P. Rick Knight: Krisztus megismerésében a kincsünk
Kol 2:1-3 Mert szeretném, ha tudnátok, hogy milyen nagy küzdelmem van értetek és azokért, akik Laodiceában vannak, és mindazokért, akik nem láttak engem személy szerint testben, hogy szívük felbátorodjék, és szeretetben összeforrjon, hogy eljussanak az értelem meggyőződésének teljes gazdagságára, az Isten titkának, Krisztusnak a megismerésére. Benne van elrejtve a bölcsesség és ismeret minden kincse.
Vannak kulcsszavak ebben az írásrészben, amik nagyon fontos dolgokat tanítanak nekünk a keresztény életünkről. Először is azt, hogy vannak emberek, aki vigyáznak és figyelnek ránk az életükben: a pásztorok és a vezetők. Ezeknek az embereknek az életében nagy konfliktus van, mert ára van annak, ha valaki emberekre vigyáz, és még aggodalom is jár ezzel. Pál mindig odafigyelt arra, hogy az emberei tudjanak erről. Mert így képet kaptak arról, hogy ő hogyan törődik velük Istenen keresztül.
Aztán Pálnak az is fontos volt, hogy az emberek lássák az ő arcát. Úgy hiszem, öt alkalommal említi az írásokban, hogy mennyire fontos számára, hogy az emberekkel találkozzon szemtől szemben. Azt gondolom, hogy mi is egyetértünk abban, hogy mennyire fontos számunkra, hogy legyen olyan időnk, amit szemtől szemben töltünk a pásztorunkkal és keresztény vezetőkkel, akiket Isten az életünkbe helyezett. Persze eljön majd az a dicsőséges nap, amikor szemtől szemben leszünk Jézussal. Mégis az arcunk olyan sok dolgot elárul! Nem értünk meg valakit igazán, amíg nem beszélünk vele szemtől szemben.
Aztán beszél arról, hogy a szívünk vigasztalást nyerjen. A szívünk Krisztus Testének a törődésén keresztül vigasztalódik meg. Sokszor rossz helyen keressük a vigasztalást. Azért van ez, mert kényelmetlenül érezzük magunkat a szívünkben, a lelkünkben, és szeretnénk valami gyors és könnyű megoldást találni, ami azonnal változtat azon a területen. A világ sok ilyet kínál nekünk, de az egyetlen megelégítő vigasztalás az, amit csak Isten tud hozni az életünkbe. Úgy lesz ez a miénk, ahogy összeforr a szívünk szeretetben.
Tetszenek ezek a szavak, hogy a szívük összeforrt szeretetben. Egy anyag részei leszünk. Egy anyag részei vagyunk, és ahhoz, hogy elválassz minket egymástól, szét kellene tépned azt. Ugyanazok a dolgok foglalkoztatnak minket, ugyanaz a szeretetünk, ugyanaz a látásunk, de mégis más az életünk. Az élet fontos dolgaiban viszont egyetértünk.
Aztán van gazdagság. Persze mindnyájan szeretnénk gazdagságot, jó gazdagnak lenni. A földi gazdagságot nem ismerem, még annyira nem tapasztaltam meg, nem is nagyon hiszem, hogy meg fogom tapasztalni, és annyira nem is hiányzik. Viszont szellemileg gazdagnak lenni csodálatos. Csakúgy, mint a szellemi gazdagság, az a gazdagság is ad nekünk megelégedettséget, ami a pénztárcánktól függ, de az időleges megelégedettség. A szellemi gazdagság azonban teljes bizonyosságot ad nekünk.
Teljesen bizonyosak vagyunk. Miben? Azt mondja itt, hogy a meggyőződésben. Az értelem meggyőződésének teljes gazdagsága – ezt mondja itt. Jobban megértjük ezt az életet, amit Isten ad nekünk. Jobban megértem azt, hogy hova is tartozom én kegyelemből, és nem kell, hogy bárkihez is hasonlítsam magam. Amit látsz, azt kapod. Vagyok, aki Krisztusban vagyok, de növekszem. Együtt növekszünk ebben a Testben.
Aztán van egy rejtély, Isten rejtélye. Hogyan tudnánk meghatározni Isten titkát? Nézz körül a gyülekezeten, ez Isten titka. Vagy menj el evangelizálni, beszélj valakivel az Úrról, és nézd meg, hogyan válaszol Isten rejtélyére. Ez az üdvösség. Isten, Aki szereti a megtört emberiséget, az egy rejtély. Hatalmas rejtély! Az Atyának és Krisztusnak a titka.
