P. Bartha Atti
Mik 7:8 Ne örülj, ellenségem! Ha elesem is, fölkelek, még ha a sötétségben laknék is, az ÚR az én világosságom.
Ne örülj rajtam ellenségem, az Úr adott irgalmat, hogy felálljak. Van lehetőségem a felállásra. Az Úrnál ez belefér.
Mik 7:18-19 Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi öröksége maradékának büntetését? Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban! Hozzánk fordul, és megkönyörül rajtunk, eltapossa álnokságainkat. A tenger mélyébe veted minden bűnünket!
Isten szereti az irgalmat, és a bűnödet a tenger mélyére vetette. Ha mégis van olyan terület, ahol nem tudok diadalmaskodni… Van olyan terület, ahol küszködsz? Lehet, hogy soha nem lesz ott látható győzelmed, de az nem baj. Tényleg nem baj. Mert ha sötétségben árok, az Úr az én világosságom. Az Úrról szól az életem, nem az én hitemről, nem az én győzelmeimről. Az Úr az én világosságom, ha én sötétségben járok is.
Ha az élet arról szól, hogy megismerjem Istent, akkor az nem arról szól, hogy nekem győzedelmeskednem kell, hanem az Úr az én életem, Ő az én világosságom.
P. Kende
A bibliaiskola miért van? Miért jó? Jobban belegondolva, ez elég hasonló a vasárnapi üzenethez (2015.10.04. P. Kende: A növekvő szeretet és a csökkenő félelem). Készen állsz? Készen áll-e a szíved arra, ami el fog következni? Gondoljunk erre.
1Sám 8. Izrael királyt kér. Azt mondták Sámuelnek, a prófétának:
1Sám 8:5 Íme, megöregedtél, és fiaid nem a te utadon járnak. Most tehát tégy valakit királyunkká, hogy ő ítéljen fölöttünk, amint minden népnél szokás.
Királyt kérnek. Miért? Ebben a versben ott van a válasz: amint minden népnél szokás. Izrael azt mondja: Olyanok akarunk lenni, mint más népek. Ez olyasvalami, amit gyakran mondanak hívők, tizenévesek keresztény családokban… elég sokan a hitben: Mi is olyanok legyünk, mint mások. Tudunk-e olyanok lenni, mint mások?
Izraelnek a válasz: Valójában nem tudsz olyan lenni, mint más népek. Más népek a sokaságuk vagy a kreativitásuk által, vagy a harcias lelkületük miatt kerültek hatalomra. Ti úgy lettetek néppé, hogy Isten emelt fel titeket erre. Isten fogott egy embert, és elhívta őt, és sok fiat ígért neki. Neki nem lett meg a sok, de megígérte az egy fiának, hogy sok fia lesz, és neki sem lett ez meg, de az ő fiának már elég sok fia lett. Így kezdődött el az egész.
5Móz 7:6 – látjuk, hogy Izrael nem úgy kezdett néppé válni, ahogy más népek, hanem azért váltak néppé, mert Isten hívta el őket. Hogyan maradhatnak nemzet? Látjuk ezt 2Móz 1-ben. Nemzet maradtak, mert Isten meghallotta az ő sírásukat, és kihozta őket Egyiptomból. Tehát eleve nem úgy indult a történelmük, mint más nemzeteknek, és nem is úgy maradtak nemzet, mint ahogy más nemzetek, valamint nem úgy kaptak földet, mint más nemzetek. Nem azért kapták meg a földet, mert annyira hatalmasak voltak, hanem Isten neki adta.
Tehát Izrael azt mondja: Olyanok akarunk lenni, mint bármely más nép. Ezért akartak királyt. Aztán 1Sám 8:9-18-ban elég sok figyelmeztetés hangzik el arról, hogy milyen lesz a király, mit fog tenni velük, de nem igazán hallgatnak el, ahogy látjuk a 19. versben. Alapvetően a próféta azt mondja: Nem olyan lesz a király, amit ti reméltek. Abban reménykedtek, hogy ugyanaz a nagyszerű dolog fog folytatódni, amit Istennel már megtapasztaltak eddig.
