Képmutatás, önámítás, és Isten élete, ami túlmegy ezeken

2013 április 7. vasárnap  10:30

P. Jim

Mát 15:1-7 Akkor írástudók és farizeusok jőnek vala Jézushoz, Jeruzsálemből, mondván:  Miért hágják át a te tanítványaid a vének rendeléseit? Mert nem mossák meg a kezeiket, mikor enni akarnak.  Ő pedig felelvén monda nekik: Ti meg miért hágjátok át az Isten parancsolatát a ti rendeléseitek által?  Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: Aki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon.  Ti pedig ezt mondjátok: Aki atyjának vagy anyjának ezt mondja: Templomi ajándék az, amivel megsegíthetlek, az olyan akár ne is tisztelje az ő atyját vagy anyját.  És erőtelenné tettétek az Isten parancsolatát a ti rendeléseitek által.  Képmutatók,…

Tudjuk, hogy Istennek az a vágya, hogy valóságos kapcsolatunk legyen Ővele. Jézus itt a farizeusokhoz szól. Nem nagyon volt szokása sokakat képmutatónak nevezni, de manapság már ezt a két fogalmat teljesen összekapcsoljuk. Oly annyira, ha valakit farizeusnak neveznék, azzal megsérthetném.

Jézus azokat hívta képmutatóknak, akik másoknak mondták, hogy tegyenek meg dolgokat, amit ők maguk sem tettek meg. Gyakran szólt ezekhez a vallásos vezetőkhöz. Azt mondta, hogy nagyon messzire is hajlandók elutazni, hogy valakit tanítvánnyá tegyenek, de ez a tanítványozás az ő saját követelőző rendeléseiknek szólt. Azokat nevezte képmutatónak, akik olyan mércét állítottak másoknak, amit ők maguk sem tudtak betartani.

Itt Mát 15-ben látjuk, hogy ők kihívják Jézus tanítványait. Ez jó hagyomány volt: mosd meg a kezed, mielőtt eszel. Vannak, akik veszik ezt és törvénnyé teszik. Lehet, attól féltek, hogy valami tisztátalan állat lesz a kezükön, amikor esznek. A tevéket le kell mosni a kezedről, mielőtt ennél. 🙂 Jobban foglalkoztatták őket a hagyományaik, mint a törvény.

Máté 15:10-12  És előszólítván a sokaságot, monda nekik: Halljátok és értsétek meg:  Nem az fertőzteti meg az embert, ami a szájon bemegy, hanem ami kijön a szájból, az fertőzteti meg az embert.  Akkor hozzájárulván az ő tanítványai, mondának neki: Tudod-e, hogy a farizeusok e beszédet hallván, megbotránkoztak?

Képmutatás. Abból a szóból ered, ami azt jelenti: tettetni valamit. Színészkedni. Gondolhatnánk arra is, hogy rossz színész vagy. Igazából nem is ez a lényeg. Mert attól, hogy mindenki téged ünnepel, hogy milyen jó színész vagy, még nem leszel eredeti személy. Rengeteg hollywoodi színész játszotta el az USA elnökét, de csak egyikük volt alkalmas arra, hogy igazából is az legyen: Ronald Reagan. Az, hogy jó színész vagy, ez nem jogosít fel téged arra, hogy másokat megítélj ezzel a témával kapcsolatban.

2Kor 13:5 Vizsgáljuk meg magunkat. 2Kor 13. fejezete Pál korinthusiakhoz írt levelének a vége.

2Kor 13:5  Kísértsétek meg magatokat, ha a hitben vagytok-e? magatokat próbáljátok meg. Avagy nem ismeritek-e magatokat, hogy a Jézus Krisztus bennetek van? Kivévén, ha méltatlanok vagytok.

Ez kétszeres kihívás. Vizsgáljuk meg és próbáljuk meg magunkat. Megint csak láthatjuk a képmutatók első jellemvonását. Mert az lehetséges, hogy nagyon jó színész vagyok és önmagamat is becsapom, de a farizeusok megbántódtak. Látunk egy másik szót is az Írásokban. 2Kor 6-ban van erre a példa.

