Ki hitt a mi tanításunknak?!

2012 március 25. vasárnap  10:30

A jó pásztor ismer mindannyinkat nagyon személyesen. Törődik mindnyájunkkal nagyon személyesen. Nem üres ígéretek ezek, hanem valós ajándék, hogy Krisztus igazán adta az Ő vérét. Mekkora csoda ez, és mekkora örömünk van ebben!

Ézs 53:1-6  Ki hitt a mi tanításunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg? Felnőtt, mint egy vesszőszál Ő előtte, és mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kívánatos! Útált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! mint aki elől orcánkat elrejtjük, útált volt; és nem gondoltunk vele.  Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg.  Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté.

Ez különleges szakasz. Ézsaiás szolgálata az Ószövetségben nagyon egyedi, ahogy szolgál felénk az Úrról, a Messiásról. Volt egy Bibliám egyszer, amiben meg voltak csillagozva a messiási ígéretek, és Ézsaiás úgy nézett ki, mint a tejútrendszer. 🙂

Ezt látjuk itt: „Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté.” Ez az, ahogy Krisztus szolgál felénk. Olvassuk az evangéliumokban, hogy Ő a jó pásztor. Rájuk nézett, és olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok. Jézus szolgált feléjük, tanította őket, bátorította őket, vezette őket, szolgálta őket, időnként csodákat tett értük. Olyan érdekes ez!

Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő útára tértünk”. Minden ember jár a maga útján, és annyira sajátnak hiszi az ő útját, de igazából nem saját út az. Amikor a juhok eltévelyednek, szétkóborolnak – amikor nincs juhász, amikor nem vezeti, nem fogja össze őket valaki, aki nálunknál nagyobb –, akkor a juhok mind ugyanúgy viselkednek. Mindegyik másik irányba megy, de igazából mind ugyanúgy viselkedik. Ez az érdekes benne, hogy mind keressük a magunk útját.

Minden ember keresi a maga útját, és azt mondja: az én utam az én utam. Igazából nem az, hanem csak egyszerűen elveszett. „de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté”, Jézusra. Ő a Jó Pásztor, Aki összefog, Aki vezet minket.

És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg.” Mi ennek az üzenete? Az, hogy a mi bűneinkért, a mi vétkeinkért Ő halt meg. Erre emlékszünk, és ebben örvendezünk. Van, aki a szeretné azt mondani Ézs 53:4-5 alapján, hogy egy hívő nem lehet beteg, de ezek a versek teljesen egyértelműen a bűnről és a bűn büntetéséről szólnak. Egyértelműen.

Imádkozunk a betegségeink ellen? Persze. Hisszük, hogy Isten meg tud gyógyítani? Naná! Láttuk megtörténni? Láttuk. Igen, de ez nem egy automata, hanem ez egy személyes kapcsolat.

Útált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! mint aki elől orcánkat elrejtjük, útált volt; és nem gondoltunk vele.” Jézus – a Messiás, a Megváltó, Isten; az, Aki eljött értünk, Aki meghalt értünk, az, Aki a testet öltött Isten, Aki mindenki megmentője; a legnagyszerűbb tanító, a legcsodálatosabb gyógyító – „Útált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője!” Ez elképesztő! Hogyan lehet? A válasz az: érted és értem. Te annyira drága vagy, hogy Ő ezt Magára vette.

„Felnőtt, mint egy vesszőszál Ő előtte, és mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kívánatos!” Ez Jézus. Nem kívánatos, nem szép, nem jóképű, nem olyan, amit kívánnál; de a tartalma – az, amit Ő ad, amit Ő képvisel, Aki Ő, az a győzelem, amiben vezet, az a feltámadás, amit ígér, az örök élet, amit egyedül Ő adhat – az csodálatos. Elképesztő!

„Ki hitt a mi tanításunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg?”

A bibliaiskolában Apostolok cselekedetei órán érdekes résznél tartunk. 10. fejezetben arról olvasunk, hogy az evangélium eljutott a pogányokhoz. Jó darabig a kereszténység egy zsidó szekta volt, a zsidóság része volt. Aztán a kereszténység eljutott a pogányokhoz. Isten adott megtérést egy pogánynak. A pogány megtérhetett anélkül, hogy zsidó lett volna első lépésben. Ez nekik meglepetés volt. Lenyűgöző nekem!

