Krisztus élete túlárad bennünk

2012 április 29. vasárnap  10:30

Ahogy Krisztus szolgálatára gondolok, eszembe jut, hányszor zavarta össze a tanítványait. Ha belegondolsz, hogyan járt és hogyan élt Ő, nagyon sokszor lehetett az érzésük ez: pont nem arra megyünk, amerre kéne. Amikor Ján 11-ben Jézus egy jó barátja, Lázár beteg volt – Ján 11:5 Jézus szerette Lázárt és a testvéreit –, meghallotta, hogy Lázár beteg, akkor maradt még két napig ott, ahol volt.

A tanítványok azt mondták – én is mondanám velük – ebben a helyzetben: akit szeretsz beteg, megtudtad, hogy beteg, akkor menjünk, és gyógyítsd meg, mert Te tudsz gyógyítani. Jézus azonban maradt, ahol volt, és azt mondta: ez nem halálos betegség, ez Isten dicsőségére való. Aztán tudjuk a történetet, nem fogjuk végignézni.

Aztán, másik helyen, például Ján 9-ben Jézusnak rengeteg baja van a farizeusokkal, mert úgy gondolták, hogy nem tartotta meg a szombatot. Mármint az ő szabályaikat a pihenés napjáról nem tartotta meg. Aztán Ján 9-ben meggyógyított egy vak embert. Mikor? Naná, hogy szombaton. A tanítványok mondhatták volna: „Uram, pont szombaton? Nem lehetett volna pénteken? Vagy vasárnap, vagy szerdán. Csak ne szombaton! Csak egy kicsit legalább ne kavarjunk bajt!”

Újra meg újra ugyanezt látod. Például ahogy Jézus bánik azzal a helyzettel, amikor a házasságtörő nőt Ő elé hozták. Ezred évek óta mindig ugyanaz volt a válasz: köveztessék meg; Jézus viszont azt mondja: akinek nincs bűne, az megkövezheti. „Muszáj volt elrontani a bulit? Annyira érezhettük volna, hogy mi jobbak vagyunk valakinél.” Jézus azt mondja: nem.

Aztán azt mondja 14-15-16. fejezetekben: Én elmegyek, és ti itt maradtok. „Uram, ne mondj már ilyeneket, az szörnyű. Három éve Te tanítasz bennünket, Te szolgálsz felénk.” – felelik a tanítványok. Jézus hozzáteszi: az jó nektek, hogy Én elmegyek. „Micsoda? Jó az nekünk, hogy Te elmész? Hogy érted azt Uram, hogy jó az nekünk?”

Ján 16:7  De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok.

Arról beszélek – Isten annyira beszélt nekem erről tegnap éjjel, annyira felkavarta a szívemet és annyira örültem -, hogy miért jött el Jézus? Mi volt a küldetése és mi a mi látásunk emberek életére? Mi a mi látásunk a gyülekezetre?

Ján 10:10b én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek.

Ezért jött el Jézus, hogy akinek nincs élete, akinek csak fizikai élete van, annak legyen valami több: örökkévaló élete. Ez volt a küldetése. Jézus ezért jött el, hogy életünk legyen. Aztán azért, hogy az az élet bővölködjön bennünk. Ez a mi látásunk, ez a gyülekezetünknek a szíve. Ha megkérdezel, hogy minek vagyunk itt, akkor ezért vagyunk itt, hogy embereknek életük legyen Krisztusban, és aztán bővölködően meglegyen ez az élet.

Pál – Apostolok cselekedetei órán nézzük – alapít gyülekezeteket mindenfele Kis-Ázsiában, Európában, a gyülekezetek megindulnak az úton. Pál ír nekik, szolgál feléjük és örvendezik. Aztán örül időnként. Minek örül? Ha megnézed, nagyon különböző okoknak. 2Kor 7:7 annak örül, hogy amikor Titus hozzájuk jött, akkor fogadták egy bizonyos módon: szeretettel. Aztán Fil 4-ben a 10. verstől és főleg a 17. versben Pál nagyon örül, hogy a filippi gyülekezet pénzt küldött neki a szolgálatra.

2Kor 7:9-ben Pál nagyon örül annak, hogy amikor írt nekik egy komoly levelet – mert a gyülekezetben rendetlenség volt, mindenféle emberek összevissza tanítottak mindenfélét, ami nem az a tanítás volt, amit Pál adott át, klikkek voltak a gyülekezetben, volt jobboldali és baloldali klikk, akik egymásra haragudtak –, és a korinthusiak komolyan vették. Ez már a harmadik ilyen levele volt, úgyhogy ideje volt. 🙂 Pál azt mondja: örvendezem, nem annak, hogy megszomorodtatok, hanem annak, hogy helyreálltok.