„Isten vezet, győzelemre vezet titeket, és nem kér sokat cserébe, de a király nem ilyen lesz. Ő sokat fog követelni.” Ez nem úgy fog kinézni, mint Isten, csak kicsiben és láthatóan. Ilyen majd az ezeréves királyság alatt lesz, mert nem egy kis istent fognak látni, hanem Istent Magát, Ő lesz a Király a Földön. A 19. versben látjuk: Nem érdekel minket, csak adj egy királyt. A 22. versben aztán azt mondja Isten Sámuelnek: Eleget hallottam, adj nekik egy királyt.
1Sám 9:16 Holnap ilyenkor küldök hozzád egy embert Benjámin földjéről. Kend fel őt népem, Izráel fejedelméül, mert ő szabadítja meg népemet a filiszteusok kezéből. Mert rátekintettem népem nyomorúságára, mivel kiáltásuk felhatott hozzám.
Isten kész arra, hogy adjon nekik egy királyt. Kész arra, hogy megadja nekik a királyt, akire úgy vágytak. Ez Saul, aki az első királyuk lesz. Ő olyan, mint amilyenre vágytak. 1Sám 10:23-ban látjuk, hogy amikor a nép közé állt, egy fejjel kimagaslott az egész nép közül.
Itt van egész Izrael, Isten megadja nekik a királyt, akire vágytak, és nagyszerűen néz ki, de – és itt jön az, ami számunkra érdekes – amint fölvonultak a nemzetek, és sorsot vetettek, hogy ki legyen a király, ki lett választva a törzs, a család, az ember… és nem találják meg.
1Sám 10:22 Ekkor megkérdezték ismét az URat: Vajon csakugyan eljön-e ide az az ember? És az ÚR azt felelte: Íme, ő elrejtőzött a holmik közé.
Saul tudta, hogy mi fog következni. Tudta, hogy ő lesz a király, mert Sámuel elmondta ezt nekik, de nem volt rá kész. Nem állt még készen arra, hogy király legyen. Az ő szíve nem állt még készen erre a tisztességre. Úgyhogy elrejtőzött a holmik között, és nem találták meg. Látjuk ezt korábban, amikor Sámuel beszél hozzá, 1Sám 9:21. Látjuk, hogy Sámuel azt mondja: te vagy a kiválasztott; ő pedig azt feleli: „Ugyan már! Benjamin törzséből jövök, a legkisebb törzsből, a családom is kicsi.”
Egy fontos leckét tanulhatunk meg itt. Tűnhet ez alázatosságnak, de a bizonytalanságot ne keverjük össze azzal. A bizonytalanság nézhet ki úgy, mintha alázat lenne, de nem ugyanaz a kettő. Saul úgy nézett ki, mintha alázatos lenne, de nem az volt.
Meg kell, hogy értsük, hogy mi az alázat a szívünkben. Amikor az alázatról beszélünk, akkor olyan szívről beszélünk, ami Istennel van elfoglalva. Az olyan szív, ami hall Istentől, ami engedelmeskedik Istennek, ez egy alázatos szív. A hatalmas különbség a kettő között a stabilitásban van. Ez a hatalmas különbség a kettő között. A bizonytalansággal nincsen stabilitás. Lehet, hogy külsőségeiben hasonló, mondhatja is, hogy stabil, de nincs stabilitása. Könnyű fellökni. Ez a különbség valójában. A bizonytalanságban nincsen stabilitás.
Ezt látjuk is később Saul életében, hogy könnyen felborítható. Könnyen esik el. Már az emberek elvárásaitól is, vagy attól, ha valaki csúnyán néz rá. Ő a király, és így beszél a népéhez: Senki nem sajnál engem. Az udvaroncaival is így beszél: Hát egyikőtök sem sajnál engem? „Gyerünk már, ember! Te vagy a király!” Teljesen bizonytalan, könnyen felborítható.