Végül, a bölcsesség és ismeret kincsei. Hatalmas kincset találunk, ahogy Isten bölcsességet ad nekünk. Hatalmas kincset ad, ahogy megnyitja előttünk az Ő Igéjét, ahogy megnyitja az értelmünk szemeit, és egy helyzetet vagy az embereket teljesen új megvilágításban látjuk. Ez kincs számunkra.
Annyira csodálatos életünk van keresztényekként! Lehet, hogy éppen most nem így érzed, lehet, hogy azt mondod: „Pásztor! Ezek szép szavak, de én nem igazán így tapasztalom.” Ez is rendben van. Vannak emberek, akik törődnek velünk. Isten is törődik velünk. Egy anyaggá sző minket össze, nem tudunk elmenekülni se ettől. Nem tudunk elmenekülni Krisztus Testének a közösségétől, a kenetétől. Még ha nincs is kedvünk ehhez, megvan ez számunkra. Ámen.
P. Kende: Jézust szeretnénk látni
Az egyik imaalkalmon hallottam ezt, annyira elképesztő gondolat: Ha összehasonlítod magadat és Istent, ki érdekesebb kettőtök között? Szerintem Isten! Mégis Ő keres téged. Ő jobban keres téged, mint te keresed Őt. Holott Ő az érdekesebb, mégis Ő keres téged. Valószínűleg azért, mert az Ő szeretete nagyobb, mint a miénk.
Ján 12:21-23 Ezek a galileai Bétsaidából való Fülöphöz mentek, és kérték őt: Uram, látni akarjuk Jézust. Fülöp elment, és szólt Andrásnak, majd András és Fülöp is elment, és szólt Jézusnak. Jézus pedig így felelt nekik: Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az Emberfia.
Ez az írásrész bizonyos görögökről szól, akik Jézust akarták látni. Persze láthatták, de beszélni akartak Vele, és megakarták kérdezni Őt. Jézus válasza némileg meglepő. Majdnem olyan, mintha nem is válaszolt volna nekik, vagy mintha nem is törődött volna velük. Valójában mégis azt tette.
Majdnem olyan, mintha Jézus nem is válaszolna. Mintha azt mondaná: Kérdezzenek, amit akarnak, de most másnak van itt az ideje! Ez azonban nem igaz. Valójában Jézus azt mondja: Eljött annak az ideje, hogy megdicsőüljek. Milyen dicsőségről beszél? Szerintem Ján 13:31-ről, a kereszt dicsősségéről és a feltámadás dicsőségéről. Arról, hogy Ő elvégzi a munkát, amiért eljött. Befejezi a munkát. Ez az a dicsőség, amiről beszélünk.
Ez érdekes, mert a szolgálatának eddig a pontjáig Izrael már elutasította Őt, nem fogadták el Messiásuknak, és most jönnek a görögök, és azt mondják: Találkozni szeretnénk Vele. Ez majdnem hogy egy választóvonal. Izrael nemet mondott, a pogányok eddig azt mondják: Minket érdekel. Jézus azt mondja nekik: „Csak akkor, a kereszt dicsőségében ismerhettek meg Engem ti, pogányok. Nem Messiásként jöttem hozzátok, királyként, mint a kiválasztott néphez, hanem szenvedő Megváltóként. A Krisztusért jöttem, Aki a keresztre megy, Aki feltámad a halálból, és Aki megvált benneteket.”
Ezek vagyunk mi valamennyien, akik születésünk szerint nem vagyunk zsidók, akik nem éltünk zsidókként a judaizmus hitében, hanem pogányokként nőttünk fel, és ismerjük Jézust a keresztben. Erről beszélt. Azt mondja: Megismerhettek Engem, láthattok Engem, de csak egy útja van ennek, és ez a keresztben, a feltámadásában, a Szent Szellemben van. Úgyhogy igazából válaszolt nekik.
Ez a mai témánk, amit ők mondtak, és lehet ez az üzenet címe: Jézust szeretnénk látni. Ez a vágyunk valóban. Amint ezen gondolkodunk, tudjuk – és persze nagyon komoly dolog a számunkra –, hogy Jézus látható királyként jött el. Ez fontos volt, mert ez segít nekünk megérteni: az, hogy látjuk Őt, nem jelenti azt, hogy hiszünk is Benne. Őt látni nem egyenlő azzal, hogy hiszünk is Benne.