Miről szólnak ezek? Miért örült Pál, hogy örömmel vették Titust? Miért örült Pál, hogy küldtek neki pénzt. Miért örült Pál, hogy a levelét a szívükre vették? Egyetlenegy szó a válasz: az élet miatt. Mert ez az életről szól. Amikor a Filippibeliek küldtek neki pénzt, akkor az nem arról szólt: „Pénzt kell küldeni Pál apostolnak. Ez így van rendjén. Ez így helyes.”; hanem azért küldtek neki pénzt, mert ez része volt az életüknek. Jézus életet adott nekik, és ez az élet olyan bővölködő volt bennünk, hogy nem bírták visszafogni magukat, hanem adni akartak, szolgálni akartak és hozzá akartak járulni.

Nem így adunk mi is? Amikor a misszionáriusainkra gondolunk – nem vagyunk nagyok, nem tudunk olyan sokat adni -, de adunk, amit tudunk. Köszönöm a hűségeteket ebben! Még inkább köszönöm, hogy nem kötelezettségből adtok, hanem az élet bővölködése miatt. Ez az, ami igazán számít.

Miért örült, hogy Titust örömmel fogadták? Azért, mert ez az életről szól. Miért örülnénk egy pásztornak? A válasz az, hogy az élet miatt. Mert ugyanaz az élet van meg őbenne, mint mibennünk. Ezért van egy szeretet, van egy kapcsolat, van egy élet közöttünk. Miért örülnék, ha egy barátom, egy testvérem a gyülekezetben odajön hozzám, és azt mondja nekem: „Figyelj, hadd segítsek! Van itt egy probléma. Isten megmutatott valamit. Segíthetnék neked ebben? Én ezen keresztülmentem.” Miért örülnék ennek? Legfeljebb az élet miatt. Azért, mert életünk van Jézus Krisztusban.

Miért örült Pál, hogy a szívükre vették a levelét? A válasz ez: azért, mert Isten Szelleme beszélt hozzájuk Pálon keresztül, és ez gazdag volt.

A tanítványok azt gondolják egy helyzetben: itt most jobbra megyünk; és Jézus balra fordul. A tanítványok azt gondolják: most csend lesz; és Jézus nekiáll beszélni. A tanítványok azt mondják: jaj, most ne gyógyítsd meg! Vagy a tanítványok azt mondják az útszélen a vak koldusnak: „Csend legyen! Csend legyen! Jézus fontosabb, mint te. Ő nem ér rá ilyenekkel foglalkozni, mint te.” Jézus megáll, és azt mondja: „Hozzátok ide, Ő fontos nekem. Ő számít nekem.” Tudod, miért nem értik? Azért, mert nem értették ezt az életet.

Tegnap éjjel a 77. Zsoltárt nem bírtam abbahagyni. Ez egy bajban lévő embernek az imája. A lényeg az, hogy Zsolt 77:1-10-ben a zsoltáros végig próbál mindent, ami nem megoldás a problémára. Ismerős ez? Szerintem mind ezt tesszük, hogy megpróbálunk mindent, magunkban keresünk választ, igyekszünk összerakni. Így semmi nem néz ki jól.

Zsolt 77:12-től azt mondja: megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről. „Sőt, megemlékezem hajnali csodáidról. Elmélkedem a Te munkádról, Uram. Bajban vagyok, kétségbe vagyok esve, nem bírok éjjel aludni. Nincs nyugodalmam, még a jó dolgok is rossznak tűnnek. A szívem össze van zavarodva. Mit fogok csinálni?”

Amíg magamban keresem a választ, addig nem találom a választ, mert a választ nem az én életemben van, hanem Isten életében. A válasz Krisztusban van. A válasz a Szent Szellemben van, Aki itt él bennem. Az Ő életében van a válasz.

Amíg magamra nézek, addig nem fogom találni a választ. Addig követelek, nyaggatok: „Hé, válaszold meg a szükségemet! Mire vársz? Mondd már meg! Tőled várom a választ. Mindenkitől várom a választ. A ti hibátok, hogy ilyen az életem! Remélem, tudtad. Ha nem, akkor érezd magad rosszul. A te hibád, hogy az életem ilyen nyomorult.”  Tudod, mennyien gondolkodnak így? Így élik az életüket.

