Krisztus központú élet az Ószövetségből (Nyári Bibliaiskola)

2015 május 21. csütörtök  18:00

Tizenöt éve vagyok lelkipásztor Szegeden. Hatalmas kiváltság ennek minden pillanata. Ez nem azt jelenti, hogy minden pillanatban tudtam, hogy mit csinálok – most se tudom –, de nagy kiváltság az Úr Jézussal járni, és Őt jobban megismerni, mert ez erről szól; és aztán Őt képviselni mások előtt, hívők előtt épülésre, elveszettek előtt pedig megtérésre.

Arra gondolok, hogy mekkora kincs ez az időszak az életünkben, az életedben. Csak gondolkodj így az életedről, és erről az időszakról. Soha nem tudjuk, hogy meddig tart ez az időszak, nem lehetünk megszokottak az életünkkel. Dolgok, amiket normálisnak tartunk ma, amikor elvétetnek tőlünk, akkor igazából rájövünk, hogy kiváltság. Kiváltság, hogy van gyülekezetünk, kiváltság, hogy van pásztorunk, kiváltság, hogy tanítanak bennünket, kiváltság, hogy van Bibliánk, vannak testvéreink, van Krisztus Teste élet. Kiváltság, hogy lefektethetjük az életünket. Az, hogy itt élhetünk Magyarországon, ez kiváltság. Kiváltság az Úr Jézussal járni.

P. Kende mondta, hogy arról beszélek, amiről szeretnék. Beszélhetek a kedvenc témámról. Igazából nem tudtam, hogy mi az. 🙂 Nem tudom, hogy van-e kedvenc témám, de szívesen beszélnék az Úr Jézusról. Ez a legjobb téma. Ez a kedvenc témánk. Ezután akar-e bárki másról beszélni? 🙂 Van-e valakinek az Úr Jézusnál kedvesebb témája?

Az Úr Jézus – az egész Biblia Őróla szól. A Biblia személyes, tudtad? Az Úr Jézusról szól az Ószövetség és az Újszövetség. Igazából nem dolgokról szól, hanem egy személyről szól, az Úr Jézus Krisztus Személyéről. Éppen ezért személyes. Jézus azt mondja a farizeusoknak:

Ján 5:39 Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert úgy vélitek, hogy azokban van az örök életetek, pedig azok rólam tesznek bizonyságot,

„Az Írások Rólam beszélnek!” Ahogy olvassuk az Írásokat, minden mutatóujja minden versnek egy személyre mutat, az Úr Jézus Krisztusra, és mindenegyes ígéret, aztán az előképek az Ószövetségben Őróla szólnak. Luk 24-ben a feltámadás után ketten mennek az emmausi úton – biztos ismered a történetet –, el vannak bátortalanodva, lóg az orruk, üres a tekintetük, és azt mondják: „Jézus meghalt. Pedig azt hittük, hogy Ő megszabadít minket.” Jézus melléjük szegődik, és szól hozzájuk. Kibontotta az Írásokat, amelyek Őfelőle megírattak. Tehát beszélt arról, hogy az Ószövetség Róla szól.

Hívőkként lehetünk olyanok, hogy elakadunk dolgokban. Belecsavarodunk dolgokba, és bonyolulttá válik a keresztény életünk. Csak megbonyolítjuk, de az Úr Jézus leegyszerűsíti. Ez az egész Őróla szól. Ez nem bonyolult. Az Írások Őróla beszélnek. Jézus a mi sorsunk, az életünk. Ő a mi életünk, Ő a hívő jelene, Ő a hívő jövője. Ő a mindenünk, az Úr Jézus.

Zsolt 18. Dávid leír hét dolgot.

Zsolt 18:1-2Szeretlek URam, én erősségem! Az ÚR az én kősziklám, váram és szabadítóm, az én Istenem, kősziklám, őbenne bízom; az én pajzsom, üdvösségem szarva, menedékem.

Felsorolja, hogy mi minden az ő számára. Hét dolog: „Isten az én erősségem, Ő az én pajzsom, Ő az én menedékem, kősziklám, váram, szabadítóm. Ő minden számomra!” Az életünkben szituációk, helyzetek azért vannak, hogy Jézus mindenné váljon számunkra.