Vannak emberek, akik azt állítják, hogy jártak a mennyben, kaptak látást a mennyről. Azt mondanám neked, hogy ne irigyeld őket. Vannak emberek, akik azt mondják, hogy látták Jézust látomásban. Én azt mondanám, hogy ne irigyeld őket, mert a látás nem egyenlő a hittel. Csak azért, mert láttak valamit – még ha Istentől való is –, akkor sem jelenti azt, hogy az hit, hogy az hozzáad a hithez. Lehet, de lehet, hogy nem.
A lényeg azonban az, gondolj erre, hogy egész országnyi nép ott volt, Izrael egész népe ott volt, és eljött Jézus, a Messiás, megmutatta nekik Magát, ránézhettek, beszélhettek Vele, hallgathatták, láthatták, amit tett, de mégsem hittek Benne. Ez ugyanígy van ma is, a mi országunkban is. Rengeteg ember van errefelé, akik látták Jézust, az örömöt hívőkben. Ha hívő vagy, volt nehézség az életedben, de mégis volt örömöd benne. Nincs erre magyarázat, csak a Szent Szellem az, Aki örömöt adott. Látták ezt, de mégsem hittek.
Vannak emberek körülöttünk, akik lehet, minden szerdán átmennek a Nagyvárad téren, és hallották már az evangéliumot egyikünktől evangelizáció alkalmával, de mégsem hisznek. Vagy a munkatársaid, akik látták a döntéseidet, azt, hogy hűséges vagy ebben, és tiszta vagy a Szent Szellem által, hoztál döntéseket ezért, és ezek nem voltak könnyű döntések, de mégsem hittek. Látnak filmeket – vannak igazán jó filmek mostanában Krisztusról, és ez nagyszerű –, látják a kedves Megváltót, de mégsem hisznek.
Ez történt akkor is, amikor Jézus itt járt. Sokan látták, sokan látnak, de mégsem hisznek. A látás nem kapcsolódik a hit kérdéséhez. Ez különálló dolog. Vagy látsz, vagy nem látsz, vagy érzel, vagy nem érzel, vagy vannak érzelmeid felőle, vagy nincsenek, de nem az a lényeg, hanem az, hogy van-e hited. A hited nem kapcsolódik ezekhez.
Nem számít, hogy keresztényként neveltek-e vagy sem, ez sincs szoros kapcsolatban a hiteddel. Ahogy azt sok gyülekezetben felnőtt gyerek életében látjuk, sajnos. Hitben lettek felnevelve, de mégis másik úton járnak. Azért mondom ezt, mert félreérthetjük. Vannak emberek, akik látnak csodákat, mégsem hisznek. Úgyhogy bátorítalak, legyen hited, akár látsz csodákat, akár nem. Nem ettől függ. Látunk csodákat, és hálásak vagyunk értük, de nem az a lényeg a hittel kapcsolatban. Zsid 11-ben találunk erről egy definíciót:
Zsid 11:1 A hit pedig a remélt dolgok felőli bizonyosság és a nem látott dolgokról való meggyőződés.
Ez a hit. Bizalom. Bizalommal támaszkodom, ráhagyatkozom valakire vagy valamire. Ez a valaki Krisztus, ez a valami pedig az Ő üdvözítő munkája. Erről a hitről beszélünk, hogy rátámaszkodunk Jézusra. Lehet, hogy jó ember vagy, de nem ismered Jézust. A jóságod soha nem lesz elég Isten előtt, mert soha nem lehetsz tökéletes egymagadban. Úgyhogy bízz Jézusban, hagyatkozz az Ő munkájára a kereszten, mert Ő elég jó volt az Atya előtt teérted. Fogadd el ezt, és bízz Benne.
Ahogy olvassuk itt, azt mondja: a hit bizalom, ráhagyatkozás, rátámaszkodás. Mert Isten az, Aki meg tudja elégíteni a szükségeimet. Ő tud a mennybe vinni, Ő tud helyreállítani engem, Ő tud rendbe hozni egy elromlott barátságot, Ő tudja megváltoztatni a gondolkodásomat. Zsolt 119-ban olvashatod, és sok más zsoltárban: „Istenem! Segít bennem nekem. Istenem, bízom Benned az ostoba érzelmeim miatt, az ostoba gondolatmintáim miatt, amiket én alakítottam ki, és amikkel összezavarom az életemet. Istenem, Benned bízom ezekkel kapcsolatban.” Szeretem ezt. Aztán azt mondja:
Zsid 11:3 Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy ami látható, a láthatatlanból állott elő.