Az alázatról:
Ézs 26:3 Akinek szíve rád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mert benned bízik.
Tökéletes a békéje, aki Rád támaszkodik, mert Benned bízik. Ez az egyik legcsodálatosabb vers a Bibliában. Elmondja, hogy miért érdemes teljes szíveddel bízni az Úrban. Péld 3:5-6-ban elmondja, hogy bízz az Úrban, és támaszkodj Őrá, ne a saját elmédre, saját okoskodásodra, de nem mondja el az áldásokat, ami ezzel jár, Ézs 26:3-ban elmondja az áldást is, hogy teljes békében lesz megtartva a szíved. Ez Isten Igéje számunkra.
Zsolt 112:7-8 Nem fél a rossz hírtől, szíve erős, az ÚRban bizakodik. Nem rendül meg a szíve; nem fél, míg ellenségein végignéz.
Miről beszél ez? Arról, hogy bízunk Istenben. Ő ott van a ringben a sarokban, hogy amikor én feladnám, beugrik helyettem küzdeni. Ott van a ringben, helyettem és velem együtt küzd. Szükség van erre a békére a szívemben. Az egyetlen mód, hogy ez megtörténjen, az az alázat. Az az alázat, hogy bízom Őbenne. Maradjak az elmémben Őnála. Ez nagyon gyakorlati.
Valaki éppen a minap mondta nekem: „Annyira nagyszerű a gyülekezet! Tudjuk, hogyan működnek a dolgok. Aztán, amikor van egy problémánk valakivel, akkor van egy választásunk, hogy vagy leordítom a fejét, vagy odamegyek a kereszthez, és szerethetek, Fil 2:2. A legtöbb esetben az első döntést hoznánk meg.” Remélem, hogy ez az ember téved abban, hogy megvan nekünk az összes válasz, de sosem alkalmaznánk. Azt gondolom, hogy ez kihívás számunkra. Szükségünk van erre a kihívásra.
Fil 4:7 És Isten békessége, amely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.
Az a kifejezés, hogy megőrizni, olyan, mint egy katona, aki el van ott szállásolva, és őrzi azt a helyet. Ott lakik, és védi az életével azt a helyet. Ugyanez a kifejezés van Ézs 26:3-ban is. Mi bízunk Benne. Hit – bízni az Úrban, és ez megőrzi a szívünket. Nagyon nagy szükségünk van erre.
Úgyhogy Isten készen állt arra, hogy vezesse őket, készen állt arra, hogy velük legyen és megáldja őket, hogy gondoskodjon róluk, hogy legyen a Királyuk, még ha láthatatlan is, de ezt nem akarták. Ezt elutasították. A szívük nem állt készen Isten gondoskodására.
Nézzünk meg még egy helyet, ahol nem áll még készen a szívük Isten gondoskodására, és egy másik leckét is megtanulunk itt. 4Móz 11. Az történt itt, hogy mannát kaptak folyamatosan. Ez ámulatba ejtő. Az egyetlen olyan táplálék az emberiség történetében, ami megelégítette az ember teljes fizikai szükségét. Ők viszont megunták.
4Móz 11:4 De a közöttük levő gyülevész nép kívánságba esett, és Izráel fiai is újra siránkozni kezdtek, és azt mondták: Ki ad nekünk húst, hogy együnk?
Gyülevész nép, mert azon emberek csoportja, akiket magukkal vonzottak a környékről, ahogy kijöttek Egyiptomból. Nem az Úr miatt jöttek, hanem csak sokan mentek abba az irányba és csatlakoztak. Valószínűleg rabszolgák voltak. Nem érdeklődtek igazán az Úr iránt, de bármi jobb, mint Egyiptom. Kivéve, most, hogy rájöttek, hogy Isten követése hitet feltételez, ezzel problémájuk volt. Ők azok a nép, a szívük nem állt készen. Még úgy sem, hogy Isten gondoskodott.
