Olvastam egy érdekes újságcikket. Nem azért volt érdekes, mert építő vagy jó volt. Régi cikkről van szó. A szegény, bolond John Lennon, amikor meginterjúvolták a munkájukról, újra és újra Jézushoz hasonlította magát. 🙂 Nem akadok ki ezen. Tudod, miért? Azért, mert rövidlátó, igazából büszke, és aztán végső soron persze tudjuk, hogy ostoba ember. Zsolt 14:1 bolond mondja a szívében, hogy nincs Isten. Miért lepődnék meg azon, hogy így beszél?
1Ján 4:5 Ők a világból valók, azért a világ szerint szólnak, és a világ hallgat rájuk.
Ő egy szócső volt, aki megfogalmazta azt, amit amúgy mindenki gondolt: Jézus egy jó ember volt, és ha valaki nagyon próbál jó lenni, akkor ő is tud olyan jó lenni. Ezen nem lepődöm meg, és nem lepődöm meg, hogy a világ ezt mondja: „Ja, igen! Pont erre gondoltam én is.” Nem lepődöm meg, amikor én beszélek, és a világ azt mondja: „Mi van?! Hülye vagy! Teljesen meg vagy veszve?” Nem vagyok meglepve.
Miért? Azért, mert 1Tim 4:1 leírja nekünk ezt a jelenséget. Ez a gondolat, hogy kétféle forrás van és kétféle hallás. Van a világ forrása, van, akik aszerint beszélnek. Aztán van a másik forrás, Istennek a gondolatai, és van, aki aszerint beszél, és azt hallgatja. Olvastam ezt a cikket, és nem voltam kiakadva, ne voltam meglepődve. Miért? Azért, mert másik forrást hallgatok. Hallgatjuk a másik forrást? Itt vagyunk az istentiszteleten, persze. Nyilván! Nyilván azért vagyunk itt.
Viszont érdekes gondolat, hogy nem tanítjuk azt, hogy szakadj el a világtól, vagy azt, hogy ne is tudd a világ eseményeit, vagy azt, hogy ne ismerd az embereket a világban. Mert könnyen lehet ilyen tettetett szentségünk, ami valójában csak keresztény sznobság lenne: sznob, csak keresztény ruhában keresztény szókinccsel. Nem!
Mi azt tanítjuk, hogy hallgassunk másik forrást. Én elolvasom egy világi riporternek a leírását, és a tények, az események, azok érdekelnek. A következtetései? – az másik kérdés. Abban nem értenék egyet. Emlékszem, az 1990-es évek elején, amikor voltak a délszláv háborúk, akkor a tudósítók leírták, hogy növekszik a feszültség, és aztán azt mondták: Bizonyára lehet diplomáciai úton rendezni.
Aztán később azt mondták a tömegsírok mellett: Senki nem hitte volna, hogy ez megtörténhet a huszadik században. Én azt mondanám rá: „Tévedés! Tévedsz. Én pontosan tudtam, hogy ez megtörténhet.” Az I. században, a XX. században, Kr.e. 500-ban, ha az Úr vár, akkor a XXV. században is megtörténhet, simán. Miért? Azért, mert olvasom.
Azt olvasom Jer 17:5-ben, hogy az ember szíve gonosz és csalárd. Azt olvasom Ézs 1:5-ben, hogy minden fej beteg. Minden fej beteg és gyenge a szívünk. Nem vagyunk képesek megállni az igazságban. A riporter áll megdöbbenve Srebrenicánál, és azt mondja: Ez elképzelhetetlen! Mi pedig azt mondjuk: „Ne hülyéskedj! Miért nem olvasod? Az ember le van írva. Az ember problémája le van írva. Le van írva, hogy súlyosabb, hogy rosszabb, mint hinnéd.”
Mát 24:6 Hallani fogtok majd háborúkról és háborúk híreiről. …
Ez tény. Csinálhatom azt, hogy befogom a fülem, és közben kiabálom a magamét, hogy ne halljak semmit. „Nem is létezik. Körülöttem béke van perpillanat, és biztos, hogy így is marad.” „Ja, persze! Biztosan.” Azt mondja: Hallani fogtok majd háborúkról… Ne tagadjuk meg a valóságot! Ez a valóság. Nem érdemes elbújnunk előle.