Meg vagyok lepődve azon, hogy a hit ilyen kapcsolatban van a teremtés kérdésével. Mert számomra a hit sokkal nagyobb ennél a kérdésnél. Az Ige viszont ezt mondja. Egy hete este nagyszerű istentiszteletünk volt ezzel kapcsolatban (2014.11.02. du. Schlingloff Sándor, P. Bendegúz. P. Kende: Követeljük vissza – a Teremtést (1)). A következő istentiszteleten (2014.11.09. du.) arról beszélünk, hogy kicsoda az ember. Különleges istentisztelet lesz ebben a sorozatban. Aztán egy hét múlva a szabad akaratról lesz szó.
Sokat beszéltünk a hitről a héten különböző helyeken. Az egyik alkalommal szóba került, hogy a hit nem pozitív gondolkodás. Vannak emberek, akik összekeverik ezt. Mondhatod-e hitben, hogy a dolgok rosszul fognak elsülni? Mondhatod ezt hitben? Jeremiás egész könyve erről szól. Jeremiás semmi mást nem mond, csak azt, hogy a dolgok rossz irányban haladnak. Ezt hitben mondja. A hit nem pozitív gondolkodás. A hit nem egy jó önképről szól. A hit nem ezekről a dolgokról szól, hanem Istenben bízom. Az életem Istenben van Benne, Ő az én Uram, és én Őbenne vagyok.
Ez kihívás, mert a természeti gondolkodás annyira természetes számunkra! Annyira könnyű számomra természetileg gondolkodni. Ránézek valakire, és az arcáról természeti módon leolvasom, hogy mit gondol rólam éppen most. „Azt gondolja rólam!” Ez nem helyes. Ez nem igaz! Ez csak az én elképzelésem arról, hogy a másik mit gondol, és annak semmi köze ahhoz, amit ő gondol. Lehet, hogy éppen szeretetben gondolkodik, Istennel gondolkodik, és hitben gondolkodik. Lehet, hogy szeret engem testvéreként, de nekem másik gondolatom van erről, mert természetileg gondolkodom. Ez megrabol engem.
Szeretnélek bátorítani, hogy élj hitben, gondolkodj hitben, bízz az Úrban. Ezért emeljük fel a Bibliát. Szeretem könyvként, de akármilyen formában is teszed, akár elektronikusan, csak olvasd. Legyen Bibliád, olvasd, és legyen a szívedben. Miért? Azért, mert Róm 10:17 a hit hallás által van, a hallás pedig Isten Igéje által. Hallgasd Isten Igéjét, hallgasd az üzenetet. Szeretnélek bátorítani ebben is. A weboldalunkon fel vannak töltve az üzenetek hangfelvételei, hallgasd őket, mert hallanunk kell. Az olvasás nagyszerű, de hallanunk kell, mert annyival több minden megy át ilyen módon egy üzenetben a prédikációból. Fogadd el Isten Igéjét mindenféle módon, ahogy csak tudod! Miért is? Mert hívő hívők akarunk lenni, igaz? Nem akarok hitetlen hívő lenni.
Nem akarok úgy élni, hogy Jézus a szívemben van, de gyakorlatilag hitetlen vagyok. Nem bízom Benne, aggódom, és természetileg gondolkodom. „Tudom, hogy mit gondolsz rólam. Ismerem ezt a pillantást, ez elég nekem.” Nem akarok így élni, és nem akarok így gondolkodni, hanem Istennel akarok gondolkodni a testvéreimről, a jövőmről, az országunkról, erről a világról.
Nem azt mondom, hogy minden gyönyörű és tökéletes lesz. Nem érdekelnek a hazugságok. Igen, a dolgok szerintem az országunkban rosszabbak lesznek, sajnálom, nem néz ki jól a helyzet. Háború van a szomszédunkban, Ukrajnában. Mondd, melyik szomszédunk kedvel minket! Mondj egyet! Csak egyet mondj, aki szeret minket, vagy akit mi szeretünk! Jó irányba tartunk? A dolgok jobbak leszek? Nem fogok hazudni efelől.
