P. Farkas Laci
Nemrég, egyik szombaton Kecskeméten voltunk. Ámulatba ejtő volt részt venni ebben.
1Pét 3:15 Az Úr Krisztust pedig szenteljétek meg a szívetekben. Mindig legyetek készek megfelelni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek levő reménységet. De szelídséggel, félelemmel
Arra gondoltam, hogy milyen csodálatos, ha van egy ember, aki hajlandó erre, hogy számot adjon a benne lévő reménységről. Viszont ámulatba estem, amikor reggel harmincan találkoztunk itt. Azon gondolkoztam, hogyan lehet ez: harminc ember kész erre, hogy erről a reménységről beszéljen. Nagyszerű volt látni utána Kecskeméten, ahogyan ez megáldotta az ottani csapatot. Nagyon nagy áldás volt, ahogy Krisztus Teste megnyilvánult Kecskeméten, és számot adott erről a reménységről.
Ézs 52:7 Milyen szépek a hegyeken az örömhírt mondó lábai, aki békességet hirdet, jó hírt mond, szabadulást hirdet, aki azt mondja Sionnak: Istened uralkodik!
Annyira jó volt ezt a kecskemétiekkel együtt megtapasztalni, hogy Isten felvezet minket a kecskeméti hegyekre. Lehet, azt mondod most: „Ne viccelj! Az ott az Alföld sík vidéke.” 🙂 Viszont amikor az emberekkel beszélgettünk, akkor rengeteg heggyel találkoztunk. Annyira nagy kiváltság volt ott, hogy a szabadulásról beszélhettünk! Annyira jó volt egyetérteni ezzel az Igével: Milyen szépek a hegyeken az örömhírt mondó lábai.
Mert csodálatos üzenetünk van! Ezt nem érdemeltük meg, kegyelemből van. Ezt láttuk Kecskeméten, aztán másnap itt a debrecenieknél is. Csak ámultunk ezen. Nagyszerű napokat élünk!
P. Kende
P. Schaller-től hallottam egy az üzenetet, ahol arról beszélt: kérni, keresni és kopogtatni; és nagyon felkavarta a szívemet. Beszéltem már kicsit erről (2013.11.17. de. P. Kende: Miért adnánk fel, és miért nem?), aztán P. Jukka a rádióban is erről beszélt ezen a héten. Nagyon a szívemen volt, hogy ezt osszam meg ezen az istentiszteleten.
Az első kérdés az: Kit kérsz, kit keresel, és kinél kopogtatsz? Ez az üzenetünk alapja. Nézzünk meg néhány verset. Ha személyesen nem ismered Jézust, akkor ez lehetne az alapod, mert ez a legfontosabb dolog az életedben.
Ézs 28-ban Isten beszél Jézusról hatszáz-nyolcszáz évvel korábban:
Ézs 28:16 Ezért így szól az én Istenem, az ÚR: Íme, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal. Aki hisz, az nem fut el!
Jézus az alap. Ő az alapkő és az életedet Őrá építheted. Ha ezt megteszed, akkor nem leszel űzött, hanem helyette békességed lesz. Olyan fajta, amit csak Ő adhat. Pál 1Kor 3:11-ben visszautal erre, azt mondja: csak egy alap van, ez Jézus Krisztus Maga, és erre építkezz. Eféz 2. a gyülekezetben erre az alapra építünk, és ezen épülünk:
Eféz 2:20 akik az apostolok és próféták alapkövére épültetek, ahol a szegletkő maga Jézus Krisztus.
Eféz 2:22 akiben ti is együtt épültök a Szellem által Isten hajlékává.
Ez a mi alapunk, az üzenetünk alapja, az életünk alapja, a gyülekezetünk alapja, a családjaink, a barátságaink alapja, az oktatásunk alapja, a munkánk alapja, a kapcsolataink alapja, a jövőnk alapja, a reményünk alapja. Igazán mindennek ez az alapja. Jézus az alap, és Őrá építünk. Úgyhogy, amikor arról beszélünk: keresni, kérni, zörgetni; akkor az Úrról, az ÚR Jézusról beszélünk.
Jézus azt mondja:
Mát 7:7 Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.
