P. Marian Józsi
Ma az a gondolatom, hogy a kapcsolatok nagyon fontosak, az emberi kapcsolatok, de a legfontosabb az a kapcsolatunk Istennel. Mert ha az Istennel való kapcsolatunk rendben van, akkor Isten gondoskodik az összes többiről körülöttünk. Guanzghou-ban a bibliaiskolában most az Újszövetségen megyünk keresztül, Újszövetség áttekintése órám van, és az Efézusi és a Filippibeliekhez írt levelet tanítottam ebben a hónapban.
Ef 5:15-17 Jól gondoljátok meg azért, hogyan járjatok: nem mint esztelenek, hanem mint bölcsek. Áron is megvegyétek az alkalmat, mert a napok gonoszok. Azért ne legyetek esztelenek, hanem értsétek meg, hogy mi az Úr akarata.
Mi az Úr akarata? A kapcsolatom fontos. Ha a kapcsolatom Istennel rendben van, mi az Úr akarata? – Pál apostol azt mondja, hogy ezt meg tudjuk érteni. Ez csodálatos, amikor értem az elhívásomat, és követem Istent az elhívásomban. Fil 3:3-ban azt mondja Pál, hogy mi Krisztussal dicsekszünk. Krisztus az én dicsekedésem. Hányan tudjuk ma elmondani ezt: „Én Krisztusban dicsekszem.”? Mert aki dicsekszik, az Krisztusban dicsekedjék. Utána, amint Pál védi az apostolságát, ezt mondja:
Fil 3:8 Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének gazdagsága miatt, akiért kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem,
Fil 3:10 hogy megismerjem őt és feltámadásának erejét és az ő szenvedéseiben való részesedést, hasonlóvá lévén az ő halálához
Krisztussal dicsekszünk, és a dolgokat, amik az életünkben fontosak voltak, miután megismertük Krisztust, elhagyjuk. Krisztus megismerése a legfontosabb az életünkben.
Olvasod-e a hírleveleimet? Mi nagyon szeretünk emberekkel lenni. Volt egy gyűlés a kínai pásztorokkal. Beszélgettünk. Az egyik kérdés az volt, hogy hányszor prédikálunk egy héten. Nagyon érdekes volt, mert én is kezdtem magamat vádolni, hogy már csak háromszor prédikálok egy héten. Mondtam is ezt, és a többi pásztor is sorolta: „Én kétszer prédikálok havonta. … Én egyszer. … Én négyszer. … Én hetente egyszer.” Megértettem azonban valamit: Mindent kárnak ítélek azért, hogy Krisztust megnyerjem.
Öt gyermekem van, ezzel dicsekedhetek? Krisztussal dicsekszünk. Van öt gyermekem. Nagyon sok ok lenne arra, hogy egyszer prédikáljunk egy héten. Sok oka lehet annak is, hogy csak egyszer evangelizáljunk egy héten. Mi a fontos? Miért élünk? Miért vagyunk misszionáriusok Kínában? Krisztusért. Az Ő dicsőségére. Igen, néha nehéz, néha jön a szenvedés. Itt Pál nagyon érdekes, mert azt mondja: megismerjem Őt és feltámadásának erejét. Aztán mond valamit, ami sokkoló: … és az Ő szenvedéseiben való részesedést. Értjük ezt? Van szenvedés? Hogy vagyunk részesei Krisztus szenvedésének?
P. Sámuel az egyik leghíresebb kínai pásztor. Most halt meg. Ez volt az egyik kedvenc mondása, amikor meglátogattam őt valakivel, mindig ezt mondta: Ha nincs üldöztetés, nincs növekedés sem. Ez nagyon elgondolkoztatott. Mert az üldöztetés nem csak növekedést hozott Kínában, hanem éhséget, egészséget. Ezt el tudom mondani a gyülekezetemről, ami Krisztusnak a gyülekezete, ami egy Nagyobb Kegyelem gyülekezet, hogy van éhség. Ezért prédikálhatok háromszor egy héten.
Bizonyságképpen még egy dolog. Szombaton volt egy keresztény üzletember találkozó. Háromszáz üzletember előtt volt lehetőségem arra, hogy Isten Igéjéről beszéljek.
