Kibújni a rejtekhelyről & Igazságot követelünk, vagy kegyelmet?

2012 március 11. vasárnap  18:00

P. Love: Kibújni a rejtekhelyről

Apcsel 2. Ezen a héten mintha az Apcsel-t újraéltük volna Isten és a Szellem jelenlétében, ahogy megérintette az életünket.

Apcsel 2:1-13 És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, ahol ülnek vala.  És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül.  És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, amint a Lélek adta nekik szólniok.  Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak.  Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni.  Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem galileusok-e ezek mindnyájan, akik szólnak?  Mimódon halljuk hát őket, ki-ki közülünk a saját nyelvén, amelyben születtünk?  Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mezopotámiában, Júdeában és Kappadóciában, Pontusban és Ázsiában,  Frigiában és Pamfiliában, Egyiptomban és Líbiának tartományiban, mely Ciréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok,Krétaiak és arabok, halljuk amint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait.  Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajon mi akar ez lenni? Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg.

Pünkösd napján, amikor Isten Szelleme betöltötte ezt a százhúsz embert, és mindannyian elkezdtek szólni a különböző nyelveken, Jeruzsálemben mindenki hallott Isten csodálatos dolgairól, akkor nagyszerű kérdést tettek fel: mi akar ez lenni? Ha ott lettünk volna, mi is ezt kérdeztük volna biztosan. Mert kellett, hogy jelentsen valamit az, ami történt, de mi volt az?

Ma olyan világban élünk, hogy amikor halljuk, mi minden zajlik a világban, akkor hajlunk arra, hogy olyasmit csináljunk, amire azt mondjuk, hogy az ember szeretne inkább visszahúzódni a csigaházába. Az ember szeretne elbújni, bezárni az ajtókat minden miatt, amit látunk a világunkban megtörténni. Lehet igazságtalanság, háború, éhínség, nagy szegénység. Amikor ezekre tekintünk – látjuk a képeket a TV-ben azokról, akik alultápláltak, kisgyerekeket, akik az éhínségben meghalnak –, az ember eljut odáig, hogy nézni sem bírja. El kell fordulnia, vagy ki kell kapcsolnia.

Aztán látod a menekülteket Afrikából, Afganisztánból, vagy körülnézel az városod utcáin és látod a hajléktalanokat. Csak attól, hogy az ember meghallgatja a híreket, már vissza akar bújni csigaházába és megvédeni magát mindattól, ami a világban történik. Annyira nagyok a problémák, annyira elborítanak bennünket. A világban ma kb. 1 milliárd ember él szegénységben vagy nyomorban. Annyira nagyok, összetettek ezek a problémák!

Az ember megáll, és azt mondja: nekem magamnak is annyi problémám van, hogyan gondolkodhatnék mások bajáról? Lehet, hogy azt mondják nekünk, meg kell változtatni a világot, én pedig azt mondom: „Uram, még a rossz szokásaimat sem tudom megváltoztatni. Mégis erre hívsz bennünket, hogy változtassuk meg a világot, amelyben élünk?”

A természeti ember hajlama az, hogy visszamenjen a csigaházába, de Istennek más terve van. Ő le akarja venni a csigaházat rólunk. Azt akarja, hogy kijöjjünk belőle.

Tetszik, ami Jeruzsálemben történt, mert Isten benne volt mindebben. Pünkösd napján Istennek az volt a terve, hogy mindenkiről leszedi a csigaházat. Jeruzsálemben ez volt az egyik legforgalmasabb nap. Azt mondják, hogy ekkoriban Jeruzsálemben százezer ember élt, de pünkösdkor majdnem 1 millió ember volt a városban.

A legtöbb zsidó legalább egyszer az élete során eljött Jeruzsálembe valamelyik nagy ünnepre a három ünnep közül. Utaztak oda Európából, Afrikából, Ázsiából, egész világról. Mindenki ott volt Jeruzsálemben. Dávid városa kb. háromszáz hold, egészen pici, és ott zsúfolódnak az emberek. Isten itt teszi meg a nagy munkáját.

Itt gyűjtötte össze a követőit abban a szobában, hogy imádkozzanak. Szeretjük ezt, mert Isten nem valami kolostorba hívta őket, nem valahol a sivatagban voltak elszigetelve, hanem ott voltak a társadalom középpontjának közepén, ahol minden történt. Isten oda helyezte a népét, mert Isten ilyen. Azt akarja, hogy a világban legyünk, a világ közepén.

