Keresel?

2012 február 1. szerda  18:30

1Móz 2:18  És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek neki segítő társat, hozzá illőt.

Ez nagy igazság, és többről szól, mint a házasság. (Ha nem vagy házas, ne kapcsolj ki, csak mert hallasz egy szót, ami megijeszt. :-)) Zsid 13:4 a házasság a helye a szexualitásnak. A házasság fontos dolog, de ez nem csak a házasságról szól.

Mi innen értjük, hogy az embernek van egy szociális része, ami keresi a társaságot; a természetünkben benne van az, hogy társaságot keresünk. Ez része annak, akik vagyunk. Ez nem egy evolúciós folyamat eredménye, hanem Isten ilyenre alkotott minket. Miért? 1Móz 9:6 azt mondja, hogy Isten képére lettünk teremtve.

Nemrég arról beszéltünk az ebédrap-en, hogy vannak férfiak, akik azért hagyják megnőni a szakállukat, mert akkor kevesebbet kell látni magukból, és ezzel elégedettebbek. 🙂 Lehet, nem vagy elégedett magaddal, lehet, utálod a képedet, lehet, nem bírod a gyengeségeidet, lehet, problémád van magaddal; csak azzal bíztathatlak, amivel P. Stevens bíztatott minket: nem olyan rossz a helyzet, mint gondolod, … sokkal rosszabb… viccelek: 1Móz 9:6 Isten minket a saját képére alkotott. Azért ez nem olyan rossz hír. Ezért lehetünk közösségben Vele. Egy értelemben ezért ismerhetjük Őt. Nem értjük meg Őt, ami azt jelenti, hogy nem fogjuk be Őt az elménkkel, de ismerhetjük Őt. Ismerhetem egy bizonyos értelemben. Személyes kapcsolatom lehet Vele.

Isten közösségben van örökkön örökké. Atya, Fiú, Szent Szellem – Ők hárman örökkön örökké közösségben. Mivel minket a saját képére alkotott, ezért mi is vágyunk a közösségre. Többre van szükségünk, mint önmagam. Még az is jobb, ha rossz társaságom van, mintha egyáltalán nincs társaságom. Keressük ezt!

Keressük a társaságot, igazodunk, esetleg vezetni akarunk, de szükségünk van erre. Hála Istennek a gyülekezetért, mert lehet közösségem a testvéremmel. Igazából lehet jófajta közösségem is. Itt egy jó kérdés, a következőről szól az üzenet: mit keresel te? Mit keresel? Ján 1-ben amikor az első tanítványai csatlakoztak Jézushoz, akkor azt kérdezte tőlük.

Ján 1:38-39 Jézus pedig hátrafordulván és látván, hogy követik azok, monda nekik: Mit kerestek?…

Ezek a tanítványok annyira jó választ adtak. Nem azt mondták, hogy egy nagy tanítót, csodát, sikert, a legjobb iskolát, …, hanem azt mondták:

Ján 1:39 … Rabbi, (ami megmagyarázva azt teszi: Mester) hol lakol?

„Tanító, hol laksz?” Ez nagyszerű válasz volt.

–          Hol lehetnénk közösségben Veled?

–          Mit kerestek?

–          Azt, hogy hol lehetnénk közösségben Veled.

Ez nagyon fontos. Mi igazából mindannyian, minden ember, hívők és nem hívők egyaránt, mindannyian azt a helyet keressük, ahol

–          közösségben lehetnénk Istennel,

–          el lennék fogadva,

–          jelentőség van,

–          szeretetben ki vagyok hívva,

–          növekedhetek,

–          találkozhatok és növekedhetek ilyen értelemben is.

Mi ez a hely? Az Istennel való közösség helye. Ezért jövünk istentiszteletre. Azért jövünk, hogy közösséget találjunk Ővele. Nagyon remélem, hogy így van! Mát 11:7-8-9-ben Jézus azt kérdezi az emberektől Keresztelő Jánosról:

–          Miért mentetek ki a pusztába? Mit akartatok látni? Egy embert, aki szép ruhákban van?