Tudtad, hogy Kínában nyomtatják a legtöbb Bibliát a világon? Százharminckétmillió Biblia volt kinyomtatva Kínában az egyik nyomdában az utóbbi huszonöt évben! 2013-ban ebben a nyomdában tizennégymillió Bibliát nyomtak ki. Nagyságrendileg a kínai Bibliák száma több mint 50%-a annak, ami ki van nyomtatva. Tehát van éhség az Isten Igéjére, és ez egészséges éhség.
Hogyan ismerhetném meg Őt, ha nem ismerem az Ő Igéjét? Hogyan ismerhetem meg Őt, ha nem szeretem Istennek az Igéjét? Bárhol éljünk is ezen a Földön, szükségünk van arra, hogy Isten Igéjével legyen közösségünk. Néha mondjuk ezt: Én elhatároztam, hogy diétázni fogok. Tudod, mi a legjobb diéta, ami tényleg működik, és segít? Isten Igéje diétája. Isten Igéje az életemben. Szeretem Isten Igéjét ma? Róm 10:17 a hit hallásból jön. Krisztus szavainak a hallásából. Nagyon fontos, hogy mit hallok, és mit szeretek. Mit jelent Isten Igéje a te számodra ma?
P. Sámuel mesélte, hogy egyszer jött a rendőrség, elvitték az összes Bibliát a gyülekezetből, és azután elkezdték kézzel írni a Bibliát. Füzetekkel mentek az emberek istentiszteletekre, hogy a rendőrség ne gondolja, hogy abban Isten Igéje van. Két hónapig füzetekkel jártak. Szenvedtek, de utána újra volt bátorságuk, hogy Bibliákat nyomjanak. Magyarországon van Bibliánk, nem kell, féljünk attól, hogy valaki elviszi. Sokunknak van több, mint két Bibliája, vagy három, négy, öt, hat… Egy tanulmány szerint az USA-ban a legtöbb kereszténynek nyolc és fél Bibliája van az élete folyamán. Tyű! Isten Igéje! Éhség Isten Igéjére.
A bátorításom az, hogy töltsük meg a szívünket Isten Igéjével. Legyünk bölcsek. Használjuk ki az alkalmakat. Én csak annyit tudok ígérni, hogy misszionáriusként Krisztust fogom szolgálni, Krisztust fogom felemelni. Jöhetnek nehézségek, jöhetnek szenvedések… Krisztus minden. Krisztus a mi mindenünk.
A kínai hívők elképesztő döntéseket hoznak Krisztusért. Készülünk két csapatot küldeni. Az egyik csapat Kambodzsába fog menni. Gondolj bele, egy palántált gyülekezet misszionáriusokat küld! Egy ázsiai gyülekezet küld misszionáriusokat a szomszéd országokba. Az egyik ország Kambodzsa, a másik Vietnám. Miért? Mert a Thaiföldi gyülekezetünkből és Indiából testvérekkel összefogunk. Isten megáldja azt, amikor egységben vagyunk.
Öröm nézni, ahogy az emberek döntéseket hoznak Isten mellett, és nem a karrierjük a fontos, hanem Isten akarata a fontos. Dolgozzunk, de Jézussal dolgozzunk. Ő minden, és minden más semmi. Ahogy meg van írva: kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének gazdagsága miatt. Ez nagyon mély! Ámen.
P. Kende
Gal 5:22-23 De a Szellem gyümölcse szeretet, öröm, békesség, hosszútűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Az ilyenek ellen nincs törvény.
Csak gondolkodj el azon, hogy mik ezek! Ismerjük ezeket a szavakat, vágyunk rájuk a legtöbben. Szeretném, ha ezek minden kapcsolatomban meglennének. Szeretném, ha meglenne az otthonomban, a munkahelyemen, de leginkább a szívemben.
Hívőként megvan a választásom, hogy járhatok a Szellemben, vagy járhatok a régi természetemben. Úgyis mondhatnám, hogy lehetek magammal tele, vagy lehetek Isten életével tele, Isten Szellemével telve. Ha a Szellemmel telve járok kitartóan, hűségesen, napokig, hetekig, hónapokig, évekig, akkor gyümölcse lesz az életemben. Nem csak más dolgokat fogok tenni, mint amiket magammal telve tennék, hanem gyümölcsöt is terem az életemben. Bizonyos dolgok megjelennek az életemben. Ezekről ír itt, hogy gyümölcse van a Szent Szellemnek az életemben.