Persze elválaszt minket a világtól, megszentel bennünket, elválaszt a világ hatásaitól, különbözünk a világ többi részétől, más természetünk van, máshogy gondolkodunk, máshogy élünk, de nem fogunk elszigetelődni a világtól. Isten mutatkozik meg ebben, amit pünkösdkor csinált. Apcsel 2:2-ben van egy szó: hirtelenséggel. Isten így működik. Nem kiszámíthatóan, nem megszokott módon, hanem hirtelen, váratlanul.

Az ember nem tudja, mikor fog megtörténni. Néhányaknak a konferencián történt, másoknak előtte, másokkal akkor fog megtörténni, amikor hazaérnek. A kihívó üzenetek után, amiket egész héten hallottunk, különösen a tegnapi üzenet után, amikor imádkoztunk, úgy tűnt, hogy annyira sokan akarják tudni, mi Isten elhívása. „Hogyan akar Isten használni? Milyen képességeim vannak? Mit adok hozzá a Krisztus Testéhez?” Istent keressük, a válaszokat keressük. Tudni akarjuk, hogy Isten mihez akar kezdeni velünk.

Pünkösdkor kezdődött ez az egész a zúgó széllel. A tüzes nyelveket így tudom elképzelni, mintha New York város közepén, a Time Square-n százhúsz hívő imádkozik, pár napja már ott vannak, és a semmiből jön a zúgó, sebes szél. Emberek – úgy, ahogy Jeruzsálemben, ugyanígy New York-ban – minden nemzetből ott vannak, minden nyelvből, és százhúsz ember a Time Square-n nekiáll a kegyelem üzenetét prédikálni, és mindenki a saját nyelvén hallja. Más nyelvek, de mégis egy üzenet.

Nem ezt tapasztaltuk meg ezen a héten? Más nyelvek – egy üzenet. Más kultúrák – egy üzenet. Különböző népcsoportok – egy üzenet. Ez szól a szívünkhöz.

Néhányan, akik a tömegben voltak azon a napon, arra jutottak, hogy a tanítványok korán nekiálltak iszogatni, de a többiek azt kérdezték: „Mi akar ez lenni? Mit jelent ez?” Ez azt jelenti, hogy Isten szeret mindenkit, mert Ő azt szeretné, ha az Ő üzenetét mindenki a saját nyelvén hallja. Szereti a nemzeteket, az irakiakat, szomáliaiakat, a hondurasiakat, a kínaiakat. Az egész világról szeretne aratni gyermekeket, minden őserdőből, minden faluból, minden törzsből.

Ahogy Józs 4:24-ben áll, Ő azt akarja, hogy mindenki tudja, Isten keze hatalmas, erős, és azt akarja, hogy az üdvösség eljusson a világ legvégső határáig. Ezért vágyik Isten arra, hogy hirdesse az üzenetét több mint hetvenezer különböző nyelven. Istenre kell bízni, hogy ilyesmit tegyen, mint amit Ő tett pünkösdkor.

Ha Isten szólt volna, amikor az emberek feltették a kérdést, hogy mit jelent ez, akkor azt mondta volna: „Ez azt jelenti, hogy szeretlek. Azt jelenti, hogy meghaltam a bűneidért. Azt jelenti, hogy tervem van, hogy megmentsem az életedet. Azt jelenti, hogy lehetőséged van arra, hogy az Én örök célomban élj. Azt jelenti, hogy nem kell egy értelmetlen élet sötétjében tapogatózni. Azt jelenti, hogy lehet reményed és valóságod, ami stabilizálja a lelked. Ebben bízhatsz, erre támaszkodhatsz.”

Ez számunkra is jelent valamit, mert pünkösdben ez az ígéret: ha Krisztusban vagy, akkor Isten Szelleme szólni fog rajtad keresztül. Ez mindannyinknak szól, nincs kivétel, de engednünk kell, hogy Isten tegyen valamit. Meg kell engednünk Istennek, hogy kiszedjen a csigaházból. Ez a szolgálat nem olyanoknak való, akik a csigaházukban rejtőzködnek. Ezért látjuk sokszor, hogy Isten feltöri a héjat, megnyit bennünket.