A szituációk és helyzetek nem ellenünk vannak. Sokszor csak rossz szemüveg van rajtunk. Ránézünk dolgokra, és azt mondjuk: „Ezek mind akadályozni akarnak engem. Rosszul dörzsölnek engem.” Mint amikor a macskát visszafelé simogatod, az egyszerűen csak rossz. „Az életben a dolgok nem úgy működnek, ahogy szeretném.” Igazából ezek jól működnek, mert arra visznek, hogy Jézus legyen a menedékem, vagy Ő legyen a kősziklám, amelyen megállok, vagy az üdvösségem, vagy a szabadításom… Ő mindenné váljon számunkra, amire szükségünk van.

Ez az, ami Isten válasza volt Mózesnek. Amikor Mózes feltette a kérdést: Te kicsoda vagy?; akkor ez volt a válasz 2Móz 3:14-ben: VAGYOK, AKI VAGYOK. Amikor régen olvastam ezt első alkalmakkor, azt gondoltam: „Ez viccel! Isten szórakozik?”

– Téged hogy hívnak?

– VAGYOK, AKI VAGYOK.

🙂 Ő a VAGYOK. Mint nagyapám! Amikor megkérdezték tőle, hogy mennyi az idő, akkor általában azt felelte: Annyi, mint huszonnégy órával ezelőtt. Aztán elment. 🙂 „Szórakozik velem!”

– Hogy hívnak?

– VAGYOK, AKI VAGYOK. Az ÉN VAGYOK küld téged.

Ez az, hogy Isten az ÉN VAGYOK számunkra. Bármilyen helyzetben vagyunk, Ő számunkra minden, amire szükségünk van. Ezért mutatkozott be úgy Jézus: Én vagyok az élet kenyere, Ján 6:35; Én vagyok az élet világossága, Ján 8:12; Én vagyok a feltámadás és az élet, Ján 11:25; Én vagyok az út, az igazság és az élet, Ján 14:6; mielőtt Ábrahám lett, Én vagyok, Ján 8:58. Ez nem más, mint az, hogy kijelentésünk van Őróla. Amire szükségünk van napról napra, pillanatról pillanatra. Ézs 27:3 Ő pillanatról pillanatra öntöz bennünket. Pillanatról pillanatra szükségünk van kijelentésre. Kijelentés Őróla! Egyre nagyobb kijelentés, egyre nagyobb világosság arról, hogy számunkra Ő, az Ő Személye kicsoda.

Amikor Izrael bement a pusztába, Isten kezdte tanítani őket. A válasz mindenegyes problémájukra Jézus volt. Mint ahogy mindenegyes problémánkra Jézus a válasz. Úgyhogy átmennek a Vörös-tengeren, mennek három napot, már eléggé szomjasak, sírnak. Végül eljutnak egy tóhoz, aminek az a neve, hogy Mára, ami héberül azt jelenti, hogy keserű. Odaszaladnak a tóhoz, és a vize keserű. Mózes Istenhez kiált, és Isten mutat neki egy fadarabot.

Isten fadarabot mutat, hogy tegye bele Mózes a vízbe, és édessé válik a víz. Mi ez a fardarab? Az Úr Jézus keresztje alkalmazásban. Kijelentés arról, hogy az Úr Jézus meghalt a bűneinkért. Nemcsak hogy meghalt a bűneimért, én is meghaltam Ővele együtt. Én is meghaltam. A keserű dolog az életemben meghalt, és most feltámadási életem van. Gal 2:20 Krisztussal együtt megfeszíttettem, élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus. Ő él bennem, és az élet, amelyet élek most a testben, azt az Isten Fiában való hitben élem, Aki szeretett engem, és Önmagát adta értem. Úgyhogy hit által járok pillanatról pillanatra, és van egy növekvő kijelentésem Őróla.

Aztán mennek tovább, éhesek a pusztában, és kapnak mannát. Jézus azt mondja: Én vagyok az élet kenyere. Mennek tovább, szomjasak megint, és vizet kapnak a kősziklából. 1Kor 10. Krisztus a kőszikla. Minden helyzetben, amivel szembetalálkoztak a pusztában, Krisztus volt a megoldás számukra. Ahogy ez lelepleződött, kijelentődött az ő lelkükbe, szellemükbe.