Előtte, Gal 5:19-től van egy másik felsorolás. Ezek nem az én-központú élet gyümölcsei, hanem annak a cselekedetei: paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, versengés, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás, irigység, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Mind tudjuk, hogy ezek mik, nem kell elmélkedni ezen. Ezek azok a dolgok, amiket teszek, ha a régi természetemben járok és élek.
Hívőként választhatom azt, hogy nem vetem alá magam Istennek, hanem a magam útját járom, a magam akaratát élem, a magam ereje szerint, a magam gondolatai szerint, a saját céljaim szerint megyek, és ennek is van gyümölcse az életemben. Mert ezek nem visznek el arra a helyre, ahova remélem, hogy juttatnak. Szerintem legtöbben, amikor a saját utunkat járjuk, akkor így gondolkodunk: „Ez majd boldogságot hoz nekem. Ez majd örömöt hoz nekem. Ez majd békességet hoz nekem.” Legtöbben azt reméljük: Az én utam nagyszerű életet fog adni nekem. Nem! Éppen hogy a másikat hozza.
Most szembeállítjuk a régi bűnös természetünk, a saját utunk gyümölcseit a Szellem gyümölcseivel. A Szent Szellem gyümölcse a szeretet. Mi lenne a gyümölcse ezzel szemben a régi természetnek? 1Ján 4:18-ban azt olvassuk, hogy a szeretet és a félelem szöges ellentétben állnak egymással. Ez olyasmi, ami meglesz az életemben, ha a régi természetemben járok. Félelmet hoznak az életembe.
Élek bizonyos módon, de félek a büntetéstől. „Mi van, ha egyszer valaki rájön? Mi van, ha egyszer megtudják azt, amit csináltam, és meglesz a büntetésem?” Bűntudatom van. Lehet szégyentől való félelem: Mi van, ha a barátom megtudja, hogy miket csinálok, és aztán szégyellhetem magam előtte? A félelem a régi természetünkben való élet gyümölcse.
Egy másik gyümölcs az öröm. Az Istennel való járás gyümölcse az öröm. Mit hoz nekem az örömmel szemben, amikor a régi természetemben járok? Mi lesz az öröm helyett? Hadd mondjak egy szót, szerintem ez az ellentéte. Mal 1-ben Isten szolgálatáról így beszéltek az emberek, Izrael ebben az időben Isten szolgálatáról így beszélt: „Íme, milyen fáradság! Micsoda teher! Jaj, megint egy kecskét hozni! Jaj, megint vinni kell egy birkát! Annyira nehéz ez!” Ez ma így hangozna: Jaj, megint szerda, megint egy istentisztelet.
Valaki más azt mondaná: „Hé, ember! Miről beszélsz? Bejöhetsz Isten házába. Az élő Isten elé járulhatsz. Tudhatod, hogy a bűneid meg vannak bocsátva. Tudhatod, hogy Isten szeret téged. Az én istenem nem ilyen jó hozzám. Baál nem ilyen jó. A másiknak elégettem a gyerekemet, mégsem tudom, hogy megáld-e, vagy sem. A te Istened, ennyivel megelégszik? Hogyhogy nem örülsz Neki?”
Nagyon egyszerű. Ha a saját útjaimmal vagyok telve, akkor jövök Isten házába, de csak úgy, mintha valaki nyakon ragadott és becibált volna. Kényszerítenek, hogy jöjjek. Így megyek Isten házába: Micsoda fáradság! Ez az, amit a régi természet csinál velem. „Micsoda fáradság!” Az örömnek az ellentéte. Nem hiszem, hogy az öröm ellentéte a szomorúság lenne, hanem az, amikor nincs motivációm, amikor nincs szívem arra, hogy továbbmenjek, amikor nincs vágyam, hogy szolgáljam Őt.
Az, amikor fáradságos, izzadságos munkáról beszélek, ahelyett, hogy örömteli ünnepem lenne: „Jöhetek Isten házába! Találkozhatok a testvéreimmel. Dicsérhetem az Urat! Valamit adhatok Isten munkájára, pl. az időmet, a szeretetemet, vagy a bátorításomat, vagy adhatok a felajánlásba. Teljesen mindegy! Hozzáadhatok az ajándékommal, szolgálhatok a vasárnapi iskolában, vagy tolmácsolhatok.”