2Kor 6:6  Tisztaságban, tudományban, hosszútűrésben, szívességben, Szent Szellemben, tettetés nélkül való szeretetben,

Tettetés nélkül való. Arról van itt szó, hogy valami eredeti, ami ellentéte a képmutatásnak. Ezt a szót három különböző helyzetben is használja. Itt a szeretettel hozza kapcsolatba. Péter és Pál, mindketten beszélnek a hitről is, hogy valós szeretetet akarunk.

Mi, akik járunk bibliaiskolába, tudjuk, hogy sok szó van a szeretetre. Gondolok az agapé, a feltétel nélküli szeretetre. Ezt a szót, hogy tettetés nélkül való, a feltételnélküli szeretetre használja. Viszont használja a testvéri szeretetre is. Ezek különböznek egymástól, de ez nem azt jelenti, hogy a testvéri az rosszfajta szeretet. Pál és Péter azt mondják, hogy valódi, igazi szeretetre, valódi hitre van szükségünk.

Jakab beszél a bölcsességről is. Megnézhetnénk ezeket az Írásrészeket, valamennyi azt mutatja, hogy nem szabad megsértődnünk. Azt gondolom, hogy ez olyasmi, ami nagyon világossá vált számomra. Amikor elkezdek védekezni, amikor megsértődöm, akkor van szükségem arra, hogy megvizsgáljam magam és megnézzem, hogy hol is vagyok a hitemben, hol vagyok a szeretetemben, milyen fajta bölcsességben élek. Ezek korai figyelmeztetőjelek.

Voltam egy gyülekezetben. A pásztor elment onnan. Mielőtt ő elment volna, a kegyelmi üzenet már előtte elment. 1Kor 13. beszél nekünk a szeretetről. Arról, hogy milyennek kell lennie a szeretetnek. Nem sértődik meg.

Zsid 11. beszél a hitről. Mit mond nekünk az Írás a hitről? Látunk ott egy csodálatos listát a hit hőseiről, és a végén a következőt mondja: ők valamennyien az ígéret nélkül haltak meg. „Uram, nekem lesz hitem Benned, ha megadod a bizonyítékát annak, amiért higgyek! Uram, én szeretni foglak Téged, ha mindig azt teszed, amit én akarok.” Nem vagyunk tökéletesek, és ezt tudjuk is, amikor az emberekkel beszélünk az utcán, ezért mondjuk nekik azt, hogy szükségünk van Megváltóra, hiszen nem vagyunk tökéletesek. Ha már van Megváltóm, ez azt a tényt nem változtatja meg, hogy továbbra sem vagyok tökéletes.

Tizennyolc éves korom óta vezetek és megtanultam valamit. Ha az autót tökéletesen irányba állítom, az nem jelenti azt, hogy soha többet nem kell használnom a kormányt. Eljövök a gyülekezetbe, olvasom az Igét, imádkozom, közösségben vagyok, és ez a tökéletes irányba teszi az életem. Néhány kilométerrel később viszont újra igazítanom kell rajta.

A farizeusok megbántódtak. Soha nem látjuk azt, hogy Jézus visszament volna és bocsánatot kért volna. Igazából csak azért gyűjtötte össze a sokaságot is, hogy még egyszer nagyon világossá tegye, amit mondani akar: a szívünk az, amire oda akarunk figyelni. A szavak, amiket szólunk, a hit és a szeretet – ezek nem sértődnek meg.

Aztán Jakab levelében látjuk a felülről való bölcsességet. (Olyan gyakran próbálok ehhez a könyvhöz lapozni, amilyen gyakran csak tudok.)

Jak 3:17  A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató.

