Krisztus az Alfa és az Omega

2010 augusztus 8. vasárnap  18:00

P. Duló Attila

Jób 2:11 Mikor pedig meghallá Jóbnak három barátja mind ezt a nyomorúságot, a mely esett vala rajta: eljöve mindenik az ő lakó helyéből: a témáni Elifáz, a sukhi Bildád és a naamai Czófár; és elvégezék, hogy együtt mennek be, hogy bánkódjanak vele és vigasztalják őt.

Mit láthatunk itt? Amikor a három barát meghallotta, hogy Jób micsoda nehézségeken megy keresztül – Jób 1 nap alatt elvesztette mindenét: a vagyonát, 10 gyermekét, az egészségét; szörnyű kínok gyötörték, ronda betegsége lett, ott feküdt betegen, szegényen, mindenét elvesztve és még a felesége is ellene fordult –, ezt hallották a barátai, és úgy döntöttek, hogy elmennek Jóbhoz és vigasztalják őt.

Azt mondanánk: „Ez igen! Egy baráttól ezt várom el. Ha hallja, hogy bajban vagyok, akkor jöjjön és vigasztaljon meg!” Hisz a nyomorúság idején válik testvérré a barát, akkor tudhatom meg, hogy igazi barát. Az Írás is azt mondja:

1Thessz 5:11 Vígasztaljátok azért egymást, és építse egyik a másikat, a miképen cselekeszitek is.

Szükségünk van vigasztalásra, szükségünk van bátorításra, szükségünk van építésre. Amikor nehéz helyzetben vagy, akkor olyan jó, hogy ott van egy testvér melletted és tud vigasztalni. Átérzi a problémád, felemel abban a helyzetben. Ez bátorító.

Zsid 12:12 Annakokáért a lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek föl,

Szükségünk van valakire, aki segít a lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket felemelni; aki bátorít, aki vigasztal, aki épít. Ha megfigyelted, az ember annyira bizonytalan lény. A legapróbb dolog el tudja bizonytalanítani. A legkisebb nehézség kétségbe tudja sodorni. Ilyenkor jó, ha ott egy barát, aki bátorít, aki vigasztal, aki épít.

Jób 2:12-13 12És a mint ráveték szemöket távolról, nem ismerék meg őt, és fenhangon zokognak vala; azután pedig megszaggatá kiki a maga köntösét, és port hintének fejökre ég felé. 13És ülének vele hét napon és hét éjszakán a földön, és nem szóla egyetlen egy szót egyik sem, mert látják vala, hogy igen nagy az ő fájdalma.

El tudod képzelni a képet? Ott fekszik Jób betegen, elvesztette mindenét, ott van a három jó barát. Elhatározzák, hogy vigasztalni, bátorítani fogják, mert most épp Jóbnak erre van szüksége. Egy jó barátra, aki vigasztalja. Látod a helyzetet magad előtt?

Ott van Jób, halálos beteg. Jövök és vigasztalni akarom. Fel akarom építeni. Jövök és jajgatok: „Hogy nézel ki? Hét napig hozzád sem szólok, borzasztó.” 🙂 El tudod képzelni ezt a képet? Ez az építés? Ez a bátorítás, a vigasztalás? „Ránézek, sírva fakadok, port szórok a fejemre és 7 napig hozzá sem szólok, csak ülök és nézem.” Bátorítana ez? Gondolj bele! Ezt mondja valaki: „Uram Istenem, hogy nézel ki, borzasztó.” Erre te felépülsz, bátorodsz, vigasztalódsz, de jó az ilyen barát :-)?! Akinek ilyen barátja van, annak nincs szüksége ellenségre.

Nem egy ilyen szánalmas részvétre van szükségünk, hanem valódi építésre. Valódi bátorításra, vigasztalásra. Ez nagyon drága dolog, amikor találkozol ilyennel. Hogyan tudok bátorítani, vigasztalni? Van nekünk egy csodálatos példánk.

Ján 14:16 És én kérem az Atyát, és más vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. 