–          Nem.

–          Vagy azért, hogy lássátok a gyengeségét? Egy szél ingatta nádszálat?

–          Nem.

–          Azért mentetek ki, mert Istennel akartatok találkozni.

Ugyanígy vagyunk mi is. Nem azért jössz, hogy egy jól öltözött legényt láss. Nem azért jössz, hogy valaki nagyon kedvesen beszéljen hozzád – nagyon remélem –, vagy azért, hogy gyengeséget láss; mert nem a hírhozóra, nem a régi bűnös természetre figyelünk, nem a hibákat keressük a gyülekezetben, hanem azt a helyet keressük, ahol Istennel közösségben lehetünk.

„Mester, hol lakol? Veled akarok közösségben lenni!” Ha megkérdezi valaki, hogy mit keresel, akkor mi lenne a válaszod? Mit keresel? Ha őszintén a vágyaink, a szükségeink mélyére nézünk, akkor azt a helyet keressük, ahol Istennel közösségben lehetnénk, mert az a hely

–          a gyógyulásom helye,

–          a növekedésem helye,

–          ahol élhetek igazán,

–          ahol szabad lehetek,

–          ahol örömöm lehet.

Az Istennel való közösség helye, arra van szükségem. Ezért, amikor a gyülekezetbe jövünk, akkor nem keresztkérdéseket teszünk föl egymásnak, nem a hibát keressük, nem a gyengeséget keressük, hanem imádunk. Ezért jövünk imádni, ezért dicsérjük az Urat, ezért imádkozunk, ezért adunk hitben, vagy figyelünk az Igére, és azt mondjuk: Uram, szólj hozzám.

Könnyű lenne nézni a hírhozó gyengeségét, vagy valamit, ami tetszik benne, vagy valamit, ami nem tetszik benne, vagy valamit, amit rosszul csinálunk. Olyan könnyű lenne bejönni a gyülekezetbe, és aztán figyelni és hibákat keresni: valaki nem énekel a dicséret alatt, valaki elbóbiskol üzenet közben,… Mit szólsz ehhez: hagyd ezt! Inkább: mit keresel? Ha azt keresed, hogy ítélkezz, akkor nézd a parlamenti közvetítést. 🙂 Akkor nézz valami sorozatot a TV-ben és ítélkezz, de ide ne ezért gyere! Ez nem az a hely. Nem ezért jövünk ide.

Azért jövünk ide, hogy imádjuk az Urat! Ez a cél. Nincs szükségünk egy vallásos, ítélkező, fura szellemre, hanem arra van szükségem, hogy Őt keressem és Őt találjam meg.

Ha valaki a kérdésre – mit keresel – azt válaszolta, hogy nem keres semmit – „én csak úgy elvagyok, rendben van minden, elvagyok, mint a befőtt, végül is meleg van, nem olyan rossz a hely” –, akkor pontosan azt fogja kapni, és nagyon unalmas lesz egy idő után.

2Kir 13-ban volt egy király, akinek a próféta azt mondta: vegyél a kezedbe íjat, nyílvesszőket és lőj! Ez jelképes cselekedet volt. Lőtt egyszer, kétszer, háromszor. Lőtt az íjjal háromszor, és a próféta nagyon mérges lett rá: miért hagytad abba, miért álltál meg? Nem tudom, hogy az ember mit mondott volna rá. Lehet, azt mondta volna: „Ne mondj ilyen hülyeséget nekem! Minek lövöldözzem a földet? Hagyjál már békén! Az ellenséget kell lövöldözni.”

A próféta azt mondta neki: „Ha többször lőttél volna, akkor egyszer és mindenkorra megverted volna az ellenséget. Akkor egyszer és mindenkorra legyőzted volna őket.” Viszont, ha nem vársz Istentől semmit, ha nem keresel semmit, akkor hogyan találnál bármit? Ne legyél így Istennel! Nem tudom, hogy vársz-e valamit Istentől?

