Lowry Bryan
P. Kende megkért, hogy osszak meg egy bizonyságot az itt töltött időmről. Amikor azon gondolkodtam, hogy milyen volt ez az idő, amit itt töltöttem, egyből Ef 4:16 jutott eszembe. Azt hiszem, hogy ez volt a témája az egyik nemzetközi konferenciának is.
Ef 4:16 Belőle van összerakva és egybeszerkesztve az egész test, egymást támogató minden ízével, és minden egyes tag a maga mértéke szerinti munkássággal gondoskodik a test növekedéséről, hogy felépüljön szeretetben.
Amikor p. Kende megkért, hogy mondjam el a bizonyságom, arra gondoltam, hogy én már kétszer jártam Magyarországon. Hogyan tudnám néhány percben megosztani mindazt a tapasztalatot, amit itt szereztem? Valójában még is jó így, mert minden egyes dologban, amit tapasztaltam, ezt a verset látom.
Szeretnék egy rövid történetet elmondani, ami remélem, illeszkedik ehhez. Az első vagy a második napon, ahogy megérkeztem az EUROCON-ra, Paulinával és Remekkel ebédeltem. Megkérdezték, hogy kérek-e levest. Egyébként paradicsomleves volt. Nem tudom, veled hogy van ez, de amikor erre a levesre gondolok, akkor a konzervlevesek jutnak eszembe, és ez inkább olyan, mint egy szósz. Amikor ők odahozták a levest, annyira szép volt, és nagyon sok dolog volt benne. Szép tiszta volt. El sem hittem, hogy ilyen is lehet egy paradicsomleves. Tényleg úgy nézett ki, mint amit egy anyuka főzött. Nagyon megáldott, hogy ezt megtették értem.
Utána bejött Hajnal, és egy gyönyörű dolgot mondott: Olyan, mint otthon, nem? Elkezdtem gondolkodni, és rájöttem, hogy igen, tényleg olyan, mintha otthon lennék. Ez Krisztus Teste. Krisztus egyetemes teste, ahogy régen p. Stevens nevezte. Azt látom itt élőben, ami ebben a versben van, és ez tényleg maximálisan megáldott engem.
Igazából ez a vers arról szól, hogy a gyülekezet minden egyes része működik, és mindegyik hasznos. A legnagyobbtól a legkisebbig. Nagyon megáldott engem, hogy egy olyan egyszerű dolog, mint egy tányér leves, olyan sokat tud jelenteni. Egyébként ez nem annyira furcsa, amikor a hit nézőpontjából próbálod megvizsgálni. Amikor én szólok hozzád Krisztusban vagy teszek valamit Krisztusban, az azért van, mert Krisztus benned is ott van. Te is segítheted ezt, ahogy viszonzod Krisztusban. Annyira gyönyörű, hogy nem csak egyesével növekszünk Krisztusban, hanem Krisztus Testeként is!
Azt hiszem, hogy ez az a közösség, amit mindnyájan megtapasztaltunk az EUROCON-on. Úgy gondolom, hogy ennek ti is sokan tanúi voltatok. Ez majdnem olyan, mint egy családi kötelék. Úgyhogy valójában mindegy, hogy Remekkel és Paulinával töltök időt, vagy bárki mással. Valójában mindegy, hogy kivel találkozunk és hol a világban. Ez Krisztus Teste. Növekszik, mindenegyes rész kapcsolódik, és a test felépül a szeretetben.
Szerettem volna megköszönni ezt mindenkinek, mert itt tényleg egy családias közösség volt. Szeretnélek titeket meghívni Baltimore-ba, hogy ti is megtapasztaljátok ott ezt a légkört. Ámen.
P. Kende
Az egyik vicces történetünk a Bibliában, ami inkább tragikomikus, az 1Móz 3-ban az, amikor az ember elbukik. Ebben semmi komikus nincs, de amit utána csinálnak, az nagyon mókás szerintem. Esznek a fáról, a szemeik megnyílnak, azonnal önmagukra néznek, azonnal meglátják a saját meztelenségüket, a hibáikat, mindazt, ami hiányzik, azonnal bajban vannak, azonnal vádolják egymást – „A te hibád volt!” „Nem! A te hibád volt!” „A kígyó hibája volt.” „Isten, miért hagytad?” –, és elbuknak. Nincs kapcsolatuk Istennel. Nem tudom, melyiküknek a zseniális ötlete volt: „Bújjunk el a bokorban! Isten biztos nem talál meg minket.”