A görögben a vigasztaló a paraklétosz, a parakaleo szóból van képezve, ami azt jelenti: mellé hívó. Kifejtve: maga mellé ültet egy bensőséges, bizalmas beszélgetésbe, és megvigasztalja, ha valami baja van. A szavaiddal tudsz bátorítani, vigasztalni. A Sz.Sz-nek ez volt az egyik neve: vigasztaló, parakletos. A szavainkon keresztül tudunk vigasztalást adni a másiknak.

Amikor bátorító szavakat szólunk: Eféz 4:29 csak akkor szólj, ha építeni tudsz. Az épít, ha egy hétig, ha csak ránézek, sírva fakadok, és nem szólok hozzá?

Kol 4:6 a ti beszédetek mindenkor sóval fűszerezett legyen. A görögben artüd, és azt jelenti: az elveszett sós ízét visszaadja. Ez a vigasztalás. Képzeld el az ételt, amiben nincs só, mennyire íztelen az! Mennyire íztelen az a beszéd, amiben nincs ott a szeretet, bátorítás, vigasztalás, építés! A sóval fűszerezett beszéd azonban visszaadja az elveszített sós ízét. Az elveszített életkedvét valakinek vissza tudod adni a szavaiddal. A megrendült hitét vissza tudod adni a szavaiddal. Ki tudsz rángatni valakit az apátiából a szavaiddal. Elveszített sós ízét visszaadni – micsoda drága szolgálat ez, amikor valódi vigasz lehetünk annak, aki bajban van; amikor magad mellé ültetsz valakit egy bensőséges, bizalmas beszélgetésben.

„Jób értem min mész keresztül. Tudom, borzasztó lehet, de tudd, hogy ebben a helyzetben nem vagy egyedül, Isten veled van, itt van neked Kr. teste.” Bensőséges bizalmas beszélgetésben valódi vigaszt adni. Ez olyan drága. 1Sám 23:16 ezt csinálta Jonathán. Saul kergette Dávidot, Jonathán utánament az erdőbe, felépítette és bátorította. Az Írás szerint erősítette Dávidot az Úrban. Az a valódi vigasztalás, amikor erősítek valakit az Úrban, újra odavezetem az Úrhoz, hogy ne a bajára nézzen, hanem Krisztusra. Ez olyan drága szolgálat, amikor így vagyunk egymással. Vigasztaljátok egymást, építse egyik a másikat, ahogy tenni is szoktátok!

Az nem épít, ahogy Elifázék csinálták, hanem leépít. Az épít, ahogy 2Kor 1-ben olvassuk:

2Kor 1:3-4  3Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden vígasztalásnak Istene;  4A ki megvígasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvígasztalhassunk bármely nyomorúságba esteket azzal a vígasztalással, a mellyel Isten vígasztal minket.

Azzal a vigasztalással vigasztalni, amivel Isten is vigasztal. Paraklétosz, ott él bennünk a Szent Szellem, a vigasztaló. Szellemben odamenni a másikhoz, és segíteni, hogy Krisztusra nézzen. Ez annyira bátorító szolgálat.

Pál apostol tudta, hogy el fog hangozni ez az üzenet most. „Ahogyan teszitek is.” Tudni azt, hogy mennyire nagy szükségünk van erre. Szükségünk van arra, hogy valódi vigasztalást, bátorítást kapjunk. Akkor, amikor erre szükségünk van. A Sz.Sz. ott él bennünk, és tanít erre minket, és tudunk azzal a vigasztalással vigasztalni, amivel Isten bennünket megvigasztalt.