4Móz 11:5 Emlékezünk, hogy a halat Egyiptomban ingyen ettük, …
Ez csodás! Ingyen ettek. 🙂 Mennyire bolondok! Rabszolgák voltak. Rabszolgaságban éltek. Az újszülött gyermekeiket lemészárolták. „De ingyen ettük a halat!”
4Móz 11:5 … meg az uborkát, a dinnyét, a póréhagymát, a vöröshagymát és a fokhagymát.
Ez őrület! Visszavágyunk a régire. A szívünkben könnyen mondjuk: Bár olyan lennék, mint más emberek! Nem lenne olyan jó az neked! A lényeg azonban az, hogy nem mehetsz vissza a régihez. Nincs visszatérés, de vágyunk a régire.
4Móz 11:6 Most pedig eleped a lelkünk, mert mindez hiányzik. Szemünk előtt nincs más, mint manna.
„Manna. Csupán a manna!” Ez bámulatos számomra. Ilyenek lehetünk: „Tudom, a gyülekezet! … Megint gyülekezet. … Újra csak ugyanazok az emberek!” Lehet ilyen a szívünkben. Bámulatos, hogy megvetjük Isten gondoskodását. Istennek volt gondoskodás Izrael számára, küldte a bírákat, küldte a prófétáit, de nekik az volt a vágyuk, hogy úgy legyenek, mint más nemzetek.
4Móz 11-ben látjuk, hogy a manna valójában nagyszerű volt. 4Móz 11:7-8 jól nézett ki, jó illata volt, és nagyszerű íze is. Ilyen volt, de 4Móz 11:10 a nép minden nemzetsége siránkozik a sátra bejáratánál. Hol kezdődött ez az egész? A gyülevész néppel kezdődött, és az egész táborban, mint futótűz terjedt szét. Egyszer csak mindenhol ott volt.
Nagyon sokszor ilyen a mi szívünk. „Ó, az én szívem kész!” Igen, de mire? Az ő szívük is készen volt arra, hogy negatívan viselkedjenek, hogy Isten gondoskodását megvessék, hogy a régiért siránkozzanak, és azt kívánták, hogy bárcsak már minden Isten nélkül lenne. Az én szívem is mindig kész valamire. Vagy Isten gondoskodására, vagy valami teljesen másra áll készen.
Kezdetben, amikor ott állok, nem néz ki rosszul, de a szívemben ott az elégedetlenség, vagy a hitetlenség, vagy gyűlölet, vagy irigység. Az én szívem készen áll, és az ellenség ezt tudja, és csak behoz egy hangot, és azonnal válaszolok. Vágyom a régire, megvetem Isten gondoskodását. A 10. versben Mózes nagyon elégedetlen, mert rájön, hogy ez mekkora ostobaság. Le van döbbenve, hogy ez megtörtént, hogy így gondolkodik Izrael, hogy az ő szívük ennyire készen állt erre.
Ugyanezt látjuk Sámuelnél is. Odamentek Sámuelhez, és 1Sám 8:6-ban ugyanezt mondja Sámuelről is, hogy nem tetszett neki az a beszéd, és látta, hogy mi ez valójában. Erről beszélnek, és felkapott dolog lett. Mindenki izgatott, hogy milyen jó lesz, de persze nem lesz rá áldás. Szóval a szívük nem állt készen.
1Sám 13-ban látjuk, hogyan cselekedett Sault szinte egyből. 1Sám 13:8 hét napon keresztül várakoztak, Sámuel addig nem érkezett meg, és a nép elszéledt. Saul ez nem tudta elviselni. Látjuk, hogy a bizonytalansága vezeti őt egy ostobaság elkövetésére.
1Sám 13:9 Akkor azt mondta Saul: Hozzátok ide az égőáldozatot és a hálaáldozatokat. És égőáldozatot mutatott be.