Ez jó fajta bátorítás számunkra. Ugyanakkor, nem csak ugyanazt a dolgot ismétli háromszor, hanem épít erre, és azt mondja: menj túl, menj tovább.
— Úgyhogy először azt mondja: „Kérj! Kérj, és adatik neked.” Ez nem szégyellni való dolog, hanem olyasmi, amit tanulunk hívőkként. Nagyon fontos, hogy megtanuljunk kérni.
Ha nem tanulunk meg kérni, akkor nagyon sok dologról lemaradunk. Jak 4:2-ben azt mondja: „Kívántok, öltök, harcoltok dolgokért, és még sincs meg nektek. Azért, mert nem imádkoztok Istenhez.” Hajlandó harcolni érte, próbálja elvenni, de nem hajlandó kérni. Ez őrület!
„Miért ne tenné?” Azért, mert a régi bűnös természete, a saját természete nem akar kérni, nem akarja alávetni magát, és nem akar függeni. „Majd én tudom, hogyan kell ezt megoldani. Majd én tudom, hogyan kell összetartani. Tudom, hogyan kell elbánni dolgokkal. Tudom, hogyan lehet valamit megkapni. Lehet, hogy ölnöm kell érte, de az enyém lesz.”
Jak 4:2-ben azt mondja: „Mindezeket megteszitek, és még sincsenek meg ezek nektek. Ott van ez a kívánság a szívetekben, vágytok rá, és még sincs meg nektek.” Miért? Azért, mert – 127. zsoltár – hacsak nem az Úr építi a házat, annyit dolgozhatsz rajta, amennyit akarsz, harcolhatsz érte, ölhetsz érte, háborúzhatsz érte, mindezeket megteheted, és mégsem fog megtörténni. Az, hogy az ember kér és imádkozik, az nagy dolog a hívő életében, és nekünk hívőkként meg kell tanulnunk ezt.
Van azonban egy veszély is ebben. Azt hiszem, Robert Schuller mondta ezt – nem volt mély bibliatanító –, ha már minden más opciót kimerítettél, még mindig imádkozhatsz. Legalábbis így hallottam valahol. Arra gondoltam: „Micsoda ostobaság ez! Először is, küzdj meg érte, először ölj érte, és legyen mély vágyakozás a szívedben, és aztán, ha minden más lehetőséget kimerítettél már, akkor imádkozz!” Értem, ez a természeti hozzáállásom nekem is. Ez a „normális”: először a természeti van, és utána jön a szellemi.
Nem automatikusan jön, de meg kell tanulnunk ezt. Meg kell tanulnunk, hogy ez többről szól. Ez valami más. Kérni, vággyal kérni, és az a vágyam, hogy választ kapok rá.
A farizeusok küldtek Keresztelő Jánoshoz és azt kérdezték: „Ki vagy te? Te vagy a próféta?” „Nem!” „Ki vagy te akkor? Te vagy a …?” „Nem!” „Akkor ki vagy te?” – kérdezték és kérdezték, de odafigyeltek-e igazán? A válasz az, hogy nem!
Jézust is kérdezték hasonlóan. Luk 22-ben olvasunk az Ő kihallgatásáról, ahol azt kérdezik Tőle:
– Te kicsoda vagy?
– Ha azt mondom, hogy Isten vagyok, ha azt mondom, hogy a Messiás vagyok, akkor nem fogtok Rám figyelni, és nem is hisztek Nekem. Elengedni sem fogtok, miért válaszolnék nektek? – felelte.
Emlékszem, amikor először olvastam ezt, arra gondoltam: „Jézus, miért nem mondtad meg nekik egyszerűen: igen, Én vagyok az.” Azért, mert úgy kérdezték, hogy egyáltalán nem voltak kíváncsiak a válaszra. Isten azt mondja: nem fogok erre válaszolni neked. Lehet nekem is ilyenfajta hozzáállásom az imában, ahogy Istenhez imádkozom. Ez könnyen előfordul.