P. Csaba

Jel 5  1És láték annak jobbkezében, a ki a királyiszékben üle, egy könyvet , a mely be volt írva belől és hátul, és le volt pecsételve hét pecséttel. 2És láték egy erős angyalt, a ki nagy szóval kiálta: Ki volna méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és felbontsa annak pecséteit? 3És senki, sem mennyen, sem földön, sem föld alatt, nem tudta a könyvet felnyitni, sem ránézni. 4Én azért igen sírok vala, hogy senki nem találtaték méltónak a könyv felnyitására és elolvasására, a ránézésre sem: 5És egy a Vének közül monda nékem: Ne sírj: ímé győzött a Júda nemzetségéből való oroszlán, Dávid gyökere, hogy felnyissa a könyvet és felbontsa annak hét pecsétét.  6És láték a királyiszék és a négy lelkes állat között és a Vének között egy Bárányt állani, mint egy megölöttet, hét szarva és hét szeme vala, a mi az Istennek hét Lelke, a mely elküldetett az egész földre.  7És eljöve és elvevé a könyvet a királyiszékben ülőnek jobbkezéből. 8És mikor elvevé a könyvet, a négy lelkes állat és a huszonnégy Vén leborula a Bárány előtt, mindeniknél hárfák és aranypoharak lévén, jóillatokkal tele, a mik a szentek imádságai. 9És éneklének új éneket, mondván: Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecséteit: mert megölettél, és megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből, 10És tettél minket a mi Istenünknek királyokká és papokká; és uralkodunk a földön. 11És látám, és hallám a királyiszék, a lelkes állatok, és a Vének körül sok angyalnak szavát; és az ő számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer vala; 12Nagy szóval ezt mondván: Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcseséget és hatalmasságot és tisztességet és dicsőséget és áldást. 13Sőt hallám, hogy minden teremtett állat, a mely van a mennyben és a földön, és a föld alatt és a tengerben, és minden, a mi ezekben van, ezt mondja vala: A királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké. 14És a négy lelkes állat monda: Ámen. És a huszonnégy Vén leborult és imádá az örökkön örökké élőt.

Nem semmi jelenet, nem? János el van keseredve, nem talál senkit, aki méltó lenne. Nem ilyen a szívünk? Keresi valami méltót. Minden embernek a szíve, keres valami, valaki imádnivalót; valakit, aki szép. Nem csak szép, csodálatos. Nem csak csodálatos, hanem dicsőséges; aki vonzza a szívünket; aki megragad bennünket; akit csodálhatunk, akit imádhatunk; akinek átadhatjuk a szívünket; akibe beleolvadhatunk; akivel eggyé válhatunk. Persze néhányak a televízióban találták ezt meg, vagy az interneten, vagy a munkájukban, vagy valamelyik hobbijukban a garázsban. Annyira olcsó utánzat az.

Ki méltó? Ki igazán ünneplésre méltó? Ki az, akit érdemes felemelni, de úgy tényleg? Örökkön, örökké. Ki az, akire ha ránézünk, akkor von bennünket. Felemelünk sportsztárokat, a spanyol futballcsapatot, Maradonát. Annyira nem dicsőséges a dolog, ugye? Marad egy hiányérzet a teremtmény számára.

„Ne sírj: ímé győzött a Júda nemzetségéből való oroszlán, Dávid gyökere” Győzött valaki, aki az oroszlán Júda nemzetségéből. János fordul, hogy megnézze az oroszlánt és lát ott egy bárányt, mint megöltet. Valaki, akin ott vannak a sebek; és ez a látás a bárányról, Jézus Krisztusról. Ez imádatra indította. Nemcsak őt, az egész mennyet, nem csak a mennyet, hanem minden teremtett lényt, a mennyen, a földön, a föld alatt. Jézus Krisztus személye, szépsége, gyönyörűsége, a Biblia úgy mondja: dicsősége. Az Ő természetének és jellemének ragyogása.

Minden térd meghajolt. Imádta Őt a gyülekezet. Imádták a szentek, 10.000 x 10.000 angyal. Állatok, melyek értelem nélkül bírtak és imádják Jézus Krisztust. Érdekes, hogy a mennyben csak imádjuk Őt. A Biblia azt mondja: éjjel és nappal. Örökkön örökké. Az angyalok imádják Jézus Krisztust, éjjel és nappal, azt mondják: Szent, Szent, Szent a seregek Ura; teljes az egész föld az Ő dicsőségével. Nem kell felpumpálni magukat: „Most imádnom kell Istent. Bár nem annyira akarom, de ha elkezdem hitben, majd jön.” Nem olyanok, mint mi, hanem szemtől szembe vannak Vele, nem tudják nem imádni Őt. Annyira vonzó, annyira szép, annyira kimeríthetetlen.