„Bújjunk el a bokorban, és reménykedjünk a jobb időkben.” – ez a gondolat 1Móz 3:8-ban. Elrejtőztek Isten elől, egymás elől, és maguk elől is egy kicsit. Ez a gondolat végigkíséri az emberi történelmet igazán. Az egész emberi történelemben jelen van ez. Mi úgy mondjuk, hogy tagadás. Amikor Isten azt ígérte Ábrahámnak 1Móz 18-ban, hogy egy év múlva a felesége gyereket szül, és Sára meghallotta ezt a sátorban, mit csinált? Nevetett. Isten megkérdi Ábrahámot: Miért nevetett Sára? Erre Sára tagadott: Én nem nevettem.
Az egész emberi történelemben jelen van ez. Van egy ilyen mondásunk magyarul. Amikor megkérdezed a gyereket: Hogy kezdődött a balhé? „Úgy, hogy a másik visszaütött!” Ez állandóan bennünk van. A csúsztatás, a magyarázat és a tagadás: „Nem! Én nem csináltam semmit.” Nem jövünk rá, hogy ezzel van egy hiba, hogy ezzel elveszítünk valamit.
2Tim 3:5 Ezeknél megvan ugyan a kegyesség látszata, de megtagadják annak erejét….
Nem használják az erejét. Mi lenne, ha ezt csinálnánk, hogy mind felöltözünk szépen, eljövünk ide, kedvesen viselkedünk, jó dolgokat teszünk, egymásnak azt hazudjuk, hogy jók vagyunk? Úgy viselkednénk, mintha a családban minden rendben lenne, a gyerekek jólfésültek, szépen fel vannak öltöztetve, családostul jövünk el, és minden rendben van. Mi a hiba ezzel a képpel? Az, ha mögötte nem ez van. Akkor éppen megtagadok valamit. Letagadom, hogy problémám van.
Akkor ezzel az a gond, hogy Isten beszél hozzám, de hiába mondja nekem: Van egy megoldásom a problémádra. Mire én azt felelem: „Milyen problémára? Ugyan, miről beszélsz?”
Emlékszel? Káin megölte Ábelt. Amikor Isten kérdezősködött Ábel felől, mit felelt Káin? „Őrizője vagyok én a testvéremnek?” Véres mind a két keze, és azt mondja: Miért nekem kéne ezt tudni? Tagadás. Ebben van egy probléma. Amíg megvan ez a tagadás, addig nem fogadom el a megoldást sem.
Tit 2:12 Isten kegyelme tanít minket, hogy megtagadjuk… Nem letagadjuk, hanem elhagyjuk, ott hagyjuk az istentelenséget és a világi kívánságokat. Ez az, amit a kegyelem tanít nekünk. Ez az, amire szükségem van. 1Ján 1:8 amíg azt mondom, hogy nincs bűnöm, hazudok, és hazuggá teszem Istent, de 1Ján 1:9 ha megvallom: Igen, Uram, van egy problémám!; akkor van megoldás. Zsid 9:22 vérrel tisztítanak meg mindent. Krisztus vére elintézte a problémámat.
Amíg azzal jövök: „Ó, én jó vagyok! Nézzétek, én milyen jókat csinálok! Köszönöm, nekem nincs szükségem semmire. Szolgálj a másik felé, mert ő bűnös, de én rendben vagyok.”; addig nem tudom ezt elfogadni.
Vagy letagadom, hogy van bűnöm, és akkor megtagadom Isten erejét az életemben; vagy megvallom a bűnömet, és aztán Isten erejével megtagadom, elhagyom a bűnömet. Erre van szükségem. Különben az életem egy tragikomédia. A kereszténységem csak tragikomédia lesz. Isten azt mondja: „Az Én erőm a rendelkezésedre áll, csak legyél őszinte Velem! Támaszkodj Rám, és aztán az Én erőm veled lesz.” Ámen.