Gondolhatunk úgy a felülről való bölcsességre, hogy annak tekintélye, hatalma van: igazam van, és tudom is, hogy igazam van. Itt azonban nem így írja le. Nem azt keresi, hogy hogyan harcolhatna, hanem békeszerető. Jézus csodálatos példa számunkra. Megvédhette volna Magát, tehetett volna sokkal többet, mint amennyit ténylegesen tett, de a célja nem az volt, hogy mindenkit alávessen az Ő hatalmának és tekintélyének, hanem hogy az Ő szeretete által – ami szintén nem keresi a maga hasznát – ennek vesse alá az embereket. A vágyunk az, hogy Istent kövessük őszinteségben. Ha haragszom Istenre, akkor nem próbálom másképp tettetni. Hanem akkor megbeszéljük a dolgot, és nyitva van a fülem. Amint látom, hogy megbántódtam, megsértődtem valamin, akkor a térdeimre borulok.

A bevégzett munkára lettünk elhívva. Lehet, hogy hallok egy ilyen üzenetet, és megsértődöm rajta. „P. Jim! Nem veszed észre, hogy milyen keményen próbálkozom?” Igen, pont ez az. Beszélünk a keresztről. A keresztnél van a győzelmem, mert egy halott nincs már többé a törvény hatalma alatt. Krisztus halála és feltámadása által találom meg az életemet.

Lehet, hogy arra gondolsz: lehet, hogy tényleg csak tettettem a dolgokat, lehet, hogy még magamat is becsaptam, azt hiszem, hogy igazából nem is vagyok én olyan ember; de ne így gondolkodj. Mert ha itt megállunk, akkor az még bevégzetlen munka. Ha értékelem magam és megnézem, hogy a hitben vagyok-e, és a végkövetkeztetésem igazából az, hogy nem, akkor abba is hagyom az egészet. Akkor bevégzetlenül élünk.

Halottnak kell számítani magunkat, és el kell fogadnunk a bevégzett munkát, amit Ő már elvégzett értünk, és a kegyelmet, ami Isten ajándéka és nem tudjuk megérdemelni. Lehetetlen, hogy megérdemeljük. Ez a kegyelem. Úgyhogy, amikor kezdek frusztrált lenni, amikor ráébredek, hogy igazából csak önmagamat szerettem, akkor belépek a hitbe. Visszafordítom a kormányt arra, amerre mennem kell. Tudod-e, hogy hívja ezt a Biblia? Bűnbánás. Megvallom, hogy rossz irányba tartottam, és aztán megyek előre. Ez a keresztény élet.

Így látnak minket az emberek. Nem tökéletesnek. Ha ránk néznek, és a tökéletességet látják, magukra néznek és csak a kudarcaikat, az nem fog senkit sem a kereszténységhez vonzani. Hanem olyasvalakit látnak, aki elbukik, de fel is áll. Akinek nincsen hite, de mégis hoz egy döntést hitben. Aki hibákat követett el, és kegyelmet fogad el. A farizeusokat nem látjuk változni, és megfeszítik az Urat. A tanítványok elbuktak és helyreálltak. Ha rossz színészek voltunk eddig, akkor itt az ideje, hogy valódiakká legyünk, mert ez az, amit a kegyelem megad nekünk.

P. Shane A képmutatás lehet az, hogy nem abban élek, amivé Isten alkotott engem. Új teremtés vagyok, de lehet, hogy nem emelem fel a kezem, hogy az Urat dicsérjem, mert én túl bűnös vagyok – ezt gondolom. Viszont dicsérhetem az Urat amiatt, amivé Ő tett engem.

P. Barry

Ez pont az ellentéte annak, ahogy gondolnánk rá. Mi arra gondolnánk: ha képmutató valaki, mondunk valamit, hamis szentségben tesszük ezt, és valami egészen mást cselekszünk. Azt gondolom, hogy talán még könnyebb képmutatás az, hogy a birtokunkban van Isten igazsága, és aztán úgy teszünk, mintha nem is lenne a miénk. Ez érdekes gondolat, nem?

Ahogy az üzenetre készültem, Isten kegyelmén gondolkodtam. Isten tényleg személyes! Ha azon gondolkodunk, hogy mennyire személyes Isten, akkor az megérinti az életünket. Mindenegyes nap, amikor felébredünk, akkor megismerhetjük Istent az új életben. Mindenegyes nap vadonatúj Istennel. Nem a múltunkban élünk, nem a jövőnkben élünk, hanem az örökkévalóban, a „van”-ban. Ez az, amikor Isten ott találkozik velünk, ahol vagyunk.