Amíg a szomszédok gyilkolják egymást, mert ez van a szívükben, addig gyilkolni fogják egymást az országok is, mert ugyanaz a háború van a szívünkben. Ez a valóság. Nem tetszik? Nem tetszik. Nekem sem tetszik. Egyetértek vele, nekem sem tetszik. Annyi a különbség, hogy én nem dugom a fejem a homokba.
Mát 24:6 … Vigyázzatok, meg ne rémüljetek, mert mindezeknek meg kell lenniük, de ez még nem a vég.
A görögben a throeó, ha aktív, akkor azt jelenti: kiáltani; ha passzív – itt passzív –, akkor azt jelenti: megrémülni egy kiáltástól. Azt mondja Jézus: „Ne engedd, hogy kiüvöltsenek a nyugalmadból! Ne engedd, hogy lekiabálják a fejedet így.” Ne veszítsd el a fejed azért, mert hangosan kiabálnak: „Háború! Baj van! Probléma van! Tudtad? Mind meg fogunk halni. Te is meg fogsz halni. Jön egy új influenza vírus. Megint véget ér a világ.” Azt hiszem, tegnap volt Ragnarok (Ragnarök). Ha nem tudod, mi az, jó neked. Tegnap világvége volt a vikingek szerint. Csak hogy tudd! 🙂 Lemaradtunk róla, a csudába! 🙂 Ez a gondolat.
Jézus arra bátorít bennünket, az Írás azt írja: Vigyázzatok, figyeljetek rá, legyen figyelmetek! Mire? Arra, hogy van másik forrásunk. Nem az a dolgunk hívőkként, hogy elbújjunk, és úgy tegyünk, mintha minden rendben lenne. Nem az a dolgunk, hogy egy sarokban reszkessünk, vagy eltakarjuk a fülünket. Ez az egyik kép a világban rólunk, hogy ezt csináljuk.
Ezért olyan ijesztő, amikor elmegyünk egy kórházba és azt kérdezzük, hogy látogathatunk betegeket, bátoríthatjuk-e őket; vagy kimegyünk az utcára és beszélünk az emberekkel Jézusról; vagy bekopogtatunk valakihez, és azt mondjuk: Tudtad-e, hogy van itt a szomszédban egy jó gyülekezet?; vagy elmegyünk egy iskolába, és azt kérdezzük: taníthatnánk-e Jézusról? Azt mondják: „Fura vagy! Mars! Keresztény, vissza a sarokba! Fogd a mutatóujjad, dugd a füledbe, a másik kezed tedd a szádra. Ne hallj, ne láss, maradj csendben! Ne csinálj semmit.” Ez a kép rólunk.
Emlékszem, az egyik szerettünk meghalt, és egy kolléga azt mondta: „Én azt hittem, hogy ti, keresztények nem tudtok bánni a halállal.” ??? 🙂 Ez a kép a világban: „Elbújunk, mert nem tudunk szembenézni a valósággal, és azért jövünk gyülekezetbe. Gyengék vagyunk, és ezért úgy teszünk, mintha Isten velünk lenne, mert nem tudunk szembenézni az élettel.” Épp az ellenkezője: az élettel mi egy sokkal inkább valós módon nézünk szemben hívőkként.
Ha nem vagy hívő, ha nem ismered a Bibliádat, akkor azt hiszed: Egy nap meghalok, és ez a sok fájdalom eltűnik, mert meghaltam és nem leszek többé. Ezzel tagadod a valóságot, mert az ember lelke nem pusztul el. Mi szembenézünk ezzel a valósággal, és éljük az életünket, és azt mondjuk, minden embernek hatalmas értéke van, mert olvassuk a Bibliánkat. Mi jobban szembenézünk.