Nem tudom, tudod-e, de a kőszikla követte őket. Tudtad? Mentek a pusztában, és követte őket a kőszikla. Nem tudom, hogy ez milyen lehetett, de sok hasonló dolog is volt még ott a pusztában. Viszont ők hitetlenek voltak. Egyszerűen csak a szívük nem volt kész. Ilyenek mi is lehetünk. Isten körbe vesz minket csodálatosan, és mi élhetünk hitetlenségben. Krisztus volt a kőszikla és követte őket.

Aztán ott volt a szentsátor, és felette a felhőoszlop és a tűzoszlop. Ezek hatalmas dolgok voltak. Ha valaki messziről közelített az izraeliták táborához, a legelső, amit meglátott, az ez a hatalmas oszlop volt. Aztán a felhő, ami körbevette őket. (Azt hiszem, a rabbik így mondják.) Körbevette őket minden oldalról. Amikor az egyiptomiak üldözték őket, akkor beleütköztek ebbe. Isten Shekina dicsősége nem csak felettük volt, hanem körbevette őket. Mindenhol körbevette őket.

Aztán zúgolódnak a pusztában – 4Móz 21. –, és Isten mérges kígyókat küld rájuk. Kezdik megmarni őket. Tudod, mire szoktam gondolni? Arra, hogy ez nem más, mint a mi negatív megvallásunk következménye az életünkben. Amikor negatívan, akár az ördög nézőpontjából nézem az életem, és kezdem megvallani ezeket a szívemben, magamban, és aztán a kommunikációmban ez dagad, és kiterjed, akkor ezek a mérges kígyók, amelyek kezdenek megmarni.

Annyira könnyű ebbe a tudatállapotba kerülni! A hústestünk miatt. Azt mondjuk az életünkben: „Én olyan szerencsétlen vagyok! Olyan nyomorult vagyok. Miért csak velem tud ilyesmi történni?” Lehet ez bármi más, például kritika másokkal, kritikus szellem, kritikus szív, ítélkezés… Ezek mind az ördög hazugságai. Azt akarja, hogy ezen rágódjunk a testvérek ellen, a pásztor ellen, a gyülekezet ellen, másokkal szemben. Keserűség. Ez lehet a keserűség gyökere, Zsid 12:15. Keserű vagyok, nem tudok megbocsájtani, nem tudok elengedni.

Az életembe vannak korlátok, amelyekbe beleütközöm, amelyek „normálisak”. Nem tudom elfogadni, hanem keserű vagyok pl. az anyagi helyzetem miatt, Magyarország miatt. „Milyen ország ez! Itt már élni sem lehet! Innen el kell menekülni. Mindenki ezt mondja, ez folyik a csapból is.” Az ember így él, és csak táplálja a negativitás szellemét. „Így nem lehet élni!” – ez megkeserít, megöl. Olyan, mint a mérges kígyó, és tápláljuk a légkört.

Tudod, mit? Azt tanulom, Isten azt tanítja, hogy olyan jó nem negatívnak lenni. Olyan jó csak hálásnak lenni, egyszerűnek lenni, szolgálónak lenni, megérteni a korlátokat! Lehetnek akár fizikai korlátaim, anyagi korlátaim… Nagy nyereség az Isten szerintiség megelégedéssel, 1Tim 6:6. Ez nagy nyereség. Szeretnél nagy nyereséget? Ötös lottó? 4.8 milliárd forint. Az nem rossz! 🙂 Ez nem nagy nyereség! Nem nagy nyereség, de amikor megelégedett vagyok mélyen a szellememben, hálás vagyok, akkor „milliárdos” vagyok, elképesztő nyereségem van! És minden nap ebben járok.

Emlékszem, amikor itt éltem, gyárban dolgoztam éjszakás műszakban. Szalagnál dolgoztam. Befejeztem a bibliaiskolát. Délelőtt alvás, délután szolgálat. P. Lajos is ott dolgozott. Egy nap valamiért reggel mentem dolgozni, a történet legalábbis így szól. 🙂 Jött a titkárnőlány is ugyanazzal a busszal, amivel én.