Vársz valami frisset Istentől nap mint nap? Szeretnélek bátorítani és kihívni ebben! Várj valamit Istentől minden nap. „Uram, adj nekem valami frisset! Uram, adj nekem valami élőt az Igében, de még inkább a szívemben a Te igazságod alapján. Aztán az életemben adj nekem valamit, kérlek!” Én utálnék olyan gyülekezetben prédikátor lenni, ahol az emberek nem várnak semmit Istentől, akkor máshova megyek. Hála Istennek, nem vagytok ilyenek.

Luk 18:41 Jézus azt kérdezte a vak embertől: mit akarsz, mit tegyek veled? Azt felelte az ember: Uram, hogy láthassak, hogy a szemem világa megjöjjön, kérlek! Az ember mert kérni Tőle, várt Tőle valamit. Nem pici dolgot, hanem valami nagyot, valami világrengetőt: ezt keresem, ezt kérem. Jak 4:2 nincs nektek semmitek, mert nem kéritek. Sokszor úgy hiszem, hogy nincs gyógyulásunk, nincs áldásunk, nincs örömünk, mert nem kérjük el. Nincs bölcsességünk, mert nem kérjük el Tőle.

Kérj Tőle! Túl gyakran természeti a megvallásunk. Megvalljuk a problémáinkat, megvalljuk a gondjainkat, a nehézségeket, megvalljuk az akadályokat és azt mondjuk, hogy lehetetlen; vagy nem mondjuk ki, hogy lehetetlen, csak úgy nyilvánvaló. Mi lenne, ha megvallanánk a hitünket: „Uram, én Benned bízom. Ez lehetetlennek látszik, de miért élnék ebben?”

Márk 6:6 Jézus nem tett ott sok csodát az ő hitetlenségük miatt. Azt is mondja, hogy Jézus elámult a hitetlenségükön, Mát 13:58. Gondold meg! Ott volt Jézus a körükben. Bármit megtehetett, bármilyen csoda megtörténhetett, és az emberek nem vártak Tőle semmit. Az emberek nem kértek Tőle semmit. Az emberek nem kopogtattak, nem döngettek. Nem mondták: „Kérlek, add meg nekem! Kérlek, nekem szükségem van erre.” Senki nem kért Tőle. Ott van Jézus közöttük, ők pedig „nézték a TV-t”. El voltak foglalva valami mással, de nem vártak Tőle semmit. Mekkora hiba ez!

„Ez így nincs egyensúlyban” – mondod te. Itt az egyensúly: a hitünk nem hoz létre valóságot. Ez helytelen tanítás. A hitünk nem álmodozás: milyen jó lenne, ha …! Ez nem a hit. Még egy: a hitünk nem eszköz arra, hogy kiverjük Istenből azt, amit szeretnénk, hogy megtörténjen. Ez is fontos. A hitünk arra való, hogy kinyissa az ajtót az Ő akaratának – ez a helyes. A hitünk képes arra, hogy kinyissa az ajtót az Ő akaratának, hogy az Ő akarata menjen végbe. Amikor imádkozunk, akkor az Ő akaratát keressük. Kérünk áldást, de azt is kérjük, hogy az Ő szíve szerint gondolkodjunk.

Ha keresünk valamit – ha tényleg keresel –, akkor jó hírünk van. Ha tényleg keresel Istentől valamit; lehet, valami kicsi dolgot keresel, de ha tényleg Istentől keresed – igazán így mondhatnánk: ha Őt keresed –, akkor nem fogsz csalódni. Márk 16-ban Jézus halott, mármint az asszonyok úgy tudják. Márk 16:6 ezek az asszonyok, akik keresik Jézust, azt a választ kapják, hogy Luk 24:5 az Élő nincs a halottak között.