Ezért mondja Pál, hogy nekem a szentek közt a legkisebbnek adatott az a kegyelem, hogy hirdessem Jézus Kr. végére mehetetlen gazdagságát. Eféz 3:8 Jézus Krisztus végére mehetetlen gazdagsága, ahogy Ő ott van az univerzum közepén; ahogy ott van a világegyetem epicentrumában, nem mint oroszlán, hanem mint a megöletett bárány. A bárány azt jelenti: gyenge. Nem erővel győzött, nem hatalommal – habár az a nap is el fog jönni –, hanem megfeszíttetett erőtlenségben. Milyen csodálatos a mi Urunk!

Nem csak az angyaloknak, nem csak a teremtett világnak, nem csak majd, hanem nekünk itt és most. Amikor meglátjuk, akkor csodálni fogjuk Őt. Ezt mondja 2Thessz 1:10. Ez a mi járásunk, hogy hű az, aki elhívott titeket a mi Urunk Jézussal való közösségre.

Megkérdezed, mi az én elhívásom, pásztor? Jó lenne felfedezni! Nos, mit szólsz ehhez: Ő elhívott téged Jézus Krisztushoz. Jézus elhívott téged Önmagához egy vele való közösségre, élet cserére, hogy Ő legyen a szemünk előtt. Ne csak a világegyetem középpontjában legyen, hanem a mi szívünk középpontjában, az életünk epicentrumában. Lehet ebben sok részletkérdés, akár félelmek vagy aggasztó tényezők, de ezek teremtett dolgok. Ezek el fognak múlni. Ám Jézus Krisztus személye! Milyen csodálatos Ő, akiről nekünk sok mondanivalónk van.

Nézzétek meg, mily nagy Ő. Zsid 7. Ez a bátorítás. Rátekintünk. Ő jön, és szolgál felénk. Ésa 42:3 Ő az, aki a megrepedt nádszálat nem töri el, és a pislogó gyertyabelet nem oltja ki. Ő az, Ő az Úr Jézus Krisztus, aki jön.

Volt egy megrepedt nádszál – lehet, egy síp volt, nádból sípot csináltak; és aztán megtört, és már nem adott ki jó hangot, amikor a szomszédban a gyerek játszott vele (a tízemeletesben mindenki felmászott a falra) –, fogták: ez már nem jó semmire. Megrepedt nádszál. Maga a nádszál sem túl dicsőséges. Hát, ha még meg van repedve… Ez a mi életünk. Megrepedt nádszál. Senki meg nem szánt bennünket. Senki.

Senkit nem érdekel. Ma sem érdekel senkit, hogy mi van az emberekkel. Senkit nem érdekel, mi van veled. Gondolod, a világrendszert érdekli? Gondolod, hogy a munkahelyeden a főnöködet érdekli? Lehetőségek – amik vannak bármi módon –, érdekel, hogy mi van veled vagy velem? Jézus azonban jött. Ő látott bennünket. Ezék 16: amint ott voltunk, mint egy csecsemő kidobva, vérünkben voltunk és ránk nézett és könyörületességre indult. Ő az irgalmas Samaritánus.

Ő az, aki a megrepedt nádszálat nem töri el. Ő az, akinek nem mindegy. Ő az, aki sírt Jeruzsálem felett. Ő az, akinek a szíve megtört értünk kereszten. Őt érdekli. Nem csak annyira, mint te vagy én gondolom, hanem annál sokkal jobban. Eljött mellettünk, és azt mondja: élj. Eljött a szerelem ideje, és felvett bennünket, megmosott minket és bepólyált. Körbevett bennünket irgalommal és kegyelemmel.