Látjuk Neh 8-ban, amikor összejött egész Izrael a babiloni fogság után. Hetven éven át voltak idegenben. Hetven éven át el voltak nyomva. Hetven éven át voltak ott, először rabszolgaként, aztán száműzöttekként kiszolgáltatva. Azt csinálhattak velük, amit csak akartak. Az ellenségeik között kellett élniük. Aztán hazamentek Jeruzsálembe, megépítették a kőfalakat. Az egész csak egy romhalmaz volt, csak a falak álltak. Összejöttek, és nem azt mondták: „Jaj, annyit dolgoztam, itt fáj, ott fáj!” Nem! Hanem örültek: „Itthon vagyunk, a hazánkban. Az Urat fogjuk imádni. Vele fogunk járni, tanítani fogjuk a gyerekeinket.” Öröm volt a szívükben. Micsoda különbség!
Miért mondom ezt? Azért, mert keresnem kell Isten Szellemét. Úgy értem, kérnem kell: „Uram, tölts be engem! Uram, Te vezesd az életem! Mert az én utam nem fog oda vezetni, ahova jutni szeretnék.” Az az út az, amiről a Példabeszédekben azt mondja: Van olyan út, ami jónak tűnik az ember szeme előtt, de a végén halálra vezet. Az én utam a Szellem útja. Szeretetet és örömöt terem az életemben.
Ez jó riasztás nekem. Mint amikor megszólal a riasztó a házban, vagy viszik az autót. Észre kell vennem. Nem az örömöt kell keresnem, hanem a Szent Szellemet. „Uram, tölts be engem. Alá akarom vetni magam! Veled akarok járni. Azt akarom, hogy Te vezesd az életemet!” Aztán ebből lesz öröm az életemben. Mert erre van szükségem. Nagyon sok ember vágyik szeretetre, keresi a szeretetet az életében, nagyon sok ember keresi az örömöt az életében, nagyon sok ember keresi a békességet az életében, de nagyon kevés ember elég bölcs ahhoz, hogy keresse ezeknek a forrását, a Szent Szellemet. Erre van szükségem.
Amikor egy ember veszi az üveget, azt mondja: „Legalább egy kis békességem legyen! Csak lesz valami békém! Mert amíg részeg vagyok, nem gondolkodom.” Ezért van békéje, viszont ez nem így működik. Tudod, mit találok? Egészen mást. Péld 23:29 jajgatást találok, szomorúságot, veszekedést, üres fecsegést, aztán kék-zöld foltokat, amiket nem tudok megmagyarázni. Azt találom, nem békességet. Bajt fogok találni magamnak. Ha a saját utamon megyek, a régi természetem nem a békességhez vezet, hanem Fil 4:6 az aggodalom helyére. Ez az, amiért szükségem van a Szent Szellemre.
A Szent Szellemben vállalunk kockázatokat. Miért? Azért, mert vakmerőek vagyunk? Azért, mert nem számolunk a kockázatokkal? Vagy felelőtlenek vagyunk? Nem! Nem erről szól, hanem arról, hogy a szeretet elvisz engem bizonyos helyekre, ahova nem mennék, ha félelemmel van tele az életem. A világ tele van félelemmel.
„Nem megyek el Dél-Amerikába misszionáriusnak, mert ott pókok vannak.” Dél-Amerikából azért nem jönnek ide misszióba, mert itt túl drága az élet. Aztán elmész szolgálni a szeretet miatt, és azt találod, hogy ott is ugyanolyan az élet, mint bárhol, viszont örömöd lesz a szolgálatban, azért, mert a Szellemben jársz. A szeretet megadja nekem azt, ami a félelem soha, elvisz engem helyekre, ahova a félelem soha. Az öröm olyan dolgokat ad nekem, amit a megszokottságom soha.
