Ki a hős? & Imában megnyílni Annak, Aki szeret

2013 március 17. vasárnap  10:30

Domján Ádám

Van két történet a Bibliában, az egyik 1Sám 14-ben Jonátán hőstette.

1Sám 14:1 És történt egy napon, hogy Jónátán, Saul fia azt mondta fegyverhordozó legényének: Gyere, menjünk át a filiszteusok előőrséhez, amely odaát van. Apjának azonban nem szólt róla.

1Sám 14:6 Jónátán azt mondta a fegyverhordozójának: Gyere, menjünk át ezeknek a körülmetéletleneknek az előőrséhez, talán tenni fog valamit értünk az Úr, mert az Úr előtt nincs akadály, hogy sok vagy kevés ember által szerezzen szabadulást.

Kérnek jelet az Úrtól, és meg is kapják azt. Mennek és szétcsapják az ellenséget. Sikertörténet. Nézzünk meg egy másikat Mát 14-ben. A tanítványok Jézussal vannak egy hajóban. Jézus lecsendesíti a vihart, amikor a tanítványok már halálra rémültek.

Mát 14:27b-29  Bízzatok, én vagyok, ne féljetek! Péter pedig így válaszolt: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vízen. Ő pedig azt mondta: Jöjj! Erre Péter kiszállt a hajóból, és a vízen járva Jézus felé tartott.

Ez is sikertörténet. Ha én motivációs szónok lennék, akkor ezt a két történetet nagyszerűen fel tudnám használni, hogy elmondjam, a hit milyen csodákra képes, milyen hihetetlen dolgokra vagyunk képesek, amit csak hiszünk, az valósággá válhat. Ha viszont ez lenne az üzenet, akkor megrabolnálak téged, szó szerint. Azért, mert ezek a történetek nem rólunk szólnak, nem Jonátánról, nem Péterről szólnak.

Azért, hogy érthető legyen, miről beszélek, elmondok egy viccet. Ül a sas a sziklaszirten. Nekilendül. Zuhan a szakadékba hátracsapva a szárnyát. Csak zuhan, csak zuhan, … aztán épp mielőtt földet érne, kinyitja a szárnyát, felkapja magát, visszaköröz és visszaül a sziklára. Odamegy hozzá a medve: Sas, mit csinálsz? „Lazulok.” „Lazulhatok veled?” „Hát persze.” Leugranak. A sas zuhan lefelé. A maci is zsebre tett kézzel zuhan lefele. Akkor odaszól a sas a medvének: Medve, neked van szárnyad? „Nincs.” „Naaagyon laza…” 🙂

Azt hiszem, hogy ez teszi a különbséget a hős és a hősködő között, hogy a hősnek van szárnya, a hősködőnek nincs. Ezekben a történetekben igazán egy hős van, és az Isten. Ő az igazi hős, nem mi. A helyzet az, hogy úgy vettem észre, a világ szereti a hősöket. Szeretjük a hőstörténeteket.

Az emberek imádták Dávidot, amikor megölte Góliátot. Ám nem tudom, hol voltak ezek az emberek, amikor Dávidnak bujdosnia kellett, vagy mit gondoltak ezek az emberek, amikor Dávid őrültnek tettetvén magát a nyálát csorgatta, amikor az ellenségnél keresett menedéket. Az emberek imádták Jézust, amikor bement Jeruzsálembe: Hozsánna, hozsánna! Ám hol voltak ezek az emberek, amikor Jézust keresztre feszítették?

Azt akarom mondani, hogy Jézus az igazi hős. Vannak napok, amikor nagyszerű dolgokat viszünk véghez, és vannak napok, amikor nem. Pál azt fejtegeti Róm 9-ben, hogy mindez nem számít.

Azért, hogy érthető legyen, miről beszélek, elmondok megint egy viccet. Egyik barát meséli a másiknak: „Úgy érzem, a sors ver engem. Képzeld, a múlt héten ötösöm volt a lottón. Másnap egy nyereményjátékban kisorsoltak nekem egy autót.” „Dehát, ezek nagyszerű dolgok! Nem is örülsz?” „Persze, örültem, de azóta mintha elvágták volna!” 🙂

Van, hogy Isten tesz valami nagyszerűt az életünkben. Megtapasztaljuk azt, hogy mi vagyunk a hősök, és aztán úgy érezzük, hogy mostmár ez az alap. Ez a minimum, amit teljesíteni kell. Gondolj bele: Dávid megöli Góliátot, az utána lévő napon mit tudott felmutatni? Hány Góliátot ölt meg? Nullát. A következő napon? Akkor is nulla Góliátot ölt meg. Kevesebb lett ettől Dávid? Nem.

