A családról fogunk beszélni, ami most része egy sorozatnak. Azért olyan érdekes ez a téma, mert nem köztudott tény manapság, hogy a család Isten ötlete. Ő adta nekünk ajándékba. A család egyike volt a sok ajándékának. Amikor a család működéséről, a családi kapcsolatokról gondolkodunk, arról, hogy milyen az, és kihagyjuk Istent a képből, akkor nem értünk semmit igazán.
Spurgeon azt mondta: A házasság volt a Paradicsom egyik utolsó hagyatéka az emberek között. Jézus is sietett megtisztelni azt az első csodájával. Az első csodáját egy esküvőn tette. Igazából ez nagyon különleges dolog. Mát 21-ben olvasunk egy történetet szőlőmunkásokról és a szőlősgazdáról.
Mát 21:33-40 Hallgassatok meg egy másik példázatot: Volt egy gazda, aki szőlőt ültetett, körülvette kerítéssel, borsajtót ásott benne, őrtornyot épített, és kiadta munkásoknak, majd elutazott. Amikor pedig elérkezett a gyümölcsérés ideje, elküldte szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át a neki járó termést. De a munkások megfogták a szolgáit, és kit megvertek, kit megöltek, kit pedig megköveztek. Erre más szolgákat küldött, többet, mint korábban, de ugyanígy bántak azokkal is. Utoljára pedig elküldte hozzájuk saját fiát, mondván: A fiamat meg fogják becsülni. De amikor a munkások meglátták a fiút, egymás között így beszéltek: Ez az örökös! Rajta, öljük meg, és foglaljuk el az örökségét. És megfogták, kivetették a szőlőn kívül, és megölték. Amikor majd megjön a szőlő ura, vajon mit tesz ezekkel a munkásokkal?
Ez egy fura történet. Ki lenne az a szőlősgazda, aki mindezeken végigmenne? Ki lenne az, aki küldene még szolgákat, amikor az első szolgáival így bántak, és végül még a fiát is elküldené? A választ elolvashatjuk a történetben:
Mát 21:45 Amikor a főpapok és a farizeusok hallották példázatait, megértették, hogy róluk beszél.
Ez a történet Isten kapcsolata Izraellel. Ez az, ahogy Ő próbálkozott velük. Az Ószövetség java része erről szól. A Próféták, a történeti könyvek, a bölcsességi könyvek mind erről szólnak, hogy Isten kísérletezett, egyre többeket küldött. Próbálkozott szeretettel, próbálkozott fegyelmezéssel, próbálkozott áldással, próbálkozott nehézséggel… mindenféle dologgal próbálkozott azért, hogy Izrael abban a kapcsolatban legyen Vele, amire vágyott. Jézus ezért volt itt.
Nagyon egyszerű okból jött el Jézus. Igazán ez az volt, hogy az embereket Istenhez hívja. Luk 5-ben olvasunk erről. Így írja le a küldetését:
Luk 5:32 Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam a megtérésre, hanem hogy a bűnösöket.
Ezért jött el, hogy embereket hívjon Istenhez, hogy emberek megismerjék Őt, hogy emberek megtérjenek. Nem csak akármilyen emberek, hanem bűnösök, azok, akiknek problémáik vannak, azok, akik elismerik, hogy szükségben vannak.
Amikor Jézus Luk 7-ben egy farizeus, egy vallásos ember házában van, aki nagyon képmutató volt, akkor ez a farizeus még a legelemibb udvariasságot sem mutatja Őfelé, holott tanítónak hívja. Aztán jön egy asszony, aki bűnös – valószínűleg prostituált, lehet, hogy házasságtörő, nem tudjuk pontosan – és kezd szolgálni Jézus felé. Amikor ez megtörténik, akkor Luk 7:44-45-ben Jézus a házigazdájának azt mondja: „Figyelj! Te nem csináltad meg a legelemibb dolgokat sem. Nézd meg, ez az asszony mennyire tisztel és szeret Engem.”