P. Barry
Rájöttél-e a konferencia hetében (is), hogy van egy ellenségünk, akit ördögnek hívnak? A múlt héten volt-e olyan alkalom, amikor rájöttél erre az életeddel kapcsolatban? Igazából ez most eléggé hangsúlyos lett számomra, hogy van egy ellenségünk, aki nem törődik velünk, és az a vágya, hogy bárcsak mindent elfelejtenénk, amit az Úrról tudunk, és az is vágya, hogy bárcsak ne lenne semmi hatásunk az emberek felé. Ján 10:10 ő azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson,
Az Atya éppen az ellenkezőjét teszi. Az Úr azért jön, hogy életet adjon, bővelkedő életet. „A tolvaj azért jön, hogy lopjon, hogy tönkretegyen, de Én azért jöttem, hogy életet adjak.” Csodálatos! Az Úr szolgálata az, hogy eljött és életet adott nekünk. Ez akkora benyomást tett rám ezekben a napokban! Azért, mert megvan a hajlamunk, hogy arra koncentráljunk csupán, ami az életünk középpontjában van. Azt hiszem, ezért mondta az Úr, hogy őrizzük a szívünket, mert abból indul ki minden élet. Ami a szívünkbe bejut, az fogja meghatározni, hogy mi fog kijönni a szánkon, hogy hogyan hallunk, hogyan látunk dolgokat. Ezek mind lehetnek annak a következményei, amit engedtünk, hogy a szívünk befogadja.
A világban jól megtanuljuk, hogy legyünk önközpontúak. Csak próbálj meg autót vezetni! Az egy elég „udvarias” sport! „Ó, csak ön után, uram!” Ez a tapasztalatod itt Magyarországon? Nem! Inkább: „Csak összpontosíts arra, ami előtted van, arra ne figyelj, ami mögötted van, majd ők elintézik. Ha van egy kis egérút, akkor én ott megyek, és még eléd bevágok.” Ez lehet az életünk hozzáállása is.
A 71. zsoltáron gondolkodtam, ami kapcsolódik ehhez a gondolathoz. Hívőkként hatalmas kiváltságunk van, hogy ez olyan hely, ahova elvonulhatunk, és ott helyreállhatunk. Igazából ez az imánk hívőkként:
Zsolt 71:3 Légy sziklaváram, ahova mindig mehetek, rendelkezzél megtartásom felől, mert te vagy kőszálam és erősségem!
Az érdekes a megtart szóval kapcsolatban, hogy a héberben nem csak azt jelenti, hogy eljött, megmentett minket, és utána otthagyott, hanem Isten elkötelezte Magát, hogy azután is folyamatosan megtart minket. Az örökkévaló nézőpontból biztonságunk van Krisztusban, és ugyanúgy a mindennapi járásunkban is itt a világban Isten elkötelezte Magát, hogy velem jár. Isten elkötelezte Magát, hogy meg fog engem menteni a mindennapi életemben. Segít nekem, és megment azoktól a fájdalmaktól, amiket abból szerzek, hogy nem az Úrra nézek, hanem máson van a tekintetem.
Mi van az életem középpontjában? Mi az, amit drágának tartok? Ha olyat tartok drágának az életem középpontjában, ami nem stabil, akkor igazából már előfizettem a bukásra, a csalódásra és a szívfájdalmakra. Mi van, ha az én menedékem erős menedék? Mi van, ha találok egy olyan helyet, ahova mindig visszamehetek?
Felkelek korán reggel, az élet nyomása rám nehezedik, az a kísértésem, hogy csak a túlélésemre gondoljak, és mindaz, amit tennem kellene, nem fog megtörténni, ideges leszek vagy dühös, az is lehet, hogy agresszív, vagy lehetek efelett még valami, és elindulok. Jónak tűnik a saját szememben, de a vége halál. Mi van azonban, ha úgy döntök, hogy Zsolt 18:39 lesz az életem? Mi van, ha Krisztushoz nem csak akkor megyek haza, amikor minden rendben van, vagy amikor minden tönkremegy, hanem inkább azt teszem a mindenkori lakóhelyemmé? Ez az a hely, ahol én élni fogok!