Ez a lényeg, hogy mivel nem mi vagyunk a hősök, hanem Jézus, ezért nem is ezekben a hőstettekben rejlik a mi különlegességünk. A lényeg ez, hogy Isten minden nap tökéletes számunkra. Ami még ennél is radikálisabb, hogy mi minden nap tökéletesek vagyunk Isten számára.

Zsolt 37. gyönyörködj az Úrban és megadja szíved minden kérését. Gyönyörködhetünk Benne, amikor győztesek vagyunk, gyönyörködhetünk, amikor vesztesek vagyunk, mert Isten a hős. Ő különleges minden nap, és mi különlegesek vagyunk Őneki minden nap. Csak arra vár, hogy keressük Őt.

P. Kende

Egy bátorító és egyben kihívó üzenet.

Zsolt 62:6-9  Csak Istenben nyugszik meg lelkem, mert tőle van reménységem. Csak ő az én kősziklám és szabadítóm; ő az én oltalmam, azért nem rendülök meg.  Istennél van szabadulásom és dicsőségem; az én erős kősziklám, Istennél van menedékem. Bízzatok őbenne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi menedékünk.

Ez a zsoltár ez előtt és ez után is beszél arról, hogy semmi másban nincsen igazán okunk nyugodni, bízni. Nem gazdagság, nem emberek, nem fontos emberek, nem jelentéktelen emberek; hanem Őbenne bízni. Miért? Mert minden hatalom Istené. A 9. versről fogunk beszélni: Bízzatok őbenne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi menedékünk.

Mi az ima?

1) Sok mindent lehetne erről mondani, de talán az első fontos dolog az, hogy hova támaszkodom. Mire támaszkodom? Miben bízom? Mi az, ami megerősít engem a mindennapokban? Ebben a zsoltárban és Ézs 36:6-ban is azt mondja az Írás, hogy ne bízzunk a világban, ne támaszkodjuk az emberekre, ne számítsunk az emberekre.

Természetesen az lenne a hozzáállásunk, azt szeretnénk, ha bízhatnánk az emberekben. Az Írás azonban azt mondja, hogy ne tegyük, ne támaszkodjunk oda. Ézs 36:6-ban azt mondja Egyiptomról, hogy olyan, mint a nádszál, amire rátámaszkodsz és keresztülmegy a kezeden. Nem való arra, hogy rátámaszkodj, de

Éne 8:5a Ki ez, aki a pusztából jön, aki a szerelmesére támaszkodik?

Ez az a gondolat, amiről beszélek. Az ima igazából ez, hogy támaszkodom a szerelmesemre. Sokszor úgy beszélnek a kereszténységről, hogy a gyenge emberek támasza. „Ez mankó. Neked kell ez. Én jól megvagyok magamban is, köszönöm.” Értem a gondolatot. Egy mankó szomorú dolog egy értelemben, hogy támaszkodnod kell valamire.

Arra gondolok azonban, hogy ez nem olyan szomorú. Mert ez személyes. Mert ez valami más. Ez nem mankó, hanem kapcsolat. Támaszkodom valakire. A szerelmes támaszkodik a szerelmesére. „Ki ez, aki a pusztából jön, aki a szerelmesére támaszkodik?”

Az imánk, a mi magánéletünk Istennel több, mint egy mankó, mert ez egy kapcsolat. Én az én Szerelmesemre támaszkodom. Arra az Istenre, Aki szeret engem. Jobban, mint bárki ember szeretne. Ez nem egy sajnálnivaló dolog. Ez nem egy mankó, ez kapcsolat. Ez egészen más dolog. Aki mankóról beszél, az nyilván nem érti, hogy miről beszél.