Vicc. Három pásztor beszélget arról, hogy hogyan döntsék el, hogy hova menjen a felajánlás. Az egyik azt mondja: rajzolok egy nagy kört, feldobom az összes felajánlást, ami a körbe esik, az Istené, ami kívül, az az enyém. A másik azt mondja: rajzolok egy nagy kört én is, feldobom az összes felajánlást, ami a körön kívül esik, az Istené, ami belül, az az enyém. A harmadik azt mondja: rajzolok egy kört, feldobom a felajánlást, ami fenn marad, azt Isten megtartotta Magának, a többi az enyém. 🙂
Lehet nekünk is ilyesfajta hozzáállásunk az imában. Lehet, hogy működni is fog. Kicsit olyan, mint a szerencsejáték: lehet, hogy működni fog. Lehet ilyen hozzáállás az imában: „Itt van az összes kérésem, Uram, feldobom, és remélem, hogy valami eljut Hozzád.” Aztán amikor látja mindet földre hullani: „Tudtam, hogy ez lesz! Tudtam! Mindig le fognak ezek esni. … Jól van, még egyszer megpróbálom! … Most is visszahullottak. … Ennyi.” Ez a fajta hozzáállása van az imában, hogy kér, de nem várakozással, hanem ez valami más.
Találkoztál-e már olyan anyukával, aki elveszítette a gyerekét, nem tudta, hogy merre jár, és valamilyen oknál fogva azt hitte, hogy te tudod a választ? Na, ez érdekes megtapasztalás! A Biblia is emleget többször olyan medvét, aminek elrabolták a kölykeit. Annak nem akarnál az útjába kerülni! Nem jó ötlet. 🙂 Ez történik az igazi imában. Az olyan: „Uram, szükségem van erre! Válaszolj nekem! Tovább szeretnék menni.”
Először azt mondja: „kérjetek, és adatik nektek”.
— Aztán azt mondja: „keressetek, és találtok”. Keressetek és találtok! – egy lépéssel továbbmenni. Kérni meg kell tanulni, nincs ezzel semmi hiba. Ám a keresés?
Ján 1:38 a két tanítvány odament Jézushoz. Amikor odafordult hozzájuk, és azt kérdezte tőlük: mit kerestek?; akkor ők azt kérdezték: Hol laksz? Akartak menni. Nem csak intellektuális választ akartak, hanem látni akarták magát a helyet, meg akarták nézni, találkozni akartak Jézussal személyesen és egészen közelről. Ez meg is történt. Jézus azt mondta: Jöjjetek, és lássátok meg! – és ők hajlandók voltak elmenni. Ez a keresés.
Hajlandó vagyok valamit tenni ezért. Hajlandó vagyok túlmenni azon, ami csak úgy rendben van. Hajlandó vagyok nyomulni utána, és hajlandó vagyok azt mondani: „Gyerünk, Uram! Add ezt nekem, szükségem van rá. Utánamegyek.” Ezek a tanítványok azt mondták: keressük, hogy hol laksz, és látni akarjuk, hogy hol laksz! Aztán ennél sokkal többet találtak, mert megtalálták Jézust, az örömöt és a közösséget.
Velünk ugyanígy van. Ha továbbmegyünk, ha túlmegyünk a szerencsejátékos hozzáálláson – ahol csak remélem, hogy majd valami történni fog –, ha keresem, ha nyomulok ezután, akkor sokkal többet találok.
Luk 15-ben van a három keresés: a juh, a drahma és a fiú. Nagyon sok pénzérme van, amit nem kerestem, aminek nem mentem utána. Különösen itthon, mert az infláció miatt a sok kis pénzérme nem érdekel annyira. Viszont van ennél rosszabb hír is: van sok olyan bárány, aki után senki megy, és nagyon sok olyan fiú, aki után senki nem megy.
Ezért van az, hogy nagyon fontos a gyülekezet. Ez a mi helyünk, ahol bátorodunk ebben, hogy megtaláljuk azokat a dolgokat, és azokat az embereket, akik elvesztek. Erre bátorít minket Jézus, hogy menjünk utánuk, keressük őket, a fiúkat és a bárányokat, mindazt, ami elveszett, és hogy találjuk meg az értékeket, és ne veszítsünk el könnyen dolgokat.
Lehet, hogy ránézel egy székre, ami melletted van üresen, és felteszed magadnak a kérdést: Ki ülhetne ezen a széken? Lehet, hogy valaki elveszett. Nem az üdvösség kérdésében, mert lehet, hogy megtért az illető, hívő, de egyszerűen csak visszahúzódott, és nincs ott, nem ül azon a széken. Miért? Azért, mert talált más barátokat. Az a másik barát más irányba bátorította őt, és mostmár nem húzódik közel, nem követi ezt, és elveszett ilyen értelemben.