A nem hívő ember nézi a Hubble teleszkópon keresztül a világot: Milyen hatalmas! Mi kinyitjuk Jel 4-5-ben, és azt mondjuk: A végtelen Isten sokkal-sokkal hatalmasabb, mert Ő az alkotója a világegyetemnek, amitől te elájulsz. Mi azt mondjuk: „Én szembenézek ennek a valóságával. Nem azért, mert frankó vagyok, hanem azért vagyok, mert Isten szeret engem, velem van, törődik velem.”
Az emberek azt mondják: Mennyi probléma van a világban! Amikor mi azt mondjuk: Bűn van a világban!; akkor nem elbújunk a problémák elől, hanem látjuk annak a mélységét. Amikor egy ember azt mondja: az életem ilyen hosszú; vagy azt mondja: az életem olyan rövid; akkor mi arról beszélünk: „Mi az elhívásod? Minek vagy itt?” Ne elégedj meg azzal: élni fogok 20-50-70 évet; hanem ez legyen a kérdés: „Minek vagyok itt? Mi Isten akarata?”
Ha az a kérdésed: Milyen nagy a végtelen?; akkor ne a világegyetembe nézz, vagy az elektronmikroszkópodba, hanem Istenre, és nézz szembe a valósággal! Ne próbáld megtagadni. Mi nem úgy teszünk, mintha lenne Istenünk; hanem Krisztus valós! Nincs igazad, amikor azt feleled: Jó, neked valós! Nem! Ő valós, és mi találkoztunk Vele!
Te pedig, aki agnosztikus vagy, mert azt mondod, hogy nem lehet tudni, olyan vagy, mint az a srác gyerekoromban, aki nem hitte el, hogy létezik az apám, mert sose találkozott vele. Fura darab volt, ez igaz, de szerintem te is az vagy, ha azt mondod: „Hát?! Nem lehet tudni.” Mert nem így éled az életed. Ha a lámpa zöldre vált, elindulsz, és azt hiszed, hogy lehet tudni. Igen, van a hit döntése, persze, de van ugyanakkor letagadhatatlan változás is az életünkben.
Lennon persze, hogy rosszul látta a dolgokat! Mert a világ rosszul látja a dolgokat. Szegény tényleg azt hitte, hogy valamiféle megváltó, csak valahogy a harmadnapi feltámadás nem annyira jött be neki. 🙂 Ugyanakkor sokat beszélt vízen járásról, a kenyér és hal megsokasításáról, a keresztről… Tudod, hogyan beszélt a keresztről? A nyilvánosságról beszélt, a látványról, a show-ról, arról, hogy mit láttak az emberek. Annyira nem értett semmit belőle! Annyira vak volt az egészre!
Arról beszélt, hogy hogyan látták az emberek, és a látványról, amit okozott. Fura nekünk. Hogy lehet valaki ennyire vak? Hogyan lehet, hogy valaki ennyire nem látja a lényeget? Hogy lehet, hogy ennyire elvéti a dolgot? Ugyanakkor értem, mert a világban van egyfajta vakság. 2Kor 4:4 leírja, hogy van egy vakság, és nem látják Krisztusnak a valóságát, a Személyét, az igazságát. Amikor ezekről beszélnek, akkor egyszerűen csak nem értik.
Ha belegondolsz, minden ember azt mondja: „Jó lenne vízen járni! Érdekel ez a dolog.” Miért? „Mert menő lehetnék! Olyan menő lenne, ha sétálhatnék a vízen!” Nem értik a lényegét. Amikor a kenyérről és a halról beszélnek, nagyon örülnének, ha Jézust elküldhetnék a harmadik világba, és aztán mondhatnák: „Rendben, meg tudtad csinálni öttel és kettővel. Ha az alaptőke nagyobb, akkor is meg tudod csinálni ugyanígy? Adunk neked egy raktárnyi kenyeret, és aztán csinálsz belőle többszáz raktár kenyeret? Lehetne ugyanezt ipari méretben is? Akkor megoldanánk az éhség problémáját.” Nem értik azonban a lényeget.