Ez nem csak múlt idő, hanem személyes és jelen idő. Nem egy elképzelésre vagyunk elhívva; nem valamilyen ideológiára vagyunk elhívva; nem is a kereszténységre vagyunk elhívva. Az egész semmi. Minden semmi. Egy személyhez, egy örök személyhez; az alfa és az omega; a kezdet és a vég; aki volt, aki van, aki eljövendő; a Mindenható, Őhozzá személyesen, Őrá vagyunk elhívva.

A keresztény élet nem egy ideológia. Nem tanok gyűjteménye. Hanem egy személy. Krisztus maga. A mi életünk Krisztus maga. Kol 3:4 mert amikor a mi életünk Krisztus megjelenik, a mi életünk Krisztus. Amikor máshol keresem az életem, akkor csak csalódás és szívfájdalom lesz a következményem. Csalódás, mert jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni. Zsolt 118:8

El vagyunk hívva ehhez az örök személyhez, akiben teremtetett minden a mennyen és a földön, láthatókés láthatatlanok, királyi székek és fejedelemségek. Őbenne, Őáltala, és Őrá nézve teremtettek, aki a kezdet. Elsőszülött a halottak közül, hogy mindenben Ő legyen az első. Kol 1:15-18. Mindenben Jézus legyen az első. Milyen fantasztikus.

Hihetetlen. Fel sem tudjuk fogni, hogy mi történt velünk. A Biblia azt mondja: amikor megkeresztelkedtünk – itt a megtérésről beszél – Krisztus halálában keresztelkedtünk meg, és meghalván azért keresztség által az Ő halálában, hogy most új életben járjunk. Úgyhogy valami meghalt és valami feltámadt. Mi halt meg? Igazából meghalt a te kapcsolódásod mindenhez, amihez eddig kapcsolódtunk – bűnömhöz, múltamhoz, bukásomhoz, sikeremhez, ügyességemhez, ügyetlenségemhez –, ez el lett vágva. Most Krisztus feltámadásában is eggyé lettem téve Ővele. Ez azt jelenti, hogy Isten azonosított minket Krisztussal örökre. Ez azt jelenti, hogy elválaszthatatlanul és örökre egyek vagyunk Krisztussal. 1Kor 6:17 aki egyesül az Úrral, egy szellem Ővele. Egy szellem vagyunk az Úrral, Jézus Krisztussal, aki az alfa és az omega, a kezdet és a vég. A Mindenható. Egy szellem vagyunk Ővele. Elválaszthatatlanok. Hihetetlen egységünk van.

Amikor jön a kérdés: ki vagy te; akkor hova nézek, mire nézek, hogy definiáljam azt, aki én vagyok? Pénzügyi helyzetemre, munkámra? Mire nézzek? Ezekkel nem vagyok azonosítva. Krisztussal együtt meghaltam és most élek örökre. Egyesülve Krisztussal egy szellemként. Úgyhogy Krisztusra kell néznem ahhoz, hogy megtaláljam az életet, amim van, mert örökre eggyé lettem téve. Ez az új azonossága a hívőnek. Minden hívőnek van egy időn és tapasztalaton túli azonossága, amit fel sem tudunk fogni; amelyet a mennyben, az örökkévalóságban fogunk egyre inkább megérteni, soha el nem jutván a végére.

Mostmár nem lehet elválasztani Krisztust tőled. Múlt vasárnap volt bemerítkezés. Valakinek – 12 éves lány, akit bemerítettünk – a bizonysága ez volt: „A világban azt mondják, megfogtam az Isten lábát. Ez azt jelenti, hogy nagy szerencséje lett valakinek. Mi azonban nem megfogtuk Isten lábát, hanem Krisztusban vagyunk.” Krisztusban vagyunk! El sem tudjuk képzelni, mit jelent ez. Micsoda tisztesség, valóság! A teremtmények közül senki, a szent hatalmas angyalok sem dicsekedhetnek ezzel, hogy a Krisztusban vannak. Viszont a leggyengébb szent köztünk, a legtöbbet bukdácsoló, a magát leglúzerebbnek érző elmondhatja, hogy én Krisztusban vagyok. Én Krisztusban vagyok! Aki Krisztusban vagy, az nem veszít soha.