Isten nagyon személyes! A szolgálatunk történelmében újra és újra látunk erről történeteket. Egyszer Svédországban, Stokcholmban az egyik kerületben P. Schaller kopogtatott egy ajtón. Néhány perc múlva az illető azt mondta: várj csak egy pillanatra, szeretnék mutatni neked valamit. Bement a szobába, visszajött, és adott neki egy könyvet. „Erre nem emlékszel, de tíz évvel ezelőtt te adtad nekem ezt a könyvet.” „Én?” Kinyitotta: „Te vagy ez?” Oda volt írva a könyvbe: P. Thomas Schaller. Tíz évvel később történt ez.

Isten nagyon személyes. Ezért van az, hogy ha ilyen üzeneteket hallunk, mint az előbb, annyira könnyű megszokottnak lenni vele és azt mondani: ja, már megint megpróbálja valaki megmondani nekem, hogy hogyan cselekedjek. Ennél távolabb nem is lehetnél az igazságtól!

Gondoljunk arra, hogyan működik a kegyelem. A kegyelem attól függ, hogy kicsoda Isten, és hogy Ő mit tett. A kegyelem Isten rendszere, amivel Ő értékel. Semmi köze az emberhez. Ez ihlette az embert, mert Isten kegyelme az emberrel az Ő saját célja szerint bánik. Gondoljunk bele ebbe!

Tehetek én valamit, amivel megakadályozom Isten kegyelmét? Tehetek valamit, amivel kiérdemelhetem Isten kegyelmét? Ez teljesen olyan folyamat, ami kizárólag Isten miatt történik. Isten egyenlete a kegyelemre alapul. Csak az Ő isteni képességéről szól, hogy Ő képes kegyelmes lenni, és semmi köze az én képességemhez arra, hogy valami jót tegyek.  A helyzetemben hívőként Isten igazzá tett, de a tapasztalatomban Isten nap mint nap igazzá tesz.

1Ján 3:1-2  Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Őt.  Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. …

Isten gyermekei vagyunk, igazak vagyunk, de mégsem látjuk még teljesen tökéletesen, hogy mik vagyunk, de amikor Ő megjelenik

1Ján 3:2-3  … nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van.  És akiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja ő magát, amiképpen Ő is tiszta.

Erről szeretnék most beszélni. Isten munkájáról. Isten munkája a kegyelmen alapszik. Ezért mondta Pál apostol: ezért ajánllak titeket Istennek, és az Ő kegyelme beszédének. Mert Isten munkája olyan rendszeren alapszik, ami nem természetes az ember számára. „Én nem értem ezt a kegyelem-ügyletet!” Hogyan is érthetnénk meg? Annyira távoli tőlünk.

Isten nem azt mondja, hogy bárki, aki megérti az Ő kegyelmét, az üdvözül, hanem bárki, aki hisz Őbenne, az üdvözül. Ezt mondja Isten. Nem kell, hogy megértsük. „Micsoda az ember, hogy gondod van rá?” Mi jó dolog van bennem, amit felajánlhatnék Istennek? Abszolút van emberi felelősség a kegyelem folyamatában. Mi ez? Az, hogy egyetértsek azzal a ténnyel, hogy az egész folyamat Isten felelőssége.

Tetszett P. Csaba üzenete (2013.03.27. P. Csaba, P. Kende: Szövetség és királyság & A tisztának minden tiszta) a szövetségről, amit Isten kötött Ábrahámmal. A szövetségkötés úgy zajlott, hogy az állatot kétfelé vágták, és akkor mindketten átmentek az állatok között, így kötöttek szövetséget. Ez vérszövetség volt.

Mi történik abban a képben? Ábrahám „megterít”, aztán Isten kiüti őt. Alszik, és Isten megköti a szövetséget. Ez megáldott meg ezzel a szövetség-képpel kapcsolatban. Egyoldalú szövetség. Csak Istenhez volt köze. Semmi köze nem volt Ábrahámhoz azon kívül, hogy Ábrahámnak egyet kellett értenie Isten szövetségével.