Mert nekünk miről szól a kenyérnek a megsokasítása? Ez személyes dolog, Istennek a gondoskodásáról beszél. Neki gondja van rám. Ő gondolkodik az én szükségeimről, aztán gondoskodik róla. Lehet, hogy nem úgy, ahogy én szeretném – nem értem, hogy miért nem töltött őzgerincet sokasított Jézus :-), miért csak kenyeret és halat –, de gondoskodott a szükségről, és velem is így tesz. Lehet, hogy nem úgy, ahogy nekem tetszene, de megteszi. Ez a gondoskodásról beszél nekem. Nem a show-ról, nem a látványról, nem a világ problémáinak a megoldásairól.
Vagy a vízen járás, az nem a bőcsködésről szól, nem a menőzésről, nem arról: „Megmutatom, ki vagyok. Ide nézz! Tudok repülni.” Nem erről szól! Hanem miről? Arról, hogy Vele járunk. Péter kilépett a vízre, és ment Vele. Aztán elbukott, vagyis alábukott. Ugyanakkor járt Jézussal. Ez az én járásom is. Járok Vele egy hihetetlen kalandban, és aztán alábukom, aztán Ő kihúz engem, újra és újra és újra… Lenyűgöző módon! Hétszer is elesik az igaz, de újra felkel. Miért? Miért kel fel újra? Mert ott van Isten, Aki felemel bennünket. Ez az, ami történik velünk. Annyira félreértik!
Viszont éppen ezért, Jer 6:14 a világ megoldásai a világ problémáira felszínesek, nevetségesek és elégetlenek. Olyan, mint amikor a rákra, ami a testen belül van, arra teszünk kívül egy szép fehér kötést, és akkor nem látjuk: ezzel meg van oldva. Vagy amikor egy gazdag leprás annak idején tudott venni magának díszes álarcot, és feltette. Ez megoldotta a problémáját?
Így van a világ. Azt mondják: Békesség, békesség! Mindenki a világbékéről beszél, miközben akárhány háború van a világban. A problémát nem oldják meg. Miért? Mert nem néznek szembe az igazi problémával, és nem néznek szembe az igazi Válaszadóval, Istennel. Aztán ezért nem a megfelelő dolgokat találják.
Mit akarok mondani? Nagyon egyszerűen, Róm 3:23 – ha nem ismered Jézust, tudd – mindannyinknak szükségünk van Isten dicsőségére, hogy az életünknek súlya legyen. Valós súlya legyen, az Ő valósága, az Ő igazsága. Ez viszont hiányzik nekünk. Amire szükségünk van, az Róm 1:17 Isten igazságot ad nekünk hit által. Bízd Jézusra az életed! Róm 5:18 hitből megigazulván, Isten kegyelméből – ez Istennek a munkája a z életünkben. Erre van szükséged. Nem a vízen járásra, nem a kenyerekre, nem arra, hogy kézrátétellel meg tudd gyógyítani a betegeket, nem erre van szükséged. Arra van szükséged, hogy megkapd Jézus igazságát.
Hívő! Erre van szükségünk. Nem a vízen járásra abban az értelemben: „Idenézzetek! Járok a vízen én!” Nem ebben az értelemben, hanem abban az értelemben, hogy járok Ővele, és Ő gondoskodik rólam. Mire van szükségem? Ha valamit vágynék, akkor nem vízen járást vágynám, vagy nem azt, hogy tüzet hívhassak le az égből mindenkire, akit nem kedvelek. Voltak tanítványok, akik ezt akarták az evangéliumokban. 🙂
Péld 23:23 vegyél bölcsességet, szerezz bölcsességet. Vedd meg! El ne add a bölcsességet! Miért beszélünk arról, hogy olvasd a Bibliádat? Azért, mert szükséged van bölcsességre. Mert ha valamire szükséged van Istenből, akkor azok az Ő gondolatai a tiéd helyett és az enyém helyett. „De én bulit akarok! Add nekem a bulimat, vagy sírni fogok!” Ez cuki volt kisgyerekként, de most, hogy felnőttél, akár fiatal, akár idősebb vagy, annyira nem cuki! Ne csináld, légy szíves! Ha már a társadalmunk felnőttnek számít, akkor légy szíves próbálkozz az lenni! „De nem! Én bulit akarok.” Rendben, értelek. 🙁
Viszont itt a kérdésem: Akarsz-e valami többet, mint amit a világ mond? Vagy csak szócsöve leszel, és a világgal gondolkodsz, és aszerint látod a dolgokat? Lehet, Isten nem ad bulit, mert éppen keresztülvisz valamin, és tanít valamit. Ha Isten nem ad bulit, akkor azt mondod-e: „Viszlát, Isten! A humanista több bulit ad.” Vagy: „A szórakoztatóipar több bulit ad!” Vagy valami más több bulit ad.