Márk 16:6  Az pedig monda nekik: Ne féljetek. A názáreti Jézust keresitek, aki megfeszíttetett; … Kit kerestek ők? Egy halottat. Halott Jézust, halott Megváltót kerestek, de így folytatja:

Márk 16:6 … föltámadott, nincsen itt; íme a hely, ahová őt helyezék. Ők egy halott Jézust kerestek, de Jézust keresték. Úgyhogy találtak egy feltámadott Megváltót. Ez az, amire szükségem van! Ne keresd az Élőt a halottak között! Ez bátorítás neked. Ha nem ismered Jézust, akkor ne keresd a megváltást másik vallásban, akkor ne keresd az Élőt a halottak között. Ne keresd másban! A megváltásodat Jézusnál találod.

Az életet az Élőnél keresd, ne a halottak között. Ez a jó hírünk igazán, hogy Jézust be lehet fektetni a hullák közé, de nem fog ott maradni. Ő nem arról ismert, hogy ottmarad, ahová tesszük. Ez nagyon jó hír, de kiakasztó is lehet. Ha túl kicsinek gondoljuk Őt, ha túl kicsivé tesszük Őt, ha azt keresem, hogy beskatulyázzam Őt az életemben, akkor az nem fog sikerülni.

Gondolj bele, a zsidó főpapok és Pilátus után a római uralkodók, a római császárok megpróbálták Jézust betenni valahova. „Ez veszélyes eretnekség, ez ateizmus, ez államellenes, ez lázadás, ez gonosz dolog, …” – megpróbálták betenni valahova. Sikerült? Nem sikerült. Nem sikerült betenni Őt egy helyre, képtelenek voltak rá. Utána a hitehagyott egyház próbálta meg Jézust eldugni az emberek elől. Ez történt évszázadokon át. Sikerült? Aztán a hitetlen tudósok, aztán az ateista diktátorok jöttek. Sikerült-e Jézust bedugni valami lyukba? Sikerült-e megfeledkezni Róla? Nem.

Ő újra meg újra előjön mindenhonnan és megérint egy szívet ott, ahol nem kéne: egy kommunista diktatúrában egy hitetlen tudóst, egy hitetlen papot, egy hitetlen pogányt, … ; csak megérint újra meg újra embereket. Igaz? Ő ilyen. Miért? Ne keresd Őt a halottak között, Ő élő. Ő nem marad a halottak között. Ő nem fog ottmaradni.

Ma Magyarország televan ezzel az újpogánysággal, a sámánizmussal (nem tudom pontosan, hogy milyen nevei vannak). A kérdés: be tudják-e Jézust dugni egy lyukba, képesek-e Őt visszatartani?  A válasz ez: az életünkben és a történelemben ezerszer és milliószor is nem. Lehetetlen Őt ott tartani.

Gondolj bele! A diktátorok, a vallások – az övék a hatalom, az övék a pénz, az övék a …, és rengeteg erőfeszítést beletettek abba, hogy üldözzék a kereszténységet. Képesek voltak elfojtani? Lehetetlen, mert ez az ember szívében zajlik. Úgyhogy nem fog megtörténni. Ugyanúgy, ahogy azok elbuktak, úgy ez az okkult dolog is el fog bukni. Lehetetlen, hogy képes legyen visszatartani. Kell azonban ez a vigasztalás nekünk időnként, mert úgy érezzük, hogy távol van tőlünk, hogy nem valós.

Ján 20:15-ben azt kérdezi Máriától: asszony, miért sírsz? A válasz az lehetne: mert nem értem. Mária nem érti, hogy történhetett ez, hogyan halhatott meg, hova tették a holtestet. Sokszor nem értjük azt, ami történik. Meghal valaki, akit szeretünk, jön egy nagy nehézség, amivel nem tudunk elbánni, de ilyenkor emlékezzünk, hogy Jézus nem halott. Nem értek mindent, de tudom, hogy Ő nem halott. Ez nagy reménység, nagy öröm. A másik: Ő, Aki nem halott, Ő nem a halottak Istene, Mát 22:32. Ő nem a halottak Istene, Ő az élők Istene. Ez a reménységünk, amikor elveszítünk valakit, akit szeretünk. Ézs 57:1 ez drága dolog a számunkra.