Szeretnélek bátorítani: legyél kereső! Olyan, aki az Urat keresi, de keresd az Ő akaratát, a szentek közösségét. Amikor Zsid 10:25-ben erről beszél: keresd a közösséget; akkor ez nem egy parancsolat azért, hogy terhet helyezzen ránk, hanem életmentő. Ez mentőöv, amit bedobsz az embernek, aki fuldoklik: „Keresd a közösséget! Keresd a közösséget!”
Amikor Pál a Thesszalonikaiakhoz írt első levelében azt mondja: „Mindig örvendezz! Szüntelenül imádkozz!”; akkor azt nem azért mondja, hogy terhek kerüljenek a válladra, hanem életmentőöv annak, aki fuldoklik: neked. „Örülj mindenkor! Imádkozz szüntelenül!” – legyen ez a szívedben, és legyél olyan ember, aki keresi ezeket. Ne csak elfogadd: „Hát, ez így van! Akkor ez rendben van így.”
Miért van az, hogy olyan sok érme, olyan sok juh, és olyan sok fiú van, aki után nem megy senki? Azért, mert nincs szíve az embereknek erre. Azért, mert ehhez egy fajta szívbeli hozzáállásra van szükség. Kell, hogy a szívemben legyen egy érték. Kell, hogy lássam annak a fiúnak az értékét, kell, hogy lássak értéket abban a testvérben. Én döntöm ezt el. Ez a szívbeli hozzáállás. Ez olyanfajta szív, ami látja az örökkévaló értéket. Olyan szív, ami keresi az örökkévaló végeredményeket.
P. Stevens sokat beszélt nekünk erről. Azt mondta: legyenek örökkévaló gondolataid, örökkévaló döntéseid, örökkévaló szavaid, örökkévaló megvallásod, örökkévaló kapcsolataid, örökkévaló megértésed, és akkor lesz örökkévaló megelégedettséged, örökkévaló békességed és örömöd. Ez az, amivel szeretnénk bátorítani. Mert ha olyan ember vagy, aki keresi az Urat, aki hajlandó elmenni valahova, aki hajlandó tenni dolgokat – ahogy eljössz egy szerdai istentiszteletre, és nagyon hálás vagyok ezért –, Isten áldást és szolgálatot tartogat számodra. Valamit, ami sokkal több!
Amikor megtalálták az elveszett drahmát, az elveszett juhot, amikor fiú előkerült, akkor mi történt? Nem csak egy drahma, egy juh, egy fiú volt, hanem ugyanakkor öröm járt ezzel együtt. Mindhárom esetben öröm járt ezzel együtt. Örvendeztek. Előtte az a pénzérme csak figyelt, csak ott volt valahol. Vagy: „a fiam itt van, ez normális”; de amikor halott volt, és utána ismét élt, akkor öröm volt a házban.
Még egy dolog: közösség volt a házban. Valami többet találtak! Nem csak arról volt szó, hogy visszakaptak valamit, amit elveszítettek korábban. Az ember kereső, Isten szíve szerint való kereső.
Ezen gondolkodom, hogy hány dolog történik az életedben véletlenül? Csak úgy megtörténik. „Éppen arra mentem, mentem boldogan, és beleestem ebbe a bűnbe.” Hány olyan dolog van, amibe azért esem bele, mert nemtörődöm vagyok? Ezért mondjuk azt a pásztoroknak: Ne ülj be egy autóba, ne legyél egy szobában egyedül olyan nővel, aki nem a feleséged. Miért? Mert ne legyél nemtörődöm!
Ha problémád van az alkohollal, akkor van egy jó tanácsom számodra. Akkor ne tárolj alkoholt a házadban, ne menj be egy bárba sem, és ne menj ilyenfajta boltokba sem. Legyen terved erre. Hadd mondjak valami hasznosat! Ne csak úgy éldegélj azt mondva: majd nem megyek oda; hanem ehelyett mondd ezt magadnak: Istent fogom keresni!