Van egy bizonyos fajta mag, amit nagyon szeretek, ez a pisztácia. Nem lehet csak úgy megenni, előbb le kell szedni a héját. Mindig azt mondom, hogy csak néhányat fogok enni, de végül mindig nagy halom héj marad utánam, mert annyira finom. Ki kell szedni a héjából, hogy élvezhető legyen. Isten tudja, hogy az életünk is ilyen. Ha tényleg jól akarjuk érezni magunkat, ha tényleg teljes életet akarunk élni úgy, ahogy Isten szeretné, hogy éljük, akkor meg kell pucolni minket.

Amikor erre hajlandóak vagyunk, akkor fel kell fedeznünk a nyelvünket. Valaki azt mondja: már beszélek egy nyelvet. Ez azonban az a nyelv, amit Isten szeretné, hogy beszélj a lelkedből. Milyen nyelven beszélsz a legjobban? Néhányan a kábítószerfüggők nyelvét beszélik jól, mások a tinédzserek nyelvét, valaki a hajléktalanokét, valaki az idősekét, de mindannyian beszélünk egy nyelven.

Isten különböző ajándékokat adott, hogy tegyük a részünket Isten országában. Felteheted a kérdést magadnak, hogy ki iránt érzel könyörületet leginkább? Kivel tudsz együtt érezni leginkább?

Valaki vett itt egy kínai Bibliát és néhány könyvet, ami segít neki kínaiul érteni. Valószínű, beszél a nyelvükön. Nem a kínai nyelvet beszéli, hanem együtt tud érezni velük. Vonzzák őt. Azt hiszem, így tervezett meg minket Isten, hogy a szívedre kell hallgatni. Mi az, ami összetöri a szíved? Mi az, amitől sírnod kell, amikor az embereket szerencsétlen helyzetben látod? Hol mozdítja Isten a lelked? Amikor látod a hajléktalanokat? Vagy elutazol egy másik országba, és lehet, Isten ezt a nyelvet akarja, hogy beszéld.

Isten el fog ámítani, ha lehetőséget adunk Neki, hogy meghámozzon minket. Ennek voltunk a tanúi ezen a héten. Tegnap az ima alatt sokan azt mondták: „Ki kell jönnöm a csigaházból. Rá kell jönnöm, mit akar Isten, hogy mit csináljak. Tudnom kell, Isten milyen nyelveken akarja, hogy beszéljek.” Mielőtt ez megtörténhetne, először Istennek meg kell nyitnia engem, és hajlandónak kell lennem kijönni. Hitbeli lépést kell tennem, hinni abban, hogy Isten olyat tesz, amit soha el nem képzeltem volna, és várni az Ő Szellemére, hogy megtegye.”

Ne lepődj meg, ha hirtelen történik. Ne lepődj meg, ha nem tudod kiszámítani, hogy mikor fog megtörténni, mert Isten Szelleme így működik. Lehet, ugyanezt a kérdést teszed fel magadnak, amikor valami történik az életedben: mit jelent ez? Azt jelenti, hogy Isten valószínűleg használni fog téged, hogy leleplezze a szeretetét másoknak. Ámen.

P. Schaller: Igazságot követelünk, vagy kegyelmet?

Mát 27:15-26 Ünnepenként pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani a helytartó a sokaság kedvéért, a kit akarának. Vala pedig akkor egy nevezetes foglyuk, a kit Barabbásnak hívtak. Mikor azért egybegyülekezének, monda nekik Pilátus: Melyiket akarjátok hogy elbocsássam néktek: Barabbást-e, vagy Jézust, akit Krisztusnak hívnak?  Mert jól tudja vala, hogy irigységből adák őt kézbe.  Amint pedig ő az ítélőszékben ül vala, külde ő hozzá a felesége, ezt üzenvén: Ne avatkozzál amaz igaz ember dolgába; mert sokat szenvedtem ma álmomban ő miatta.  A főpapok és vének pedig reá beszélék a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el.  Felelvén pedig a helytartó, monda nekik: A kettő közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam néktek? Azok pedig mondának: Barabbást.  Monda nekik Pilátus: Mit cselekedjem hát Jézussal, akit Krisztusnak hívnak? Mindnyájan mondának: Feszíttessék meg!  A helytartó pedig monda: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig még inkább kiáltoznak vala, mondván: Feszíttessék meg!  Pilátus pedig látván, hogy semmi sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet vévén, megmosá kezeit a sokaság előtt, mondván: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől; ti lássátok!  És felelvén az egész nép, monda: Az ő vére mi rajtunk és a mi magzatainkon.  Akkor elbocsátá nekik Barabbást; Jézust pedig megostoroztatván, kezükbe adá, hogy megfeszíttessék.