Van egy alternatívánk hívőkként: az, hogy az Ő életét keresem. Mert az az egyedüli élet, amely bővölködik. Nem ez történik? A fiam már tizenhárom éves. Komolyodik. Amikor 7 éves volt, akkor mi a harmincas éveink közepén jártunk. Amikor ennyi idős vagy, a gyereked pedig 7, akkor van egy különbség a biológiai élet mennyisége között. Az energiaszint más.

Hiszti volt azelőtt, hogy megette a csokit. Mi meg csak próbáltuk észrevenni, hogy mi történik. Miért? Mert tele vagyunk élettel, tele vagyunk tervekkel, álmokkal, energiával. Aztán harminc, aztán negyven évesek leszünk, aztán ötven, aztán hatvan, jó esetben 70, de ez az élet nem bővölködő. Ez fogyatkozó. Ez olyasvalami, ami szép lassan elfogy. Néha úgy tűnik, hogy gyorsan.

Az egyetlen élet, ami bővölködik, amelyik adni tud, az a Krisztus élete bennünk. Ez az egyetlen, ami számít.

Zsolt 77:20  Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.

Ez azt jelenti, hogy a mi Istenünk – ahogy az Újszövetség mondja – kikutathatatlan. Nem lehet a végére menni az Ő gondolatainak. Nincs olyan ember, aki azt mondhatná: én értem Istent. Azt mondhatom, hogy ismerem Istent, és ez számít. „Én ismerem Istent, Ő a barátom. Ő az én Atyám, Ő az én Istenem. Ez nagyszerű.”

Nem mondhatom azonban, hogy értem, hogy be tudom fogni azt, amit Ő lát, amit Ő ért, amit Ő gondol. Ezt mondja ez a vers: „Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.” Ha egy nagy hajó végigmegy a tengeren – nem számít, mekkora nagy hajó –, ha ott vagy egy órával később, a víz összezárul, és nem tudhatod, nem láthatod, hogy ott volt. A mi Istenünk ilyen.

1Kor 2:16 kicsoda ismerte meg az Úrnak elméjét, és ki lett az Ő tanácsosa? Annyi ember van, aki azt mondja: „Ennek így kéne lenni, ennek úgy kéne lenni. Ez így kellene, hogy történjen. Isten miért nem így van, vagy úgy van?” Isten azt mondja: „Köszönöm. Jól megvoltam tanácsosok nélkül eddig is. Ezután is megleszek valahogy. Az Én tervem tökéletes.” Ki mondhatja: tudom, merre fog menni Isten? Ki mondhatja: tudom, hogyan működik? Ez az élet nagyobb nálunk.

Olyan könnyen mondjuk: én biztos nem vagyok elhívva erre vagy arra! Biztos vagyok benne, hogy vannak férfiak a gyülekezetünkben, akiket Isten elhívott lelkipásztornak, és azt mondja: az sose lehetek. Miért? „Mert félénk vagyok.” Miért? „Én fontos ember vagyok anélkül is. Isten ments, hogy olyan legyek, mint ez a fickó.” Megnyugtatlak, nem kell ilyennek lenned. Csak járj az Úrral, és aztán meglesz a magad ajándéka és szolgálata. Nem ez az egyedüli ajándék, ami számít. Lehet, hogy lezárod magad valami elől és azt mondod: az biztos nem! Vagy: biztos az! Tényleg?

Ézs 28:21 Istennek lesz egy különös munkája. Olyat csinál, hogy mindenkinek belecsendül a füle. Mindenki meglepődik. Mindenki megdöbben. Isten csinál valamit, és mindenki azt mondja: micsoda? Nem ilyen Isten a történelemben újra meg újra? Fog egy embert, Ábrámot és azt mondja: sok nemzet atyjává teszlek. Egy emberből csinál egy egész nemzetet, egész Izraelt őbelőle.

Aztán ott vannak Egyiptomban és rabszolgák. Négyszáz éven át szolgálnak. Ha egy nemzet négyszáz évig rabszolgaságban van, annak a nemzetnek lőttek, azok nem mennek sehova, azok kipusztulnak, beolvadnak. Rabszolgák, elpusztulnak, kész. Isten azt mondja: na, most figyeljetek! Egyszercsak kihozza őket onnan, és beviszi őket a földjükre.

Ugyanez: amikor eljött az idő, Gal 4:4 az idők teljességében Isten elküldte az Ő Fiát, Jézus Krisztust. „Isten eljött ebbe a világba? Hát, ezt nehezen hiszem el.” Még emberré is lett! „Na, ez már kicsit sok.” Még meg is halt! „Na, ez viszont tényleg sok! Isten, Aki meghal, ez nagy vicc! A feltámadás nem olyan nagy szám Istennek. Nem lehetett igazán megölni, ezt értem, de Isten meghalhatott? Tényleg? Hogyan?” Ilyen Isten. Az Ő furcsa, az Ő különös, az Ő meglepő munkája: „Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.”