Mi volt az, amit Jézus itt kiemelt? Mi volt az, amit hiányolt a farizeustól? Tisztelet? Dicsőség? Nem hiszem. Tudod, miért nem hiszem? Mert Fil 2:6-ban azt olvassuk, hogy Jézus Isten, és amikor Emberré lett, akkor félre kellett tennie a dicsőséget, a tisztességet, és közönséges emberré kellett lennie. Fil 2:7 éppen ezt tette értünk. Úgyhogy nem hiszem, hogy a farizeustól Ő tisztességet, tiszteletet, dicsőséget várt volna. Abból volt Neki elég, és azt félretette érted és értem, azért, hogy eljöhessen ide és szolgálhasson bennünket. Eljött ide és szolgált.
Mit hiányolt ebben a házban? A szívet. A valóságot. Nem azt hiányolta, hogy a farizeus elég nagy szavakkal illesse Őt – „Ó, Mester! Ó, nagy Tanító! Ó, Rabbi!” –, hanem a szív, a szeretet, a kapcsolat volt az, amiért jött. Jézus szívekért jött. Jézus szívekért, kapcsolatért jött.
Jézus nem azért jött, hogy hűségesküt kérjen tőlünk. Jézus nem azért jött, hogy az orrunk alá dugjon egy szerződést, és azt mondja: Ezt írd alá! Jézus nem azért jött, hogy szerződéseket írasson velünk. Jézus nem azért jött, hogy többen szavazzunk Rá. Mint ahogy a politikusok rázzák a kezeket, puszilgatják a gyermekeket szavazatokért. Jézus nem ezért jött! Jézus nem azért jött, hogy bizonyítson valamit. Nem azért jött, hogy bebizonyítsa, tényleg szeret minket. Mert efelől Neki sosem volt sok kérdése.
Ő egyetlen okból jött el, szívekért. Ő szíveket keresett, embereket keresett. Nem a szavakat, nem a viselkedést, nem a vigyázzállás és tisztelgés formuláját, nem a szerződést, nem az erszényt, hanem a szívet, az embert kereste, a kapcsolatot kereste. Azért volt itt, mert Isten kapcsolatra vágyik velünk. Ami lenyűgöző egyébként. Úgy értem, hogy minek és egyáltalán miért akarná ezt?
Jézus mégis ezért jött el, és ez megmagyarázza a szőlőskertnek a példáját. Ez megmagyarázza, hogy Isten miért volt évszázadokon át türelmes, és miért kezdeményezett újra és újra Izrael felé. Mert Ő a szíveket akarta, Ő a kapcsolatra vágyott, Őt nem a forma érdekelte, hanem a valóság, a szív, az igazság, a keresés, a kapcsolat, a közelség.
Azt kérdezheted: Mi köze ennek a családhoz? Minden! Nem olyan régen P. Knight megosztott egy üzenetet a Szentháromságról (2014.10.05. de. P. Knight: Szentháromság és egység), és beszélt arról, hogy a Szentháromságban egység és alázat és szeretet van. Lenyűgöző gondolat volt. Remélem, nem fogom egyhamar elfelejteni, nagyon építő volt. A csoda az, hogy Isten ezt nem tartotta meg Saját Magának.
Amikor hívővé válik valaki, amikor valaki újjászületik, akkor igazán – ezt olvassuk – Isten beemeli ezt a hívőt az Ő Saját közösségébe. Amikor valaki hitt, akkor Ján 17:23 Jézus őbenne van, és Ján 17:21 a hívő pedig Őbenne, Istenben. Ami lenyűgöző gondolat, elképzelhetetlen nekünk, de Isten beemelt minket az Ő közösségébe.
Isten ennél sokkal bőkezűbb igazán. Nem csak a hívőknek tartogatja ezt, hanem szeretné, ha minden ember ismerné ezt a fajta közelséget. Igazán ezért adta a családot az emberiségnek. Vannak meghatározások a családra, amik tönkreteszik a családot. Ha az interneten keresel: Mire való a család?; az első több ezer, több mint százezer meghatározás olyan lesz, ami tönkreteszi a családodat. Tudom, mert megnéztem. Lenyűgözött!
Azt olvastam többek között, hogy a család az önkifejezésre, önmegvalósításra van. Tyű! Hogy lehet ennyire ostobának lenni? Ezt komolyan kérdezem. Elképesztő! Nem találok szavakat erre. Tyűha! Az ember, aki ezt írta, sötét, mint egy csillagtalan éjszaka. 🙂 Miről beszél? Tényleg, ez lenne a család? Erről szólna? Egyébként a meghatározások között tényleg megtalálsz mindent: pénzügyi szerződés, védő-óvó hely a viharok, a problémák idejére, és csak ennyi… A házasság nem ez!