Mire van szükségem? Vagy csak egyetértek a világgal? Sok ismeretet lehet szerezni a világban, rengeteg iskolába lehet járni – nincs azzal baj, hogy tanulunk –, de a kérdés ez: Hallgatsz-e másik forrást is? Van-e másik forrásod? Hallgatod-e azt, ami az igazi, ami a lényeget mondja el? Nem csak a tényeket, nem csak a szakértelmet adja meg, hanem megadja a szívet hozzá.
Mert itt a kérdés: A nagy tudású professzornak megvan-e a szíve ahhoz, hogy harcoljon azért, hogy megnyerje a tizenéves gyermekét? Vagy annak a nagyhatalmú politikusnak megvan-e az elkötelezettsége, hogy letegye az életét a feleségéért, aki odaadta neki a szívét, aki rábízta magát egy életre? Ha csak azt a forrást hallgatom, akkor persze, hogy nem lesz! Honnan lenne?
Viszont Jézus! Ne maradjunk le a lényegi dologról! Szeretem a bulit, élvezem. Élveztem a minap a farsangot, főleg azt, hogy találkozhattam emberekkel, akikkel nem találkozom gyakran. Szeretem a vidámságot, a bulit, szeretem a közösséget, szeretem a gyülekezetet, szeretem a Bibliámat is. Miért? Azért, mert Jézust ismerem meg azon keresztül. A Bibliámnak ez a célja. Nem önmagáért van.
A Szent Szellem miért van velünk? Komolyan, vannak keresztény irányzatok, ahol azt hiszik, hogy a Szent Szellem Önmagáról szól. Pedig nem, Ő Jézust emeli fel. Ő Jézusra mutat. Amikor valaki a gyülekezetre néz: „Minek jöjjek a gyülekezetbe?” Azért, mert ott Jézust ismerni meg. „Hogyan? Úgy, hogy megint valaki rálépett a kisujjamra? Szerintem szándékosan csinálja. Mert sokadszor csinálta a mai nap folyamán. Szerintem ez így nem helyes!”
Valóban nem helyes :-), ugyanakkor Isten tanít a megbocsájtásról és a szeretetről, és arról, hogy hogyan lépjek túl önmagamon, és le tudjam tenni az életem majd egyszer valami nagyobb dologban is. Ez az, amit Isten adni akar nekem. Ez az egész viszont Jézusról szól. Ez Jézusról szól. Jó ez az üzenet. Lennonnal kezdtük ugyan, de Jézussal fejezzük be. Úgyhogy tulajdonképpen ez jó üzenet!
Jézus nem azért jött el, hogy igyekezzünk lemásolni. Akkor lenne értelme próbálni másolni Jézust, hogyha nem lenne más alternatívánk. Nekünk azonban van más. Nekünk van több, mi találkozunk Vele. Mi nem másoljuk Őt. Mi találkozunk Vele. Mi megismerjük Őt. Mi látjuk Őt. Mi tanulunk hallani Tőle. Ahogy ez történik, elváltozom, megváltozik a szívem. Nem kívülről, hanem a szívem. Kívülről csak öregebb, csúnyább… leszek. A szívem változik, megújul újra és újra. Ez az, ami kell nekem, mert találkozhatok Vele, és igazán hallhatok. Nem egy felszínes dolog szerint.