Vannak helyek, vannak társaságok, csoportok, ahol népszerű cinikusnak lenni. Ilyen az, amikor negatív vagy. Tizenévesek! Nagyon népszerű cinikusnak, negatívnak, kritikusnak lenni, de semmit nem ad neked. Ugyanígy van a felnőttekkel is, hogy az nem ad semmit. Az öröm viszont szívet ad nekem a szolgálatra, kapacitást ad arra, hogy törődjek. Erre van szükségem, a Szellemnek kell betöltenie engem. Ez az, ami kell nekem. Ez az, amit meg kell értenem.
Nem tudom, gondoltál-e már a következőre. Zsid 2:15 Sátán a félelmen keresztül uralkodik a világunkon. Olyan sok minden van ebben a világban, aminek meg kéne történnie, de a félelem miatt nem történik meg. Hívőkként nagyon fontos, hogy az életünket a szeretetre és Isten Igéjére alapozva éljük. Nem a bűntudatomból, nem abból, hogy mit nem tettem meg, amit meg kellett volna csinálnom, hanem tanulnom kell, hogy továbblépjek.
Zsid 9:14 tanulnom kell elfeledni dolgokat Krisztus vére miatt. Mert meg vagyok mosva, meg vagyok tisztítva. Fil 3:13 tanulnom kell előre menni az életemben, a hitemben. Ez a nyár nagyszerű lehetőség előremenni a hitünkben. Ne azzal foglalkozz, hogy mi az, ami tegnap volt, vagy amit kellett volna, amit lehetett volna tenni, hanem bízzunk ebben, megvalljuk a bűneinket, menjünk tovább. Krisztus vére nagyobb, mint az én bűnöm. Aztán mehetek tovább, nyomulhatok előre, ahogy Pál mondta.
JSir 3:22-23 az Ő irgalma új minden reggel. Ő megújít engem minden reggel. Jóel 2:25 Isten visszaadja nekünk az éveket, amiket elpusztított mindenféle csapás, amik tönkrementek, amiket elrontottunk, és elvesztegettünk órákat, napokat, heteket, hónapokat, éveket rossz dolgokra. Isten képes ezt visszaadni nekem. Ezt nem fogom másként hinni, hacsak nem a Szellemben járok. Ha a félelmeimben élek, ha az aggályaimban élek, ha azokkal vagyok elfoglalva, ha a megszokottságomban leszólok mindent, ami történik, akkor ez nem lesz meg nekem. Akkor ezt nem tudom megragadni. Akkor nem lesz bátorság a hitemben.
A nagyszerű az, hogy mi nem az örömre vadászunk, hanem a Szellemben akarunk járni, és ahogy a Szellemben járunk, úgy megtapasztaljuk az örömöt. Azért, mert ez az ígéretünk. Olyan sokan, még hívők is, szeretnék a gyümölcsöt, de olyan kevesen hajlandóak fát nevelni hozzá. Ha nem vagyok hajlandó erre, hogy a Szellemben járjak, és aztán Ő megtermi a gyümölcsét idővel az életemben, és nem vagyok hajlandó időt adni ennek, napokat, éveket, évtizedeket – nem ezt számolgatva –, akkor mit fogok csinálni? „Akarom a gyümölcsöt!” – ez veszélyes. Akkor csak elvenném, ellopnám mástól. Ez megtörténhet az életünkben.
Sokan nem akarják a szeretetet. Tudod, miért? Azért, mert a szeretet felelőssé tesz. Észrevetted? A szeretet felelőssé tesz engem olyanokért, akikért különben nem vagyok felelős. Az életemben ezzel lesz egy újabb teher. A testvéremnek gondjai vannak. Mondhatnám: „Nagy ügy! Legyenek csak! Jó, hogy nem nekem vannak gondjaim. Az életem rendben van.” A szeretet más. Az az, ahol azt mondom: „A testvérem fontos nekem, pedig nem fizet érte. A másik ember fontos nekem, az ő problémája is fontos nekem, és imádkozom érte.”
Egyikünk „örök érvényű” 🙂 mondása volt, amikor bejött a gyülekezetbe: „Értem én, hogy a Szent Szellem miatt csinálják a keresztények, amit csinálnak, de hol a pénz? Hol van a pénz, ami miatt mégis teszitek?” Igaza van, ez nem a természeti utunk. Abban lenne valamiféle rejtett, mögöttes dolog. Ám itt ez más. A szeretet tesz felelőssé engem. – ez nem igaz. Így is, úgy is felelős vagyok, viszont a szeretet az, ami ráébreszt engem erre.