Ha megnézed Ézsaiás könyvét, akkor újra és újra azt találod, hogy eljön Jézus, a Messiás, szolgálni fog, és a szigetek várnak az Ő tanítására. A szigetek a pogányok; a távoli földek, akik nem zsidók. Televan az ígérettel az Írás a pogányok számára. Jézus azt mondta a tanítványainak: Én vagyok a jó pásztor, vannak juhaim más akolból. A tanítványok hallották, Péter beszélt róla.

Apcsel 2-ben Péter azt mondja: Jézus a Megváltó nektek és a ti fiaitoknak és a távollévőknek. Péter maga mondta ezt, de amikor Isten azt mondja neki: Péter, menj el egy pogányhoz és szolgálj felé; akkor: „Miről beszélsz nekem? Komolyan gondolod?” Aztán amikor Péter visszahozza a hírt Jeruzsálemből a gyülekezetnek, hogy a pogányok megtértek, akkor mindenki azt kérdezi: „Micsoda?! Ez nem Istentől van!”, és magyarázkodnia, védekeznie kell.

Nem a jeruzsálemi gyülekezetről beszélek, hanem rólad és rólam; nem a zsidókról ezer évekkel ezelőtt, hanem rólad és rólam, és erről a gondolatról: „Ki hitt a mi tanításunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg?”

Az Ószövetség televan azzal, hogy az Úr karja látható Izrael előtt. Egyértelmű. Mindenki látja a csodákat. A kérdés: „Ki hitt a mi tanításunknak?” Nem sokan. Izrael javarésze hitetlen volt. Az évszázadok során hitetlenségben éltek, nem bíztak Istenben. Megvoltak nekik a próféták és mégsem bíztak Benne. Nem vették számításba. Nem véletlenül emlegeti ezt az Újszövetség is.

Úgy hiszem, hogy ez fontos nekünk, mert ha megnézem az Ószövetséget és számításba veszem, hogy az emberi szív nem változott, ugyanolyanok vagyunk, mint voltunk, akkor ez azt jelenti nekem: „Te jó ég! Vajon mennyire hisszük, amit hallunk? Mennyire számolunk azzal, amiről Isten beszél nekünk? Mennyire támaszkodunk rá? Mennyire rázzuk le?”

Róma 10:16  De nem mindenek engedelmeskedtek az evangéliumnak. Mert Ésaiás azt mondja: Uram! Kicsoda hitt a mi beszédünknek?

Pál újra emlegeti ezt a számunkra, a Szent Szellem újra felhozza nekünk. Televan ezzel az Írás. Zsid 4 azért vigyázzunk, hogy bemenjünk abba a nyugalomba. Sokszor beszélünk erről a részről, hogy Isten tartogat nekünk hitbeli nyugalmat a legnagyobb próbáink közepette is. El vagyunk hívva békességre és Isten tartogat nekünk egy hitbeli nyugalmat, de hiszem-e?

„Uram! Kicsoda hitt a mi beszédünknek?” Nem sokan mertek támaszkodni rá. Ez különleges gondolat, nézzük meg egy kicsit. Miért is?

Van egy kihívásunk itt a gyülekezetben. 1Thess 2:13 Pál hálát ad Istennek ezekért a testvérekért, a Thessalonikabeliekért, mert ők hitték az Igét. Amit Pálék tanítottak, azt el merték fogadni. Ebben a versben van egy kísértés, egy hazugság, egy támadás a te hited ellen, és te döntöd el, hogy mit csinálsz ezzel, te döntöd el, hogyan számolsz vele, te döntöd el, hogy minek tekinted, te döntöd el, hogy hogyan veszed le Istentől azt, amit hallasz.

1Thess 2:13 …ti befogadván az Istennek általunk hirdetett beszédét, nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét (aminthogy valósággal az is), …

Igazán az! Pál beszél itt erről. Amint hálát ad értük, figyelmeztet bennünket: megvan ez a kísértés, megvan ez a hazugság. Gyűlölöm ezt a hazugságot! Annyira sajnálom, amikor látom ezt egy hívő életében.