Kétféle hozzáállás volt Jézushoz. Luk 7:46. A történet a következő. Kétféle ember volt Ővele. Ott volt Jézus, és ott volt a házigazdája, aki vallásos ember volt. Nagyon vallásos, nagyon nagyra becsült. Valószínűleg a saját szemében nagyon jó ember. Aztán nála volt Jézus. Mit tett ő Jézusért? Megengedte Neki, hogy beszéljen hozzá. Meghallgatta Őt, és megítélte Őt. Azt mondta: Ha ez az ember valóban próféta volna…
Volt viszont egy másik ember, egy asszony – ami annyira jó :-,) mert a nők nagy semmik voltak annak idején, és ezért tetszik nekem, mert nagyon alacsonyan lévő asszonyról beszélünk – odajött, és kezdte törölgetni az Ő lábát, kezdte szolgálni Őt. Micsoda különbség! Jézus rá is mutat erre. Azt mondja a házigazdájának, tudva, hogy a házigazdája éppen megítéli Őt: „Amikor Én ide bejöttem, az udvariasság azt követelte volna, hogy kapjak némi kenetet – ez felfrissítés igazán –, de te még ezt sem adtad. Ez az asszony viszont szolgál Engem.”
Ez az, amire szükség van, hogy szolgáljam Őt, hogy megtaláljam Őt, hogy megismerjem Őt. A világnak lehet nagyon sok elképzelése rólunk, de nehogy már úgy kezdjünk élni! Azért, mert ők ezt várják. Nehogy már befogjuk a szánkat, nehogy már elbújjunk! Nehogy már sikítozva meneküljünk minden problémától a házasságunkban, vagy a családunkban, vagy a munkahelyünkön, vagy a barátságainkban! Nehogy már tényleg azt csináljuk! Nekünk van másik forrásunk, Jézus, Akivel találkozom, és ilyen módon találkozom. Nem pökhendi és lenéző módon: „Jó, beszélj! Jó, dumálj! Na, mondjad!”
Van egy orosz vicc az újgazdagról. Az újgazdag pecázik, kifogja az aranyhalat. Az aranyhal azt mondja: „Kérlek, dobj vissza! Kérlek, dobj vissza!” Visszadobja. Az aranyhal kidugja a fejét: Mi van a három kívánsággal? Az újgazdag néz egy kicsit: Na jó, mondjad, mit akarsz! 🙂
Az az ember azt mondja: „Jézus! Na jó, mondjad! Na jó, dumálj!” Ez az asszony viszont kap valamit. Érdekes mindenki azt hiszi, hogy ő ad. Mindenki azt hiszi, hogy ő az, aki ad, de valójában ő kap. Ő az, aki áldást kap, ő az, aki felépül, ő az, aki megtalálja a lényeget. Ő az, akinek az élete örökké Istennel van elrejtve. Ámen.
Mennyei Atyánk! Köszönjük Neked, hogy már itt is így élhetünk. Köszönjük Neked, hogy már itt is ebben az örök életben élhetünk, és köszönjük Neked, hogy másik módon járhatunk. Drága Istenünk, kérünk Téged, hogy adj nekünk hűséget, alázatot, igazságot, hogy ne büszke szívvel jöjjünk Hozzád, hanem alázattal, szeretettel, hajlandóan a szolgálatra.
Ha még nem ismered Jézust, akkor itt a lehetőség, hívd be Őt a szívedbe. Mondd azt Neki: „Szükségem van Rád, akarlak Téged. Jézus, gyere be az életembe.” Kérlek, mondd azt Neki egyszerű szavakkal: „Jézus, én Istenem! Ments meg engem, adj nekem új életet, új szívet, új szellemet, egészen új kezdetet. Jézus, bízom Benned! Ments meg engem, hiszek Benned. Meg akarlak ismerni Téged.”
Ha most hoztad meg ezt a döntést, küldj nekünk egy e-mailt (iroda@nullbibliaszol.hu), hadd örüljünk veled.