Sok mindent elérhetünk az életben, sok mindenben jól dönthetünk, de ha ebben az egyben tévedünk, hogy nem választjuk Krisztus, akkor minden el van szúrva úgyis! Viszont ha valaki Krisztusban találtatik, akkor minden meg van nyerve és Isten minden ígérete „igen” és „ámen” Jézus Krisztusban.

Amikor a Biblia azt mondja: „tudjuk, hogy akik az Istent szeretik, minden a javukra van”, akkor hogyan mondhatom, hogy szerencsétlen, béna vagyok. Hogy mondhatom, amikor Krisztusban vagyok és minden a javamra van?! Lehet, ki kell várnom, hogy nyilvánvaló legyen látás által, de csak bízhatok, csak örvendezhetek. Ezért mondta Jézus azt: ne azon örvendezzetek, hogy kiűztétek a démonokat, vagy nagy szolgálatot tettetek, hanem hogy a nevetek fel van írva a mennyben. Luk 10:20 ez az ember nem vesztes többé. Ez az ember örök predesztinált győztes. Eggyé váltunk az Ő halálában, eggyé váltunk a feltámadásában. Elválaszthatatlan.

Úgyhogy most a tapasztalatunkra nézve miről szól a keresztény élet? Krisztussal együtt megfeszíttettem, és élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus. Nem csak én élek Krisztusban, hanem Krisztus bennem. Most napról napra, percről percre, pillanatról pillanatra tanulom levenni a tekintetem önmagamról, a körülményeimről, a hullámokról, amint jönnek; és a Krisztusra tekinteni, aki nem csak ott van, hanem itt van azért, hogy élje az életét bennem; hogy mostmár nem az én életem, hanem az Övé énbennem.

Adott nekünk egy erőforrást. Nem valamit, nem kis segítséget, Önmagát adta nekünk. Mert nékem az élet Krisztus, Fil 1:21, sokan szeretitek ezt a verset. Krisztus az élet. Ő az örök személy. Ő a nagy „én vagyok”. Én a kicsi „én vagyok”. A kicsi „én vagyok” elveszett, amíg a nagy „én vagyok” kontextusába nem kerül. Aztán amint a nagy „én vagyok”, én egyre jobban ismerem Őt. Elveszek Őbenne. Ez volt Krisztus hívása: jöjjetek Énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve. Nem valamilyen szabályrendszerhez hív; nem is tanrendszerhez – jóllehet, természetesen a Bibliai tanokat hisszük és ezek Őbelőle jönnek –, de önmagához hív. Önmagához. Ez személyes.

Sátán egyik legnagyobb trükkje, amit velünk akar, hogy ne legyünk személyesek; legyen elvont a kapcsolatom Istennel; legyen valamilyen elvont kapcsolatom Jézussal; hogy szívtől szívig ne jöjjek Őhozzá. Ezután nincs meg a lehetőségem, hogy szemtől szembe, szívtől szívig legyek másokkal. Jézus azonban hív, és csodáljuk Őt.

Egyre inkább beleveszünk. Felfedezzük az Ő gyengéd irgalmasságát, szerető kedvességét, az Ő szavait. Az örök élet szavait, amik Őnála vannak. Ülünk a lábainál, és számunkra az élet Krisztus. Krisztusnál élet van. Élet. Élet!

Aztán egy nap nem homályosan látunk, hanem szemtől-szembe. El tudod képzelni azt az Istentiszteletet? Ezek nem bírták tartóztatni magukat. Ezek leborultak, meghajtották a térdüket, énekeltek, új éneket: méltó, méltó a Bárány. Egyre inkább rádöbbentek, hogy akivel szemben állnak, Jézus Krisztus, Ő az örök sorsuk, Ő az örök részük, Ő az örök végzetük, örökkön-örökké; és ez a miénk. Ő a miénk. Ámen.

Kategória: Egyéb