Néha olyan bátran mondjuk: „Tudom, mit csinálok! Tudom, merre megyek. Meg tudom csinálni. Tudom, mi a tervem. Ez az irányom. Így fogom csinálni.” Miért veszélyes ez? Mert nem fogom az Urat kérdezni a döntéseimben. Megszokottá leszek, és csak azt mondom: biztos erre kell menni. Figyelj! A döntéseidnek nagy jelentősége van. A te életednek nagy jelentősége van.

Isten használni akar téged ebben a világban. Isten rád néz, és azt mondja: „Annyira szeretlek téged, annyira fontos vagy Nekem. Annyira számítasz Nekem. Ezért jöttem el. Érted.” Van egy ilyen oldala ennek az életnek, ha ebben az életben járok. Ján 3 ezt mondta Jézus Nikodémusnak éjszaka: mindazok, akik a Szellemtől születtek, azok olyanok, mint a szél, hallod, de nem tudod, honnan és hová megy. Ilyen, amikor az ember megkapja ezt az új életet.

Ha jársz ebben az életben, akkor van egy friss, meglepő, időnként különös járásod, de nagyszerű járásod. Olyan élet, amely életet ad másoknak. Olyan élet, amely túlcsordul, amely kifut, amint a fazékból kifut. Ott van valaki másnak ez az élet, és megérinti valakinek az életét. Isten azt mondja: az Én utam a tengeren van.

Ez érdekes dolog, sokan kérdezik: hol van Isten? Mi azt mondjuk: „Itt van, és itt van. Amikor kinyújtom a kezem, akkor egy értelemben Istenben nyújtom ki a kezem, mert itt van az Ő jelenléte. Ő a szívemben van és dolgozik az életemben.” Az illető ránéz erre az életre, és azt mondja: te csak egy jó ember vagy. Ha az ember ismerné őt valóban, akkor tudná, hogy ez nem igaz, ő nem jó ember. Sose volt az.

Az ember nem látja, hogy Isten megérinti őt, dolgozik az ő életében. Valaki, aki kívülről néz rá, azt mondja: ez csak egy jó ember; vagy: ez csak egy vallásos ember; vagy: ez egy gyenge ember. Erről szól Zsolt 77:20. Isten útja a tengeren van, és ha Ő cselekszik, tudod-e, észreveszed-e? Ha hívő vagy, ha keresel, ha imádkozol, ha megvan ez:

Zsolt 77:12  Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről,

ha elmélkedem rajta, forgatom a szívemben, akkor látom, de a természeti ember, a természeti szem nem fogja látni. Az valami mást lát. Az egy kellemetlen embert lát, vagy egy kellemeset, vagy egy gazdagot, vagy egy szegényt, egy öreget vagy egy fiatalt. Valakit, akinek sok élete van még, vagy már nagyon kevés, és úgy értékel.

Ez az új élet másik módon számol. Így számol: „Annyi életem van, adhatnék neked is? Mesélhetek valamit? Mondhatnék egy bizonyságot? Segíthetek valamiben? Melléd állhatok? Ott lehetek? Hadd segítsek neked!” Ám ez az élet sokszor váratlan, de ez csodálatos. Nem ijesztő. Miért? (A bizonytalanság ijesztő nekünk.)

Zsolt 77:14  Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?

Fordíthatnánk így is: a Te utad a szentélyben van, a templomban, a szent helyen. Ez nagyszerű. Ezért nem félünk attól az Istentől, Akiről nem tudom pontosan, hogy a következő saroknál merre fog fordulni. Ezért nem félek attól az Istentől, Aki azt mondja nekem: add nekem! Azt kérdezem: mit? „Az egészet!” „Az egészet? Akkor mi marad nekem?”

Isten azt mondja: „Ne aggódj ezen! Gyere! Nagy kaland lesz! Az egészet add nekem.” Azt felelem: „Rendben, Uram! Menni akarok egészen végig. Nem csak vasárnap, nem csak szerdán az Istentiszteleten. Menni akarok egész végig. Nem csak addig, amíg rendben vannak a dolgok.”