2) Mi még az ima? Amikor nincs helyem, ahol megnyugodjak, Zsolt 91:1, akkor az Ő titkos helyén lakozom. Akkor az Úrnak a titkos helyén lakozom. Igaz, hogy ez a világ nem az én otthonom, mert a menny az én otthonom, és mindig van kis honvágyam. Igaz, hogy Isten az, Akivel jól érzem magam, de itt élek, Ő velem van, és az imaéletem erről szól. Mégis itthon vagyok.

Ez a világ nem az én otthonom, Ján 17. Ez nem az én otthonom, de mégis itthon vagyok. Miért? Azért, mert van ima az életemben. Nem arról szól, hogy mikor megyek már Őhozzá – habár megvan ez a gondolat –, hanem arról szól, hogy Ő itt van Velem, és én Ővele lakozom ebben az életben. Én Ővele élem az életem itt és most, ebben az országban. Tudod, hogy micsoda kincs ez?

A világ legkönnyebb dolga kritizálni mindent és mindenkit, de otthon én élvezem ezt, hogy én ott nem kritizálok. Otthon vagyok, az van, ami van. Ott a családom, szeretem őket. Velem van Isten, nagyszerű, és ugyanígy vagyok itt is. A világ nem az én otthonom, de én igazán bárhol otthon vagyok, mert Isten velem van. Ezért gondolkodunk úgy a missziókról, ahogy gondolkodunk. Bárhová megyek, Isten úgyis velem van.

Erről beszélgettünk az egyetemen az evangelizáción, és a bibliatanulmány után nagyon jó közösségünk volt. Három órán át nem bírtuk abbahagyni. Ott volt Andris. A hívő hallgatók ámuldoztak, mert életükben nem láttak még hús-vér magyar misszionáriust, aki Kínában szolgál. 🙂

Hol vagyok otthon? Bárhol, ha van imaéletem. Bárhol igazából. Miért? Mert a Felségesnek rejtekében lakozom. Bárhol vagyok, az Ő rejtekében lakozom. Ez az Ő helye a számomra. Amikor imádkozom, akkor megnyugszik a lelkem, odavan a kritika. Miért? Zsolt 73:17 megértem Isten tervét. Ezt óvatosan mondom. Érted Isten tervét, az egészet? Nagyvonalakban, egy-két dolgot igen, de megnyugszik a lelkem abban, hogy Őneki van terve – inkább így kéne mondanom. Ez nagyon fontos.

3) Mi még az ima? Amikor túl nehezek a terheim, Zsolt 55:23 vesd a terhed az Úrra. Ez az ima, hogy Őrá vetem a terhemet. Amikor a terhem túl nehéz, akkor Neki adom. Egy értelemben olyan nekem ez, mint a lélegeztető gép. Ez az, ami életben tart, hogy Őneki adhatom a terheimet. Mert a terheim agyonnyomnának. A terhem túl sok lenne. Amikor nagyok a terheid, amikor nagy rajtad a nyomás, akkor azt merd Neki adni. Ez az ima.

Ez néhány jó gondolat az imáról, hogy hogyan gondolkodjunk róla, hogy mennyire fontos, hogy mennyire jelentős. Nem tudom, mennyi van az életedben, de bátorítalak. Mind növekedhetünk benne, ez nem kérdés. Bátorítalak, hogy menj előre az imaéletedben.

Zsolt 62:9 Bízzatok őbenne mindenkor! Mikor van itt az imának az ideje?

1Thess 5:17 Szüntelen imádkozzatok!

Ez állandó dolog az életünkben. Préd 3. mindennek megvan az ideje. A sírásnak a nevetésnek, az ölésnek, a kiszaggatásnak, a megtartásnak,… mindennek. Hosszú lista: mindennek megvan a maga ideje. Végre egy dolog, amit nem kell keresni, hogy mikor van itt az ideje, mert az imának mindig itt van az ideje.

Bízzatok Őbenne mindenkor!  Mindenkor. Ez annyira jelentős. Nem csak a jó időkben, hanem a rossz időkben is, és fordítva. Nem csak a rossz időkben, hanem a jó időkben is.