Miért fontos ez? Azért, mert Jak 1:8 az ember, akinek megosztott az elméje, az minden útjában állhatatlan lesz. Olyan mintha érzelmi hullámvasúton lenne. Amikor a dolgok jól mennek, akkor nagyon kellemes a körében lenni, amikor a dolgok rosszul mennek, akkor: Inkább maradj távol! Útjaiban állhatatlan. Isten Igéje ifjaink stabilitása.
Zsolt 112:1 Dicsérjétek az URat! Boldog ember az, aki féli az URat, és parancsolataiban igen gyönyörködik.
Péld 14:26 Aki az URat féli, biztos oltalma van, és fiainak is menedékül lesz az.
Csak képzeld el ezt! Egy céllal születtünk. Azért, hogy Isten dicsőítsük. Mielőtt megismertük az Urat, lehet, hogy frusztrált minket a kérdés: „Miért élek? Mi a célja a létezésemnek?” Ahogy Isten az Ő szeretete kötelékével von minket, és belépünk a hitbeli kapcsolatba Jézussal, rájövök, hogy vagyok valaki. Holott előtte azt gondoltam, senki sem vagyok. Mostmár az életemnek van célja, és Őbenne tudom Őt dicsérni, és tudok az Ő céljában működni. Telve vagyok, és az a fejfájás nélkül ébredek, amit a világ ad nekem. Megelégszem. Ő olyan dolgokat ad nekem, amik megelégítenek, és nem hagy üresen és nem tesz tönkre.
1Pét 1:17 félelemmel járjuk végig az utunkat. Nagy tiszteletben tartjuk Isten elhívását. Mert aki az Urat féli, biztos oltalma van. Nem magamat kell, hogy képviseljem. Élhetek úgy, hogy Krisztust képviselem. Miért is számítana, hogy ki vagyok én? Nem azért jöttem, hogy a saját ajándékaimat vagy a saját jellememet mutogassam, mert az szörnyű lenne. Csak képzeld el, hogy hívőként ott élek folyamatosan a mentsváramban, Isten gondoskodik az életemről, és járhatok Ővele. Nagy bizalmam lesz abban, hogy Vele járhatok.
Lehet, hogy már meséltem a következőt. Egyszer ott ültem egy hivatalban vízumért. Nagyon kevesen várakoztunk. Ott ültem, és arra vártam, hogy szólítsanak, hogy megkaptam az engedélyt, hogy Magyarországon élhessek. Bevándorlás. 🙂 Arra gondoltam, hogy aznap este tanítani fogok, és kihasználom ezt az időt a felkészülésre. Elfordítottam a székem, asztalnak elrendeztem egy másikat, rajta a Bibliám, egy tanulmányozós könyv, és nagyon belemélyedtem. Tényleg annyira gazdagon megáldott, amit éppen tanulmányoztam! Biztos vagyok abban, hogy végig ilyeneket mondtam: „Tyű! Ez elképesztő! Ez csodálatos!”
Egyszercsak felnéztem, és a váróterem tele volt emberekkel. Csak én ültem ellenkező irányban. Biztos vagyok abban, hogy mindnyájan arra gondoltak: Ez mit csinál? Egy rövid pillanatra kissé megijedtem, de aztán eszembe jutott: „Ami előttem van, azért az emberek ölni tudnának, de nem szó szerint. Az emberek meghalnának érte, de nem szó szerint. Az emberek nagyon örülnének, ha ez meglenne nekik, igazán. Szó szerint nagyon örülnének. Telve lennének örömmel.” Abban pillanatban nagy bizalmam, biztosságom volt.
Bárcsak azt mondhatnám, hogy felálltam az asztalra, és mindenkinek prédikáltam a teremben. Ha teljesen őszinte vagyok, szerintem senki más nem beszélt ott angolul. Felbátorodtam. Mert rájöttem valamire: Amit az emberek itt a teremben gondolnak, az nem a valóság. Ez a Könyv a valóság.
Azt akarom, hogy a menedékem a Könyv legyen. Mert a helyzetek változnak. A dolgok, amiket egy nap nagyon akartam, azok is könnyen változhatnak. Ahogy én látom magam az Úrban, az is nagyon könnyen megváltozhat. Mivelhogy van egy tanácsadóm, aki történetesen utálja az én Istenemet, aki folyamatosan próbál megölni engem, lopni tőlem, elpusztítani. Ha az ő lehetőségeiben élek, akkor üres leszek, és megszégyenülök. Olyan könnyen kimozdíthat!