Csak így telve volt a szívem a Szellemmel, és mondtam ennek a lánynak: Micsoda nagyszerű napunk van! Azt felelte: „Azt még nem tudom. Majd a nap végén meglátjuk!” „Aha! … Aha!” – megértettem. „A nap végén mondhatod, hogy nagyszerű napunk van. Honnan tudod, hogy mi fog történni aznap? Azt csak a nap végén tudod.” Viszont nem ezen múlik, hogy mi történik, hogy ki mit mond, hogy ki mit tesz, vagy akár az, hogy elbukom-e… Nem ezen múlik!

Milliárdosnak érezzük magunkat a szellemünkben. Egy szellemiséget gyakorlunk, előnyben részesítünk, közösséget az Úr Jézussal a szívünkben a megvallásunkban. Figyelj, hogy a szívedben mit mondasz magadnak! Ez nem pozitív gondolkodás vagy emberi erőlködés, hanem megvallhatjuk Istennek a dolgait, a bevégzett munka lehet a szívünkben és a szánkban.

Izraelnek azonban ez nem volt meg. A kígyók megmarták őket. Mint ahogy velünk is megtörténik. Mózes Istenhez kiáltott. Isten azt mondta neki: Csinálj egy rézkígyót, és emeld fel magasra. Felemelte magasra. Mindenki, aki feltekint a rézkígyóra, meggyógyul. Az Úr Jézus azt mondta:

Ján 3:14-15 És ahogyan felemelte Mózes a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának felemeltetnie, hogy aki hisz őbenne, annak örök élete legyen.

Miről szól ez megint? Az Úr Jézusról. A pusztai vándorlásban Őrá tekinteni. Őrá nézünk és meggyógyulunk! Ez akkora dolog! Csodálatos!

Szegeden most volt egy Diákalfa, ez az Alfa kurzus diák változata. Azt hiszem, negyvenöt 17-20 éves vendég diák volt. Ahogy készülődtünk, és a fiataljaink hívtak osztálytársakat, csak kezdtem begyulladni. Tényleg! Megvolt a menü, pizza és üdítő, tudtam, hogy ez jó lesz, de tűnődtem: „Miért fognak jönni a fiatalok? Eljön negyvenöt fiatal a menü miatt?” 🙂 Aztán kiállok eléjük és beszélek. Nagyon komoly nyomás jött rám.

Az igazság az, hogy néha tényleg be tudok sokallni. Nem tudom, veled hogy van, de vannak helyzetek, amikor csak azt mondom: „Kikerülhetném ezt? Legyünk már túl ezen!  Egy porcikám sem kívánja. Kiálljak negyvenöt nem hívő fiatal elé, aki nem is azért jön, hogy halljon?!” Ahogy teltek a napok, egyre nagyobb volt a nyomás. Nem tudtam hova tenni. Próbáltam letenni. Imádkoztam, letettem Isten elé, és jött vissza. 🙂 Aztán eldöntöttem: „Elég! Ez elpusztít engem.” A vérnyomásom nem mértem, de tudtam, hogy így nem leszek hosszú életű. Nem csak az az egy este, hanem előttünk volt az egész kurzus. Tényleg begyulladtam.

Annyira jó volt bezárkózni! Addig is imádkoztam bezárkózva, de… Általában térden szoktam imádkozni, de ez alkalommal csak fogtam magam, letérdeltem, és arccal a földre borultam. Arccal a földre. Nem mondtam semmit, csak csöndben voltam, és adtam át, és adtam át. „Isten itt van.” Csak ezt tettem, és ezt csináltam másnap is, és másnap is… Az Írásokból: „Kicsoda Isten valójában?” Szembenéztem a félelmeimmel, a Góliátjaimmal. Átolvastam 2Móz 3-ban Mózes elhívását, aztán Gedeon elhívását, Jeremiás elhívását… Engem formált át. Nagyobb kijelentés az Úr Jézusról, hogy kicsoda Ő. És megszűnt a nyomás. Akkora szabadságom volt végig a nyolc hét során! Annyira ki tudtam lépni abból, aki lennék, és az emberi korlátaimból! Ez volt a legnagyszerűbb számomra.

Ne ijedjünk meg, amikor ezek a dolgok beszorítanak. Amikor a kemence hétszeresére van felfűtve, lehet, hogy a szabadulás nem az, amire gondolok, hogy hadd legyek már túl ezen. Lehet, hogy Isten tanítani akar arra, hogy Ő kicsoda valójában. Abszolút ezt akarja tenni.