Mi az igazi képmutatás? Az, hogy valahogy a lelkemben azt gondolom, hogy a saját állapotom miatt Isten szövetsége nem lehet igaz. Az ördög a bűntudat királyságban működik? A bűntudat hatalmas dolog. Megpróbál rávenni minket arra, hogy fogadjuk el valamit, ami nem is valós. Mi Isten hozzáállása ebben a képben?

Préd 7:13a Tekintsd meg az Istennek cselekedeteit;

Gondolkodj Isten munkájáról! Nem azt mondja, hogy a saját munkáddal foglald el magad. Hanem azt mondja, hogy tekintsd meg Istennek a munkáját.

Préd 9:1-2a  Mikor adám az én szívemet a bölcsességnek megtudására, és hogy megvizsgáljak minden fáradságot, amely e földön történik, … Akkor eszembe vevém az Istennek minden dolgát

„Mikor adám az én szívemet a bölcsességnek megtudására, … Akkor eszembe vevém az Istennek minden dolgát.”

Zsolt 111:10  A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme

Tudjuk, hogy a tudás, amit alkalmazunk, az a bölcsesség. Milyen tudást, milyen ismeretet alkalmazhatok? Tudhatom, hogy ki vagyok én a saját képtelenségeimben, de az még nem lehet a történet vége. Ismernem kell Őt is. Pál így kiáltott fel a szívében az élete végén, amikor olyan sokat látott, tett és fogadott el az Úrtól: hogy megismerjem Őt!

„Hogy megismerjem Őt!” – nem ez a szívünk kiáltása ma? Nem az, hogy jobban teljesítsek. Az a gyümölcs akkor terem, ha ismerem Őt. Aztán gondoljunk Isten munkájára, és tudjuk, hogy az Úr félelme a bölcsesség kezdete, és amikor alkalmazom a bölcsességet, akkor látom meg Isten munkáját.

Ján 6:29  Felele Jézus és monda nekik: Az az Isten dolga, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.

Gondolj Isten munkájára! Higgy Őbenne, akit Ő elküldött. Alkalmazd az Ő életének az ismeretét! Honnan ismerjük Isten munkáját? Hogyan tapasztaljuk meg Isten munkáját? Az által, hogy megismerjük Őt, az Ő feltámadásának az erejét.

Tetszik ez a gondolat: a Húsvét az mondja, hogy az Igazság bemehet a sírba, de nem fog ott maradni. Van feltámadás, van feltámadási élet. „Én nem értem ezt az egészet. Az én életem túl nehéz, túl bonyolult. Nem tudok együtt lenni az életemmel.” Ővele kell, hogy közösségben legyek. Őt kell ismernem. Alkalmaznom kell Isten ígéreteit, és így kapom meg Isten munkáját. Így értem meg az igazságot.

A mi útjaink Isten útjai? Értjük Isten dolgait? Nem mindig, de van, amikor igen.

2Pét 3:8  Ez az egy azonban ne legyen elrejtve előttetek, szeretteim, hogy egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő mint egy nap.

Tudom, hogy ez az Úr visszajövetelével kapcsolatos, de bele tudunk gondolni, hogy mit is mond itt valójában? Egy nap olyan, mint ezer esztendő. Istent nem korlátozza az idő. Isten a saját időzítése alapján dolgozik. Ez csodálatos. Mert Isten időzítése az Ő bevégzett munkáján alapszik.

2Pét 3:9  Nem késik el az ígérettel az Úr,

Az Úr nem késik el az ígérettel. Mit jelent elkésni, késlekedni? Lassúnak lenni. Habozni. Késlekedni. Csak elhúzni az időt. Ám Isten ígéretei igen és ámen. A szívemben viszont valahogy azt kezdem gondolni: Isten igazából nem is tartja be az Ő ígéreteit; és kicsit alábbadok a szívemben, a meggyőződéseimben, a gondolkodásomban; és azt mondom: „Ha Isten nem válaszolt, akkor az valószínűleg miattam van. Én tettem valamit, és ezzel megakadályoztam Istent abban, hogy megtegye, amit Ő tenne.” Ez nem a kegyelem gondolkodása.