1Móz 13. Ábrahám különleges fickó volt. Nagyon meggazdagodott, 1Móz 13:6. Annyira meggazdagodott, hogy Lót nyájai nem fértek meg az övéi mellett. Külön kellett válniuk. Aztán mit csinált Ábrahám? 1Móz 13:9 és 14-ben nem látás által választott, hanem az Úrban bízott, 2Kor 5:7. Lehet, hogy „jól megy a szekér”, de a természetes tendenciánk az, hogy akkor meglassulunk a hitünkben, az imánkban. Az élet kényelmessé válik, a gyülekezet kiürül és ellazulunk. „Minden rendben van, tulajdonképpen nem is kell annyira Isten most.”

Gondolj Jézusra! Mikor imádkozott? Azt olvassuk az evangéliumokban, hogy mindig. Márk 1. kora reggel fölkelt, kiment és imádkozott. Máshol azt mondja, hogy egész éjszaka fenn volt és imádkozott. Mindig jó idő van az imára.

Lehet, hogy jól mennek a dolgok, de Ábrahám bízott Istenben. Egy értelemben, sütött a nap mindenre, amit csinált. Minden jól ment. Még Lót is meg volt áldva csak azért, mert vele volt. Ábrahám azt mondja: „Én ebben az időben az Úrban fogok bízni. Uram, Te mutasd meg, merre menjek. Ne az én tervem, a Tiéd legyen meg.” Annyira nagyszerű, a jó időkben bízzunk Benne.

Aztán a nehéz időkben – ez a másik dolog – tudod, mit csinálunk könnyen? Összeszorítom a fogam és azt mondom: kibírom valahogy, megcsinálom. Befelé fordulok, és rágódom: „Miért ilyen keserű az élet? Mennyire nehéz! Miért ilyen kihívás az egész?”

ApCsel 27-ben viszi a hajót a szél és nem találnak semmit. Mit csinálnak a hajósok, amikor baj van? Ledobnak egy horgonyt. Ezt itt nem tudták csinálni, lehetetlen volt. Nem tudtak levetni horgonyt. Mit olvasunk Pálról? ApCsel 27:25 én hiszem, hogy úgy lesz, ahogy Isten megmondta nekem. Mit csinált Pál? Lefelé nem lehetett horgonyt vetni, úgyhogy Pál felfelé vetette a horgonyt. Ő fölfelé vetette a horgonyt. Kommunikált Istennel, imádkozott és volt reménysége. Ez is az ima.

Róma 8:24-25 az ima a reménységnek a csatornája nagyon sokszor az életünkben. Sokszor azért nincs reményem egy helyzetre, mert nem imádkozom a helyzet felől. Róm 8:24-25 jó verspár erre. Mit csinált Pál? Az „ostoba” dolgot, mert a horgonyt nem dobod felfelé. Nekünk hívőknek viszont megvan ez a lehetőségünk, hogy felfelé vessük a horgonyt, hogy Istennek adjuk a horgonyt. Azt mondjuk: ez a Tiéd.

2Krón-ban nagyon sokszor Jósafát azt mondja: Uram, nem tudjuk, hogy mit csináljunk, de a mi szemeink Reád tekintenek. „Nem tudjuk, mit csináljunk. Nincs erőnk, de a szemeink Rád tekintenek.” Erről beszélek, hogy a nehézséged idején ne fordulj befelé, ne fékezz be, ne állj meg, hanem a szívedben vesd a horgonyt fölfelé.

Amikor Jézus a kereszten van, és azt mondja: „Én Istenem, Én Istenem! Miért hagytál el Engemet?”; akkor sokan a hitetlenséget látják ebben. Én azt látom, hogy Istenhez beszél. Istenhez, az Atyához szól: Én Istenem, Én Istenem! Őhozzá szól. Ez az, amiről beszélek.

Amikor nehézségünk van, akkor hova fordulunk? Befelé? A világhoz? A saját erőnkhöz? Megvan a felelősségünk. Meg kell tenni, amit meg kell tenni. Persze, mind értjük, nem vagyunk felelőtlen emberek, de van-e ima az életemben? Kérdem-e az Urat? Fordulok-e Hozzá? Dávid azt mondja:

Zsolt 56:4 Mikor félnem kellene is, én benned bízom.

Mi van, amikor bajom van, amikor gondjaim vannak? A válasz az, hogy imádkozzunk. Bízzatok Őbenne mindenkor! Ima mindenkor. Annyira fontos.

Még egy gondolat. Igazán innen indult el ez az üzenet. Ahogy tegnap beszélgettünk, ez a rész jutott eszembe a versből: öntsétek ki előtte szíveteket, Zsolt 62:9. Mit jelent ez?