Egyszer kopogtattunk Magyarországon és láttam ezt a nevet az ajtón: Barabás. Úgyhogy nem csöngettem be oda. 🙂

A konferencia hetében beszéltünk a jogosságról és a kegyelemről. Mindkettőre éhezünk. Szeretnénk az igazságot, de kegyelemre is vágyunk. Ebben a történetben látjuk, hogy Pilátus volt a vezető. Ő tudta, mi a helyes, de nem tette meg a tömeg miatt. A tömeg erőteljes volt, érzelmi volt. A tömeg nem jogosságot keresett, hanem be voltak csapva, és megöltek egy ártatlan embert.

Isten azonban tudja, hogy ez a világ nem igaz. Isten tudja, hogy Ábelt megölték, pedig ártatlan volt. Nincs mindig jogosság, de mindig van kegyelem. Sokszor a szívünkben, újabban a gyülekezetünkben.

A magyar kormány hozott néhány döntést, és többé nem ismernek el minket jogilag egyháznak. Úgy érezzük, hogy ez nincs rendjén. Viszont ismerjük ezt a történetet is, hogy ilyen dolgok megtörténnek. Különböző okai vannak, de azt is tudjuk, hogy amikor nincs jogosság, nincs igazság, akkor van ott valami nagyobb.

Jézust megfeszítették, de Ő igaz volt, tökéletes volt. Amikor meghalt, akkor Ő kedves volt Isten előtt. Három nappal később feltámadt a halálból és az Atya jobbjára ült. Isten országa az Isten országa. Ez olyan, mint mi vagyunk.

Beleszülettünk ebbe a királyságba. A kegyelem gyermekei vagyunk, a hit emberei. Felismerjük, hogy mi zajlik a világban. Amikor a világ nem igazságos világ, akkor Isten egy kegyelmes Isten. Többünk van, mint az erkölcs. Megvan nekünk a szellemiség, van egy új szövetségünk, van egy kapcsolatunk. Újjászülettünk, fel lettünk kenve a Szellem által. Megtanulunk minden szóval élni, ami Isten szájából származik, mert az képes bennünket felépíteni és tanítani.

3Móz 14-ben is látjuk ezt. Egy áldozattal – két madárral –, amelyet hoztak az ószövetségben. Ez a poklosság, a lepra miatti áldozat volt.

3Móz 14:4-7  Akkor parancsolja meg a pap, hogy hozzanak a megtisztulandó emberért két élő, tiszta madarat, cédrusfát, karmazsint és izsópot;  Azután parancsolja meg a pap, hogy az egyik madarat öljék meg cserépedényben, forrásvíz felett.  Az élő madarat pedig, vegye azt és a cédrusfát, a karmazsint és az izsópot; és mártsa be azokat és az élő madarat a megölt madárnak vérébe a forrásvíz felett.  És hintse meg a poklosságból megtisztulandó embert hétszer, és ítélje azt tisztának; az élő madarat pedig bocsássa szabadon a mezőre.

Két madár. Az egyiket megölik, a vér egy edénybe folyik. A másik madár életben van, belemártják a vérbe és szabadon engedik. Mondhatnánk, az egyik madár áldozat, amely a halált képviseli. A másik madár az élet. Amikor Jézus meghalt, akkor úgy halt meg, hogy a bűneinket magára vette. Olyan ez, mint az első madár. Aztán feltámadt a halálból és elszállt, szabad volt, nagyobb volt a halálnál. Nagyobb, mint a jogtalanság, nagyobb, mint a bűn, nagyobb, mint az első Ádám. Ő volt a második, vagy másképp az utolsó Ádám. Ezért szeretjük a közösségünket. Olyan ez, mint a madár, ami elrepült. A közösségünk Isten Szellemében van.