Isten kegyelmi rendszere teljes mértékben az Ő érdemére alapszik. Az a meg nem érdemelt kegy. Nem tehetek semmit azért, hogy kiérdemeljem, és nem tehetek semmit azért sem, hogy megakadályozzam, hogy megtörténjen. Az emberi felelősségem csupán annyi, hogy egyetértsek Vele. Istennek az a vágya, hogy Krisztussal való közösségben éljem az életem. Aztán ingyen szabadon elfogadjam az Ő kezdeményezéseit felém, amik a kegyelemben történnek.

Ha nem ismerem személyesen Istent, persze, hogy képmutató leszek. Mert mire alapulnak a cselekedeteim? Elképzelésekre, bűntudatra, hazugságra, szenvedésre, bizonytalanságra, büszkeségre; arra, hogy valakit test szerint ismerek; arra, hogy az alapján történik valami a kapcsolatomban, hogy mit gondolok arról, hogy mi van nekem hasznomra.

Az én szívem gonosz. Krisztuson kívül nincs bennem semmi jó. Ha nem ismerem Istent személyesen, akkor hogyan lehetne kapcsolatom? Akkor csak gyülekezetesdit játszunk. Eljövünk ide, hozzuk a bibliánkat – „mert a keresztények azt úgy csinálják” –, leülünk egy székre, adunk a felajánlásba… Találkozom valakivel: „Ó, te is az én gyülekezetembe jársz! Jó, hogy látlak, testvérem. Ámen, testvérem. Viszlát!” Igazából miről szól az életünk?

Feltűnt már neked, hogy a gyülekezeti életünk nem normális? Bejössz és nem csak a listát látod arról, hogy mi történik a gyülekezetben, aztán izgatott leszel amiatt, hogy lesz egy gyülekezeti bazár. Nem. Hanem minden nap! Bibliaiskola, evangelizáció, aztán közösség, beszélgetés, istentisztelet, ima-összejövetel, női szolgálat, színdarab… Az életet cseréljük ki. Élet van itt. A gyülekezeti hírmondóba elég lenne annyit írni: ezen a héten élet lesz. Ezen a héten együtt találkozunk Krisztussal. Ezen a héten Isten munkájával foglaljuk el magunkat.

Mi történik, amikor Isten munkájával foglalom el magam? Akkor nincs időm arra, hogy önmagammal foglaljam el magam. „Annyira belefáradtam már abba, hogy mindig csak önmagammal foglalkozom!” Önmagamnak a zsoldja a halál! A bűnnek a zsoldja a halál, de Isten ajándéka az örök élet.

Isten ígéretei nem csak kellemes mondások, amiket leírtak egy könyvbe. „Menjünk el istentiszteletre, hallgassuk meg a prédikátort. Mesél majd nekünk kellemes vénasszonyos meséket. Aztán majd nagyon jól érzem magam a lelkemben, mert teljesítettem vallásos kötelezettségeimet.” Nincs semmi kötelezettséged a gyülekezet felé!

Azért kívánom, és azért imádkozom, hogy itt minden széken üljön valaki, de ha nem, kit érdekel? Kit érdekel?! Nincsen semmi kötelezettséged a gyülekezet felé, hanem életet cserélünk Krisztussal. Eljöhetek a gyülekezetbe! Nem az: el kell jönnöm. Hanem: Hurrá, jöhetek! Közösségben lehetek a többiekkel. Felépülhetek a lelkemben. Ez a családom, itt élek. Itt élünk. „Budapesten?” Nem. Krisztus Testében. Igen, Budapesten helyezkedem el, de Krisztus Testében élek. Krisztus Testében épülök fel. Amikor a másikra nézek, nem arra gondolok: remélem, hogy jól fog velem bánni. Hanem arra gondolok, hogy számomra az élet Krisztus, és a meghalás nyereség.