Mert a Bibliában is ez a recept. Nem azt mondja, hogy ne vidd véghez a test kívánságait! (Igazából így mondja.) Gal 5:16-ban azt mondja: járj a Szellemben, és akkor nem fogod a test kívánságait véghez vinni. Ne mondd azt: ezt nem fogom csinálni, ezt nem fogom csinálni,…; hanem keresd Istent! Mondd azt a szívedben buzgón: „Istenem, szükségem van Rád. Szükségem van egy válaszra. Meg akarlak találni.” Imádkozz az Igében a Bibliád fölött. Olvasod, és azt mondod: Istenem, szólj hozzám ebben a témában! Amikor magányos vagy, és nem találod Őt, akkor menj és keresd Őt!
Gyakran gondolom azt, hogy olyan könnyen előfordul a következő, ahogy mondja is. Két ajtó van. Az egyik széles. Megy valaki, éli az életét, és elesik. Ez a legkönnyebb dolog, ami előfordulhat, amikor nem a keskeny utat keresi. Aztán azon tűnődik: Hogy a csudában kerültem ide? Természetileg ez történik. Igen, ez igaz. Van viszont egy válaszom mindannyiunk számára. Ott a másik ajtó, a szűk, amin nem lehet csak úgy átbotorkálni. Át kell préselnem magam. Nem tudok csak úgy beesni ezen az ajtón. Nem fog véletlenül megtörténni, hanem keresőnek kell lennem, hogy megtaláljam ezt az ajtót.
Tudod, milyen könnyen gyökeret ver az ember elméjében egy démoni gondolat? 1Tim 4:1 és máshol is. Ez a legkönnyebb dolog, és mindig megtörténik sok millió emberrel. Ugyanazokat a dolgokat mondják, és soha nem tanulnak belőle. Nem olvasták sosem korábban, és mégis ott van a szívükben. Miért? Azért, mert ez démoni tan. Igazából ez a széles kapu. Csak úgy beleesel. Ne legyél idióta!
Mellesleg, amit a pásztorokról mondtam, az a pásztorokra vonatkozik, de nyilván a vezetőinknek is javasoljuk, hogy óvatosak legyenek. Ez a te életed, a te döntésed. Figyelj! Ha szerelmes vagy valakibe, akkor legyél óvatos. Még annál is óvatosabb, mint egy pásztor. Egyszerűen ne tedd magad ilyen helyre. Ne legyél idióta, mert el fogsz bukni. Mert ha nemtörődöm vagy, akkor egyszerűen csak beleesel. Az is előfordulhat, hogy azzal az emberrel kell házasodnod, akivel nem akartál, vagy ennél rosszabb dolgok is történhetnek: megölni egy gyermeket; amit soha ne tegyél!
Mit próbálok mondani? Egy kereső ember olyan ember, akinek Isten másfajta életet készített. Nekünk meglehet ez a fajta életünk, ha hajlandóak vagyunk felállni és menni. Akkor is, amikor nem egyszerűek a dolgok.
— A harmadik dolog: „zörgessetek, és megnyittatik nektek”. Csinálj zajt! Ne hagyd úgy a dolgokat, ahogy most vannak. Van akadály út közben, de ne engedd, hogy ez megállítson. Zörgess! Zörgess azon az ajtón, és kérd, hogy megnyitassék. Ne fogadj el dolgokat csak úgy! Azért, mert könnyebb feladni és azt mondani: akkor ez nem érdekel!
Vannak olyan hívők, akik megállnak a hitbeli járásukban, és ez az oka. Megtér, aztán jön a nehézség, és azt mondja: „Szeretném, ha könnyen menne az életem, ha kényelmes lenne. Ki akar küszködni? Ha harcolni akarnék, akkor a hadseregbe mennék. Nem akartam én harcolni, úgyhogy kényelmet adjál nekem és békességet.”
Isten azt mondja: „Ha ezeket mind odaadnám neked, akkor soha nem nőnél fel. Soha nem lennél érett, soha nem lenne jellemed, Róm 5:1-4. Soha nem történne meg ez benned. Úgyhogy ezt adom neked, és ez jó neked.” 1Móz 18-ban Ábrahám bátor volt. Isten el akarta pusztítani Sodoma városát. Ábrahám elkezdett alkudozni Istennel. Igazából a mai napig is ez normálisnak számít azon a területen. Azt mondta:
– Mi van, ha van ötven igaz ember?