A házasság arról szól, hogy el vagyok kötelezve a másik felé teljesen, végletesen, egységben és kitartásban. Igazán ez volt Isten célja. A családot úgy lehetne meghatározni, hogy személyes kapcsolat túl közel. Túl közel, nem? Milyen a házasság? Sokszor mondom ezt, hogy sok kényelmetlenség és veszély és sérülési lehetőség és kihívás van a házasságban. Miért? Azért, mert a családon belül közel vagyunk egymáshoz. Meghittség van.
Egyszer P. Brian úgy határozta meg a meghittséget, és ez a meghatározás igazán az Éden kertjéből való: meztelenek voltak és nem szégyellték magukat. Ez a meghittség, és nem csak fizikai értelemben. Van annak egy sokkal nehezebb oldala. Úgy értem, hogy a házastársam látja minden szándékomat. Látja a szándékaimat, azokat is, amiket nem akarnék bevallani senkinek. A házastársam látja a szívemet, látja a gyengeségeimet, látja a vágyaimat. Lát dolgokat, amiket senki nem lát rólam. Tulajdonképpen ez sokkal kényelmetlenebb, mint a fizikai mezítelenség.
Ef 5:28-29-ben nagyszerű leírás van a családról, a házasságról.
Ef 5:28-29 Úgy kell a férfiaknak szeretniük a feleségüket, mint a saját testüket. Aki szereti a feleségét, önmagát szereti.
Azt olvassuk itt, hogy a család az egység, az különleges kapcsolat. Ott van közelség, ahol az életemet látja a másik, és én is látom az övét. Ehhez bátorság kell. Sok bátorság! Szoktunk viccelődni a házassággal kapcsolatban. Sokat, nyilván, de ne értsd félre. Amikor viccelünk ezzel, akkor értsd, hogy ez gyönyörű dolog. Csodálatos dolog. Sok bátorság kell hozzá, igen, de megéri. Spurgeon azt mondta: Lehet, hogy pápisták és a többi szektások lejáratják a házasságot, de az igazi kereszténység és a házasélet nagyon jól egyetért egymással. Ami nekem nagyon tetszik, nagyon egyszerű kijelentés.
Nagyon sok ember van, aki valamilyen sebből, félelemből, gyávaságból… kifolyólag azt mondja: „Nem! Nem akarok házas lenni, mert az elvenne az elhívásomból Istennel.” Szeretnélek bátorítani, hogy ne gondolkodj így. Amikor viccelünk, akkor tudjad, hogy csak viccelünk. Nem azért vagyok házas, mert nem akartam az lenni. Senki nem kényszerített rá, és nagyon hálás vagyok érte.
Egyszer prédikáltam arról, hogy milyen nagyszerű a házasság, és néhány hét vagy hónap után valaki odajött hozzám: Olyan jó volt ez az üzenet!; aztán ma már boldog házas. Miért beszélek erről? Azért, mert rengeteg félreértés lehet. Félre lehet érteni, hogy mire való a család. A házasságod nem a gyerekekről szól. A gyerekednek sok figyelemre van szüksége, persze, de a házasságod a kettőtök közelségéről szól. Ami gyönyörű dolog, és erre van szükségünk. Mégis sokszor úgy érezzük: Nem ez kell nekem!
Az egyik dolog, ami tönkreteszi a családot, hogy ha félek a kiszolgáltatottságtól, ha félek nyitni a másik előtt, félek megnyílni. „Mert ha látja azt, hogy mi van a szívemben, akkor az rettenetes lenne. Akkor biztos, hogy elutasít.” Ha nem vagy házas, lehet, hogy nem hiszed, hogy ez egy valós probléma, de rengeteg házasságban ez nagyon komoly probléma.
Ef 5-ben olvasunk a házasságról, Ef 5:24-25-ben az egymás felé való szolgálatról. Az asszony tisztelje a férjét, Ef 5:24 és Kol 3:19, aztán Ef 5:25 férfiak szeressétek a feleségeteket. Miről szól ez? Szolgálatról, törődésről, gondoskodásról. A házasulók mit ígérnek egymásnak? Szolgálatot. Szolgálni egymást és szolgálni együtt. „Járni fogunk Istennel.” A szolgálat a családban csak akkor lehetséges, ha van nyitottság.