Annyira sajnálom, amikor egy hívő elfogadja ezt a hazugságot, amikor elhiszi, hogy amit prédikálunk, az embernek beszéde. Annyira sajnálom, mert mi, akik benne vagyunk az Ige szolgálatában, tudjuk, hogy mennyire nem tőlünk van, tudjuk, mennyire üresek, mennyire gyengék vagyunk, mennyire nincs erőnk, mennyire bűnösek vagyunk, mennyire álnok a szívünk, és mennyire nincs közünk az üzenethez.

Az ígéret az, hogy Isten betölti a szánkat, Isten megadja nekünk a szólást – Luk 21:15 –, és ez alapján merünk szólni az Ő nevében. Én nem szókovács vagyok. Én nem azzal foglalkozom, hogy otthon ülök és faragom a mondataimat, hanem imádkozom és keresem Isten gondolatát. Aztán amikor Ő szól, akkor idejövök, és őrzöm azt a szívemben. Csak imádkozom, hogy Isten szóljon. Aztán Isten szól hozzám is ugyanannyira, mint hozzád. Nincs különbség. Személyes nekem is és friss nekem is. Rendszerint először hallom én is.

Van azonban ez a hazugság: „Figyelj! A pásztor ma dühös volt. Biztos felhúzta valaki, azért beszélt így.” Elfogadtál egy hazugságot. Éppen most Sátán kihúzta az üzenet lényegét az életedből. „Láttam elbukni a pásztort!” Isten hozott a klubban! Sokan vagyunk benne, sokan láttuk elbukni ezt a pásztort. Nagy ügy! „Akkor az üzenete nem érdekel!” Ha azt hitted, hogy az én üzenetem, akkor megértelek. Akkor az ellenség sikeresen működött az életedben, és akkor sikeresen megrabolt téged az élet áldásától, amiben részed lehetett volna a gyülekezetünkben. Csak idő kérdése, hogy elmész innen. Ne fogadd el, ne élj ebben a hazugságban!

Viszont újra és újra bejön ez. „A pásztor ma sírt. Idegösszeroppanása volt?” Figyelj! Ez a kenetről, a Szent Szellem munkájáról, Isten érintéséről szól. Én nem vagyok senki ebben. Én egy nulla vagyok ebben. Nem vagyok jelentős ebben az egészben. Hálát adok Istennek ezért újra meg újra, mert nincs közöm hozzá.

Ha jössz hittel a szívedben, bízva abban, hogy ez Istennek egy ember által hirdetett beszéde, ha imádkozol, ha az az ember a szívében keresi az Urat, alázatos, ismeri Isten kegyelmét, kinyitja az Igét és szolgál, akkor bárki állhatna itt. Hiszem, hogy ugyanerről beszélne ma, mert ez Isten üzenete számunkra a mai nap.

Hogyan fogadod? Az a kísértésünk, hogy mivel egy ember mondja el, elhisszük, hogy embertől van. Ne légy rövidlátó! Ne légy ostoba! Ne légy szűklátókörű hívő! Ne gondold azt, hogy ez kultúráról szól, hogy emberről szól! Ne fogadd el ezt a hazugságot! Ez Istennek a beszéde.

Jel 2, 3 – János írja ezeket a szavakat, vagy valaki leírja helyette Jelenések könyvét – mit mond az Írás? Azt mondja: akinek van füle, hallja, hogy mit szól … János a gyülekezeteknek? Nem! Hanem azt, hogy mit szól a Szellem a gyülekezetnek. A Szent Szellem szól hozzád személyesen. Ez olyasvalami, amire én nem lennék képes. Ne hidd el, hogy ez így működik, hogy én látok valamit és arról beszélek; hogy én azt mondom, hogy erre kéne mennünk, és arról beszélek. Nem!

Ne rángasd le az üzenetet arra a szintre, hanem merd elfogadni, merj hinni, merj bízni és adjunk hálát, hogy Isten szól hozzánk! Ez kísértés mindannyinknak. Könnyű így lenni. Elmondok egy titkot: nekem is könnyű így lenni. Könnyű úgy, hogy vége van az istentiszteletnek és azon gondolkodom: jól csináltam? Aztán azt mondom: „Hé, ez nem rólad szól! Ez nem teljesítmény. Ez nem a te szavaidról szól. … Miért nem mondtam el ezt vagy azt? … Uram, Benned bízom.”