Házi feladat: Zsolt 112. Nézd meg otthon! A következő EUROCON-on összegyűjtöm. 🙂
A 112. zsoltár azt mondja, hogy állhatatosnak kell lennünk, mozdíthatatlannak. Ez hogyan lehetséges? Én egy emberi lény vagyok. Vannak bizonytalanságaim, sokszor elbukom, gyenge vagyok. „Én! … Én! … Én! …” Kit érdekel? A Biblia nem Könyv rólam. A Biblia az Ő története. Arról beszél, hogy kicsoda Ő, és Ő kivé tett minket. Arról a kiváltságos életről beszél, amit megkaptunk Isten gyermekeiként.
Az utolsó időkben a félelem miatt az emberek próbálnak mindenfélékhez ragaszkodni. Nekünk másfajta félelmünk van. Az a félelem, hogy amikor a sziklához ragaszkodunk, akkor van biztosságunk.
Péld 14:27 Az ÚR félelme az élet forrása a halál tőrének elkerülésére.
Halál, hol a te fullánkod? Semmit nem tudsz nekem adni! Nem fogok a halál félelmében élni. Nem is a bukások félelmében fogok élni. Nem is fogok másként élni azért, mert azt hiszem, hogy amit én csináltam, az jobb, mint amit Isten tett a világ alapjainak letétele előtt. Ő szent. Ő szent és igaz Isten.
Zsolt 112:2 Utódja hős lesz a földön; az igazak nemzedéke áldást nyer.
Kik az igazak? Azok, aki megtanulták, hogy ne bukjanak el? Mutass egyet! Ki tökéletes közöttünk? Az igaz az, aki úgy döntött, hogy Isten jellemvonásai szerint fog élni inkább, mint a hústest jellemében. Vannak sokan, akik úgy döntöttek, hogy inkább Isten gyermekeként azonosítják magukat, mintsem a régi bűnös természet gyermekeiként.
Zsolt 112:6a mivel sohasem ingadozik,
Megingathatatlan. Amikor megingathatatlanok vagyunk, akkor Zsolt 13:5 nem örülhetnek ellenségeink. Az Úr ad nekünk valamit, ami megtart minket. Bizonyosságot ad nekünk. Az ajtó folyamatosan nyitva van. Az életünk lehet kisebb igazítások sorozata. Amikor megyünk egy úton, és rájövünk, hogy egy picit lesodródtunk, akkor visszakerülünk a pályára.
Nem kérdés, Isten hív minket. Nemcsak hogy hív, hanem fel is épít minket, gondoskodik rólunk, von minket. Nekünk megvan a lehetőségünk, hogy igaz emberek legyünk. Azért, mert Ő szent. Mi is szentek lehetünk, ahogy Ő is szent. Megkaptuk a képességet, hogy fel tudunk állni, amikor elbuktunk. Azért, mert Ő folyamatosan irgalmat ad nekünk.
Luk 6:36 Legyetek irgalmasok, mint ahogyan Atyátok is irgalmas. Zsolt 111:4 Ő emlékezetessé tette a Saját cselekedeteit. Az ember élete olyan, mint a fű. Ahol rálépnek, összetörik. Utána annyi, senki nem emlékszik rá. Ám az Úr útjáról megemlékezik. Ő ezt így csinálta, azért, hogy ebben mi is megtaláljuk a helyünket.
Zsolt 112:8a Nem rendül meg a szíve; nem fél,
Rendületlen a szíve. Zsolt 57:7(8) Kész a szívem, Istenem. Mi van az életem középpontjában? Ebben a generációban, amiben élünk, igenis népszerű az, hogy saját magam legyek az életem középpontjában, az egész rólam szól. A tragédia az, hogy ez nem is lehetne messzebb az igazságtól. Tényleg rendkívüli képességeink vannak, rendkívüli technológia áll rendelkezésünkre, meglepően túlfűtött és képzett emberek vagyunk. Viszont azon tűnődöm, hogy hol az oltalmuk, kit látnak, aki felettük áll. Ez az Úr? Vagy a saját intellektualitásuk?