A testvéremmel a kapcsolatunk többféle lehet. Lehet olyan, hogy csak kezet fogunk távolságtartóan, és ugyanígy köszöntjük egymást. Van egy magyar mondás: Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Lehet a kapcsolatunk kissé közelebbi, mint jó ismerősök, vagy lehet egészen közeli, baráti a kapcsolatunk. Sokféle lehet igazán.

Amikor baráti vagyok, az nagyon másféle kapcsolat. Isten, amikor távolságot tartottunk Vele, akkor Ő közeledett hozzánk. Az ima igazán ez, hogy én, akinek Isten szeretete ki lett jelentve, én kijelentem-e magam Istennek? Én megnyitom-e magam úgy Neki? Vagy tartom-e a távolságot függetlenül attól, hogy Ő mit csinál? Mi a válaszom? Ez az a vers: öntsétek ki előtte szíveteket. Ahogy Ő megnyílt neked a szeretetében, úgy te is merj megnyílni Neki.

Volt egy hívő, együtt imádkoztak a Pásztorral. Azt mondta ez a hívő: „Köszönöm, Uram! Köszönöm, Uram!…” Aztán a Pásztor utóbb beszélgetett vele, és azt mondta neki: „Figyelj! Te azt mondod: köszönöm, Uram, köszönöm, Uram, …; de belül haragszol Istenre, mert bajban vagy. Mert nehéz az életed, mert úgy tűnik, hogy nem szabadulsz meg, mert úgy tűnik, hogy sehova nem megy az egész. Látom benned. Isten megmutatta nekem. Figyelj! Mi lenne, ha őszinte lennél Istennel? Mi lenne, ha elmondanád Neki: haragszom Rád.” Ez a hívő azt felelte: “Ezt nem mondhatom Neki, ilyet nem lehet mondani Istennek.”

Van egy jó hírem a számodra: lehet. Meg lehet mondani Neki. Isten elég nagy ahhoz. Hidd el nekem, nem fog megrendülni a trónja, ha elmondod Neki: haragszom Rád. Mint valamikor régen a fiam dühös volt rám, nagyon kicsi volt, és azt akarta mondani: Nem vagy többé a papám! Nem így sült el, de őszintén, a kapcsolatunk nem rendült meg ettől. Mert rendben volt, mert én vagyok az apja.

Ugyanígy van Istennel is. Isten trónját nem fogja megrendíteni a te nagy haragod. Isten nem lép le ettől a trónjáról, hogy átadja Lucifernek. Hidd el nekem! Merd kiönteni a szíved Őelőtte! Semmit nem segít az, hogy udvarias vagy Ővele. Merj őszinte lenni Vele! Merd dicsérni Őt! Persze. A másik oldalról viszont merd elmondani a gondjaidat is Neki! Ne rejtegess Őelőtte semmit, hiszen Zsid 4:13 úgy sincs semmi rejtve az Ő szeme előtt!

Zsid 4:13b mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szeme előtt, akinek számot kell adnunk.

Őneki ez nem nagy dolog. Ha Isten annyira közel jönne hozzám, de én távolságot tartok Vele, akkor mi fog történni? Nem szabadulok meg a terheimtől imában. Nem szabadulok meg a keserűségemtől imában, nem szabadulok meg a haragomtól imában, mert nem tudom átadni Neki a terheimet, hiszen távol tartom Őt. Mindegy, hogy Ő mennyire közel akarna lenni hozzám. Nem számít igazából. „öntsétek ki előtte szíveteket!”

Kis kitérő. Gondoltál már erre? Ha nem öntöm ki a szívemet imában, akkor tudod, hogy mi fog történni? Az a teher ki fog jönni pletykában. Valahogy ki fog jönni, beszélni fogok róla, ahelyett, hogy imádkoztam volna érte. Volt, hogy Isten megmutatott valamit nekem egy másik hívő életében, amit természetileg nem láthattam. Mi a dolgom ezzel? Az, hogy elmondjam egy másiknak, hogy ő továbbadja? A történet pedig hízik és nő. Mi történik? Tönkreteszed Isten munkáját. Megbántasz egy embert. Valaki megbotránkozik rajta.