Egy másik dolog.  „Ki hitt a mi tanításunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg?” Ki hitt a mi tanításunknak? 2Kir 5-ben van egy másik példa: valaki, aki hall egy tanítást. Elizeus a próféta követet küld Naámánhoz egy üzenettel:

2Kir 5:10-11  … Menj el és fürödj meg hétszer a Jordánban, és megújul a te tested, és megtisztulsz. Akkor megharaguvék Naámán és elment …

Naámán nagyon dühös lett, tombolt haragjában és elment. Azt kérdeznéd: miért ne hinnéd, amit mond a próféta? Van még egy ok, amiért nem merem elhinni, amit tanít az Írás, amiért nem támaszkodom rá. Naámán jött valahonnan, Naámán fontos helyről, erős birodalomból, nagy királyságból jött, ahol volt kultúrájuk. Ők voltak az uralkodók és uralták a környező nemzeteket – ha akarták, akkor elfoglalták, akár Júdeát is, Izraelt is –, mindet, gond nélkül.

„Miért mosakodnék meg azoknak az egyik piszkos folyójában? Miről beszélsz nekem? Miért vetném alá magam? Miért fogadnám el?” Naámánnak volt egy kultúrája. Naámánnak volt egy múltja. Naámán épített már valamit az életében. A próféta azt mondta neki: csináld ezt. Naámánnak volt egy várakozása. Naámán azt várta, hogy kijön a próféta, lóbálja a kezét, eljár valamilyen táncot, ráteszi a kezét, hívja az ő Istenét, és…

Mivel nem úgy történt, ahogy Naámán várta, hanem küldtek hozzá egy hírvivőt és az azt mondta: fürödj meg hétszer a Jordánban, és megújul a te tested, és megtisztulsz; Naámán kiakadt. „Mi van? Én fontos ember vagyok. Mi van? Én nagy királyságból jövök.” Ez is akadály nekünk, ez is megállítja a szívünket.

„Biblia?! Ne mondd meg nekem! Én jobban tudom. Tíz év személyiségfejlesztő tréning van mögöttem. Mit tudsz te erről? Öt diplomám van. Pásztor! Mit tudsz te erről? Neked hány diplomád van?” Persze, tudom, hogy nem így mondod. Figyelj, azonban! Ez a hazugság a szívünkben ott lehet: építgettem már valamit az életemben, és jön Isten Igéje, és olyan, mint a sziklazúzó pöröly, Zsid 4:12 olyan, mint az éles kard és átvág rajtam.

„Jaj, ne! Ezt építettem hosszú évekig. Ne bolondozz velem! Ezt nem lehet elvenni tőlem ilyen gyorsan. Ezt nem lehet így csinálni. Uram, Te valamit mondtál arról, hogy szelíd vagy.” Isten azt mondja: „Igen. Eddig vártam, eddig piszkáltam, csak nem láttad. Most kénytelen vagyok rácsapni a dologra.” Aztán az Ige megérinti az életemet, de nem úgy, ahogy várnám. Mit mondok? Felkapom-e a vizet, és elmegyek-e nagy haraggal, mert nem úgy történik, ahogy én szeretném? Vagy azt mondom: végül is csak azt kéri, hogy járjak a Szellemben.

„Nem ezt vártam! Azt vártam, hogy amikor veszekszem valakivel, éppen gyűlöljük egymást jó ideje már, nem bocsájtunk meg, aztán beszélek Istennel, hogy itt az idő, hogy cselekedjen, akkor csapja le a másikat.” Aztán Isten mond nekem valamit, mire én: „Várj! Félreértettél. Nem hozzám kell beszélni, hanem a másikhoz. Őnála kellene ezt lerendezni.” Isten azt mondja: járj a Szellemben! „Mi van? Én?! Járjon ő a Szellemben! Miről beszélsz, Uram? Legyen ő alázatos! Bocsásson meg ő! Szolgáljon ő engem! Nekem van igazam, nem?”