Figyelj azonban! Lehet hitem, lehet imám, szerethetem az országomat, szolgálhatom a népemet, és hihetek abban, hogy az emberek Krisztushoz jönnek az évek folyamán, és látunk ébredést majd. Gondolkodhatunk hitben. Igen, a körülmények elromolhatnak, de lehet hitem az emberek felől, lehet hitem Isten akaratában. Lehet látásom arról, hogy lesz gyülekezetünk minden nagyobb városban Magyarországon.
Miért? Azért, mert a kegyelem üzenetét prédikálni kell. Hála Istennek, nem csak a görögök Ján 12-ben, hanem mindig vannak emberek, akik ezt mondják: Mi látni akarjuk Jézust! Például az Alapok kurzuson néhány héten át nagyszerű alkalmaink voltak azokkal az emberekkel. Ott voltak a hívők, akik újak a gyülekezetünkben, és Jézust akarják látni. Tetszik ez nekem.
Az istentiszteleteinken Jézust akarjuk látni. Szeretem ezt. Remélem, hogy ezért vagy itt. Remélem nem pénzért jössz, mert ha így van, akkor rossz helyen vagy. 🙂 Lehet, azért jöttél, hogy elvegyél, lehet, azért jöttél, hogy egy pénztárcát találj, de igazán Isten hozott ide, hogy Jézust lásd meg. Lehet, hogy azért jöttél ide, hogy házastársat találj, de igazán Isten hozott ide, hogy Jézust lásd. Csak szeretnélek bátortani ebben, hogy találd meg Őt.
Talán a legnagyszerűbb ima a Bibliában, ahol Mózes így imádkozott:
2Móz 33:18 … Kérlek, mutasd meg nekem dicsőségedet!
Csodálatos ima! Mózes látni akarta Isten dicsőségét. Nem ismerte a nevét, de igazán azt mondta: Jézust akarom látni! Persze nem ismerte a Messiás nevét, de erre vágyott, Jézust akarta látni. Látjuk itt, hogy ez nem lehetséges, mert ő ószövetségi hívő volt, Isten másik rendszerében élt, másik rendelkezési időszakban. (Ha nem tudod, hogy mik ezek, akkor gyere a bibliaiskolába.) Istennek van egy megoldása:
2Móz 33:21-23 Majd azt mondta az ÚR: Íme, van itt hely nálam; állj a kősziklára! És amikor dicsőségem elvonul előtted, a kőszikla hasadékába állítalak, és kezemmel betakarlak, míg átvonulok. Azután kezemet elveszem rólad, és hátulról meglátsz engem, de az arcomat nem láthatod.
Mi ez? Nagy tisztesség. Mózes a helyes dolgot kérte. Kért valamit, ami csodálatos. „Téged akarlak látni, Istenem. Ismerni akarlak Téged! Személyesen ismerni akarlak Téged. Tudni akarom, hogy ki vagy Te. Terád akarok nézni, ez a vágyam.” Így vagyunk mi is, amikor kinyitjuk a Bibliánkat, amikor jövünk a gyülekezetbe, amikor elmegyünk egy imaalkalomra. Amikor elmegyünk szolgálni, akkor igazából Jézust akarjuk látni egy új, friss módon. Mózes ugyanígy imádkozott. Ő csak egy részt láthatott, de nekünk van valami csodálatos.
Zsid 1:2a ez utolsó időkben Fia által szólt hozzánk,
Ján 1:18 Az Istent soha senki nem látta, az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt.
Most újszövetségi hívőkként – 2Kor 3:18 – látjuk Őt szemtől szemben mindenféle fátyol nélkül. Szemtől szemben van kapcsolatunk Ővele, és ez csodálatos. Mózes, Isten embere, Isten nagyszerű embere, nem volt se előtte se utána hozzáfogható próféta, de nem láthatta azt, amit te láthatsz. A Szent Szellemben te ránézhetsz Jézusra, és ismerheted Őt. Ez megváltoztathat téged. Élvezhetjük, amint imádjuk Őt az énekléssel, amint az istentisztelet elején Őrá nézünk. Ez az örömünk, hogy Ő megváltoztat minket. Ez csodálatos!
2Kor 3:18-ban azt mondja, hogy amint az Ő arcára tekintünk, elváltozunk az Ő képére dicsőségről dicsőségre. Van növekedés az életünkben. Szeretjük ezt. Bizonyos módon azt mondhatnánk, hogy még mindig ott kell, hogy legyünk a kőszikla rejtekében. Mert nem vagyunk tökéletesek, még mindig van bűnös természetünk, még mindig van problémánk, még mindig nem láthatnánk Isten dicsőségét szemtől szemben. Nem tudjuk befogadni a teljes ismeretet.