Isten nem késlekedik az Ő ígéreteivel. Isten nem vesz ki szabadságot. Egyszer láttam egy jelenetet arról, hogy mi történhetne akkor, amikor Isten szabadságot vesz ki. Dávid ott van a parittyájával, repíti a követ, Góliát lazán elkapja, visszahajítja, és az Dávid szemei között landol azonnal kiütve Dávidot. Ez történne, ha Isten szabadságra menne.

Isten azonban nem megy szabadságra. „Még nem láttam, hogy jött volna a válasz!” Ez azért van, mert Isten időzítése szerint zajlanak a dolgok, és nem a tiéd szerint. Úgyhogy gyerünk, csak nőj fel! Igazából magamnak prédikálok. Annyira belefáradtam már, hogy mindig a hústestemről gondolkodom. Türelmetlen vagyok, nem várok Istenre, nem Krisztuson alapulnak a kapcsolataim, hanem csak a kényelmemen, a mindenféle elképzeléseken, bűntudaton, és egyebeken.

Nőj már fel! Isten ígéretei igen és ámen.

2Pét 3:9  Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják.

„Te azt mondtad, hogy adsz nekem valamit, de még nem történt meg. Úgyhogy utállak, gyűlöllek.” Így érti a dolgokat az ember? Isten azonban hosszútűrő velünk. Hányszor történt meg veled az, hogy kaptál levelet, e-mailt, vagy valaki beszólt valamit, és azonnal vissza akartál vágni? Aztán leírom, de mégsem küldöm el. Aztán megnézem másnap is: „Te jó ég! Tényleg ezt akartam elküldeni? Ez a halál lett volna.”

Gondolod-e, hogy Istennek van célja időnként azzal, hogy vár? Nem azért, mert aggódik azon, hogy hogyan fog válaszolni, hogy esetleg az a kegyelmen kívül, az irgalmon kívül lenne. Nem. Hanem Ő ránk vár, hogy olyan helyre jussunk, ahol el tudjuk fogadni az Ő ígéretét. Nem az érzelmeinkben, nem abban, ahogy a körülményeinket méregetjük, hanem az igazságban és az életben. Ez annyira felszabadít.

Csak Istenre várunk és az Ő ígéretei igen és ámen. Ezek értünk vannak, és az Ő szent hegyéről jönnek. Engem nem érdekel a tegnap, nem érdekel, hogy mi történt öt perccel az istentisztelet előtt, hanem az érdekel, ami most van. Isten nem késlekedik az Ő ígéreteivel. Az Ő ígéretei igazak, igen és ámen.

Olvasd el 3Móz 15-öt. Harminchárom vers. Annak a folyamatát írja le, hogy hogyan tisztulhatsz meg a leprától és minden más tisztátalanságtól. A megtisztulás ceremoniális lépései, amikor mindenféle áldozatot hozol, stb., egyszerűen csak belefáradsz, mire elolvasod. Aztán nézd meg ezt:

Mát 8:3 És kinyújtván kezét, megilleté őt Jézus, mondván: Akarom, tisztulj meg. És azonnal eltisztult annak poklossága.

Egy érintés: Tisztulj meg! „Uram, már mióta küszködöm! Szenvedek a bűnömmel harcolva.” „Légy tiszta!” Érintsen meg Isten jelenléte. Ez Krisztus Testében megvan. Ott van abban a kapcsolatban is, amivel annyit küszködtél. Felejtsd el azokat az aprócska dolgokat. „Elkéstem a gyülekezetből és ez az ember szörnyen nézett rám!” Tényleg? Hát nőj fel! Kit érdekel, hogy hogyan néz rád?

A Megváltóm megérint engem, a „leprám” eltűnik, és örök életem van. Ebben vagyok közösségben, ebben járok. Vannak emberek ebben a városban, akiknek szükségük van erre. Vannak emberek szerte az országban, akiknek szükségük van erre. Isten megérinti az embereket, meggyógyítja őket és örök életünk van. Ámen.

Kategória: Egyéb