Ez nem az ő feladata. „Ó, de hát ő a király! Bármit megtehet.” Nem. Nem tehet meg mindent. Izraelben nem. Lehet, hogy más népnél megtehetné, de ez a nemzet Istenhez tartozik, és nem tehetnek akármit. Legalábbis következmények nélkül biztosan nem. Ez volt az ő bolondsága. Miért történt meg? Mert az ő szíve nem állt készen.
Ez kulcsfontosságú számunkra. Amikor mi ilyenek vagyunk, amikor a szívem nem áll készen, akkor meg vagyok rabolva attól, ami értékes. Nem látom Isten gondoskodásának a szépségét, nem tudom megízlelni, nem tudom élvezni, megvetem, és valami drágát a földbe taposok. Mint amikor egy testvéremnek a fejét leordítom, akkor valamit, ami értékes a földbe tiprok. Hiszen ő az én testvérem, akiért meghalt Krisztus. Ha tetszik, ha nem, ott lesz a mennyben az örökkévalóságon keresztül, és ez elég hosszú idő ahhoz, hogy többször is találkozzunk egymással. Biztos, hogy nem tudjuk elkerülni majd egymást.
Mégis ez az, amit teszek. Az elején nem tűnik olyan rossznak, de az én felkészületlen szívem arra fog engem vezetni, hogy megtiporjam a gyülekezetet vagy a betakarásomat, a Bibliát, vagy a bibliatanulmányozásomat… Felkészületlen szívek.
A 95. zsoltárból az utolsó néhány verset idézi itt:
Zsid 3:7-11 Azért amint a Szent Szellem mondja: Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés napján a pusztában, ahol a ti atyáitok azzal kísértettek meg, hogy próbára tettek engem, bár látták tetteimet negyven éven át. Azért megharagudtam arra a nemzedékre, … nem fognak bemenni az én nyugodalmamba.
Valójában ez annak kérdésköre, hogy készen áll-e az én szívem. A következmény valóban kihívó, mert találhatok ott valamit, ami igazán kellemetlen. „ne keményítsétek meg a szíveteket” – ez a kifejezés megvan az Apostolok cselekedeteiben is.
ApCsel 19:9a De amikor egyesek megkeményítették magukat, és nem hittek, sőt gyalázták az Úr útját a sokaság előtt,
Ez az a szív, ami nem áll készen. Miről beszél ez? Pál prédikált és nem fogadták el. Nem érdekelte őket. Látjuk ebben a városban, hogy sok önérdek volt az emberekben. Nem tudjuk, hogy emiatt voltak-e megkeményedve, de lehetséges.
Mindenképpen ez kihívás számunkra, mert a sok önérdek a puha szív ellen dolgozik az én szívemben. Ha az önös érdekeimet tartom a szívemben, akkor megkeményítem magamat. Ez az engedelmességről beszél, a gyakorlati alázatról. Mert ez az a kihívás, amivel szemben állunk a gyülekezetben olyan sokszor. Vajon alázatos leszek-e, vagy pedig reagálok? Könnyen felborítható vagyok, vagy van stabilitásom? Ez ilyen egyszerű, hogy „ne keményítsétek meg a szíveteket”, hanem halljad Őt!
„nem fognak bemenni az Én nyugodalmamba” – erről beszélünk. Azt kérték, hogy olyanok lehessenek, mint más népek. Isten válaszolt nekik, és volt gondoskodása számukra, még egy királlyal is. Még egy nem szellemi királlyal is! Isten még ott állt a király felett, és gondoskodott róluk, de valamit elvett tőlük. Valamit elveszítettek. Nem volt meg az áldottság, ami azelőtt megvolt nekik, amikor Isten vezette őket. Amikor nem volt király, mint közbenjáró köztük.