Ki a mi Kősziklánk? 5Móz 32:31 a mi Kősziklánk a mi Istenünk. Ez csodálatos! Hívő vagy? Csak gondolj ebbe bele! Ef 2:10-ben Krisztus Jézusban teremttettünk. Ő az én Kősziklám, és el vagyok rejtve Őbenne. Ef 2:6 mennyei helyen ülök Krisztusban, Őbenne vagyok. Aztán Ef 2:13 közel vagyok Istenhez Krisztus vére miatt, mert Őbenne vagyok. Ki az én Kősziklám? Jézus. Őbenne vagyok elrejtve, Őbenne vagyok betakarva, Ő az én betakarásom, és így láthatok.
Ki vagy te? Krisztusban vagy. Ez az örökkévalóság valósága. Így látja Isten. Ezért kérdezte P. Shane az alkalom elején: Tudod-e, hogy csodálatos vagy? Valaki pedig csak ül magában, és morog az orra alatt: „Minden vagyok, csak az nem! Ha tudnád, milyen gondolataim vannak! Amikor először néztem ma a tükörbe, arra gondoltam, hogy plasztikáztatnom kellene. Nem vagyok én nagyszerű!” P. Shane nagyon jól mondta, hogy ez nem az érzelmeidről szól, nem azok diadalmaskodnak. Isten csodálatosnak lát téged. Ezért van szükséged a gyülekezetre, mert ez a valóság.
Zsid 13:9 Ne hagyjátok, hogy különféle idegen tanításokkal félrevezessenek! Mert jó dolog kegyelemmel erősíteni meg a szívet, nem ennivalókkal, amelyeknek semmi hasznát sem veszik azok, akik velük élnek.
Ez a vers csodálatos, mert azt mondja nekem, hogy a szívemnek szüksége van bátorításra. A szívemnek szüksége van arra, hogy megalapozódjon. Ha emberi lényként van egy nagy problémánk, akkor ez az, hogy nem vagyunk állhatatosak. „Szeretem az Urat. Élvezem!” Egy órával később: Isten gyűlöl engem. Mi történt a kettő között? Lehet, belerúgott az ajtókeretbe, most fáj a kislábujja, és ez megváltoztatta azt, ahogy azt látja, hogy Isten szereti-e vagy sem. Vagy megjött egy nagy értékű közüzemi számla, és ez megváltoztatta a valóságát nagyon komoly módon. Ez megtörténhet velünk. Úgyhogy szükségünk van a gyülekezetre, mert szükségünk van a bátorításra, szükségünk van arra, hogy megalapozódjunk. Szükségünk van arra, hogy halljunk.
Olyan könnyen gondolkozhatsz cselekedetekben. Erről beszél Zsid 13:9-ben, amikor ennivalókat említ. Az eledelek a cselekedetek. Gondolkozhatsz így: „Mit csinálok én Istenért, és mit érdemelek ezért cserébe? Milyen messzire mentem már Istennel? Igazából itt vagy ott kellene már lennem! Miért nem történik meg ez vagy az? Miért van meg még mindig az a gyengeségem?” Isten azt mondja: Jobb a te szívednek, ha kegyelemben alapozódik meg, ha felismered, hogy a cselekedeteidnek semmi köze ehhez. Ő szeret téged. Zsid 11: 6 gyönyörködik a hitedben. Még semmit nem is tettél a hited miatt, és már gyönyörködik benned. Aztán megteszel dolgokat, és te is élvezed, de Ő gyönyörködik benned úgy, ahogy vagy, és szeret téged úgy, ahogy vagy.
Vannak ilyen furcsa tanítások a kereszténységben is. „Tudod, a ti tanotok nem teljes.” – ezt mondják az eretnekek: a mormonok, a Jehova tanúi. „Jó a ti tanotok, de nem teljes!” –, és aztán hozzátesznek még egy könyvet a Bibliához. Fognak még egy könyvet, aztán melléteszik a mormonok könyvét, vagy más egyéb ostobaságot.
