, hogy van egy szolgálatod. Te egy szolgáló vagy.
Van itt egy intés erre:
1Kor 16:13 Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek!
Mit jelent ez? Azt, hogy légy kezdeményező, hogy nyiss, hogy tegyél, hogy szolgálj, és vigyázz, légy résen. Ne gondold, hogy ez langyos nyáresti séta a parkban. Ne gondold, hogy az egész életünk erről szól, hogy andalgunk a Duna-parton Jézussal. Ne gondold, hanem vigyázz, mert lesznek dolgok, amik elvisznek, amik félrerángatnak, lesznek emberek, akik félrevezetnek. Vigyázz! Légy résen. Figyelj oda! Ne vedd könnyedén. Ne gondold, hogy minden rendben van.
Ne gondold, hogy ez csak tinglitangli séta. Fognak jönni nagy pofonok, amikre nem számítasz. Számíts rá. Ez a helyzet, de mi a részünk? Az, hogy támogatok. Támogatok misszionáriust, támogatom a gyülekezetben Isten munkáját, adok. Persze ez fontos, de ezen túlmenően, a testvérem, aki mellettem van, bátorítom őt. Azt mondom neki: „Vigyázz! Van valaki, aki elvenné a hitedet. Van valaki, aki elvenné a szolgálatodat. Vigyázz! Tervezzünk együtt. Legyünk férfiak!”
Legyünk kezdeményezőek, legyünk bátrak, menjünk előre, és tervezzünk Istennel. Annyira tetszett a minap, jött a telefonhívás P. Zolihoz: „A fiam Budapestre költözik. Úgyhogy, vedd a szárnyad alá azonnal.” Az ember azt mondta a fiának: „Tervezd! Legyél ott a gyülekezetben.” Miért? Azért, mert tervezzünk. Sok minden nem fog megtörténni, ha nem tervezek az Úrral.
Lehet, hogy tervezek valamit és nem jön össze? Lehet. Viszont ha nem tervezem, biztos, hogy nem jön össze. Úgyhogy, van veszély abban, hogy tervezek valamit? Persze. Van veszély abban, hogy bevállalok valamit? Naná! Kockáztatok? Igen. Viszont a másik oldalról: Miért ne? Csak tegyük ezt!
3) 1Kor 16:10-18. Érdekes ez a kép: a szolgáló a szolgáló felé. Igazán a prédikátor a prédikátor felé, a szolgáló a szolgáló felé.
Ismered-e ezt a mondást: Lakva ismerni meg a másikat. Volt egy ilyen elképzelésem, hogy minden hívő nagyszerű, csodálatos. Aztán a bibliaiskolás időm alatt együtt béreltünk lakásokat, és aztán megtudtam, hogy milyenek a hívők, és ők is megtudták, hogy én milyen vagyok. 🙂
Egy értelemben hadd mondjam így: ha együtt szolgálunk, akkor lesz súrlódás is. Termelődik némi hő, mert a súrlódás olyan. Ez megtörténhet szolgáló és szolgáló között. Vannak elöljárók: P. Duló, P. Barry, P. Jim, P. Bendegúz. A legkönnyebb dolog lenne a világon, hogy mi összezördüljünk, és hogy ne legyen köztünk egység, hogy köztünk ne legyen szeretet, hogy köztünk ne legyen rend. Miért? Azért, mert együtt szolgálunk. Mert van, hogy nem egyeznek a véleményeink. Van, hogy át kell beszélnünk dolgokat, és lehet, hogy éle van valaminek.
Ugyanez a szolgálatodban. Jársz valamelyik vidéki misszióba, vagy mész valahova szolgálni csapatban, és aztán lesz hő termelődés.
Mit csinált Pál? Először hadd kérdezzem: Könnyű volt a helyzete Pálnak? Nem, nem volt könnyű. Emlékszel 1Kor 3-ban, voltak korinthusiak, akik azt mondták: én Pálé vagyok, én őt kedvelem. A másik csapat mit mondott? „Én Apollósé vagyok.” Ha megnézed ezt a néhány verset, hogyan beszél Pál Apollósról? Nagy szeretettel, nagy építéssel és nagy bátorítással. Azt mondja: Apollós az én testvérem, akit szeretek, aki közel van hozzám, aki drága testvérem. Pál ki akarta fejezni, hogy nincs köztük semmi más, csak szeretet.
Mi történhet azonban? Ha testvéremmel van súrlódásom a szolgálatban, mi történhet? Kezdek negatívan beszélni róla. Mit csinálok ekkor? Péld 6:19 megoszlást szítok a testvérek között. Mit csinál Pál? Támogatja a testvéreit, a többi szolgálót. Ez olyan elv, amivel tele van a Biblia, és tele van a szívünk igazán.