A képmutatásban nincs szolgálat. Ha játszmákat játszol a másik előtt, abban nincs szolgálat. Ezért van az, hogy nem beszélünk sokat arról, hogy legyünk jó bizonyság hívőkként, hogy éljünk tiszta életet, hogy mások láthassák nálunk. Mert könnyen félreérthető. Könnyen érthetnénk úgy, hogy a viselkedés számít. Nem! Nem és nem.
Amikor Jézus eljött, akkor ott voltak a „nagyszerű” vallásos emberek, és semmi köze nem volt hozzájuk, és nem is érdekelték Őt. Elkerülte őket. Ment és szolgált a közönséges emberek, az átlagemberek, sőt a bűnös, a problémás emberek felé. Miért? Azért, mert szíveket keresett. Isten ezért adta nekünk a házasságot, ezért adta nekünk a családot, hogy legyen egy hely, ahol van szabadság és van közösség. Ahol nem bujkálásról szól az élet. Ahol nem viselkedés van, hanem szív és nyitottság.
Ezért van, hogy nagyon nehéz az olyan embereknek, akik versengő környezetből jönnek, akik nagyon képmutató környezetből jönnek, vagy nagyon feltételeket szabó környezetből jönnek. A profi zenészeknek kihívás egy család, mert annyira versengő világban nőttek fel és élnek. A politikusnak szerintem kihívás lehet. A vallásos embereknek szintén. Viselkednek otthon is, van egy kép, amit mutat, és nem a valóságot látod. Mindnyájunknak van problémánk valamelyikkel. Lehet, hogy minddel.
Fontos, Isten a családot nem versenyre adta. A család nem arról szól, hogy ki a jobb, ki fut jobban, ki ér el többet, ki az okosabb. A gyerekek sokszor érezhetik így. Különösen, ha több van, akkor könnyen lehet így érezni. Az egyik pásztor beszélgetett az egyik gyerekével, és azt kérdezte: Szerinted kit szeretek közületek jobban? A gyermek azt felelte: Hát persze, hogy őt!; és megnevezte az egyik testvérét. A pásztor erre: „Dehogyis! Nem tudod, hogy ugyanannyira szeretlek?” Nagyon fontos hangsúlyozni, mert ez a versengés bennünk van, és az, hogy meg kell felelni. A család azonban nem versenyre lett adva.
A család nem képmutatásra lett adva, ami megint csak fontos. A család nem arra lett adva, hogy minden tökéletes legyen állandóan otthon is. Hanem a család arra lett adva, hogy közel legyünk, és hogy növekedjünk a szeretetben és a megbocsájtásban. Nem arra lett adva, hogy feltételeket szabjunk.
Ez volt az egyik nagy dolog, amit tanultam, amikor Isten behozott a gyülekezetbe, hogy a családomban nem lehetnek feltételek, mércék, amiket meg kell ugrani, hanem el vagyunk fogadva, és szeretve vagyunk. Lehetnek problémák, azokkal bánni kell, de nincsenek feltételek abban, hogy el vagyunk-e fogadva. Ez nagyon-nagyon jelentős. Mert ha ezek nincsenek meg, akkor a családban nem lehet közelség, nem lehet meghittség.
Hadd mondjak néhány dolgot, ami tönkreteszi ezt a személyességet, ezt a közelséget. Az egyik, amit már említettem, a kiszolgáltatottságtól való félelem. Olyan sokan hiszik: „Ha valaki tudná, hogy milyen vagyok, akkor utálna engem. Elszörnyülködne.”; és ezért rejtőzködnek. Azt hisszük, hogyha elrejtőzünk, ott biztonságban vagyunk. A rejtőzködésben viszont csak növekvő félelem van, semmi más, nincs biztonság.
Annyira nagyszerű ezt megtanulni Istennél. Amikor vétkezünk, 1Ján 1:7 és 9-ben azt olvassuk: gyere Istenhez, valld meg, Isten hű és igaz, hogy megbocsássa. Ez annyira nagyszerű, hogy jövök, megvallom, és Ő megbocsájt nekem. Tanulom ezt, hogy van, ahol nem kell rejtőznöm. Ez az Istennel való kapcsolatom. Istennek az a szándéka, hogy a családom is ilyenné váljon.