– Na, jó! Megtartom, ha van ötven. – válaszol Isten.
– Mi van, ha öt hiányzik?
– Jól van, negyvenöt. Akkor sem bántom őket.
– Mi van, ha negyven ember?
– Jól van!
– Mi van, ha harminc igaz van? … Ha húsz? … Ha tíz? – és Isten azt feleli: Rendben… Rendben… Rendben.
Miért? Miről beszél ez? Azt mondja, hogy ne állj meg csak azért, mert van egy akadály az útban. Ne állj meg! Tudod, mi az, ami történhet? Annyira magányosak vagyunk ebben a világban, hogyha nem találunk rá Krisztusra! Ha nem vagy hívő, meg kell találnod Őt. Megtalálod az otthont, mert amikor Őt megtalálod, akkor otthonra találsz. Viszont utána kell menned, keresned kell Őt.
Hívőkként is menjünk utána. Nyomuljunk utána imában, a Bibliában, közösségben. Keressük Őt együtt. Azért, mert szeretne Isten válaszolni nekünk. Csak azért teszi oda az ajtót, hogy lássa, hogy kopogtatunk-e, és mondjuk-e: Istenem, nyisd meg! Vagy azt mondjuk-e: „Na, jól van. Mostmár lehetetlenné teszed ezt az egészet, úgyhogy arra nem megyek.”
Hány jó ok van arra, hogy megállj? Végtelen számú. Bizonyos módon gyakran a Bibliában azt látjuk, hogy vannak emberek, akik nem is kéne, hogy kérjenek, de keresnek és zörgetnek, és nem adják fel könnyedén. Mint az asszony, aki a lányáért kérte az Urat Márk 7-ben: „Uram, a gyermekemnek démoni problémája van. Kérlek, gyógyítsd őt meg!” Jézus visszautasította őt: „Te kutya van, és a kutyáknak nem járnak dolgok. Én a zsidókhoz jöttem. Te senki vagy, pogány.” Az asszony rossz nemzetiségű volt.
Arra gondolok, hány olyan ember van, aki nem követi Jézust emiatt. Hallottam ezt olyan országokban, ahol az iszlám uralkodik. Azt mondják: „Én nem tudok hinni, mert az iszlámba születtem bele. Én nem tudok hinni, mert azeri vagyok. Én nem tudok Jézusban hinni, mert türkmén vagyok,… mert iráni vagyok…” Nagyon sok ember azért nem megy Jézus után, mert „rossz” nemzetiségből való. Ez előfordulhat veled is.
Ján 4:9 asszony volt a kútnál, úgyhogy Jézusnak nem is lett volna szabad beszélni vele, mert rossz volt a neme. Ez is előfordulhat, hogy hívő vagy a gyülekezetben, és azt mondod: nekem nem jó a nemem. Tényleg?! Ez jó ok arra, hogy megállj? Gal 3:28 nincs férfi, nincs nő, nincs szabad, nincs szolga, nincs pogány, nincs zsidó,… nem ez a lényeg. Ne hozd fel ezeket a kifogásokat!
Hadd mondjak még egyet! Dávid vétkezett, és még hozzá, nem is akárhogyan. 2Sám 12-ben a gyermeke meghalt a bűne miatt. Olyan sokszor előfordul, hogy a bűntudat megállít engem abban, hogy keressek, kérjek és zörgessek. Megállít. Ne engedd, hogy megállítson! Ez „jó” ok nem oda menni Istenhez, mert elbuktál. Ez jó ok, de igazán rossz ok. Borzasztó ok.
Nincs jó ok arra, hogy ne kérj, ne keress, és ne zörgess! Nincs erre jó ok. Ne is mondd ezt! Ne mondd ezt nekem! Olyan könnyű így élni: nem szeretsz többé a házasságban, nem szolgálsz többé, nem hiszel, nem dolgozol, nem építesz. Annyira könnyű megállni azért, mert „jó” okok vannak erre. Ne tedd! Ne találd meg ezeket.