Vigyázz a jogosság kérdésével, mert ha komolyan nézzük, ha a jogosságot kérdeznénk, akkor mindannyian halálra kellene ítéltessünk. Mind vétkeztünk, mind bűnösök vagyunk. Ha ítéletre kerülnénk, akkor a pokolra mennénk. Elveszettek vagyunk mindnyájan. – ezt mondja a jogosság, de a kegyelem azt mondja: Én utat készítettem neked, megmentettelek az Én kegyelmemből. A Fiam igaz, mégis magára veszi a bűnöket, nekünk adja az Ő jogosságát és Igazságát, és aztán elszállhatunk. Szabadok vagyunk.

Szó szerint nincs feljegyzés arról, hogy Barabbás hívővé lett volna, de jelképesen engem képvisel, mert én ítéletre számíthatnék, de Isten kegyelmet adott nekem. Az Ő Fia meghalt, hogy élhessek, és új életem lehessen.

A Szent Szellem által beszélünk egymáshoz, a Szent Szellem által jövünk ezekre az összejövetelekre, a Szent Szellem által a Könyv megnyílik, a Szent Szellem által az elhívásunkra gondolunk. Nem tudunk sokat az elhívásunkról.

Pál azt mondta: nyomulunk előre Krisztusért, törekszem, hogy elnyerjem Krisztust. Van elhívása. Aztán azt mondja: de nem tudom, hogy miért lettem megragadva. „Nem tudom, mi az elhívásom, de van elhívásom. Aztán mégsem tudom, nincs meg. Úgy tűnik, mintha mindig előttem lenne, nem tudom pontosan mi az, de Krisztust követem, Fil 3.”

Azt hiszem tegnap este az elhívásért volt olyan sok ima. Kol 4:17 Arkhippus vigyázz, igyekezzél, hogy betöltsd az elhívásod hit által. Hit által történik meg. Az által, hogy arra tekintünk, amit Isten mondott, és hisszük, hogy Ő velünk van a Krisztus Testében, az igazság beszédében, az ima szellemében és Isten kegyelmében.

Miért lett elhívva P. Kende? Úgy kellene lennie, hogy ő tud valamit, de aztán nem tudja. Ez a normális, mert hitben kell járnia. Nem tudjuk. Aztán tudjuk. Aztán megint több annál, mint amit tudnánk. Így működik. Nagyobb nálunk.

Az a madár, ami elrepül, az a Szellem, amely megindít bennünket éjjel, amely a szívünkre helyez valamit és azt mondatja velünk: belefáradtam a test és vér dolgaiba, nem a jogosságot keresem többé, hanem Krisztust. Felismerem Krisztus Testét, hit által élek.

Azt mondhatnánk Ábrahámnak: mi a te elhívásod? Ő azt felelné: „Nagy nemzet atyja vagyok, de hogy őszinte legyek, vannak kérdéseim. Keresek egy várost, keresem Istent. Keresek valami többet, hit által élek és Isten jó hozzám. Ő azt mondta, hogy lesz egy fiam, de nincs fiam és 75 éves vagyok. Mostmár 80, …, 85. Isten azt mondta, hogy lesz egy fiam, de nincs fiam. Már 90 éves vagyok, …, 95 éves. Azt mondta, fiam lesz, de nincs fiam.” Amikor 100 éves lett, akkor lett fia. 25 évet várt. Mi az elhívásunk? Hit által élünk.

Emlékeztek Miskolci Évára?  Emlékeztek Balázs anyukájára, Botár Ágira? Ezek az emberek sokat jelentenek. El vannak temetve valahol egy temetőben, de nincsenek eltemetve, hanem elszálltak. Zsolt 90:10 távol vannak a testből és jelen vannak az Úrban.

Mi az elhívásod, ha nem az, hogy hitben éljünk? A vér kiontatott azért, hogy legyen kegyelmünk, hogy hit által éljünk és felnövekedjünk a hitünkben. Hitből hitbe a Szent Szellem által.

„Istenem, a szomszédom meglopott.” Ez megtörtén Baltimore-ban. A testvér azt mondta: elengedem, megbocsátok neki. A jogosság egy dolog. A kegyelem valami nagyobb, az hatalmas. Jézus eljött azért, hogy kegyelmünk, hitünk legyen. Az eljövendő királyság, a jogosság később jön, amit úgy hívunk a végső jogosság. Ez lenyűgöző.