Van még, ami tönkreteheti a személyességet, a közelséget. Az egyik az, hogy ideiglenes megelégedettséget találok valamiféle személytelen dolgokban. Ez ideiglenes lesz. Mindig ideiglenes lesz. Viszont nagyon nagy képességünk van erre. A világunk olyan, hogy mindig kínál egy újabb dolgot, mindig dob egy újabb dolgot, valamit, ami személytelen. Mindig találhatok újabb dolgot, amiben ma elégedett lehetek, ma élvezhetem, ma szórakozhatok. Aztán nem lesz meg a kapcsolatom, nem vágyom kapcsolódásra.
Talán még egy, ha a szabályokat és a törvényt a szeretet elé teszem. Ha a családban kötelezettségből csinálom a dolgokat, és kötelezettségeket állítok a másik elé. Mit rontok el? Azt, hogy nem a másik emberről szól, nem a kapcsolatról szól, hanem arról a dologról, arról a szabályról. A család, a házasság nem szabályokról szól, hanem személyekről. Igen, vannak szabályok, de azok a másik személyért vannak, nem pedig fordítva. Ezt tanulnunk kell. Pál azt mondja:
Ef 5:32a Felette nagy titok ez,
A házasság nagy rejtély. A család egy rejtély. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy járunk benne, de nem értjük pontosan. Élünk benne, de nem tudjuk pontosan megmagyarázni. Mindig tanulunk róla. Emlékszem, Larry Crabb, aki írt néhány nagyszerű könyvet a házasságról, sok év, több évtized szolgálat után egyszer tett egy kijelentést, egy értelemben bocsánatot kért: Sajnálom, volt egy nagyon fontos dolog, amit nem láttam. Ha jól emlékszem, ez a gyülekezet szerepe volt a családban.
Azt akarom mondani ezzel, hogy itt van egy ember, aki zseniális ebben, tényleg, nagyon hálás vagyok a szolgálatáért, és évtizedekkel később azt mondja: Bocsánat, most jöttem rá valami igazán fontosra. Miért? Azért, mert ez rejtély. Van nagyon sok olyan oldala, amit nem értünk, amit nem látunk át, de ettől még járhatunk benne, ettől még növekedhetünk benne.
Csak bátorítalak, hogy ne a világból vedd le a meghatározásaidat a családra. A világ semmit nem tud róla. A világot semennyire sem érdekli. Helyesbítek, a világot érdekli a család, akkor, ha el lehet adni valamit a családnak, vagy azért, mert valamilyen ok miatt jobb teljesítményt nyújtasz, ha családban élsz.
Isten az, Aki adta nekünk a családot. Ő egészen különleges helyként határozza meg. Ne a világból vedd le az értelmezéseket, hanem tanulj erről, növekedj ebben. Szeretnélek bátorítani, hogy gyere házas bibliatanulmányra, minden második héten van ilyen. Nem azért, mert mi mindent tudunk erről a témáról, de szeretnénk bátorítani ebben, mert tanulnunk kell, és növekednünk kell ebben. Mert rejtély. Soha nem fogjuk igazán érteni, de Isten tanítani akar minket, és előre akar vinni, és bátorítani akar arra, hogy járjunk Ővele. Ámen.
Mennyei Atyánk! Köszönjük Neked azt, hogy adtál nekünk családokat. Hálásak vagyunk ezért. Kihívás is van benne, de micsoda áldás, hogy tanítasz bennünket, hogy növekedést adsz nekünk, hogy előre viszel minket. Igazán el lehet mondani, hogy Teveled, Istenünk ez csodálatos kapcsolat.
Kérünk Istenünk, hogy áldd meg a családokat a gyülekezetben, erősítsd meg a házasságokat, adj nekünk elég alázatot, hogy szeressük egymást, hogy tiszteljük és szolgáljuk egymást. Adj nekünk elég bátorságot, hogy nyitottak legyünk. Urunk, kérünk Téged.
Köszönjük, hogy példát adtál nekünk, hogy amikor eljöttél, nem szerződést kerestél, hanem szíveket, és erre tanítasz minket, ebben vezetsz minket. Urunk, kérünk Téged, soha ne engedd, hogy olyan ostobák legyünk, hogy megelégedjünk a személytelennel. Köszönjük Istenünk, hogy adtál nekünk új szívet, amelyben új módon járhatunk és élhetünk.
Ámen.