Megjegyzés. Kérünk, keresünk, zörgetünk, és mindezekben olyan emberek vagyunk, akik tekintély alatt vagyunk. Ez érdekes gondolat. Isten nem azt mondja: „Erőszakold ki a kezemből. Valahogy vegyél rá, hogy odaadjam neked ezt. Rúgd be az ajtót!” Nem ezt mondja, hanem: Kérj, keress, zörgess! Ami azt jelenti, hogy a választól függök. Ezek mind ezt jelentik, hogy olyan ember vagyok, aki tekintély alá van rendelve. Nem tudom létrehozni a választ. Igen, hitben kérem, és buzgó vagyok efelől, de Istennek kell válaszolnia.
Jézust Mát 8:9-ben a katona lenyűgözte, mert a férfi értette azt, hogy ő maga is tekintély alatt volt. Általában minél magasabb a rangja valakinek, annál kevésbé emlékszik arra, hogy ő maga is tekintély alatt van. Viszont a százados olyan helyen volt, ahol tisztában volt azzal, hogy ő tekintély alatt van.
Nekünk is emlékeznünk kell erre. Ezért van az, hogy a természetünk ezt nem szereti. Nem szeretünk kérni, csak ilyenfajta módon: „Ez az utolsó opció. Jól van, kérek! Meglátom, hogy megtörténik-e. Nem történik. Miért is történne?” Bizonyos módon ez nem könnyű, és nem könnyed, de aztán mégis az.
Mát 11:30 megmagyarázhatatlan, hogy amikor keresővé, kérővé válsz, akkor az életed megváltozik, a szíved megváltozik, az örömöd megváltozik. Miért? Azért, mert Jézus nyomdokaiban lépkedsz, és tanulsz Ővele gondolkodni, és Ő megosztja veled az Ő szívét, és azt mondja:
– Nézd meg azt az embert!
– Uram, miért?
– Azért, hogy kérj, hogy keress Engem az emberért, hogy zörgess az emberért! Nézd meg azt a helyzetet!
Nézd meg azt az országot! Nézd a szükséget az ébredésre! Nézz egy lélekre! Nézz a bibliaiskolára! Nézd meg az iskoláinkat: GGIS-t, Khárisz-t. Nézd meg a gyülekezetünket!
„Nézd meg ezeket az üres székeket, és nézd meg azokat is, amikben ülnek, és legyen ez a szívedben. – mondja Jézus. – Kezded már kapizsgálni? Ez másfajta élet, amit Én tartogatok neked.”
Ámen.
Uram, köszönjük. Imádunk Téged, dicsérünk Téged. Felemeljük Hozzád a szívünket. Szükségünk van arra, hogy szolgálj felénk, hogy taníts bennünket, hogy hogyan legyünk olyan emberek, akik kérnek szerető, buzgó módon. Uram, szükségünk van arra, hogy taníts, hogyan legyünk keresők, olyan emberek, akik nem csak elfogadnak dolgokat, hanem utána mennek a Te akaratodnak. Uram, taníts bennünket, hogy hogyan legyünk olyan emberek, akik zörgetnek, akik nem állnak meg az első bajnál, hanem Te utánad mennek, és zörgetnek folyamatosan. Nem csak úgy feladjuk, hanem keresünk, keresünk és keresünk. Ugyanúgy, ahogy Énekek énekében a menyasszony. Uram, szeretnénk megtalálni Téged. Kell, hogy megtaláljunk Téged. Taníts!
Ha nem vagy hívő Krisztusban, biztos vagyok benne, hogy van sok dolog, ami nem nyilvánvaló, nem világos a számodra, de szeretnélek bátorítani, hogy higgy Jézusban. Ez az első lépésed. Bízz Benne! Bízd Rá az életedet! Csak mondd azt Neki, mondd ezt a szívedben: „Jézus, gyere az életembe, válts meg engem. Szükségem van Rád. Szeretnélek megismerni. Jézus, kérlek, gyere az életembe, legyél az én Megváltóm. Istenem, szükségem van arra, hogy itt legyél az életemben. Jézus, válts meg engem. Bízom Tebenned. Hiszek Neked, és Neked adom az életemet, és imádkozom azért, hogy Te újat adjál nekem. Adj egy vadonatúj kezdetet, Jézus! Szeretnélek megismerni Téged.”
Ha ez az első alkalom, hogy ezt mondtad Neki, kérlek, küldj nekünk e-mailt, hogy veled együtt örvendezhessünk.
Ámen.