Amikor jártunk a feleségemmel, annyira hálás voltam Istennek. Több hónapon keresztül senki nem tudott róla. Isten csak betakarta az egészet. Nekünk szükségünk volt erre, mert a feleségem nagyon érzékeny volt erre. Szükségünk volt arra, hogy Isten megvédje. Mi lenne viszont, ha mi védenénk egymást, amikor valakinek gyengesége, problémája van? Ha nem imában megyek, akkor kijön valahol másutt. „Hallottad? Hallottad a legújabbat?” P. Stevens sokat prédikált a pletyka ellen. Nem véletlenül. A gyülekezet lehet a melegágya a pletykának, de nem erre vagyunk elhívva.

Ha nem adom Istennek ezt a terhet imában, akkor ki fog jönni valahol. Ki fog jönni például kritikában. Ha látom a problémát, de nem teszek semmit érte. Az első dolog, amit tehetek egy problémával, az az, hogy imádkozom érte. Tudod, mit? Ha imádkoztam, és Isten utána ad nekem lehetőséget, hogy beszéljek a testvéremmel a problémáról, akkor az a tapasztalatom, hogy teljesen más lesz. Nem kritika lesz, hanem valóban építés és szeretet.

 

Zsolt 62:9 …öntsétek ki előtte szíveteket…

Elrejtőznék természetszerűleg a terheimmel? Persze. Eldugom őket, takargatom a szégyent, 2Kor 4:2. Takargatom a szégyent, de már nem kell. Már eljött Krisztus. Már nem kell takargatnom a szégyent. Zsid 1:3 Ő tartja össze a világegyetemet, úgyhogy bízhatunk Benne, úgyhogy kitölthetjük Rá a gondjainkat. Neki adhatjuk az egészet. Az Ő szerető szíve felénk fordul. Akkor miért ne tennénk mi is ezt, hogy a szívünket kinyitjuk Őelőtte, hogy merünk őszinték lenni Vele?

Isten a mi menedékünk. Ez annyira nagyszerű. Amennyire ismerem az Ő szeretetét, amennyire bízom Benne, annyira merem megnyitni a szívem Őelőtte. Minél inkább bízom Benne, annyira merem megnyitni a szívem Őelőtte. Ha Ő az én menedékem, ha Ő az, Akiben bízhatok, ha Ő az, Akire támaszkodhatok, akkor olyan hely az ima, ahol tényleg magam lehetek Ővele, felszabadulhatok, bízhatok és őszinte lehetek.

Ez annyira nagyszerű, mert összekapcsolódik néhány dolog: szeretet közöttünk, bizalom. Aztán ebből következnek dolgok: szabadság. Szabadság, először az Ő jelenlétében. Zsid 4. merjünk jönni szabadon a kegyelem trónjához. A király trónja elé nem járulsz szabadon. Oda összeszeded magad, megfelelő módon jössz, van etikettje.

Viszont a mi kapcsolatunk Istennel az egyik oldalról családi kapcsolat, és mi jöhetünk Hozzá. Ján 1:12 az Ő fiai lettünk, és jöhetünk Őhozzá szabadsággal. Szabadok lehetünk. Mi történik? Ez a szabadság az Ő jelenlétében utána átcsap a mindennapi életembe is, merek szabad lenni, és merek járni szabadon Istennel. Mekkora szükségünk van erre, nem?!

Hány dolog akar megkötözni bennünket? Hány dolog akarja elvenni az örömünket, a bizalmunkat, a szeretetünket? Ha Ővele közösségünk van, ha Benne bízom, ha Neki öntöm ki a szívem, ha Ő az én menedékem, akkor hogyan ne lenne ez a szabadság ott a mindennapi életemben is? Ez annyira nagyszerű!

Vedd észre, ez a vers nem tételezi fel, hogy nincs nehézség az életünkben: öntsétek ki előtte szíveteket! Van nehézség az életemben, de Isten soha nem fárad bele, hogy meghallgassa az én bajaimat, az én gondjaimat. Soha nincs olyan, hogy ne bújhatnék oda Hozzá egy értelemben, hogy ne támaszkodhatnék arra, Aki szeret engem.

Zsolt 62:9  Bízzatok őbenne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi menedékünk. Szela.

Kategória: Egyéb