Vannak emberek, akik azért keresik Jézust, hogy ki gúnyolják Őt, azért keresik, hogy megszégyenítsék Őt, azért keresik, mert az ellenségei. Amikor Érte jönnek a kertbe, Jézus azt kérdezi: kit kerestek? „A Názáreti Jézust.” Miért keresték Őt? Azért, hogy elvigyék a keresztre. Mi történt azonban? Nagyon sok ember, aki más vallásból kereste Őt azért, hogy megszégyenítse, hogy bebizonyítsa, ez egy hazugság, nagyon sokan közülük Jézus követői lettek.

Nagyon sok tudós, nagyon sok jogász, aki utánament ennek komolyan, és be akarta bizonyítani, hogy nem igaz, nagyon sokan közülük hívők lettek, megtértek. Archeológusok, régészek, akik be akarták bizonyítani, hogy a Biblia nem hiteles, aztán a Biblia legerősebb támogatói lettek. Tudod miért? Mert keresték Őt, még ha arra is, hogy megszégyenítsék Őt. Ez nagyon érdekes.

Három féle ember van. Az egyik, aki tűzben ég Jézusért, a hívő, aki azt mondja: Ő az én Uram, én szeretem Őt, én Vele járok, tűzben égek. A másik azt mondja: „Én gyűlölöm Jézust, utálom ezt az egészet. Ez az egész megtévesztés. Ez az egész hazugság.” A harmadik ember azt mondja: „Én nem utálom annyira, nekem nincs bajom ezzel, nekem nincs nagy problémám. Nem utálom, de nem is hiszek ebben.”

Jel 3:15 Jézus azt mondja: „Bár forró lennél, vagy hideg. Vagy ez, vagy az, de valamelyiket csináld. Ne legyél tutyimutyi, aki nem dönt egyik irányban sem.” Ne legyél ez a fajta ember! Jézus azt mondja, hogy a hitetlenség legjobb jéghidegen tálalva. Ha valaki nem hívő, akkor legyen 100%-ra nem hívő, aztán próbáljon meg úgy élni. Mi fog történi? Úgy nem lehet élni. Ez az egyik legnagyobb érvünk a kereszténység mellett, hogy úgy nem lehet élni igazán.

Ha úgy élsz, hogy teljesen hideg vagy, teljesen Őellene vagy, akkor van egy jó hírem: Jézus keres téged. Ján 4:25 az asszonyt kereste a kútnál, és beszélt hozzá, és ígért neki, aztán megmentette. Pedig az asszony Őellene volt, ezért Jézus tudott hozzá beszélni.

Ennek a másik oldala az, hogy a kereszténység legjobb forrón tálalva. Tényleg! A legjobb forrón tálalva. Ezért keressük Őt, ezért megyünk Őutána, mert akkor van értelme az egésznek, ha tényleg megyünk utána. Viszont ne érezd magad kárhoztatva, ez nem arról szól, hogy csattogtatom neked az ostort, hogy vedd komolyabban. Ez nem erről szól, hanem arról, hogy ennek akkor van értelme, ha tényleg megyünk utána. Járj az Úrral a szívedben.

Éne 3:2 kerestem őt, akit az én lelkem szeret. Erről beszélek, hogy Őt keressük. Kol 3:1 az odafel valókkal törődünk. Persze, itt élünk a földön, dolgozunk, éljük az életünket, de van egy másik oldala az életünknek: az odafel valókat keressük. Őt keressük. 1Kor 1:22 kereshetném a földi bölcsességet, kereshetném a földi vitázást, kereshetném a földi motivációkat, kereshetném az itteni csodákat, de én Őt akarom keresni.