Nézd meg Pálnak a példáját, felemeli Timóteust és Apollóst és Sztefanászt. Azt mondja róla: ő nagyszerű testvér. A Római levél utolsó, 16. fejezetében azt mondja ezekre az emberekre: az én szeretetteim az Úrban, a mi segítőnk Krisztusban. Miért beszél így ezekről az emberekről? Tökéletesek? Nem hiszem, de nem ez számít igazán, hanem a szívében bátorít és épít. Ez a támogatás annyira fontos nekünk, hogy ebben gondolkodjunk.
Van valaki más, aki evangelizál, erre azt mondja valaki: „Nem úgy evangelizál, ahogy én. Én beszélgetek emberekkel, ő pedig lenyomja néhány perc alatt az üzenetet. Ha tudná, hogy kell evangelizálni!” Olyan könnyű ez, nem? Olyan könnyen gondolkodhat valaki így! Aztán nekiáll kritizálni az üzenetet: „Ez a prédikátor összevissza beszél, nem tudja, mit beszél. A másik túl kemény. A harmadik nem mond semmit, csak vicces. Amaz pedig mindent megismétel háromszor.” Olyan könnyű erre menni, nem? A világ legkönnyebb dolga.
Annyira tetszik ez, hogy ebben a fejezetben itt van ez a három:
– mert a pénzügyekkel annyira könnyű kritikussá, keserűvé válni,
– a szolgálat jellegével: milyen a szolgálat, mit csinál a gyülekezet, mit nem csinál, mit kéne; és
– egymással olyan könnyű kritikussá válni!
Pál végig erre bátorít minket (nem mondja ki): Miért tennénk?
1Kor 16:9 mert nagy és ígéretes munkára nyílt kapu előttem, de az ellenség is sok.
„Nagy kapu nyílt előttem, hasznos, és az ellenség sok.” Ez az, ami történik az életünkben mindig. Isten nyit nekünk egy ajtót, azt mondjuk: „Igeeen! Ez az! Bemegyünk rajta, megcsináljuk.” – és valóban hatása van a munkának. Gondolok a srácokra a Vissza a valósághoz szolgálatban. Van egy meghívásuk, mennek Bajára, szerveznek nekik egy konferenciát. Ez a célunk, hogy szolgáljunk ezzel. Biztos vagyok benne, hogy nagyon hatékony. Miben vagyok még biztos? Abban, hogy az ellenség is sok.
Biztos vagyok benne, ha megnézzük a testvéreket, akik szolgálnak a háttérben: a hangosítóink, a vetítőink, az internetes közvetítés, a zenészek…, nagyon hasznos a szolgálatuk, és még valami: biztos vagyok benne, hogy az ellenség is sok. Mindig így van Isten munkájában. Mindig ebbe futsz bele Isten munkájában. Mindig van sok dolog, ami kihívja, megtámadja, nekimegy a dolognak, és nem szűnik meg. Amikor egyik testvérünk átvette a tiniszolgálatot, jött a balesete, és én erre a versre gondoltam: az ellenség is sok.
Sok a kihívás, sok a próba és a sok a támadás, és mindig van. Azzal nem tudok semmit tenni, hogy lesz-e ellenség, lesz-e támadás a szolgálat ellen, vagy hogy valaki meglop, valaki megtámad, valaki kritizál, valaki hazugságokat ír rólunk az interneten. Tudod, mivel tudok mit csinálni: én nem akarok az ellenséged lenni. Én nem akarok a szolgálat ellensége lenni. Én nem akarok Isten munkájának az ellensége lenni.
Miért van ez, hogy nagy ajtó nyílik és aztán sok az ellenség? Ján 1-ben mit mond Jézusról?
Ján 1:5 A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be.
Úgy is lehet mondani: a sötétség nem győzte le Őt. A sötétség nem érti Őt. Vannak emberek, akik soha nem fogják elfogadni a szolgálatunkat, soha nem fogják megérteni, hogy miről szól ez az egész; de még egy: a sötétség nem tudta legyőzni Őt, nem tudta benyelni Őt. Ez így van velünk is Isten kegyelméből: van sok támadás, van sok probléma, de Isten, Aki 2Kor 4:6 képes volt a mi sötét szívünkből az Ő világosságát előhozni, az az Isten képes ragyogni ebben a sötét világban. Ámen.
Mennyei Atyánk! Köszönjük Neked ezt a néhány gondolatot, ezt a csodálatos levelet, a Korinthusiakhoz írt első levelet. Annyira hálásak vagyunk Neked, hogy szóltál hozzánk ezeken a fejezeteken keresztül. Felkavarja a szívünket, ha arra gondolunk, amit kommunikáltál felénk.
Kérünk Téged, hogy írd ezeket a szívünkre, és kérünk Téged, hogy bátoríts minket ezekben újra és újra. Kérünk Téged, hogy építs fel bennünket, és kérünk Téged, hogy hadd legyünk támogatók egyik, másik, harmadik módon, mindazokkal, amiket Te adtál nekünk. Urunk, kérünk, ne menjen végig az életünk úgy, hogy nem Teérted élünk benne, hogy nem szolgálunk Téged benne, hogy nem szolgálunk Veled benne. Kérünk, Urunk!
Ámen.