Ez az, ami megtörténik velem, amikor nem fogadom el Isten gondoskodását, hanem így gondolkodom a szívemben. Ezt a nyugalmat elveszítem. Elveszítem a békességet. Azért mondja ezt:
Zsid 3:12 Vigyázzatok, testvéreim, hogy valaha ne legyen közületek senkinek hitetlen, gonosz szíve, hogy az élő Istentől elszakadjon,
Mi ez a gonosz szív? Olyan szív, ami nem tud hinni. Valójában a görögben ez nem a hitetlenség, hanem arról beszél, aki nem hajlandó hinni. Azt mondja, hogy az az én kötelességem, az én helyem, hogy erre figyeljek.
Annyira nagyszerű, hogy Isten az egyszerű dologra hív minket. Isten nem a bonyolult dolgokra, hanem az egyszerű dolgokra hív minket, hogy abban éljünk. Említettük, hogy mennyire bonyolult a szeretet, a Down-szindrómás gyermek is tud szeretni. Ennyire egyszerű. Az imádat mennyire egyszerű? Már hoztunk erre példát, hogy egy egészen apró gyermek képes imádni az édesanyját. Teljesen az édesanyjától függ, elfogadott az édesanyja által, gondoskodik róla az anyuka, szereti anyukáját, koncentrál anyukára. Egy egészen apró gyermek képes az imádatra.
Isten egyszerű dologra hív bennünket, de mi ezt bonyolítjuk, mert ez nekünk nem tetszik. „Valami mást akarok. Nem akarom Isten gondoskodását, hanem bonyolultabbat szeretnék.” Isten azt mondja: „Nincs más megoldásom. Ha úgy gondolkodsz, akkor nem fogsz találni semmit. Nem fogsz találni megelégedettséget a bonyolultságban.”
A bűn bonyolult, nem? Mennyire bonyolult hazugságban élni! Annyira bonyolult, hogy egyikünk sem képes jól csinálni. Azt hiszem, Lincoln mondta: Senkinek nincs elég jó memóriája ahhoz, hogy jó hazug legyen. Igaza volt, mert bonyolult. Az összes bűn ilyen. Minden, amit Isten tartogat számunkra, az nagyszerű és egyszerű. Azt mondja: Bízz Bennem. Ez ennyire egyszerű!
Kulcsfontosságú elemről beszél itt (lehet, nem itt kéne elválasztani a Zsid 3. és 4-et):
Zsid 4:2 Mert nekünk is hirdették az evangéliumot, miként azoknak, de nem használt nekik a hallott beszéd, mivel nem párosították hittel azok, akik hallották.
A gondolat itt a párosítás. Fogni azt, amit hallok, és összekeverni a hitemmel. Istennek van egy gondoskodása számomra.
Azokban a napokban Izraelben ott volt Sámuel, és az izraelitáknak nem kellett volna a fiaikra nézni, akik láthatóan nem követték ezt az életet, hanem mondhatták volna a szívükben: „Az Úr a mi királyunk. Ad nekünk majd másik prófétát.” Ebben a helyzetben a mannára mondhatják a szívünkben: „Köszönöm, Uram, hogy meg vagyunk áldva. Itt vagyunk a pusztaságban több mint egymilliónyian, és minden napra van gondoskodásunk. Köszönjük, Uram.”
Ahogy mi is. Az életünkben halljuk Isten Igéjét, és a szívünkben azt mondjuk rá: „Igen, ámen, egyetértek. Ez az egyszerű igazság.” Zsid 3:7-4:3 – ezek a versek erről beszélnek. Csak egyszerűen igent mondani Istennek hitben, válaszolni az Igének. Nem kritizálva, nem támadva, nem elhiteltelenítve, nem a saját érdekeimet nézve, hanem azt mondom: Igen, Uram, egyetértek. Ámen. Ezt mondani a szívemben hálával, és így a szívem megmarad elfogadó szívnek.
Ámen.
P. Bartha Attila
A házi feladat: Egyszerűen csak mondj igent Istennek. Egyszerű!