Ne elégedjünk meg azzal, hogy van egy kapcsolatunk Jézussal, hanem legyen közösségünk Vele. Közösségünk legyen Vele, ahol az oltárra tehetjük magunkat. Ábrahám oltárépítő volt. Amerre ment, épített egy oltárt. Ez szólt az ő imádatáról, átadásról. Igazából ez a megoldás, csak átadás. Nem görcsösség, hanem átadás. Nem én-tudatosság, hanem istentudatosság. Nem erőlködés, hanem bizalom. Ábrahám ment és oltárt épített. Imádó volt.

A világ azt akarja, hogy olyan életünk legyen, amit az jellemez, hogy mink van vagy mink nincs, vagy kik vagyunk, vagy milyen nevet szereztünk magunknak vagy mit nem, mit hordtunk össze vagy mit nem sikerült összehordanunk. Ez nem a mi pályánk. Mi imádók vagyunk. Jövünk, vannak félelmek bennünk, vagy aggodalmak bennünk, vagy megoldatlan konfliktusok bennünk, de csak jövünk, és leborulunk az Úr előtt, és átadunk, és engedjük, hogy Ő legyen minden. És az Úr nemcsak hogy felettünk van, hanem alattunk van, körülöttünk van, körbevesz bennünket, és ad nagyobb megértést arról, hogy kicsoda Ő.

Zsolt 139. nagyobb megértés. „Uram, Te ismered az én lefekvésemet, felkelésemet, leülésemet. Mielőtt a számban lenne a szó, Te már tudod. Te annyira ismersz engem, Uram! Te annyira közel vagy hozzám, hogy a csontjaimat is számon tartottad anyám méhében. Nincs senki, aki annyira ennyire bensőségesen ismerne engem a kezdetektől fogva. Kezdetektől fogva az őszülésemig. Te vagy az én Istenem, Ézs 42., 43. Ézs 46. Te hordozol engem. Uram, én csak bízom.” Jó így kifeküdni az Úr előtt. Csak feküdni az Úr előtt!

Mit szólsz ehhez? Csak feküdni az Úr előtt. Nem térdelni. Az büszke hozzáállás. Csak feküdni az Úr előtt! Ő az Úr. Elismerni Őt. „Csendesedjetek el, és ismerjétek el, Én vagyok az Isten. Felmagasztaltatom a nemzetek felett. Felmagasztaltatom az egész Földön, és ez mindent megváltoztat.” Mindent! Mindent megváltoztat a pusztában, a szituációkban, a helyzetekben az életünkben. Ez válasz mindenre, amivel szemben állunk, és milliárdosok vagyunk. Ámen.

Az egyik dolog, amit a rohanó világunkban elveszíthetünk, az az imádat szelleme. Ez halálos. A rohanás a szellemiség legnagyobb ellensége. Mit szólsz ehhez? A nagyvárosi élet az, hogy mindenki rohan. Átmész Szerbiába, pl. Szabadkára – ott van a szomszédunkban –, emberek órákat ülnek a kávézók teraszán. Nem is kényelmetlen székek vannak, hanem kanapék. Emberek ott ülnek és beszélgetnek. Ez azonban még nem szellemiség, ne felejtsük ezt el. Jézus soha nem rohant, hanem Isten Szelleme vezette Őt. Az Atya tudatában volt.

Aztán van, hogy belül rohanunk. Lehet, hogy csak belül rohanunk. Úgy érezzük, hogy valamiről lemaradunk. Emlékszem, bibliaiskolás voltam, és csak bennem volt ez: „Majd egy nap befejezem a bibliaiskolát. Végzett bibliaiskolás leszek. Majd az nagyszerű lesz! Mennyire szellemi leszek majd akkor!” Aztán: „Majd! Majd, ha…! Ha elérem ezt vagy azt, akkor majd mennyire szellemi leszek!”