Ugyanakkor kisebb mértékben megtörténhet az is, hogy valaki azt mondja: Nézd, a hited nagyszerű, de szükséged van még valamire!; és ez nem eretnekség, de rossz tanítás és nem kegyelem. „Dolgozz keményebben! Hol a gyümölcs az életedben? Miért nem szólsz nyelveken? Hol vannak a csodák? Valami hiányzik a hitedből!” Mindig megvan ez a kihívás.
Isten azt mondja: Jobb a te szívednek, hogy kegyelemben legyen megalapozódva. Mert hogyan máshogy láthatnád Őt? Hogyan láthatnánk Őt? Hogyan ismerhetnénk Őt, ha nem az Ő kegyelmének az ajándékából? Csodálatos! Tetszik a következő esküvői kép. A férfi nyilvánvalóan nem érdemli meg a nőt, és nő nyilvánvalóan nem érdemli meg a férfit, mégis odaadják az életüket egymásnak. Viszont ez nem arról szól, hogy ki mit érdemel, hanem a szeretetről szól. Elég őrült dolog ezt tenni :-), ugyanakkor nagyszerű, és nagyon örülök, hogy házas vagyok. Őrület az egész, de nagyszerű és szeretem. Igazi kaland és csodálatos.
Ez így van. A nő hogyan mondhatná azt a férfinak: A tiéd vagyok, szeretni foglak egész életünkben. Ez ugyanaz a kép. Hogyan mondhatná azt Isten nekem: „Szeretlek téged, és megengedem, hogy láss Engem, megengedem, hogy megismerj Engem! Beengedlek.” Hogyan mondhatná ezt Isten, ha nem szeretetből, ha nem kegyelemből, ha nem ajándékként?
Ezért van az, hogy szükségem van a gyülekezetre. Miért? Azért, mert szükségem van a kegyelemre. Szükségem van a kegyelmi gyülekezetre, és nem olyanra, ami a teljesítményekről szól, és a méricskélésről, a pletykáról. Hanem kegyelmi gyülekezetre van szükségem. A kegyelem Igéjére van szükségem, amikor jövök, hogy halljam az üzenetet. Mint amit hallottunk P. Knight-tól. Annyira nagyon jól kapcsolódott ehhez a témához!
Szükségem van egy kegyelmi testvérre, nem pedig egy ítélkező testvérre, nem olyasvalakire, aki elmondja nekem a szabályokat, aztán a szabályok alpontjait. „Mi az, ami történik. Hogyan kell, hogy történjenek a dolgok. Így kell állni, így kell tisztelegni, a hajad meddig érhet, a nyakkendő hogyan álljon.” – nincs szükségem erre. Kegyelmi testvérre van szükségem, aki szeretni fog engem, és segít nekem előremenni Istennel, és segít meglátni Jézust. Szükségem van a kegyelem elfogadására, a kegyelem megbocsájtására, a kegyelem látására. Szeretem ezt.
Nem vagyunk űzött emberek, és ez fontos számunkra. Hanem Isten célt tett elénk, és vágyunk arra, hogy lássunk gyülekezeteket mindenfelé az országban, akik szolgálnak az emberek felé kegyelemben. Ezért imádkozunk, hogy költözzön egy csapat Pécsre, költözzön egy csapat Debrecenbe. Ez fontos a számunkra.
Úgyhogy oda kell, hogy menjek a forráshoz, nem? Ha hitet akarok, akkor Isten Igéjére van szükségem. Ismernem kell Krisztus szeretetét, látnom kell Őt, és ismernem kell Őt. Ez az egész összekapcsolódik. Krisztus Testében el vagyok rejtve, és ugyanakkor kapok kijelentést is. Szeretem ezt.
2Pét 1:1-ben Péter azt mondja neked: Hozzánk hasonló drága hitet nyertetek. Péter apostol a te hitedről beszél. A görög szó vagy azt jelenti, hogy ugyanolyan tiszteletre méltó, vagy azt, hogy ugyanolyan értékes. A te hited ugyanolyan tiszta, mint Péteré, ugyanaz az értéke, mint Péter hitének. Ezt kaptuk.