Péld 24:11 Mentsd meg azokat, akiket a halálra visznek, és tartsd vissza azokat, akik a vesztőhelyre tántorognak.
Ez mindenkinek szól. Ha valaki gyenge, ha valaki elesett, ha valaki pusztulófélben van, akkor ő olyan, akiért tennünk kell. Könnyű viszont a másik úton menni. Hallottunk történeteket a II. világháborúból. Amikor vitték az embereket a haláltáborokba, akkor voltak helyek, ahol hangosabb zenét csináltak a templomban, hogy ne hallják őket. Aztán voltak olyanok, mint Dietrich Bonhoeffer Németországban, aki azt mondta, hogy ez elfogadhatatlan. Miért? Úgy értem, a zsidók sosem szerették a keresztényeket, és fordítva is igaz, általában. Pénzt sem kapott ezért, sőt a nácik megölték emiatt, mert ezt mondta. Viszont azt mondta: A Szent Szellem útja jobb.
Miért? Azért, mert békességem van, mert örömöm van. Azért, mert ott életem van, mert ott szeretetem van. Ez a jobbik út mind közül. 2Kor 5:14 Krisztus szeretete szorongat minket. Ezért csinálunk dolgokat. Ezért megyünk evangelizálni. Ezért prédikáljuk az Igét. Ezért járunk bibliaiskolába. Megkérdeztek-e tőled: Ha ezt elvégzed, mi leszel? Tudtál erre jó választ adni? 🙂 Nekem nem volt jó válaszom erre a kérdésre. Azt kérdezték: „Pap leszel? Mi leszel?” „Remélem, nem! Nem tervezem. Isten ments!” Hála Istennek, még mindig nem vagyok az. Miért csináljuk mégis? A szeretet miatt. A Szent Szellem útja miatt, ami nagyobb az életünkben, és csodálatos.
Fil 4:7 Isten békessége, amely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. Mekkora csoda ez! Ez a jutalma azoknak, akik a Szellemben járnak. A békességet a Szellemben találom, amint közösségben vagyok Istennel. Csak gondolj a következő példákra! Luk 24. Az asszonyok kimentek korán Jézus sírjához. Nem volt reményük, mert nem hittek a feltámadásban. Egy tetemre számítottak. Szeretetük volt, és amiatt mentek, és azt találták, hogy Ő feltámadt. Mi volt a szívükben? Örömük volt. Biztosíthatlak, hogy aznap éjjel nagy békességgel feküdtek le. Nem úgy, mint az előző éjszakákon.
A másik történet Luk 10-ben, amikor a hetven tanítvány kiment. Miért mentek? Mert Jézus fizetett nekik? Nem fizetett nekik, csak hit által, szeretetből kimentek, és tették, amit mondott. Prédikáltak. Aztán visszajöttek, és nagy örömük volt. Luk 10:17 azt mondták: A nevedben még a démonok is engednek nekünk. Luk 10:20 „Ne annak örüljetek, hogy a lelkek engednek nektek, hanem inkább annak örüljetek, hogy nevetek fel van írva a mennyben.” Békesség, stabilitás. A neved fel van írva a mennyben. Biztonságban vagy. Új életed van. Ezt a Szent Szellem szolgálja felénk.
A szeretet bátorrá tesz minket. Az öröm buzgóvá tesz minket. A békesség stabilitást ad nekünk. Erre van szükségem. Ha valamiért a szeretetet, az örömöt, a békességet keresem csak úgy magában, akkor sosem találom meg. Viszont ha az Igét keressük, ha a Szellemet keressük, ha Krisztus gondolatait keressük, akkor ez lesz a melléktermék. Ez lesz a gyümölcs az életünkben, egy értelemben erőfeszítés nélkül.
Szükségünk van a Szellem útjára. Bátorítalak erre. Imádkozz ezért, kérd az Urat erre. „Uram, add nekem ezt az utat! Hadd járjak a Te akaratodban. Vezess Te engem! Ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tiéd!” Legyél bátor! Merd kérni ezt Tőle nap mint nap, reggelről reggelre, számítva arra, hogy az Ő irgalma megújul. Ne ragadj le a tegnap bukásainál, hanem élj abban a hitben, amit mára adott nekünk. Ámen.