Emberek rossz dolgokat mondtak rólad, és azt mondod: „Én igazságot követelek! Azt akarom, hogy semmisüljenek meg! Azt akarom, hogy bajba kerüljenek.” Jött azonban a kegyelem, és ez mind új, ez más. Áldd azokat, akik átkoznak téged, élj a Szent Szellemben, élj hit által! Az én mennyei Atyám megjutalmaz téged, Ő ken fel téged és elszállsz – szellemi értelemben. Szabad vagy.

Egy férfi történetét olvastam. 22 éve házas volt. A felesége örökölt háromszázezer dollárt.  Ez sok pénz. A férfi hűséges ember, jó ember volt, de megváltozott. 22 éven át házas volt, aztán talált magának egy másik nőt és bűnben élt. Megvolt a felesége és volt szeretője. Aztán elkezdett a pénzből elvenni. Végül mindet elvette és meglépett a barátnőjével.

A feleség ott volt 56 évesen és semmije nem maradt. A férje elhagyta, elvette minden pénzét. Az asszony nagyon összetört a szívében. Tudod, mit kiáltunk? Jogosságot követelünk, de lehet, hogy azt kiabáljuk: Barabbást kérjük. „Ez nem fair. Én ártatlan vagyok. Az az én pénzem volt, az az én férjem, de lopott tőlem, megsebzett.” Mi azt kiabálnánk: jogosságot!; de lehet, hogy soha nem történik meg.

A világ, a démonok, hazugságok, lehet, hogy kiáltanak: Barabbás. Összetörik a szíved. Istenhez kell fordulnod és azt kell mondani: „Uram, mi az elhívásom? Nem tudom megragadni, nincs rajta a kezem. Mi zajlik?” Jézus azt mondja: „Van valami nagyobb itt. Én vagyok az. Én vagyok Isten. Majd meglátod Énmiattam. Megígérem neked, hogy minden a jóra munkálkodik. – Róm 8:28 – Megígérem, Én vagyok Isten. Elrepülsz majd – szellemi értelemben. Éjjel alszol, békességed lesz, imádkozni fogsz a férjedért. Én veled vagyok. Én vagyok Isten, bízz Bennem. Járj hitben! Tekints Rám, Én vagyok Isten. Én vagyok a te Istened!” Ez lenyűgöző.

Isten lenyűgöző. Isten szeret minket, Ő valós. Nem olyan, mint más istenek. Nagy Isten, szeretetteli, kegyelmes, az ígéreteket Istene. Mi hit által élünk. Ez az ígéretünk: Jézus meghalt azért, hogy te szabad lehess Isten kegyelméből. Ez az! Aztán elszállunk.

Ahogy P. Love mondta: új nyelveken szóltak, volt egy elhívásuk. Isten munkálkodott, volt elhívásuk. Ezért áld meg engem a magyarországi gyülekezet, mert látom ezt. Látom a szabadságot, az örömet, a hozzáállást, a százhúsz diákot a KETA-n, a gyülekezeteket, a prédikálást, a szeretet, a hitet, a közösséget.

Köszönöm, Uram! Többre vágyunk, Uram! Mindent a Te jóságodból és a Te kezed által. Taníts minket erre Istenünk! Jézus nevében tedd meg ezt!

Ez történik azonban. Megbántanak. Nem tudok aludni éjszaka. Gyomorproblémáim lesznek. Lyuk lesz a gyomromban a savak miatt, az érzelmeim miatt. Nem tudok enni. Depresszióban vagyok, haragszom, és azt akarom, hogy Isten oldja meg a problémámat. Azt mondom: Uram, igazságot akarok! Jézus viszont tanítani akar bennünket.

Az igazságtétel, lehet, hogy később jön, de most mit mondjunk? „Uram, én téged akarlak. Megtennéd-e, hogy olyan békességet adsz nekem, ami túlmegy az értelmen? Olyan szeretetet, ami túlmegy az ismereten? Lehetséges, hogy békét adj nekem, amikor problémám van? Lehetséges, hogy szeretetet tégy a szívembe, és megtaníts engem, kicsoda Isten? Ezt szeretném tudni.” Az ÚR azt mondja: „Igen, így működik. Kegyelmet akarok adni, tanítani akarom neked a kegyelmet és szeretném, ha kegyelemben élnél, mert azt szeretném, ha olyan lennél, mint Én.” Ámen.

Kategória: Egyéb