Ne legyünk langyosak! Ha nem vagy hívő Jézusban, akkor ne legyél leereszkedő ember, aki azt mondja: nekem nincs bajom ezzel. Ez nem működik. Ha nem fogadod el Őt, ha nem öleled magadhoz Őt, ha nem hiszel Őbenne, akkor igenis Őellene vagy. Vagy ez, vagy az, nincs más verzió. Ez nem így működik. Nincs háromféle ember igazából, csak kétféle van. Higgy Őbenne, és járj Ővele.

Hívők! Keressük azt, Akit a lelkünk szeret. Keressük azt, Akire szükségünk van. Zsid 13:14 nem egy itteni várost keresünk. Nem Manchestert keressük, vagy New Yorkot, vagy Berlint, vagy Budapestet, nem ezeket keressük, nem ez érdekes nekünk, hanem másikat keresünk. Mi Istent keressük. Mi Őt keressük. Róm 2:7 mi az Ő jelenlétét keressük. Erre van szükségünk.

Mi a hit? Róm 11:6 az, hogy keressük Őt. Ez a hit igazából, hogy buzgón keressük Őt. Erről szól, hogy megyünk Őutána. Hogyan nyomul egy szerelmes férfi a nő után? Hogyan? Próbáld megállítani, aztán megtudod. Megy utána, mert szerelmes. Erről beszél Éne 3:2.

„Kerestem azt, akit a lelkem szeret.” Ez nem azt jelenti, hogy egy internetes keresőben bepötyögtem a nevét. Nem! Mentem utána, nem érdekelt a kényelmem. Mentem utána. Én őt szeretem. Látni akarom. Én vele akarok lenni. Hallani akarom a hangját. Szonetteket akarok neki énekelni a varjúhangomon. Semmi gond! Az, akit a lelkem szeret, menni akarok utána. Ő az én szerelmesem, ezt akarom csinálni.

Erről beszélünk az Úrral, mert a lelkünk Ővele elégszik meg. Erre van szükségünk. Egy értelemben ezért olyan kényelmetlen a kereszténység, mert 2Kor 12:14 azt mondja Pál a korinthusiaknak: én nem azt keresem, ami a tiétek. Minden vallás azt keresi, ami a tiéd. Keresi a pénzedet, keresi az áldozathozatalodat, keresi az idődet, … Krisztus téged keres, nem a tiédet. „Nem azt keresem, ami a tiétek, hanem titeket, magatokat.” Ez kényelmetlen, nem?

Könnyű lenne azt mondanom: „Mit akarsz, Uram? Odaadom a telefonomat. Tessék, a Tiéd lehet.” Ez kényelmes lenne. Isten azt mondja, hogy nem. „Mit akarsz még? Itt a bankkártyám is. Vigyed!” Isten, azt mondja, hogy nem. „Mit akarsz még? Mit adhatok még?” „Ezek Engem nem érdekelnek! Én téged kereslek.” Azért beszél erről nekünk, mert Neki az a vágya, hogy mi is Őt keressük.

Vannak emberek, akik úgy jönnek Istenhez, hogy egyenletben gondolkodnak: engedelmesség + bibliaolvasás+ ima + tized + bibliaiskola + eljövök az istentiszteletekre = elégedett, nagyszerű és tökéletes élet. Ha ezt keresed, rossz híreim vannak a számodra: csalódott leszel. Ez nem erről szól. Ez így működik: keresem Őt = Ő velem van, mindenkor…

Keressük Őt, mert az Ő ígérete az, hogy Ő velünk lesz minden próbánkban, minden helyzetünkben, minden kihívásunkban, minden áldásunkban, jó időkben és rossz időkben, tanácsot ad nekünk és velünk lesz.

Az Ő ajándéka a számunkra nem kevesebb, mint Önmaga. Hozzáteszi: keress Engem és Én is téged kereslek.

Ámen.

Kategória: Egyéb