Isten azt mondja: csak járj a Szellemben! „Hah! Mosolyszünet. Most egy darabig nem beszélünk, Uram.” Ezt csinálta Naámán. Aztán volt ott egy szolgája, aki azt mondta: „Ha valami nagy dolgot mondott volna, nem csináltad volna meg? Csak valami kicsit kért.”

„Végül is csak azt kéri, hogy járjak a Szellemben. Lehet, nem ezt vártam, de rendben.” – és aztán megváltozik a dolog.

„Ki hitt a mi tanításunknak?” Hisszük-e azt, amit olvasunk? Hisszük-e azt, amit tanulmányozunk? Hisszük-e azt, amit hallunk? Merünk-e rátámaszkodni, amikor Ő azt mondja: el nem hagylak, el nem távozom tőled? Merjük-e hinni azt, amikor azt mondja: nincs kárhoztatás azoknak, akik Jézus Krisztusban vannak? Akkor merjük-e hinni ezt? El merjük-e hinni, amikor azt mondja: mindent a javadra munkálok? Merünk-e erre támaszkodni?

Amikor minden összeborul, amikor minden rosszul meg, amikor minden szétesik, akkor merjük-e azt mondani hitben: „Isten megígérte nekem, hogy minden a javamra lesz, és biztos vagyok benne, hogy minden a javamra lesz és számolok vele. Nem tudom, hogyan, nem tudom megmagyarázni, nem vagyok olyan okos, de bízom benne, hogy Isten mindent a javamra fog formálni, és Ő tudja, mire jó ez az életemben. Ki tudja, hogy mit hoz be az életembe, és ki tudja, hova visz el engem, és ki tudja, mit valósít meg?”

„Ki hitt a mi tanításunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg?” A zsidók látták az Ő csodáit, de nem merték hinni, hogy ez személyes, nem mertek rá támaszkodni. Lehet, hogy hitték, hogy egyszer majd eljön a Messiás, de ezt nem: ma Isten valós nekem. Mi is lehetünk így: „Egy nap majd eljön az Úr, és elragadja a gyülekezetet, de amilyen pechem van, ez egy nappal az után lesz, hogy meghaltam egy hosszú és keserves betegség után.”

„Egyszer majd, de nem most, nem ma és nem nekem. Nekik, de nem nekem. A gyülekezetnek, de nem nekem. Isten népének, de nem az én számomra. Az Apostolok cselekedeteiben, de nem 2012-ben. Ma nem történhet meg!” Tényleg? Mi történhet? Ha hiszünk, ha bízunk, akkor mi lehetetlen? Én nem hiszem, hogy van, ami lehetetlen lenne, mert hiszünk és bízunk, és a mi Istenünk számára nincs lehetetlen.

Naámán kihívása – a mi kihívásunk is – az, hogy fognia kellett, amit szépen felépített, ott kellett hagynia és azt kellett mondania: rendben, elfogadom, amit a próféta mondott, elmegyek, a Jordánba belemártózom hétszer, és alávetem magam annak, amit a próféta mondott. Isten arra hívta ki, hogy valami újat csináljon.

A hit nem csak egyszer volt vadonatúj, amikor megtértünk, nem csak akkor volt valami vadonatúj, hanem a hit arról szól, hogy mindennap vadonatúj. Ez nagyszerű, ez csodálatos. Jsir 3-ban beszél erről. Azt mondja, hogy minden nap új az Ő irgalma. Minden nap új – ezt szeretjük, ezt élvezzük. Ez viszont minden nap egy új kihívás is.

Minden nap ott kell hagynom a tegnapit. Minden nap azt kell mondanom: „A tegnapi nem elég mára. A tegnapi manna nem lesz jó ma. Ma hallanom kell Istentől friss módon, újonnan. Ma megint kell, hogy szóljon hozzám. Ma is kell egy bátorítás. Van egy bizonyságod? Ma is szükségem van arra, hogy halljak Istentől imában, Igében, bizonyságban, közösségben. Ma is szükségem van az Ő gyógyítására a lelkemben.” Minden nap.

A hit minden nap új dolog. Soha nem régi, soha nem olyasvalami, ami tegnap is megvolt. Bír 6-ban Gedeon picinek tartotta magát. Isten pedig látta, hogy ő mekkora valójában. Látta Isten, hogy ha hitben jár, akkor hatalmas dolgok mehetnek végbe az ő életén keresztül. Ha hitben jár. Gedeonnak ez volt a kihívás.