Aztán csak itt voltam a bibliaiskolában. Fogadtam az Igét nyitott szívvel. Voltak órák, ahol nem is az első sorban ültem – volt olyan terem, ami kisebb volt, és sok diák volt –, hanem az első sor előtt. Éhes voltam. Fogadni az Igét nyitott szívvel! Egyre inkább kezdett elhatalmasodni rajtam az, hogy megelégedett vagyok Jézussal. Ő nekem elég. Teljes vagyok Ővele. Nem sietek sehova, nem szaladok sehova, nem majd, ha…, nem majd egyszer… Már most!

Filmekben meg lehet csinálni. Az emberek rohannak a városban. És van valaki, aki csak lassan, szép nyugodtan megy. Valós ember. Ezek vagyunk mi, te meg én. A 21. században valódi emberek. Helyre lett állítva az emberi mivoltunk, és imádók vagyunk, és megelégedettek. Imádunk, ami azt jelenti, hogy gyönyörködünk Jézusban, és visszafelé pedig azt jelenti, hogy megelégedettek Őbenne, Ővele. Minél elégedettebb vagyok Ővele, annál inkább imádom Őt. Minél inkább gyönyörködöm Őbenne, azaz imádom Őt, annál elégedettebb vagyok Ővele. Aztán a gyülekezet ennek a halmozódása.

Amikor hallasz egy jó zenét, eszel egy jó ételt, voltál egy jó étteremben, találtál egy jó helyet, akkor azt mondod valakinek: „Meg kell hallgatnod ezt a zenét! Meg kell kóstolnod ezt az ételt!” Mert amikor dicséred azt a zenét, akkor az tesz valamit veled is. Érted a párhuzamot, ugye?

Arra vagyunk elhívva, hogy imádók legyünk, hogy ellene menjünk a kultúránknak, és radikálisan Jézus-központúak, Isten központúak legyünk, és azt mondjuk: „Én nem ülök fel a világ hintalovára. Hanem én csak itt élek, és Krisztus imádója vagyok.” Dávid ilyen személy volt.

Ha ez nincs meg az életedben, akkor csak legyen! Hadd legyen Jézusé a fő hely! Minél jobban megismered Őt, annál jobban megszereted Őt. Minél jobban megismered Őt, Ő annál csodálatosabb. A Krisztus középpontú élet meglátszik rajtunk.

A pusztában, amint ott táborozott Izrael, a tábor szívében, közepén ott volt a szentély, a szent sátor, annak a szívében pedig a frigyláda. Ez azt jelentette, hogy Isten van a középpontban, Krisztus van a középpontban, a trón van a középpontban. Milyen nagyszerű így élni! Milyen jó a gyülekezetben így lenni!

Hadd fejezzem be ezzel. Amikor a gyülekezetben nem Krisztus van az én életem középpontjában, akkor meg fogok botlani dolgokban, meg fogok botránkozni. A botránkozni azt jelenti, hogy megbotlani valamiben. A gyülekezetben nagyon sok dologban meg lehet botlani. Mert vannak személyiségi konfliktusok, vannak kihívások. Az egység a legnagyobb kincsünk.

Egy gyülekezet nagyon sok hiányosságot el bír viselni. Sok minden hiányozhat, attól még lehet nagyszerű az a gyülekezet, de amikor az egység hiányzik, akkor a lényeg hiányzik. Ezt nem bírja elviselni a gyülekezet. Úgyhogy nem kell nagyszerűnek lenni, hanem az egység a gyönyörűség.

Zsolt 133. amikor egységben laknak a testvérek, az olyan, mint az olaj a fejen, ami alácsorog Áron szakállán. Nem gyönyörű? Szereted az olajt a fejeden? Szeretnéd, ha a szakálladon lecsorogna az olaj? „Abban semmi gyönyörű nincs! Fúj! Az gusztustalan.” 🙂 Abban az időben ez gyönyörű volt! Olyan, mint Hermón hegyén a harmat.

A lényeg az, hogy az egység gyönyörű, és az egység a szívben van. Az egység legnagyobb akadálya a büszkeség. Amikor nem Krisztus van a középpontban, akkor meg fogok botlani dolgokban, mert nem Ővele vagyok elfoglalva. Akkor nem tudok átugrani hiányosságot a gyülekezetben, hanem belebotlom.

Megelégedettség. Imádók vagyunk. Gyönyörködünk Őbenne. Hadd legyen Ő minden! Ámen.

Kategória: Egyéb