A gyülekezetben megtapasztaljuk ezt. Mindannyian különbözünk egymástól a személyiségünkben, a neveltetésünkben, a képzettségünkben, a munkatapasztalatunkban, de van egymáshoz hasonló drága hitünk. Ugyanaz a fajta hitünk van, és ezt élvezzük Krisztus Testében, és ebben bátorodunk. Ezért annyira fontos a gyülekezet számunkra, hogy lássuk Jézust. Mert azt találom, hogy ez bátorítás is. Róm 1:11-12 a kölcsönös hitünkről beszél. Másik görög szó van itt. Segítünk egymásnak ezzel, adunk egymásnak. Ez csodálatos gondolat, hogy egymás mellett vagyunk, és ahogy súrlódunk, a másik hite bátorít engem, rám is rám ragad, és fordítva is ugyanígy. Ugyanakkor hitben is állunk. 2Kor 1:24 ez a gyülekezet Krisztus Teste. Szeretem ezt a helyet.
Hogyan ismerem meg az Urat? Imában, az Ő Igéjében, Isten munkájában, ahogy szolgálok. Ez mind igaz, de ugyanakkor itt a gyülekezetben bizonyos módon el vagyok rejtve, és ki is vagyok hívva. Isten kihív az Ő kegyelmében. Betakar és megvéd. Olyan vagyok, mint Mózes abban a sziklahasadékban, és védelmezve vagyok. Nem látok túl sokat, de Isten eleget megmutat nekem ahhoz, hogy egy mélyebb járásra hívjon Önmagával. Ezért szeretem a gyülekezetet, mert olyan hely, ahol sokféle módon Jézust látom meg. Olyan sokféle módon, ahány ember van. Szeretjük ezt. Krisztus Teste nagyszerű hely arra, hogy előrevezessen minket a hitünkben.
Ennyit akartam mondani, hogy Jézust szeretnénk látni, és a gyülekezet nagyszerű hely ehhez, mert bátorodom a helyzetemben kegyelemben, és nem a természeti gondolkodásomban. Vigyázz, ne legyél az az ember a gyülekezetben, aki arra bátorít másokat, hogy természetileg gondolkodjanak, hogy depresszióban gondolkodjanak, vagy kritizáljanak, hasonlítgassanak, pletykálkodjanak. Vigyázz! Ne legyél az az ember.
Mert ez nagyszerű hely, és megmutatja nekem azt, hogy szükségem van az alázatra, szükségem van növekedni a szeretetben, a kedvességben. Azt találom, hogy annyira könnyen megbánthatom még a barátomat is. Szükségem van növekedni, és akarok növekedni. Ez a vágyam, hogy Jézust akarom látni, és azt akarom, hogy megváltoztasson.
Urunk, erre vágyunk, Téged akarunk látni, és azt akarjuk, hogy változtass meg minket. Köszönjük Neked a kegyelmet, hogy ebben a kegyelemben befogadhatjuk Isten Igéjét, és nem kell védelmeznünk magunkat. Nem kell az érdekeinket védenünk, hanem elfogadhatjuk, hogy a Te akaratod, a Te gondolataid a legjobbak a számunkra, és ez ajándék nekünk.
Urunk, meg akarunk változni, látni akarunk Téged, és el akarunk változni. Hallani akarjuk az Igét nyitott szívvel, szelídséggel akarjuk befogadni, látni akarunk Téged, és meg akarunk változni. Köszönjük, Jézus, hogy ez lehetséges ma ebben a gyülekezetben, és sok más gyülekezetben is. Köszönjük Neked, Urunk! Ámen.
Ha még nem ismered Jézust, akkor szeretnélek bátorítani, hogy hozz döntést Mellette, vesd Bele a hitedet. Ami azt jelenti, hogy bízzál Benne! Ne magadban bízzál többé már, és ne is a diplomáidban vagy a pénzedben vagy a képességeidben vagy a barátaidban vagy a családodban, hanem ezek helyett Jézusban bízzál! Mert Ő meg tud váltani téged, és tud neked új életet adni.
Ha nem ismered még Őt, akkor hozz egy döntést. Ez nem érzelmekről szól, hanem arról, hogy mire támaszkodsz, mire helyezed a súlyodat. Ma hozz egy döntést Őmellette, és mondd Jézusnak a szíved csendességében egyszerű szavakkal: „Istenem, ismerni akarlak Téged. Téged akarlak ismerni! Gyere az életembe, legyél az én Megváltóm. Bízom Benned, hiszek Benned, Veled akarom élni ezt az életet. Kérlek, változtasd meg az életem, adj nekem új életet. Jézus, hiszek Benned. Ismerni akarlak Téged! Válts meg Engem!”
Ha most mondtad ezt először, akkor kérlek, küldj nekünk egy e-mailt (iroda@nullbibliaszol.hu), hogy tudhassuk, és hadd örüljünk veled.