Gal 2:20 Az élet, amelyet most élek, az Isten Fiába vetett hitben élem. Krisztussal megfeszíttettem, de élek. Megfeszíttettem Krisztussal, az ó-emberem halott. Az új ember folyamatosan mehet az Úr oltalmába. Ez az élet, amelyet most élek. Az Úr azért jött, hogy életet adjon. Én feladom a régi életem és Isten ad nekem újat. Ennek az életnek lesz maradandó hatása. Jó illatot áraszt majd az Úrnak. A régi élet elmúlik, és az Úr nem is emlékszik a régi bűnös természet útjaira. A gonosz ember útjait elfelejti, mintha elfújta volna a szél. Ám az Igaz megemlékezik rólunk.
Ezért annyira fontos, hogy az Úrban éljünk ezekben a napokban! Annyira áldás azt látni, hogy emberek idejüket szentelik annak, hogy megtanulják azt, hogyan lehetne oltalmuk az Úr! Olyan jó látni azokat, akik hit által élnek! A konferencián egész héten át üzeneteket hallottunk. Ez tényleg sok, mégis: „Urunk, adj többet! Csak öntsd rám! Szükségem van a Te életedre. A Te irgalmadban szeretnék fürdőzni, és a Te kegyelmedben.”
Van egy ilyen mondás: A következetesség az út a kiválósághoz.
Következetesség. Tűnődtél már azon, hogy az egyik USA-beli gyorsétterem lánc még mindig itt van? Nem azért, mert ők adják a legjobb ételt, ez biztos. 🙂 Egyébként észrevettem, hogy sok üzletük már bezárt Magyarországon. Miért van az, hogy az egész világon szívesen mennek ezekbe az üzletekbe? Azért, mert ugyanazt a „mérget” árulják mindenegyes országban. Mindenütt ugyanolyan az íze. Ettem ilyet Indonéziában, és ugyanolyan volt az íze, mint annak, amit Budaörsön ettem. Ugyanaz a dolog, de az emberek legalább tudják, hogy mire számítsanak.
A következetesség lehet az a mérce, ahogy a kiválóságot mérjük. Igazából hívőként következetesen a helyünket mindig Isten trónjánál kell találnunk. Az én imám a következő harminc évemre: „Úr Jézus, segíts nekem valahogy úgy ébredni reggel, hogy arcra boruljak Előtted, és észrevegyem azt, hogy Neked elhívásod van az életemben. Egyetlenegy lehetőségről sem akarok lemaradni, hogy a Te életedet kifejezhessem. Mindegy, hogyha az egy kis óvodás.” Hidd el, nagyon sok ilyen lehetőségem van, az óvodások sok időt elfoglalnak az életemből.
Tudod, mire jöttem rá nemrég? Felteszünk nekik kérdéseket:
– Mikor jöttél rá, hogy rosszat csináltál?
– Már az elején.
– Ez az a pont, amikor a Szent Szellem szólt hozzád. Ha most figyelmen kívül hagyod, akkor nagyon nagy bajban vagy az életed hátralévő részében. Most van itt az ideje annak, hogy megtanulj a Szent Szellemre hallgatni.
Amúgy ez igaz, nem? Megtanítjuk a gyermeknek, hogy milyen úton járjon, amíg még gyermek. Különben taníthatjuk felnőttként, hogy milyen úton menjen, de az nem annyira jó. Mit is tanítunk? Megtanítjuk, hogy hogyan találjon menedéket az Úrban, hogy a részletek ne tudják őt elmozdítani, hogy ne éljen valótlan félelmekben.
Isten szeret minket, terve van velünk, átvisz minket ezeken a rögös utakon, és egész úton Önmagát fogja nekünk leleplezni. Irgalmat ad nekünk. Ez az én imám a következő harminc évre, és azután lesz egy másik imám. Valószínűleg az már az lesz: Úr Jézus, gyere gyorsan! 🙂 Igazából ma is ez az imám, csak az nem illet volna annyira az üzenethez.
Mi lenne, ha azért imádkoznánk, hogy az Úr segítsen nekünk, hogy mindig Benne találjunk oltalmat? Egyébként ez történik mindenütt a gyülekezetben, de jó magunkat emlékeztetni.
Ámen.