Ki vagy te? „Senki.” Tényleg? Figyelj! Állj! „Ki hitt a mi tanításunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg?” Neked és nekem. Mi hallottuk az Ő beszédét. Mihozzánk szólt. Mi vagyunk azok, akikhez Isten beszél az Ő Igéjéből. Mi vagyunk azok, akiknek megmutatkozik az Ő karja. Mi vagyunk azok, akik halljuk az Ő beszédét. Hogyan élünk? Hogyan járunk? Az egyetlen helyes válasz ez: a Szellemben hitben, támaszkodva arra, amit hallottunk.

Elbukunk? Időnként. Mit csinálunk? Ez a bátorításunk: járjunk hitben, Isten megígérte. Ő hű és igaz arra, hogy megtisztítson bennünket minden hamisságtól, ha Őhozzá megyünk és megvalljuk azt. Ő megígérte ezt. Merünk Őrá támaszkodni? Merünk bízni Őbenne? Mi van, ha vádol a szívem? Akkor Isten nagyobb, mint a szívem. Megígérte ezt is. Televan az Írás ezzel.

Hogyan járunk? Isten ments, hogy úgy járjunk, mint a zsidók, elvont hittel, távoli hittel, személytelen hittel, olyan hittel, ami nem valós a jelenre. Merünk-e bízni? Merünk-e hinni? Merünk-e imádkozni? Merünk-e számolni azzal, hogy Isten velünk lesz a kihívásokban? Merünk-e számolni azzal, hogy a családunkban Ő építeni akar?

Merjük-e hinni, hogy Ő az Ő bölcsessége által meg akarja tölteni a lelkünket, minden jó és gyönyörűséges marhával – ahogy a Károli mondja –, vagyis kinccsel? Merjük-e hinni ezt? Ha igen, akkor támaszkodjunk rá az imáinkban, a szavainkban, a kapcsolatainkban, a mindennapi járásunkban. Nincs korlátja annak, hogy hova vihet el minket Isten, hogy mit adhat Ő nekünk a mi szívünkben, a mi életünkben, a mi családunkban, a mi gyülekezetünkben, a mi városunkban, a mi országunkban és világszerte.

Egy értelemben csodálatos az, amink van. Nem tudom, hány misszionáriusunk van külföldön – nem azért, mert olyan sok, hogy nem tudok addig számolni –, de ez különleges. Sajnos, nagyon kevés gyülekezet csinálja ezt Magyarországon. Csodálatos dolog, amink van. Körülnézünk az országban, nemrég voltunk Karádon. Nagyszerű kis gyülekezet van ott. Csodálatos testvérek, hittel teli nagyszerű hívők. Bemerítkeznek, bíznak Istenben a kicsi faluban. Gyönyörű, amit Isten munkál a szolgálatunkban. Gyülekezetalapítás.

Ha hiszünk, akkor még semmit nem láttunk. Ki tudja, hogy Isten mit tartogat nekünk? Merünk-e bízni abban, hogy Isten helyre tud állítani egy alkoholistát? Merünk-e bízni abban, hogy Isten helyre tud állítani egy drogost? Merünk-e bízni abban, hogy Isten helyre tud állítani egy tönkrement házasságot? Merünk-e bízni abban, hogy Isten teljességet tud adni nekem a szívemben, ahogy élem az életemet személyesen Őelőtte? Merünk-e bízni abban, hogy Isten tovább fog gyógyítani bennünket? Merünk-e bízni abban, hogy Isten kiveszi belőlünk azt a rettenetes temperamentumot, amivel leharapjuk mindenkinek a fejét? Merünk-e bízni abban, hogy Isten ad nekünk bölcsességet minden területen?

A kérdés igazán ez: Kicsoda hitt a mi tanításunkban? Nagyon egyszerű. Fogod ezt az Igét, hiszed, ráalapozod az életed és a szívedet megtöltöd vele. Akkor hitben járva Isten hatalmas dolgokat fog elvégezni benned, rajtad keresztül.

Kategória: Egyéb