Annyira tetszik ebben a 77. Zsoltárban, hogy aki ezt írta, annyira bajban van, annyira zűrzavar van a szívében, de Istenhez fordul vele. Ez az! Erre van szükségünk: Őnála keresni az életet. Hol keresném másutt? Gondolj bele, mit jelent ez, hogy az Ő útja a szentélyben van? Ez azt jelenti, hogy lehet, én nem értem, de egy másik oldalról Isten korlátozza magát, hogy Ő az Ő szentségében működik. Ami azt jelenti, hogy minden cselekedete tiszta, minden cselekedete igaz.

Zsolt 29:9b az ő hajlékában mindene azt mondja: dicső!

Az Ő templomában minden dicsőséges. Isten dicsőséges. Az Ő templomába nem fér be, ami tisztátalan, ami piszkos. Nem fér be semmi más. Az szent. Ésa 6 az angyalok azt kiáltják: „Szent, szent, szent az Úr, a seregeknek Ura. Az egész Föld teljes az Ő dicsőségével.” Az Ő templomában szentség van. Mennyire nagyszerű ez? Ez az én biztonságom. Lehet, hogy én nem értem, hogyan történhet ez, vagy az, vagy hogyan lehet, hogy Isten megengedte azt, vagy mi történt ott. Miért nem törte el a kezem, amikor alá akartam írni a svájci frankos hitelemet? 🙂

Tudom viszont, hogy Ő szent. Az Ő útja a szentélyben van. Ez azt jelenti, hogy más, mint az enyém. Az én utam idekint van, az Övé odabenn. Van egy különbség, de az Övé tiszta, az Övé örökkévaló, az Övé tökéletes. Nem erről olvasunk-e újra meg újra? Zsolt 18:31 Isten útja szent. Az Ő útja tökéletes. Ez az, amit tudunk, és ez az, amiért biztonságban lehetünk. Azt mondhatom:

Zsolt 27:11  Taníts meg engem a te utadra, oh Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen, az én üldözőim miatt.

Isten vezet minket. Ha Ő vezet minket, akkor csodák történnek. Tudtad-e ezt? Ha Isten vezet minket, akkor csodák történnek! Ez érdekes dolog: hogyan gondolkodunk a csodákról? Csoda lenne az, ha az egyetlen pillanat alatt mellettem lenne egy tárgy, ami addig sehol sem volt. Az egy csoda lenne? Igen, egy értelemben.

A kérdésem: ha valami öt éve alatt történik, akkor csoda-e? Sokan nem így gondolnak rá. Ha egy kő öt év alatt felgördül a hegyre, akkor az csoda, mert nem arra mennek a kövek. Hadd mondjak egy ilyet. Valaki sok éve hívő, tanítvány, nagyszerű testvér, nagyszerű hívő, de könnyű azt mondani: ez csak megtörténik! Nem. Ilyen nem történik. Helytelen válasz. Ez olyan, mintha a kő fölfelé gördülne a hegyen.

Az, hogy ő hívő, jár az Úrral és elkötelezett, komolyan veszi, szolgál és szíve van, ez csoda. Akárhány év alatt, mert a kövek nem gördülnek felfelé. A mi szívünk nem változik a jó irányba, egyszerűen csak nem olyan. Nem úgy működik. Az én szívem, ahogy az idő múlik, egyre gyanakvóbb, egyre félősebb, egyre inkább aggódik, de ha Ő vele járok, akkor Isten tesz egy csodát évek alatt, vagy egy pillanat alatt. Ez az Ő joga. Ha Ővele járok, akkor csodák történnek.

Amikor a zsidók kijöttek Egyiptomból, Hab 3:15-ben azt mondja, hogy Isten szétnyitotta a tengert és átvitte őket. Amikor Jézus odajött a tanítványaihoz és sétált kicsit a vízen, akkor az egy csoda volt. Aztán azt mondta Péternek: gyere! Péter is kilépett és ott volt Ővele. Vedd észre a hasonlóságot: Péter sem volt képes erre magától, és a zsidó nép sem volt képes erre magától. Istennek kellett utat nyitnia nekik. Istennek kellett utat készíteni nekik.

Az út, amiről beszélünk, az nem egy hagyományokkal kitűzött ösvény, nem olyan, hogy egy könyvben minden lépésében leírt valamit, hanem ha az Ő életében járok, akkor Isten utat készített nekem, és akkor csodák történnek. Ha viszont valami másban gondolkodom, ha ezen eszelek, Zsolt 77:2-11 ha magamra figyelek, az nem válasz. Ott nincsenek csodák. Ott csak a természeti aggodalom, félelem megy. Nem! Nekünk több van! Ámen

Kategória: Egyéb